Dunántúli Napló, 1972. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-08 / 185. szám

Heti jegyzetünk Az olimpia — és mi Es mi, tudniillik mi mogya- “ rok. Mondhatjuk, kevés Jelenleg az atléták „uralják” a terepet kis nemzet áll olyan jó barát­ságban az olimpiai játékokkal, mint mi magyarok. Tulajdonkép­pen a sorozatos olimpiai sike­rek szülték a dicsérő jelzőket is: sportne.nzet, sőt: sportnagyha­talom. Valószínű, — nem, ne ve­gyék ezt nemzeti nagyképűség­nek — nélkülünk egy kicsit sze­gényesebb is lenne a nagy já­tékok varázslatos műsora. Talán túlzás, de egy nyári olimpia a csapatunk nélkül olyan lenne, mint egy téli olimpia az osztrák alpesi sízők nélkül. Hogy mit adtunk mi az ed­digi olimpiai játékoknak? Itt nem lenne elég, ha csupán egy szürke éremtábiázatot sorolnánk fel: adtunk ennyi és ennyi baj­nokot, szereztünk ennyi és ennyi érmet. Nemcsak statisztikáról van szó. A mi eddigi olimpiai szereplésünk a nagy sportoló egyéniségek feibukkanásának szinte töretlen sorozatát adja. Szinte nincs olyan olimpia, hogy meg ne bökkenhetett volna a világ egy új magyar „csodán". A kardvívás magyar aranyérmei szinte természetesekké váltak, amikor az ökölvívók kezdték a nagy sorozatukat, hogy végül Papp László emlékezetes há­romszori, egymásutáni olimpiá­kon aratott győzelmével az örökös „leg"-ek közé iratkozzanak fel. Megcsodálhatta a világ a ma­gyar vízilabdát, láthatta a Kom- jádi csapatot, a „legyőzhetetle- neket” aztán láthatta az utó­dokat, akiknek mindig jutott a csobogón hely. Tapsolhattak Csik Ferencnek, aki a japán „csodaúszók" reményeit foszlat­ta szét » Berlinben. Ámulhatott mindenki a magyar birkózás megújuló erején Weisz Richárd- tól Bódis Gyulán át a tragiku­san elhunyt Kozma Istvánig. A mi színeinkben indult a* „ideg- nélküli” sportpisztolylövő,'a fél­karú Takács Károly, aki második aranyérme előtt is el merte ké­szíteni írásban győzelmi nyilat­kozatát. De sorolhatjuk tovább Ö helsinki olimpia magyar úszó­nőinek arany-aratását, az isko­lát teremtő magyar kalapács­vetőket, a szintén iskolát terem­tő öttusázókat, a labdarúgó „aranycsapatot” és a következő két olimpiai bajnokcsapatot, a kajak-kenusokat. A sor szinte végtelen. És hogy valóban vég­telen legyen, most Münchenben folytatni kell... Bizonyára sokan kisérték fi­gyelemmel a televízióban lezaj­lott olimpiai fórumot. Végered­ményben minden néző elsőkéz­ből tájékozódhatott az esélye­inkről. Látogafás az orfűi utánpótlástáborban Az MTS megyei Tanácsának orfűi tábora ez év nyarán is az utánpótlás rendelkezésére áll.’ Június elején nyitotta meg ka­puit, először a tornászok, röp- labdások, majd a cselgáncso- zók kaptak otthont két-két hét­re a táborban. Jelenleg az at­léták „uralják a terepet”. A megye legifjabb atlétái a táborban két csoportot alkot­nak. Az egyik csoport a Sport­iskola két évfolyama Jakabos Péter és Gáspár Gábor edzők vezetésével. A másik csoportba kerültek a vidéki egyesületek atlétikai szakosztályainak tehet­séges 14—16 éves versenyzői és az úttörő olimpia felfedezettjei. Ezzel a csoporttal Sági Sándor és Németh József edzők foglal­koznak. A napi programot reggel hét órakor a közös futás vezeti be a tó körül. A délelőtti edzés fél 10-kor kezdődik. A délutáni pi­henő után fél négykor kezdődik a második edzés. Délelőtt két órát vannak a pályán a fiatal atléták, délután csak egy órát és ez az edzés játékkal fejező­dik be. Látogatásunkkor a délelőtti edzésen négy csoportot alkotott a „stáb”. A gátfutókkal Sági Sándor, a sprinterekkel Né­meth József, az ugrókkal Gás­pár Gábor, a dobókkal pedig Jakabos Péter foglalkozott. A képességfejlesztő munkán volt a fő hangsúly. A délutáni pihenőt a vidéki atléták együtt töltötték. Köztük volt a szigetvári Szárszói Attila, aki 623 cm-rel nyerte távolug­rásban a megyei serdülő baj­nokságot. Az edzőtáborozás alatt a tapolcai országos ser­dülő bajnokságra készül. — Már másodszor vagyok Or- fűn edzőtáborban - mondotta —, az elmúlt évben a kél hét után jobbak voltak az eredmé­nyeim. Csak azt sajnálom, hogy jövőre már nem lehetek itt, ki­nőttem a serdülő korcsoportból. A beszélgetést hallgatók he­lyeslőén bólogattak, ők is sok hasznosat tanultak a táborban eltöltött napok alatt. A tapasz­taltakat jól hasznosíthatják majd a hazai környezetben. A mohácsi Bosnyók Ági az úttörő olimpia 100 méteres síkfutásá­nak második helyezettje, a li­geti Varga János az úttörő olimpia vágtaszámának győz­tese és a homorúdi Kovács Éva serdülő súlylökő bajnok eredményei biztosan javulnak majd az edzőtáborozás után. | Továbbra is Pécs I. csapata vezet a vidék­bajnokságon Szombaton délelőtt a terep­futással folytatódott oz orszá­gos vidéki öttusa bajnokság. A negyedik versenyszámot a Dö- mörkapunól bonyolították le. A pécsi versenyzők jól szerepel­tek, megnyerték a csapatver­senyt és összetettben továbbra is élen állnak. A juniorok me­zőnyében Bank 2., az ifjúsá­giaknál Sápi négy szám után első. A terepfutás eredményei. Felnőttek: 1, Szigethy I. (Szé­kest.) 1213 pont, 2. Salamon (Székest.) 1123, 3. Pilhál (Szé­kest.) 1033. Juniorok: 1. Ma­gyar (Győr) 1180, 2. Bank (Pécs) 1172, 3. Vizy (Pécs) 1158. Ifjúságiak: 1. Heer (Esztergom) 1328, 2. Sápi (Pécs) 1262, 3. Cserna (Pécs) 1212. Csapat: 1. Pécs I. 3654, 2. Győr 3480, 3. Esztergom 3478 pont összetett (négy szám után). Felnőttek: 1. Szigethy I. 4024, 2. Pilhál 3600, 3. Salamon 3410. Juniorok: 1. Uzsaly (Győr) 3952, 2. Bank 3730, 3. Vizy 3477. If­júságiak: 1. Sápi 4014, 2. Heer A Dömörkapunál megrendezett terepfutáson Sápi (Pécsi Dózsa) kitűnő eredményt ért el. Arató László felvétele 3561, 3. Rendes (Esztergom). Csapat: 1. Pécs I. 11 254, 2. | Győr 10 706, 3. Esztergom 9494. A befejező számra, a lovak betegsége miatt Budapesten, a Nemzeti Lovardában kerül sor. A Komlói Bányász új játékosai t TALLÓSI ISTVÁN Tulajdonképpen nem is szorul különösebb bemutatásra, hisz négy év óta közelebbről ismerik a baranyai szurkolók. A Pécsi Bányász védelmének tengelyé­ben ismertté tette a nevét. A komlóiak 27 éves új játéko­sa Dunaújvárosból o Kaposvári Táncsicson keresztül jutott el az NB. I B-s Pécsi Bányászhoz. Már az elmúlt évben aláírta az átigazoló lapot a Komlói Bá­nyászhoz, mivel ez az átigazolási időszak utolsó napjaiban történt, volt egyesülete nem járult hoz­zá távozásához. Tallósi ekkor bejelentette, hogy kivárja az egy évet. A tény felkavarta a kedélyeket, megye-szerte „Tal­lósi ügyről” beszéltek a sport- rajongók. Később megegyezett a két érdekelt egyesület, Tallósi az őszi szezon végén ismét a Pécsi Bányász rendelkezésére állt, azzal a feltétellel, hogy 1972 nyarán hozzájárulnak tá­vozásához a magasabb osz­tályban szereplő Komlói Bá­nyászhoz. A jó felépítésű és képzett já­tékos a védelemben valameny­nyi poszton használható. Közé­pen már ismerjük- erényeit, ha szélső hátvéd lesz, akkor biz­tosan jól kamatoztatja majd gyorsaságát a felfutásoknál. :r-' ^T9!W**S| } KARASZ GYULA A 21 éves csatár az NB. Il-es Gyulai MEDOSZ-ból ke­rült a bányászvárosba. A lab­darúgás alapjaival a megye- bajnokságban szereplő Tót­komlós csapatában ismerkedett meg. 18 éves volt, amikor az NB. I. B-s Békéscsabai Előré- hez került. 1971 nyarán egyesületet vál­toztatott, Gyulára kérte átiga­zolását. Az NB. II - ben góljai­val hívta fel magára a figyel­met. Az alapozási időszakban eltörött a lába, a sérülés visz- szavetette a játékban, de a ta­vaszi hajrában már ismét biz­tatóan játszott. Ekkor figyeltek fel Karasz Jánosra a Komlói Bányász szakvezetői és hívták az NB. l-es csapathoz. Az elmúlt pár hét alatt jól beilleszkedett a komlói játékos kollektívába, megkedvelte a vá­rost Célja természetesen, hogy tagja lehessen az NB. l-es csa­patnak. Egyelőre azonban be­érné azzal, ha csereként sze­repelne, hisz tudja, hogy a jól összeszokott komlói támadó­sorba nem könnyű dolog beke­rülni. 171 centiméter magas, test­súlya 69 kg. Gimnáziumi érett­ségivel rendelkezik. Sakkozók, figyelem! A YB-mérkőzés elemzése szerkesztőségünkben Hétfőn újabb sakk-elemzésre kerül sor a Dunántúli Napló szerkesztőségének tanácstermében 18 órakor. A Fischer—Szpassz- kij sakk-világbajnoki párosmérkőzés legújabb játszmáit elemzi Kocsis László mesterjelölt A sakkozókat a sportág barátait az érdeklődőket várjuk. Olimpia, olimpia, olimpia ... 1972 millió márkába kerül a müncheni olimpia Baj van a lovak nevével Ingyen nyaralhatnak az aranyérmesek az Adrián Mexikó óta nagyot fejlődött a világ sportja. Sajnos nem egy területen nem sikerült lépést tartanunk az óriási irammal. De megnyugtató, hogy Münchenben sem kell az esélytelenek szo­morú vágyakozásával figyel­nünk az olimpia eseményeit. Bizonyára sokszor örülhetünk a képernyő előtt, vagy éppen a rádiót hallgatva, az újságokat böngészve. (Csak zárójelben: az olimpia idején a Dunántúli Napló mindennap két oldal terjedelemben számol be a legfrissebb eseményekről, sok színes kommentárral, fotóval.) Őszintén szólva örültem an­nak, hogy Papp Lászlónak az esélyekről beszélgetve, volt ked­ve egy hamisitatian Papp Lacis kacsintásra, Gurics Györgynek a mosolya szintén sokat mon­dott, akárcsak Bay dr. mérték­tartó de sokat mondó húnyo- rintása és persze mindennél többet Rajkj Lászlónak, a vízi­labdacsapat kapitányának a magabiztossága, aki ki merte jelenteni, hogy számukra a má­sodik hely jelentené a kudarcot. No persze, ha valamennyi sportágban igy állnánk, akkor nem is érezhetnénk a győzel­mek örömét. Pedig valljuk be, a? a legszebb minden olimpiá­ban. Mert az ember megcsodál­ja mondjuk Spitz csodálatos, torpedószsvö úszását, de valójá­ban akkor örül, akkor érzi az öröm melegét a szívében és a torka akkor szorul össze a bol­dogságtól, ha magyar bajnokot avatnak. Bízvást remélhetjük, hogy avatnak Münchenben is magyar benőiteket. Remélhetjük, hegy a mi nagy ;'i-ip:a! soroza­tunk nem sTc’:ad meg, lesznek Münchennek is „magyar nap­jai" ... — K — (Tudósítónk müncheni levele) 19 játékost lehet nevezni az olimpiai labdarúgó tor­nára! „Egy tré­fa — egy na­gyon rossz tré­fa I” - jegyzi meg a Kölnben megjelenő Fussbal-Woche című lap, majd így folytatja: „Bármelyik csa­pat nyerje is az olimpiai tor­nát, azt a sors kétségtelenül megóvta a játékossérülésektől. A résztvevő 16 ország labdarú­gó szövetsége ugyanis csak 19 játékost nevezhet. Ha meggon­doljuk, hogy a döntőbe kerülő négy ország csapatának az el­ső négy helyért folyó küzdelmet 14 nap alatt kell megvívnia, ez egyben azt is jelenti, hogy ezen négy csapatnak minden máso­dik napon játszania kell egy mérkőzést. Szöges ellentétben áll ez a 19 játékos benevezésé­re vonatkozó határozat azzal: míg az amatőröknek csak eny- nyit engedélyeznek, addig a vi­lágbajnokságokra 22 játékost lehet nevezni . ..” Jupp Derwall, az NSZK olim­piai csapatának edzője kijelen­tette: „mindenképpen legalább három kapust kell benevezni, miáltal mindössze csak 16 me­zőnyjátékos marad . .. Különö­sen furcsa ez, ha figyelembe vesszük, hogy ma már a FIFA- döntvény értelmében nem 11, hanem 13 játékos szerepelhet cserelehetőséggel a mérkőzé­sen ..." Ez tehát a jelenlegi helyzet, amikor az olimpiai labdarúgó tornán résztvevő nemzeti szö­vetségeknek a NOB útján leg­később 1972. augusztus 15-ig kell bejelenteniük a 19 játékos nevét. Talán az 1976-os olim­piai labdarúgó tornára a FIFA engedélyezi már a 22 játékos­létszám nevezését. Addig azon­ban még sok víz lefolyik majd az Isaron ... A müncheni nyári olimpiai játékok nemcsak a bajor gyere­keknek hoznak meghosszabbí­tott vakációt, hanem valószí­nűleg az osztrák nebulóknak is. Az oktatásügyi minisztérium komolyan foglalkozik a gondo­lattal, hogy az ország szövet­ségi államaiban, az olimpiára való tekintettel meghosszabbít­ják a nyári szünidőt, hogy a gyerekek nyugodtan végignéz­hessék a tévék helyszíni közve­títéseit. Amíg Avery Brundage, a NOB elnöke igen, addig egyet­len sportoló sem lehet elég di­vatos. Hovatovább már a „ló- nevekkel” is vigyázni kell! Az agg elnök nemrég kijelentette, hogy a müncheni nyári olim­piai játékokon egyetlen olyan versenyzőt sem enged indulni, aki olyan táskát, vagy trikót vi­sel, amelyeken cégjelzés látha­tó. Ez eddig rendben var,! De mi lesz a lovakkal? Például Do- riola, a franciák többszörös vi­lágbajnokának lovát „MOETET Chandon”-nak hívják, ami pe­dig azonos egy ismert francia pezsgővel. A nyugatnémetek is­mert lovasának, Hans Günthler Winklernek kedvenc négylábú­ját pedig „Jögermeister"-nek hívják. Ugyancsak ezen a néven árulják a kedvelt gyomorkese­rűt. Az ugyancsak nyugatnémet Albin Schockmüllernek lovát Rex-nek nevezték, de ez sem „szalonképes", mert így hívnak egy nagy kereskedelmi társa­ságot. A világ lovasainak tehát Avery Brundagetól való félel­mükben új nevet kell adni pari­páiknak, mert a közmondás sze­rint is „jobb félni, mint meg­ijedni ...!” A müncheni olimpiai győzte­sek az aranyérmen kívül még valamit kapnak: kéthetes in­gyen nyaralást az Adria part­ján. Szerbia Maritima fürdőhely tanácsa már elhatározta, hogy kivétel nélkül minden aranyér­mest, tehát „testvérek között is” legalább 300 bajnoknőt és baj­nokot lát majd vendégül. Fel­téve persze, hogy minden aranyérmes elfogadja a potya­nyaralást. Egyes lapjelentések szerint az olasz külügyminisztérium már értesítette a résztvevő országok diplomáciai képviseleteit. Egy müncheni utazási iroda pedig vállalkozott arra, hogy díjtala­nul viszi az olimpiai aranyérme­seket Münchenből az Adriára. A fürdőhelynek és az utazási irodának mindenesetre gyümöl­csöző ez a „nagylelkű” aján­lat, mert ennyi olimpiai bajnok egyrakóson világraszóló reklá­mot jelent. A közelmúltban egy sajtókon­ferencián nyilvánosságra hoz­ták, hogy mennyibe kerül a nagy világverseny? Ezt a szá­mot mindnyájan megjegyezhet­jük: pontosan 1972 millió márkába. A német precizitásra jellemzően még azt is be tud­ták osztani, hogy a kiadások összege az olimpia évével le­gyen azonos. Ebből 1 milliárd 300 millió márka a müncheni épületek, stadionok építési költ­ségei, 95 millióba kerültek a kiéli építmények és 577 millióra rúg a rendezési költség. Kérdés: vajon milyen bevé­telre számíthat az olimpiai ren­dező bizottság? Megnyílt Münchenben Euró­pa legnagyobb bevásárlási köz­pontja. Albert Beyerle, Mün­chen város helyettes polgármes­tere nyitotta meg az olimpiai sajtóközpont területén felépí­tett új bevásárlási központot. Húsz hónap alatt készült el az építkezés, amely 150 millió márkába került. München pol­gármesterhelyettese annak a reményének adott kifejezést, hogy a bevásárlási központ kb. félmillió fogyasztónak nyújt majd kitűnő vásárlási lehetősé­get. Megnyitó beszédében sole szerencsét kívánt az eladóknak és vásárlóknak egyaránt. A monumentális méretű „ve­vőkombinátban” hat áruház kí­nálja legkülönbözőbb árucik­keit, amelyben ezenkívül két szupermarket, 60 különböző üz­let és 2 butik is található. Ét­terem és önkiszolgáló büfé várja azokat, akik megéheztek, vagy megszomjaztak. Igazi ha­misítatlan müncheni sörcsarnok kínálja a habzó sört és a Dajo- rok kedvenc virsli-fajtáját. Eu­rópa legnagyobb bevásárlási központjának mindezen felül saját orvosi rendelője, tüdőgon­dozója, bankja, utazási irodá­ja van. Füves parkok állnak a sétálni kívánók rendelkezésére, és hogy ne legyen gond az au­tóra, mintegy háromezer kocsi befogadására alkalmas, fedett parkolóhelyet is építettek. Talán kevesen tudják, hogy a müncheni nyári olimpiai ver­senyek idején a bajor főváros­ban külön „olimpiai újság" je­lenik majd meg. Egy nürnbergi nyomdavállalat kiadásában lát majd napvilágot több mint 300 ezer példányban az olimpiai napilap. Címe még nincs, sőt az árával kapcsolatban sem született döntés. Annyit azon­ban közöltek, hogy az olimpiai újság remélhetőleg °ppen olyan kedves „emléktárgy” lesz, mint például Waldi, az olim­piai dakli. Somos István

Next

/
Thumbnails
Contents