Dunántúli Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-28 / 229. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Ara: 80 filiéí Dunántúli naDiö XXIX. évfolyam, 229. nőm Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1972. szeptember 28., csütörtSI Hétköznapi demokrácia Elsődleges jelentésében a demokrácia politikai fogalom. De én nem erről akarok be- czélnJ. A demokrácia másodlagos, bőr ugyancsak nagyon fontos, hiszen elsősorban szorosan következő jelentéséről. Ebben a jelentésében a demokrácia magatartás-fogalom: a társadalmi érintkezés hétköznapi formája. A munkahelyen a vezetők és vezetettek, a főnökök és beosztottak kapcsolatának formája. Ogyes-bajos dolgainkban az ügyintézők és ügyfelek, a kőzigazgatók és közigazgatottak kapcsolatának formája. A családi életben a férj és feleség, a szülők és gyerekek kapcsolatáé. És formája annak, ahogyan vasúton, autóbuszon, villamoson, boltban és utcán egymással érintkezünk, ahogyan egymást szólítjuk, ahogyan köszönünk egymásnak, ahogyan becsüljük vagy nem becsüljük egymást Végül is itt dől el, mindennapos magatartásunkban, hogy tudunk-e már jól „demokráciául”, hogy vérünkké vált-e, be- idegződött-e már reflexeinkbe: mindenkivel egyenjogúak vagyunk és mindenki egyenjogú velünk. Én azt mondom (bárcsak tények cáfolnának rám), hogy nem tudunk jól „demokráciául”, még nem vált vérünkké, nem idegződött be reflexeinkbe. Ezer évig jártunk antidemokratikus iskolába, s csak történelmi percek óta járunk demokratikusba: túl hosszú tanulóidő volt az egyik, és túl rövid a másik. Most olvasom o költő Váci Mihálynak halála után közzétett cikkgyűjteményét. Mennyit szenvedett ennek az antidemokratikus iskolának a magatartásunkban őrzött hagyatékától, és micsoda indulattal küzdött ellene! Azok ellen az iskolamesterek ellen is, akik nádpálcával már nem, de csípős csalánnal még rá- rácsapnak arcunkra, ha egyenjogúságunk tudatában emeljük rájuk. „Mert ezek itt maradtak, és rátelepedtek közérzetünkre - figyelmeztet Váci —, marokra szorítják hangosbodó szívdobogásunkat, rá pirítanak önbizalmunkra, lidércnyomásként lebegnek legszebb álmaink és terveink felett, és szégyenérzést próbálnak elültetni bennünk és fiainkban. Az ezeréves Magyarország elnyomóinak utolsó, megfélénkült, tehetetlen, de annál gyilkosaob gúnyolódású és kárörvendező kis utódai, akik még ma is úgy beszélnek a nép fiairól, köztük élő, nagy bátorságú testvéreimről, mint a béreseikről és a cselédeikről. Egész berendezkedő életünket, a nép keserves honfoglalását messziről nézik, kudarcainak örülve, sikereit kiröhögve, és gúnyos vicceket gyártva róluk. Hányán szenvednek elnyomásuktól — igenis, én annak nevezem! Hány fiatal szenved es vergődik nagyképű és pimaszul magabiztos, üres gőgjüktől, lenéző ajkbiggyesztésüktől, hány fiatal fejt ki tízszeres erőfeszítést, míg alkotását, munkáját megvalósítja, mert percenként szembetalálkozik ... ragályos világukkal. Ez alól az elnyomás alól, melynek nincsenek politikai terminológiái, amely nincs kategorizálva, mert a klasszikusok nem emlegetik, a politikusok ma még nem érnek rá vele eleget foglalkozni — ez alól az elnyomás alól de nehéz felszabadulni!” Igen. Nagyon nehéz. Nehéz megszabadulnunk attól, hogy bármilyen rendű és rangú főnökeink tekintélyérveit cáfolhatatlannak fogjuk fel, és meghajoljunk előttük, szinte nem is mérlegelve: igazságot vagy hamisságot, okosságot vagy butaságot tartalmaznak-*. Nehéz megszabadulnunk attól a szorongástól, amely a hivataloknak már a várószobáiban elfog bennünket, s bénító erővé növekszik a hivatalnoki íróasztalok előtt Nehéz megszabadulniok az újságíróknak, a rádió- és tévé- riportereknek attól az alázatos mosolyától, amely az arcukra ül, ha „nagy emberrel" készítenek interjút Nehéz megszabadulnunk ettől a „nagy ember” fogalomtól is, amelynek ikerpárja természetesen a „kis ember”: akinek rangja van, az nagy, akinek rangja nincs, az kicsi; aki „csak” munkás, vagy paraszt, vagy alkalmazott, azt „egyszerű embernek" hívjuk, mintha nagyszerű embernek vagy bonyolult embernek csak azt tudnánk elképzelni, aki az uborkafa valamelyik ágán csücsül. Nehéz megszabadítanunk osztályhelyzetre vagy foglalkozásra utaló elnevezéseinket a rosszfajta mellékzöngéktől; ha valakire azt mondjuk, hogy paraszt, még mindig sértésnek hangzik. Nehéz megszabadulnunk azoktól a finom megkülönböztetéseinktől, amelyekkel megszólításainkban és köszönéseinkben egy képzelt fontosságrendnek hódolunk, s a vezérigazgatót X. elvtársnak, a főmérnököt Y. mérnök úrnak, a bérelszámolót Z. kartársnak, a gépírónőt Mancikának, o takarítónőt pedig Julis néninek hívjuk, a két utóbbi közt még olyan különbséget is téve, hogy Mancikának kezitcsókolom jár, Julis néninek pedig jónapot. És nagyon nehéz megszabadulnunk attól is, hogy: — ha tányérsapka van a fejünkön, szalag a balkarunkon, vagy csak a pult, az íróasztal másik oldalán állunk-ülünk, ha férjek vagyunk vagy szülők, hatalomnak képzeljük magunkat (holott éppen hogy a szolgálat a dolgunk); — ha autóban ülünk, lenézzük azt, aki gyalog jár; ha jobb ruha van rajtunk, lenézzük azt, aki rosszabbul öltözött; ha fehér a bőrünk, lenézzük azt, akié színesebb; — ha bármiféle előnyt csikartunk ki magunknak, akár tehetséggel, akár ügyességgel, erkölcsi tőkét kovácsoljunk belőle, s azt képzeljük: különbek vagyunk tőkeszegényebb társainknál (holott mindenkivel egyenjogúak vagyunk és mindenki egyenjogú velünk). A demokrácia elemi iskolái már fölépültek, építsük föl gimnáziumait és egyetemeit is. Javítsuk a tantestületek színvonalát, gazdagítsuk a tananyagot, szigorítsuk a tanrendet És tanuljunk szorgalmasan. Van hozzá tehetségünk, hiszen az elemi iskolát egészen jó eredménnyel végeztük-végez- zük. Milliónyian vagyunk olyanok, akikről Váci azt írta: igenis, felszabadulnak, mert megízlelték már „a zavartalanul élvezhető önérzet tiszta in- ges ünnepeit, megízlelték a nekik is kiosztott méltóság valami általuk meg sem nevezhető, érzelmeik zűrzavarában még talán egy szívverésnyi erővé sem hangosodó megelégedettséget, derűt, nevezzük bárminek, és nem mondanak le erről soha többé — visszamenőleg sem! Már múltjukra is visszavetítik szabadságukat, és embernek emlékezik magukat anyakönyvezésüktől fogva. A negyven-hatvan-hetven évesek, a feudalizmus nagy, terelt embernyája másként érzi magát, a haza polgárának, méltó embernek, először ebben a keserves, égrogyasztó, isten szomorította életben. Hát ha már egyszer kiegyenesedett — akkor emlékeiben sem szeretne meggörnyedni." Faragó Vilmos A sertésprogrammal a húsiparnak is lépést kell tartania Új húsfeldolgozó üzemre van szükség Mohácson A mezőgazdasági üzemek saját vágásaira is egyre égetőbb szükség van Ülést tartott a Baranya megyei Tanács VB A végrehajtott sertésprogram egyre erőteljesebben érezteti hatását. Ma megyénkben 14 szakosított sertéstelep működik: idén 60 000 sertést állítanak elő. Várhatóan további hat telep készül el, illetve kezdi meg üzemelését ez évben. Az új telepek 1974-től 120 850 hízott sertést bocsájtanak ki a jelenlegi 76 000-rel szemben. A becslések szerint a vágósertés-felvásárlás a tanácsi szektorból jövőre eléri a 300 000-ret és a tervciklus végére a szakosított telepek várhatóan 350 000 sertést termelnek. A robbanásszerű fejlődést szemléletesen bizonyíja az, hogy a megyei távlati fejlesztési tervben 1975-ben előirányzott sertésfelvásárlást már tavaly elérte a Baranya megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat A termelés nagyarányú felfutása megkívánja a megfelelő feldolgozó kapacitást is. Ennek azonban gátat szab az a tény, hogy a pécsi húsüzem — mely 1938-ban bauxitbetonból készült — vágóhelyiségének szilárdsága csökkent: jelenleg aládúcolva üzemel. A Baranya, megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Horváth Lajos elnökletével, tegnapi ülésén többek között megtárgyalta a vállalat 1975-ig szóló termelési és fejlesztési tervét, a feszítő gondokat. A napirend előadója Szabó László, a vállalat igazgatója volt. A testületi ülésen részt vett dr. Dorner Béla, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium osztályvezetője, Megyaszai József, a Megyei Pártbizottság osztályvezetője, valamint Hegedűs Béla, a Húsipari Tröszt osztályvezetője is. A vállalat két megye ellátását biztosítja, igen nehéz körülmények között. A munkahelyekre a zsúfoltság jellemző, mely hátráltatja a mozgási lehetőséget, s ez kihat a munkavégzésre is. Ennek ellenére rendkívüli erőfeszítéseket tettek és tesznek ma is a húsellátás javítása érdekében. így ez évben kapacitásukat 122,4 százalékra használják ki, várhatóan 153 500 sertést vágnak le, mely 9,5 százalékkal haladja meg a bázis- időszakot. A húskészítmény-termelés 4,7 százalékkal magasabb, mint a tavalyi. Ezt a fokozott termelést egyrészt túlórával, másrészt nyújtott műszakkal, a munkaintenzitás növelésével és jobb szervezéssel sikerült biztosítanunk. A vállalatnál tavaly kezdődött el az üzem rekonstrukciója, mely hármas célt szolgál. Később lebontják a bauxitbetonból készült vágócsarnokot: ennek kapacitását pótolni kell. A közellótásban jelentkező szükségletnövekedésnek és az exportfeladatoknak is eleget kell tenniök, bővíteni kívánják a hűtőkapacitást, korszerűsítik az állatvágást, a zsírolvasztást és -tárolást, valamint a húsfeldolgozást is. A vállalatnak régi gondja többek között a szociális ellátottság javítása. A fejlesztés költséqelőirányzata meghaladja a 200 millió forintot, melyből az üzemi rekonstrukció várhatóan 173 millió forintba kerül. A beruházási program szerint a teljes rekonstrukció 1975 végére fejeződne be. Ezzel a jelenlegi óránként vágott 56 sertés mennyisége 60 darabra, a marhavágás pedig 10,5-ről 20-ra emelkedik. Ezt ígéri a pécsi vágóhíd a rekonstrukció befejezését követően. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat végzi a vá- góhíd-rekonstrukciót: azt ígérik, hogy az új vágócsarnokot 1974. július 31-ig átadják. A kérdés ma az, hogy a vágóhíd addig használható lesz-e, s ha nem, Baranya húsellátása hogyan biztosítható. Mindezek a kérdések igen súlyos gondokra utalnak. Éppen ezért egyre inkább sürgetően merül fel, hogy a lakosság húsellátásának biztosítása érdekében lépjenek mielőbb üzembe a helyi kisebb kapacitású vágó- és húsfeldolgozó üzemek. Ezek az üzemek azonban nem képesek a megyei húsigények kielégítésére. Ugyanis a vállalat adja a megyében forgalmazott tőkehús 95,9 százalékát és a húskészítmények 90 százalékát. Éppen ezért igen súlyos helyzet állna elő akkor, ha a pécsi vágóhidat leállítanák. Olyan megoldást kell keresni tehát, mely enyhít a gondokon. A pécsi üzemet tehermentesíteni kellene azzal, hogy a vidéki mezőgazdasági üzemek körzetük húsellátását segítenék saját feldolgozói kapacitással. A testületi ülésen felmerült, hogy Mohácson egy új húsfeldolgozó üzemet kellene építeni. Ezt többek között az is indokolja, hogy a körzet sertéstermelése a megyei termelés egyharmadát adja. A Mohács környéki szakosított telepek beindulása biztosítaná az alapanyagot: ehhez a környező gazdaságok segítségére lenne szükség. Természetesen társulásos alapon új húsüzem felépülése előbb megoldható. A Végrehajtó Bizottság elfogadta az előterjesztést, egyben elismerését és köszönetét fejezte ki a Baranya megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat munkásainak és vezetőinek a nehéz körülmények között végzett munkáért. A testület a helyzet súlyosságára való tekintettel a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalattól azt kérte, hogy a vállalt határidő előtt fejezzék be a vágóhídi rekonstrukciót. A V. B. felhívta a Húsipari Vállalat figyelmét arra, hogy a szakmunkás-utánpótlás érdekében már most tegyenek további intézkedéseket, egyben a munkaügyi osztály részére feladatként szabta meg, hogy a pályaválasztásnál segítse elő a szakma igényeinek kielégítését. A Végrehajtó Bizottság a ' vágósertés növekedése miatt indokának tartja a mohácsi vágóhíd és húsfeldolgozó felépítését, továbbá felhívta a mező- gazdasági üzemek figyelmét arra, hogy növeljék a saját vágást, ezzel is elősegítve a helyi tőkehús- és húskészítmeny-ellá- tást, hiszen ez az értékesítésre, a minőségre, a választékra is kedvező hatással van. S. Gy. A tartalomból t Évente 35 ezer lakás kap gázt (4. old.) Éjjeli műszak a haraszti kukoricatáblákon (5. old.) Kitüntetések (5. old.) Római és török emlékek az új szálloda helyén (5. old.) Folytatták tanácskozásukat az európai fővárosok polgármestere Szerdán a budai várnegyedben, a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében folytatták tanácskozásukat az európai kontinens metropolisainak - a magyar főváros centenáriuma alkalmából - Budapesten összegyűlt polgármesterei. A nap folyamán újabb előadások foglalkoztak a háromnapos tanácskozás témájául szolgáló urbanisztikai kérdések kel; tájékoztatok hangzottak e az európai nagyvárosok fejlő désének tapasztalatairól, a de mokratikus városigazgatós kér déseiről, a város és az embe kapcsolatáról, valamint a nagy városok más közös kérdéseiről A tanácskozás résztvevői mr folytatják eszmecseréjüket. Segíteni a fiatalokat EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS PÉCS VÁROS TANÁCSÁNAK MUNKAÜGYI OSZTÁLYA ÉS A KISZ PÉCS VÁROSI BIZOTTSÁGA KOZOTT A közös munka elősegítésére tegnap — szerdán — délután együttműködési megállapodást kötött a Pécs városi Tanács munkaügyi osztálya és a KISZ Pécs városi Bizottsága. Az együttműködés célja: a népgazdasági szükségleteknek és a helyi igényeknek megfelelő pálya vá la sztá si - pá lya i rá nyitási tevékenység elősegítése. Az általános és középiskolások számára pályaválasztási nyílt napokat szerveznek — ilyenkor az üzemekbe, gyárakba viszik el a fiatalokat, hogy az egyes munkaterületeket mind jobban megismerjék. A szerződés értelmében a tanács és a KISZ-bizottság közösen segíti a fiatalokat, a kezdő szakembereket a munkahelyi beilleszke désnél. Az először munkát vál la lóknál öt éven át a vállalótól egészségügyi, személyzeti é munkaügyi osztályain, a válla lati KISZ-bizottságokkal közösei fokozott figyelmet fordítanak < fiatalokra, segítik őket nehéz ségeik, munkájuk megoldásé ban. Ugyancsak része a szerződés nek az a megállapodás, mel' szerint a két intézmény együtt működik a tanuló fiatalok nyár munkavállalási, és szakmai gya korlati munkáinak megszervező sénél. A szerződést a tanáé: részéről Vörös Károly osztály vezető, a KISZ képviseletéber pedig Lukács László első titká> írta alá. A húsipari vállalat átadás előtt lévő szociális létesítménye
