Dunántúli Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-26 / 227. szám

DUN ANTOll NAPLÓ 1972. szeptember 26. 24 ora a nagyvilágban ♦ MOSZKVA: Alekszej Man- rsulo külkereskedelmi miniszter- helyettes vezetésével szovjet kül­döttség utazott Washingtonba, togy folytassa a tárgyalásokat a (ét ország közti kereskedelmet izabályozó szerződésről. +■ HANOI: A Vietnami De­mokratikus Köztársaság és a ’.ambiai köztársaság kormánya jgy döntött, hogy nagyköveti :zinten diplomáciai kapcsolatra ép egymással. ♦ MONTEVIDEO: Az uruguayi ■endőrség bejelentése szerint a (atonasóg felszámolta a decem­ber 22-i mozgalom elnevezésű gerillacsoportot, amely szoros capcsolatban volt a Tupamaro ízervezettel. A kis gerilla-alaku- at 21 tagját elfogták. A csoport 3Z egyik tupamaro-vezér halá- ának évfordulójáról nevezte el magát. V ♦ PÁRIZS: Több mint két hét óta sztrájkolnak a Citroen—His­pánia autógyár vigoi vállalatá­nak dolgozói. Az ellen tiltakoz­nak, hogy az igazgatóság elbo­csátott öt szakszervezeti aktivis­tát. A sztrájkmozgalom Vigo ipanyol város más vállalataira 's átterjedt. Jelenleg körülbelül 15 000 munkás és alkalmazott sztrájkol a városban. Teljesen megszűnt a munka a négy leg­nagyobb hajógyárban. A város­ban mindenütt fegyveres rend­őri őrjáratok cirkálnak. LEMONDOTT AZ AEGÁN KORMÁNY Kabulban bejelentették, hogy vasárnap lemondott az Abdul Zahir vezette afganisztáni kor­mány. Zahir miniszterelnök el­mondta, hogy a kormány nehéz­ségekkel küzdött a fejlesztési programok megvalósítását ille­tőleg. A fő problémát az inflá­ció jelentette. A nehézségeket csak tetézte az aszály, amely Közép-Afganisztánban pusztított és több tízezer embert sújtott. Mohammed Zahir sah, afga- nisztán királya, még nem jelen­tette be, hogy elfogadja-e a ka­binet lemondását. Abdul Zahir egyébként júniusban kapta kor­mányfői megbízatását.-f CANBERRA: Az ausztrál hatóságok öt levélbombát talál­tak Sydney egyik postahivatalá­ban — jelentette be a külügy­minisztérium. Amszterdamban feladott robbanószerkezeteket Izrael canberrai nagykövetségé­nek szánták. ♦ OSLO: Észak-Norvégiában befejeződtek a Strong Express NATO-hadgyakorlat keretében végrehajtott szárazföldi manőve­rek. Az akcióban résztvett 16 ezer főnyi haderő az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kana­da, Hollandia, Luxemburg, Olaszország és Norvégia kato­nai egységeiből tevődött össze. ♦ RÓMA: Hétfőn három na­pig tartó sztrájkot kezdtek az olasz ápolónők és kórházi alkal­mazottak. Az orvosok csütörtö­kön csatlakoznak a munkabe­szüntetéshez. A sztrájkolok a már régóta esedékes kórházi re­formokat kívánják sürgetni. Olaszországban a kórházi álla­potok a második világháború óta jóformán mit sem változtak. A GENF: Vasárnap a svájci haladó pártok és társadalmi szervezetek követelésére népsza­vazást tartottak arról a javas­latról, hogy szüntessék be a fegyverek és hadianyagok kül­földre szóló eladását. A nép­szavazás eredményeként jelen­téktelen szavazat-többséggel — elutasitotlák a fegyverkivitel be­szüntetését indítványozó javasla­tot. A javaslat mellett 584 726, ellene 593 199 lakos szavazott. ♦ WASHINGTON: Washing­tonban hétfő délután megnyílt a nemzetközi valuta alap és a világbank rendes évi közgyűlé­se, amelyen a 124 tagországot a pénzügyminiszterek és a köz­ponti bankok elnökei képviselik. A közgyűlésnek idén különös je­lentőséget ad az a tény, hogy a tavaly decemberi valutaárfo­lyam-szabályozás után meg akarják kezdeni a tőkés világ pénzügyi rendszerének átfogó megreformálását. ♦ DAR ES SALAAM: Az afri­kai közvetítő erőfeszítések és Tanzánia önmérséklete követ­keztében a hét végén enyhülni látszott az ugandai—tanzániai feszültség és remélhetőleg vé­get érnek a fegyveres összecsa­pások is. Tanzániából származó hírek szerint az Obote volt el­nököt támogató ugandai cso­portok a hét végén visszahúzód­tak Tanzániába. Ugandai kato­nai közlemény szerint a határ­vidéken vasárnap is folytak még a harcok, s a fegyveres erők 37 gerillát megöltek. BOMBA ROBBANT A SZÁLLODÁBAN A Belfast külvárosában lévő 15 emeletes Russel Court luxus szálloda föld alatti garázsában hétfőn a reggeli órákban hatal­mas bomba robbant. Az épület súlyosan megrongálódott, az ab­lakok több száz méteres körzet­ben betörtek, személy sérülés azonban nem volt. Mint a rendőrség közölte négy fegyveres férfi egy televízió ja­vító kocsit vitt be a föld alatti garázsba. A kocsi* időzített bombát szállítottak. A robbanásra néhány órával azt követően kerül sort, hogy az IRA ideiglenes szárnya közölte, folytatja bombatámadásait an­nak ellenére, hogy hétfőn kez­dődtek meg a politikai tárgyalá­sok Észak-lrország jövőjéről. Tanaka Pekingbe érkezett Megkezdődtek a tárgyalások — Megállapodtak a két ország kapcsolatainak rendezéseken Tanaka Japán miniszterelnök. Bocsánatot kért Csou En-lajtól a II. világháború „kellemetlenségeiért”. Pekingi Baracs Dénes, az MTI tudósí­tója jelenti: Tanaka jopán miniszterelnök hétfőn délelőtt helyi idő szerint fél tizenkettőkor — magyar idő szerint reggeli fél ötkor — Pe­kingbe érkezett, hogy - mint a hivatalos közlemény mondja — ..megvitassa és megoldja" a két ország közötti kapcsolatok nor­malizálását és csaknem fél év­százados - hol fegyveres, hol politikai — konfrontáció után jó­szomszédi viszonyt létesítsen a két ország között. A repülőtéri fogadtatás kül­sőségeiben pontosan megfelelt annak, amelyet Nixon kapott február 21-én, tártál,mában azonban számos ponton külön­bözött attól. Ezúttal a vendég köszöntésére Csou En-laj kor- mányfő, Je Csien-jing, a KKP katonai bizottságának alelnöke és Csi Peng-fej külügyminiszter mellett megjelent a két ország közötti baráti társaság tisztelet­beli elnöke: Kuo Mo-zso és el­nöke, Liao Csen-csi, hogy érzé­keltesse a népek közötti barát­ság motívumát is. Ugyancsak új arc volt februárhoz képest Fang Ji, a gazdasáqi kapcsolatok mi­nisztere és Paj Hsziang-kuo kül­kereskedelmi miniszter. - Jelen­létük a repülőtéren aláhúzta a pekingi csúcstalálkozó során várható gazdasági tárgyalások fontosságát. A japán kormányfőt Peking belvárosában sem köszöntötték a kínai tömegek. A járókelők \ érdeklődéssel, de látható reak­ció nélkül követték az autókon- I vojt, amelynek élén japán es kínai zászlóval díszített kocsi l holadt. A város nyugati részé­ben levő vendégházat, ahol annak idején Nixon is lakott, Csou En-laj mutatta be Tano­kának. A japán miniszterelnök azzal válaszolt, hogy Tokiób-.n most épül egy kormány-vendég- ház és kifejezte reményét, hogy amikor elkészül, az első lakója Csou En-laj lesz. A kínai hírközlési eszközök sokkal barátibb hangot ütöttek meg Tanaka látogatásával kapcsolatban, mint februárban Nixon vizitje előtt. Az amerikai elnök érkezéséről az aznapi Zsenmin Zsipao egyáltalán nem tett említést. Ezúttal a kínai la­pok hétfőn az Új Kína hírügy­nökség tokiói tudósítójának me­leghangú írását közölték arról, hogy a kínai—japán diplomáciai kapcsolatok helyreállítása „az általános irányzatot jelenti” Ja­pánban. A tudósítás szerint Ta­naka miniszterelnök ama „fon­tos döntése", hogy Kínába lá­togat „a japán nép széles tö­megeinek helyeslését és támo- oatását" élvezi. A japán nép az Új Kína szerint azt várja, hogy a két ország közötti kapcsola­tokat gyorsan normalizálni fog­ják és így „új fejezet nyílik a két ország közötti baráti kap­csolatok krónikájában”. Megkezdődtek a hivatalos kínai-japán tárgyalások. Mind­két tárgyalóküldöttség 18 tagú. Csou En-laj kínai miniszterel­nök köszönetét mondott Tanaka japán kormányfőnek a japán nép ajándékáért — az ezer cse­resznyefáért — amelyet október­ben küldenek Kínába. Politikai megfigyelők vélemé­nye szerint a két küldöttség ösz­szetétele arra mutat, hogy az első ülés általános kérdésekkei foglalkozik és előkészítik ez el­következő napok tárgyalási anyagát. A francia hírügynökség a Kyodo japán hírügynökségre hi­vatkozva gyorshírben jelerftette, hogy Csou En-laj és Tanaka megállapodott a két ország kapcsolatainak rendezésében. A tárgyalások kezdetén Tanaka hivatalosan bocsánatot kért Ja­pánnak a II. világháború idején Kínában tanúsított magatartá­sáért. „A múltban sajnálatos események játszódtak ie Kína cs Japán között, s most bocsánatot kérek ezzel kapcsolatban" - mondta Tanaka Csou En-loj- nak. Peking: Csou En-laj kínai és Tanaka japán miniszterelnök első hiva­talos tanácskozása csaknem há­rom órán át tartott a kínai or­szágos népi gyűlés épületének nagytermében, ahol Csou En- laj banketten látta vendégül a japán kormányfőt és kíséreté­nek tagjait. Csou En-laj a banketten mon­dott beszédében kifejezte meg­győződését, hogy a két ország, a kisebb véleménykülönbsége­ket félretéve és széleskörű meg­állapodásra törekedve, rendez­ni tudja kapcsolatait. Hivatalos japán szóvivő az el­ső kínai—japán tanácskozást „meglepően nyíltnak és nogyon hasznosnak" nevezte. A hétfői japán-kínai tárgyaláson részt vett Csi Peng-fej kínai és Ohira japán külügyminiszter is. A ja­pán szóvivő a tárgyalások anya­gáról részleteket nem közölt. Tanaka japán kormányfő to­kiói látogatásra hívta meg Csou En-laj kínai miniszterelnö­köt. Tokió: A japán lapok hétfő délutáni és esti kiadásai szalagcímekben köszöntik a pekingi japán-kínai csúcstalálkozót. A japán rádió és televízió állomások szinte egésznapos közvetítést adlak a pekingi csúcstalálkozó esemé­nyeiről. Különösen nagy teret szentelnek annak a hírnek, amely szerint Tanaka és Csou En-laj elvileg már az első hi­vatalos tárgyalás során megál­lapodott a diplomáciai kapcso­latok felvételében. A japán ellenzéki pártok sok sikert kívántak Tanakának a japán—kínai kapcsolatok nor­malizálásához. A Japán Kom­munista Párt hangsúlyozza, a látogatás, figyelembevéve az idők változását,, „elkerülhetet­len szükségszerűség". Ha valaki kételkedett volna, újabb bizonyítékot kaphatott arról, hogy a világ minden te­kintetben nagyot változik. Hősi- szú évtizedeken át egyszerűen elképzelhetetlen lett volna mind­az, amire hétfőn sor került: a Japán Császárság miniszterel­nöke a kinai fővárosba érkezett, a japán és a kínai kormányfő kezet fogott és a zenekar el­játszotta a két nagy ázsiai or­szág nemzeti himnuszát Elég egy pillantást vetni a régebbi és a legközelebbi múlt esemé­nyeire ahhoz, hogy az ember megértse: a jelek szerint való­ban jelentős fordulatról van szó. Mandzsúria emlékezetes lero­hanásával a második világhá­ború egyik lényeges előzménye éppen egy Kína-ellenes japán támadás volt. A második világ­háború utón pedig Japán - bár alkotmánya szerint a közvetlen katonapolitikai játszmában nem vehetett részt — rendkívül egy­értelműen kiállt a Kinai Nép- köztársaság minden rendű és ranqú ellensége, mindenekelőtt a Csanq Kai-sek rezsim mellett. Nem túlzás azt állítani, hogy Japán egész külpolitikája ­már amióta egyáltalán lehet szé akárcsak valamennyire ön­álló Japán külpolitikáról - el­sősorban a „kínai fenyegetés” jegyében működött. A hírhedt és ma is sokat támadott japán —amerikai biztonsági szerződést ez a fenyegetés tette megvaló­síthatóvá és legalábbis magya- rázhatóvá. Amikor azonban a legfőbb szövetséges, Washington drá­mai közeledésre szánta el ma­gát Pekinghez, az egész addigi koncepció óhatatlanul felborult. Egyszerűen elképzelhetetlen volt, Japán az új helyzetben folytat­hassa Szato és elődei kizárólag Washington érdekeit szem előtt tartó vonalát. Ami Nixon pe­kingi látogatásának bejelenté­sekor nyilvánvalóvá lett, most bekövetkezett: az amerikai el­nök után a japán miniszterel­nök is ellátogat a kínai fővá­rosba. Az, hogy az emberiségnek is ajándékot jelent-e a két fontos ország megbékélése, attól füqg, hogy a felek egyike se akarjon bármit elérni más országok és az általános enyhülés rovásá­Megkezdődön az ENSZ-közgyülés általános politikai vitája Köves Tibor, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Az ENSZ-közgyűlés 27. ülés­szakénak általános politikai vi­tája hétfőn délelő.tt, a hagyo­mányoknak megfelelően Brazília képviselője, Mario Gibson Bar­bosa külügyminiszter felszólalá­sával kezdődött. A következőként felszólaló William Rogers külügyminiszter bevezetőben a nemzetközi hely­zet pozitív fejleményeit emelte ki, első helyen említve a moszk­vai megállapodásban foglalt kölcsönös szovjet—amerikai kö­telezettségvállalást, arra, hogy minden erőfeszítést megtesznek a katonai konfrontáció elkerülé­sére. A stratégiai fegyverzetek korlátozásáról kötött moszkvai megállapodás, a kapcsolatok javítása az USA és a KNK kö­zött, a Nyugat-Berlinre vonat­kozó négyoldalú megállapodás mellett Ebben az összefüggésben emelte ki az amerikai külügy­miniszter a Német Szövetségi Köztársaság és a Német De­mokratikus Köztársaság között kapcsolataik normalizálásáról megindult tárgyalásokat. Feltű­nést keltett, hogy az amerikai külügyminiszter ezúttal először nevezte a világfórum előtt hiva­talos nevén az NDK-t. Rogers a továbbiakban az Európában végbemenő kelet­nyugati közeledés vonatkozás­ban az USA céljaként a kölcsö­nös és kiegyensúlyozott európai haderőcsökkentés kérdését állí­totta előtérbe, hozzáfűzve, hogy „fontos szerepet” játszhat az európai kapcsolatok normalizá­lásában az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, amennyiben azt gondosan és konstruktív szellemben készítik elő”. A SALT-tórgyalások soronkö- vetkező második szakaszáról szólva Rogers a stratégiai tá­madó fegyverek „egyensúlyá­nak” létrehozását és a fegyver- rendszerek fejlesztésének „mi­nőségi korlátozását” jelölte meg az USA céljaként. Az általános leszerelés kérdéséről csupán annyit mondott, hogy az USA a probléma „lépésről lépésre való gyakorlatias megközelítését” te­kinti a legjobb módszernek. ­A vietnami háború kérdésé­ben csupán az ismert amerikai szólamokat ismételte meg, a csapatkivonásokat hozva fel az USA „őszinte békeszándékának” bizonyítékaként és a felszabadí­tó erőkre igyekezett hárítani a felelősséget a háború folytató­dásáért. A közel-keleti helyzet kiélező­désével kapcsolatban az ameri­kai külügyminiszter egyenlőség- jelet tett a szélsőséges elemek egyéni terrorakciói és a terror­akciókra vezető intézményes ál­lami agresszió közé, mondván, hogy az USA „egyaránt helyte­leníti az akciót és az ellenak­ciót”, amely a müncheni gyil­kossággal kezdődött. Hangsú­lyozta, hogy kormánya továbbra is a Biztonsági Tanács 1967-es határozata alapján létrehozan­dó átfogó békerendezést tekinti céljának, de szerinte ezt előse­gíthetné —, ha nincs még mód a szembenálló felek közvetlen tárgyalására — a közvetett tár­gyalás felvétele egy közbenső szuezi rendezésről. Nyomatéko­san hangsúlyozta azonban, hogy az USA — Izraelhez hasonlóan — a közvetlen tárgyalásokat te­kinti a legjobb módszernek. Befejezésül és legnagyobb nyomatékkai az amerikai kül­ügyminiszter a nemzetközi ter­rorizmus problémáját vetette fel, és 16 cikkelyből álló nemzetközi konvenciótervezetet terjesztett elő, amely a repülőgéprablók, a diplomaták személye elleni tá­madások és a postai merényle­tek tetteseinek kiadatásáról és megbüntetéséről, illetve az ilyen személyeknek támogatást, me­nedéket nyújtó államok elleni szankciókról intézkedne. A szer­ződéstervezet — éppúgy, mint előterjesztésében Rogers kül­ügyminiszter — az ilyen cselek­ményeket, ezek politikai-társa­dalmi hátterétől teljesen elkülö­nítve kezeli. Az általános politikai vita el­ső ülésén felszólalt még Guaya­na és Ecuador képviselője, r Brandi a munkások támogatását kérte pártja bel- és külpolitikájához Bonn: Bochkor Jenő, az MTI tudósítója jelenti: A nyugatnémet munkásság, valamennyi dolgozó támogatá­sát kérte Willy Brandt szövet­ségi kancellár hétfőn Mninzban elhangzott beszédében. A nyugatnémet kormányfő az építőipari munkások szakszerve­zetének kongresszusán szólalt fel. Kifejtette előttük pártjának bel- és külpolitikai céljait, ame­lyeknek beváltása csak akkor lehetséges, ha a novemberi vá­lasztások megerősítik a Jelenle­gi kormányt hivatalában. A szakszervezetek kötelessé­ge - mondotta -, hogy a ha­ladás mellett kiálljanak és meg­akadályozzák, hogy a társada­lom áldozatává váljék a kivált­ságos kis csoportok önzésének. A kancellár megvonta a kor­mányzat hároméves belpolitikai tevékenységének mérlegét és köszönetét mondott a szervezett munkásságnak, hogy aktívan támogatta a kormány külpoliti­kai törekvéseit, az európai eny­hülés megteremtésére tett erő­feszítéseket. A szakszervezetek - mondotta - kezdettől fogva mellettünk voltak azon törekvé­sünkben, hogy megegyezésre és jószomszédi kapcsolatok ki­alakítására jussunk a kelet-eu­rópai államokkal. Most az a feladatunk, hogy teljessé tegyük és biztosítsuk, amit eddig el­értünk. Ezt a célt szolgálja - folytat­ta Brandt — mind a nyugat­európai csúcstalálkozó, mind pedig az európai biztonsági é* együttműködést értekezlet, to­vábbá az európai harci erők csökkentésére irányuló fárado­zások. Ezen túlmenően meg kell még valósítani a két német ál­lam kapcsolatainak rendezését, amely mindkét állam számára lehetővé teszi, hogy európai és világméretű keretekben hozzá­járuljanak a béke biztosításá­hoz. fi Vatikán az Odera-Heisse utár «lismeri az Elba-Werra batári is A Berlinben megjelenő Neue Zeit, az NDK-beli keresztény- demokrata unió (CDU) központi lapja közli Otto Hartmut Fuchs- nak, a pártelnökséq tagjának a legutóbbi időkben felvetődött egyházpolitikai kérdésekben való állásfoglalását. Politikai és egyházi szem­pontból egyaránt igen nagy jelentősége volt annak a tény­nek, hogy az idén augusztus 24-én találkozott egymással Willi Stoph, az NDK miniszter- elnöke és dr. Bengsch, berlini bíboros, az NDK-beli katolikus püspöki konferencia elnöke — hangsúlyozza Fuchs, Nyilvános­ságra hozott napirendi kérdé­sekből kitűnik, hogy az egyik legfontosabb probléma az NDK tényleges határainak és szuve­renitásának elismerése volt. Nyugatnémet és nyugat-ber­lini lapok felhívják a figyelme^ hogy Bengsch bíboros jelenleg a Vatikánban tartózkodik, és ott tárgyalásokat folytat. E lapok azt írják, hogy a Vatikán — az Odera—Neisse határ elismerése után — most hamarosan elis­meri az Elba—Werra határt, azaz az NDK és az NSZK kö­zött húzódó állami határvona­lat is, s ennek megfelelően jelöli ki az NDK-beli katolikus egyházmegyék határait. 4 * d

Next

/
Thumbnails
Contents