Dunántúli Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-10 / 214. szám

1972. szeptember 10. DUNÄNTOLI N APLÖ 3 Népgazdasági érdek — vállalati érdek Nem kell az alagűtzsalu ? Felülvizsgálták fejlesztési elképzeléseiket a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalatnál A vállalat új telephelye a Verseny utcában Nem kell az alagűtzsalu. Ez ma már nem is kérdésként, ha­nem tényként vetődik fel a Ta­nácsi Magas- és Mélyépítő Vál­lalatnál. Abban a furcsa hely­zetben vagyok, hogy néhány éve, amikor a vállalat fejlesz­tési tervei között először hal­lottam az új építési technoló­giává!, többször is lelkesedve ír­tam a kezdeményezésről. Ma pedig az ésszerűség azt köve­teli: helyeselni kell, hogy az építő vállalat szakemberei felülvizsgálták egykori elképze­léseiket. Az előzmények Egészen az új gazdaságirá­nyítási rendszer kezdeti szaka­száig kell visszamennünk, hogy az eseményeket megérthessük. Az akkori elképzelések szerint a negyedik ötéves tervben Pé­csett várhatóan mintegy 8 ezer, míg a megyében 1200—1300 lakás felépítésére lehetett szá­mítani. Ehhez a Baranya me­gyei Állami Építőipari Vállalat panelüzemének évi 900 lakás felépítésére elegendő kapaci­tása, a tanácsi vállalat 100— 120 lakásos, az építőipari szö­vetkeztek, s magánépítők ösz- szességében sem túl jelentős ereje állt rendelkezésre. A Baranyában dolgozó Tolna me­gyei Állami Építőipari Vállalat segítségére sem lehetett számí­tani, hiszen ők a paksi atom­erőmű építésénél kötelezték el magukat A feladat óriási volt az épí- tőiparnak fel kellett fejlődnie. A házgyár szükségessége kér­désként fel sem vetődhetett — a kérdés csupán az volt, amíg a termelés megkezdődik, ho­gyan építsük fel az annyira várt lakásokat. Az állami építőipari vállalat — rá várt a lakásépí­tési program teljesítésének dön­tő része — azonnal megkezdte a panelüzem fejlesztését. A „ta­nácsiak” is a fejlesztés lehető­ségeit kutatták. Számukra több nyitott kérdés is volt: poligon-üzem BATIME- TAL, UTINOR, vagy a PEVA- rendszerű alagútzsalus építési módot alkalmazzák-e és hon­nan kapnak az új technológia bevezetéséhez pénzt? A pályázat Az Építési és Városfejlesztési Minisztérium jól látta: a leg­jobb fejlesztési elképzeléseket anyagilag támogatni kell, más­különben a lakásépítési terve­ink megvalósíthatatlan álmok maradnak. A lakásépítés azonban nem kizárólag a felszaladó falak gyorsaságán múlik. A nyers épü­letekben a szakipari tevékeny­ség csaknem azonos erőket vesz igénybe, mint maga az építés. A Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat mintegy 80 milliós fejlesztési elképzelései­ben az építő- és szakipari ka­pacitás bővítése azonos súllyal szerepelt — a tervek így rövid idő alatt zöld utat kaptak. Ezek szerint a Verseny utcában új telephelyet építettek, ahol a vállalat összes szakipari te­vékenységének korszerűen szer­vezett lehetőségeket teremtet­tek, s itt kezdték meg a ma­gyar, PEVA alagútzsalus tech­nológia alapjait is megterem­teni. A nyolcvanmillió forintos be­ruházáshoz az ÉVM 15 millió, a Megyei Tanács 35 millió forin­tos támogatást adott, ehhez jött 21 millió forintos rövidlejáratú bankhitel. 12 milliót a régi telep eladásából, 9 milliót a vállalat 3 évi fejlesztési alapjából biz­tosítottak, A feltételek szerint a beruházással a vállalat éves termelési kapacitásának 200 millió forintra kell felfutnia, míg a bankhitel azt is előírta, hogy a kapacitásbővítés évi 200 lakás felépítését is magába kell, hogy foglalja, A megváltozott helyzet A pécsi panelüzem bővítése befejeződött, évente 1300 — de szükség esetén akár 1700 is gyártható — kétszobás lakás építésére alkalmas kapacitást hoztak létre. Az atomerőmű épí­tése kitolódott, így a tolnaiak Baranyában maradtak, Mohá­cson, Komlón mintegy 500, az építő szövetkezetek ugyancsak 500 (ők is fejlesztették kapa­citásukat) lakás felépítését vál­lalhatja a tervidőszakban. Az eredeti elképzeléseknél jóval kevesebb lakás megépíté­sére _van anyagi lehetőségünk ebben a tervidőszakban, az 1968-ban elképzelt számmal szemben a tervszámok 4800- ban határozták meg a pécsi la­kásépítési programot. Ilyen hely­zetben új kapacitást (bármilyen furcsán hangzik is, hiszen évek óta állandóan az elégtelen épí­tőipari kapacitásról voltunk kénytelenek beszámolni) létre­hozni, enyhén szólva is ésszerűt­len vállalkozás volna, még ak­kor is, ha a vállalati érdekek azt kívánnák. Mert azért arról nincs szó, hogy a PEVA kihasz­nálatlan maradna. Legrosszabb esetben a panelüzem termékét más megyébe kellene elszállí­tani. Dicséretes együttműködés De nem kell. Ugyanis a két nagy baranyai építőipari válla­lat között dicséretes együttmű­ködési megállapodás született: a „tanácsiak” 200 lakáshoz szükséges panelt vásárolnak évenként, amit aztán ők szerel­nek össze. A szükséges szak­ipari kapacitást létrehozták. Az eredeti elképzelések szerint már a jövő esztendő második ne­gyedévében megkezdődnek Szi­getváron a 200 lakásos lakó­telep építésének munkái. Az új telep megépült — ép­pen a héten volt a műszaki átadása — a vállalat valameny- nyi pályázatban feltételként meghatározott követelményt tel­jesítette. S mégegyet: a meg­változott helyzetben saját, ko­rábban feltétlenül helyesnek ítélt elképzeléseket képesek vol­tak a megváltozott helyzetben felülbírálni, s még idejében módosítani. így most 10 millió forinttal kisebb állóeszközér­tékkel valósítják meg a 200 mil­liós termelési értéket, építik fel a 200 lakást, L J. Szakaszosan felújítják a 8-as utat ÁTÉPÍTIK A VÁROSLÖDI VOLGYHIDAT Fokozatosan felújítják a 8-as számú országos főközlekedési utat. Ezekben a napokban feje­zik be öskűtől a fűzfői elága­zóig terjedő szakasz korszerűsí­tését és ezzel a Fejér-Veszprém megyei határtól Veszprémig már új burkolatú úton haladhat­nak a gépjárművek. Veszprémben a 8-as út átme­nő szakaszának egyrészét már korábban új nyomvonalra he­lyezték, s ezzel lényegesen gyor­sult a forgalom. Rövidesen meg­kezdik a városon átvezető máso­dik szakasz felújítását is. Folya­matosan haladnak Herend kö­zelében is a szőnyegburkolat te­rítésével. A 8-as útról a város- löd) viadukt előtt új, egy kilo­méteres elágazót építettek Pápa felé. Rövidesen befejezik a vá- roslődi völgyhíd átépítését is. A megerősített, bővített nyomsávú viadukton októberre tervezik a teherpróbákat. Sokszor a többszáz méteres futás okozta fáradtságot is el­feledtem, amikor leértem a vá- gányokhoz, s a 424-es vaspari­pa dohogva elhúzott mellet­tem. A fűtő visszaintett, s én örültem, hogy láthattam a vég­telenbe húzó gőzöst. Hol van már ez a kép...! A gyerekes romantika elmúlt, s lassan el­tűnnek a régi kiszolgált 328- asok, 424-esek is. Helyükre a Diesel-mozdonyok lépnek. Mit kell tudni ahhoz, hogy valaki Diesel-mozdony vezető lehessen? Meg kell ismerni a motor szerkezetét, a mechani­kus és villamos erőátvitelt, a fékberendezéseket, a forgalmi utasításokat. Mindezt a majda­ni mozdonyvezetők a kisállomus tőszomszédságában megbújó iskolán tanulják: évente két tanfolyamot szerveznek. A hathónapos bentlakásos iskolára kellően előképzett, pályaalkalmassági vizsgán megfelelt, orvosilag alkalmas vasutasok vehetnek részt. — Ma már nekünk is köny- nyebb a képzés, mint az első években. Akkor nem egyszer előfordult, hogy hárman tanul­tak egy jegyzetből. Egyébként a hét végén fejeződött be az elméleti képzés. A napokban, a harminchat hallgató szolgá­lati helyein megkezdi a gya­korlati munkát. Régi mozdony- vezetők felügyelete alatt veze­tik majd a gépeket. Tíz héten át utaznak, majd visszatérve az iskolára, két hét múlva vizsgáz­nak, s harminchat mozdonyve­zetővel ismét gazdagodik a vasút — mondja Farkas István, a tanfolyam vezetője. Kerekes József főfelügyelő: Slágerszakma lett a Diesel­Viszik a tőidet! A Gázmű emberei a Hu­nyadi út alsó szakaszának helyreállításánál dolgoznaK. De hogy? Napok óta teher­autószámra hordják el azt a földet, ami eddig az ittest alatt volt, s ami nem fért bele most a gödörbe. De miért nem? A Hunyadi úton gázvezeték­rekonstrukció folyik. A Gázmű az új előírásoknak megfele­lően, a oécsi gázvezetékháló­zat rekonstrukciója keretében új, hegesztett acélcsöveket fektet le. A csőfektetés befe­jezte után visszatérné'! 4;< a munkaárkot, majd betonréteq. gél fedték az egészet annyi helyet hagyva csupán, ameny- nyi a záró aszfaltréteghez szükséges. Közben pedig a beépített csővezeték köbtar­talmának sokszorosát kitevő földmennyiség kimaradt. Ezt szállítiák el most. Vaion nem hiányzik majd ez a föld? Megírtuk azt is, hogy a közmű-vállalatok nem tudják az általuk végzett útfelvágá- sokat teljes szakszerűséggel helyreállítani, minthogy nem ez a profiljuk. A Pécsi Köz­tisztasági es Útkarbantarto Vállalat — a városi utak gaz­dája - viszont vállasa, hogy a felvágásokat a minőségi követélményeknek megfele­lően állítja helyre - a jövő évtől. Ez azonban nem zár­hatja ki, hogy a Hunyadi úti­hoz hasonló oa~yságrendű munkák a vál'n a' 'n"~- meg- kerülésével töderenek, s a közmű-vállulctra bízzák, ho­gyan végzi el az út helyre- állítását. A Hunyadi út alsó szaka­szán már nem lehe' segíteni, a sok teherautónyi fö'd, amit elvittek, hiányozni fon. az út­test idővel megsüllyed De o Káptalan utca és az Aradi vértanúk útja közötti szaka­szon még nyitva a munka­árok, másutt pedig még el sem kezdjék a hasonló mun­kát. Legalább ezekre legye­nek figyelemmel most már az illetékesek és legyen gondjuk rá, hogy a helyreállítás — o korábbi ígéreteknek megfe­lelően - a lehető legjobb mi­nőségben történjék meg. így kívánja a közlekedés érdeke is. mozdony vezetés. Egyre több fiatal jelentkezik a szakmába. A mostani tanfolyam hallgatói­nak hetven százaléka harminc éven aluli. Egyre több az érett­ségizett is: legalább kétharma­da a hallgatóknak a gépipari technikumban, vagy gimnázium­ban végzett. Az iskolán is meg­kapják az átlagfizetésüket: ezért cserébe lelkiismeretes munkát kérünk. A tanfolyam hallgatóinak ki­sebb része már törzsgárda tag­nak számít. Továbblépésükhöz elengedhetetlen az iskola el­végzése. * A pécsi fűtőház emeleti ok­tatóhelyiségében öt fiatal ha­jol az asztal fölé. Előttük me­netrendek; az első vezénylést készítik. Molnár Géza: — Három évig dolgoztam az NDK-ban, Aztán, amikor hazaérkeztem, munka után kellett nézni. Apám rég­óta a vasúton van. Ügy mond­ják, hogy én még „puhalapos” vagyok: az igazolványom miatt. — Györkös Tiborral együtt vé­geztünk a gépipariban. Ide is együtt jöttünk. Először a mű­helyben dolgoztam. Eléggé piszkos volt a munka, nem vá­gott mindig a szakmába. Tech­nikum után csatornát tisztíte- ni? Aztán megtetszettek a moz­donyok, meg az utazás. (Ügy mondják, hogy Boda Miklós szinte valamennyi társa jegyze­tére mozdonyokat rajzolt.) — Az idősebbek? — Ők is szeretnének Diesel­re kerülni, egyre többen szer­zik meg a motorra a vizsgát. Most még egymás hegyén-há­tán vagyunk, nálunk még nincs annyi Diesel, mint Dombóvá­ron. Az MDA-kat biztos az idő­sebbek kapják majd. Jó lenne, ha beosztott gépünk lenne.- A pénz? — Ezerhétszáz az alap, ar-a ráteszik a rangfokozati pénzt, az van vagy ötszáz forint. El­érhetjük a kétszáztíz órával a háromezer-háromezerötszázat havonta. Persze az idősebbek­nek nem tetszik, hogy majdnem annyit keresünk, mint ők A fe­lelősség azonos, a fizetés is ezt igazolja — mondja Boda M'k- lós. Szabó Gábor: — Itt szereztem a szakmát: motorszerelő va­gyok. Szeretnék már utazni. Ta­lán a vizsga is sikerül ...- Mikor szállnak mozdonyra? — Naponta két-három vona­tunk van, erre tizenhatan ju­tunk pécsiek. Nehéz a beosz­tást megcsinálni, de majd csak megleszünk vele. Alig várjuk már, hogy önállóan vezessünk: minket csak úgy hívnak: ti vagytok a kadétok - mondja Boda Miklós. Közben elkészült a vezénylés egy része. Boda Miklós, Szabó Gábor és Molnár Géza ked­den reggel felszáll a gépre, s a balatoni fürdővonaton kez­dik meg a tízhetes gyakorlati munkát. Hogy türelmetlenek egy ld- csit? Ez érthető. Hogy sürgetik azt, hogy minél több Diesel­mozdony legyen? Természetes. Hiszen a húsz évet épp hogy elhagyták, Ök már nem úgy indulnak műszakra, mint elő­deik, akik a gőzösön dolgoztak. Jó utat, fiúk! Salamon Gyula Mohács ka Furcsa eset: évtizede jó­tok erre, de a szobor másik fe­lét soha sem láttam. Igaz, csak egyszer töltöttem hosszabb időt a Csele partján, barátom a kocsmában összebarátkozott a fuvarosokkal, aztán isten tudja hány kisfröccsöt megittak, amíg a riport kikerekedett. Én az autókat számoltam. Valahogy akkor született bennem a kép: olyan ez a hely mint egy varos­kapu. üt percig számoltam a járműveket: (nyár vége és hét­köznap volt okkor is) yiégy igás kocsi, egy szamaras fogat, két teherautó Somberek felé, öt személyautó a bári úton. Most, az állatforgalmi járművei disz­nókat, o gabonafelvásárlóéi lisztet szállítanak. Aztán tizen­három más teherautó, egy men­tő Somberek felé, három O- pel, „D”-s jelzéssel Somberek felől. (Persze a rokonok jönnek Véméndre, Bozsokra az új ok­kersárga kocsit megmutatni.) Tíz kerékpáros, az egyenesen át- száguldó személyautókat nem tudom számolni. A szőlőhegyi körzeti megbízott rendőr vi­gasztal: — Csak rájönnek egyszer, hogy ide is ki kell tenni a la­kott területet jelző táblát, ak­kor majd lassabban mennek; így hiába figyelmezteti az em­ber őket, hogy veszélyes, csak nyomják a gázt, míg százat nem mutat az óra. összeszámolni le­hetetlen mekkora forgalom ha­lad át itt, szombat-vasárnap konvojokban mennek az autók Harkányba, meg ellenkező irányban Baja felé. Az obeliszk rejtett felén tábla: Magyarország 1000 éves fenn­állására, az ország lakosainak hazafiás adományából, Mohács város közönsége. 1897. Az út- felőli táblát többen olvassák, az utolsó sort autóból is köny- nyen látni: ...Nemzeti nagy­létünk hajdani sírja Mohács. Néhány iépés a Csele-patak. A folyó fele betonmederben, méteres zuhatagon esik a víz. Nagyobb zajt csap, mint a Duna. Három hídon is, illetve csak kettőn lehet keresztül men­ni a patakon. A függőhídon tábla: átjárni tilos és életve­szélyes. Itt a vízmérce is. Har­minc centi a mélység, úgy lá­tom két méter lehetett a leg­nagyobb vízállás, addig rozsdás a jelző. Itt szeli át a patakot a pécsi vízvezeték, meg egy ki­sebb is. Békés kis vízfolyásnak látszik, történelmet idézni itt, ma már nagyon nehéz. Lent a folyón vontató dudál, köszönti a Farost kikö­tőben rakodó uszályokat. A da­ruk méltóságteljes erővel for­dulnak rönköket ölelő karmaik­kal a part felé. Más mozgást nem. is látok a nagy vízen. A Csele észrevetlenül ömlik a fo­lyóba, talán szobányi helyen za­varja az iszapot. Kikötött rocsók oldalán csattog a folyó, egy másik, kátrányos fenekű a par­ton, ez már talán soha nem megy vízre, de arra jó, hogy rátelepedve bámészkodjon az ember. Keresem a partba ásott nyaralót, csak néhány száraz ág árulkodik a pár év előtt itt „pompázó” bungalowról. Épült helyette egész nyaraló város. A rendőr 12 éve teljesít itt szolgálatot, azt mondja, hi­hetetlen mennyi ház van most a folyóparton, meg a hegyoldal­ban.- Nyolcvan-száz víkendház épült itt, a szőlőhegyi iskola körül 20—25 lakás, a bári út mindkét oldalán az új pincék tucatjai... A pincék persze tornyosak meg teraszosak, egyik-másikhoz úszómedence is van. A város hétvégén szinte a hegybe köl­tözik. A város hivatalosan már a pesti úton véget ér - ott a pi­rossal áthúzott tábla. A helyi járat viszont a vízkivételi telepig jár — rég kinőtte már a réqi határokat. Itt a Csele csárdától a betonútig két bolt, fodrász, szabó aztán itt a Farost, a vegyesipari raktárai, a trafó- állomás, a negyvenezres tcjó- telep. A kocsmában a hajnali nyi­tás után voltam először, a fel- decizőket kerestem. Csak egy­gyel találkoztam, azt mondja a kocsmárosné: sörből nagyobb a forgalom. A mopedos is előbb megnézi milyen autóval jöttünk, csak aztán kéri ki a rumot. — Már a vízről jön? — kér­dem. — Ez miatt kérdi — int fejével a zsákba csomagolt felszerelés felé. Bizalmatlan, de amikor látja, hogy nem faggatom, ki­tárulkozik: majd ebédidőben, meg a műszak után ülök ki, háromnegyed órát jövök Báta- székről a kis járgánnyal, busz- szal járok a téglagyárba, de hát este akkor nem maradhatnék itt pecázni... Üj vendégek érkeztek. Nád­dal, téglával, homokkal megra­kott teherautók rajzanak szét a véméndi úton, s Baja felé is. Régen itt a szobor mellett, a téglagyáron keresztül ment oz út Mohácsra, a Selyemgyárnál lyukadt a városra. Egrich Já­nos meséli az útmenti házban — 1929 óta lakik itt. — De akkor mén csak az is­kola körül volt néhány ház, meg ezen a soron kettő. És a csárfa. Tizenkettőbe épült, apám vé­gezte az ácsmunkát, de már én is segítetten. Persze c szőlőkbe a présházak megvoltak már ak­kor is, Hímesházáról, Bárból jártak ide a szegények nap­számba. — S most? — Most is, de inkább a som- bereki népek, meg az öregek, nyugdíjasok ... Én is elmegyek. Száz-százhúsz forint a napszám, és persze a bor... Itt éltem csak amikor a németek jöttek, akkor kellett elmenni Fazekas- bodára, itt voltak a Duna mel­lett az állásaik ... Visszamegyek a csárdába. Már új vendégek vannak. — Nálatok búcsú lesz nem­sokára? — Ja, lesz . Később kiderül: bozsokiak. Volt olyan vasárnap, hogy hat busz is megállt itt a Csele csárda előtt, hatezer fo­rint vo't a fo—’Vam aznap, ele azért mos. már c~arl a bevétel, akárcsak a vasárnapi kiránduló forgalom itt Mohács kapujában. Lombosi Jenő Az első út előtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents