Dunántúli Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-24 / 226. szám
1972. szeptember 24. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Kiút a hullámvölgyből Játék az egyetemen Igényesebb előkészítés!, színvonalasabb vezetőmunkát s következetesei számonkérést Interjú dr. Bánki Nándorral, a Mecseki Szénbányák Pártbizottságának első titkárával A helyzet súlyosságának érzékeltetésére egyetlen epizódot: a hűségjutalmak kifizetését megelőző napokban hitelért állt sorba a vállalat. Néhány évvel ezelőtt, amikor mindenki szénválságról beszélt, s a vevőket már- már mézesmadzaggal kellett csalogatni, ez a tény nem mondott volna sokat, most azonban merőben más a helyzet. A Mecseki Szénbányák termékei iránt megfelelő a kereslet, sőt: az igényeket nem is tudják kielégíteni. A szénbányászat helyét, jövőjét illetően számos kérdés nyitott még ma is, a mostani gondokat azonban mér nem lehet kizárólagosan az országos helyzettel, illetve gondokkal magyarázni. Szembe kell nézni a tényekkel: sok javítanivaló van a vállalat kapuin belül is. Ez a felismerés hatotta át a bányász- pártbizottság legutóbbi ülésén elhangzott felszólalásokat, s a megfogalmazott állásfoglalást, s ezt hangsúlyozta beszélgetésünk elején dr. Bánki Nándor elvtárs is, a Mecseki Szénbányák Pártbizottságának első titkára. — A bányászat termelési biztonsága a többi iparághoz viszonyítva labilis. Az előre nem látható események egész sora veszélyezteti eredményeinket, s ilyen eseményekben — sajnos —, itt a Mecsekben soha sem volt hiány. Gondoljunk csak a legutóbbi két évre. Zobákon tűz, Kossuth-bányán vízbetörés. Bétán váratlan elmeddülések akadályozták a tervteljesítést — egyszóval: mindig volt egy-két olyan üzemünk, mely a legjobb szándékok ellenére sem tudott megfelelni a várakozásoknak. Vállalatunk nagyságrendje, a testvérüzemek plusz-termelése azonban mindig lehetővé tette a hiányok pótlását Az idei év azonban mást hozott. Béta-bánya kivételével egyetlen üzemünk sem teljesített« túl a tervét, sőt tartósan a száz százalékot sem hozták. S ezt már nem lehet kizárólagosan a geológiai és egyéb nehézségekkel magya— A rétlakrt t*7l. W tervében eredetileg 3,* millió tonna •ión iierepelt. Ezt kesébb 3,7 millióra mérsékelték. Mi indo- kolta ezt, hiszen o piacon élénk •olt a leketeszée iránti kereslet? — A mérséklésre az Egyesült Magyar Szénbányák helyzetfelmérése, illetve bizonyos fogyasztók visszamondásai alapján került sor. Az 1969—71-es években igen nagy volt a szén iránti kereslet, az 1971-es tél azonban hallatlanul gyenge volt, s ez számos szénfogyasztót pánikba ejtett. Másfél millió tonna szén állt a depókon, sorra érkeztek hát a visszamondások. Az iparág ezekre országosan reagált: valamennyi szénmedencében mérsékelték a tervet. A 200 ezer tonnás tervcsökkenésre tehát így került sor. Rögtön hozzá kell tennem azonban: a mecseki szénmedence az országosnál kedvezőbb helyzetben volt, az EMSZ tíz tagvállalata közül egyedül a Mecseki Szénbányák termékei iránt nem csökkent lényegesen a kereslet. Ez alól egyedül a nagymónyoki brikett a kivétel. Furcsa helyzet állt tehát elő. Egyrészről csökkentettük a tervét, másrésziől pedig nem tudtuk maradéktc- lanul kielégíteni a velünk szemben támasztott igényeket. A tervcsökkentés kedvezőtlenül befolyásolta az üzemek műszaki vezetői egy jelentős részének gondolkodásmódját: szinte érezhető volt, mint „eresztik el" egyesek magukat. Nem kell hajtani, nincs ok izgalomra — valami ilyesféle lett úrrá bizonyos rétegeken, s ennek rendkívül súlyosak lettek a következmé- vnyei. Az eredeti tervet felváltotta az operatív terv, aztán jöttek az újabb tervmódosítások. A tervszámok nem egy helyen alkudozás tárgyává lettek, van eredeti terv, operatív terv, kért terv, ígért terv — s ez nagyon egészségtelen dolog. Mi mindebből nagyon határozott következtetést vontunk, s ezt egy mondatban így tudnám megfogalmazni: vissza kell állítanunk a terv tekintélyét. — Üzemi vezetőkkel, műszaki szakemberekkel beszélgetve örökösen visszatérő téma a beruházási stop .,. — Tény: a beruházási hitelek országos szintű csökkentése súlyosan érint bennünket. A mostani helyzetet azonban ezzel nem lehet magyarázni. Az elmaradt beruházások zömmel a jövőt illetően okoznak számunkra komoly gondot, hiszen a mat már tegnap, sőt tegnapelőtt kellett előkészíteni. Szembe kell néznünk a tényekkel, s ez mindenekelőtt azt követeli tőlünk, hogy ne kifogásokat keressünk, ne magyarázzuk meg a bizonyítványt külső okokkal. A me- netközbeni tervmódosítás, bizonyos gépek, berendezések megvásárlásának és munkába állításának elmaradása, a ténylegesen meglévő geológiai nehézségek, a munkaerőhelyzet mindmind olyan reális tényezők, melyek csökkentették és csökkentik eredményességünket, de ez csak az érem egyik oldala. A vállalat minden hiányossága ellenére rendelkezik azzal a szellemi, munkaerő és műszaki kapacitással, mely alkalmassá teszi mostani feladatai végrehajtására. Természetesen ez a rendelkezésre álló erők és eszközök rendkívül céltudatos fel- használását feltételezi. Nagyon rövid idő alatt nagyon nagy változásokat kell eszközölnünk az üzem- és munkaszervezés terén, pártbizottságunk egyhangúlag foglalt ezzel kapcsolatban állást — Hagyni órtAsfl a pőrtbirontó g a vezetők munkáját, a vezetés színvonalát — hisz mind a munkaidő jobb kihasználásának, mind pedig a termelékenység folyamatos emelésének a jó vezetői munka az alapja? — A vezetés színvonalának kérdését a legfontosabb vállalati kérdések egyikének tekintjük. Széleskörű elemzőmunka után pártbizottságunk végülis nagyon határozottan fogalmazott: így nem lehet tovább vezetni. A vezetői munkát a brigád- és csoportvezetők szintjétől a vállalati központ szintjéig revízió alá kell vetni, s meg kell javítani. Sokat beszéltünk az elmúlt időszakban a munkafegyelem romlásáról, hiányosságairól, de ezen szinte mindig a munkások, a kétkezi emberek, a beosztottak munkafegyelmet értettük. Pedig a vezetők munkafegyelménél kezdődik minden! A vezető kötelessége a példamutatás. Kötelessége továbbá, hogy a rábízott erőkkel és eszközökkel maximális eredményt produkáljon, sem önmagának, sem másnak nem engedhet meg tehát lazaságot, felületes munkát. Nem a lazaság, az elnézés, az igénytelenség a demokrácia — mint ahogy a kiabálás, a durvaság sem jelent egyet a vezetői szigorral, igényességgel. — A vezetés színvonala meghatározza az eredményességet, az eredményesség döntő módon befolyásolja a munkahelyi légkört, a munkahelyi légkör pedig kiemelkedő jelentőségű tényezője a munkások megtartása érdekében kifejtett erőfeszítéseknek. Mi az On véleménye a bányaüzemek belső légköréről, s ezzel összefüggésben a munkaerőhelyzetről?- A legfontosabbal kezdeném: bányászaink túlnyomó többsége szereti szakmáját, ragaszkodik üzeméhez, s ha ke'l, igen nagy áldozatokra is képes érte. Ezt, gondolom, nem kell bizonyítanom, a nagyközönség is tudja, mi mindent vállalnak bányászaink egy-egy katasztrófa, elemi csapás esetén üzemükért, munkatársaikért. Vannak természetesen másfajta tapasztalataink is. Az alsóbb és középvezetők gyakran bántanak meg embereket: sajnos előfordul, hogy valaki azért megy el, mert képtelen elviselni a durvaságot. Hangsúlyozni szeretném: nem ez a jellemző, de van ilyen, s mi nagyon határozottan fellépünk az ilyen jelenségek ellen. Munkaerőhelyzetünk egyébként bonyolult. Munkásállományunk öregszik, s ha nem is túl nagy ütemben, de csökken is. Mégis azt szeretném kihangsúlyozni: hogy a meglévő létszám alkalmas és elegendő a termelés szinten tartásához. Hogy a létszámhiánnyal nem lehet takarózni azt tények bizonyítják. Vasas-bányán például volt időszak, amikor 30 százalékos volt a produktív létszám hiányzási aránya. Betegség, szabadság, igazolt távoliét, bumli — minden összejött. Vigyáznunk kell, még az eddiginél is jobban, az emberek egészségére, testi épségére, ugyanakkor azonban, annak is utána kell néznünk, mi rejlik a rengeteg egy-két napos betegség mögött. Vagy itt van a törvényes távoliét kérdése. Ismét elharapódzott a szokás: ha valahova menni kell — írjuk az „urasógi műszakot". Pedig az ilyen jellegű távoliét visszaszorítása nem jelenti a mozgalmi munka korlátozását. Csak Aggasztó mérleg Terv: 1,92 millió t Tény: 1,78 millió t A tervtől való lemaradás lanuár: 7 564 t Február: 4 641 t Március: 21 898 t Április: 14238 t Május: 36 682 t Június: 46 157 t ] egyetlen példát. Az idei évre | munkásőrzászlóaljunk számára 1280 igazolt műszakot terveztünk. Leültünk a parancsnokokkal, kidolgoztuk a koncentrált kiképzés rendszerét. S az eredmény: eddig mindössze 150 műszakot használtunk fel. Rendezvényeinket lehetőleg munkaidő után kell tartanunk — mert ha igaz, hogy kevés az ember, akkor az is igaz, hogy takarékosabban kell bánnunk a munkaidejükkel. — Még vissia ran az ósbát jó erői három hónap. Hogy lehetne summázni a reális célt, illetve a legfontosabb feladatokat? — A II. félévben 1-9 millió tonna szenet kell termelnünk, s 54 millió forintos vállalod eredményt kell produkálnunk. Éves szinten 74 millió forint az a minimális nyereségtömeg, amit el kell érnünk, ha biztosítani akarjuk dolgozóink számára a tervezett 3,5 százalékos bérfejlesztést, illetve ha egyéb területen — nyereségrészesedés, szociális, kulturális ellátottság —, sem akarunk visszalépni. E cél elérésének megvannak a reális feltételei. Termelési eredményeink javulnak, egyes üzemek — például a komlói Zo- bák-bánya —, újabban kiemelkedő eredményeket érnek el. Nagyon fontos továbbá az is, hogy megszűnjön a túlköltekezés. Csökkenteni kell az önköltséget, javítani kell a szén minőségét, a koksz- és darabosszén iránt nagy ugyanis elsősorban a kereslet. Minden vezetőnek és minden dolgozónak alapvető érdeke, hogy a mostani hullámvölgyből mielőbb kijusson vállalatunk. Éppen ezért a lehető legszélesebb körben mindenkit tájékoztatunk helyzetünkről, teendőinkről. A végre- hajttó bizottság után a vállalati pártbizottsáq ülésezett, majd vállalati szintű titkári értekezletre került sor. Most az üzemi bizottságok, alapszervezetek beszélik meg konkrét teendőiket. A 74 millió forintos nyereségtömeg elérése minimális cél — ha sikerül felrázni mindenkit, a túlteljesítése is reális lehetőség. Minden a szemlélet megváltozásán múlik. Igényesebb előkészítésre, színvonalasabb vezetésre és következetesebb számonkérésre van szükség. A bányászok nem felejtettek el dolgozni, s nem hiányzik belőlük a lelkesedés sem — nekünk, vezetőknek a feladatunk tehát, hogy hasznosítani tudjuk ezt az erőt és lelkesedést. Békés Sándor Dönteni tanulnak o pécsi közgazdász nullgatók. Ügy tesznek, mintha vállalatvezetők lennének, miközben a versenytársak ott vannak a piacon, dönteniük és gazdálkodniuk kell. Mindezt egy szimulációs játék keretében. Ami any- nyiban játék, amennyiben papíron folyik, s ha valamelyik vállalat netán csődbe jut, nem váltják le a vezetőségét, hogy ne essenek ki a játékból, némi büntetőkamat ellenében kisegítik hitellel. Különben az egész nagyon is komoly, s mint oktatási forma először szerepel a harmadéves hallgatók anyagában a Közgazdaságtudományi Egyetem Kihelyezett Nappali Tagozatán. Egy hatnapos játszma már lezajlott, egy másik játszma, ez utóbbi számítógép segítségével, most zajlik. A játékmester Budapestről érkezett, Tóth Tamás, a Közgazdaságtudományi Egyetem adjunktusa, Ford-ösztöndíjjal járt az Egyesült Államokban, ott ismerkedett meg közelebbről a szimulációs játékokkal. Lehet-e papíron térben és időben gazdálkodást folytatni, hogy annok legyen valami köze a valósághoz? Miért ne lehetne! A gazdasági életet végeredményben fel lehet írni matematikailag. A többi beleélés kérdése. íme, így zajlik le "gy szimulációs játék. Válasszunk egy iparágat, s abban feltételezzünk, mondjuk, öt vállalatot. Egy-egy vállalatot 3—4 egyetemista képvisel, tehát ót kis együttes alakul. A játék azzal kezdődik, hogy mindenki megkapja a cége történetét, megtud mindent, amit az ioarágról, amit a piacról tudni kell. A következő lépés: a vállalatok mindegyike megfogalmazza saját távlati stratégiáját. Ebben olyan kérdésekben határozok, hogy például melyik termékben látok fantáziát, ennek a termelését milyen mértékben növelem: milyen árpolitikái folytatok, például: három negyedéven keresztül alacsonyan tartom az árat, hogy aztán a következő negyedévben a piacot uralva jelentősen megemelhessem. A stratégia elkészítése után színre lépnek a vállalatok. Ez abból áll, hogy meghozzák az első negyedévre szóló döntéseiket. A döntéselőkészités, ez tulajdonképpen a legforto- sabb mozzanata a játéknak. Az öt vállalatot képviselő öt együttes külön-külön elvonul, s most már úgy gondolkodik és viselkedik, mintha egy igazi vállalat igazgatói irodájában ülné körül a tárgyalóasztalt. Itt kezdődnek aztán a viták, hogyan döntsünk, mit csináljunk? Ez az az alkalom, amikor megtanulnak döntéseket hozni a hallgatók, miközben a döntéseknek következményeik lesznek. Mert bár az ő vállalati mérlegük leegyszerűsített, nem olyan mint a valóságban, hiszen alig több mint féltucatnyi rubrikából áll, mégis: itt egymással szorosan összefüggő kérdésekben kell dönteni. Nevezetesen: miből mennyit gyártsunk, mennyit fordítsunk fejlesztésre, milyen legyen az ár, vegyünk-e fel hitelt vagy sem, és így tovább. Megszülettek tehát a döntések az első negyedévre. A játékvezető ekkor bekéri és feldolgozza az öt vállalat adatait. Ezekután mindegyik vállalat megkapja a többi vállalat döntései erdményeként kialakult iparági statisztikát. (Úgv mint az életben is: a vállalatoknak mindenkor rendelkezésükre áll a KSH által készített iparági statisztika, ebből következtethetnek a versenytársak döntéseire.) Ez a statisztika némileg torzított, ami azonban tudató*, nem pedig félrevezetést jelent, csupán csak arról van szó, hogy tanuljanak meg a hallgatók becsült adatokkal dolgozni, ahogyan azt az életben is tenni kell. Ezenkívül ki-ki megkapja azt, hogy döntései eredményeként hogyan áll a vállalati mérlege a negyedév végén. A játék folytatódik, a vállalatok ismét elvonulnak, hogy egymástól függetlenül meghozzák döntéseiket a következő periódusra, most már két negyedéve szólóan. A játékot - természetesen csak a papíron - hét negyedéven keresztül játsszák. Azt, hogy a játék hány negyedévig fut, nem közük előre, mert akkor teret adnának az „ügyeskedésnek". A iáték időtartamának ismeretében ugyanis az „ügyes” vállalat megteheti, hogy a pillanatnyi eredmény érdekében nagy nyereséget hozzon össze, miközben „leégetné” a vállalatot, ami viszont csak akkor bukna ki, ha tovább futtatnák a játékot. Az ügyeskedésre egyébként tucatnyi lehetőség kínálkozik, éppen ezért biztosítékokat építettek be a játékba, önkényes döntéseket nem hozhatnak a vállalatok. Ha például cselesen megegyeznének egy magasabb árban - az ilyen közös megegyezések tiltottak - a játékvezető azonnal belépteti az olcsóbb importot. A hallgatók olyan közgazdasági környezetben játszanak, amely mentes a mai magyar gazdaság bizonyos megkötöttségeitől, a piaci hatások jobban érvényesülnek, éppen azért, hogy minél szélesebb körű legyen a döntési lehetőség. A szimulációs játék '■élja: készségfejlesztés és tapasztalat- szerzés, s mint ilyen egy készségfejlesztést célzó oktatás* sorba illeszkedik. A hallgatók a játék segítségével megismer, kednek a vállalati munka ösz- szetett feladataival, megtanulnak helyes döntéseket hozni. Megtanulják, hogy a gazdasági élet nem a rövid távra szóló döntések helye, hanem döntési sorozatok összesséqe. Ez felelősséggel jár, a döntések következményeit viselni kell. A játék közös munka. Ha valaki valamit elront, akkor ezzel lerontja az együttes eredményét. Mindez kényszerítő hatás egymás ellenőrzésére, a döntéseket megelőző vitákra és mérlegelésekre, az önkontroll kifejlesztésére. A játék jó arra is, hogy a közgazdász hallqa- tók meqtanuliák, miképpen kell a döntéselőkészítésnél he'cszta- ni egymás között a munkát. E készségek megszerzése a későbbiekben azzal az ered.nénv- nyel kecsegtet, hogy a véqzős hallgatók simábban illeszkednek be jövendő munkahelyük kollektíváidba. Játékról beszéltünk, : mint minden ilyennek, ennek is kell hogv nyertese legyen. A hét negyedév jejátszása után melyik a nyertes vállalat? Az, amelyiknek a legtöbb a nyeresége, de legalább ennyire fontos a oiaci részesedés, hoav ki rendelkezik a leqtöbb vásárlóval a piacon. Értékelik a végzett munka következetességét is, vagyis őzt, hogy a vállalat hoavan tartja magát távlati stratégáiéhoz, avagy eqy megváltozott helyzetben honban tér el attól rugalmasan. Ezek a nye és kritériumai, azonban nem hirdetnek győztest. Hiszen az iqazi győztes az, oki megszerezte a Készséget, amelynek birtokában karmesteri pálcát nyerhet, ha maid véqez az eavetemen es étlépi valamelyik n»ér koou'ái. Miklósvári lottón Az Országos Takarékpénztár szeptember 25-én, 26-án Budapesten tartja az I., V. és a VI. Békekölcsön 1972. második félévi húzását. A sorsolások mindkét napon délelőtt fél 10 órakor kezdődnek az Utasellátó Vállalat Arany János utcai kultúrtermében. Hétfőn az I. Békekölcsönt sorsolják, 107 800 kötvényre 28,3 millió forint jut. Kedden először az V. Békekölcsön | 497 200 kötvény számát húzzák ! ki, 63,7 millió forint értékben, majd a VI. Békekölcsön 744 000 kötvényére 95,2 millió forintot sorsolnak. A kétnapos húzáson a három Békekölcsön 1 349 000 kötvényére több mint 187,2 millió forintot sorsolnak ki nyereménnyel és törlesztéssel. A kihúzott kötvények beváltása október 9-én kezdődik. Tudsz-e dönteni? Hétfőn és kedden békekölcsön-sorsolás
