Dunántúli Napló, 1972. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-03 / 181. szám

<972. augusztus S. DUNÁMTÓL! NAPLÓ 3 A baranyai üdülőhelyek ellátása Szigetvárra, Sikondára nincs panasz, gondok Orfűn Áz „ötforintos Zsiguliu — nászajándék Fiatal házaspár az Országos Közlekedési Kiállítás főnyereményének tulajdonosa Most van a szezonja a stran- dolásnak, (ha az idő engedi) a szabadságolásoknak. A nap­sütéses időn kívül a strandok, kirándulóhelyek megfelelő ke­reskedelmi ellátása is előfelté­tele a pihenésnek, kikapcsoló­dásnak. Körriportunkban Sziget­vár, Sikonda, Orfü kirándulóhe­lyek ellátottságáról számolunk be. Vendégvárás Szigetváron A strand előtti utcában Tiosz- szú sorban a személyautók, a vár előtti parkolóhelyen is bu­szok, autók. — Ma szép időnk van, meg Js látszik, tele a strand, eddig mintegy 1800 jegyet adtunk el a mai napon — mondja a pénztáros. — Sajnos azonban, hogy az utóbbi hetekben a sű­rű felhők, az eső elriasztja ven­dégeinket. Vidám az élet a medencében, körülötte is. Vannak, akik ma­gukkal hozott kirántotthúst, rán­tott csirkét falatoznak, mások bíztak o strand jó ellátásában és itt vásárolták meg az enni, inni valót. A fürdőterületen lévő pavilonok valóban jól felkészül­tek a vendégek fogadására. A Szigetvári Zrínyi Tsz sült hurkát, húst, kolbászt árul, mellé saját sütésű házikenyeret adnak. Bő a választék borokból is. — Árunk van, csak vásárló is kellene hozzá — mondja a pa­vilon vezetője, aztán az időjá­rásra panaszkodik. Jó az ellátás Kaiból is. A Szigetvár és Vidéke ÁFÉSZ bolt­jában — sült kolbász, hurka, konzervek — jegelt üdítőitalok, cola, jaffa. Aki sörre szomjazik szalon sört vagy jugoszláv, il­letve osztrák sört ihat. Virsli, debreceni, kocsonya állandóan kapható a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat pa­vilonjában. — A napokban bevezettük az egytál étel árusítását is — mondja a pavilon vezetője. — Régi probléma oldódott meg. Emlékszem, hogy a Dunántúli Naplóban korábban megjelent egyik cikk is sürgette ezt. Most kérem mit parancsol? Mert ki­tűnő bográcsgulyásunk van 8,60- ert, vagy babgulyást tudok ad­ni ugyanannyiért. De egytálétel a specialitásunk, a szigetvári töltött káposzta — mindezeket az Oroszlán étteremből hozzuk — 11,50-ért. Rövidesen ízes és túróspalacsintát is árulunk, üdí­tőitalunk van bőven, cukrász- süteményünk minden nap, rétes vasárnap. Nincs panasz az ellátásra Sikondán Felhős, esőre hajló az idő, — e medencében alig néhányon. A strand területén lévő büfék telve áruval, — jegelt sör, üdí­tőitalok, — sült hurka, kolbász. „Hétfőn szünnap” — hirdeti a tábla a zöldségesüzlet ablaká­ban. üdülőhelyen az egyetlen zöldségesbolt „szünnapja" nem szerencsés megoldás. Aki para­dicsomot, paprikát vagy egyéb zöldséget kíván vásárolni hét­főn, — hoppon marad. Egy kis szervezéssel talán megoldható lenne a hétfői nyitvatartás is. A vendégek érdekében. A Baranya megyei Vendéglá­tó Vállalat 500 adagos Hársfa vendéglője viszont biztos „tá­masz" az éhezőnek, szomjazó- nak, III. osztályú áraival, itt ét­keznek a sikondai csoportos üdülők is. A Turista üdülőben nyaraló ötven gyerek is jóízűen fogyasztja itt a reggelit, ebé­det, vacsorát. A budapesti Köz­ponti Fizikai Kutatóintézet dol­gozóinak gyermekei rendszere­sen itt nyaralnak csoportokban. Autóbusz érkezik, negyven­ötven fővel. Az étterem vezetője a buszra pillant. — Nincs baj, ha bejelentés nélkül jöttek vacsorára, bő kész­letem van — mondja. — Bár­csak jönnének . . . Pincér lép hozzá. — Mi is lesz a gyerekek mai uzsonnája? — kérdi. — Tea, fonott kaláccsal. Ellátási gondok Orfűn Az orfűi üdülőterület ellátása sokat javult idén. Bár... Hanem haladjunk csak sorjában. A régi kis boltban ma is a vevő angyali türelmére van szükség, míg kivárja, hogy ki­szolgálják. (Aki sietni akar, az innen is átmegy inkább a „rá- kosi" ABC-be.) Szombat délután van, kenye­ret kérek. Egy darab kemény valamit adnak. — Ez legalább kétnapos — próbálok tiltakozni. A válasz magabiztos: — Ma kaptuk kérem, mind ilyen. Kár, hogy elhittem. így csak otthon derül ki, hogy csütörtöki kenyeret sóztak rám „friss" gya­nánt. Kojánkodva láttam, hogy más nyaralótelepi szomszédok is ebből a fajtából kaptak. Más­nap a pirított kenyér illata leng­te be a vidéket... A kenyér Bükkösdről utazik ide, s mire a polcokra kerül, érthetően „fáradt" már kissé. Vajon nem lenne egyszerűbb Pécsről szállítani? Talán még az sem lenne megoldhatatlan, hogy valamelyik reggeli busszal egy-két kosár friss péksüte­ményt is kijuttassanak. Az ABC idén a sláger. Tavaly a kései avatás miatt már nem nagyon örülhettünk neki, idén annál inkább. Igazi városi bolt — majdnem városi ellátással. Mert azért hiába a mutatós forma, a szép belső berendezés, a figyelmes kiszolgálók, ha a polcokon nincs mindig az, ami­re szükség lenne. De efelett szemet is hunyna az ember. Sok mindenért kárpótol a gyorsaság, meg az, hogy reggeltől estig és még vasárnap is lehet vásá­rolni. Az sem utolsó dolog, hogy mindennap van friss hús, felvá­gott és még téliszalámi is. Ha-. nem az ember nemcsak ezek­kel él. Kell például a tej is. Van is. Néha savanyú, pedig friss. Reggel megveszem, haza­viszem, kóstolják a gyerekek, aztán eltolják maguktól a bög­rét. Savanyú a tej. Pedig „friss". Percek alatt megalszik. Aztán a zöldség, a gyümölcs... Most a nyár derekán ez még mindig ritka madár. Krumpli van, esetleg káposzta is, meg tök. De paprika, paradicsom, vagy valami gyümölcs . . . Lehet, hogy balszerencsés voltam a vásárlással és mindig olyankor mentem, amikor már, vagy még nem volt. De akkor sokan vol­tunk balszerencsések, mert má­sok is hasonlót tapasztaltak. És ami volt? Azt másutt már szép csendben kidobják. Hát igen, az üdülőterület húsellátása már megoldódott, de a zöldség- és gyümölcsellátás még mindig ott tart, mint évekkel ezelőtt, pedig akkor sem tartott sehol. Meg­oldhatatlan dolog ez? Még helyben is el lehetne intézni, ha az orfűiek egy évtized után vég­re felismernék a nagy lehető­séget és a háztáji gazdálko­dást az üdülőterület ellátásá­nak szolgálatába állítanák. Nem is lenne rossz üzlet! így pedig? Az üdülő azzal teszi változatos­sá nyaralását, hogy időnként beruccan a városba, hogy több napra elegendő zöldárut szállít­son ki pihenő családjának. És ha már így van, akkor jöhet a tej is, mert a pécsi talán még holnap sem megy össze, a ke­nyér pedig még holnapután i^ ehető lesz. Persze lehetne másképp is, dehát minden nem mehet egy­szerre. Az ABC áruház már megvan (a két tó között hatal­mas tábla hirdeti létét) és egy­szer talán az áruellátása is ki­fogástalan lesz. Hír: a Petőfi Sándor honvédlak­tanyában vasárnap ünnepélyes ke­retek között esküt tettek a fiatal katonák. Egyhónapos katonák, A kiképző tiszt számára ez azt jelenti: még ijesztően sok a megtanítandó, de miután a kiképző egyúttal parancsnok is, aki az emberei hangula­táért, közérzetéért, nyugalmáért is felelős, erre az időszakra a kemény munka mellett minde­nekelőtt az ismerkedés, a biza­lom megszerzéséért folytatott küzdelem a jetlemző. A sorban mindenki egyforma, de a parancsnoknak azt is tudnia kell, hogy ez csak a fel­szín. Amikor vége a kiképzés­nek, amikor ki-ki leteszi a fegy­vert és egyedül marad, elő­jönnek a gondok, a vágyak, A múltját senki sem hagyhatja a laktanya kapujában. Az otthoni gondok és a frissen szerzett be­nyomások meghatározó módon befolyásolják a másnapi telje­sítményeket, így aztán érthető, hogy egyre több tiszt, parancs­nok vallja: minden azon múlik, sikerül-e megismerni az embe­reket Acélszörny a Duna hátán Csicsók Károly alig múlt 18 éves. Arca szinte lányosán si­ma, a szeme mindig nevet. A súlyos bakancsokat még nem szokta meg a lába: úgy jár-kel, mintha sántítana. Napszítta zöld ing, széles derékszíj, ko­mor sapka. Egy gyerek katona­ruhába öltözött... — Mi a legnehezebb? A legnehezebb? - Elneveti magát: a legnehezebb a fel­mosórongy ... — És a legszokatlanabb? — Az örökös elfoglaltság. — A legellenszenvesebb? — Az ébresztő, mi lenne más? Komlón, a Mecseki Szénbá­nyák Karbantartó üzeménél dolgozott. Nyolc általánost vég­zett, majd szakmunkásképzőbe járt. Acs. Sohasem hangosko­dik, de a félszegség is távol áll tőle. Ha szólnak hozzá ugrik, ha nem figyelnek rá, rögtön talál valami ülésre szolgáló al­kalmatosságot . . . — Egy mondatban mit lehet­ne mondani az első hónapról? — Rosszabbnak gondoltam. Egyszer voltam eddig csak lak­tanyában, az is nagyon régen volt, még általános iskolás ko­romban. Az az igazság, hogy akkor csak a > fegyvereket néz­tük, semmi mást. — Az üzemben hogy búcsúz­tatták? — Nem a régi helyemről vo­nultam be — gondoltam, job­ban járok, ha átmegyek olyan helyre, ahol gyakorolhatom a kocsizást. Az MHSZ-ben meg­szereztem a jogosítványt, így aztán felcsaptam sofőrnek a sütőiparinál. — És? — Ott senki sem ismert külö­nösebben, kezembe nyomták a j bevonulási segélyt és kész. A I régi helyemen másképp lett I volna. ! Uj ifjúsági klub Pécset! Szerdán délelőtt Maneszku Ferenc, a Pécsi Vegyesipari Vállalat igazgatója megnyitotta a Vegyesipari Vállalat KISZ szervezetének az Irányi Dániel tér 9, szám alatti ifjúsági klub­ját. A vállalat 200 KISZ-korú fia­talja, az 502-es számú Szak- munkáskéző Intézet, a Hőszol­gáltató Vállalat és a Fodrász­ipari Vállalat kiszeseinek, vala­mint az Egyetem utcai Általá­nos Iskola úttörőinek segítségé­vel egy szenespincét alakított át impozáns klubbá. A nyolc méter mélyen levő, 120 négy­zetméter alapterületű klubhelyi­ség egyik érdekessége Bocz Gyula szobrászművész homok- domborműve. Pécs legújabb ifjúsági klub­jának függetlenített vezetője van. A klubban minden nap délután négytől este tíz óráig kulturált körülmények között szórakozhatnak a Vegyesipari Vállalat és a környék KlSZ-fia- taljai. — A behívó meglepetés volt? — Egyáltalán nem. Az MHSZ- be is azért jártam, hogy legyen valami olyan papír a kezem­ben, ami ér valamit a sereg­ben. — Volt-e már olyan élménye, amit sohasem felejt el? — Háromhetes katona, ha voltam, amikor neki kellett mennünk a Dunának. Biztos is­meri azokat a kétéltű páncél­autókat, amikkel át lehet sza­ladni a Dunán. Amíg álltunk a parton, alig kaptam levegőt az izgalomtól, de aztán egy­szerre minden nagyon jó lett. Belecsobbantunk a vízbe, a motor mögött, s az a nagy dög azt csinálta, amit én akartam. Ez nagy élmény volt. — Valami panasz? — Nem értem, miért kétsze­mélyes minden kimenőnad­rág . .. — Komolyabb? — Komolyabb nincs, nem is lehet Szombaton volt a nővé­rem esküvője, s elengedtek, pedig otthon még mozog a fogason a sapkám ... Mindent megteszek... Nem kerestünk Csicsók Ká­roly mellé ellenpéldát, a vélet­len hozta úgy, hogy Papp László honvéd, másik beszél­getőpartnerünk, a számos azo­nosság ellenére is egy merőben más típusú újonckatonát pél­dáz ebben a riportban. Papp László szintén komlói, szintén a Mecseki Szénbányák dolgozója, szintén nőtlen — s mégis vétkes könnyelműség lenne ugyanúgy kezelni mint bajtársát. Huszonegy éves, egy hatgyermekes családból szár­mazik, éveket töltött állami gyermekotthonban, szakmája nincs. — Két évet elvégeztem az iparitanuló iskolában, villany- szerelő akartam lenni. Az ott­honban .megvolt erre is a lehe­tőség, de aztán hogy hazake­rültem, kellett a pénz. Meglehetősen nehezen be­szél, zárkózott, talán egy kicsit bizalmatlan is. Zobák-bányán, ahol mint külszíni iszapoló dol­gozott megbecsülték a szívós­ságáért, s most is azt mondja: ' nem félek én itt sem, amit mondanak, megteszem . . A kérdésre, van-e valami ké­rése, panasza, először csak a fejét rázza, de aztán hirtelen meggondolja magát: — Csak azt nem értem, miért nem hoztak be időben, ha egy­szer ez volt velem a terv ., . ? Az a három év, amivel idő­sebb a szakasz tagjainak egy jó részénél, úgy látszik sokkal nagyobb dolog, vagy ha úgy tetszik, súlyosabb teher, mint ahogy azt a kívülálló gondol­ná. Visszafogottabb, óvatosabb, mint a tizennyolcéves, tehát, normálidős Csicsók Károly, igaz, érettebb és komolyabb is. — Annak örülök a legjobban, hogy kiválóra sikerült a lö­vészetem, s a törzsfőnök adott három nap szabadságot, — Mikor veszi ki? — Augusztus 26-án szeret­ném Ennél remekebb nászajándék már csak egy lakás lehetett volna . . . Az élmény még friss, de a bi­zonyosság már megvan. A sots- jegy és a tőszelvény száma egyezik: 000 485, bemutatója - Román János sörgyári mű- szakvezető technikus - az Or­szágos Közlekedési Kiállítás tárgysorsjátéka főnyereményé­nek boldog tulajdonosa. A vilá­gosszürke Zsiguli sokak szívét megdobogtatta, a sorsjegyvc- sárlók egytől-egyig erre gon­doltak, amikor egy ötösért megvették a kis kék szelvényt. A nyertes is? — Nem is láttuk a kiállítást, a Zsigulit sem — meséli c ma­gas, szőke, körszakállas fiatal­ember, miután ő és ifjú fele­sége a Pécsi Idegenforgalmi Hivatalban elintézték a íorma­— Ez valami ünnep? — Meg akarom tartani az eljegyzést... Lehajtja a fejét, nem mond többet. Zobákon havi 2700 fo­rint körül keresett, elvégezte a nehézgépkezelői tanfolyamot, most ősszel akart beiratkozni a gimnázium levelező tagoza­tára — egyszóval: ő most pont abban a korban van, amikor az ember sok mindent felismer, s belenyúl életébe, hogy a sa­ját ízlésének, illetve vágyainak megfelelően mielőbb átalakítsa azt — A kislány tehát két évig menyasszony lesz ... — Nem hiszem ... Csend van, aki, volt katona azt tudja: mindennél nehezebb dolog ilyenkor a szerelem. Sze­rencsére más téma is van, — Nekem azt mondták: ön az egyik azok közül, akik kiváló eredménnyel zárták az első ki­képzési periódust. — Apám közel negyven éve bányász. Azt mondta: minde­nütt annyi becsülete van az embernek, amennyit a munká­jával elér. Kiválóra lőttem, s kiváló lettem fegyverismeretből is. A géppisztolyt 11 másodperc alatt szedtem szét, s 15 másod­perc alatt raktam össze. Min­dennap nyolctól ötig van foglal­kozás, s aki Figyel, az egy-ket­tőre belejön. Nem szoktam se lógni, se szunyókálni, M-sst ez a munkám . .. Lapunk július 18-i számában közlemény jelent meg a régi gépjárművezetői igazolványok kicseréléséről. A közleménnyel kapcsolatban számoson érdek­lődtek annak pontos értelmezé­séről. Kérdésünkre a Baranya me­gyei Közlekedésrendészeti osz­tályától az alábbiakat válaszol­ták. — Felhívjuk a megye terüle­tén lakó, a megyében dolgozó, vagy a megyében ideiglenes lakással rendelkező gépjármű- vezetők figyelmét, hogy a torló­dás elkerülése érdekében je­lentkezzenek a gépjárművezetői (szürke, könyv alakú), hivatásos gépjárművezetői igazolvány (barna, könyv alakú) kicserélé­se végett. Ezek az igazolványok 1972. december 31-ével érvé­nyüket vesztik. Az említett iga- j zolványokat a műanyagborítású, j rózsaszínű vezetői engedőiy-re I cserélik ki. Akik már korábban i is ilyen vezetői engedélyt kap- I tak, azoknak természetesen nem kell kicserélniök. Az új mintájú (rózsaszín) vezetői engedélyt a foglalkozást gépjárművezető­ként ellátó személyek részére még a leadás napján kicseré­lik, Azok részére, akik nem fog­ságokat. - 8-án jöttünk haza a nászútról, vasárnap a Széche­nyi téri nagytrafikban cigaret­tát vásároltunk. Kínálták a sorsjegyet. A nejem azt mond­ta: minek, úgysem nyerünk, de én azért megvettem . . . Ked­den reggel, amikor az éjszakai műszakból hazamentem, meg­néztem a Dunántúli Naplót, a nyereményjegyzéket is, termé­szetesen. Nem, a sorsjegy nem volt nálam, de a számot az új­ságból megjegyeztem. Nem voit ismerős. Csak amikor este a nejem is hazajött és mutatta a sorsjegyet, akkor lett gyanús a dolog. Egyeztek a számok. Még leszaladtam az Idegen- forgalmihoz megnézni a hiva­talos nyereményjegyzéket, az­tán úgy mentem dolgozni. A kollégák egész éjjel ugrattak... — Vezetni tud? — Tudok, dé jogsim meg nincs. Iskolaidőben a nyári gyakorlatot mindig autószere­lőknél töltöttem, a kocsikat is­merem, vezetni is megtanultam. A szüleim azonban nem en­gedték, hogy járművet vásá­roljak — anyám mindig azt mondta: minek fiam, úgyis csak kitöröd a nyakad ... Szót fogadtam és mivel nem akar­tam venni, hát úgy gondoltam, vizsgázni is felesleges. — És most? — Ha sikerül olyan magán­oktatóhoz jutnom, aki mellett hamar levizsgázhatok, akkor ta­lán egy hónap múlva már meg­lesz a jogsi. Remélem ... — te­szi hozzá. És miért is ne sike­rülhetne? — A szülők tudják már? — Nem. Beremenden laknak, még nem értesíthettük őket. — Lehet, hogy a Román-mama csak innen tudja meg: mégis bekerült a családba egy jár­mű. Ne aggódjék hát, a gye­rek majd vigyázni fog — ha már vezetheti az „ötforintos Zsigulit". — No és hová lesz az efső út? — Még nem értünk rá erről beszélni. Egyelőre azzal báfá9- kozunk, hogy autótulajdonosok vagyunk. — Fiatal házasok,, a pénz esetleg másra jobban kellene. Arra nem gondoltak, hogy el­adják? — Hogyisne! - tiltakoznak egyszerre. Az Országos Közlekedési Ki­állítás gáláns nászajándékának így örülnek, ahogy van. No per­sze egy lakás ... De hát mit kezdhetnének a Zsiguli árával, ha csak az van? Ezért maiad is a kocsi. H -n) lalkozásszerüen folytatnak gép­járművezetést, a kicseréés után a vezetői engedélyt postán küld. jük meg címükre. A cseréhez szükséges nyom­tatvány a közlekedésrendészeti osztályon kapható. Kitöltése után mellékelni kell egy szem­benézeti 3.5x4.5 cm fényképet és a gépjárművezetői vagy hi­vatásos gépjárművezetői igazol­ványt. A közlekedési osztály fel­hívja az érdekeltek figyelmét, hogy az 1972. december 31-ig ki nem cserélt vezetői igazol­ványok érvényüket vesztik. A fél. fogadás helve: Pécs, Kilián Gy. u. 3., fszt. 45., — naponta 8.30- tól 17 óráig, szombaton 8.30- tól 13.30-ig. Pécsi Ingatlankezelő V. mindennemű épületüvegezést munkákat vállal rövid határidőre! Ügyintéző: Tasnádi József Telefon: 51-25. Légszeszgyár utca 15. sz. A sikondai strandon Erb János felvétele (Garay—Hársfai) KETTEN A SORBÓL Békés Sándor Kicserélik a régi gépjárművezetői Igazolványokat

Next

/
Thumbnails
Contents