Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-18 / 246. szám
f T972. október 18. DUNANTOll NAPLÓ A tanulói túlterhelés 2. Az otthoni tanulás nehézségei A gyerekek túl sokat nézik a televíziót — Rossz délutáni időbeosztás — Különórák, helytelen gyerekmunka Mindenekelőtt tisztázzuk az alapfogalmat: a túlterhelés nemcsak túl sok tanulást jelent, hanem általában kifa- rasztást, túlságos erőfelhaszr.á- lást. Ezzel mindjárt nyilvánvaló is, hogy egy gyereket nemcsak a tanórán, nemcsak az iskolában, s nemcsak tanulással lehet túlterhelni, hanem sokféle mással. Például odahaza a családban. Csakhogy ahány ház, annyi szokás, ahány család, annyiféle felfogás, kívánalom, annyi világ. Ezekbe a világokba pedig többnyire nehéz bepillantani, hiszen ott négy fal között zajlik az élet. Szedjük mégis csokorba azokat a túlterhelő tényezőket, amelyek a családban keletkeznek, onnét erednek. Nem a teljesség igényével persze, nem is azzal a céllal, hogy hajszálpontos összefüggésrendszert rajzoljunk le, hiszen a négy fal mögött zajló életekről ilyet rajzolni nem lehet A legérthetőbb ezek közül a túlzott szülői igény. Tulajdonképpen meg nem valósult álmok átültetési kísérlete a gyerekbe. Hány gyerek tanul németül, s nem is tudja, hogy cpja egykori mulasztását pó- tolgatja most, mert a papa belátta — későn — hogy nem ártott volna annak idején nyelvet tanulnia. Azt is nehéz volna összeszámolni, hogy hány kisgyerek viszi hóna alatt a hegedűt, s húzogatja a vonót kényszeredetten az első zeneórákon, mert ez így tetszik az anyjának, így büszkélkedhetnek vele. A számtalan különóra, sajnos, nem mindig a gyerekek kedvtelése, nem mindig az ő vágyuk, hanem a szülőké. Mindegy, hogy az apa azzal a felkiáltással iratja-e be fiát a különórára, hogy „ha nekem nem jutott rá, hát jusson a fiamnak!”, avagy azzal, hogy ,,ha én vittem valamire, a gyerekem se legyen nálam kevesebb!". Mindegy, — ez sokszor a túlterhelés forrása. Hasonló szülői igényből ered a családi gyökerű túlterhelés másik csoportja, a jó jegy utáni hajsza. Az olyan jegy után, amelyik magasabb a kisgyerek valódi képességeinél. Jeles kell a jó osztályzat helyett, mindenáron, ez biztosít nagyobb lehetőséget a továbbtanulásra, s ha nem megy magától — mármint a gyerektől — akkor jöjjön a házitanító. Ahelyett, hogy a kisgyereket jól ismerő, állandóan — néha évek óta — oktató-nevelő oe- dagógussal tartaná a szülő a kapcsolatot, magántanárt fogad a gyermeke mellé. Mankót ad, s ezzel nehezíti az önállóságát Sajnos azonban a legtöbb esetben a szülők kénytelenek ezt tenni osztályzat- központú iskoláink miatt. De a legreménytelenebb eset a nemtörődöm szülő. Hagyja csavarogni, az egészségesnél jóval többet játszani a gyerekét, aki aztán a játékban fárad már el, s nem tud tanulni. Körülbelül az ilyen figyelmetlen szülők csoportjába tartozik az az apa, vagy anya is, aki nem törődik a televízió túlzott nézésével, s annak rossz hatásával. Több osztályban kérdezték ki Baranyában a gyerekeket: „Ki hány órát nézi a televíziót naponta?" — A válasz megdöbbentő volt: játék helyett, sőt tanulás helyett ket- négy órát átlagosan. De ha nem is a tanulás helyett, mindenképpen a tanulás rovására, hiszen ennyivel fáradtabban kezdenek hozzá, vagy ennyivel későbben fekszenek le este, s fáradtabban indulnak iskolába másnap. Túlterhelés ez a javából. Pedig milyen könnvű volna védekezni ellene! Aztán: a rossz tanulási időbeosztás. Talán ebben a legkevésbé vétkesek a szülők, hiszen néha még a pedagógusok is elmulasztják megtanítani rá a gyerekeket. De hát ez is otthoni gond. A legtöbb családban nem tudják az alapvető ismereteket sem, hogy nem szabad mindjárt ebéd után hozzálátni a tanuláshoz, hogy nem az írásbelivel kell kezdeni, s a „magolnivalóva!” folytatni. Ehelyett az iskolai mun- , kalap, vázlat, a rajzos könvv- rerszlet, és a könyv kiemel: aláhúzott szövege - mindez nagyon fontos az otthoni tanulásnál. De sokan nem tudják. Végezetül a gyerekmunka. Itt is meg kell találni a mérteket, mert van a gyereknek életkori sajátosságaihoz mért, számukra hasznos munka, de van káros, túlterhelő is. Az erre vonatkozó baranyai felmérés egyik érdekes adata: bevásárlással a gyerekek 59 százaléka, kisebb testvérekkel való játékkal 16 százalékuk foglalkozik csak. Pedig ez helyes tevékenység. De szántóföldi munkával 40, sőt fogatos fuvarozással (!) 2 százalékuk terheli erejét, idejét. Bár a túlzott munka elsősorban falun, s ott is a mező- gazdasági idényben jellemző, mégsem hanyagolható el. mert rossz hatással van a tanulásra, kifáraszt, elcsigáz. Ez a rendszerezés persze nem teljes, nem is lehet az, hiszen a családi élet sokszínűsége kizárja a teljesen pontos képet. De érdemes azért mindezeken elgondolkodni, mert nem csak az iskola terheli túl a gyerekeket, s nehezíti a tanulást, hanem sok esetben - inkább akaratlanul, mint rossz szándékka.l — a család is. Földessy Dénes Miért romlik a tanulmányi eredmény felsőbb iskolába kerülve? Az iskolafokozatok közötti átmenet problémái Statisztikai adatok bizonyítják, hogy az általános iskolából a középiskolába, valamint a középiskolából az egyetemre kerülő tanulók nagy többségének — az előző iskolájához viszonyítva — romlik a tanulmányi eredménye. Az iskolafokozatok közötti átmenet problémáinak vizsgálatát azonban nemcsak a tanulmányi eredmények romlása teszi időszerűvé; hanem az is, hogy ez a kor az életeszmények, a világnézet kialakulásának kora. A témát a közelmúltban tárgyalta meg a Pécs városi Ifjúságpolitikai Bizottsáq is, Erhardt Imrének, a pécsi Széchenyi István Szakközépiskola igazgatójának előterjesztése alapján. Műsor vagy nem műsor? Éjszakai körkép, Fölkerekedtünk a városi Rendezvényiroda két munkatársával, hogy körülnézzünk: hogyan szórakoznak és mit kapnak pénzükért a pécsiek egy átlagos hétköznap este. A vendéglátás kulturáltsága és a fogyasztói árszínvonal összefüggései érdekeltek közelebbről, s hogy teljes képünk legyen, sorra vettük a város éjszakai mulatóit. „Kultúresemény?“ Odülő-bór, este 10 óra. Hangulatos környezet, ízléses bútorzat, rejtett világítás, egyszerű, nem hivalkodó elegancia uralja a köralakú helyiséget A vendégek jó része lezser öltözetű, alighanem a SZOT-üdü- lőből. A pincér udvarias, a kávé finom, a most fölcsendülő zene határozottan kellemes. Az apró zenei dobogón zongora, kisorgona, dobfölszerelés, időnként a basszusgitár hangját is hallani. Az erősítő berendezés ezúttal szolid hangerőt közvetít A két zenész oldottabb, visszafogottabb tánczenei stílust játszik, árnyaltan, muzikálisan. Divatos mai slágerek, és örökzöld számok követik egymást. Olykor maguk is énekelnek, majd egy igen csinos, jó megjelenésű fiatal énekesnő veszi kézbe a mikrofont Szép tónusú, iskolázott hangon énekel, e/őad/a a táncdalokat. Jólesik hallgatni. S ami különösen tetszik: ez az elzsongító tánczene is modern hangzótokkal és hangszíneken szólal meg, mégis halljuk tőle egymás hangját... Beszélgetni is lehet mellette. A pincér most blokkokat tesz elénk. Ez áll rajtuk: „SZMT kul- túr-belépőjegy. Ára 3 forint. A jegy felmutatója kultúresemény megtekintésére jogosult." Egy ideig kíváncsian várjuk az ígért eseményt, ám a fizetőpincér válasza lehűtött. Ez a blokk az elhangzó műsor, azaz a táncdaléneklés ára. Később az üdülő főkönyvelője világosított fel némiképp: az ének tényleg nem műsor, de plusz szolgáltatás, tehát külön meg kell fizetni... Névleges belépődíj A Pannónia bárban újabb meglepetés. Ügy tudtuk, régóta nincs műsoruk, az ajtónál mégis 10 forint a belépő. „A táncSzovjet öntöttvas KAZÁN Sierebiémjek boltja _____Zsolrtay V. u. *7. daléneklésért“ — közölték. Jó. Nézzük, illetve halljuk! A karzaton erőteljes félhomály. Talán tíz-tizenöt pár lézeng a 170 személyes szórakozóhelyen. A négytagú zenekar teljes hangerővel, jó, színvonalas beat-zenét játszik. Most éppen cselsztont. Két fiatal derűs lendülettel ropja, egy őszes öregúr elmerülten tangózik rá. ücsörgünk egy órányit, a zenekar időnként énekelj egy-egy számot, de a „műsor”, azaz a jelzett énekesnő sehol. Egy felszolgáló készségesen eligazít: „Mára szabadságot kapott..." Kérdésünk tehát: mit kap a kedves vendég a tízeséért? Kik és milyen alapon nevezték ki az ún. „refrénéneklést" műsornak? Egyáltalán indokolt-e, jogos-e belépődíjat szedni ott is, ahol nincs műsor? Kismányoki Károly, az Országos Szórakoztatózenei Központ pécsi kirendeltségvezetöje: — Mi is furcsának találjuk, beszéltünk is már róla. Ha önök a végére járnak, mondják majd el, így legalább mi is tisztán láthatunk ebben ... A Hungária Vállalat két vezetője szerint maga a zeneszolgáltatás (a táncdaléneklés- sel együtt) számít műsornak. Illetve éjféltől a zenekar vezetője bekonferál egy műsort: szóló- és énekszámokból. Persze ettől ez még nem műsor. Jellegére nézve nem tér el a zenekari szolgáltatástól, nem is hirdetik, engedélye sincs. (Ehhez nem is szükséges.) Dehát akkor mi a műsor fogalma? Az OSZK helyi vezetőjének fogalmazása szerint: „bárokban a nem zenekari profilhoz tartozó, előre megszerkesztett, hirdetett stb. produkciók, műsorszámok programja számít önálló műsornak”. A kérdésre végül is Varga Csaba igazgatótól kaptam autentikus választ: — A bárok — így a Pannónia is — szabad árforma szerint üzemelnek. Itt a fogyasztói árra nem számítunk zenei felárat. A zenéf fizettetjük meg a vendégekkel, az erre vonatkozó rendelet lehetősége alapján. A 10 forint névleges belépődíj — a zeneszolgáltatás ellenében ,.. Az éjszakai mulató viszont eleve föltételezi a zenei szolgáltatást. Miért kell ezt külön megfizetni? Vagy aki ide betér, annak úgyis teljesen mindegy, elbírja a pénztárcája? Azaz, válaszolva előbbi kérdésünkre: a belépődíj (szerintünk) nem indokolt, de (a rendelet szerint) jogos. Van ez így, van ez így ... BármGsor Új műsor az Olimpiában. Ej- { félre hirdették, de igen kevésszámú a publikum, még negyed egykor is alig harmincon üldögélünk a tompa vörösfényű helyiségben. Végre háromnegyed 1 tájt megkezdik. Énekesnő táncdalokkal, ismeretlen nyelven . . . (Némelyek szerint | angolul énekel.) Bűvész következik. Mutatványára alig tu- l dók figyelni, mert bántja a füPillanatkép az Olimpiából lem a hangneme: az, ahogyan szól a közönséghez, ahogyan — nem felkéri — bevonszolja partnereit a produkcióhoz. Mintha kissé lekezelné őket. Efelől azután a „látja milyen, ügyetlen? Szégyellje össze magát! . . .” féle szellemeskedés semmi kétséget nem támaszt. Egy lendületes akrobatikus tánc (Majomketrec) a harmincas évek filmromantikájára emlékeztet. Újabb táncdalok, majd a második részben egy jógaszámot követő keleti tánc már határozottan színvonalas, szép produkció a fiatal táncosnő előadásában. Nem sokkal éjszaka 3 előtt újabb táncdalokkal zárul a műsor, amely nem jobb, nem rosszabb az átlagos vidéki bárműsoroknál. Húsz forintot fizettünk érte, s el kell ismerni: nem kértek többet, mint amennyit ez valóban megérhet az éjszakai szórakozást kereső közönségnek. Miért kevés, miért nincs? Vegyes tapasztalatokkal tértünk meg erről a kőrútról. A zenekarok általában jó, a fogyasztói árakkal arányos színvonalon játszanak. Igaz, ezt jobbára külön meg kell fizetni. A műsor ritkaság. Okairól több illetékessel is beszélgettünk. Ezek: érvényesül a külföld elszívó hatása. Kiemelkedő színvonalú műsorszámot csak akkor tudnak szerződtetni, ha az - két külföldi szerződés között — éppen itthon látható. Az ismert táncdaléne- kesek pesti lokálokban pendliznek. Helyi erők meg állítólag nincsenek. (Hej, pécsi öregdiákok, hej, pécsi Gong Együttes, hol vagytok?. . .) A meglévő műsor tehát kevés, illetve nincs. Pedig kellene és | A téma kapcsán az Ifjúság- politikai Bizottság felméréseket végzett, amelyhez több pécsi középiskolai és felsőoktatási intézmény szolgáltatott anyagot. A számok és a tények bizonyítják, hogy felsőbb iskolafokozatba kerülve a tanulók gyengébb eredményeket érnek el az előzőhöz képest. A statisztika szerint Pécsett egy év vizsgálata alapján 185 elsőéves középiskolai tanulóból az általános iskolai eredményéhez viszonyítva csak 4 tanuló javított egy osztályzatot, az eredményt 43 tartotta meg, egy osztályzatot rontott 85, kettőt 47, hármat 6. A 185-ből 138 tanuló rontott az előző eredményén. Egy másik vizsgálat szerint az egyetemi felvételi vizsgán a jelöltek túlnyomó többsége kevesebb pontot ért el, mint a középiskolából hozott pontjainak száma. Az egyetemek tapasztalatai szerint a legtöbb nehézséget a középiskolák és az egyetemek közti eltérő feltételek okozzák. Az életmód jellegének megváltozása, a „minőségi ugrás”, a gyengébb idegalkatú hallgatók egy részénél arra vezet, hogy a sikerélményt, amelyet a tanulásban nem tudnak megszerezni, más módon elégítik ki. Főként azoknak a hallgatóknak jelent problémát az átmenet, akik először kerültek el otthonról, s az új környezet teljesen ismeretlen számukra. Minden év első évfolyamában volt olyan hallgató, aki nem tudott „feloldódni”, s még az év első félévében évhalasztást kért. Az 1972/73-as tanévben 21 pécsi elsőéves hallgató közül 10 bukott meg félév ismétlésre. Törvényszerű a visszaesés? A statisztikák és az oktatási intézmények tapasztalatai alapján több kérdés is felmerül. Elsőként az, hogy vajon csak az oktatásban vannak problémák, vagy nem figyeltek fel tudatosan a nevelési oldalra? Törvényszerű-e, hogy átlagosan egy egész osztályzattal esnek vissza az általános iskolai eredményhez képest a középiskolák elsőévesei? S ehhez még any- nyit: a felvételiző középiskolások közel 60 százaléka egész jeggyel, vagy annál is nagyobb mértékben esik vissza a felső- oktatási intézmények felvételi vizsgáján. S vajon milyen érzelmeket kelt az egyetemekre, főiskolákra felvételiző közép- iskolásokban, hogy 90 százalékuk az érettségit követő felvételin ront középiskolai tanulmányi eredményén? Gazdaságos-e, emberi-e, hogy a 16—17 ponttal felvételizett pécsi hallgatók — a legjobbak legjobbjai! — 50 százaléka első évben évismétlésre kényszerül? Nincse- nek-e szemléleti problémák az általános iskolai és a középiskolai tantestületekben és a felsőoktatási intézmények tanári karában, amelyek az átmenet problémáit nem csökkentik, sőt esetenként nehezítik? Az okokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az átmenet problémáit nem lehet a serdülőkor és az ifjúkor problémáitól függetlenül vizsgálni. Ezt a viharos fejlődési fázist meg- könnyítik-e a szülők azzal, hogy észreveszik a kamasz szorongásait, kételyeit, bizonytalanságait, támaszkeresesét, ábrándozásait? A mai kor fiataljai magas követelményeket támasztanak tanáraikkal, nevelőikkel szemben. A pedagógusok jelentős része — objektív és szubjektív okok miatt — nem tud ennek eleget tenni, s így megromlik a tanuló és a szülők viszonya az iskolával és a tanárokkal. Ez a tény pedig nem könnyíti meg az átmenet problémáinak megoldását. Az okok közöt* említhető még egyes oktatási és nevelési módszerek helyetelensége is. Az átmenet problémáinak jelentős része a tantervi maxi- malizmussal is magyarázható, s ezt az MSZMP KB közoktatásunkról hozott határozatai is egyértelműen bizonyítják. Megkönnyíthető az átmenet Az átmenet megkönnyítésére sokat tehetünk. Az iskolafokozatok egymáshoz való közelítésével többet és hatékonyabban kell foglalkozni. A felsőoktatási intézmények elsőéves hallgatói körében — a Tanárképző Főiskola speciális kollégiumának tagjai, vagy a TIT szociológiapszichológia szakosztálya — végezhetne egy reprezentatív felmérést a témáról. Hasznos lenne, ha az iskolafokozatok között — a buktatás tantárgyakban — a lehetőségeken belül időközönként tanárcsere történne, s közösen értékelnék a tapasztalatokat. Az egyes iskolák időnként bemutató foglalkozásokkal egybekötött látogatásokat szervezhetnének az alsóbb és a felsőbb fokozatú intézményekbe egyaránt. Ugyancsak célszerű lenne, ha az alsóbb fokú iskolák megismernék a következő iskolafokozat tanterveit, tankönyveit. Valameny- nyi iskolában arra kellene törekedni, hogy már az első évben legyen a hallgatónak konkrét, személyre szóló megbízatása, amely értékelhető is, s ezzel a módszerrel is segíteni lehet a beilleszkedésben. Az a cél, hogy a város valamennyi általános, középfokú és felsőoktatási intézménye egységes álláspontot alakítson ki, s a felettes hatóságok ellenőriznék, megkövetelnék a végrehajtást. Panics György lehetne is: helyi kabarészer- zőickei, kabaréművészekkel ki- j egészítve a - még — ki nem pattant újabb (és régi) ötlet- ! szikrákat. Mindez várat magé- j ra. És talán ez is magyarázza, j hogy a látogatottság gyér, valami hiányzik . . . Wallinger Endre * tiLüznik lengyel varrógépek árusítással egybekötött kiállítása 1972. október 17-től 21dg a PÉCSI CENTRUM ARUHÁZ műszaki osztályár A kiállítás ideje alatt 10 százalékos engedmény! A helyszínen varrásbemutató és szaktanácsadás a Lucznik-gyár képviselőinek közreműködésével OTP ÜGYINTÉZÉS! ''árjuk Kedves Vásárlóinkat kiállításunkon! KERESKEDELMI VALlAlAT
