Dunántúli Napló, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-02 / 207. szám

W72. September 2. DUNÁNTÚLI NAPLÓ & Bányász­napi köszönte ffo/yfofós az 1. oldalról.) követelmények kerültek előtér­be, omelyek sokoldalú felké­szültséget és szervező munkát Igényelnek annak érdekében, hogy a szénbányászat korszerű­södjék, műszaki- és gazdasági mutatói javuljanak és gazdasá­gilag versenyképessé váljék. A szénbányászat távlatai itt a Mecsekben a néhány évvel ezelőtti bizonytalan­sághoz képest ma tisztáb­bak és határozottabbak. A jö­vőben is megvan a lehetősége annak, hogy a bányászok mun­kájukkal növeljék a gazdasági eredményeket és ezzel össze­függésben emelkedjék a jöve­delmük és javuljanak a munka- és életkörülmények. Meggyőző­désünk szerint ezek éppen olyan lelkesítő célkitűzések, mint a két évtizeddel ezelőtti sokmillió tonnábon kifejeződő egyre növekvő mennyiségi ter­vek. Ahhoz, hogy ezt így is érezze a bányászság, okosan kell politizálni, érvelni és ve­zetni. A bányásznap! ünnepségek­nek — a hagyományok mellett — minden évben van valamilyen azt az időszakot jellemző egyé­ni sajátossága is. Két évvel ez­előtt a felszabadulásunk jubi­leumi esztendejében a husza­dik bányásznapot ünnepeltük, a múlt évben pedig Komló vá­rossá nyilvánításának ugyan­csak két évtizedes évfordulójá­ról emlékeztünk meg. Az idén Baranyában a bá­nyásznap jellegét az Uránérc­hánya új üzemének a mai na­pon történő avatása adja meg, amely egyúttal a megyei bá­nyászünnepségek színhelyének e központja is. rr Ő szintén örülünk annak, hogy az uránbányászat, a jövő energiabázisának fontos tényezője olyan üzemmel gazdagodik, amely műszaki vo­natkozásban is egyike a legkor­szerűbbnek. De örülünk azért is, mert ez az új üzem munká­ba lépése egyúttal az uránbá­nyászat jövőjének megszilárdu­lását is jelenti. Reméljük, hogy ez az üzem - amelynek beru­házása úgyszólván mintaszerű­en, a határidőket betartva bo­nyolódott ie — teljes mértékben beváltja a hozzáfűzött reménye­ket és gazdaságossága révén tovább erősíti megyénk egyik legjelentősebb ágazatát, az uránbányászatot. A mecseki tájon közel két év­százada folyik már a kemény küzdelem a hegy kincseinek, a szénnek és az ércnek megszer­zéséért, külszínrehozásáért. Ennek a küzdelemnek hősei e bányászok, akiknek áldozat­vállalását pártunk és kormá­nyunk eddig is méltányolta, mint ahogy a jövőben is számít munkájukra és helytállásukra. A mai napon, a bányásznap al kalmával megyénk politikai és állami vezetése nevében mi is üdvözöljük bányászainkat a ha­gyományos köszöntéssel: JÓ- SZERENCSÉT! Korszerű vágatbiztosilások Magyarország, s talán Kö- zép-Európa legkorszerűbb bá­nyaüzemében a bányaművelés szinte valamennyi ismert, s be­vezethető technikai újdonságát alkalmazzák, A Mecseki Ércbá­nyászati Vállalat legfiatalabb üzemét ma már alig lehet ösz- szehasonlítani a legrégebbi magyar uránbányával: az üzem­vezető szerint az l-es üzem ak­nája csak egy kis vitla volt. A legrégebbi üzemnek is, Pe- tőcnek is Kerekes Jenő a ve­zetője. A bányászok szokásain azon­ban egyelőre keveset változ­tatott a modem technika. Az aknaudvaron civilruhás férfival évődik sisakos, gumicsizmás társa: nem akarsz? Évszázada ezzel fogadják a későnjövőket a leszállásra felkészült bányá­szok. Később, a kas felé menet csak ennyit mondanak: na, megint megyünk? Néhány mondattal fejezték ki a régi bányászkodás minden félelmét, keservét. „Nem akarsz?" — eleged volt a por­ból, melegből, vízből, fülsiketí­tő zajokból, ízületeket szétrázó szerszámokból, az utolsó ener­giádat kiszívó szívlapátból, teí- tet-lelket gyötrő sötétből. „Me­gyünk, megint megyünk?” — leomló kövek, az ezer felől rád leselkedő veszélyek felé . .. Aztán kifele csak ennyit: me­gint letelt... Számok - adatok A IV-es bányaüzem — Pe- tőc — szállítóaknája 1146 mé­teres mélységével hazánk leg­mélyebb emberjárta pontja. Az egymilliárd forint költséget meg­haladó beruházás 1975-re a Mecseki Ércbányászati Válla­lat termelésének több mint fe­lét adja — jelenleg kapacitá­sának 70 százalékával üzemel. A szállító-akna 55 méter ma­gas 15,5-szer 21 méter alap- területű betonóriás. A hatalmas toronyba 3500 köbméter be­tont, 3800 mázsa vasat építet­tek. Az impozáns modern vo­nalú épület alatt tátong a 7 méter átmérőjű akna, melyből 84 ezer kilogramm robbanó­anyaggal 85 ezer köbméter kő­zetet robbantottak ki. A bizto­sításhoz 16 ezer köbméter be­tont használtak fel, később 150 vagon aknaszerelvényt szerel­tek az aknába. A több mint 50 kilométeres sebességgel köz­lekedő kasok egyszerre 8 csille kőzetet képesek kihozni. A több 10 km hosszú nyi­tott bányatérségben, a mecse­ki érclelőhely legkiválóbb mi­nőségű uránércét rejtő fejtések találhatók. Petőc a „leg-ek" bányája a leküzdendő nehézségek miatt is. A hőmérséklet a mélység­től függően 32 és 45 Celsius fok körül változik. Az előbb em­lített nagyságú nyitott bánya­térségek közel 10 millió kcal hőt termelnek óránként -— any- nyit, mintha 1000 kilogramm fűtőolajat egy óra alatt eltü­zelnénk. A forró és bányavizek­től páradús levegő hűtésére két, 8 ezer köbméter teljesítményű szellőztető berendezést alkal­maznak, melyek közül egy'k állandóan üzemel, a bán/a természetes depressziójával együtt percenként több mint 10 ezer köbméter levegő öblíti ót P E T Ö C és hűti a bányát. A munkahe­lyeken így biztosítani lehet a 26 fokos maximális hőmérsék­letet, a fővágatokon süvítő le­vegő azonban meg nyáron is megborzongatja az embert. Petőc a rekordok bányaüze­me is. A légaknákat 17 hónap alatt mélyítették le, az akna­mélyítők átlagos havi teljesít­ménye 47,6 méter volt, 1965. novemberében pedig 102 mé­tert törtek a mélység felé. A két aknát összekötő több mint 4 kilométeres feltáró vágatokon már az uránosok dolgoztak, alig 11 hónao alatt — 1967. júniusában 203,5 métert ha­ladtak előre — teljesítették feladatukat. Ma 18 kormányk'- tüntetett és 42 miniszteri ki­tüntetés tulajdonosa dolgozik a IV-es üzemben. A bánya története A kutatások már a hatvanas évek elején megkezdődtek — s az eredmények bíztattak:, ér­demes a Mecsekben minden előzőnél nagyobb, korszerűbb bányaüzemet építeni. A válla­lat geológusai, tervezői, a be­ruházási osztály, s szinte va­lamennyi műszaki alaposan ki­vette részét az új üzem tervei­nek készítéséből, csakúgy mint a szovjet szakemberek. A be­ruházási program 1964 elejére készült el, és nem sokkal ké­sőbb kormány-szinten is jóvá­hagyták. Ezután már a kivitelező vál­lalatok kezében volt a tervek szerint hazánk legkorszerűbb, legmélyebb, s talán azt is meg­kockáztathatjuk: legértékesebb bányájának sorsa. Mint kide­rült a Bányászati Aknamélyitő, az Országos Bányagépgyártó, a Baranya megyei Építőipari, a Villamos Erőműveket Terve­ző és Szerelő Vállalat, a Ganz Villamossági Művek, a Bányá­szati Tervező Intézet, s nem utolsó sorban az ércbánya- vállalat szolgáltató üzeme és maguk a „petőciek” is kiváló munkát végeztek. Különösen az aknamélyítők vállaltak, nehéz, újszerű feladatot: A két akna minden méterének története van. Horváth István ki tudja hányadszor idézi a szószerinti forró pillanatokat, amikor még az aknába ömlő víz hőmérsék­lete is 30 fok volt, a levegő­ről nem is beszélve. A hófúvá­sok időnként elborították oz utakat, a váltás nem érkezett meg, mit lehetett tenni, vísszc- ereszkedtek újabb 8 órára az aknába. Amikor egy kissé lassul a kas zuhanása, az ember füle­ben enyhül a feszültség, s köz­ben alakot nyernek a szágul­dásban összefolyt vastraverzek, a régiek számára még most évek múltán is felismerhetővé válik minden: 1966. júniusában itt kaptuk a vízbetörést, percen­ként 3 ezer liter víz ömlött gz aknába. Itt halt meg Penics Alajos — a markoló nyomto agyon ... itt meg Csák István. A rászakadt követ négyen is alig tudták legördíteni róla. Jó bányászok voltak. Az aknamélyítést követően a légaknában véglegesítették az aknatornyot, és a szállítógépet is, ezzel hatalmas anyagi és nem kevésbé fontos időelőnyt szereztek. Külön említést érde­mel, hogy ilyen óriási mélysé­gű aknában az ércbánya ter­vezőinek munkája alapján ol­dották meg először a kötélve­zetést. Az érctelepek feltárása 1967. januáriban kezdődött, a két akna közötti összeköttetést «el­lett először megteremteni a bánya két főszintjén. Ehhez 4 kilométer hosszúságú, 16 négy­zetméteres szelvényű vágato­kat hajtottak ki. Hadnagy Jó­zsef szocialista brigádja átla­gosan havi 180 métert haladt előre. Nem kisebb feladatot ol­dottak meg a műszaki dolgo­zók, amikor az aknával együtt közel 3 kilométeres vágatsza­kaszon légcsatornás szellőzte­téssel a 37 fokos kőzethőmé-- séklet mellett a munkahelye­ken 22—24 Celsius fokos ef­fektiv hőmérsékletet biztosítot­tak. Külön fejezetet érdemelnek a cementáiók. Az elkészült szálli- tó-akna 200 éj 600 métere kö­zött 1970. végén újabb vízbe­törést kaptak, óránként 50 ezer liter víz ömlött az aknába. Ak­kor még egy hordó nagyságú és formájú bödönben leheteti csak az aknában közlekedni. Gumiruhás bányászok kis csa­pata próbálta a víz ellen fel­venni a harcot a kötélen függő munkapadról. A fúrógép, repü­lőmotorra emlékeztető hang­jába, időnként belesikoltott a sziréna, az 'ember kiabálva sem tudott szót érteni, s amikor le­álltak a gépek, a zaj még hgsszú másodpercekig viss.za- hangzott az aknában. A bá­nyászok gémberedett, kiázott kezüket az akna falán, s a fúrólyukakból kiömlő víz­ben melegítették, fülükben öt­ezer köbméter levegő szágul­dása zúgott. Ma száraz az akna. Tízezer­nyi fúrólyukba, 30 atmoszféra nyomással cementtejet prései­tek, valósággal kitöltötték az akna legvékonyabb repedése­it is . .. Az új technika A víz elleni küzdelem fon­tos, de csak nagyon kis része annak a technikai forradalom­nak, mely részben a IV-es A» új bányaüzem szállító aknája üzem építése, részben most az üzemelés közben zajlik. Néhány berendezés, technológia alkal­mazására a bánya természeti adottságai, mások bevezetésé­re a bányamunkások egészsé­gének védelme miatt került sor, Petőc látványként is teljesc-n más, mint a régebbi ércbá­nyák, a hatalmas betontorony, irodaépületek, műhelyek az ál­landóság érzését keltik az em­berben. A szállítóakna szép. Csúszó- zsalus technológiával építették, a célszerűséget és ipari eszté­tikát jól ötvözték a tervezők. A szállító-kasok négy kötélen függenek, ilyen óriási mélysé­gű aknában ugyanis miné1 vas­tagabb kötelet alkalmaznának, annál könnyebben szakadna saiát súlyától. Négy kötél, az alsó ellenkötelek, a kasok, s ellensúlyok elhelyezése nem kis feladat, mégis kifogástalanul működnek a Koepe rendszerű szállítógépek. A rakodó feletti fülkéből a főcsatlós gombnyomással irá­nyítja a szállítást: hidraulikus csilletovábbítókat, automatikus zárakat. A rakodókon a fizi­kai munka csupán abból áll, hogy az esetleges rendellenes­ségeket: csillédből kiálló lán­cokat, vasakat leemeljék. Amo­lyan figyelő szolgálat. A bánya mélye felé halad­va már ömlesztve találkozha­tunk az új technikával. A biz­tosítás: vas hullámlemezek, be­tongerendák, a kőzetbe mé- lyesztett vascsavarokon függő acélháló. A vágatban végig földnedves a talp, magnézium- oxidos sóval hintik, hogy a be­áramló levegő ne kavarja fel a port. A por elleni védeke­zés az új bányában is az egyik legfontosabb feladat. Két ha­tásos védekezést találtak ki Petőcön. A robbantási munká­kat — ekkor a legnagyobb a porképződés — az éjjeles mű­szakra koncentrálták, s ilyen­kor csak a robbantáshoz leg­szükségesebb létszám tartózko­dik a bányákban. Közben azonban működnek a hidrocik- ionok, melyek a levegőből szin­te kiszűrik a port, s a vágat csorgájában vízzel vezetik el. A porvédelem szempontjából az lenne a legfontosabb, hogy minél több vizes felület legyen a bányában, a jó bányaklíma kialakításhoz pedig éppen a vizeket keil eltüntetni. Nem irigylésreméltó helyzet — a munkahelyen mégis sikerült el­viselhető klímát teremteni. Petőcön a fejtések is újszo- rűek. A biztosításhoz egész se­reg új megoldást kellett kita­lálni. TH-támok, támpillérek, hidraulikus, előfeszíthető tárnok tartják a templomnyi üregek fc- téjét. A PR—24-es LU szovjet fúró­gépek fogantyúja gumiból ké­szült, sokkal kevésbé ráz, mint a régebbi acélfogantyús. Per­sze ez sem nyújt a rezgésár­talom ellen százszázalékos vé­delmet, de beszereztek már egy szovjet, két fúrókalapácsos fú­rókocsit — az már az „igazi”. Aztán az ügyes kisgépek: csa­varozok, támrablók, robbanó­anyag töltők, könnyű vitlák . . . Az emberek Az új, korszerű technika el­lenére még nagyon sokáig oz embereké marad a munka ne­heze Petőcön is. S ez alól oz üzemvezető sem kivétel. Kere­kes Jenő több mint másfél év­tizede végzett az egyetemen, amikoi az első rnaqyar urán­bánya születőben volt. Tutabú nyán. majd Balinkán szénbá­nyász volt, de azután már az urán következett: főbányames- ter, főmérnök, majd a legré­gebbi most pedig a legújabb uránbánya irányítója. Többször elkísértem o bányába, úgy tűnt Fúrás a fejtésben nagyon szigorú vezető. leg­utóbb azonban megértő volt, amikor a „nudista bányászok” felvonultak az aknaudvaron. Magában mosolygott, s igazat adott a meztelenül közlekedő bányászoknak. Nem volt fürdő­víz. Pedig a bányászok renge­teget dolgoztak — társadalmi munkában — azért, hogy ki­szállás után fürödni tudjanak. Az új üzemben úgy tűnik tel­jes az egyetértés a munkások és vezetők között. — Azt adná meg az úristen, hogy ne merjünk beszélni — tiltakozik Kárpáti Márton aki gyerekkora óta urános. Har­mincnégy évéből 18-at itt töl­tött le. A szomszéd munkahelyen Andrasek István, a vállalati vájár-vetélkedő legutóbbi győz­tese, a fejtésben küszködik a fúrógéppel, a csapatvezető Keresztes István, a Munkáé,-- demrend tulajdonosa, a hid­raulikus támfeszítővel dolgo­zik. A következő munkabétyéh ugyancsak „Munkaérdemren- des” csapat dolgozik. Adrián Dezső gyorsvágathajtó csapata tanította be a többieket, oz itteni kőzetben a munkára. Ezen a bányajáróson egyéb­ként, mintha csak összeválogat­ták volna: csupa kitüntetettel, vagy várományossal találkoz­tunk: Honti Lajos, a híres „Hadnagy csapaton” tanulta a szakmát, ma a vállalati- és üzemi pártvégrehajtóbizottság tagja, alapszervi párttitkár, s „mellékesen" az egyik legjobb munkacsapat veze*ője. A petőciek ugyanis nemcsak a pénzért, nemcsak a köteles­ség miatt dolgoznak. Talán a legszebb példáját az üzem épí­tésé közben produkálták ön­zetlenségüknek: a legkorsze­rűbb üzemcsarnokokra emlé­keztető gépműhely alapozá­sát társadalmi munkában, a könnyűszerkezetes épületet pe- dig, ugyan nem társadalmi munkában, de szintén saját erőből építették. Az elmúlt esz­tendőben közel 1000, az idsn pedig 3500 óra társadalmi munkát végeztek — így készült el az üzemi vízvezeték is. Petőc ma a magyar urán­bányászát jövőjét jelképezi. A munkások fiatalok, az átlag­életkor alig éri el a 35 évet, pedig többségük a vállalat leg­régibb dolgozói közé ta-tozik, hiszen a legrégebbi bánya­üzem munkásai dolgoznak a IV-es üzemben. Lehetséges, hogy néhány év múlva na­gyobb, egészen biztoson kor­szerűbb bányák is épülnek a Mecsekben. o oetőr.i üzem azonban mindenkeppen meg hosszír évekig az újat, a kor­szerűt, a bányászok bátorsá­gát, kezdeményező erejét jel­képezi nemcsak a Mecsekben, hanem hazánkban is. Lombos! Jenő í ♦

Next

/
Thumbnails
Contents