Dunántúli Napló, 1972. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-08 / 185. szám

A panoráma bemutatja Á fekete-fehér mező pápái Bobby Fischer régi lenni!" Valóban, Fischer 6 és felet nyert kettő és féllel szemben. A botrányok, amelye­ket már Reykjavik előtt is pro­vokált, azt a látszatot keltették, hogy 1972-re formába jött. Reykjovikban Fischer nemcsak folytatta kihívó, excentrikus ma­gatartását, hanem késésével, majd különleges követeléseivel (adjanak neki külön uszodát, alakítsák át a világítást, kifo­gásolta a székeket, a hotelszo­bát, a tv-kemarákat, az étlapot és így tovább . . .). A sakkozás történetét ismerők azonban nem csodálkoznak túlságosan, hanem legyőzték, a királyt egyszerűen ki­mer ilyen szent szörnyetegeket. Ajechinről azt beszélik, amikor legyőzték, a király egyszerűen ki­dobta az ablakon, s miután el­vesztett egy igen fontos mérkő­zést, dühében összetörte a ho­telszobát. Steinitzről beszélik, hogy vesztett mérkőzés után el­tűnt hazulról és egy parkban találták meg egy elhagyott pá­don: már halott volt. Steinitz egyébként téveszmékben szenve­dett. Például úgy akart telefo­nálni, hogy nem emelte fel a kagylót... Egy biztos: Fischer- nél sokkal kevésbé lehet hisz­tériáról beszélni, mint nagyon is tervszerű, ám cseppet sem sport­szerű lélektani hadviselésről, amellyel ellenfelét ' felőrölni szándékozik, hogy „erői vehes­sen rajta a felsőbbrendűség ér­zése". Szpasszkij, a nyugodt „A legjobb pillanat egy játék­ban — mondja Fischer, — ami­kor az ember megérzi, hogy összetörheti ellenfelének szemé­lyiségét. Ilyenkor erőt vesz raj­tam a felsőbbrendűség intenzív érzése." Ezek utón érthető, hogy amikor az újságírók Fischert le­írják, akkor egy hiú, agresszív és gyanakvó ember képét raj­zolják meg, aki a paranoia ha­tárait éri el e tulajdonságokban, s aki éppoly dicsekvő, mint Cas­sius Clay és éppoly mogorva, mint Marion Brandó. Tudatják hogy nem iszik mást mint vizet, bolondul a hambur­gerért, s az intelligencia koeffi­ciense 184 pontot ér el. Szélső- ró’fe’&tírd'ali eszméket prédikál, s „a levegő vallása" szekta híve. Hivatalos életrajza szerint azon­ban jellemének legfőbb tulaj­donsága a magánosság. Frank Brady, az életrajzíró azt mond­ja róla, hogy „a legmagáno- sabb ember, akivel valaha is ta­lálkoztam. A családi érzés épp­úgy, mint barátaival való talál­kozása számára az érzések üres aktivitása". Fischer Chichagóban született 1934-ben. Két éves volt, amikor szülei elváltak, és Fischer asz- szony Brooklynba vitte, ahol Bobby betegápoló lett. Tifcnki- lenc éves korában minden kap­csolatot megszakított családjá­val. Tízéves korától kezdve a sakk élete fő foglalatosságává vált. Tizenkét éves korában már mesterjátékos és kijelenti: ,,Min­dem' amit akarok: örökké sak­kozni".-Tizennégy éves volt, ami­kor megnyerte az Egyesült Álla­mok bajnokságát és nagymester lett — a legfiatalabb, a sakko­zás történetében. Iskoláit is ab­bahagyta : „A trükkök, amit ott tanulhatok, nem szolgálhatnak engem semmilyen módon" — mondotta. Tizenhét éves, ami­kor botrányt provokál a „jelöl­tek" versenyén Curacaoban, s ahonnan eltávolították. 1969- ben a bírókkal való heves vita után visszalép a körmérkőzés­ből éppen akkor, amikor Larsen dán mesterrel együtt esélye lett volna arra, hogy a szovjetektől elragadja a bajnokságot. Tizen­nyolc hónapig nerrr látni, aztán előkerül, és hencegve kijelenti: „Elhatároztam, hogy mindazo­kat a megfelelő helyükre te­szem, akik engem meg akartak semmisíteni." Petroszjánnal kez­dett mérkőzést, akit 3:1-re le­győzött, aztán Zágrábban lett első, majd a Palmaban lefoly­tatott zónaközi körmérkőzésen 7 győzelmet ért el. 1971-ben ma­gát világbajnok-esélyesnek mi­nősíti. Megsokszorozva erőfe­szítéseit legyőzi a szovjet Taj- manovot, majd fölényes ered­ménnyel végez Larsennel szem­ben, akit a szakértők a maga idejében a leqjobb sakkozónak minősítettek. Aztán jön Buenos Aires, ahol újra Petroszjánnal mérkőzött, nem valami bátorító eredménnyel: egy győzelem, egy vereség és három döntetlen. De amikor elkezdett panaszkodni a szobájára, az élelmezésre, a já­tékfeltételekre, a hívei felkiál­tották: ,,Fischer kezd megint a „Én nem ellenfeleimtől lélek, hanem attól, hogy nem leszek formában a mérkőzés napján" — mondotta Szpasszkij. A szovjet nagymestert a világ­sajtó olyannak írja le, akit sem­mi nem zökkent ki nyugalmából. „Elegáns, atlétatermetű és sze­rény." Szpasszkij már 12 éves korában figyelemreméltó tehet­ség, akit a leningrádi Úttörő­palotában Zatz tanítja. 15 éves, pmikor második a leningrádi bajnokságon és 16 éves korá­ban — éppen Budapesten — nyeri el a „nemzetközi mester” címét. 1955-ben ifjúsági világ- bajnokságot nyer és 1956-ban lesz „jelölt", akinek jogában van mérkőzésre hívni a világ­bajnokot. Mar del Platóban A csitribűvölő Úton a Hallyday cirkusz Francois Reichenbach portré film-készítő most johnny Hally - dayt reff» sorra. Ki ő és mi a titka? Miért tudja immár tíz éve estéről estére magával ra­OSSZEÁLUTOTTA: RÓZSA LÁSZLÓ gadni a tizenévesek seregét, hi­szen egykori rajongóiból azóta már tisztes családanyák lettek. Reichenbach filmjéhez különö­sen jó anyagot szolgáltatott a „johnny cirkusz". Hallyday ugyanis a francia rádió és tele­vízió pártfogását élvezve most autókaravánjával városról-vá- rosra jár. Esténként ötezer né­zőt befogadó cirkusz-szerű épít­ményben lép fel, s az újság- tudósítások szerint a csitrik kö­rében ugyanazt a sokkoló, de- lirizáló hatást váltja ki éneké­vel, mint. évekkel ezelőtt. Rei­chenbach szerint Hallydayt a Malte utcai Alhambra mulató­ban fedezték fel, még 1958 bon. Az akkori közönség nem ismerte a rock-ot, és Hallyday ugrándozásai, extárisa nem váltott ki túl nagy hatást, a más stílushoz szokott közönség ben. De a rock gyorsan terjedt Amerikából, minthogy Johnny is onnan hozta. Hallydayt még gyerekkorá­ban amerikai szülök fogadták örökbe. A fiú ekkor ismerke­dett meg Elvis Presley muzsiká jóval, és az új ritmusokkal, egy lemez által. Ez a banális történet indította útjára a „bál­vány Johnnyt", aki akkor még maga is „pop" jelenségként tűnt fel. Azóta, szinte évől. ív­re jósolják bukását, eltűnését és elavulását, s évről évre még­is taitja varázsát. E jóslásokhoz jócskán hozzájárul zabolátlan viselkedése, extravaganciája, botrányai, amelyek egyúttal a kapitalista világban reklámul is szolgálnak. Hallyday utcán ve­rekszik, összetöri kocsijait és hangos veszekedést rendez fe­leségével, Sylvie Vartannal. „Minden évben vásárolok há­rom kocsit és abból hármat összetörök. Ezen kívül meg kell fizetnem még másik hármat, amelyeknek én megyek neki." A „johnny cirkusz" előadását igy írja le egy szemtanú. „23 óra, kezdődik a show műsor. Még mindig a „nagy johnny", még mindig ugyanaz a látványosság: izzadságban fürdik az első dal után. Mez­megver egy fiatal amerikait, akit Fischernek hívnak. 1967-bén egy híres mérkőzésen legyőzi Petroszjánt, Larsent és újból Fi- schert. A két nagy versenytárs Reykjavik előtt ötször mérkőzött. Ebből két találkozás döntetlen­re végződött és háromszor pe­dig megverte Bobby Fischert. Arthur Koestler azt írja róla, hogy Szpasszkij egy szeretetre­méltó ember és nem szidalmaz­za ellenfelét, ahogyan az teszi, hanem azt mondja, hogy Fischer üldözési mániában szenved. Az Izland előtti hónapokban egy rendkívüli szellemi és fizikai ed­zésnek vetette alá magát, na­ponta több kilométert futott és tanulmányozott minden játékot, amit ellenfele vívott felen felsőtesttel a harmadik után. Aztán térdrehull, karjait előrenyújtja, felugrik a zongo­rára, simogatja a mikrofont az ajkaival, lelordit. mosolyog. Lenn, a széksorokban a 15-20 év körüli lányok kiabálnak, nyögdécselnek, leiemelik kezü­ket, sírnak vagy nevetnek. Áju­lásig menő hisztéria (Reimsben tizenöten elájultak), johnny egészen közel megy hozzájuk, azok kihajolnak és kiabálnak: „johnny, add ide a kezedi" Néha odanyújtja, de gyorsan vissza is veszi, mert - veszé­lyes ..." A johnny cirkusz azonban jó üzlet. Hallyday tavasztól őszig bejárja luxuskaravánjával és menazsériájával a nagyobb francia városokat. Fehér Roils Royce a hol itt, hol ott tűnik fel, s végül milliókat söpör be. Hozzá közelállók azonban azt mondják, Hallyday belül ma­gános, egyre inkább kiégő em­ber. Tíz évet szolgált le a szó­rakoztatóiparban I Autópanoráma Próhaúton az elektromos kenault 1980-tól kezdve az amerikai utakon megtiltják a belső égésű motorokkal közlekedő jármű­veknek a közlekedést. Európa úgyszintén követni kénytelen ezt a példát, ha nem akarja, hogy a légszennyeződés tovább foko­zódjon. A nagy autógyárak próbapadjain már működnek az elektromos meghajtású moto­rok, és elindultak első próba- útjukra az elektromos akkumu­látor hajtotta kocsik. A Renault gyár is elkészítette az első mo­dellt, amelyet R—5 jelzéssel bocsát majd forgalomba. Az alábbiakban néhány ismertetőt adunk az R—5 tesztjéről. Mindenek előtt azt kell meg­jegyezni, hogy az R—5 nem va­lami hibrid monstrum, mint ez legtöbbször történik, ha először konstruálnak meg egy gépet. A klasszikus hagyományokat kö­veti a karosszéria, és semmi nem különbözteti meg azt az utcán más, belső égésű moto­rokkal felszerelt kocsiktól. Nem így azonban belülről. A sebességváltó helyett pél­dául két pedál van a kocsi padlóján. Az egyik fékező, a másik gyorsító. Nincs es nem is kell tengelykapcsoló. Eltűnt az üzemanyagmérő műszer, az olaj­nyomásmérő, s az üzemelés rendkívül egyszerű. Az elektro­motor közvetlenül kapcsolódik az első kerekekhez. A sebesség- váltás elektronikus vezérléssel történik, s csupán a feszültség­modulációt kell ellenőrizni a gyorsításnál. Nincs indítókulcs, nem kell kontakt, csupán gom­bokat kell benyomni: egy „elő­re", egy „üres" és egy „hátra" jelzésű gombot, a menethelyzet­nek megfelelően Nem kell a normális gépkocsinál megszo­kott finom játék a gázpedállal, csupán a fékezőpedált kell fo­kozatosan feloldani, s a sebes« ség fokozatosan gyorsul. Az in­dítástól számított 37. másod­percben a sebesség meghaladja a 30 kilométert. A 38. másod­percben mái eiéri a hatvanöt. Ami különösen szokatlan: a hangtalan működés. A próba alkalmával egy osz­lopban ment az elektromos Renault a hagyományos meg­hajtású kocsikkal. Természetesen az egyetlen volt, amely nélkü­lözte a kipufogócsövet, és sem­miféle energia nem távozott el füst alakjában. Amikor a kocsi piros közlekedési lámpát kapott, egyszerűen megállt és zöldre újra indított. Gyorsulása olyan nagy volt, hogy mintegy 250 mé­teren megelőzte társait. Egy kis­sé messzebb, a vezető megpil­lantott egy kamiont, megnyo­mott egy gyorsítógombot és nyolcvan kilométeres sebesség­gel máris előzött. Miután az akkumulátor feszültségmutatója a 30-ro esett vissza, haza kel­lett térni a qarázsba. Ekkor már a kocsi 3 óra 52 percet futott, rengeteg megállással, a párizsi városi közlekedési viszonyoknak meafelelően, Folyamatos közle­kedésben ez 35 kilométer órán­kénti átlagsebességnek felel meg, és 175 kilométer távolsá­got lehetne ilymódon megtenni. A aarázsba visszatérvén nem kellett mást tenni, mint újra- tölteni az akkumulátort. Ehhez tíz órq volt szükséges. Egy ak­kumulátorral 1200 órát lehet újratöltésekkel üzemelni. A Renault gyár ebben az év­ben ötven elektromos próba­kocsit vetett be a forgalomba, a következő évben pedig újabb harmincat küld az országutakra, s 1973 őszén megvonják a ta­pasztalatok mérlegét, A legfontosabb paraméterek Maximális sebesség: Súly: Egy feltölléssel képes megtenni: Élettartam: Csomagtér: Ára: R—5 elektromos 80 km/h 1075 kg R—5A karburátoros 139 km/h 740 kg 427 km 175 km xm 2000 óra 1400 óra * 266 cm3 188 cm3 14 000 frank 11 597 frank Az R—5 elektromos és R—5 A karburátoros gépkocsik Töltik az R—5 elektromos gépkocsi akkumulátorait Lemezújdonságok SP 900. MIÉRT MENTÉL EL (Presser G.—Adamis A.) Ára: 22,— forint FEKETE ÁRNYÉK (Frenreisz K.—Adamis A.) ZALATNAY SAROLTA — LACOMOTIV Gt A1 f972-ES SPLITI NEMZETKÖZI FESZTIVÁL GYŐZTES DALA; SP 941. GÁZHAJÓ (Papp Gy—Török A.) Ára: 22,— forint. DÉLELŐTT (Papp Gy.—Török Á.) MINI-EGYÜTTES ELSŐ LEMEZZEL AZ ÉLVONALBAN SP 945. SZERESS NAGYÖN (Barta T.—Adamis A.) Ara : 22,— forint. CSAK EGY SZÓRA (Barta T.—Adamis A3 LOCOMOTIV GT Az 1972-es balatoni koncertsorozat legnagyobb sikere,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents