Dunántúli Napló, 1972. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-24 / 199. szám

6

DUNÁNTÚLI NAPLÓ

1972. augusztus 24.

Vízbe fúlt vagy megölték?

Hol halt meg Lajos király?

Négyszáz éves kérdések válaszra várnak (3.)

Fchérvóry Istvón nyomán. A vasúti hidat, a temetőt és az egykori halastavat rajzoltam be az eredeti Vásárhelyi Pál-féle térképbe.

p ehérváry István Mohács * nyugalmazott főmérnöke volt szíves rendelkezésemre bocsátani egy 1827-ből származó Vásárhelyi Pál által felvett térképet a Csele patak torkolatáról, melyből megállapítható, hogy napjainkig több, mint száztíz méter partot vitt e! a Duna a Csele patak toi- kolati részéből. Igazolhatom e tételt a birtokomban lévő két régebbi térképről készített fotókópiával is, mely a mohácsi, törökök által készített várat ábrázolja. Igaz, hogy e hely

kb. 3 km-re délebbre fekszik a Csele torkolatától, de az előzők igazolásaként jól felhasználható. Az egyik- térképet 1663-ban készítette Ottendorf Henrik, o másik 1687-ben egy olasz hadmérnök munkája. Igen jól látható a két térkép összehasonlításával, hogy az eltelt 24 év alatt a Duna elmosta a belső vár keleti falát a két bástyával együtt. Ma már nemcsak az 'egész belső vár, hanem a témánkhoz tartozó Csele község, a patak Dunába folyásánál, és a Csele patak által táplált egykori halastavak, valamint torkolatvidék is a Duna martalékává vált, 1323—1526-ig is igen valószínű, hogy sokat elvitt a Duna a patak torkolati részéből és az ott lévő, közeli halastavakból. Ezek a halastavak talán már 1526 táján, kétszáz évre az okirat keltétől, gondozatlanokká, mocsarasokká váltak. Ezért beszélnek a korabeli £orrásmunkák mocsárról, mocsaras tóról, ahol II. Lajos király a halálát lelte. Meg kell még jegyeznem, hogy e régi halastó és a jelenlegi Csele patak közötti szintkülönbség kb. 4—5 méter. Ennyivel mélyebbre vágta már be magát, az esőzéseknél igen gyors folyású patak.

Ottendorf Henrik által rajzolt térkép lóó^'ból.A. znofiácrsi törökkori várUgyancsak e tavon, illetve a patak itteni részén, egy vasúti híd vezet át észak—dél irányban, melyet az 1950-es években készítettek a leendő mohács—bátaszéki vasútvonal számára.

Az 1926-ban kiadott Mohácsi Emlékkönyvben Gyalókay Jenő bizonyára még nem ismerte azt az okiratot, mely az esztergomi Érseki Levéltá' tulajdonát képezi. Egyúttal itt köszönöm meg Németh Antal ny. professzor úrnak, hogy ezen okiratra, valamint Prokop Gyulának: „II. Lajos király pécset- gyűrűje" c. nagyértékű munkájára felhívta figyelmemet, amikor ez év (1972) áprilisában a mohácsi csata emlékeivel ismerkedett városunkban. Az okirat, valamint Prokop Gyula nagyszerű okfejtése alapján bízvást választ adhatunk az 1926-ban Gyalókay Jenő által feltett kérdésre: Kik temették el II. Lajost?

íme, az okirat latinból magyarra fordítva: „Báthori István Magyarország és a kunok bírája ezennel tanúsítjuk, hogy nemes mlatoviti Horváth Márton néhai felséges Lajos király úrnak a pecsétgyűrűjét - amelyért felséges Mária királyné úrnő a Miklós mester pécsi kanonok pecsétje alatt kelt Írással öt küldte el a közelmúlt napokban azokhoz a jobbágyokhoz, akik néhai Lajos király úrnak az öltözékét a mohácsi mezőkről magukkal vitték — jelenlétünkben hűségesen átszolgáltatta a királyné őfelségének, amelyet azután őfelsége a tanácsos urak jelenlétében szétvágatott. (Ősi jogi szokás.) Őfelsége mentesítette őt ezzel az üggyé/ kapcsolatban, most pedig őfelsége példáját követve mi is a jelen oklevelünkkel teljességgel feloldjuk őt minden felelősség alól. Kelt Pozsonyban Keresztelő Szent János születésének ünnepén, az Úrnak 1527. évében." Horváth Márton királyi kamarás, pohárnok és étekfogó volt.

Tehát az oklevél alapján fény derült orra is, hogy a Mohács környéki jobbágyok temették el II. Lajost. A török kivonulása után - október elején — a visszamerészkedő jobbágyok a mocsaras tóban és környékén a sok holttest közt a király tetemét felismerték és leszedve róla az öltözékét, pecsétgyűrűjét, valamint a nyakában lógó aranyszívet, eltemették.

Ezt a frissen hantolt sírt találták meg Sárffy Ferenc és Czetricz Ulrik a benne lévő királyi holttesttel október közepén. Az oklevél nem említi az aranyszívet, de Prokop Gyula tanulmányában igen pontos okfejtéssel utal arra, hogy Horváth Márton bizonyára az aranyszívet is magával hozta. Az oklevélben ez nem szerepelhet, hiszen ez nem volt jogi jelentőségű, csak a pecsétgyűrű. Az özvegy Mária királyné végrendeletét idézve azonban ezt vitathatatlanul tárja elénk. íme a végrendelet: ..Férjem, a király halála óta aranyszivet hordtam magamon, amelyet élete végéig viselt volt. Parancsolom, hogy ez a

szív a láncocskávai együtt, amelyen függ, beolvasztassák és a szegények között széfosz- tassék. Két embertársa volt azok haláláig, kik az életben szeretetben és hajlamban soha elválasztva nem voltak, azért semmisüljön meg az és változtassa meg alakját, éppúgy, mint az egymást szeretők testei."

Jogosan felmerülhet az a kérdés is, hogy II. Lajos holttestét mért nem találta meg a török, vagy a seregükkel vonuló sok martalóc, akik bizony a holtakról is lehúzták értékes ruhadarabjaikat, elvitték fegyvereiket, egyéb értékeiket?

AipoAáori törólskon vár Jöttében..

E kérdésre nekünk mohácsiaknak, víz mellett élőknek, igen egyszerű a felelet. Sajnos, a Duna minden évben megszed, áldozatát és ily szomorú esetekből levonva a tanulságot, a következőket mondhatjuk: az emberi test vízbe fulladva vagy szívgörcsben meghalva elmerül a vízben. Csak akkor kerül ismét felszínre, ha a test, főleg a belső részei oszlásnak indulnak, gázosodnak, melyek a testet köny- nyebbé teszik. Ez az eset történhetett II, Lajos holttestével is. Körülbelül addig feküdhetett a víz alatt, hiszen fegyverzete, páncélja, súlya is víz alatt tarthatta, míg a török azon a területen járt. 1526. október 10-én egyetlen török sem volt a Dráva bal-parti, magyarországi, dunántúli területén. Az előmerészkedő jobbágyok akkor találhatták meg a víz felszínére került királyi holttestet, melyet felismertek a róla levett pecsétgyűrűről, és eltemették a mocsár közelében.

Közvetlen ezután találja meg Sárffy és Czetricz a király holttestét, hiszen 1526. október 19- én erről már levelet ír Rodarics Istvánnak.

A királyt 1526. november 9- én temetteti el Zápolya János ünnepélyes keretek közt Székesfehérváron. 1527. november 11-én Ferdinánd király újból megismétli II. Lajos temetését.

Ezeket szerettem volnc ismertetni, hogy röviden áttekinthessük a már eddig ismert és időközben ezzel kapcsolatban történt felfedezéseket.

Kiss Béla

A

z 1892-es választásoktól kezdve élete végéig Mikszáth az „isten háta mögötti” fogarasi nemzetiségi kerületet képviselte — olvassuk Király István Mikszáthról szóló monográfiájában. Nem jutott neki közelebb mandátum, mert amint írta, „végre is ki tehet arról, hogy nincs elegendő kerületünk, vagy hogy annyi a nagy emberünk", s elvégre ű csők a „magyar kultúrát szolgába, és nem a mogyar fer- deségeket”. Az viszont igaz, hogy Mikszáth maga sem törekedett akkor már közéleti sikerekre, egyre inkább félvállról vette a politikát. Ö, aki pályája kezdetén a Pilvax kávéház fiataljaihoz hasonló útroi álmodott — író és politikus akart egyben fenni — mind csalódottabban sáncolía el magát az íróasztala mögé. Huszonhárom éves képviselősége alatt mindössze kétszer iratkozott fel szólásra a parlamentben — kell-e ennél beszédesebb tény? Fogaiasra 18 év clo t időnként mégis leutazott. A kerület négyszer választotta képviselőjévé. Minden alka lommal díszes fogadtatásban részesült, úgynevezett „alkotIsmeretlen Mikszáth-anekdotálc

mányos parádéban”. A vonat [ í érkezése előtt fényes fogatok j egész sora lepte el oz indó- j ház belső udvarát. Maga Mikszáth említi nagy elismeréssel: „Sehol nincsen olyan bőség szép fogatokból, mint itt, a ménes hazáiéban”. Most a romániai Új Élet című képes hetilap Mikszáth életének erről a periódusáról közöl összeállítást, amelyben számos érdekes anekdotát bocsát közre. Egyik alkalommal zuhogó esőben érkezett a nagy író, mégsem hi- bádzott a fogadtatás, „csurgott a sok édes szó is, mint a méz”,

| emlékezik vissza kedélyesen az ! ünnepelt, dehát — „dicséretből csodálatosan sokat elbír az ember.”

Mikszáth közben megpiobal- I ta félbeszakítani a szónokló, j koros pártelnököt, akit Páncél Károlynak hívnak, de az nem engedett a magáéból. Minek is jött ki az állomásra? Piron- gatta később Mikszáth. - nem a képviselőnek jöttem én ki! — felelte az öreg. - Olyan képviselő nincs a világon, hanem

kijöttem az írónak. Annak én kijövök, még ha belehalok is!

Konteszveller József 86 éves nyugalmazott gyógyszerész így emlékezett Mikszáth látogatására: „Vagy háromszor, négyszer láttam az utcán Mik- ] száthot. Amikor megérkezett Fogarasra, mindig nagy ovációval fogadták, s vitték egyenesen a főispán lakásába. Ez az épület első emeletén volt, a jobb szarokban. Ma kórház működik benne. Általában né- | hány napig Bausnern Guido | vendége volt (így hívták a főispánt), megvárta a választások végét, s elutazott. Soha ! nem korteskedett, nem tartott beszédet a tömegnek. Az utód : jóval, egy itteni román ügyvéddel is nagyon jó barátságban volt, mindig felkereste őt, s képviselőtársa ebéden, va- j csórón látta vendégül. Annak 1 idején a házat gyönyörű kert vette körül. Tele egzotikus növényekkel, díszcserjékkel, pi I rosbogyós fákkal, virágokkal, s az ágyások széle üres pezsgős \ üvegekkel volt kirakva.”

j Bisztray Gyula irodalomtör- •. ténész szerint Mikszáth „A se- S listyei aszonyok" című művében megírta ezt a kertet. Igaz, hogy két láncon tartott medve is volt benne?

— Lehet, hogy megihlette a kert. Az emberek mindig kíváncsian lestek be a kovácsoltvas kerítésen. De a medvékre nem emlékszem. Talán a voilai • birtokán láthatta őket az író.

Hogy mit intézett el, mint kép- ! viselő a városnak? A nagy- j községet rendezett tanácsú vá- | rossá tette, s megszervezte a gimnáziumot. Magam is az új gimnáziumban jártam egynéhány évet. Akkoriban nagy Miks/áth-kultusz volt a diákok között. Emlékszem, időnként j műkedvelő előadással egybe- i kötött diákmulatsógokat ren- í deztünk, s a belépődíjakból i mindig megvettük Mikszáth legújabb művét az iskolai könyvtár részére. Egyébként a fiúgimnózium irodalmi körét is valamikor Mikszáth Kálmánról nevezték el. Hogy ismertük-e a könyveit? Hát, hogyne! Olvasta és szerette azokat mindenki.

A kerámia szimpozionnak adott otthont az egykori siklósi kolostor

Erb János felvétele

Baranya megye oktatásügye a török kiűzése utáni időben

1686. október 14-én érkezett Pécs alá a Magyarország felszabadítására szövetkezett hadsereg Baden! Lajos őrgróf vezetésével. Buonviri pápai követ előadásából tudjuk, hogy Pécset a vízvezeték elvágásával, a víztartók felrobbantásával kényszerítették megadásra.

Már 1687-ben két jezsuita pap megkezdte a tanítást Pécsett, és ezzel a ténnyel vette kezdetét a közoktatás újjászervezése is. A két jezsuita iskolájának egyenes folytatása a pécsi gimnázium, a mai Nagy La- ! jós Gimnázium, amely tehát 285 éves működésével külön fejezetet jelent a magyar kultúrtörténetben. Ezzel az iskolával mi is az elkövetkező hónapokban külön kívánunk foglalkozni.

Miközben Pécsett szinte a felszabadítással egyidőben megkezdődik a kulturális újjáépítés.

, a megyében is megindul az élet.

Baranya már a középkorban európai színvonalon álló művelt terület volt. Nem véletlen, hogy pécsi püspök volt Janus Pannonius, és hogy Pécsett alakult az első maqyar egyetem 1367-ben, hisz „Pécs a tudomány magjainak terjesztésére különösen alkalmas”. A pécsi iskolákon (és főiskolán) kívül a megye 69 plébániája egyben a kultúrának is egy-egy fellegvára, amelyben a pap, vagy az általa alkalmazott tanult ember oktatta a fiatalokat. Az írás-olvasás tudás sokkal általánosabb volt, mint általában gondolják erről a korról.

A török uralom alatt a megye községei elnéptelenedtek, a plébániák elpusztultak és keresztény fiatalok oktatása is jóformán megszűnt. Míg a török \ előtt Baranyában átlag kétkilo- \ méterenként volt egy-egy kis | község, a török után hatalhlas erdőségek borították a területet. A kisközségek újjátelepíté- se pedig a benépesítési folyamat során nem látszott gazdaságosnak. így alakultak ki Baranya megyében a nagyobb községek. Ez a fejlődés kb.

| 1714-ig áll fenn. Eddig adják ugyanis azokat a kedvezményeket, amelyekkel csalogatják a lakosságot az egyes nagyobb birtokokra.

Amíg egy 1542-es összeírás Pécsen kívül 69 plébániáról tud, eqy 1703-as összeírás szerint Baranya megyében 10 plébánia van. Mivel pedig a plébános egyik legfontosabb teendője j volt az oktatás, ugyanennyi nagyobb iskola újjáéledésével ; számolhatunk.

1729-ben Domsics Mátyás pé- ' •esi kanonok kánoni visitacióí J tartott a megyében. A Visito [ jegyzőkönyve igen érdekes és j hiteles képet ad a? újjáalakuló ! megyéről. Pár érdekesebb ada- I tot érdemes megjegyezni.

1729. március elején jár a i visitator Nádasdon (Mecseknó- dasd). Leírja a templomot, pap- j lakot. Eszerint a paplakot vályogból építették a lakosok, két szoba van benne. A háztető zsindelyes. Van konyha és kemence (caminus íigneus) A plébános jövedelme két hold szántó, melyet a hívek művel- j nek, A tanító Khellnei Ferdít j

nánd Lipót, 49 éves. Tud magyarul, németül és folyékonyan (percommode) latinul. Háza nincs, zsellér módra (vagyis bérben) lakik. Fizetése páron- kén* egynvolcad gabona és öt krajcár. Minden gyerek után még hét krajcárt kap.

Ez a jövedelem az adott időben szépnek látszik, de a jegyzőkönyv megállapítja, hogy sokan tartoznak a párbérrel. Van, aki hat éve nem fizetett a tanítónak semmit.

Március 24-én Nádasd í'liá- jában, Cikón jár. (Filiában nincs pap, de tanítót itt is tartottak.) A tanító Schmeiler János 31 éves. A nép panaszt tesz ellene, hogy hanyagul látja el munkáját, ezért a visitator meginti. Érdekes, hogy Cikón 284 főnyi lakosságból 31 evangélikus, akik külön, tartanak tanítót. Tehát Cikón ekkor - noha item volt papja - két tanító működött.

Március 27-én jár Bikaion, amely szintén filiális község, tehát papja nincs. A tanító Prigo- sits Lőrinc 25 éves, aki tud magyaron kívül horvátul és latinul. Mágocs már plébániával rendelkezik. Tanítója Miskóczy Gergely, 35 éves, Kishont megyéből való. Tud magyarul, latinul, németül, lengyelül és szlovákul. Egy év óta szolgál itt. Lakása egy szoba, konyha, kamra. A nagyobb helységek közül megemlítem még Mindszentet (Felsőmindszent). A tanító Morvát István. Tud magyarul és latinul, de írása zavaros (serip- tura obseura). A hívek nem fizetik rendszeresen. Szék (Magyarszék) tanítója a visitator szerint tanulatlan (inerudilus), mivel nem tud latinul. De jó kántor és tisztében szorgalmas. Vaskaszentmárton (Felsőszent- márton) tanítója (lud'magister) gyenge jövedelme miatt eltávozott a faluból. A sumonyi tanítóról megjegyzi, hogy latinul csak gyengén tud, háza piszkos. A kisasszonyfai Tattenpik Mihály ,jobb ember is lehetne”. Az arányosi tanító. Német Pál Pécsett két szintaxis osztálvt végzett (tehát a gimnázium alsó tagozatát elvégezte). Öt arra utasítja a visitator, hogy minden iskolából elmaradó gyerek utón o szülőktől évi egy forint illetéket szedjen.

Május 10-én Cserkúton jár a visitator. A tanító Üivári Zsig- mond, 25 éves. Latinul nem tud, írása tűrhető. Jövedelme gabona és bor. Készpénzt nem kap. Ezért meghagyja a hívőknek, hogy páronként (házaspáronként) évi 10 dénárt fizessenek. A tanító panaszkodik, hogy egy éve nem tud magának csizmát venni.

Ebből a rövid áttekintésből megállapíthatjuk, hogy Pécsen kívül — ahol a már említett iskola működik — a megyében is szépen fejlődik az oktatásügy. Valamennyi számottevő községben működik iskola, ahol a gyerekek anyanyelvükön kívül latinul is tanulhatnak. A tanítók nemcsak „kcisza-kapa kerülők”, hanem gyakran igen művelt emberek, akik ezen a szinten nevelik a lehetőség szerint a gyerekeket is.

Dr, Rajczj Pétét

t