Dunántúli Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-03 / 208. szám
Befejeződött a kongresszus Az egészségügyi szervezők seregszemléje Miért farnak több orvoshoz a betegek? Alaposabb egészségre nevelést az iskolákban Tegnap befejeződött az Egészségügyi Szervezők Tudományos Egyesületének kongresszusa. Ennek ellenére az utolsó napon is érkeztek vendégek: dr. Dusán Mirkov, az Újvidéki Egyetem orvostudományi karának professzora, tanársegédével, dr, Burány Bélával. A számos érdekes előadás között tegnap kettő olyan hangzott el, amely a széles olvasó- közönséget is érdekelheti. Az egyik dr. Buda József, dr. Ozs- váth Károly és dr, Tényi Jenő közös munkája A neuroticizmus befolyása a járóbetegforgalom alakulására. Mindjárt egy érdekes információval kezdődik: a magyarországi járóbetegfor- calom világviszonylatban is kiemelkedik évi 115 milliós esetszámával. Számos egyéb tényező mellett a szerzők azt vizsgálták, hogy mi az úgynevezett „párhuzamos igénybevétel” oka. Ez a fogalom annyit jelent, hogy egy beteg több orvoshoz, például az üzemi orvosához is, valamint a lakóhelye szerint illetékes körzeti orvoshoz is eljár. Ezt öt pécsi nagyüzem: a So~ piana Gépgyár, a Posta, a Fémipari Vállalat, a Porcelán- gyár és a Kesztyűgyár összesen 1037 betegének vizsgálatával kutatták. Az adatok kiegészítése érdekében 44 pécsi körzeti orvosi rendelőt kerestek fel. A megfigyelt betegek 30 százaléka az említett „párhuzamos Igénybevétel" szerint járogatott mindkét orvoshoz. Száz olyan üzemi dolgozó, aki mindkét orvost igénybe vette, összesen 1112 alkalommal járt a két rendelőben. Az alapkérdés: mi az oka a párhuzamos igénybevételnek? Az okok között feltűnően gyakoriak a pszichés kórképek. Tovább haladva, ennek okát — a dr. Ozsváth Károly kidolgozta módszerrel — mérték az öt üzem ezer dolgozójánál. Az adatok összesítése után száz férfire átlagosan 9, száz nőre pedig átlagosan 49 Idegrendszeri betegségben szenvedő ember jutott Megállapították az ideges panaszokkal szenvedők aránya minden betegségcsoportban magasabb, mint a nem idegeseké. A végső következtetés: elengedhetetlen, hogy orvosi szemléletünkbe befogadjuk a klinikai pszichológiát. Dr. Konkoly Thege Aladár Az egészségügyi nevelés és felvilágosítás új rendszerei Baranyában címmel tartott előadást. Hangoztatta: mivel a mai ember az információk kereszttüzében él, ezeket az információkat rendezni kell, hogy a lakosság érthető képet kapjon közérdekű orvosi, illetve egészségügyi dolgokról. A baranyai egészségügyi felvilágosítás legfontosabb kérdése a nővédelem, a családtervezés, az anya- és csecsemővédelem. Ezen belül is a legégetőbb és legkényesebb probléma az elmaradottabb szociális viszonyok között élő lakosság befolyásolása a családtervezés tekintetében. Az előadó igen fontosnak tartotta az ifjúsági, illetve az iskolai egészségnevelést. Feladat: az iskolákban alaposabban kell ezt oktatni, s folyamatosan, az egész tanéven keresztül. A kongresszus befejeztevel interjút kértünk dr. Lukács Jenőtől, az Egészségügyi Szervezők Tudományos Egyesületének főtitkárától : — Kongresszusunk tükrözte tudományágunk fellendülését, fejlődését, a határterületi tudományokkal való kapcsolatának szorosabbá válását, bővülését, tárgykörének sokoldalúságot, színességét, és az egészségügyi szervezők nagy seregszemléje volt, továbbá azon szakembereké is, akik az egészségügyi szervezőkkel együtt dolgoznak. — Ha egy kongresszuson sók az előadás, akkor ez a tény általában mindig azt a kérdést is magában hordja, hogy milyen a színvonal, milyen a rendezés gyorsasága, pontossága, rugalmassága. Én úgy érzem, a színvonalra nem lehet panaszunk, zömmel alapos vizsgálatokkal, tudományos módszerekkel feldolgozott előadások hangzottak el. Ha néhány előadó esetleg nem ilyen módszert választott, az is nagyon hasznos volt, mert saját tapasztalatukat, az életet hozták ide a kongresszusra, sőt, nagyobb vitát is provokáltak, mint egy tudományos jelleggel megalapozott előadás, összefoglalva, úgy érzem, hogy amire egyesületünk vállalkozott, -— meg kell mondanom, hogy a pécsi egészségügyi szervezési tanszék áldozatos munkája nélkül ez nem valósulhatott volna meg — sikeres volt, megmozgatta az egyesületünknek az elmúlt évek során nagyon gyarapodó tagságát. Hiszen két év alatt több mint négyszeresére emelkedett a társaság taglétszáma, vagyis most mintegy 1200 tagunk van. Két szekciónk működik: a kórházszövetség és a szociálpolitikai szövetség. Van három területi tagozatunk, Debrecen. Pécs és Szeged székhellyel. Vagyis ki akarjuk használni azt a lehetőséget, hogy tudományágunk szélesedik, számos szakterülettel kapcsolódik, ugyanakkor maga koré kívánja csoportosítani azokat az embereket, akik e területen dolgoznak. Ügy érezzük, hogy a célkitűzésünk sikerét bizonyította a kongresszus. Víg István grófikéie VICZE MIKLÓS RAiZA Tiszteletadás a helyi hagyományok előtt Szigetvári könyvek Zrínyi Miklósról* Nincs tévedés, nincs elírás, nincs szórendi csere a címben. Nem azt akartuk mondani, hogy „Könyvek a szigetvári Zrínyi Miklósról, Sőt nem is csak az egyik, a várvédő, a szigeti Zrínyivel foglalkoznak ezek a könyvek, hanem a másikkal, a költővel, a Csáktornyáival is. Sőt nem is csak Zrínyiekről esik szó bennük, hanem a török ellenes harcok korának több más érdekes alakjáról is. Négy könyvecske van előttünk. Az 1959-ben alakult szigetvári Várbaráti Kör adta ki őket az elmúlt években, Molnár Imre avatott gondozásában. Egy kis közösség kezdeményezésére születtek, hogy példát mutassanak az igazi érték megbecsülésére. A helyi hagyományok előtti tiszteletadás hívta őket életre, hogy az elmúlt korok emlékei közelebb kerüljenek a mai emberhez. 1966-ban, a szigeti Zrínyi Miklós halálának és a vár hősi védelmének négyszázadik évfordulója fokozott mértékben a Zrínyiek felé fordította a figyelmet és az érdeklődést. Erre az alkalomra jelentette meg a Várbaráti Kör a „Hogyan halt meg Zrínyi Miklós?” című füzetet. Török, horvát és magyar forrásokból válogatott, szám szerint kilenc részletet tartalmaz a kiadvány. Ismeretes, hogy a szigeti Zrínyi halálának körülményei már a kortársak különféleképp beszélték el. Voltak, akik Zrínyi kardjának tulajdonították Szulimán halálát Voltak (s ez a valószínűbb), akik szerint a szultán már az ostrom befejezése előtt meghalt, de hívei eltitkolták o • 1566. *r«ptemí>eir 7-én hoh w»«<5 Szigetvár hős védője. Galsai Pongrác; Galsai Pongrác írói életpályája Pécsett kezdődött 1948- ben még egyetemi hallgató volt, amikor a pécsi Batsányi János Társaság irodalmi és művészeti folyóiratában a „Sorsunkéban színházi kritikái megjelentek, majd a „Dunántúl” c. irodalmi folyóiratban láttak napvilágot irodalmi tanulmányai, elbeszélései, riportjai. Amikor a „Dunántúl” és az írószövetség pécsi csoportja megszűnt, Galsai Pongrác Budapestre költözött. Először korrektor volt a Nők Lapjánál, egy év múlva munkatársa, majd az irodalmi rovat vezetője lett. A képeslap hasábjain jelentek meg cikkei, színházi kritikái és folytatásokban a Bajor Giziről írott életregénye. Galsai Pongrác legkedveltebb műfaja a portré. Erre valósággal predesztinálja a színházi élettel tartott szoros kapCsortos Gyula esolata, valamint színes tolla, jellemrajzoló tehetsége. Nagy művészekről élethű portrékat készíteni, emberközelségbe hozni őket erényeikkel és fogyatékosságaikkal együtt — nehéz feladat. Tudatában volt ennek Galsai is, mégis arra vállalkozott, hogy megrajzolja Csortos Gyulának, a Nemzeti Színház örökös tagjának portréját. Az „Arcok és vallomások" sorozatban most megjelent Galsai-műből megismerjük Csortos Gyulát a nagy színészt, akiről Kosztolányi Dezső azt írta, hogy: „Csortost az Isten is komédiásnak teremtette, nagy művésznek.” Rámutat arra, hogy ez a különc művész a „frakkos” vígszínházi szerepekben éppen olyan kimagasló művészi teljesítményt nyújtott, mint bohócruhában. A szerző bepillantást enged Csortos Gyula színházi és családi kulisszatitkaiba is. Ismerteti házasságkötését első feleségével, Bamberger Friderikával, a gazdag régiségkereskedő leányával, majd a másodikkal, Víg Mancival, a szub- rettel. Reflektorfénybe helyezi a rakoncátlan embert, aki nem ismer tekintélyt, megvárakoztatja kormányzója feleségét is, aki a színházi előadásra elkésve érkezik: önkényesen színházi szerződéseket bont fel, de a magába forduló, mo- rózus magatartása mögött meleg szív dobog és gazdagon szórja, szinte tékozolja pénzét ajándékokra. A szerző az életrajzi és emlékanyagot Bálint Lajos, Boross Elemér, Gyárfás Miklós, Lengyel István és Keller Andor portréiból merítette. De munkáját nagyban elősegítették az örJ. Csortos Gyuláné, szül Bamberger Frederikától, továbbá a Czenner Mihálytól, Illés Endrétől és Szűcs Lászlótól kapott információk is. Állításainak igazolására Galsai Pongrác tanúságul hívta Csortos kortársait, írókat, színészeket, kritikusokat, és magát a könyv főszereplőjét: Csortos Gyulát is. A fényképekkel gazdagon illusztrált mű mindvégig élvezetes olvasmány. Elismerés illeti a Szépirodalmi Könyvkiadót, amiért az „Arcok és vallomások” sorozatban az írók mellett újabban a magyar színészet nagyjairól is jelentet meg könyveket. Pusztai József gyászhírt, holttestét trónszékre kötözték, hogy azt a hitet keltsék a seregben, a szultán még ereje teljében van. A Vórbaráti Kör második könyvecskéje a költő Zrínyi emlékét ébreszti. „A Szigeti Veszedelem elemzése" címmel — Klaniczay Tibor nagy Zrínyi- monográfiája nyomán — az eposszal kapcsolatos legfontosabb irodalomtörténeti ismereteket foglalta össze Molnár Imre. A költő Zrínyi nevével az általános iskolai diák éppen- csak találkozik; aki középiskolát végez, se sokat hall róla. Az eposz előbb kötelező olvasmánnyá csontosodott, aztán egészen kikopott az iskolából. Pedig csak figyelmes szemmel kellene közelhajolni valamely részletéhez, nyomban föltárulna a mű szépsége. Egy kivételes képességű, a nagy reneszánsz alkotókra emlékeztető, sokoldalú férfi műve az eposz. Talán nem is a szerkezet tökéletessége, a verselés eredetisége, a források sokfélesége felől kellene közeledni hozzá. Hanem megállni egy pillanatra valamely apró részlete előtt Például ahol a szerencse forgandósá- gáról beszél. Vagy ahol a ráró-szárnyon járó hajnal közeledtét írja le. Vagy ahol egyetlen sorral, a magánhangzók időtartamával és váltakozásával színeket és hangokat, árnyalatokat és hangulatokat tud érzékeltetni. Mint itt: „Víz lassú zúgással, szél lengedezéssel..." Amikor a Csáktornyái Zrínyi 1664-ben a kurcaneci erdő fái alatt, a szerencsétlen vadkanvadászat alkalmával halálos sebet kapott a gyászhír egész Európában megdöbbenést keltett, A francia uralkodó, XIV. Lajos, a Napkirály udvari gyászbeszédet rendelt Zrínyiről. A beszédet bizonyos Leonhardus Frizon, francia származású je- zsita szerzetes írta meg. Az emlékbesréd nyomtatásban eredetileg Augsburgban jelent meg 1696-ban. A forrásértékű latin nyelvű szöveget, valamint magyar fordítását 1969-ben adták ki Szigetvárott. Elgondolkoztató párhuzam: A francia király dicsőítő beszédet rendel a „törökök rémének” Párizsban. S a beszédet magyar fordításban három évszázad múltán kiadják Szigetvárott. A szerző, akf a „legmegbízhatóbb szemtanútól" szerezte adatait, így ír például a költő Zrínyi testi megjelenéséről: „Előkelő és elegáns volt a palotában, a fővezért' és férfiúi pompát kedvelte bizonyos fokig, nem a gyönyörködés és elpu- hultság miatt, hanem inkább a diadalmeneti pompák nagyszerűsége és sajátossága miatt.. . Továbbá, hogy akinek a csatasorban nem volt párja bátorságban, az udvari emberek csoportjában is alakjának, ruházatának a méltóságával könnyen felülmúlt mindenkit, és azoknak, akik rátekintettek, gyönyörű látványt' nyújtott, de bizonyos félelemérzetet is keltett". Tavaly úja!'h kiadvánnyal, n szigeti Zrínyi Miklóst a várkapitányságban megelőző négy szigetvári várkapitány levelezéséből készített válogatással jelentkezett a Várbaráti Kör. A levél minden korban az egyik legszemélyesebb, legemberibb vallomás. Még akkor is, ha harc közben, katonák írják. A sorok közé mindig becsúszik egy célzás, egy félmondat, egy elszólás, ami az utódokat elgondolkoztatja, Horváth Mór. ton, Kerecsényi László, Farka- sich Gergely és Horváth Márk, az 1550 és 1661 közötti szigetvári várkapitányok levelei is tele vannak apró emberi drámákkal, a török ellenes harcok légkörét érzékeltető mondatokkal, Mögöttük a végvári élet, a török—magyar viszony hiteles képe rajzolódik ki. „Sajnos lovaink szalmán tengődnek“ — írja Horváth Márton 1550-ben Szigetből társának, a sárvári kapitánynak. „Az itt körülvaló szegénység teljességgel elnyomorodott, erővel kell munkára hajtani, mert nincsen ételek, meghalnak éhhel. Ami rothadt búza akad itt, azzal táplálom őket. Egyesek közülük a nagy éhség miatt elfeketültek. Ki két, ki három hetet mond, hogy kenyeret nem evett, hanem csalánt sommal főzve esznek kanállal. Kik innen távol vannak, azokat haramiák fosztogatják, kínozzák“ — panaszkodik Horváth Márk néhány évvel később. A nádor kérésének se tud eleget tenni: „Nagyságod hód- és vidrabőröket kért, de ebbéli levelét későn kaptam meg, amikor már csak kevés ilyenre tudtam szert tenni". Mennyi fájdalom, panasz, kín húzódhat meq egy-egy ilyen mondat mögött: „Elnéptelenednek a falvak, melyek Pécs és Siklós táján vannak". „Tegnap dél tájban, mikor a vásár eloszlott, a város mellett a török ráütött a népre". „A hajdúk, én nem tudom honnan valók, de csupa dúlást és kínzást művelnek mindenfelé a szegénységen". A végek életéről, a korabeli harcmodorról valóságos jelenetet rajzolhatnánk a következő levélrészlet alapián: „Her- cegszőlösröl a siklósi Jazycey Berhan-t foglyul hozták. Megvendégeltem (!}, hogy beszédre bírjam, mert ő a siklósi török íródeákja s fordítója. A nála talált török leveleket lelküldtem Őfelségének ...” 4 A Zrínyiekről, a föurak és jobbágyok víszönyáról, a török —magyar háborúról szóló monográfiák, tudós értekezések, terjedelmes opuszok — például Klaniczay Tibor vagy Perjés Géza könyvei — mellett csupán szerény vállalkozásnak látszanak a szigetvári kiadványok. De szerénységükkel együtt igazolják egy kisváros eleven hagyotnánytiszteletét, értékes szellemi kezdeményező kedvét, nemes áldozatvállalását. Olyasmit adnak ki Szigetvárott, ami másutt n^n található mea. Olyan maradandó tárgyi emléket kap a Szigetvárra látogató utas a vár tövében, amiért érdemes volt idejönnie. Tüskés Tibor l
