Dunántúli Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-05 / 209. szám

1972, szeptember 5. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 5 Tegnap Kellemes idő, nagyszerű program Kisebb területen nagyobb termés történt össztanári értekezletet tartot­tak tegnap délután Pécsett, az Oktatási Igazgatóságon, Dr. Tóth József igazgató vezetésé­vel a tanári kar tagjai meg­beszélték az 1972—1973. évi oktatási feladatokat, * Külföldi út jó munkáért. A szalántai termelőszövetkezet aratási és betakarítási munká­ban kiváló eredményeket elért tagjai — 41 fő — tegnap juta­lom-kirándulásra Jugoszláviába utaztak, az IBUSZ pécsi irodája szervezésében, A csoport tagjai — többségében délszlávok — a tengerparton fekvő Porecsbe utaztak, de megismerkednek a Zágráb és Fiume nevezetessé­geivel is egy hetes túrájuk al­kalmával. * Tegnap délelőtt a MÉSZÖV székházában a hétvégi kertek :ovábbfejlesztésének lehetősé­geiről tárgyaltak a SZÖVOSZ, a Kertészeti Egyetem és az ér­dekelt MESZÖV-ök mezőgazda- sági szakemberei. A Baranya megyei elgondolásokat, illetve terveket vitaindító előadásában Balázs János, a MÉSZÖV osz­tályvezetője ismertette. A be­számoló kiterjedt a komlói szak­csoportok sövénymeggyes tele­pítésére, valamint a fólia alatti termesztés és palántanevelés tervének megvalósítására. A pécsi AFÉSZ-hez tartozó kis­kertekben Kővágószőlősön — a MÉSZÖV és a fertőéi Kutató Intézet együttműködései alapján — szamócakísérleteket, Bere- menden és Szigetváron pedig a fólia alatti termesztés fejleszté­sét tervezik. Az ismertetetteken kívül a közeljövőben több Ba­ranya megyei községben szán­dékoznak létrehozni kiskert, il­letve zöldségtermelő csoporto­kat a helyi mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek segítségével. Rendhagyó „szabályszegés“ Vasárnap délután az Oj- mecsekaljára tartó 47-es au­tóbuszon. Igazi, bányásznapi csúcsforgalom. Az utasok va­lahogy nyugtalanabbak a szokottnál és nemcsak a zsú­foltság miatt. Különösen a férfiak izgatottak, topognak, j forgolódnak. Gyorsan szövő- \ dik az ismeretség, félmon­datok röpködnek, — Nem kell félni, Géczi véd ,.. — Kíváncsi vagyok, hogy i állunk? — Amikor eljöttem, a mie- í ink vezettek ... I A fő téma: az olimpia. A rádióban a Magyarország— NDK futballmérkőzést köz- j vetítik. Jó lenne hallgatni, de az autóbuszokon éppen az ! utasok nyugalma érdekében — tilos a rádiózás. Aztán | mégis előkerül egy készülék, j de a zsivalyban egy szót \ sem érteni. A kalauznő el- J néző mosollyal figyeli a szurkolókat, majd bekap­csolja a hangszórót. Ezúttal elmarad a megszokott szö- [ vég: Posta megálló követ- ' kezik, A mikrofon elé tartja í c táskarádiót, aztán — akár : a legszebb zene — felcsen- j dűl a riporter hangja: Tóth j Kálmán góljával Z:0-ra ve- v | zetünk . . . A rendhagyó „szabály­szegés" eredményeként né- i hány perccel a hazaérkezés ] \ előtt meghallhatták a jó hirt i az újmecsekaljaiak. Az au- \ tóbuszban örömujjongás . . ., aztán valaki megjegyzi: ked­ves, rokonszenves kalauznő... én mondom, prémiumot ér­demel W. M. • • Ünnepeltek bányászaink A hivatalos program — bá­nyászaink ünneplése és köszön­tése —, már szombaton lezajlott A vasárnap oldott hangulatban telt a bányászlakta baranyai településeken. A szabadban megrendezett népünnepélyek hangulatáról, változatos műso­ráról adnak képet munkatársa­ink. Népünnepély Komlón A rossz nyelvek szerint az idei bányásznap reggelén hatásta­lannak bizonyult Komlón a bá­nyászzenekar hagyományos ze­nés ébresztője. A szombati mű­sor ugyanis a késő esti órákba nyúlt, s a 8—10 ezer főnyi ün­neplő tömeg nem mozdult, amíg a város felett el nem lobbant a tűzijáték utolsó rakétája is. Előzőleg a Lenin téren felállí­tott szabadtéri színpadon a Bul­gáriából érkezett jamboli népi együttes, majd a Kék Csillag tánczenekar, s végül magyar­nóta- és népdalénekesek adtak nagysikerű műsort Vasárnap tovább folytatódott a szórakoztató program. 10 óra­kor a bányász sporttelepen női labdarúgó-mérkőzést rendeztek; előtte és a szünetben a Pécsi Ércbányász repülőmodellezői szórakoztatták látványos bemu­tatójukkal a közönséget. Délután a Mecsekfalu és Si- konda közötti területen motoros ügyességi terepversennyel kez­dődött a technikai sportok be­mutatója. Ezután az MHSZ-vá- logatott repülői izgalmasan lát­ványos egyéni és kötelékgya­korlatokkal, ballonvadászattal mutatkoztak be. Igen nagy si­kert arattak a pécsi és komlói ejtőernyősök is, s nem kevésbé a siklósi Magyar—Bolgár Test­vériség Tsz lovas sportolói. Egész nap „nagyüzem” volt a Lunaparkban s csúcsforgalom a vendéglőkben és az alkalmi étel- és italméréseknél. Az idei bányásznap tehát igazi népün­nepély volt Komlón. „Falusi vasárnap“ Hidason Korán keltek a hidasiak - ta­lán azért is, hogy a „falusi va­sárnap” keretében meghirde­tett igen bőséges műsor úgy „beleférjen a napba", hogy köz­ben maradjon idő az ilyenkor már hagyományos programokra j is; sétára, a lagzival vetekvő ebédre, szomszédolásra, beszél­getésre, csendes „sörzenére” a Bányász bisztró árnyas kerthe­lyiségében . . . A fiatalok kegyeleti stafétája reggel nyolckor futott be a Bar­tók Béla művelődési otthon ud­varára, ahol kis ünnepség kere­tében koszorút helyeztek el Bar- j tők Béla mellszobránál. Két órával később a művelődési otthon klubjában folytatódott a program: négy hidasi újszülött névadóját tartották itt, illő kö­rülmények között, emlékezetes ünnepélyességgel . . . Fellobogózott falu, ünneplős emberek, üdvözlő feliratok, az ünneplővel mit sem törődő gye­rekek, közrefogott, váltig trak- tált vendégek. A rokonok, réqi bányász barátok, munkatársak, ismerősök egy része már.szom­baton megérkezett, de még a vasárnap reggeli, délelőtti au­tóbuszok is hozták a meghívot­takat — akik nélkül Hidason nem lett volna teljes a szep­temberi vasárnap, ünnep volt ez mindig, oz maradt most is, csak a neve változott négy esz­tendeje, mióta áll a bánya: „falusi vasárnapnak" hívják, de a baráti invitálás még mindig j így szól: „eljöttök a bányász- I napra?” Séta, „hogy éltek?”, „mint vagytok?”, közös emlékek, él­mények, mélyről jövő sóhajok, „emlékszel amikor...?" büszke beszámolók munkáról, gyere­kekről, ebéd előtti qyomorelő- készítés csak úgy állva, a pult mellett. Haranqszóra befut az utolsó vendég is, a konyhaillatú házak beszippantják a sétáló­kat. Szusszanásnyi csend.- János bácsi mit mond o reuma ?- Eső lesz.- Ma? Vasárnap, a bányásznap reggelen cfisz-egyenruhájukban vonultak végig Űjmecsekalja utcáin az Ércbányász fúvószenekar tagjai. A zenekar a városrész több pontján nagysikerű hangversenyeket adott. — Holnap. — Na, akkor holnap kap egy féldecit - mondja a kocsmáros, aki joggal aggódik, mert szép időben a kerthelyiségben lesz a bál, és még a betont is meg­csináltatták erre az alkalomra.. Szerencsére a felhők jobb be­látásra és más irányba térnek, így zavartalanul folyhat a mű­sor a művelődési otthon park­jában. Foglaltak a ‘élkaréjba állított széksorok, foglaltak a padok, s a sétáló tömeg asze­rint áramlik, cserélődik, mikor mi megy a „színpadon”. Lehet is válogatni, a műsort úgy állí­tották össze, hogy mindenkit megfogjon, legalább egy kis időre: beat-zenekar, dunaszek- csői, bátai és kátolyi táncosok, irodalmi színpad, tamburazene- kar... Ragoncsa Lacika elsős, ha­talmas spirálos vázlatfüzetet, csillogó műanyag-tolltartót ka­pott.- Mióta rajzolsz? — Már ötéves korom óta — mondja. Hatéves. — És mi mindent fogsz raj­zolni ebbe a szép füzetbe?- Mindenféléket. — Bányászokat is?- Azt is. Ö egészen biztos, hogy má­jus elsején és a jövő évi bá­nyásznapon is benevez a rajz­versenyre. Addigra már elmos­sa az eső a mostani színes raj­zokat ... Közel kétezer hold szőlő Pécs határában Pécs határában 1969 január és 1970. december 31. között a szőlőterület 133 katasztrális holddal csökkent — jelenti a Pécsi járási Földhivatal. 1971- ben és az idén a szőlőterület további nyolc holddal lett ke­vesebb. Daindol, Makár,, Aranyhegy, Bálics, Szamár-hegy, Magyar- ürög, Patacs, Mecsekszentkút — a mecseki történelmi borvidék részei — kihalásra lennének ítél­ve? Az 1910-es, második, város­méréskor Pécsnek 419 hold sző­lője volt. Az úgynevezett külső­ségi fölméréskor —, mely 1911 és 1913 között történt — a sző­lőterület nagysága 834 hold. A mai városhatárral megegyező területen a tízes években össze­sen 1253 katasztrális hold sző­lőt műveltek. A harmincas évek körül nagyarányú szőlőtelepíté­sek kezdődtek Aragyhegyen, a Csoronika-dűlő környékén, a Makáron, Bálicson, Csurgón és Daindolban. Az ötvenes évek­ben a szőlőművelésben kisebb visszaesés történt. Az ezt követő esztendőkben ismét megindultak a telepítések a Kőhíd-dűlőben és környékén, a Mária-dűlőben és az attól nyugatra eső terü­leteken. 1963-ban a földhivatal adatai szerint Pécsett és a hoz­zá csatolt községekben 2069 ka­tasztrális hold volt a szőlőterü­let. Jelenleg 1996 hold szőlővel lehet számolni. A közel kétezer hold szőlőte­rületből több mint 127 hold a Szőlészeti Kutató Intézeté és más nagyüzemeké, 213 kataszt­rális holdon a szőlőtermelő tár­sulás tagjai gazdálkodnak. A szőlőterület zöme egyéni gazdák kezén van. Közel egy évtized alatt tehát több mint hetven holddal csök­kent a szőlőterület. Ez összefügg a város fejlődésével, a nagy­arányú építkezésekkel. így az I. kerületben a kiskozár'r részen, a II. kerületben a Frühweisz- és a Kálvária-dűlő táján, o III. kerü­letben pedig Bálicsban, az Alsó- makár-dűlő környékén folyt nagyarányú építkezés. A hétvégi pihenőtelkek kialakítása o Gyü- kési-dűlő, Mólom, Nagyárpád, Kis- és Nagypostavölgy, Bálics Daindol, Szkókó területén és a Makár-oldalon is a szőlőterület csökkenéséhez vezetett a sta­tisztikák szerint. Szerencsére, hogy csak a nyilvántartás bizonyítja az év­ezredes szőlőművelés hanyatlá­sát, mert valójában a szőlőte­rület csökkenése nem követke­zett be. A nyilvántatás szerint ugyanazok a parcellák, ahol a í hagyományos 80-szor 100-as szőlőtelepítések megszűntek és helyükre a 2—4 méter sortávol­ságú telepítések kerültek, illetve ahol a sorok közé gyümölcsfá­kat, esetleg konyhakerti vetemé- nyeket ültettek, mór nem szőlő- területként szerepelnek. Az igazság az, hogy a szőlő­művelés reneszánszát éli. Az idén is annyian szerettek volna parcelláikra szőlőt telepíteni, hogy kevésnek bizonyult a sza­porító anyag. A kis hétvégi tel­keken a körültekintő gondozás, művelés következtében tán még több szőlő terem, mint annak- előtte. Gyerekrajzok a flaszteron Hegnyílt a III. országos kerámia biennálé Már hagyomány: bányászna­pon megjelennek a gyerekek Újmecsekalján, a Ságvári-park sétányán, „neveznek", mint akármilyen komoly, felnőtt ver­senyen, megkapják a színes krétákat és — hajrá, ki rajzolja meg szebben, színesebben o bányászok életét? Kinek dúsabb a fantáziája, kinek szalad köny- nyedébben a krétája a flas?te- ron? Nagy az izgalom délután há­rom órakor. A kis művészek ne- kiállnak, megszerkesztik a kom­pozíciót, aztán hozzáfognak a kidolgozáshoz. Itt fű készül, emitt potyog a szén - rövid tü- I nődés, vajon milyen színű le­gyen? Aztán megszületik a dön­tés: kék. Bizony, szép is lett. Itt, meg ez a pöttöm lurkó ügyesen használja ki az aszfalt szürke színét, narancssárgával festi rá a sötétet. Nicsak: egy vágat ké­pe bontakozik ki, aztán sínoár. s már sokasodnak is a csillék, jól megrakva . . . Sajátos megfogalmazások. Zöld erdővel körülvett, hatalmas modern ház. Diadalíves kapu, rajta a felirat: IV. sz. üzem. És jobboldalt, embertömeg, színes sokaság. Előttük emelvény, mik­rofon, s a mikrofon előtt szónok — ünnepelnek a bányászok . . . Pontos, szépen kidolgozott bányászportré. Mellette görnye­dő figura, kezében a réselőqép, olyan, mint egy montázs. Néhol összehasonlítások. Egyik helyen ló húzza a csillét, csákányoznak a bányászok, másutt fejlámpás, géppel jövesztő figura ömleszti a szenet a mozdonyhúzta csil­lébe. A gyerekek mindent tudnak. Hiszen hallották iskolában, ott­hon eleget. Mindent tudnak, amit a bányászatról egy hat. vagy tizenkét évesnek tudni keil. Lélegzetvisszafojtott csönd. Délután hat óra, eredményhir­detés a Ságvári Művelődési Házban. Hornung Lászlóné, a Művelődési Ház vezetője már értékelte a rajzokat, most oszt­ja ki a jól kiérdemelt díjakat. Paoák, mamák ülnek körben, a nebulók csöndben, eifogódva vápák: most mi lesz? Nincs az az olimpiai ered­ményhirdetés, amely izgalma­sabb lenne. Zakatolnak a szí­vek az apró kis ünneolős kabá­tok alatt, a kikészített „trófeák" felé váqyakozá pillantások száll­nak. ,,A festék az enyém” hang­zik el foitott hangon mehettem, aztán ugyanaz a hang folytat­ja: „de jó lesz a színes Is,.." | Nagy számú érdeklődő jelen- | létében, az eseményhez méltó ünnepélyes légkörben nyílt meg a Tudomány és Technika Háza nagytermében vasárnap a III. országos kerámia biennálé. A zsúfolásig megtelt kiállító helyi­ségben ott volt a megnyitó ese­ményen Bocz József, a megyei párt-vb tagja, a Megyei Párt- bizottság titkára; Horváth Lajos, a megyei párt-vb tagja, a Megyei Tanács elnöke; Szentirányi József, a Városi Pártbizottság titkára, s jelen volt itt a megye és a megye- székhely párt-, tanácsi és tár­sadalmi szerveinek, testületéi­nek; kulturális, tudományos és művészeti életének számos ve­zető egyénisége is. ötvenhét kiállító művész 115 alkotása tárult a megnyitó ün­nepség résztvevői elé. Ez a kép rendkívül változatos, hiszen az idei biennáléra kategóriák, te­matikai megkötöttségek nélkül jelentkezhettek alkotásaikkal a keramikusok. írről részletesen is szólt megnyitó beszédében takács Gyula, a Megyei Tanács elnökhelyettese. A kerámia művesség idei III. országos szemléje két eszten­dő munkáságának mérlegét je­lenti — mondotta bevezető gondolatában a szónok, majd utalt ez időszak újabb kerá­miai értékeire, területünkön. A nemzetközi, majd az idei nem­zeti kerámia szimpozion szép sikereket hozott. Ugyancsak az idei évben Gádor István Kos- suth-díjas kerámikusművész életművét területünknek ado­mányozta. A mester, a modern magyar kerámiaművészet egyik megteremtője, az idei nyáron ­öt hetet töltött a siklósi kerá­mia szimpozion alkotó közössé­gében. Életművét rövidesen o siklósi várban, majd végleges helyén Pécsett, állandó kiállítás keretében helyezik el. A szónoK ezúton mondott köszönetét a megnyitón résztvevő idős alko­tóművészünknek. Ezután az idei nemzeti biennálé jelentőségét méltatta. Szólt arról, hogy a korábbi alkalommal fölveiődótt a biennálé szakosításának igé­nyé. Megvalósulása azonban nem bizonyult célszerűnek, a tematikus válogatással a ki­állítás egysíkúbbá vált. Bebizo­nyosodott, hogy a kerámiamű­vészet nehezen tűri a merev ka­tegóriákat, és az is, hogy szá­mos alkotás határterületű. Mindezek miatt az idei bienná­lé már edény, figurális és épü- letkerámia alkotásoknak egy­aránt helyt adott. Az eredmény sokszínű és változatos: — Edény, térplasztika, dísz­kerámia, falburkoló elem, tér­elválasztó rács. Sokféle ötlet, gondolat, mely egyfelől arra példa, miként formálható újra agyagból a természet; az élet bármely ismert motívuma —, másrészt azt is mutatja, hogy az emberi alkotó gondolat lét­rehozhat soha nem látott, a mű­vész fantáziájában született új plasztikai formákat... A bien­nálé most olyan képet ad, amelyben a magyar kerámia művesség valamennyi jellem­vonása bemutatkozik —, mon­dotta beszédében a Megyei Ta­nács elnökhelyettese, majd is­mertette a díjazott műveket és alkotóikat. A magyar kerámia­művészet sokféle művészi ered­ményét dokumentálja az is, hogy a zsűri az építészeti, az edény és a figurális kerá­miában egyaránt osztott díja­kat. Mint már hírül adtuk: az el­ső díjat Majoros Jánosnak fali plasztikájáért; a másodikat Horváth Lászlónak három edénykerámiájáért; a harmadi­kat Fürtös Györgynek kertplasz­tikájáért ítélte oda a zsűri. A különdíjat Torma Istvánne fali­kerámiája érdemelte ki. A dí­jak átnyújtása után a Megyei Tanács elnökhelyettese is kö­szönetét mondott a művészek­nek és Romvári Ferenc rende­zőnek, majd megnyitotta a III. országos kerámia biennálét, amelyet október 8-ig lehet megtekinteni. Lóriin személyes ismerőse, Malinovszkij volt munkatársa Pécsett ! Két napot töltött Baranyában Marija Fortusz, a Szovjetunió hőse — Malinovszkij marsall egykori közvetlen munkatársa, Lenin személyes ismerőse, akit huszonhat alkalommal részesí­tettek a legkülönfélébb magas­rangú kitüntetésben a Szovjet- j unióban. A második világhábo­rúban szerzett elévülhetetlen érdemeket. Többek között részt vett a Székesfehérvár környéki harcokban, a nálunk Alba Regia néven főként filmről ismert ak­cióban Ezen kívül is számos fontos feladatot hajtott végre. A Lenin-renddel kétszer kitün­tetett idős asszony barátait, is­merőseit jött meglátogatni Mq- gyarországra. Szeptember 19-éig, amíg hazánkban marad, él- I ménybeszámolókat is tart. Teg­nap az Ércbányászati Vállalat­nál dolgozó szovjet mérnökök­kel találkozott, és ellátogatott a Tanárképző Főiskolára is, ahol a hallgatók kitörő lelkesedéssel fogadök, és hallgatták a fon­tos történelmi események részt­vevőjének, szemtanújának visz- szaemlékezését.

Next

/
Thumbnails
Contents