Dunántúli Napló, 1972. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-26 / 201. szám

1972. augusztus 24. DU N A N1 Ul I NAPLÓ „Szabolcsfalu — bányásznap előtt Város a templomig Esztendőben egyszer - bo­Í iyósznap előestéjén — megje- enik itt a város, tisztelegni o bányászmártírok emléke előtt. Az ünnepség színhelye Cserte­tő, az út ide Pécsszabolcson át vezet. A hegyoldalba vivő utat ilyenkor szépen lesalakozzók, óm az ünnep utáni első eső mindjárt le is mossa a javát a völgybe. Az autóval, autóbusz- szal, vagy gyalogosan érkező tömeg a szürkületben nem so­kat lát, távoztában pedig, ami­kor a tűzijáték fénye sem >0- gyogja be már a vidéket, nem is figyel az éjszakába burko­lózó településre. Pécsszabolcs egy évre ismét „kivonul" a vá­ros tudatából. Lehet, hogy nem így van. Le­het, hogy csak a szabolcsiaK érzik magukat egy kicsit mos­tohagyereknek ebben a nagy I családban, amit Pécsnek neve- j zünk. Talán még okuk if van j ró . . . Éppen 25 éve Éppen negyedszázada, hogy Szabolcsot Pécshez csatolták. De azóta sem város, csupán falu. Keserűen, iróniával, bele­törődve — ki tudja — mutatják a bizonyítékot, a ritkán köze­kédé 47-es autóbuszon a fel­iratot: Szabolcsfalu. „Talán jobb volna most is önálló falu­nak lenni, bizonyára több jut­na" — szalad ki ilyenkor a sza­bolcsiak szóján. Pedig a va­ros eljött idáig. Már a templo­mig, persze. Üt, korszerű köz- világítás, rendszeres közleke­dés . . . Hanem az út helyen­ként magasabban van a jár­dánál, amin megáll az esővíz, így az emberek csak leszorul­nak az útra; a korszerű közvi­lágítás időnként felmondja a szolgálatot; a közlekedés meg . . . Nos a 47-es elég rit­kán jön, este negyed 7-kor pe­dig elmegy az utolsó is, utána már gyalogolni kell. (Falun is ilyentájt megy el az utolsó tá­volsági járat!) Rögtönzött összejövetelünk színhelye a művelődési ház. Itt van Pernecker Imre tanács­tag, a helyi pártszervezet tit­kára, Füredi Lajos és Földvári András pártvezetőségi ragok, Balázs László, a helyi népfront­bizottság elnöke, Matakovics Lószlóné elnökhelyettes. Koch Ferenc titkár (egyébként isko­lavezető), valamint Kovács Já­nos nyugdíjas bányász. Az ösz- szejövetel előzménye: Kovács János felkereste szerkesztősé­günket, hogy segítségünket kérje a szabolcsiak néhány közérdekű gondjának megoldá­sában. Beszélaetésünk is ezek­kel indul. Címszavak: utak, járdák, köztisztaság, kereske­delmi ellátás . . . Fizetővendég-szolgálai — napjainkban Amit már annyiszor kértek — A patkányokon mi már ég nem háborodunk fel . .. megszoktuk, ott vannak minde­nütt. — Legalább a bányavíz árkát fednék le végig, hiszen ott te­nyésznek azok a dögök. — Arról nem is beszélve, hogy ott lehetne a Szabadságharc út egyik oldalának a járdája, amit már annyiszor kértünk. — Jó a 47-es, de a csuklós helyett megfelelne nekünk a rendes busz is — sűrűbb já­rattal. — És az esti órákban miért ne jöhetne le egyik-másik 10- es, vagy 20-as idáig? Negyed 7 után gyalogolhat, aki „ké­sőn" jön haza. — Csakhogy nem másfél kilo­métert, hanem hármat is, mert a település nem a templomnál ér véget, ahogy azt sokan hi­szik. — új bus'pályrtudvai Bony- hádon. Átadták Bonyhádon o forgalomnak a mintegy 6,5 mil­lió forintos beruházással épült új buszpályaudvart. Az új pálya­udvar 15 kocsiállásáról 250 au­tóbusz érkezik és indul naponta. Srépen kialakított váróhelyiség és vendéglátóegység is szolgál­ja az utasok kényelmét. — A hús- és zöldségellatas kielégítőnek mondható, de az üzlet — a vegyesbolt — egyéb­ként az ötezer ember létmini­mumát sem elégíti ki. — Újhegyen megépítettek egy ragyogó szuperettet. Ilyenre lenne szükség itt is. — Tavaly az ÁFÉSZ hordta ki a fűtőolajat, a csövet szájjal szívták meg, úgy töltötték a kannákba . . . Idén már ez sem lesi. A töltőállomás messze van, ha a Volánnal hozatjuk az olajat, akkor fizethetjük a kannánkénti 6 forintot. — Méltatlankodunk azon — jogosan —, hogy Meszesen nincs gáz. Hanem jöijünk csak tovább párszáz méterrel és azt is nézzük meg, mi van itt. Város, ameddig a buszok járnak Falusi porták istállóval, sze­kérrel és kerekes kúttal, meg városias villák virágos kerttel — ezek váltogatják egymást Szabolcs utcáiban. Ahol álla­tot tartanak, a trágyalé az ut­cára folyik. Ott, ahol „vége a világnak", azaz ameddig az utóbusz jár, sugarasan szalad­nak szét az utak, utcák. A Bá­nyász vértanúk útja felé indu­lunk. Most még esővájta mély barázdák között látni a tavalyi salakozás maradványait. Ke­resztutca, a sarki ház falán a táblát mutatják: „Vólyái-köz". — És ezt még senki nem cserélte ki, hiába kértük — mél­tatlankodik az iskolavezető. Meredek utca a hegyoldal­ban. Eszperantó utca. Fent az óvoda. Az utat ökölnyi, gyer- mekfejnyi kőgörgeteg borítia. Hogyan mennek itt fel a kis óvodások? Hogyan bukdácsol­nak a köveken az anyukák, gyermekkel a karjukon, ha a kicsit kímélni akarják a rémes úttól? — Már régen szó volt a jár­dáról — mondja a tanácstag —, de nem tudni, mikor lesz be­lőle valami. Egyenlőség utca. Néhány más utcához hasonlóan aszfalt- burkolatú. Mégsem jár be te­herautó, szemétszállító autó. Mert az utca keskeny és meg­fordulni nem lehet. Pedig vol­na hely egy kocsiforduló kiala­kítására. Lent a téren, a végállomás­nál néhányon a buszra várnak. Esik az eső. — Miért nem lehet itt egy fedett buszvárót építeni? — kérdezi Balázs László. Pernec- ker Imre pedig mindjárt hoz­zá is teszi: — De volna hely még fűtőolaj árusítására és el­férne itt egy szuperett is. Mit mond a kerületi tanácshivatal? — Tulajdonképpen nem is nagy dolgok, amit a szabol­csiak kérnek. — Hát persze, hogy nem — mondja a város egyik legna­gyobb választókerületének ta­nácstagja. — Ezekről van szó a tanácstagi fogadóórákon is, a jelentésekre érkező válaszok pedig mind így nyugtázzák a kérelmeket: „ismerjük Pécssza- bolcs problémáit . . ." No, de ettől még nem oldódik meg semmi. Itt van például az egyik legutóbbi, a 5zabadsághotc úti járda ügye. Kértük, hogy csinálják meg. szükség van rá. És mit válaszolt a kerület? Azt, hogy a rendezési terv szerint ez egy 30 méter széles utca lesz, 9 méteres útpályávcl, de a járdaépítés különben is el­halasztható az ötödik ötéves terv időszakáig. Az ott élőknek más a véleményük . . . A rendezési terv egyébként gyakori beszédtéma Szabol­cson. Jól tudják, hogy elkészült, s hogy még az ősszel tárgyalja a végrehajtó bizottság. De sze­retnék megismerni a szabol­csiak is, tudni akarják, hogy mit tartogat számukra a jövő. Tanácstagi foqadóórán több­ször is felvetődött: ha elfogad­ta a vb a tervet, ismertessék a szabolcsiakkal. A jelentés ez­zel foglalkozó részére ilyen vá­lasz érkezett: a terület társa­dalmi vezetői a kerületnél meg­tekinthetik a tervet, az érde­kelt telektulajdonosok is meg­nézhetik ... — De miért nem lehet bemu­tatni a tervet a lakosságnak? — kérdezi Balázs László - Nem lehet az titok senki előtt! , — Pedig szép dolgok van­nak, abban a tervben — mond­ja Pernecker Imre tanácstag. — Emeletes házak, új óvoda, bölcsőde, üzletek ... Ha az a terv megvalósul, a gyermekeink szép Szabolcson élnek majd. De most is élni kell! Mikor lesz város? Nagyszerű dolgok a rende­zési tervek. De azok jobbára a holnapnak, a holnaputánnak szólnak. A ma embere pedig attól *fél, hogy a távlati terv árnyékában az ő mai élete nemigen javul. A beszélgetés egyik résztvevője szavakba foglalta ezt az aggodalmat: „Ez esetleg arra lesz csak jó, hogy sürgető igényeinket el­odázzák általa." J Pécsszabolcs — bányásztelep, 25 esztendeje a város része. Úton a csertetői emlékmű felé vegyük észre, hogy sok min­denben az autóbusznak van igaza: Szabolcsfalu ez még. — Mikor lesz város? — tűnő­dik el Pernecker Imre. — Nem tudom. De a választóimnak sem tudom meqmondani. Hársfai István Feltöltésre vár az ország éléskamrája Előkészületek a téli tárolásra A zöldség-gyümölcskereske- delemben még javában tart a nyári cikkek felvásárlása, for­galmazása, de a szakma veze­tői már készülődnek az 1972— 73. évi tárolási idényre. Az or­szág „téli éléskamrájának" megtöltése a zöldség-, gyümölcs­kereskedelmi egyesülés tagvál- latainak egyik legfontosabb fel­adata. A sikeres megoldás ér­dekében már megkezdődtek a tárgyalások a Belkereskedelmi Minisztériummal; a szövetkezeti közös vállalatok, a MÉK-ek pe­dig a megyei tanácsokkal vet­ték fel a kapcsolatot. A tanácsok adják ugyanis a megbízást arra, hogy területen­ként mennyi burgonyát, hagy­mát, zöldségfélét készletezze­nek. Az idén egyébként a szö­vetkezeti kereskedelem 10—15 százalékkal nagyobb készleteket kíván tárolni, mint a tanácsi megbízások összessége. A több­letet egyrészt a várható veszte­ségek fedezésére, másrészt a; úgynevezett biztonsági alap képzésére fordíthatják. A közös vállalatoknak az új tárolási idényben sem lesz könnyű dolguk. Kevés a mun­káskéz és hiány van technikai eszközökben is. A népgazdaság erőfeszítései nyomán azonban nőtt a tároló terek, raktárak hűtőházak kapacitása. A téli almát már szinte teljes egészé­ben kondicionált hűtőtárolók­ban tudják elhelyezni. Változat­lanul gondokat okoz azonban az óriási mennyiségű burgonya tárolása, aminek mintegy 80 szá­zalékát továbbra is szabad té­ren, prizmákban kell „teleltet­ni", a zöldségféléknek is csak egy része kerülhet pincékbe, vagy más, dZ áru jó minőségét tartósan biztosító tárolótérbe. idén nem so^ j* '9®rt ____ a meteorológia a nya­í ri üdülőknek. Volt azonban egy vihar, amit nem o szél, hanem a lakásrendelet egy félreérthető része kavart hegyen, völgyón es vízocrton egyaránt. A fizetővendégszolgálat ügye körül ke'etkezett bizonytalansá­got az okozta, hogy o lakásren­delet megjelenése után sokan j nem voltak hajlandók a koráb­bihoz hasonlóan az idegenfor­galmi szervekkel meghosszabbí­tani szerződésüket. A lakásrendeletből úgy tűnt, hogy a magántulajdonban levő lakásokat csak 50 százalékban, a nem lakás célját szolgáló üdülőt, villát viszont teljes egé­szében adókedvezménnyel lehel bérbe adni. Az érdekeltek rög­tön rá'öttek, hogy így akinek például Pesten lakása, a Bala­ton mellett pedig villája van, az előnyösebb helyzetbe kerülne, mint a Balaton partján lakó, vagy a Mátrában dolgozó, aki az üdülési szezonra, feladva bi­zonyos igényeit, kiadja lakásá­nak egy részét, vagy egészét. Fokozta a zavart, hogy az ille­tékesek ezt a — panaszok útján felszínre került — tévhitet nem siettek eloszlatni. A kedélyeket megnyugtató, „szélcsendet” teremtő helyes ál­lásfoglalást csak az utolsó pil­lanatban - a nyári idény elején - adták ki. Lényege, hogy nem tesz (különbséget a kétféle tu­lajdon között. Szerencsére az idegenforgalmi hivatalok — a fővárosban és vidéken — bízva abban, hogy végül is a jogos álláspont győzedelmeskedik — igyekeztek megnyugtatni part­nereiket, elsősorban azokat, akik már évek óta „törzsgárdis- tók” a fizetővendégszolgálat­ban. Ennek a „rugalmas” mód­szernek köszönhető, hogy na­gyobb visszaesés nem követke­zett be. (A kezdeti bizonytalan­ság miatt így is - csak a Bala­ton körül — többezer vendég­nappal kevesebbet teljesíthet­tek az idegenforgalmi hivata­lok, mint az elmúlt évben.) Ha valaki azt kérdezi, jelen­tős-e a fizetővendégszolgálat a hazai idegenforgalomban? - válaszul álljon itt néhány adat. Kereken 20 000 szobában na­ponta mintegy 52 000 ember számára van szálláslehetőség magánlakásokban a nyári fő­szezonban. Ebből Budapesten 10 ezer, a Balaton mentén 24 ezer, az ország többi városában és néhány községben további 18 ezer szálláshelyet tartanak nyilván a fizetővendégszolgála­tot szervező idegenforgalmi vál­lalatok. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy a fizetővendégek többsége — minden ellenkező híreszteléssel szemben — nem külföldi turistákból verbuváló­dik, hanem belföldi nyaraló. A tapasztalatok szerint házaspá­rok kisgyermekekkel különösen szívesen veszik igénybe a fizető vendéglátóst. Azok a vidékiek is általában „privát” szobát ke­resnek, akik nehány napot töl­tenek a fővárosban. Vidéki vál­lalatok is szívesen veszik Igény­be ezt a szolgáltatást, ha dol­gozóik bentlakás nélküli tanfo­lyamra utaznak a fővárosba, vagy nagyobb megyei központ­ba. Ami pedig a külföldieket illeti, a családos üdülőkön kí­vül gyakori, hogy vállalótok, amelyek szerelésre, bentlakásra ideküldik mérnökeiket, munká­saikat - részben takarékosság­ból, részben, mert az illetők hosszabb ideig nem szeretnek szállodában lakni, szintén ilyen szálláshelyet keresnek. Noha ebben az évben fel­emelték a fizetővendégszolgálat szobaárait, a tapasztalatok sze­rint még mindig jóval alacso­nyabbak, mint a szállodai szo­baárak. A lakásrendeletet meg­magyarázó hivatalos állásfog­lalás - a többi között - ki­mondja: ha a bérbeadás ide­genforgalmi szerv közreműkö­désével történik, a bér össze­gében a lakás tulajdonosa és az idegenforgalmi szerv szaba­don állapodhat meg. Jelenleg a balatoni kiemelt üdülőhelyeken (például Siófokon, Almádiban, Füreden és Lellén) a lakás fek­vésétől, berendezésétől és fel­szerelésétől függően a kétágyas szoba ára napi 70-85, Buda­pesten 63—75, más üdülőhelye­ken 48-60, az ország egyéb vi­dékein 46-58 forint. A jogszabályok azt is megha­tározzák, hogy az idegenfor­galmi szerv közreműködése nél­kül bérbeadott, berendezett egész lakásnál legfeljebb két­szer, lakrésznél, szobánál leg­feljebb háromszor akkora bért lehet kérni, mint amennyit a la­kás, illetve a lakrész béreként megállapítottak. A kialakult „szélcsendben” az érdekeltek többsége természetesnek tartja, hogy az adókedvezménnyel is az idegenforgalmi szervek mun­káját kívánják előnyben része­síteni. Eszerint például, aki köz­vetlenül adja bérbe lakását, az a bruttó bevétel 30 százaléka után 60 százalékkal kezdődő progresszív adót fizet, aki pedig valamelyik idegenforgalmi hiva­tal útján köt szerződést fizető­vendégszolgálatra, az csak 4- 20 százalék között adózik. A jelenle? idényben lé ———------- vo és kialakult á rak a tapasztalat szerint mind­két fél számára elfogadhatók, de elsősorban a vendéget foga­dókat ösztönzi és remélhető, hogy egyre többen kapcsolód, nak be a fizetővendégszolga­latba. Természetesen nemcsak az a cél, hogy mennyiségileg emeljük a bérbeadott szobák számát, hanem az is, hogy az üdülést, pihenést, vagy máso­dik otthont nyújtó házigazdák minél kulturáltabb vendégfoga­dásra rendezkedjenek be. f. M. — A Pécsi Úttörőzenekar ma, szombaton reggel utazik Mis­kolcra — a vasárnap délelőtt , megrendezésre kerülő SZÚR-ra, a gyerekek mór szombat dél­után bemutatkoznak a város la­kóinak: Avas-szálló környékén térzenét adnak. PÁSZTORIDILL PÉCS-VASASI MG. TSZ. Pécsszabolcs, Újhegy, Hird határában, továbbá Pécs-Vasoson, szőlő- és gyümölcstelepítésre alkalmas HÉTVÉGI TELKEK ELADASAT MEGKEZDTE. Érdeklődés a tsz központi irodájában. Vasas, Búzakalász utca 44. szám. — Iharfa. Ez a jó meg a ga­lagonya. Be kell zsírozni, aztán j megsütni, attól lesz ilyen bar- I na. Belelaragtom ám a nevem is. Na hol van hát, pedig ide faragtam? Itt van ni, Vé, Ká. j Annyit tesz, hogy Varga Kál­mán. — Bicskával farag? — Avval. A múlt vásárban j néztem faragókést, de az igazi j az száznegyven forint. Annyi ne- ! kém nincs. A bot egyharmada még sima. nem szántiák végig a természet [ adta Ízléssel belevésett, nagyon egy szerű motívumok. — Egy hét óta csinálom. Úgy számítom. még három nap és készen lesz. — A jószág? — Elvan az. Amott legel, a Mackó meg a Csepás vigyáz rá. Máskülönben a magyartelki téesi marhái, Oda szegődtem. J — Kitől tanult faragni? — Magamtól. Amikor gyerek­pásztor voltam, farigcsáltam. Az­tán elmentem más munkára, most megint pásztornak álltam. Hát farigcsálok most is. A bot vagy másfél méter hosszú, vastag, a boldogabbik vége pipafej-szerűen elhajlik. — Ez pipa ám, vagy mit is mondjak, pásztorbot pipafejjel. Ki is fúrnám, de nincs hozzá készségem. Hát rátettem ezt a fejire. Felénk fordítja a bot fejét, a napfényben tűzpirosán csillan a rászerelt macskaszem, a kerék­párokon használatos fényvissza­verő prizma. —- Stoplámpa. Ugye jó? — Hm. Komolytalan vevőnek látszunk, mert megvillantja még néhány­szor a botot, igazit egyet a ka­lapon és visszatelepszik a gyep­re a földút szélére. Farag. D, Kónya Könnyebb FIZIKAI MUNKÁRA állandó jelleggel, DOLGOZÓKAT FELVESZÜNK. Egészséges munkakörülmény üzemi étkeztetés. Jó erőben levő nyugdíjast is alkalmazunk. Jelentkezés: Vasutas Sporttelep gondnokánál. Verseny utca 11. Szemrehúzott pörgekalap, sza- lonnázó bicska, a földön egy szolgálati oldaltáska, amilyet a rendőrök hordanak. A pásztor Tésenyfa és Ózdfalu között az úttalan út mellett ül, és farag. — Szép lesz a bot. — Vegyék meg! — Mire tartja? — Ezer forint. — Sok érte. — A múzeum *is ennyit ad. Ezer forintot. — Csinált már nekik? — Még nem. De a múltkor itt volt egy városi ember, az mond­ta. Hát majd csinálok. Lesznek rajta ökrök is. nagyszarvú ma­gyar ökrök. Láttak már olyat moziba? — Láttunk. — Nahát. Olyan lesr. A bot melegbarna, a rovát­kák, kacskaringók vakitó fehé­ren lutnak végig rajta.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents