Dunántúli Napló, 1972. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-08 / 185. szám
1972. augusztus 8, DUNÁNTÚLI NAPLÓ Munka- és üzemszervezés a Mohácsi Bút Szalag'Szerű termelés — 22 százalékos termelékenységnövekedés Segíts magadon, az Isten is megsegít — tartja a közmondás. A Mohácsi Bútorgyárban ma már senki sem vonja kétségbe ezt. Bár az „Isten” segítsége (ez esetben a megtervezett új, nagy- termelésű, exportra termelő szélsgyár építését várják Mohácson) még késik, de a beruházási korlátozások ellenére is felépül, éppen ezekben a napokban döntenek a beruházás üteméről. Önerőből Nemrégiben a munka és üzemszervezés országos helyzetéről hallottam tájékoztatót — sajnos az optimista hangú ismertetőből konkrétumot, követésre méltó példát egyet sem sikerült megismernem. Ezekben a hetekben fejeződött be a Szék és Kárpitosipari Vállalat Mohácsi Gyárában a termelés átszervezése, mely országos méretekben is figyelemreméltó, az eddigi eredmény pedig egészen kiváló: 22 százalékkal nőtt a termelés azonos létszám mellett, vagyis a termelékenység is hasonló mértékben növekedett. Mohácson már a központi rendelkezések előtt hozzáláttak o munka és üzemszervezéshez, mégpedig úgy: ha megépül az új gyár, a termelést a mostani formában egyszerűen át lehet telepíteni az új épületekbe. A Duna-menti városban jól tudták, hogy szükségszerű lenne több széket és ülőbútort termelni, a fogyasztói igények ugyanis itthon is kielégíthetetlenek, nem is beszélve a valutát jelentő külföldi igényekről. A mostani gyárépületek, s a munkaerő- hiány azonban kizárólag a belső erők feltárására korlátozta a termelés növelését. A vállalat budapesti gyárában évek óta porosodott egy szalag, melyet korábban a soproni egyetem készített, s mely az l-es gyárban nem aratott sikert. A mohácsiak egymillió forintért megvásárolták, s a raktározás céljára kapott 800 ezer forintból építettek egy egyszerű csarnokot, melyben beszerelték a szalagot A tervektől kezdve az építésig mindent saját erőből oldottak meg. A szalag Csenget, aztán lép. Minden hét percben egy lépcsővel előbbre viszi a munkadarabot, s mire a hihetetlenül kicsi csarnokban — csarnokokban — körbe ér, kész székek, s más ülőbútorok kerülnek le róla. A fekvőbútorok gyártása hasonlóan történik, A szalag azonkívül, hogy a termelési folyamatokat a lehető legjobban összehangolja, a munkafegyelmet is megszilárdította. A munkások csak meghatározott időben hagyhatják el a szalagot — két óránként, 10 perces szünet- lsen lehet pihenni, cigarettázni, mozogni egy keveset. A mohácsiak egyedüli gondja, hogy állandó tartalék létszámot kell biztosítani, hiszen egyetlen ember kiesése megbéníthatja az egés^ üzem munkáját. Ez pedig a mostani munkaerőhiányban nem könnyű feladat, ezekben a napokban is szinte félő, hogy valaki váratlanul kiesik a munkából — a szabadságolások miatt pótlása szinte lehetetlen volna. Ilyen kiesésre pedig számítani lehet, hiszen a 166 munkásból mindössze 5 a férfi dolgozó, a nők Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy leltározás miatt augusztus 20napokon-31 közötti zárva tartunk* AMFORA—UVÉRT IERAKATA, PÉCS, RAKTÁRBÁZIS. pedig tudvalevőleg gyakrabban esnek ki a munkából, betegség, s más problémák miatt. És a munkások szeretik a szalagot? Ma már igen. Az első időkben azonban hallani sem akartak róla. Féltették a keresetüket, hiszen az egyéni, darabbéres berendezésben teljesítményüket 0 munkások önmaguk szabályozták, a szalag mellett viszont 20—30 munkás befolyásolja a szalag működésén kívül a termelést. Az első menetben a KISZ alapszervezet vállaltai hogy benépesíti a szalagot. A fiatalok új, egyforma, emblémás munkaköpenyt kaptak, s nagy-nagy biztatást. Ma már megsértődne az. akit nem a szalag mellett foglalkoztatnának, az időközbeni bérfizetések bebizonyították, hogy a kereset is magasabb, mint korábban. Az idei évre a nagyvállalat 2.7 — Mohácson 4.1 százalékos bérfejlesztést tervezett. Mohácson azonban 13 százalékos hatékonysági javulás volt a bérfejlesztés feltétele. Az első félévben a termelékenység és termelés ugrásszerű emelkedése ellenére is csak 3.1 százalékos hatékonysági javulást sikerült elérni, ugyanis közben teljesén megváltozott a kárpitos munkák technológiája. Afrik helyett, kókuszkéreggel és habanyaggal dolgoznak, melyek ára is mtji- gasabb a korábban használt anyagénál,-a fuvar költsége pedig óriási. Egy fuvar ára Nyíregyházáról,^ ezer forint, s több tízezer köbméter anyagot dolgoznak évenként fel. Továbbra is bátran Látszólag, a gyár gazdálkodási problémáit jelentő kérdések nem tartoznak a sikeres munka- és üzemszervezést ismertető írás tárgyához. Mégis említést teszünk róla, hiszen '^z volt az újabb akciók elíndítójá. Ugyanis a hulladék habanyág és kókuszkéreg újbóli felhasználása most a mohácsiak újabb szervezési intézkedéseinek Ja célja, .amelynek sikere esetén az év végére feltétlenül elérjlc a múlt évinél 13 százalékkal nagyobb hatékonyságot. Lombosi Jenő KS/D. NAPLÓ, TELEFOTO Mór ebben a hónapban elkészül Kisvárdán az ország egyik legkorszerűbb új malma, amely napi 7,5 tonna őrleményt készít majd. Az őrlőüzemben, mint képünkön látható, szerelik a hengerpadokat. A pécsi Szigeti úti, épülő óvodák madártávlatból Kóródi Gábor felv. GYÁRI BELÉPŐ Pannónia Sörgyár Nem sokat - talán néhány percet — nézelődtem az udvaron, mindig elfog a régi és új üzemcsarnokok érdekes kontrasztja: az öreg épületek ablakai, kapui fölött ívben halló piros tégla-berakás, a kopott rampa, amelyen mindig zuhognak a hordók, hátul a szűk, sufniszerű lakatos és villanyszerelő műhelyek, az udvar jobboldalán pedig az óriási beton-üveg csarnok, vagyis a sör és Pepsi palackozó, ahol az okos, órapontosságú gépeken úgy futnak libasorban az üvegek, mint a játékkatonák. Aztán rekeszekkel zsúfolt teherkocsik érkeznek-indulnak az udvaron, de befordul a kapun — jóságos isten! — milyen roppant hosszú fehér tankautó, a volán mögött köpcös, duplahajú fiatalember, Bécsből idáig hozta a scwe- cháti sörgyár Steffl nevű sörét, amelyet majd itt palackoznak és továbbítják a boltok, vendéglők számára. Szóval csak néhány perc oz egész, mert a gyár egyik vezetőjétől olyant hallok, amilyenre itt példa még nem volt. — Félő, nem tudjuk eladni a sörünket. .. — Most?! Nyáron? Kánikulában?! Végre ezt is megértük, hogy sok a sör... — mondom elégedetten. De aztán* nagyon hámor meggyőznek, hogy illetlenségből ugyan viccelni lehet, csakhogy az értékesítési gondok mégis komolyságra intenek. Hogy miért nehéz túladni a sörön? Ennek két — látszólag ellentmondásos — oka van: 1. munkaerővándorlás. 2. túlzottan nagy mennyiségű „idegen" sör van a megyében. A munkaügyi adatok valóban jelzik a munkaerőhullámzást, pedig ez egyáltalán nem volt „divatban" éppen itt, a sörgyárban. Május 1-től július végéig belépett 182 fő, kilépett 96 fő. A kilépettekből leszámítandó 24 fiatal, akik mint diakok dolgoztak az üzemben, vagy kötelező termelési gyakorlatot folytattak. Tizenkét dolgozó pedig úgynevezett jogállo- mányos, vagyis katonaidejüket töltik, vagy szülési szabadságukat kezdték meg. A többiek távozását aztán különböző okok indokolták: kevesellték a munkabért (7 fő), nem megfelelő munkakörülmények miatt (8 fő}, próbaidősök közül nem felelt meg, vagy meggondolta magát (15 fő), családi okok miatt (9 fő), munkafegyelem megsértése miatt elbocsájtásra került (20) fő. Sajnos akad a kilépők között törzsgárda-tag is: Prigli György, Antal László kedvezőbb keresett lehetőséget találtak más vállalatnál, de például Ös Ernő is, aki több mint tíz esztendőt húzott le a gyárban, de most egy terfnelőszövetkezetberr vállalt munkát — 14 forintos órabérért ... A bérekkel kapcsolatos vélemények is eltérőek: — A pölackfejtőben hatötven- hétötven az órabér, az bizony kevés, vagy az anyagraktárban, ahol nyolc forint ötven fillér a legmagasabb órabér. . . — De a többi üzemrészben nyolc forint alatt senki sem keres és különben is, a természetbeni juttatás is növeli a jövedelmet, erről sem szabad megfeledkezni, A sörfőzők között pedig van tizenkét-tizenhárom forintos órabéres is . . . Magad uram, „Csináld magad!” - biztatnak baráti közvetlenséggel a plakátok, és immár magázódva azt is közük, hogy miért: „töltse hasznosan szabad idejét" ... Hasznosan töltjük, csináljuk, egyre többen, nógatás nélkül is, — mert a „drága mester úr” valóban drága, ráadásul soha nem ér rá belátható időn belül, és vannak a lakásban, ház körül olyan dolgok, amelyeket magunk el tudunk készíteni, meg tudunk javítani. Legfeljebb elsőre nem lesz a legtökéletesebb — de még így is csak annak az örömét veszítjük el, hogy nem mást szidhatunk a pocsék munkáért. . , Barkácsolunk. Otthon és a munkahelyen, padláson, pincében, lakásban — ilyenkor a | szomszéd is vagy barkácsoló, vaqy ádáz ellenségünk lesz -, szőlőben, víkendházban, Szere- | tünk magunk csinálni, erőnkből és ügyességünkből telő dolgo- I kát — és jobban szeretjük azt, amit magunk készítettünk . . . Sokan vagyunk önkiszolgáló tapétázók, szobafestők, padló- i burkolok, csempézők — ez a I pécsi Citrom utcában néhány 1 hógapja megnyílt barkácsbolt Böngészők boltja forgalmán is látszik. Eldugott udvari üzlet, de nagyon hiányzott már, ezért nagyon gyorsan híre futott, mindenki megtalálja. A férfiak otthonosan mozognak ebben az üzletben, ahol minden kézközeiben van, megforgatják, méricskélik, alaposan megnézik a kiválpsztott tárgyat, megkeresik a kiegészítő alkatrészeket, s úgy mennek a pulthoz. A nők mindjárt ott kezdik a dolgot, előhalásszák a cetlit, s ha elakadnak egy-egy szak- kifejezésen, egyszerűen odaadják a papírlapot: „ezeket kérem . .,” Egy fiatalasszony színes farostlemez-lapokat vásárol, és mindjárt pontos méretre szeretné vágatni. Néhány perc múlva ott áll a műhelyben, ke’- zét fülére tapasztva figyeli a fűrészgép munkáját. Különféle méretű deszkák, lécek, hulladékok, farost, színes fürdőszoba-berendezések, csaptelepek, műanyagcsövek, műbőrök, változatos mintájú és barkácsolásra alkalmas méretű csempék, szögáruk, gipsz, mész- hidrát, festék kis tételben, bar- kácsszerszámok, fénycsövek .. . — csak ízelítőül az üzlet árukészletéből, amely egymillió forintnál nagyobb értéket képvisel. A bolt a hátsó udvarban is folytatódik. Majd minden deszkarakás előtt böngész valaki. Idős, munkaruhás férfi, collstok- kal. Akkurátusán megmér egy deszkát, kis papírlapon számolgat, újból méricskél. Szobapadló készül. A másik oldalon egy fiatalember a deszkahalom legaljáról cibál ki egy szálat — mert persze, hogy éppen az a legjobb a köbméternyi anyagból, Kislány festéket és tanácsot kér: mit kell csinálni ahhoz, hogy előbb semmilyen, azután fehér színű legyen a bútor. . . Valaki egy nagyméretű műanyag hullámlemezzel tü- remkedik kifelé, a másik . megkéri az üzletvezetőt: tessék egy kicsit figyelni a csempére, míg elszaladok taxiért. A taxirendelőnek rögtön partnere is kínálkozik egy vidéki asszony személyében.- Maga tényleg vasútra viszi?- Vasasra. (gy az üzlet nem jön létre, de a forgalomból ítélve nem kell sokáig várnia, míg valakivel társulhat. A „csináld magad” mozgalomban lényeges az olcsóság . . . Az üzletet a Pécs—Szekszárdi TUZÉP Vállalat nyitotta, ők látják el áruval is, így jószerint minden apróbb felszerelési tárgyat meg lehet kapni, amelyet eddig a TÖZÉP-telepeken kerestek a vevők. Többet is, ha igénylik a barkácsolók: ha valami hiányzik, meg lehet rendelni — szállító az egész Magyarország. Üj profilú üzlet, kíváncsiak is a vásárlók véleményére: tudassák velük, mi hiányzik a boltból, s ők megpróbálják beszerezni. Mindkét helyiség, s az udvar böngészőkkel van tele. Sokan határozott céllal jönnek, de van, aki csak körülnéz, hátha tud majd használni valamit. Szabó Kálmán üzletvezetőhöz odafu- rakodik egy barna műbőrköte- get szorongató férfi:- Végre valami okos üzletet csináltak Pécsett . . , D. Kénye» — Ott a baj, hogy a szállításnál jönnek-mennek az emberek, sokan még meg sem melegszenek, már viszik a munkakönyvüket, vagy éppen... muszáj nekik elmenniök. Ilyen is van! A szállítás nagyon kegyetlen munka. Az esztendő első és utolsó negyedévében - ez az időszak a „gyengébb” — 220— 230 órát, de a II. és III. negyedévben, vagyis a sör-szezonban viszont már 240—250 órát „hajtanak” egy hónapban. A bolti raktárak zömének elhelyezése a szállítómunkások számára egyáltalán nem ideális: lépcsőket, pincéket, labirintusokat kell megjárniuk nehéz teherrel. Ezt méltányolandó, az üzletvezetők — minden szállítás alkalmából — megkínálják őket. — Az dobjon rájuk követ, aki ilyen fárasztó cipekedés után nem inna meg egy üveg hideg sört! Hiszen még a vérüket is kiizzadják ... Azonban a valóság nem egészen ez. — Ha még csak egy, vaqy két üveg sörről lenne szó! De nem annyit isznak, jóval többet és sajnos töményszeszt is. A kínálásnak nem tudnak el- lentállni, így aztán nagyon gyorsan „lefáradnak”. A |ó szállítómunkás megkeresi a háromezret, de sokan közülük még a kettőt sem. Vagy továbbáll, vagy el kell tanácsolni o gyárból. A múltkor felvettünk egy diókgyereket, két hét alatt ezerötszáz forintot keresett. Nem ivott, bírta az iramot. Erősen megcsappant a szállítók száma. Ebből következik — az örökös fluktuációból —, hogy bár van Szalon söre a gyárnak elegendő, akadozik az szállítás, a fogyasztó meg bosz- szankodik. Pedig... A boltokban van sör. Csak éppen a legkedveltebb fajtából, a Szalonból van kevés. — A boltokat a nagykereskedelem elárasztotta külföldi sörökkel. Választékbővítés címén. Ez rendben is lenne, csakhogy az arányok nem stimmelnek... Itt van a probléma gyökere. Lengyel, egyiptomi, jugoszláv söröket talál a fogyasztó — ehhez jött még a Pannónia Sörgyárban palackozott (!) osztrák sör... Az összmennyiség több millió palackban értendő és az „utánpótlás” folyvást érkezik be a határon . . . Arról nem is beszélve, hogy a külföldi sörök drágák, ezért nem vásárolja a fogyasztó, viszont, amíg a bolti raktár telített, addig a Szalont nem szívesen veszik át, holott ezt igényli a vevő . ■ . A sörgyár rekonstrukciója lassan befejeződik: a beruházási költség körülbelül 150 millió forint volt. Megtérülése még nincs veszélyben, de hogy oz „idegen" sörök határtalan behozatala hátráltatja, az biztos. És akkoi még hátra van a fogyasztó, aki azon tűnődik: miért nem kapja meg az izle' ■>- sebb és olcsóbb portékát, főleg, amikor van belőle eleaen- dő...? Rab Ferer:
