Dunántúli Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-07 / 211. szám
1972. szeptember 7. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Tárgyalás papucsban Á pécsi kesztyű a Felkelő Nap országában Mozgalmas a nyárvége a piaci munkában a Pécsi Kesztyűgyárban. A főkönyvelő a párizsi bőrhétre utazott, hogy a világ legnagyobb ilyen eseményén a bőrvilág jövőjébe pillantson, az igazgató ősszel az Egyesült Államokba utazik, és most érkezett haza Japánból a Tannimpex külkereskedőjének társaságában dr. Bischof Gyula kereskedelmi főosztályvezető. Japán és az USA — új piacok. A Kesztyűgyár Európa és Kanada után e két óriási piacra is szeretne bejutni. A japán útról dr. Bischof Gyulával készítettünk interjút. — Hogyan kerültek kapcsolatba ezzel a távoli országgal? — Még az év elején leveleket írtunk Japánba, majd mintakesztyűket küldtünk. Ez amolyan tapogatózás volt. Érdeklődtünk, milyen lehetőségei lennének a magyar bőrkesztyűnek Jdpánban. Később megkerestük a tokiói magyar kereskedelmi kirendeltségünket, kértük, vegye fel a kapcsolatot több céggel, s készítsen számunkra programot — mondotta dr. Bischof Gyula. — Milyen várakozással utaztak Japánba, mit tudtak piacáról? — Az előzetes hírek alapján tudtuk, nehéz lesz eladni Japánban, mint egy olyan országban, amely erősen orientált az exportra, nem vásárolni, inkább ő szeretne eladni. A másik akadály, hogy a japán kereskedelmi szervezet eléggé koncentrált A kereskedelem úrv. trader házakon keresztül bonyolódik. A trader házak hatalmas érdekeltségek, össze-vissza vannak fonódva a gyárakkal, bankokkal. Tíz vezető trader ház van Japánban. Úgy hittük, ezek megmozgatása egy olyan apró cikkben, mint a kesztyű, nehéz lesz. Ennek ellenére abban a reményben utaztunk el, hogy a 10 napos tárgyalások eredményeként sikerül majd bevezettetnünk a magyar kesztyűt a japán piacra. — Mi Jellemzi a japán kesztyű-piacot, kik vannak ott? — A japán piac óriási piac, több mint százmillió fogyasztót számlál, kesztyűszükségletének azonban csak kis részét fedezi importból. A piacon olasz, nyugatnémet, angol, osztrák és spanyol kesztyűs cégeket találunk, velük kell tehát megküz- denünk. — Mi az esélyünk, hogy bekerüljünk? — Függetlenül az enyhe téltől, a szeptember és a január közötti időszak, figyelembe véve a magas életszínvonalat és a csökkenő hazai termelést elegendő ahhoz, hogy bekerüljünk erre az óriási piacra. Ja* pánban a munkaerő méregdra- ,ga, s egyre drágul, csökken tehát a termelés, az ország kénytelen az import felé kacsingatni. Ahhoz azonban, hogy nagyobb mennyiségeket tudjunk eladni, sok mindent kell tennünk — állapította meg dr. Bischof Gyula. — Éspedig? — Elsősorban az ottani sajátosságokat kell messzemenően figyelembe vennünk. Nagyobb fantázia kell a modellezésben és a méretre is ügyelnünk kell. A japán ujjak rövi- debbek, kézfejben viszont szélesebbek. Ennek megfelelően képrajzokat kellett beszereznünk és szabászati jelölő mintákat is hoztunk. Nagyon rugalmasnak kell lennünk. Csők egy példa a specialitások köréből. A mi síkesztyűink ujjai egyenesek, ők viszont begörbített ujjú síkesztyűket kérnek. A sportnak egyébként óriási jelentősége van Japánban. Osa- kában például láttunk egy hétemeletes nagyáruházát. Kizárólag sportcikkeket árusít. Képzeljük csak el, Japánban 6 millió golfozó van. Mármost, ha egy golfozó minden szezonban elhasznál két kesztyűt, íme, kitűnik, milyen nagy lehetőségekkel rendelkezünk. — Hol Jártak és kikkel tárgyaltak? — Tokióban, Kyotóban és Csókában jártunk, s rengeteg iiJetemberrel tárgyaltunk — mondta dr. Bischof Gyula, és itt az íróasztalán fekvő kötetnyi névjegykártyára mutatott. — Ottani kirendeltségünk zsúfolt programot állított össze. Naponta három, összesen tizenhat céggel tárgyaltunk Termékeink széles választékát bemutattuk, a fantázia kesztyűktől a sport kesztyűkig. A minták egy részét már előzőleg elküldtük, másik részét mi vittük magunkkal. Nos, bár tárgyaltunk trader házakkal is, elsősorban mégis a gyárosokon, a nagykereskedőkön keresztül akarunk bejutni a japán piacra. Három jelentősnek mondható céggel tárgyaltunk, ezekre építjük majd az exportot. A tokiói Fur Trading Company — gyáros és nagykereskedő, szőrmével és bőráruval foglalkozik. A Baba Company szintén tokiói cég. A harmadik a kyotói Senmaru, ez a legrobbanékonyabb cég. Sportkesztyűkkel foglalkozik. Tárgyaltunk trader házakkal is, a Sumitomo, a Toshoku, az ltoh, a Marubeni Ida és a Nishimen házakkal, ezek sportkesztyűk iránt érdeklődtek. Tárgyaltunk egy olyan nagykereskedővel is, mint a Kaito cég, amely egymaga 40 ezer áruházat lát el. — Milyen konkrét eredményekkel zárult az út és mit várnak a japán piactól? — ötszáz-ötszáz párás próba- rendelést kaptunk a Baba Companytől és a Kaito cégtől. A divatkesztyűket ez év végéig kell szállítanunk. A többiek, akikkel tárgyaltunk, mintakesztyűket, katalógusokat és színmintákat kértek. A Baba Co. eddig az olaszoktól és a spanyoloktól vásárolt, de elégedetlen velük, mert pontatlanul szállítanak, és a minőség, a csomagolás sem megfelelő. Szeretnének ránk állni és ezért adtak próba rendelést. A japánok egyébként élénk színeket kérnek, kéket, sárgát, fehéret, pirosat, barnát, és szeretik a díszítéseket Hogy mit várhatunk? Ismét felcsillant egy új piac lehetősége. A magyar kesz- tyűipgr, ha kellő rugalmassággal rendelkezik, figyelembe veszi a specialitásokat és pontosan szállít megtalálhatja a maga részesedését a japán Importban. Számolnunk kell különféle problémákkal, de minden rajtunk múlik. Jövőre mindenesetre, amennyiben a próbarendelések megfelelnek, 100 ezer dolláros forgalmat várunk. Ez negyvenezer pár kesztyűt jelent Több cég is bejelentette, hogy Európába jön, és ellátogat Budapestre a Tannimpex- hez és a pécsi gyárba is. Erre már ebben a hónapban és februárban kerül sor. — Milyenek a japán üzletemberek? — Kedvesek, korrektek, őszinték. Készségesen megadtak | mindent, amit kértünk. Bár az | üzleti életben terjed, érdekes I szokás, hogy általában nem I fognak kezet. Az egymás irán- j ti tiszteletet mély meghajlással fejezik ki, és viszont, így várják el. A tárgyalóba zoknibün vagy papucsban mentünk, az út porát nem viszik be a házakba. Mindenütt nagy a tisztaság. Egyébként nagyon meleg, 30—35 fok volt, és igen nagy a levegő páratartalma. Természetesen zakóban és nyakkendőben tárgyaltunk, hiszen általában mindenütt van légkondicionáló berendezés, még a taxikban is — mondotta interjúnk végén dr. Bischof Gyula kesrekedelmi főosztály- vezető. Miklósvári Zoltán A régihez csatlakoztatva új öltözőt és fürdőt építenek a Pjesl Bőrgyárban. Az új szociális létesítményt az év végén vehetik birtokukba a dolgozók Erb János felvétel« Malmok és molnárok Az elemi károk késleltette I aratás nemcsak a mezőgazdaságot tette némely vidékeken j szinte példa nélküli próbára: a feldolgozóknak, a molnároknak is ad elég gondot Meg kell teremteniük a változó minőségű termés keverésével az egyenletes lisztet, mert ez az előfelté- j tele a jó kenyérnek. Énnek a ] kényes feladatnak eleget is tesz j a magyar malomipar, amelynek híre-neve a múltban és ma egy- | arónt világszerte elismert. „Állíttassanak fel gőzmalmok“ Mechwart András, a Svájcból hazánkba származott mérnök világraszóló találmányt alkotott A kéregöntésű hengerekre gyalult rovátkákat készített és így megteremtette a mai modern hengerszék alapját. De — miként a műszaki haladás annyi más fejezetéhez is — a malmokhoz köze volt a többi között Széchenyi Istvánnak. Első gőzmalmunk, a mai Honvédelmi Minisztérium helyén állott József hengermalom megépítését az a levél indította el, amelyet Széchenyi Pest vármegye közönségéhez intézett: „Nemes Pest megyének határában ... gőzmalmot szándékozom állítani... hogy ez mintául szolgálván — lassanként mindenütt állíttassanak fel gőzmalmok, s Hazánk gabona helyett végképp liszttel űzze kereskedését”. Ez a malom mór hengerszékeket kopott, s javítóműhely is épült, amelynek Ganz Ábrahám volt a vezetője. A malomipari gépek gyártásával, exportjával nagy rangot vívott ki Magyarország mind a két világháború között, mind a felszabadulás után. így az 1960-as évek elején többszáz, úgynevezett állványos malmot — nem kell hozzá különleges épület, s gyorsan üzembehelyezhető — exportáltunk a Szovjetunióba, Szíriába, Indiába, ám később megszűnt ez a tevékenység. Miként a magyar malmok, úgy a molnáraink is rangra tettek szert Európa országaiban, sőt Amerikában is. E szakma történetéből már csak azért is sok az adalék, mert a XIX. század derekán 40 ezer molnár volt Magyarországon, akik azonban nem ragadtak meg idehaza: folyton-folyvást járták a külföldet. így Amerikában, Kanadában igen sok malom főmolnára ma is hazánkfia leszármazottja. A fölszabadulás után azonban fokozatosan csökkent a malmok száma, de aránytalanul jobban a molnároké. Az államosítás idején 2282 malom dolgozott — akadt község, amelyben huszonegy volt található! —, s a 8000 molnár lassanként jobbára fölszívódott más iparágakba. Könnyen tehették, segítségükre volt ebben sokoldalúságuk: őseikhez hasonlóan ők is sok mindenhez értettek. Új malmot avatunk Ma mindössze 161 malom működik az országban. Fokozatos centralizációt figyelhetünk meg tehát, ami természetszerűen korszerűsítéssel jár együtt Mindamellett az idei év első a felszabadulás óta, hogy új malmot is avatunk: ebben a hónapban adják át a város ezeréves jubileuma alkalmából ezt a malmot Székesfehérvárott. Napi 120 tonna búzát tud majd megörölni, kétszer ezervagonos gabonasiló, s egy 80 vagonos Még mindig sok a kontár Megyei ipari táj értekezlet Mohácson Baranya boa m kisiparosok száma 1971 januárjától ez év júniusáig 196 fővel nőtt, és jelenleg 3790-en folytatnak kisipari tevékenységet a megyében. A legtöbben Pécsett Komlón és Mohácson kértek ez időszakban iparengedélyt. Boly, Dunaszekcső, valamint Siklós környékén viszont 14 fővel kevesebb kisiparos dolgozik, mint 1970-ben. A városokban dolgozó kisiparosok közül 81 -en, a falvakban működők közül pedig 86-an vonultak nyugdíjba. A nyugdíjas kisiparosok 21.5 százaléka kért újból működési engedélyt — e megállapítások a Mohácsi járási Hivatal tanácstermében kedden megrendezett megyei ipari tájértekezleten hangzottak el, melyen részt vett Czente Gyula, a Mohácsi járási Hivatal elnöke, dr. Heim György, Pécs város Tanácsa ipari osztályának vezetője, valamint ott voltak Baranya városi, járási, községi elsőfokú iparhatóságainak képviselői. A tanácskozás résztvevőit Lőrincz Károly, a KIOSZ Baranya megyei titkára tájékoztatta az iparhatóságok és a KIOSZ kapcsolatáról. Mipt ismeretes, 1970 őszén a KlOSZ-alapszervezetek és az elsőfokú iparhatóságok feladatul kapták olyan együttműködési terv készítését, melyben rögzítik a szolgáltató és javító tevékenység hatékonyabbá tételének fő teendőit. Az együttműködési terv értelmében az iparhatóság és a KIOSZ illetékesei felmérést végezlek, mely községekben, hány szakember folytathatna kisipari tevékenységet. Megvizsgálták, hogy egyes helyeken miként lehetne a „besegítők” munkáját legalizálni. Elemezték, hogyan lehetne a kisipari kapacitást bővíteni. Munkájuk nem volt hiábavaló, bizonyítja ezt a megyében a kisiparosok számának gyarapodása, örvendetes az is, hogy emelkedett azoknak a száma, akik a munka- viszonyuk, illetve teljes nyugdíjuk fenntartása mellett 1$ gyakorolnak kisipari tevékenységet. Egyes helyeken igen sok kontár dolgozik. A kontárkodásnak fő gócai a megyében a sásdi járás és Harkány, valamint annak környéke. Az elmúlt négy év során 118 esetben folytattak eljárást a kontárok ellen, a kiszabott bírság összege 60 ezer forint volt, A fusizók elleni küzdelem hathatós módszerének bizonyult a rendszeres tájékoztatás; miként lehet iparigazolványhoz jutni, milyen kötelezettséggel jár az ipar-gyakorlása. Ennek eredményeként igen sok kontár váltott iparogazolványt. Lőrincz Károly elmondta, hogy nagy gond a szakmunkástanuló létszám fokozatos csökkenése. Míg 1967-ben 727 szakmunkás- tanuló dolgozott a kisiparosok műhelyében, addig az elmúlt évben már csak 521. Az idén a kisiparosok megyei beiskolázási keretszáma 139 fő volt, sajnos csak 127 tanulót lehetett — je lentkezó hiányában — beiskolázni. lisztsiló tartozik Hozzá. A fehér- várln kívül - amely 50 millió forintba kerül — még két új malom épül: mindkettő Szabolcs- Szatmárban. Az év végén elkészülő kisvárdai malom 75 tonna búzát őröl majd naponta, a nyíregyházi pedig pontos mása lesz a fehérvárinak. Mindhárom új malom valóságos kombinát: takarmánykeverő üzem, készter- mékroktár, gabonafelvásárió- ralctár is van mellettük. De nemcsak új malmok építése és a régiek folyamatos korszerűsítése jelzi az erőfeszítéseket Dr. Kirsch János, a Gabona Tröszt osztályvezetője - aki a malomipar témaköréből írta doktori értekezését - hangsúlyozza, hogy legalább ennyire fontos a gabonasilók építésének programja. E silók celláiban minőség szerint elkülöníthető a gabona, vagyis ily módon könnyebb egyenletes lisztet adni a sütőiparnak. Egyetlen ezervagonos siló 30—35 millió forintba kerül, egy évtized alatt harminc épült. Illetve épül belőlük. Az idén rosszabb minőségűre sikeredett vasi, zalai búzát tehát e silók segítségével jobban el lehet majd különíteni a békési, csongrádi, kiváló minőségű búzától. A kollégiumnak köszönhetően És a molnárok? A régi fehérvári, elavult berendezésű malmot az új malöm fölavatásával egyidejűleg kizárólag tanügyi célokra használják majd. Fejér megye székhelyén van ugyanis az ország egyetlen malomipari szakközépiskolája és iparita- ffOfo-iskólája. Mindkettő a 60- as évek második felében nyílt meg, akkor tehát, amikor úgyszólván kihalási veszély fenyegette ezt a szakmát. Most* — részben a kollégiumnak köszönhetően — sikerül mór gondoskodni az utánpótlásról. A mai molnár azonban már nem pusztán búza őrlésével foglalkozik, hanem a keveréktakarmányok gyártásával is, sőt akad szerepe a raktározásban, így tehát voltaképpen nehezen határozható meg, hogy a tröszt 22 ezer alkalmazottjából menynyien foglalkoznak pusztán a liszt előállításával. A régi malmok iránt nem ritka a nosztalgia. Műemléknek nyilvánított malmokban őrizzük népművészeti fafaragásaink egy részét, a szél- és vízimolnár egyformán értett az ácsok, hajóépítők, kerékgyártók mesterségéhez. Ennek egyik történelmi bizonyítéka, hogy 1586-ban magyar molnárokkal építtették meg az Esztergom—Párkány közötti hidat a törökök. Egy 1873- as összeírás szerint Magyarországon 17 249 vízimalom volt föllelhető, s még ezenkívül szá- montartottak 854 szél- és 492 gőzmalmot. Aligha túlzás tehát arról beszélni, hogy Iparunk történelme jórészt tükröződik malmaink történelmében. Keresztényi Nándor Mértéktartást a rezsiben! E lfutott a rezsi, nem futunk eléggé a rezsi után, A népi ellenőrök tizennégy vállalatnál és szövetkezetnél vizsgálódtak, hogyan alakultak az utóbbi három évben az irányítás és az adminisztráció költségei. Sajnos, emelkedőben van a rezsi, s e mögött többnyire az van, hogy feleslegesen is költekezünk. Nem érvényesül a takarékossági szemlélet, de nincs meg a megfelelő érdekeltség sem. Pedig itt nem fillérekről van szó. Egyes vállalatoknál a rezsi az összes költség egyhar- madát is kiteheti. Lefaragása a gazdálkodás hatékonyságát, a vállalat eredményét növelné. Lehet feleslegesen költekezni? Lehet, sőt, szabad. Egyelőre az a helyzet, hogy a vállalatok és szövetkezetek többnyire igen kedvező értékesítési lehetőségekkel találják magukat szembe a piacon. Nincs verseny. Ennélfogva minden belefér az árba. A nagyon gazdaságtalanul előállított termékek is nehézség nélkül elismertetik magukat a piacon. Aztán ott vannak a szabadáras munkák. A tapasztalatok szerint a vállalótok az utóbbi időben igencsak kapkodnak az ilyen munkák után. Mármost, ha magasabb az ár, nagyobb rezsikulcsot alkalmazhatnak, ugyanakkor a nyereség is biztosított. Mondanunk sem kell, a felesleges kiadásokat a magasabb árban a fogyasztó nyeli le. Ahhoz, hogy mértéket tartsunk a rezsiben, korszerű vállalati költséggazdálkodási szervezetre, hatékony elemzési módszerekre, azonnali, menetközbeni intézkedésekre van szükség. Ez azonban egyelőre csak óhaj, nem pedig valóság. A népi ellenőrök tapasztalatai szerint a vizsgált vállalatoknál és szövetkezeteknél nem alakult ki a tervezés korszerű rendszere, hiányosak az önköltségszámi- tási szabályzatok, nem clkal- mázzák a költségnormatívúk rendszerét. A költséggazdálkodásukban nem épült ki a munkahelyekhez kapcsolódó gazdálkodási szervezet, amety reális tervszámok, normatívák és elemzések alapján képes lenne előre befolyásolni a költségek alakulását. A fent vázoltakból adód- '' nak a feladatok. Meg kell teremteni az érdekeltséget, biztosítani kell a tervszerű, takarékos gazdálkodós feltételeit. Ezen a téren hallatlan belső tartalékokkal rendelkeznek a vállalatok és a szövetkezetek. Hiszen a telefon költségeitől a reprezentációig sokféle. kiadás megnyirbálására adódik lehetőség. Persze, a termelés növekedésével a rezsi is növekszik: Csakhogy a mostani tempo meglehetősen gyors, nem veil takarékos gazdára Az in is tehát időszerű: Mértéktartást a rezsiben! M. Z
