Dunántúli Napló, 1972. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-11 / 188. szám

1972. otigusTtus 11. DUNANTOLI NAPLÓ J ALKALMAZOTTAK Tavaly — a termelőszövetke­zeteket nem számítva — 54 ezer fővel növekedett a népgazda­ságban foglalkoztatottak szá­ma. Ez kevesebb, mint a negye­dik ötéves tervben erre az idő­szakra számítottak. Az iparban 22 ezer fővel csökkent a mun­káslétszám, ugyanakkor az al­kalmazottak csoportja 11 ezer fővel gyarapodott, ebből 8 ezer ez adminisztratív munkakört el­látókra jut. A tények tükrében világosan meglátható az a fo­lyamat, amely immár évek óta tartósnak bizonyul. Az állami iparban a munkások száma 1964- ben jutott túl az egymil­lión, 1969-ben volt a legna­gyobb, azóta csökken. Az admi­nisztratív alkalmazottak tábora 1965— 1967 között, tehát három esztendő alatt mindössze ezer­rel bővült, 1968-ban viszont 9 ezer, a következő évben 8 ezer, 1970-ben pedig 20 ezer volt a növekedés. Nincs kivétel! Mielőtt elhamarkodott követ­keztetésre jutnánk, állapítsuk meg: az alkalmazottak számá­nak növekedése, a munkások és az alkalmazottak arányának vál­tozása világjelenség, nem kivé­tel alóla egyetlen ipari ország sem. A tudományos-technikai fejlődés természetes kísérője ez, hiszen jelentősen kibővült a köz­vetlen termelést megelőző — előkészítő, — majd az azt le­záró — elemző — mozzanatok köre. Hazánk esetében közre­játszott a gazdasági reform is, a gyártmányfejlesztés, a keres­kedelmi tevékenység stb. elő­térbe állításával, illetve azzal, hogy a korábban „bújtatott" létszám — a munkásállomá­nyúnak feltüntetett, de admi­nisztratív, vagy műszaki munka­körben foglalkoztatott alkalma­zottak — átsorolásra került. A gondot az jelenti, hogy az alkalmazottak aránya túlzott, s a növekedés mértéke egészség­telen. Tíz év alatt az iparban az összes alkalmazottak száma 250 ezerről 376 ezerre emelkedett. Ezen belül a műszakiak cso­portja 95 ezerről 150 ezerre, az adminisztrativoké 84 ezerről 142 ezerre gyarapodott. így azután ezer munkásra már 313 alkal­mazott jutott, míg tíz évvel ko­rábban 278, s ezen belül az ad­minisztratív munkakörben fog­lalkoztatottak ezer munkáshoz viszonyított oránya 98-ról 114-re növekedett. Ilyen iramban mind­ez aligha folytatható. Nincs megállás? Alkalmazott a ragyogó tehet­ségű konstruktőr, a szorgalmas könyvelő, az igyekvő műszaki rajzoló, a sok hibával dolgozó bérelszámoló, a képzettség nél­küli ügyintéző. Ezért, ha azt mondjuk, hogy például a villa- mosenergia-iparban tízezer, a gépek és gépi berendezések gyártásában 40 ezer, a textil­iparban 23 ezer alkalmazott van, még nem jutottunk sokra. Valamivel közelebb visz a cél­hoz —, mert bizonyos területek, tevékenységek szerepét érzékel­teti — az egyes foglalatosságok szemügyre vevése. Például a könyvelőké, akikből 17 ezer volt 1949-ben. Elmúlt tizenegy év, s már 58 ezerre rúgott számu|<, míg 1970-ben 87 ezerre. Ugyané sorrendben a gyors- és gépírók csoportja 14 ezerről 26-ra, majd 37 ezerre bővült, a műszaki raj­zolóké 1200-ról 6200-ra, s végül 9600-ra. Tíz év alatt a műve­zetők tábora 28 600 főről 55 ezerre növekedett... Nincs, megállás? Ne siessünk a válasszal. Ál­talában szólni az alkalmazottak ellen nemcsak igazságtalanság, hanem hiba is lenne. Többségük munkája szükséges, értékes, nél­külözhetetlen. Akiké nem az, ezért sem elsősorban ők a fele­lősek. A gyárak, a vállalatok ugyanis gyakran nem vizsgálják magának a tevékenységnek az indokoltságát — a termelésből fakadó funkcionális szükséges­ségét, — hanem gyorsan lét­számot verbuválnak, bár a mun­ka öncélú, papírt fogyaszt,* ke- rülőutakat és zsákutcákat hoz létre, azaz akadályokat növeszt, veszteséget termel. S itt van a lényeg! Ez az a mulasztás, amelynek következtében tartós­sá vált egy egészségtelen folya­mat; a vállalatoknak nincs kü­lönösebb érdekeltsége abban, hogy ésszerűen határozzák meg az alkalmazotti létszámot. Mendemondák nélkül A nehéziparban 708 ezer mun­kás és 235 ezer alkalmazott ke­resi meg a kenyerét, a könnyű­iparban 262 ezer munkás és 51 ezer alkalmazott dolgozik. Az összkép tehát nem .meghökken­tő, ám egyes részterületek ese­tében már igen. A kézmű- és háziiparban például tíz év alatt az ezer munkásra jutó alkalma­zottak szórna 88-ról 280-ra nőtt! Az élelmiszeriparban 110 ezer munkás mellett 22 ezer admi­nisztratív alkalmazott tevékeny­kedik, ami éppen húsz százalék! Magas ez az arány a gépek, gépi berendezések gyártásában, a műszeriparban. Azaz iparte­rületenként eltérő a helyzet, s így különböznek a gondok, a teendők is. Sok a mendemonda az alkal­mazottak körül. Nem csinálnak semmit, jó pénzt tesznek zsebre, s így tovább. Pénz? Lássuk. 1970-ben a műszakiak átlagos havi keresete 3071, az admi­nisztrativoké 1968, a munkáso­ké 2052 forint volt. 1960-ban 82 forintot, 1970-ben 84 forintot tett ki a munkások és az adminiszt­ratív alkalmazottak átlagos ha­vi keresetének különbsége, a munkásoTr javára. Nem olyan nagy üzlet tehát adminisztratív munakerönek lenni, amit bizo­nyít az is, hogy e csoportban a férfiak száma tíz év alatt csu­pán 3 ezerrel, a nőké viszont 42 ezerrel növekedett, s ma az adminisztratív alkalmazottak több, mint 76 százaléka nő! Aligha az anyagiak alkotják ezek szerint a vonzerőt, sokkal inkább azok a könnyebbségek, amelyek a nőknek fontosak. Általánosságban elrendelni az alkalmazotti létszám befagyasz­tását, vagy megszabni növeke­désének mértékét, éppen lehet­ne, de nem járna lényeges ered­ménnyel. A megoldást egyetlen út kínálja: a szó szoros értelmé­ben vett munkaerőgazdálkodás megteremtése. S ezt „fentrö!" ösztönözni, „lent” pedig csinál­ni kell. Mészáros Ottó A forgalom egy percig sem szünetelt ÚJ rendszerű közműépítés Nagykanizsán Nagy jövő előtt áll az új módszer Egy éve már, hogy lapunk hasábjain riport jelent meg az újrendszerű csősajtolásos köz­műépítésről, A Bányászati Akna mélyítő Vállalat által végzett — s me­rőben újszerű munkáról, a ki­vitelezés technológiájáról — és Budapesten az Ősz Szabó Já­nos utcában szerzett élmények­ről ánnakidején beszámoltunk. Az azóta eltelt időszak alatt a sajtó és a rádió ismertetői után szerzett a közvélemény tudo­mást erről a Magyarországon először, kísérletképpen beveze­tett módszerről. Több helyről érdeklődtek az újdonság iránt. Az országban másodiknak Nagykanizsáról je­lentkezett a Városi Tanács, csa­tornaépítés kivitelezésével kap­csolatosan — bár igaz, — hogy csak kényszermegoldásként ke­rült sor a csősajtolásos csa­tornaépítésre, d*e mint utólag kiderült, nem keltett csalódást. A város lakossága is örömmel nyugtázta a tényt: a csatorna­építés idején nem túrták fel a város egyik legforgalmasabb utcáját. ff Ennyi vízre öregapám sem emlékszik... ARATÓ K ff A kombájnok bukdácsolnak a búzatáblán itt a Göricesben. Az óriás gépmonstrumok alatt szinte kinyílik a vizenyős föld, képercenként kell előre, hátra hintáztatni a kombájnt, hogy kiszabaduljon a verméből. Húsz- harmihnc centit süllyednek a kerekek, amerre a gép elvonul úgy tűnik, mintha a szántást is elvégezte volna. Furcsa el­lentmondása a természetnek, hogy amikor a sárból kikecmer- gő SZK—4-es néhány tízmétert halad, áthatolhatatlan porfelhő kíséri útját. A túlérett búza valósággal ontja a port. Amer­re Baranyában jár az ember mindenütt látja a szántók fe­lett húzódó porfelhő csíkokat. Hiába, ilyen az idei aratás... A kétújfalusi szövetkezet elnö­ke ilyen nehéz aratásra nem is emlékszik, talán 1965-ben, vagy 66-ban volt nehez, akkor még idébb-odébb a kézi kaszát is elővették . .. — öregapám sem emlékszik ennyi vízre — mondja Czinke János, pedig két esztendő múl­va 100 éves lesz. Július 11-től csaknem 400 milliméter eső esett. A Gyöngyös sem volt még ilyen magas sohasem, a dohá­nyunkat, paradicsomunkat tel­jesen kimosta. Pedig jó esz­tendő ígérkezett: 2600 hold volt a kalászos területünk, 1700 szarvasmarha, 3500 hízósertés, 500 szabadtartású bika, volt az egyesült gazdaságban. Mert az idén január 1-én alakítottuk meg a kétújfalusi, a zádori és a teklafalusi szövetkezetből a mostani 11314 holdas, nyolc falura és két pusztára terjedő, ezernél több lélekkel rendelke­ző nagygazdaságunkat. A Görices, Várad és Bürüs között fekszik. Jobbra, a nyár­fákkal szegélyzett úton túl, a jánoshalmaiak aratnak. Hat kombájnnal. Bürüs felé tehenek legelész­nek a gémeskút körül. Mon­dom: arra a legelő éppen olyan mint ez a búza, semmi különb­séget nem tudok így 100 mé­terről tenni. Zöld, meg koszos­barna a tábla. — Búza az is — mondja az elnök — csak ott kezdődik a legelő a qémeskútnál. A cse­repes földúton néhány cigány- gyerek jön — megnézik az aratást, mert van mindig lát­nivaló idén. A traktorok, hol itt, hol ott ráncigálják a kom­bájnokat. Tizennyolc kezdte ma reggel ezen a területen, 9-kor jöttek ki, a harmat miatt előbb nem lehetett. Hárommal útköz­ben találkoztunk, mentek a mű­helybe, kettő itt előttünk küsz­ködik . . . — Az Árpi forralja a vizet — jön a hír a szomszéd tábláról. Itt meg Kozormán Lajos küsz­ködik egy medvével. Megfogta a gép. A nagycsomó zöld gom­bóc rátekeredett a hengerre — kézzel, vassal tépi, szaggatja a csupa ín kombájnos. Kérdem társaimat hány éves. Az elnök ötvennek mondja, Szőke József a GAZ vezetője cáfolja: fenét, 35-nél nincs több. Hiába, nagy ára van, hogy az emberre itt azt mondják: egyike a legjobb kombájnosunknak. Fanatikus dühvei tépi a medvét, míg si­kerül szabaddá tenni a dobot. Jó évben 2 forintot kapnak a kombájnosok a búza mázsájá­ért, most hármat, de így is alig találják meg számításukat. Mics Gábor 18 éves. Szőke pelyhek borítják állát, vállára omló hullámos haját telefújta a gép polyvával. Áz idén már negyedik esztendeje, hogy kijár aratni, de csak ma kapott elő­ször „saját” kombájnt. Macska­ügyességgel ugrál a szerelő­dobozzal — eltörött az egyik olajvezető cső. A kombájn ol­dalán fólyik le a kékes olaj, már befestette a gép oldalára erősített ásó nyelét is. A szer­szám élén még nem száradt meg a föld, úgy látszik nemrég azzal segített a gépén. Egy ki­csit elszomorodom a gondolatra, hogy ezt a gyereknyí fiút pár év múltán esetleg már bácsi­nak szólítják, s talán 35 éves korában őt is ötvennek nézi az elnök. A hajáról meg az jut eszembe: hát persze, hogy nem az számít kinek mekkora a ha­ja, hanem, hogy hogyan dol­gozik. ő pedig jól; ezt mondja itt mindenki. A kislányról kérdezem, hogy mikor találkoznak? — Azt is eláruljam? Hát csak vasárnap, addiq a munka miatt nem lehet. Este nyolc-kilenc óra is lesz mire hazakerülök End- rőcre, akkor meg csak az ágy­ba kívánkozom. Közben vontatók jönnek, ki­ürítik a kombájn tartályát — ma tizedszer. Hat óra lehet — 120 mázsa búzát vágott le a fiú. A nap szinte vakítóan tűz szem­be a kombájnokkal, a por, a veríték, de főleq a szúnyogok megeszik az ember bőrét. Visz- szaindulunk a faluba. Gábor kombájnja a táblán pihen, a fiú velünk jön, az olajvezető csövet csak a faluban tudja meg­hegeszteni, közben még egy gép kiáll a tábláról. Leégett a kuplungja. Hegedűs István 13-ik eszten­deié szövetkezeti elnök, a kicsi, 500 holdas, Szörényi gazdaságot irányította régebben — nem is akárhogy: négy alkalommal kaptak kormánykitüntetést. — Nehéz évünk van. Pedig az egyesítés simán ment, az idei jövedelmeket m kétájfalusihoz terveztük — itt volt a legma­gasabb. Debát. . . Bejártam ma az egész területet, de jobb kedvem lenne, ha nem mentem volna ki. Gyerekkoromban em­lékszem egyszer vízben arattunk, a kereszteket a magasabb he­lyekre hordtuk, sok csírás ga­bona volt akkor is, de most 30 —40 százalék lehet a veszteség, több mint bármikor. A vető­magunk meg mind odavan — mondja. A műhelyben már lámpát kell gyújtani — de azért nagy­üzem van. Itt a főmérnök, a szállításvezető, a műhelyfőnök, az üzemegységvezető, s néhány brigádvezető is. Aratás közben így van, nincs pihenés, nincs televízió. — Én azért nyolc óra előtt néhány perccel mindig haza­megyek — mondja az elnök — meghallgatni milyen lesz az időjárás. Alig hallok más szót a föl­deken, az irodában, a műhely­ben: az idő, a gépek, a gáz, a búza... A falvakban azon­ban a népek alig veszik észre az aratást. Az elnök mondja: nem hiszi, hogy a kaszát kézbe- fogtájr volna az emberek — ma már, erre nem lehetne rávenni őket ebben a gazdaságban. — Majd alakul — mondja valamelyikük — elboldogulunk a búzával — augusztus 20-ra mi is befejezzük, csak ilyen maradjon az idő ... lombos! Jenő Abból a meggondolásból ki­indulva, hogy a csősajtolásos csatornaépítésre még fokozot­tabban felhívják a tervezők, be­ruházók figyelmét, a Bányá­szati Aknamélyítő Vállalat do­rogi körzete az elmúlt napok­ban szakmai bemutatót tartott Nagykanizsán. Ezen a bemuta­tón Pécsről, meghívottként, részt vettek a Megyei Pártbizottság, a Városi Tanács illetékesei, akik megtekintették a föld- alatt épülő csősajtolással ké­szülő csatornaépítés munkála­tait. Tóth Árpád, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat dorogi körzetének főmérnöke a bemu­tató után, kérésünkre áz alábbi 'tájékoztatást adta: — Csősajtolással készülő csa­tornaépítés munkálatainak ki­vitelezésére a Dél-zalai Csa­torna- és Fürdőigazgatóság megrendelésére az ÉVM kijelö­lése alapján a Bányászati Ak­namélyítő Vállalat kapott meg­bízást. A terveket a MÉLYÉP- TERV készítette. A hatmillió fo­rintos beruházás kivitelezési munkálatait 1972. máius 2-án kezdték és előreláthatólag még ez évben — augusztus hó fo­lyamán — befejezik. Ezzel el­készül a 242 folyóméteres csa­torna építése, 1360 mm belső átmérővel, annak ellenére, hogy a kivitelezés időszakában anyaghiány miatt 22 nap ki­esés is jelentkezett, de így is napi 10 folyóméter előrehala­dási sebességet értek el. Az állomás és sportpálya közötti szakaszon csak az új módszerrel lehetett a csatorna­építést kivitelezni, mivel a for­galom átirányításának lehető­sége nem állott fenn. Az utcát nem lehetett a közlekedés elől lezárni, a forgalom a csatorna- építés idején egy percre sem állt le, s ami a legfontosabb, a kilakarásos módszerrel épülő csatornaépítéssel szemben, az építkezés szakaszán rend és tisztaság volt. Mivel mélységben a csator­na tetszés szerint elhelyezhető, az új módszerű csatornaépítés­nél nincs szükséq közműkivál­tásokra és a vállalatok között „együttműködésre”, stb-re, a gyors kivitelezés mellett eszté­tikailag is kedvezőbb kivitele­zési mód. Egy másik nagy elő­nye, hogy épületek, utak, vas­utak alatt is egyaránt alkal­mazható. Ha a munkálatokat sikeresen befejezik, akkor Óbudára, majd Komáromba vonulnak át ha­sonló munkálatok megkezdésé­re. Ezt követi Gödöllő, majd Szegeden egy 600 folyóméteres és a későbbiek során 1500 fo­lyóméteres csatornaépítés. A pécsi szakemberek a be­mutató után az alábbiakban összeqezték véleményüket a látottakkal kapcsolatban: A bemutatott föld alatti cső­sajtolással épülő technológiái nagyon korszerűnek tartják. Ez az építési mód minden igényt kielénít — akár a kivitelezés gyorsasága, akár esztétikai lát­vány vonatkozásában. A ha­gyományos csatornaépítéssel szemben lényegesen jobb és Pécs városának is igénye és szüksége lenne ilyen kivitele­zésre, bár még nagyon költsé­gesnek találják, mert egy fo­lyóméter csatornaépítés költ­sége 20 000 forint, talajvíz ese­tén ez 5000 forinttal több. Ol­csóbbá kellene tenni, de ho­gyan? Erre is meglenne a meg­oldás, ha országos felmérés alapján az igények jelentkezése után a munkálatokhoz szüksé­ges, ma még Nyugat-Német- országból importált betoncsö­veket itthon lehetne gyártani. Ez esetben c Pécsi Városi Ta­nács illetékesei részéről már régebben elképzelt közműalag­út kivitelezése az újrendszerű csatornaépítéssel együtt zöld utat kaphatna. Bár a hagyományos csatorna- építés mellett szól annak ol­csóbb volta, azonban árnyolda­lairól, hátrányairól és morális hatásáról nem beszélve, mégis az a véleményünk, hogyi or»l szágos szintű átállás eseWéftO»® mény van arra, hogy a növek­vő igények a kivitelezés árára kedvező hatással lesz. A szakmai bemutatón részt­vevők megegyeztek abban, hogy a csösajtolásos csatorna és közműalagút építése nagy jövő előtt áll, csak merni kell ter­vezni, alkalmazni. Tapasztó Ferenc Műszaki és mezőgazdasági hetek Szekszárdon Zsűrizték a vörös borokat A Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetségé­nek Tolna megyei. szervezete augusztus 7-től szeptember 13- ig műszaki és mezőgazdasági heteket rendez. A rendezvény- sorozat első nagyobb program­ját tegnap bonyolították le a szekszárdi Garay étteremben. Tudósítónk a következőkben számolt be az országos vörös­borfesztivál előzsürizéséről: Tegnap megkezdte munkáját a DÉDÁSZ új siklósi kirendeltsége. A 2,4 millió forintos beruházással épült létesítményt a siklósi járási hivatal költségvetési üzeme példás gyorsasággal — öt hónappal a határidő előtt, és kiváló minőségben építette fel. A földszinten az üzemi rész, az emeleten összkomfortos szolgálati lakások kap­tak helyet. A szekszárdi mezőgazdasági kiállítás keretében nagyszabású vörösborfesztiválra is sor kerül a szőlészeti-borászati napok részeként, amelyet augusztus 16-án és 17-én rendeznek Szek- szárdon. A vörösborok előzsüri- zése azonban mór megtörtént. Az ország minden számottevő vörösbor vidékéről érkezett min­ta a fesztiválra, kivéve a sop­ronit. Képviselve volt az egri, a villányi, az alföldi borvidék és természetesen a szekszárdi is. összesen 34 borminta érkezett 12 nagyüzemből és két szek­szárdi kistermelőtől. A zsűrit te­kintélyes szakemberek alkották. Elnöke Katona József, az Or­szágos Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet igazgatója volt. Tagia volt dr. Diófási Lajos kandidátus, az Országos Szőlé­szeti és Borászati Kutatóintézet pécsi teleoének iaazgatóia és Leidinger Pál, a Villány—Siklósi Állami Gazdaság kerületvezető­je is. Mivel a borminták már eleve megfelelő kiválasztás, ke­zelés után kerültek a zsűri elé, kritérium volt, hogy a tavalyi országos borversenyen szereplő borokból küldienek — érhető­en csaknem minden bor meq- állta a helyét a zsűri előtt. Mindössze kettő nem ért el ér­mes szintet. A zsűri a 34-ből tízet arany-, tizenhatot ezüst­ös hatot bronzérmesnek talált. A részletes eredményeket a szőlészt:, borászati nor>ok al­kalmából, auausztus 17-én dél­előtt teszik közzé. Boda Ferenc Ami szükséges és ami fölösleges

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents