Dunántúli Napló, 1972. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-29 / 203. szám

1972. augusztus 29. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1800 elsőéves ipari tanuló hiányzik... Egyre nagyobb gondunk lesz a szakmunkáshiány Amikor majd nem leszek már. . — önkéntelenül is a régi nóta jutott eszembe, mi­közben az anyagot gyűjtöttem Baranya szakmunkás-helyzetét elemző íráshoz. Talán csak any- nyiban kell módosítani a nóta igazságát, hogy a népgazda­ság, Baranya gazdasága már most is erősen megérzi a szak­munkások hiányát, amikor, ha nem is elegendő szómban, de »•»éri még minden vállalat ren­delkezik annyi szakemberrel, hogy alapvető feladatát teljesí­teni képes. Az elmúlt évben azonban már 860, az idén pe­dig közel 1800 elsőéves ipari­tanuló hiányzott a megye kö­zéptávú terveinek teljesítésé­hez. Az 1975—76-os tanítási évben is körülbelül ennyi lesz a hiány, de ez az optimista elő­rejelzés is csak abban az eset­ben érvényes, ha közben o vál­lalatok felülvizsgálják — és a feladatuk teljesítéséhez elen­gedhetetlenül szükséges mini­mális szakmunkáslétszám meg­állapításában jelölik meg igé­nyeiket. Baranya munkaerőhelyzete S ez is régi nóta: megyénk­ben szinte teljesen kimerült a munkaerőtartalék, a vállalatok, szövetkezetek, gyárak egymás rovására oldották meg munka­erő gondjukat. Természetesen helytelen lenne ezt egyértel­műen negatív jelenségnek te­kinteni, hiszen bizonyos mér­tékű munkaerőmozgásra szük­ség van. Elősegíti a szakismeret alapos és gyors kifejlődését, meggyorsítja az új munkamód­szerek bevezetését, s esetleg a munkahely közelebb kerül a dolgozó lakóhelyéhez is. Ba­ranyában 10—12 százalékos mozgás lenne az optimális — sajnos ennél jóval magasabb. Baranya munkaerőhelyzetét alapvetően1 meghatározza né­pességének az országosnál sok­kal nagyobb szétszórtsága. A megye lakossága 320 települé­sen él, vagyis a munkaerő a Pécsre, kisebb mértékben Kom­lóra, Mohácsra, Szigetvárra koncentrált ipari bázisokat ennyi felől kell, hogy meg­közelítse. A demográfiai csúcsidőszak­ban ennek káros volta csak kis mértékben érződött, hiszen év­ről évre több és több 8 általá­nost végzett fiatal jelentkezett a szakmunkásképző intézetek- i ben. Méq 1969 őszén is 600-al több elsőéves iparitanulót is­koláztak be, mint egy eszten­dővel korábban. Az aktív kere­sők száma 1960 és 1970 között 15 961 fővel nőtt. A szakmun­kások száma mintegy 6200-al emelkedett. Az arányok azon­ban már ekkor is a szakmun­kások kárára csökkentek, 63 százalékról 59 százalékra estek vissza — ez persze akkor nem jelentett egyértelműen káros folyamatot, hiszen az új gazda­ságirányítási rendszer beveze­tésével elsősorban a szakmun­kás képzettséget nem igénylő munkahelyek, a nők számára alkalmas munkakörök száma növekedett. Komlón közel 1400 munkára váró nő kaoott lehe­tőséget! de Pécsett, Mohácson és Szigetváron is hasonlóan magas számban bővült a nők elhelvfezkedési lehetősége. Ma azonban már fel keU hívni a figyelmet a szakmunkás után­pótlás hiányára, ha nem akar­juk, hogy a IV. ötéves terv cél­kitűzései csupán látványos el­képzelése^ maradjanak. A lehetőségek A? idén 3280, 1975 ben 2805 elsőéves ipari tanulót lehet vár hatóan beiskolázni, a nyolc ál­talánost végzett, illetve az érett­ségi után szakmát tanuló fia tolókból, A tervidőszak lakás építési programja 400—450, a szolgáltatáiaar fejlesztése 600— 650, a mezőgazdasági szakosított telepe« létesítése 300, a kereske delmi hálózatfejlesztés éves át lapban 400 fő beiskolázását kö­vetéli. Természetesen a többi iparág igényeit sem' szabad I figyelmen kívül hagyni — így I összegezve a tervidőszakban a rendelkezésre álló ifjúsági mun­kaerőforrás csak mintegy 65 százalékban lesz elegendő a beiskolázási igényhez. A fel­mérések szerint a hiány pótlá­sának leghatékonyabb módja a termelékenyseg növelése — más források ugyanis csak na­gyon kis mértékben és bizony­talanul állnak rendelkezésre. Van egy másik forrás is, az ' elmúlt évek tapasztalatai alap­ján azonban a jövőre nézve csak nagyon bizonytalan szak­munkás utánpótlás-bázisként jelentkezhet ez a lehetőség. Hacsak a vállalatok fel nem ismerik, és saját érdekükben ki nem használják ezt, a becs­lések szerint nagy erőforrást. Az 1969. évi szakmunkástörvény ugyanis lehetőséget ad a fel­nőttek esti, úgynevezett „D" tagozatos oktatására. Az elmúlt oktatási évben a szakmunkás- képző iskolák Baranya megyei Igazgatósága felkereste a me­gye valamennyi számottevő üzemét, s tájékoztatta a lehe­tőségről — mindössze 4—5 fős jelentkezés volt. Úgy tűnik a vállalatok csak nagyon lassan ismerik fel, hogy segéd- és betanított munkásaik is alkal­masak a szakmunkásutánpótlás biztosítására. Igaz, van ennek egy másik oldala is: ugyanis ma segédmunkást talán még a szakmunkásnál is nehezebben lehet kapni. Volna még egy lehetőség: a leánytanulók számának növe­lése. Ehhez természetesen az is kell, hogy a vállalatok olyan munkahelyeket alakítsanak ki, ahol gyengébb fizikai adott­ságaik mellett a férfiakkal egyenlő értékű munkát produ­kálhatnak, az egészségük káro­sodása nélkül. Jó példáját lát­hatjuk ennek a mohácsi bú­torgyárban, ahol a szalagter­melés kialakításával csaknem 100 százalékban nők vették át a munkát. Hasonló jelenségek tapasztalhatók Komlón: a MOM a műszeripari tanulók többségét leányokból iskolázza be. Pécsett a ruhaiparban kö­zel 60 leánytanulóval többet iskoláztak be, mint korábban. Az említett munkahelyek 30—35 százalékkal növelik a leányok továbbtanulási lehetőségeit, ugyanakkor enyhítik a meglevő, s majdani szakmunkás hiány gondjaikat is. Nem sokkal jobb a helyzete a pécsi 500-as és 508-as isko­láknak. A kétműszakos oktatás miatt megfelelő korrepetálásról szó sem lehet, az amúgy is gyenge előképzettségű tanulók (sajnos a többség ilyen) csak botladoznak az évek során, s a lemorzsolódás másik nagy okaként éppen ezt tartják nyil­ván. Az anyagi lehetőségek igaz nagyon is behatároltak, ma méa a mostani tarthatatlan helyzet felszámolásának a le­hetőségei is csak nagyon hal­ványak, ha azonban terveinket teljesíteni akarjuk (kötelessé­günk) csábító lehetőségeket kell teremtenünk, hogy legalább a meglévő szakmunkás-után­pótlás bázisunk maradéktalanul e| is foglalja az iskolákat. lombosi Jenő A III. gyógyszeMatási tnnforonr.a A Magyar Gyógyszerészeti Társaság gyógyszerkutatási szak­osztálya és a társaság Hajdu- Bihar megyei szervezete Debre­cenben rendezte meg a III. qyógyszerkutatási konferenciát. A tudományos ülésszakon hu­szonhét hazai és három külföldi egyetemi, akadémiai és gyógy­szeripari kutatóintézet képvise­lői vesznek részt. Clauder Ottó egyetemi tanár, a Magyar Gyógyszerészeti Tár­sasán gyógyszerkutatási sealc- osztályónak elnöke mondott meqnvitót. Bognár Rezső Kos- suth-díias ckadémikus, a Kos­suth Lajos Tudományegyetem szen/eskémiai intézetének iaaz- qc'ója tartotta a bevezető elő­adást „A gombás megbetege­dések elleni kemoterápiás sze­rek” címmel. A harmadik avógyszerkutatá- si konferencián három nao alatt két szekcióban 192 szerző ki­lencven előadása hangzik el a ayógyszerkutatással, ayórtással és a gyógyszerészet kérdéseivel kapcsolatban. Intézkedési tervek az építőanyag-ipar termelési szerkezetének javítására A gazdaságosabb termelési szerkezet kialakítására átfogó, elemző vizsgálatot kezdtek, s en­nek alapián intézkedési terveket dolgoznak ki a Hatékonyság nö­velésére az építésügyi ágazat nagy építőanyag- és szerkezet- gyártó vállalatai. Első ütemben az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 29 vállalata és a tégla-, illetve a kő- és kavics­ipari egyesülés vállalatai fogtak munkához, azután pedig az épí­tőanyag- és szerkezetgyártó ipar tanácsi vállalatai és szövetkeze­tei végeznek gazdaságossági felméréseket és készítik el intéz­kedési terveiket. A , munka tá- moaatására a minisztérium ösz- szeállította és a vállalatok ren­delkezésére bocsátotta azokat az irányelveket, amelyek alapján egvséaesen vizsaálhatják termé­keik jövedelmezőségét és intéz­kedési terveikben kijelölhetik azokat a gyártmányokat, ame­„Valaki elvitte a sérülteket...“ Életveszélyes seglteszándék Törött gerinccel a lovaskocsin Miért áll a mentőautó? Mostoha körülmények Nincs elegendő számú, szak­munkásképzésre alkalmas fiata­lunk, s ugrásszerű demográfiai robbanásra nem is számítha­tunk belátható időn belül. Ob­jektív helyzet — talán az előbb említett javaslatokkal lehel va­lamiképpen enyhíteni a gondo­kat. Vannak azonban más okok is, melyek még a meglevő erő­forrásainkat is csökkenthetik. A fiatalok ugyanis nem szíve­sen tanulnak három esztendeig olyan mostoha körülmények között, mint ahogy most a szak­munkásképző intézetek működ­nek. A tárgyi feltételek hiánya eleve hátrányos helyzetet te­remt — talán a lemorzsolódás egyik legfőbb okaként is ezt kell elfogadnunk. Különösen katasztrofális a kereskedelmi és vendéglátó szakiskola helyzete — 1500 tanuló saját épület és lanterem nélkül, bérelt termek- b~n, késő esti órákban jár is­kolába. A tanulók többsége vi­déki — elképzelhető mennyi nehézséggel jár, s mennyire kedvszegö ilyen körülmények között a tanulás. ­Segélykérő telefon egy ba­ranyai faluból: karambol, két sérülttel! A riasztás után szi­rénázó esetkocsi robogott a helyszínre. Csődület, szétron- csolódott motorkerékpár, hor­padt elejű Skoda, vér- és olai- nyomok. A sérültek sehol . .. — Minden rendben, már in­tézkedtem — nyugtatta meg a mentőket a baleset egyetlen szemtanúja. Lovaskocsira pa­koltuk mindkettőt. Átvágtak a földúton, így hamarabb kiérni a 6-osra. Az elágazásnál beérte őket a mentő. Az egyik sérült mór nem volt a lovaskocsin, pótko­csis vontató platójára ültette a segítőkész vezető. A másik, tes­tesebb férfivel ketten is nehe­zen boldogultak. Eszméletét vesztette, nem tudott kapasz­kodni. A kocsis húzta, emel­gette, amikor felcsattant a mentőorvos hangja: — Ember, mit csinál, azon­nal engedje el ...! C Hitei ajánlata: Fékon-presz férfiingek, sima és mintás. Import női, férfi kötöttáruk I Dr. Farbaki Iván a Mentő- szolgálat megyei főorvosa ma se tud felindultság nélkül szól­ni az esetről. Pedig csak egy a sok közül, naponta előfordul hasonló. Mire az esetkocsi a helyszínre ér, valaki már elvitte a sérülteket.- Nehéz helyzetben vagyunk ilyenkor. Akik segítettek leg­alább köszönő szót várnak, nem értik, sérelmezik a szemrehányó hangot. Jószándékuk nyilván­való, nem gondolnak arra: aka­ratlanul is súlyosbítják a sé­rült állapotát, emberéletbe Ke­rülhet az önkényes intézkedés. Az említett balesetnél a moto­ros koponyatörést szenvedett. Szerencséje, hogy a cipelés, többszöri átrakás, ültetés kö­vetkezményeként nem lépett fel olyan komplikáció, amely végzetes lett volna.- A mentőautók qyakran kényszerülnek „üresjáratra”, nyomozni kell, felkutatni a be­teget — kapcsolódik a beszél­getésbe dr. Cavri János, a pé­csi mentőállomás vezető főor­vosa. Értékes időt vesztünk, de ez még a kisebb baj. A beteg felesleges mozqatósa, ide-oda hurco!ósa ióvótehetetlen káló­kat okoz. Legutóbb — érkezé­sünk előtt egy perccel — teher- n“okocsi vett fel egv lábtöröft, idős embert a Fürst Sándor ut­cában. Nem tudni milyen meg­gondolásból, beállt vele a Rendőrkapitányság elé. Mire átvettük, már igen elesett ál­lapotba került a vezetőfülké­ben szorongó sérült. Szállítási trauma . . .- Mit értsünk ez alatt?- Az egészséges embert is ! megviseli a baleseti helyszín fe­szült légköre, a megdöbbentő látvány. A sérült helyzete ket­j szeresen nehéz, különösen, ha j erős fájdalmai vannak. Aztán | berak'ák az első arra haladó | járműbe, személygépkocsiba, teheiautóba, traktorra, platóba, lovaskocsira. A szakszerűtlen [ j sTállftós követ' -7tőben a sérű- j I lés súlyosbodik, a fedett törés i \ nyílttó válik, a törött csigolya kimozdul, megsérti a gerincve­lőt. Ez utóbbi esetben bénu­lás következhet be, holott a beteg néhány heti fekvéssel fel­gyógyulhatott volna. Sorolhat­nám a veszélyhelyzeteket. Ha több sérültet szállítanak egy­szerre, az amúgyis megviselt embereket felzaklatja: kényte­lenek nézni a másik szenvedé­sét. Aztán a meqgondoiatlan kijelentések: „ebből se lesz többé ember”,' „már nem sok van vissza neki”, stb. Az effaj­ta ógyüttérzés súlyos lelki meg­rázkódtatást, oszichoqén sok­kot válthat ki a sérültnél, nem életveszélyes sérülés esetén is tragédiához ve7ethet. Dr. Farbaki Iván: a magán- személyek által szállított beteg többnyire az útbaeső legköze­lebbi egésszégügyi intézmény­be kerül. Köztudott, hogy a klinikák, kórházak, ügyeleti rend szerint felvételesek. Nincs mind­egyik felkészülve azonnali mű­tétre, minden hely foalalt, vagy éppen nem rendelkezik az azonnali beavatkozáshoz szük­séges személyi, technikai felté­telekkel. Mit kezdjenek példá­ul eay agysérülttel a Gyermek- kórházban, vagy a szülészeten? Újabb mozgatás, időveszteség, tovább kell vinni a beteget a sérülés jellegének megfelelő helyre. A beteg szenvedése meghosszabbodik az értelmet­len huzavonával. Dr. Gavri János: gyakran időzünk egyhelyben a sérült átvétele után. Természetesen a betea érdekében „piszmogunk”. Ilyenkor nincs időnk figyelni a sürgető felszólításokra, a mun­kánkra koncentrálunk. A minap bányászok tettek panaszt elle­nünk. Társukért aggódva mer­ték az időt: negyven percig állt a mentőautó a helyszínen. A kívülállók nem tudhatták, hogy a robbanás során eltömődött légutakból el kellett tóvolíta- nunk a szennyeződést, külön­ben a sérült már szállítás köz­ben megfulladt volna. Először rendbe kell tenni a légzést, szívműködést, hogy a beteg szállítható állapotban legyen. Ezt szolgálja a mentőkocsi fel­szerelése: a leszívó készülék, lélegeztető, altatók, gyógysze­rek, s vákuum matrac a test teljes rögzítéséhez. Még ilyen feltételek, orvos felügyelete mellett sem szállítható azonnal minden sérült, hát még trak­toron, vontatón, lovaskocsin. * — A segítségnyújtás nemcsak emberi, lelkiismereti, a törvény­ben meghatározott állampol­gári kötelesség is. Mit tehe­tünk, mit tegyünk a baleseti sérülttel, miként segíthetünk a bajbajutottakon károkozás nél­kül? — A helyszíni segítségnyúj­tás létfontosságú. Segítsünk azonnal, enyhítve a sérült ké­nyelmetlen helyzetét. Értjük ez­alatt a vérzéscsillapítást, ha tá­zik betakarjuk, stb. Mozgatni, szállítani — éppen az elmon­dottak miatt - nem ajánlatos a súlyos sérültet. Még akkor sem, ha csupán egyszerűnek látszó törésről van szó. Értesí­teni kell a mentőket, úgy, hogy a sérült addig se maradjon magára. A jelenlétünkkel nyug­tassuk. Nem szabad pánikba esni, mert a meggondolatlan segítség életveszélyes lehet! Wesztl Márta lyeknek gazdaságosságát növeí» ni kell. Az ÉVM vállalatok a múlt évi adatok alapján több tízezerféle termék termelésének gazdasá­gosságát veszik „bonckés alá". A termékcsoportokat is árucik­kekre bontják, s gazdasági ha­tékonyság szerint rangsorolják j gyártmányaikat. így választják ki azokat a termékeket, ame­lyeknek termelése az átlagos­nál kevesebb jövedelmet nyújt, vagy éppen ráfizetéses. Az in­tézkedési tervekben e kevésbé jövedelmező termékek előállítá­sának gazdaságosságát, haté­konyságát javító feladatokat ha­tározzák meg. Az ÉVM szakemberei az irány­elvekben hangsúlyozták, hogy komplex módon, az építésügyi ágazat sajátosságainak megfe­lelően kell értékelni a gazdasá­gosságot. A nagytömegű építő­anyagok előállításánál például nemcsak a termelési, hanem a szállítási költséget is figyelem­be kell venni. Az építési költsé­geket tekintve ugyanis kifizető­dőbb a viszonylag drágább, de közelről szállított termék felhasz­nálása, mintha az olcsóbb ter­méket jóval messzebbről kell beszerezni. Ezért fontos, hogy a különböző területek igényeihez igazodjon a termelés helye is. Különösen fontos a költségek komplex mérlegelése az import­lehetőségek vizsgálatánál, mert az eseteit többségében jóval ki­fizetődőbb a népgazdaságnak o hazai építőanyag. Az építésügyi ágazat végter­mékeinél, tehát az épületeknél sok esetben gazdaságosabb a drágább, de kiváló minőségű anyag, mint az azonos célra szolgáló gyengébb termék. Álta­lában célszerűbb a költsége­sebb, de tartós anyagból kiala­kítani az épület homlokzatát, mint olcsó malterrel bevakolni, amit azután öt-hat évenként meg kell ismételni. A hazai épí­tőanyag-ellátás javítása érdeké­ben a gazdaságtalanabb építő­anyagoknál nem annyira a ter­melés visszaszorítása, a termék gyártásának leállítása, hanem a termelés hatékonyságának nö­velése a legfontosabb feladat, így csak akkor kerülhet sor egy- egy gazdaságtalan vagy ráfize­téses termék gyártásának meg­szüntetésére, ha ezzel össz­hangban más vállalat vagy ága­zat gondoskodik a kérdéses ter­méket felváltó gyártmány elő­állításáról. A kevéssé jövedelmező termé­kek gazdaságosságának növe­lésére és a termelésszerkezet átalakítására az ÉVM vállalatok több éves programot dolgoznak ki. Ebben a saját erőből meg­valósítható feladatokon túlme­nően feltüntetik azokat a tenni­valókat is, amelyeket csak a mi­nisztérium és más ágazat be­vonásával, összehangolt együtt­működésével oldhatnak meg. Miskolc egyik I gmgyobh lakótelepe a Győri-kapu. A 185 600 négyzetméternyi területen 2300 lakást építettek fel u miskolci Házgyár előregyártóit elemeiből \ y A

Next

/
Thumbnails
Contents