Dunántúli Napló, 1972. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-27 / 202. szám

Egészségügyi felvilágosítás Kórházi beteglátogatás Kórházainkban a betegláto­gatás rendjét miniszteri rende­let szabályozza: a látogatási esetek számát, a látogatás 'dő tartamát, a látogatók számát. Gyakran felvetett kérdés a kórházi beteglátogatás jelen­legi formája, rendszerének el­avultsága, kulturálatlansága és annak veszélye a kórház hi­giénéjére, valamint a betegek és a látogatók fertőzési lehető­ségeire. A jelenlegi beteglátogatás kulturálatlansógából a beteglá­togatás során a behurcolt és kihurcolt fertőzések felvetik a rend megváltoztatásának gon­dolatát, kulturáltabbá tételét, a látogatási időtartam megrövi­dítését, a látogatók számának csökkentését, egyes osztályokon a látogatás megtiltását, a kor­szerűbb beteglátogatás feltéte­leinek biztosítását. A felelősséggel tartozó egész­ségügyi személyzet előtt fel kell vetni a beteglátogatással kap­csolatos liberalizmus felszámo­lását, hogy mindenkor a beteg­gel való törődés legyen a sze­mélyzet előtt a legfőbb feladat: megvédeni a betegeket a áto- gatás ártalmaitól. Látogatási rendszerünk fo­náksága, hogy a látogatási idő alatt a kórházakat elözönlő tömeg egy része az ágyakon ül utcai ruhában, pl. a szülőnő gyerekágyas ágyán kétes tisz­taságú ruhában. A látogatók az ágyat körüláliva gyülekez­nek sáros, piszkos, cipőben. Ez veszélyezteti a kórház higiéné­jét és szaporítja a kórházon belüli fertőzések lehetőségét. Amikor kormányzatunk évről évre többet költ a betegségek megelőzésére, az iatrogén fer­tőző betegségek gyógyítására, ugyanakkor rendelet engedé­lyezi a beteglátogatás nagyon is kifogásolható rendszerét. Ezért arra kell törekedni, hogy megteremtsük a korszerű, kul­turált beteglátogatás lehetősé­geit, Ezek közé tartozik első­sorban, hogy az utcai ruha fölé fehér köpenyt, a lábbelire saru használatát vezessük be. Egy betegre egy időben két láto­gatót engedélyezni. Megszabni a bevihető ételeket és italokat, mivel a kórházi diéta egy igen fontos tényezője a beteg gyó­gyításának. Igen fontos feladat a oete- gek és hozzátartozók felvilágo­sítása, nevelése, hogy a beteg- látogatás nem egy-egy családi rendezvény és a beteg ágya körüli csoportosulás nem roko­ni, ismerősi összejövetel. Helyes lenne látogatási ren­deletet tartalmazó kiadványt a beteg kezébe adni a beteglá­togatás rendjéről, hogy látoga­tója elsősorban betege érde­keit tartsa szem előtt, másod­sorban ne zavarja a kórterem többi betegét. Ismeretesek előt­tünk azok a látogatási psycrtés- ártalmak, amik felzaklatják a beteg idegállapotát és késlel­tetik gyógyulását. Nem arról van szó, hogy bár­kit is megfosszunk betegének látogatási jogától, hanem ar-ól, hogy az összes kórházban fekvő beteg sokirányú iatrogén ve­szélynek van kitéve és a beteg- látogatás lehetőségében nem mellékszereplő, hanem szen­vedő, gyógyulni akaró ember­társunk, aki mielőbb sze-etne család:a körébe és munkakö­zösségébe visszakerülni. Ezt kell emberileg átérezni és megérteni, hogy a kórházak­ban fekvő betegek látogatása nemcsak a betegek és hozzá­tartozók ügye, hanem az egész­ségügy gyakori problémája. Dr. Teremi Gábor megyei higiénikus főorvos Egy ruha — több ruha hetünk az'ujja végére is, mert akkör komplettebb és elegán­sabb ez a változat. e) Fehér batisztból vagy madeirából készíthető a ruha kivágásába egy álló sálgallér- szerű betét. Ugyanebből • az anyagból az ujja végződéshez kis masnira kötött kézelőt is készíthetünk. Ha ugyanakkor színben harmonizáló bőrövet teszünk a ruhára, az is nagyon csinos megoldás. Sokan vannak olyanok, akik szeretik a variálható ruhát. Ter­veztünk egy fekete, sötétkék vagy barna jerseyből (selyem­ből) elkészíthető modern ru­hát, amely szinte korhatár nél­kül mindenkinek előnyös s amellett divatos is. Ezt a leg­különbözőbb módon lehet vál­toztatni, A hozzávaló blúz vagy díszítő kellék legtöbbje meg­lévő ruhatárunkból is kikerül­het. Az alapruha önmagában is viselhető gyönggyel vagy akár csak egy szép dísztűvel. Átme- nős fazonja van, mint egy pon­gyolának. Derékban és a csí­pőn belső pánttal és kapocs- csal lehet zárni, de a rajta lé­vő megköthető öv is tartja. A ruha ujja 9/10-es, így a va­riálásnál a blúz kézelője kilát­szik alóla. 1-es rajzunk (amelyen az alapruha jól látható): Kihajtott opacsgallérös ingblúzzal. Ujja alatt a kézelő kilátszik. A ruha szoknya része kissé bővített tra­péz formájú, a szoknya nagy alámenettel készült, hogy a já­rásnál ne nyíljon ki. E ruha va­riálására néhány ötlet: a) Fehér csipkéből vagy ba­tisztból készült blúzt vehetünk alá, amelynek magas álló nya­ka van, kis csipke fodorral és ugyanez ismétlődik az ujja vé­gén is. b) Pettyes selyemből késeit nagygalléros betétrész, amelv;a ruha alá kerül, ugyanakkor Vls kézelőt is varrhatunk az anyag­ból a ruha ujjába. c) Kockás selyemből vagy jerseyből készült, megkötött nyakú blúz van a ruha alatt; itt is kilátszik a kézelő. d) Mintás, virágos selyem­ből vagy csipkéből készíthető úgynevezett „Wasserfall". Ezt természetesen azok részéré ajánljuk, akik tudnak szabni- varrni. A ruha eleje szélére, va­lamint a háta nyakkörbe körül felvarrható. Kis fodrot készít­Nem sziámi ikrek! Alice és Ellen Kessler, bű­bájos énekes-táncos ikerpár nemrég az olasz televízió szó­rakoztató műsorában szere­pelt. Számuk után a konferan­szié megkérdezte tőlük: „Mi életük legfőbb vagya?" A vá­lasz egybehangzó volt: „Sze­retnénk, ha legalább néhány napig nem lennénk ikrek!" A ma már 37 éves Kessler- nővérek 20 éve szerepelnek együtt. Az egész világon is­merik őket és bankszámlájuk ma már több millió dollárra rúg. De a sok éves közös mű­vészi pályafutás és az állandó kényszerű együttlét miatt szív­ből elegük van egymásból. Legalábbis néhány év óta ilyen szellemben nyilatkoznak a saj­tónak. „Olyan ez, mintha 20 éve ugyanazt a szerepet játsza­nánk, ugyanabban a darab­ban" — mondta a Paris lour riporterének Ellen. „Mintha állandóan tükörbe néznénk" — tette hozzá Alice. A Prága melletti Braslavics négyesikrei, akik immár 13 évesek, meglátogatták Gdanskban a Rychert család ötösikreit Mikrcdzsungel az asztalon A trópusi növénytársulásokat kicsiben idéző, megkapó nö­vénydísz az asztalon a kis „epifita-fa". Akár egyetlen vil­lás elágazású faágból is han­gulatos kis „epifita-fát" ké­szíthetünk. A rögzítését egy ki­sebb fadarabbal oldjuk meg. Ezt úgy szegezzük a fa aljára, hogy semmiképpen ne dőlhes­sen el. A nagyobb méretű, el­ágazó, bokorszerű fát legjobb a támasztékaival együtt desz­kalaphoz rögzíteni. Az „epi- fita-fára" a növényanyagot a trópusi őserdők fánlakó (epi- fita) növényei, a liánnövények és a trópusi talajlakó növények közül választhatjuk ki. A fán­lakó növények közül a legal­kalmasabbak erre a célra a Bromélia családba tartozók és az egyes páfrányok, mint pl. az Ázsia őserdőiben élő Platyce- rium, népszerű nevén szarvas- agancspáfrány fiatal példánya. A broméliák közé tartoznak a cryptanthusok is, azonban ezek nem fánlakók. Kis terme­tük, különösen szép alakjuk miatt és, mivel saját hazájuk­ban nemcsak mohos sziklákon, hanem kidőlt fatörzseken is szívesen - megtelepszenek, nem követünk el hibát, ha kis „epi- fita-fán’’-kon ennek is helyet odúnk. A FAN LAKÓ broméliák gyökereit lehetőleg tőzegmohá­nak a keverékével vastagon beburkoljuk. Ezt az ültetési anyagot rozsdamentes dróttal, vagy színtelen nylonszállal sok­szorosan körülcsavarjuk, hogy ne szóródjon le a növény gyö­keréről. A moha nagy vízfelve­vő képessége miatt szinte ezen növények vízraktára, de ugyan­akkor tápanyagot is nyújt ré­szükre. A fán lakó növényeket kétfé­leképpen helyezhetjük el a kis „epifita-fára", aszerint, hogy magán a fácskán akarjuk-e öntözni, vagy öntözés idejére leszedjük őket. Az első esetben az ágvillába helyezett növényt vékony dróttal, vagy ' színtelen nylonszállal ágacskához kötjük. Ha az öntözés idejére leszed­jük a fáról a növényeket, ak­kor olyan tartót kell készítenünk az ógvillákba, vagy ágra drótból, ógdarabból, vagy ny­lonszálból, ahol mintegy „fé­szekben” eldőlés, kiesés veszé­lye nélkül megáll az ültetési anyagba beburkolt gyökerű növény. A „fánlakók” közé apró le­velű Philodendronnak vagy kö­zeli rokonának, a Scindapsus liánnövénynek a hajtásait ve­zetjük, de választhatunk erre a célra a Ficus kúsza változa­tai vagy egyéb trópusi kúszó­növények közül is. A cserepü­ket úgy helyezzük el a fa alatt, hogy vagy a levelek, vagy a Kád három csappal HIDEG MELEG TISZTA t f % fácska takarja őket, esetleg fa­kéreggel borítjuk be. A cserép alá feltétlen tegyünk kis tá­nyérkát. A kis „epifita-fát” színtelen műanyag tálcára he­lyezzük, hogy az asztalra, asz­talterítőre ne csepegjen a víz. A TRÓPUSOKON gyakran esik az eső, s a víz hőmérsék­lete langyos. A fánlakó bro­méliák tölcsérében mindig van víz, A növények gyökereit vé­gigmossa az eső és lefolyik ró­la. A talajlakó növények sem állnak vízben. Nézzük meg te­hát mindennap, hogy elég nyirkos-e az ültetési anyag és a cserépben a kúszók talaja, s csak akkor öntözzük meg, ha feltétlenül szükséges. Az állan­dóan lucskos ültetési anyag le­vegőtlenné válik, a fánlakók gyökerei, melyek a levegőjá­ráshoz szoktak, elpusztulnak. A broméliák nagyon kényesek az öntözővíz hőmérsékletére. A hideg víztől megfáznak, a fej­lődésben visszamaradnak, el is pusztulhatnak. Legmegfelelőbb a testhőmérsékletű öntözővíz. A fára rögzített növények ülte­tési anyagára óvatosan öntjük a vizet, míg az jól megtelik, de nem csepeg. A leemelhető nö­vényeket néhány percre lan­gyos vízbe rakjuk, hagyjuk le­csurogni, s csak azután tegyük vissza a fára. AZ ŐSERDŐ fáinak lombjai közt élő broméliák — bár sze­retik a sok fényt —, de ha a lakás nem napsütéses, akkor is megmaradnak, legfeljebb las­sabban fejlődnek, leveleik kes­kenyebbek, s a színes fajok zöl­des árnyalatúak, vagy egészen zöld színűek lesznek. A fénynél igényesebbek a hőmérséklet iránt. Megkívánják az egyenle­tes 20 C-fok körüli hőmérsék­letet. Az éjszakai lehűlést nem viselik el. Ha a levelek alkotta ciszternákban lehűl a víz, menthetetlenül elpusztul a nö­vény, Ezért, ha télen átmene­tileg lehűl a lakás, öntsük ki a broméliák tölcséréből a vizet, s plasztik fóliával borítsuk be az „epifita-fácskát". A trópusi esős, párás levegőhöz szokott növények jobban tűrik a szoba viszonylag száraz levegőjét, ha naponta kétszer-háromszor harmatszerűen beoermetezzük langyos vízzel. Győry Miklós A telefonközpont után megoldás a pécsi vlzgendokra? Röviden Az egyik lakóházban össze­szólalkoztak az asszonyok. Az ügy bíróság elé került. Amikor a hat asszony megjelent a tár­gyaláson, mind a hat egyszerre kezdett kiabálni és vádaskodni. A bíró meg volt rökönyödve, de elhatározta, hogy rendet te­remt. Ezért kijelentette:- Elsőnek halljuk a legidő­sebb asszonyt! Egyből csönd támadt. ♦ Az öreg skót könnyek között találja a feleségét.- Mi bajod, drágám?- Kitörtem a fésűm egy fo­gát.- £s ezért sírsz? - nevetsé­ges!- Mondod tel De ez volt az utolsó logo és most vehetek új fésűt! ♦ Egy stockolmi női hetilap le­velezés rovatában jelent meg az egyik női olvasó következő panaszos levele: „14 éve vagyok férjnél, 11 gyermekem van, és a férjem nem szeret . . ." Az újság válasza: „Nyugodjék meg asszonyom. Képzelje el, mi volna, ha sze­retné a férje!” „Süssünk, főzzünk otthon!* Félig sülf vesepecsenye A Nádor Étterem konyhafőnöka, Szabó Dezső ajánlja az alábbi vasárnapi étrendet: EBcD: 1. Hideg görögdinnyeleves 2. Félig sült vesepecsenye fin©?» körettel 3. Almás rizs tojáshabbal VACSORA: 4. Magyaros rizottó 1. Hideg görögdinnyeleves: hozzá­valók: 2 kiló görögdinnye, 30 deka porcukor, fél liter vörös bor, fél cií- rom. Az érett görögdinnyének a mag nélküli belső részét apró kockákra vágjuk, kevés porcukorral meghint­jük és jégre tesszük. A megmaradt dinnye húsát finom szitán áttö jük, cukorral, a vörös borral és a citrom (evével összekeverjük, hozzátesszük a lehűtött, kockára vágott dinnyét, majd 2—3 órára jégre tesszük, csé­szébe töltve tálaljuk. 2. Félig sült vesepecsenye Unom körettel: hozzávalók: 1 kiló vesepe­csenye, 10 deka zsír, 10 deka vuj, 20 deka zöldborsó, 20 deka zöldbab, 30 deka kelvirág, fél deka törött bors, kevés mustár, só. 30 deka sár* garépa, 20 deka spárga (lehet kon­zerv). A vesepecsenyét hártyájától meg­tisztítjuk, besózzuk, megborsozzuk és mustárral bekenjük. Egy-két órát állni hagyjuk, közben elkészítjük a hozzávaló körítést. A kockára vágott sárgarépát kevés vízzel, kevés vajjal puhára párorjik. A karfiolt sós vízben megfőzzük. A cukorborsót, zöldbabot, spárgát külön, külön vajon megpároljuk, meg­ízesítjük, tálalásig melegen tartjuk. A vesepecsenyét forró zsírban hir­telen megpirítjuk minden oldalán és forró sütőben 15—20 percig tovább sütjük, vigyázva arra, hogy a bel­seje kissé nyers legyen. Tálaláskor a tál egyik oldalára kis halmokban úgy helyezzük el a köretet, hogy .a színek váltakozzanak. A húst vékony szeletekre vágjuk, a tálra helyezzük és saját levével meglocsoljuk. 3. Almás rizs tojáshabbal: hozzá­valók: 15 deka rizs, 7 deci tej, 29 deka cukor, 3 tojás, 3 deka vaj, csepp só, 1 vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja, 5 alma, 10 deka ribisz- keiz. A rizst a vaníliás tejben puhára főzzük, a megfőtt rizshez melegen hozzákeverjük a tojássárgáját és a fele cukrot. A rizst egy kivajazott tűzálló edénybe tesszük, a tetejére rakjuk a meghámozott, magtalanitott, szeletekre vágott almát, melyet előző­leg citromos vízben megfőzünk, A to­jásfehérjéből a megmaradt cukorral kemény habot verünk és az almák tetejére kenve, nem túl forró sütő­ben megsütjük. Ha megsült, a tetejét tetszés szerint ribiszkeizzel díszítjük. (Ugyanezt készíthetjük őszibarackból <*•) 4. Magyaros rizottó: hozzávalók: 30 deka csabai kolbász, vagy házi­kolbász, 30 deka rizs, 10 deka sza­lonna. 10 deka zöldpaprika, 5 deka paradicsom. 2 deka pirospaprika, 1 fej vöröshagyma, 10 deka zsír. A rizst sós vízben megfőzzük és melegen tartjuk. A finomra vágott hagymát o zsíron megfonnyasztj ik, beletesszük a kockára váaott szalon­nát és együtt tovább pirítjuk, majd hozzátesszük a csemegeouprikát es kevés vízzel felöntjük. Belerakjuk a karikára vágott kolbászt, zöldpapri­kát. paradicsomot és pár percig fedő alatt pároljuk. Ha kész, összekever­jük a megfőtt rizzsel, felhalmozzuk a tál közepére, karikára vágott zöld­paprikával és anradicsemm-j? ízlése­sen díszítjük, kovászos uborkát adha­tunk hozzá. vasárnapi fggTIli jLlXLl M E l L E K l 6 f i I

Next

/
Thumbnails
Contents