Dunántúli Napló, 1972. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-23 / 198. szám

W2. augusztus 23, DUNANTOLI NAPLÓ Pártszervezés — pártirányítás A párt éleiében mindenkor Időszerű kérdés élcsapat-jelle­gének megőrzése és erősítése. Aktuális probléma ez nap­jainkban is. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a munkásosz­tály a szocializmus fejlődésének mai szakaszában sem tudja nélkülözni azt a szocialista tu­datosságot, amit a párt képvi­sel. Csak a párt rendelkezik az­zal a politikai képességgel, hogy a munkásosztály célkitű­zéseivel összhangban érvénye­sítse a társadalom többi dolgo­zó osztályának és rétegének sa­játos érdekeit is. Elmondhatjuk, hogy pártunk betölti a szocialista építőmun­ka élcsapatának szerepét. A Magyar Szocialista Munkáspárt soraiban tömöríti a magyar munkásosztály, a dolgozó nép legöntudatosabb tagjait. A párt tagságának kétharmada erede­ti foglalkozását tekintve mun­kás. Soraiban vannak mind­azok, akik a munkásmozgalom több évtizedes harcaiban már sokszor bizonyságot tettek po­litikai felkészültséqükről, helyt­állásukról, áldozatkészségükről, a munkásosztály ügye iránti hű­ségükről. Megtalálhatók a párt­ban a munka, a szocialista építés élenjáró dolgozói, legak­tívabb munkásai, akik politikai­lag, világnézetileq a legöntu- datosobbak, és a közösségért végzett társadalmi munkából rendszeresen kiveszik részüket. A legnagyobb üzemek dolgo­zóinak- körülbelül egyötöde párttag. Pártunk tömöríti a marxista gondolkodás kima­gasló képviselőit, intézményesí­tetten qondozója és terjesztője a szocializmus tudományos el­méletének. Vezető szerepét ab­ban az értelemben is betölti, hogy politikai célkitűzéseinek megvalósítására képes meg­nyerni és mozgósítani a mun­kásosztály, a dolgozók legszé­lesebb tömegeit. A párt vezető szerepének kö­vetkezetes érvényesítése meg­követeli, hogy folyamatosan biz­tosítsuk és erősítsük élcsapat jellegét. Ez vonatkozik szociális összetételének javítására, elmé­leti, politikai és szervező mun­kájára egyaránt. És noha alap­vetően pártunkban a fejlődés pozitív vonásai a jellemzőek, helyenként egészségtelen ten­denciák is fellelhetők. így pél­dául, ha a párt taglétszámá­nak alakulását vizsgáljuk, az utóbbi években az új tagok fel­vételénél kedvezőtlen jelenség az alkalmazottak arányának túl­zott növekedése a munkások­hoz viszonyítva. Ez pedig egy­általán nem „statisztikai”, ha­nem kifejezetten politikai kér­dés. A párt politikai tevékenysé­gét nem mechanikusan hatá­rozza meg tagjainak szociális összetétele, de el sem választ­ható attól. A párt politikája a munkásosztály politikája, az ő érdekeit fejezi ki mindenek­előtt, ezért elsősorban itt talál­hat megértésre, a legkövetke­zetesebb képviseletre és a leg­harcosabb védelemre minden torzítással szemben. A szocia­lizmustól idegen eszmék és ma­gatartási formák a munkásosz­tály tagjainál találhatnak a leg­határozottabb elutasításra. Ta­pasztalatból tudjuk, hogy álta­lában a munkások fellépése a leghatározottabb olt, ahol a ré­gi, az elavult igyekszik teret nyerni, őket kötik a legkevésbé egzisztenciális és egyéb érde­kek, ha az új, a haladó védel­mében szót kell emelni. Ezért a felvételnél feltétlenül figyelmet kell fordítani a helyes arányok­ra. A párt élcsapat jellegének erősítése azonban nemcsak tag­ságának szociális összetételé­vel kapcsolatos, hanem a párt­tagság nevelése, példamutató magatartása szempontjából is fontos feladatokat jelent. Az MSZMP tömegpárt, amelynek több mint 700 000 főt számláló tagsága van, ami az aktív ke­reső népességnek körülbelül 14 százaléka. A párttagok közel 60 százaléka 1957 után lépett be a pártba. Az újonnan felvett párttagok száma évente 40 000 —50 000 fő között van. Ezek a számok egyrészt azt mutatják, hogy pártunk élő, eleven szervezet, amely össze­tételében is visszatükrözi a tár­sadalom mozgását, szüntelenül megújítja önmagát. Másrészt viszont azt is mutatják, hogy a pártra milyen hatalmas felada­tok hárulnak a kommunista, ne­velőmunkában. Hiszen a kom­munistává válás sem automati­kusan, egyik napról a másikra megy végbe, hanem a politikai harc, a közösségért végzett ál­landó, rendszeres munka folya­matában, a marxista—leninista műveltség alapjainak elsajátí­tásával valósul meg. Ebben a tekintetben is van­nak tennivalók. Mindenekelőtt gondoskodni kellene az alap­szervezetekben arról, hogy több olyan pártmeebizatást adjanak, amely a párttagoktól határo­zottabb politikai kiállást igé­nyel, a párt politikájának és normáinak következetesebb vé­delmét, magyarázatát, népsze­rűsítését követeli. Társadalmunk minden öntu­datos állampolgárától elvárhat­juk ma már, hogy politikai szó­szólója legyen a szocializmus ügyének, a párt és a kormány­zat intézkedéseinek. S valójá­ban egyre többen hallatják szavukat a párt, a kormány, a helyi szervek intézkedései mel­lett, felismerve bennük a dol­gozók érdekeit. A párttagokkal szemben pedig alapvető köve­telmény, hogy harcosan védel­mére keljenek a közös ügynek. Megfeledkezik kötelességéről az olyan párttag, aki utcán, vil­lamoson, munkahelyen tétlenül, némán hallgatja a tudatosan vagy tudatlanul rosszhiszemű, zavart keltő nézetek hangozta­tását. A pártot, az eszmét vé­delmezni, érte harcolni többfé­le módon lehet. Mindig a kö­rülmények határozzák meg, hogy mikor, milyen formák kö­zött szükséges ezt tenni: pél­damutató munkával, meggyőző szóval, ha kell fegyverrel stb. Egy doloa azonban minden időben nélkülözhetetlen: annak tudatos felismerése, hogy a harc — bár formái különbö­zőek — soha nem szünetel. Kommunistának, az élcsapat tagjának lenni pedig mindenek­előtt azt jelenti, hogy vállaljuk ezt a harcot A magyar nyelvészek II. nemzetközi kongresszusa Kedden Szegeden a József Attila Tudományegyetem aulá­jában megkezdte ötnapos ta­nácskozását a magyar nyelvé­szek II. nemzetközi kongresszu­sa. Papp Gyula, a városi ta­nács elnökhelyettese, majd dr. Márta Ferenc, az egyetem rex- tora köszöntötte a konarssszus csaknem 400 résztvevőjét, kö­zöttük tizenöt ország mintegy száz nyelvtudósát. A kongresz- szuson valamennyi szocialista ország képviselteti magát, emellett számos nyugat-európai országból s a tengerentúlról is érkeztek vendégek. A szovjet nyelvészek nevében Klara Mai- tinskuja magyar nyelven üdvö­zölte a meqielenteket. Maqvar nyelven kívánt eredményes munkát a kongresszusnak az Eayesült Államokból érkezett Sinor Dénes professzor, aki ki­jelentette: az e'múlt huszonöt évben többet fejlődött Magyar- országon a maayar nyelvészet, mint a megelőző száz év alatt. Erre mutatott rá megnyitó elő­adásában Tamás Lajos akadé­mikus, a Nyelvtudományi Inté­zet igazgatója is. A mostani kongresszus követ­kező nooiain 135 előadás hang­zik el, főként a magyar nyelv, a jelentéstan és a stilisztika kü­lönböző problémáiról, illetve ötven külföldi tudós is tart elő­adást a magyar nyelvről, vala­mint a magyar és a különféle idegen nyelvek kapcsolatairól. Eddig 4 ezer dokumentációt kaptunk 2600-at adtunk Magyar—szovjet együttműködés 400 műszaki-tudományos téma feldolgozásába TJT * r 't r r rr -\ rr Kiváló népművelő A munka szépséget és örömet ad... KONFEKCIÓ ÜZEMÜNKBEN fiatal lányokat varrni betanítunk Betanulási időre bírtosított bért fizetünk. Jelentkezés: rPCSI VEGYESIPARI VÄLLALAT *.ot7 Károly utco 3. sióm. A népművelőkről keveset hol- ! lünk. Munkája általában nem a látványos, hangzatos ered­ményekben, rendezvényekben mérhető — mint sokan hiszik —, hanem a nagyon is csöndes, ki­tartó és szívós eszmei irányító, szervező munkában, amit egy- egy igazgatási vagy lakóterü­let, üzem stb. közművelődésé­ben szerényen és névtelenül ki­fejt. Tomázy Ferenc, a mohácsi já­rási hivatal népművelési fel­ügyelője immár több, mint egy évtizede végzi ezt a munkát. Szívósan, kitartóan és embari kapcsolatokra építve a hivatali kontaktust mindenkivel, akinek bármilyen szerepe van a járás közművelődésében. Merthogy enélkül semmi értelme hozzá­kezdeni. A tennivalókat az em­berek művelődésében irányel­vek és rendeletek szabják meg. Ám hatalmi szóval itt mégsem lehet sokra jutni. Ahol elsősor­ban a társadalmi bázis meg­teremtése a siker záloga, ott különös szerephez jut a „szót érteni" művészete. Azaz min­denkihez a megfelelő hangon szóivá —: kérni és megköszön­ni .. . Munkatársaitól tudom, hogy Tomázy Ferenc emberi, társa­dalmi és hivatali kapcsolatait egészében ez a módszer jellem­zi. Nyilván ez magyarázza ered­ményeit és széleskörű ismeret­ségét is. Főnöke szerint ő amo­lyan „örök népművelő” egyéni­ség, immár három évtizede itt, a mohácsi járásban. Korábban csaknem húsz évig az állam­igazgatás különböző területein dolgozott. 1940-ben „szellemi ínségmunkás”, később díjnok a Mohácsi Városi Tanácson, majd a szakigazgatás különböző osz­tályain dolgozik vezető állás­ban, Közben — társadalmi mun­a szabadság Is kevesebb, nem szólva a népművelő társadalmi presztízséről, ahol bizony akad még pótolni való, és nemcsak a népművelők részéről. Sokszor megkérdeztem már a kultúra szív-lélek munkásai­tól: mi tartja őket ezen a há­lásnak éppen nem mondható munkaterületen. Tomázy Fe- renctől ezt a választ kaptam: — A kulturális élet eleven sokszínűsége. Ebben - jóllehet ez eredmények lassabban és áttételesen mutatkoznak — több szépet és örömet találok, mint más, esetleg jobban megfize­tett vezetői feladatkörben ... W. E. Mint ismeretes, a magyar­szovjet gazdasági együttműkö­dés a közelmúltban érkezett el 25. évfordulójához. Kapcsolata­ink elmélyítésében hatékonyan közrejátszott a műszaki tudo­mányos együttműködés, amely­nek jelentőségéről, eredményei­ről, s további céljairól a követ­kezőket mondotta dr. Jávor Er­vin, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese az MTI munka­társának. A két ország kormánya 1949. július 26-án írta alá azt a megállapodást, amely létrehoz­ta a magyar—szovjet műszaki- tudományos együttműködés szervezeti kereteit. A történelmi körülmények természetéből fa­kad, hogy e kapcsolatok első éveiben az együttműködés meglehetősen egyoldalú volt. Szovjet vállalatok, intézmények ingyen segítették a többi kö­zött műszaki dokumentációkkal is hazánk újjáépítését, anélkül, hogy ezt mi egy ideig viszonoz­ni tudtuk volna. Népgazdasá­gunk gyors ütemű fejlődésével lehetővé vált, hogy immár hosz- szú ideje mi is jól hasznosítha­tó műszaki-tudományos ered­ményeket adhatunk ót szovjet partnereinknek. Napjainkig a Szovjetunió körülbelül 4000 mű­szaki dokumentációt bocsátott magyar vállalatok, intézmények rendelkezésére, s mi ezt 2600 dokumentációval viszonoztuk. Az elmúlt több mint 20 év alatt mintegy 8000 magyar műszaki szakember tanulmányozta a Szovjetunióban a műszaki tu­dományos eredményeket, mi pedig 3500 szovjet műszaki szakembert fogadtunk. A kormányközi bizottság lét­rehozta a minisztériumok közöt­ti közvetlen kapcsolatokat, a minisztériumi keretek között lét­rejöttek az ágazati munkacso­portok. A legeredményesebben a legkorszerűbb iparfejlesztési kérdésekkel foglalkozó munka- csoportok működnek, minde­nekelőtt azok, amelyeknek a számítástechnika, az automati­zálás, az elektrotechnika, o mű­szergyártás, a rádióipar, az au­tóipar, a traktor- és mezőgaz­dasági gépgyártás fejlesztése a feladatuk. Erőteljesen napi­rendre került a tudományos ku­tató és tervező-szerkesztő mun­kák összehangolása, szabadal­mak cseréje, ami a vállalatok, intézmények közötti kapcsolatok elmélyítését is eredményezte. Az 1971-75-ös időszakra 200 magyar és 250 szovjet vállalat, intézmény létesített közvetie kapcsolatokat mintegy 400 U dományos-műszaki problén közös megoldására. Az együt működésnek ezek a formái hozzájárulnak a szocialista o szagok komplex programjánc végrehajtásához. A KGST-bs műszaki-tudományos együttm ködés fontos szerve a műsz* fejlesztési állandó bizottság, szocialista országok mindegyi természetesen nem fejleszthe iparának valamennyi , á9‘ ezert nem is lehet minden t mát a sokoldalú bizottság k rétéin belül megoldani. A b zottság munkáját tehát has nosan egészíti ki a kétolda együttműködés. A magyar—szó jet műszaki-tudományos együt működés fejlesztése ilymóde szerves része a szocialista ga dasági integrációs progra végrehajtásának. Az együttm ködés eredményeit ugyan nemcsak e két ország, hanem szocialista közösség valómén nyi országa élvezheti, ahová jutnak a kétoldalú együttműk dés nyomán korszerűbben, o csobban, jobb minőségbe gyártott termékek. Hazánk a jövőben az edc gieknél is nagyobb mértékbe kíván támaszkodni a szovjet t dományos-technikai eredm nyék re. Az információk nyomán me tesülhetünk felesleges munká tál, számolhatunk azzal, hoc adott esetben milyen műsza eredményeket vehetünk át par nereinktől. Ehhez az szükség hogy még elmélyültebbé válje a közvetlen kapcsolat, adó esetekben őszintén tárjuk nehézségeinket, gondjainkat amelyek megoldásához mir denkor számíthatunk a Szovje unió támogatására. — Új törzsgárda-szabályza A Pécsi Építőipari Szövetkéz idén ünnepli fennállása 2Ö. é fordulóját. Ebből az alkalombt a közgyűlés új törzsgárda-szc báiyzatot fogadott el, mely sze rint a 25 éves szolgálati időv« rendelkező dolgozók arany pe csétgyűrűt kapnak, a 20 éve szolgálattal bírók 1500 forir jutalmat. Tizenöt, tíz és öt utón 100, 500 forint jutalma illetve díszes törzsgárda-igazo vónyt adnak. Először adták át Szabó Ervin Emlékérem Pécsi tulajdonosa: dr. Faluhelyi Vera I kában — műkedvelő együttest veret, tanácsi dolgozóként pe­dig a város jobb művelődési feltételeinek megteremtései egyengeti. Tíz éve kérték fel a járás népművelésének irányítá­sára. Ebben igen hasznosnak bizonyultak korábbi kapcsola­tai, hely- és emberismerete. Osztályvezetője, Lantos József így jellemezte törekvéseit — 1971 óta a népművelés gazdája a helyi tanács. Felelős érte. Ez a törvény a mohácsi járásban senkit nem ért várat­lanul, mert a népművelési fel­ügyelő évek óta tudatosan fel­készítette a községi tanácsok vezetőit mindarra, amit ma ! már törvény ír elő. Sokat javult a községi vezetők kulturális szemlélete; ma már Szocialista kultúráért jelvénnyel kitüntetett tanácselnök is van a mohácsi járásban ... Beszélgetés közben arról ér­deklődöm, miben, hogyan si­került előbbrelépni a mohácsi járás közművelődésében. Tomázy Ferenc — akit néhány napja tüntettek ki a Kiváló nép­művelő megtisztelő címmel és jelvénnyel — szívesen szól erről a munkáról. Tíz éve minden napja, minden gondolata ezzel füag össze. Megtudom: a ko­rábbi években alig 5—6 volt, ma mór 16 ifjúsági klub működik a járásban. Megerősödtek, ál­landósultak a magyar és nem­zetiségi folklóregyüttesek (Sze- bény, Dunaszekcső, Kátoly, Hímesháza, Somberek). Sikerült megtalálni a falvakban a nép­művelésre legalkalmasabb em­bereket; az ismeretterjesztés a mindennapi élet gyakorlatához, szükségleteihez igazodik, s ami a legnagyobb öröm: sikerül j szót értenie az emberekkel, si- kerül minden faluban megbe- j szélnie a problémákat is, a ten­nivalókat is. Mindez persze nagyon sok j áldozatot, lemondást kíván. A tanácsiak munkaideje délután fél ötkor befejeződik. A népmű­velőé — ha lelkiismeretesen el akarja látni — még ezután kez­dődik. A népművelési felügyc' # ilyenkor buszra, vonatra ül és nyakába veszi a járást. Hiszen napközben hiába kopogtatna a falusi művelődési házak, könyv­tárak ajtaján. Este viszont nem mindig sikerül elérni a vissza­felé induló buszt. . . Ha jól meggondoljuk: a mun­kaidő több a 8 óránál: a nép­művelői illetmény ritkán éri el c pedagógus átlagjövedelmét; Monográfiák, más tudomá­nyos publikációk, konferenciák — a magyar és a nemzetközi orvostudományi életben na­gyon sokszor szerepel mind­ezekkel a Pécsi Orvostudomá­nyi Egyetem, Aztán a tudomá­nyos fokozatok, a kitünteté­sek ... Mögöttük a második vonalban mindig ott áll a könyvtáros. Többnyire szürkén, névtelenül, de sohasem mun- kátlanul. Most először a könyv­tárosok életében, alapítottak egy csak nekik szánt kitünte­tést, a Szabó Ervin Emlékérmet, s az alkotmány ünnepe alkal­mából átadták az első hat ilyen kitüntetést, az első hat könyv­tárosnak. Köztük van dr. Ru- j zsás Lajosné, dr. Faluhelyi Ve­ra, a Pécsi Orvostudományi Egyetem könyvtárának igazga­tója. Éppen harminc éve szolgálja j a magyar egyetemi könyvtára­kat: 1942-ben állt munkába a kolozsvári egyetem bölcsész ka­rón, aztán, a háború végével Pécsre került az itteni eqyelemi könyvtárhoz, majd 1960-ban őt biztók meg, hogy a többi or­vosegyetemhez hasonlóan, a pécsin is szervezze meg a könyvtárat. Egyetlen kötet nél­kül indult, ma több mint hat­vanezer könyv használatának 1 irányítója. Részben gépekkel >4 dolgoznak, van lyukkártyás ka- | talo-izáló gépük, fénymásoló- J juk, svájci fotó automatájuk, j pillanatok alatt készít fénymá- 1 solatot, különlenyomalot. Azt mondja: — Ha visszatekintek erre a harminc évre, sok küzdelmet tu­dok elmesélni, de én hogy úgy mondjam, ,,csak a szépre em­lékezem' . Ilyenkor nagyon jó visszaemlékezni, hogy valaki honnét indult, s hová jutott el. Ügy érzem, nem hiába dolgoz tam. Nem azért, mert most égj kitüntetéssel jutalmaztak, ha nem azért, mert amit tettei azt nem egyedül tettem. Szívvei lélekkel munkálkodó, a könyv tárat értő, az egyetemért dal gozó munkatársaim vannak. Ál lítólag kicsit legendás hírű mi közösségünk, mert ebber mindenki szeret dolgozni, s ér zi, hogy miért dolgozik. Ez ne­kem igen nagy öröm, s ezt ai érmet értékelésem szerint nerr én kaptam, hanem a Pécsi Or­vostudományi Egyetem könyv tára. És remélem, ez az első ti­zenkét esztendő csak a kez­det . , — Nem fáj, hogy cgy-egy tu­dományos siker mögött könyvtáros tényleges munkája mellett nem áll ott a köynvtá ros neve is? — Még így is örömet jelent mert ha nem is eszmei, kezd ményező szempontból, de m is részesei vagyunk a sikernek Ez a mostani, külön a könyv (árosaknak alapított kitüntetés pedig a könyvtári munka meg­becsülésének olyan foka, am eddiq nem volt. Ezzel lalón könyvtárosok is kilépnek a „né­ma katonák” a második vonal­beliek sorúból. F, D, \ Példamutató munkával, meggyőző szóval

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents