Dunántúli Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-24 / 226. szám
Sllik-e tudni, hogy mi illik ? — Milyen szép időnk van ma! — ÓK, igen, ma szép időnk van. — És ön, hogy érzi magát? — Köszönöm kérdését, már szűnik a migrénem. Az 1800-as évek elején így irta elő oz illemkódex a társalgási szabályokat. Az életben, az emberi érintkezésben előforduló szinte valamennyi szituációra pontos sémákat, beszédfordulatokat adott, s aki nem ezeket Használta, nem is volt úriember. Persze ma már nevetségesen hatna az előbbi társalgás. De hogyan kezdik a beszélgetést a mai fiatalok? — Szevasz, Jóska vagyok. — Kati. — Te csíped az Omegát? — Nem, én az Illést, — Azért jössz táncolni. — Persze. „A társadalmi érintkezés, a másokkal való viselkedés szabályainak koronként változó összessége.” — így határozza meg a Magyar Nyelv Értelmező Szótára. Az illem tehát koronként változik: Hogy a mi korunkban, nálunk mi az illem, orra nehéz válaszolni: évek óta nem adtak ki íllemtanköny- vet, s az öt-hat éve megjelent legutóbbi kiadás is inkább a polgári illemkódexek hagyományait követi. A szocialista társadalom illemtankönyvét még nem írta meg senki. Egy azonban bizonyos: az emberi érintkezés, a magatartási szokások általános formáit, hagyományait, alapvető szabályait ma sem való áthágni. Ma is éppúgy illik hellyel kínálni az idősebbet, mint régen, ma ugyanúgy nem illik a vendég előtt távozáskor kinyitni az ajtót mint régen, s éppúgy nem illik a „Manci” — és a „Jocó” féle bemutatkozás, mint azelőtt. De ha egyszer nincs a mi társadalmunkra érvényes illemtankönyv, honnan tanulják meg a fiatalok a viselkedés normáit. A szülőktől? Az iskolában? Az utcán, a boltban, a buszon másoktól? Vagy az illemtanártól? Innen is, onnan is. Forduljunk . ismét az. Értelmező Szótárhoz. Az illemtanár címszó alatt ez áll: „Az a személy, aki tánctdnítós közben a finomabb érintkezési formákra is megtanítja a tanfolyam résztvevőit." A „finomabb érintkezési formák” kifejezésen lehet vitatkozni. Mitől finom az érintkezési forma? Ha tisztelettudó, udvarias az illető, vagy ha finomkodó? Hermann Ferenc, tánc- és illemtanár véleménye: Elöljáróban annyit: bár tanítjuk, de kizárólag a tánciskolában nem lehet megtanulni a viselkedést. A tánciskolában elsősorban táncolni szeretnének megtanulna a fiatalok, s nem illemtanórára akarnak járni. Azért apránként, „kávéskanalanként" a viselkedésből i$ kapnak tudnivalókat. Mégis, mit lehet a táncon kívül elsajátítani? A tánccal összefüggésben szó esik a bemutatkozás szabályairól, az öltözködésről, arról, hogyan kell viselkedni, ha az ember ismeretlen helyre lép be. Megtanítjuk például, hogy manapság már nem fontos helyre kísérni a kislányt a tánc után, de a felkérésnél éppúgy kötelező a fejbiccentés és a „Szabad?”. Hogy udvariatlanság ugyanazt a hölgyei ugyanabban a táncban még egyszer visszakérni, hogy az öltözködésnél alapvető szabály a tiszta ruha, s ha a divat nem előnyös a viselőjének, inkább hordjon kevésbé divatosat, de olyant, ami jól áll. A lényeg: az egymás iránti tisztelet, és az udvariasság. A tánciskolában tehát nem lehet teljes egészében elsajátítani az illemszabályokat. Sőt, sokan nem is járnak, nem is jártak tánciskolába. A szülői ház? Attól függ. Mert kétségtelen, vannak szülők akik nem ismerik az illemet. Akkor hol tanulja meg a gyerek . . .? A legtöbbet talán az iskola tehet. Régen kötelező tantárgy volt az illemtan. Ma ilyen nincs. Bár a pedagógusok viselkedni is tanítanak, — matematika órán is lehet szó ilyesmiről — mégis nagyon jó lenne ha, létezne egy hiánypótló könyv, amelyben a mi társadalmunkra, a mi korunkra érvényes szabályok rendszerezve lennének. Annál is fontosabb ilyesmivel foglalkozni — s fiatal korban — mert vannak illemszabályok, melyek a társadalmi együttélés szabályai is, s ezek áthágása már nem illetlenség, hanem törvényellenes is. Udvariatlan, illetlen viselkedés — például egy bálban — verekedéssé fajulhat, — mint ahogy erre nem egy példát ismerünk. Sokszor az ilyen esetek puszta figyelmetlenségből fakadnak, pontosabban abból, hogy a viselkedés szabályai nem tudatosak az illetőnél. A viselkedés pedig nem más, mint „valamely közösség szokásaihoz. szabályaihoz, o fennálló társadalmi illemhez viszonyítva valamilyen külső magatartást tanúsítani, gyakorolni”. Ezek pedig olyan normatívák, amelyek nincsenek egyértelműen tisztázva. Túl gyorsan változnak a szokások, a szabályok, s még az illemtanban jártas ember is nehezen ismeri ki magát. Hát még a fiatalok! S ahhoz, hogy ezek a szabályok egyértelműek, ismertek legyenek, előbb kidolgozásra várnak. „Tudni illik, hogy mi illik!” — tartja a mondás, de ebből a tömör bölcsességből nem derül ki a „honnan?" és a „mit?”. Ebből is látszik, hogy a közvélemény szerint az ember majd csak „kikupálódik” valahogy, mire felnő, megtanul egyet s mást, hisz forog az életben, itl-ott ráragad valami. Már akire... De azért jó lenne, ha nemcsak a Gügye- ráktól hallanák a fiatalok: „Na, viselkedjünk, kérem!", hanem megfelelő és rendszeres oktatásban részesülnének. Hisz egymás megbecsüléséről, a kölcsönös udvariasságról és a tiszteletadásról van szó. Pánics György Veszélyes lépés! Szeduxen, fröccsel Telefon. A másik kagylónál tanár barátom: — Na, ezt hallgasd még. Pityu, a kisebbik fiam este nyolc helyett valamikor fél tíz felé jött haza. Számonkérés, fejmosás, végre kibökte: szagolni volt az egyik barátjánál. Ne nevess, tényleg szagolni! ösz- szejöttek vagy tízen, és valami gyorsan párolgó folttisztítót dugdostak az orruk alá. A barátja szerezte és most naponta ott tülekednek náluk az idézőjelben mondom — érdeklődők. Persze, hogy megkérdeztem Pityutól, elkábult-e, érzett-e valamit a fejében. Azt felelte, nem történt semmi baja, de hát olyan izgis volt! Kábítót szereztünk így mondta, a kamaszok idétlen nagyzolásával. Csak a véletlen tud így szervezni. A telefon után csöngetés: jön a szomszéd: panaszkodik. — Képzelje — elsuttogta. hogy mit csinálnak a lányom osztálytársai. Bemennek valamelyik presszóba, vagy büfébe, kérnek egy-egy Colát, s aztán Aszpirint dobnak a lébe. Igen, Aszpirint, s ahogy a tabletta szétolvad, felhajtják az egészet. Hogy milyen is az az Aszpirinos Cofa, azt a lányom — megesküdött rá — nem tudja, mert eddig még mindig visszautasította a kínálgatókat. De hót, akár tudja akár nem: a lényeg, hogy valamelyikük kitalálta ezt a bolondságot. Kitalálta, és most utánozzák, akár a majmok. Megjátsszék a kó- bítószerélvezőt, nagyzolnak, pózolnak, közben meggyilkolják az egészségüket. Egyszerűen nem tudok hova lenni a felháborodástól ... Bolha a fülben. Végigtűnődött órák, majd már ismeret- ''övítő, adatgyűjtő telefonok. Az egyik hívott, szakmájára nézve, bolti eladó: — Igen, belevitték egy ilyen badarságba az én gimnazista fiamat is. Akkor derült ki, amikor egy csendesnek szánt bundázásból falfehéren jött haza. Néztem a pulzusát, százhúsz volt. Másnap megkérdeztem: mit ittatok? Megmondta, hogy Seduxenre ittak néhány gyönge fröccsöt. A szobaküszöbön lenyeltek két-két Se- duxent. Egy kis várakozás, és következtek a szódavizes bo-* rok. Mindenkinek annyi, ameny- nyit a feje elbír... Hát én ezt tapasztaltam: vagyis — hogy ezen dühöngök, amióta csak megtudtam, mi történt azon a küszöbön meg a küszöb előtt. Hihetetlen, hogy mi mindent ki nem találnak! Colába Aszpirin; Seduxen, fröccsel . . . „Kábítószerezés” — ahogy a tanár barátom Pityuja mondta. — Tényleg kábítószerezés? — A hívott ezúttal már szakember: a gyógyszerek kiváló ismerője, biológus kutató. — A folttisztítóra, noha nem láttam, rá merem mondani, hogy ártalmatlan. Aki azt az orra alá dugdossa, az még csak játszik, megjátssza a narkotikumba menekülő felnőttel. A Colás Aszpirin — noha bizarr párosítás — szintén nem kábítószer: egyik összetevő sem olyan, hogy a másikkal keveredve valami izgató vegyü- léket alkosson. Legfeljebb a gyomrát rongálja, aki ilyesmit iszik. Játék tehát ez is; pontosabban póz! ügyetlen próbálkozás arra, hogy a kevergetők megjárják azokat az újságokban olvasható gyakran tragikus „utakat”, amelyekre olyan sok szerencsétlen nyugati fiatal indul el... A Seduxen-fröccsel — meg o fröccs néhány más gyógyszerrel — viszont már korántsem ártalmatlan! Van a gyógyszertannak egy kifejezése: a potencírozás. Ez azt jelenti, hogyha két különböző gyógyszert egyszerre szedünk, akkor bizonyos hasonló összetevőik miatt erősen megnövekedhet az együtthatás. Például, ha valaki lázcsillapítót vesz be, majd arra altatót, akkor bizony jó erősen fejbekólintja magát. Ilyenféle hatása van a fröccsel fogyasztott Seduxennek is. Kábít, bódít, népszerűén fo- galtnazva: fejbever. Nagyon kell az ilyesmivel vigyázni! Kábít, bódít, fejbever... Hogy a magukat ilyen új- módi rafináltsággal kábítók, hódítók, fejbeverők magatartás-stációit megértsük, talán hasznos lesz nevükön nevezni oz egymást követő lépéseket. Az első lépés tényleg csak póz, a gesztus: a hallott, látott, olvasott példák gyermeteg utánzása. De a második tudatosabb, veszélyesebb: annak valami mádon már feltétlenül vissza kell fogni a kezét, aki az italába, hogy „erősebb" legyen, gyógyszert kever. S mindezt azért, hogy ilyen magával kísérletezőt ne csábítson a harmadik, a még veszélyesebb lépés, amely a „házilagos" kábító kotyvalékok rendszeres élvezetéhez, s így egészségének megrontásához, személyiségének önpusztításához vinne el. Káros szembekötősdi lenne, ha nem vennénk tudomásul a magatartás-stációkat, s megnyugodnánk abban a kétségtelen tényben, hogy Magyarországon nincs hagyományos értelemben vett kábítószer-élvezet. Akácz László Pályázat Legutóbbi számunkban pályázatot hirdettünk: Hogyan és hol töltöttem a nyarat? címmel. Sok pályamunka érkezett. Legtöbben a Balaton mellett eltöltött napokat írták meg, voltak akik jól sikerült külföldi útjukról számoltak be, mások táborozási élményeiket vetették papírra. Sajnos, azonban, hogy valamennyi írás lényegesen meghaladta a kért terjedelmet —, ezért hely hiányában közölni nem tudjuk. A pályamunkák beküldői közül könyvjutalmat nyertek: Kávé József, Pécs, III. kér. Mezöszél u. 4., Klára- falvi Aladár, Szeged, Palánk 5. sz., Fenyővári Erzsébet, Pécs, Semmelweis u. 8. A könyvjutalmat címükre megküldtük. Újabb pályázatot hirdetünk. Kapcsolódjanak ezek az írások a most megjelent lllik-e tudni, hogy mi illik? című írásunkhoz. Kérjük, írják meg véleményüket, a viselkedéssel kapcsolatos jó és kevésbé jó tapasztalataikat is. Az írásokat a Dunántúli Napló belpolitikai rovatának küldjék meg, október 10-ig. A Divattervező Vállalat megkezdte divatbemutató sorozatát a Hotel Duna Interkontinentalban. A modellek érdekessége, hogy nagyrészük a KGST tagországok népművészeti hagyományainak felhasználásával és a nemzetközi divat figyelembevételével készültek. ismét divat a fehér szín. Képünkön 4 őszi-téli kabátkreáció Disc-jockey és Villon Belvárosi Ifjúsági Klub Az egykori szenespincéből beat-zene szűrődik ki az utcára. A rusztikus pinceajtón ha belép a látogató egy pillanatra megszédül a mélyrefutó meredek lépcsősor láttán. Pár lépés lefelé és csaknem megörül az pmber a lépcsőt tagoló pihenőnek. Itt a ruhatár, vele szemben a bárpult, mely mellett lányok, fiúk foglalnak helyet, előttük sör, Cola. A pult végén lemezjátszó. A mélyből csak a tv-hír- adó szignálja hallatszik fel idáig. A boltíves patinás pince első részében most mindössze néhányon beszélgetnek. A tv-teremben is csak lézengenek a fiatalok, a táncteremben, — melynek egyik érdekessége Bocz Gyula szobrászművész artisztikus homokdom- borműve — teljesen kihalt. Pécsi Vegyesipari Vállalat KISZ szervezetének Belvárosi Ifjúsági Klubja. Irányi Dániel tér 9. Szerda, kora este. — Szerdai napokon mindig ilyen csendesek vagyunk — mondja Pinkóczy Ágnes, a klub főhivatású vezetője. — Nyolc órakor kezdődik a sakkverseny, ahhoz nyugodt körülmények kellenek. Másnapokon, különösen szombat és vasárnap telt ház van. Kedden, szombaton és vasárnap Discjockey klub van, ezt nagyon kedvelik a gyerekek. Simora László, a Nagy Lajos Gimnázium tanulója vezeti. Ez a Disc sorozat 196Ó-tól napjainkig bemutatja a beat-zene változásait. Péntekenként a klub négytagú zenekara játszik, táncolni minden fiatal szeret. A klub most van alakulóban, méq nincs két hónapja, hogy megnyitották. A Vegyesipari Vállalat 200 KISZ-korú fiatalja, az 502-es sz. Szakmunkásképző Intézet, a Hőszolgáltató és a Fodrászipari Vállalat laszesei, az Egyetem utcai Általáros Iskola úttörőinek közreműködésével az ittlevő elhanyagolt szenespincét alakították át reprezentatív klubbá. Klubszámok. A 120 négyzel- zetméteres alapterületű klub- helyiség négy fő részre tagozódik. A pincelejárat felső részében van a bárpult, a szociális helyiségek és a ruhatár. Lenn, a tulajdonképpeni pincében található a játék, tvés táncterem. A tagok száma jelenleg száz. Van lemezjátszó, magnetofon, televízió és jóné- hány társasjáték. Az ifjúsági klub hétfő kivételével mindennap nyitva tart. Szombaton és vasárnap délután négytől este 11-ig, a többi napokon ugyancsak négy órától este tíz óráig szórakozhatnak kulturált körülmények között a fiatalok. A programokat a klub hét tagú vezetősége alakítja ki. — A jövő héten is lesz Discjockey program. Rendezünk egy kozmetikai bemutatót a Fodrászipari Vállalat közreműködésével. Kárpáti Árpád, a KISZ Bizottságtól „Ismerd meg hazádat" címmel diafilmvetítéssel egybekötött élménybeszámolót tart. Pénteken pediq a klubzenekar lép fel a táncteremben — tájékoztat a klubvezető. — A közeljövőben milyen rendezvényeik lesznek? — Az Orvostudományi Egyetem irodalmi színpada látogat el klubunkba, Villon verseiből adnak elő. Vállalatunk dolgozói élménybeszámolókat tartanak a Szovjetunióban, Jugoszláviában, Spanyolországban és Olaszországban tett utazásaikról. Fodrász, és divatbemutatóra is sor kerül. A bárpult mellett ücsörgő fiatalok körében is a rendezvényekről, a klub jövőjéről folyik a szó, — Jó lenne — mondja Hajdú Edit, a vállalat varrónője, — ha kapnánk különböző folyóiratokat, újságokat, képeslapokat. Ilyen „nyugis estéken” olvasgathatnánk. — Meg kéne hívni egy-egy fiatal színészt innen a színházból — javasolja Virágh Ibolya. Ba rsi Anikó, aki társadalmi munkában a sör és Cola árusítást vállalta, arról beszél, hogy irodalmi esteket kellene rendezni és a tagság elmehet, ne együtt kirándulni, egy-egy kiállítást közösen megtekinteni. Irodalmi színpadot kell alakítani! — ez a véleménye Újvári Jankának. — Egy bábos csoport is elkelne ... Tervek, elképzelések, vágyak. Az adottságok itt, ebben oz igen Szép és tágas ifjúsági klubban sok mindenhez megvannak. A klub vezetősége is arra számít, hogy a fiatalok a különböző programokon, amit ők kérnek, javasolnak, minél nagyobb számban részt vesznek. (M) VASÁRNAPI MEILEKIET A József utcai Haverock Nem akarják a világot megváltani, csak jól muzsikálni, s értő, a zenéért élő közönséget kialakítani maguk körül. Mindössze ennyi a ,,hitvallása” a legújabb pécsi beat-eg/üttesnek. Alig néhány hete alakult: a Haverock. Márcsak az a kérdés, hogy Haverock vogy Have rock, oeisze ennél sokkal lényegesebb az, hogy mit tudnak, milyen zenét adnak a közönségnek. Kicsit nehéz a helyzetük. Korábbon felbomlott, szétesett zenekarokból jöttek, „nagy fogadalommá)”: ők maradnak. Mármint együtt. Ha ez így lesz, nekik ?s jó, a fiataloknak is. S hogy miért? Ülő kérdés, hogy a városban nagyon kevés a fiataloknak való szórakozóhely. Nem volt olyan zenekar, amely közönséget tudott teremteni magának. Ennek egyik oka volt a helyhiány, a klubok hiánya, a másik, hogy az egyéni, személyes súrlódások mindig a zeneszeretet fölé emelkedtek. Ezért várnak sokan többet a Have- rocktól. Az együttes Hat tagú. Orgonistája, Hermann Tamás, énekese és szak- szofonosa, Sárkány Károly — a Savages együttesből ismerős. A zenekar „kisfiúja", azaz íegifjabbja a húszesztendős Hoffmann Ferenc, aki a Pollack Mihály Műszaki Főiskola második évfolyamának hallgatója. W i r t h Józsi legszívesebben éne kel — egyébként a ritmusgitárt kezeli. S oi új fiú, aki először játszik zenekarban: a szólógitáros S i- m o n Péter. Neki még meg kell tanulnia együtt iélegzeni a zenekarral, a zenével és a közönséggel. Az együttes „legmagasabb" tagja, a dobot kitűnően éltető Szabó László, ö a Cseke zenekartól jött. Bár a szeptember másodikai bemutatkozásuk óto rövid idő telt él, remek dobszólói élményt- adóak. Hetente háromszor lép nek fel a József utcai KPVDSZ Kultúrotthonban. Szerda, szombat és vasa-* nap esténként fél hattól fél tízig mindig nyüzsgő teenager-hadat lehet látni a kultúrotthon előtt, és persze a nagyteremben. Igaz, még inkább a tánc, a közös ritmus varázsa vonzza őket ide. A kék, sárga, vörös és lila fényű világításban együtt hullámzónak. De rajtuk kívül már vannak, akik körüláll- iák a hangfalakat, sőt leülnek a tövébe, nogy jobban érezzék a zenét, a hangok erejét. S ez jő — mert ezek a srácok, lányok az együtteshez, oz élő muzsikáért jöttek. A Haverock, azaz a „haverok" pedig játszanak. Még látszik előadásukon hogy az összefoirottságra kevés volt az idő. A közönség azonban észrevette őket — rajtuk múlik, hogy játékukkal bizonyítsanak. A / kezdet bíztató. k
