Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-12 / 162. szám

JOffm tt DUNÄNTOLI NAPLÖ Horváth Lajos, a Megyei Tanács elnöke törökországi útjáról Közös történelmi értékek Nyaraló pécsiek között Meghívták Pécsre a kütahyoi kormányzót Megvásároljuk a Kossuth-házat? Kütahya az azonos nevű török kormányzóság székhelye. A Márvány-tengertől délkeletre mintegy 100 kilométerre fekszik. He­lyén időszámításunk kezdete előtt 1200 körül a frigek alapíioitok várost. Attól kezdve mindig jelentős település volt. Virágzó város a bizánci korban, virult a szeldzsuk-török fejedelemség idejen, majd az Ozmán Birodalomban is megtartotta jelentőségét. Jelen­leg mintegy 70 ezren lakják. Korszerű nitrogénműtrágya-gyára van, közelében hatalmas külszíni barnaszén-bánya található. Messze földön ismertek a kütahyoi fajanszok, kerámiák. Számunk­ra azért nevezetes Kütahya, mert a szabadságharc bukása után falai között talált otthonra Kossuth Lajos több társával. A kis magyar kolónia emlékét ma is őrzik. Ide látogatott a közelmúltban Horváth Lajos, a Baranya me­gyei Takács elnöke Tinusz Já­nosnak, o Szigetvári Városi Ta­nács elnökének társaságában. A baranyai delegáció felkereste a Márvány-tenger déli partján lévő Bursát, Tekirdagot (Rodos­tót) és Isztambult. A törökorszá­gi út tapasztalatairól, a magyar —török kapcsolatok elmélyítésé­nek lehetőségeiről Hopráth La­jos az alábbiakat mondotta munkatá rsunknak. — Milyen előzményei voltak a törökországi látogatásnak? — 1970 őszén járt nálunk az akkori török külügyminiszter. Látogatása alkalmával került először szóba a Baranya megye és Kütahya vilajet közötti kap­csolat létrehozásának gondola­ta. A mi látogatásunk célja a közös történeti emlékek rendbe­hozatalának, megóvásának biz­tosítása és egy pécsi török mú­zeum létesítése volt. Utazásunk előtt külön megkért Péter János külügyminiszter arra, hogy pró­báljuk meg utunkat a magyar- török kapcsolatok javítására is felhasználni. — Milyen légkörben zajlott le a látogatás? — Vendéglátóink színes, gaz­dag, kicsit sűrített programot állítottak össze a török külügy­minisztérium közreműködésével. Ez is mutatja, hogy látogatá­sunknak milyen jelentőséget tu­lajdonítottak. Mindenütt na­gyon szívélyesen fogadtak ben­nünket, s tárgyalásainkat a nyíltság, az őszinte hangvétel jellemezte. — Kütahyában megkoszorúz­tuk az Atatürk emlékművet és a Kossuth-ház emléktábláját, találkoztunk a társadalmi élet vezetőivel, felkerestük a legje­lentősebb ipari létesítményeket. Bursában, Tekirdagban és Isz­tambulban is tárgyaltunk a he­lyi kormányzókkal, a városok polgármestereivel és megtekin­tettük a városok nevezetes mű­emlékeit, Tekirdagban termé­szetesen a Rákóczi házat. Erről érdemes megjegyezni, hogy a közös műemlékvédelem eredmé­nyeként a jól megóvott épület­ben szépen berendezett múze­um van, amit mindenképpen ajánlatos felkeresnie annak, akinek törökországi utazásra módja van. — Kütahyában mi ragaata meg legjobban? — A hatalmas külszíni fejtés és a műtrágyagyár mellett a város fajansz és kerámiaipara. Hadd mondjam el, hogy a ké­sőbb • meglátogatott mecsetek, dzsámik belső építészeti elemei között gyakran találkoztunk kü- tahyai kerámiákkal, amelyek egyébként sokfelé eljutottak, s néhány darabját a Pécsi Por­celángyár múzeuma is őrzi. — Milyen magyar emlékek vannak Kütahyában? — A magyar vonatkozású em­lékek mind a Kossuth-emigrá- cióval kapcsolatosak. Kossuth és társai először a kaszárnyá­ban kaptak helyet, majd átköl­töztek a máig is Kossuth-ház- nak nevezett épületbe. A ma­gyar emigránsok sok használati tárgyat maguk készítettek, töb­bek között a kályháikat is. Ezek annyira jól sikerültek, hogy épí­tési módszerüket átvették a helybéliek is. A Kossuth-ház közelében kutat is ástak a ma­gyarok, ezt ma is magyar-kút- I nak nevezik és használják is. — Sikerült-e előrehaladást el- J érni a tervezett kapcsolatfelvé­telben? — Erről minden alkalommal j mindenki rokonszenvvel és j egyetértéssel beszélt. A látogc- [ tás tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy megvan a reális :e- hetősége a Kütahya vilajet és Baranya megye közötti kapcso­lat megteremtésének. Hozzá kell azonban tennem, hogy eh­hez feltétlenül szükséges a tö­rök központi szervek egyetérté­se is. Egyébként meghívtam Suat Ergünek urat, Kütahya kor­mányzóját jövőre Baranya me­gyei és pécsi látogatásra, amit ő örömmel fogadott. A meghí­vást később írásban is megis­mételjük, s ennek hivatalos el­fogadásáról annakidején nyilat­kozik a kormányzó. Milyen gyakorlati eredmé­nyek várhatók Kütahya és Ba­ranya kapcsolataitól? — Mindenekelőtt egyértelmű­en le kell szögezni, hogy a kap­csolat kiépíthető és ez elősegít­heti a magyar—török kapcsola­tok javítását is. Első lépésnek változatlanul a közös történeti értékek megóvását és a pécsi török múzeum megvalósítását tekinthetjük. Ehhez a török vi­lajet vezetősége is segítséget ad. Gondoskodni kell minden­képpen a kütahyoi Kossuth-ház rendbehozataláról. Ez a legne­hezebb kérdés, de ez egyébként is bizonyos értelemben a kap­csolatfelvétel feltétele is. A na­gyon elhanyagolt állapotban lévő ház gazdát igényel. Jelen­leg magántulajdonban van. Ezért felmerült a tárgyalások során, hogy a magyar állam vásárolja meg ezt a házat. Ezt javasolták a törökök és a kor­mányzó is arra kért, hogy ezt a gondolatot képviseljem ide­haza és próbáljam meg elérni, hogy a magyar állam megvá­sárolja a házat. Ők aarantái- ják az épület rendbehozata'át és berendezését. ígéretet tett a kormányzó arra is, hogy a Pé­csett létrehozandó török múze­um berendezéséhez is hozzáse­gítenek bennünket. A Baranya megyei Tanács esetleg éppen a berendezés ellenértékeként hoz­zájárulhatna a Kossuth-hóz megvételéhez forintban és ér­demes lenne elgondolkodni azon, nem lenne-e célszerű e magasztos cél érdekében eset­leg társadalmi gyűjtést is indí­tani. A Kossuth-házért tennünk kell valamit, ez valamennyiünk ügye. Tárgyaltunk a szigetvári Szulejmán-türbe dolgáról is kü­lönösebb eredmény nélkül, mert a kütahyaiak ezt kormány- szintű kérdésnek tartják. — Milyen általános tapaszta­latokat szerzett törökországi út­ja során? — Látogatásaink során min­denütt találkoztunk a katonai parancsnokkal és a rendőrség vezetőjével is. Ezt azért mon­dom, mert ott a rendőrség a közigazgatás alárendeltségébe tartozik, a katonai vezetők vi­szont egy ilyen kormányzóság­ban elsőszámú vezetőnek te­kinthetők, akiknek politikai ho- vátartozásuk eléggé ismert. Ennek ellenére is szívélyesen es eléggé kötetlenül tudtunk elbe­szélgetni. Nagyon pozitív meg­közelítésben foglalkozott dele­gációnk látonatósával a velünk szemben álló sajtó. Baranya megyéről külön ismertetés is je­lent meg, az isztambuli rádió rövid hírben foglalkozott láto­gatásunkkal és az egyik isztam­buli lap nyilatkozatot is kért ot­tani benyomásainkról. — Hogyan ítéli meg a most elindított folyamat jövőjét? — Kapcsolataink további rész­leteit, tennivalóit, módozatait Suat Ergünek kormányzó jövő­re tervezett látogatásakor ha­tározzuk meg. Erről pedig egyetlen szót. A törökök, ha va­lamiben nagyon reménykednek, azt mondják: ins'allah. Én is ezt mondom a mi kapcsolata­inkról: ins’allah. Az a szerény Balaton... Már minthogy enyhén szólva. Mert akikkel csak ösz- szejöttünk, pécsiekkel és nem pécsiekkel, kevés híján, idei nyaralásunk első benyomása: „Süket a Balaton az idén . . ." Pedig benne vagyunk a szezon közepében. Az ok amiért „sü­ket”, kizárólag gazdasági vo­natkozású. Hársfai István A nagyon szép Delta járda presszójának asztalánál figyel­jük a meglehetősen gyér utcai forgalmat. Igaz, hogy reggel fél kilenc az idő, de tekintet­tel a ragyogó napsütésre, itt Fonyódon szokatlan ez a bá­gyadt mozdulatlanság. D. Jó­zsef a napokban érkezett Pécs­ről, most ötödmagával (akja az Alsó-Bélatelep Naosugár kempingjének egyik faházát. — És mennyiért? — Fejenként napi százasért. Igaz, hogy kényelmes és szép a Szállásunk, van hideg-meleg vizes zuhanyozó is, de' a száz forint méaiscsak sok. Ehhez legkevesebb még egy százast el kell keltenem a napi há­romszori étkezésre, ami hidd el, nem is nagyon elég. Tehát tíz nap alatt kétezer forint, de akkor még egy korsó sört sem ittam meg. A SIOTOUR egyik munka­társa elmondja, hogy a helyi szóllástulaidonosok nem szí­vesen adják ki helyiségeiket éppen a magas adó miatt. A kétágyas, I. osztályú, tehát me­leg vízzel rendelkező fürdő­szobás szoba óra 85 forint, plusz 10—10 forint vízhaszná­lat. Az adó 4—20 százalék, attól függően, hogy a lakbér­ből származó jövedelem milyen összeget ér el. De erre még reá számít a SIOTOUR 10 szá­zalék szervezési költséget. Az úgynevezett „kurtaxa” belföl­diek számára 2, illetve külföl­dieknek 4 forint naponta. Az idén feltűnően kevés kül­földi kereste fel eddig a Bala­tont. Mondanak egy példát: — A keletnémet turista napi harminc márkát válthat be, ösz- szesen 120 forint értékben. Ha a szállás hatvan—nyolcvan— száz forint, mi marad a napi háromszori étkezésre? Hatvan­negyven, vagy húsz forint... Ennyi pénzzel bizony tud mit kezdeni. — A himlőjárvány végezté­vel a jugoszlávok úgy próbál­ják menteni idegenforgalmu­kat, hogy a fürdőhelyeken a szolgáltatási díjakat, például szállásköltséget jelentősen csökkentették. A külföldiek most odatódulnak. — Meg aztán az Adria mégiscsak más, főként, ha olcsóbb ... A hangulatkép jellemzőt ** Kodály Esti dalát ének­li a civilben egyébként nem tudom hány nyelven beszélő zenei tábor. Az idén még kél spanyol is van közöttük. A tábor nemzetközi, ifjúsági és zenei. Nem üdülő, mert ke­ményen kell dolgozni, s még­is kellemes, mint minden olyan munka, amit szeretünk. Nem is munka — élvezet. MOZAIKOK A ZENEI TÁBORBÓL Tortaosztás a törzsvendé­geknek. Vacsora utáni percek, kis lazítás, s a többszörösen viszatérőket sorra szólítják ki, járuljanak az asztalhoz, aján­déktortáért. — Berkes Kálmánt kérjük! Taps. Kálmán, az egykori „kisfiú”, most szépen kisétál a tortáért, ötödször van itt. Azért „egykori kisfiú", mert a táborban tizenhat éven alu­liak nem vehetnek részt, őt akkor, az első alkalommal korengedéllyel vették fel igaz­gatója javaslatára. Az egyet­len, aki valamennyi tábor­ban itt volt. már az óvodában el lehet kezdeni, miért ne kezdhet­nék el Belgiumban is. Az ötlet mindjárt termékeny ta­lajra talált: Agócsy László már foglalkozik a gondolat­tal, hogy jövőre óvodai okta­tók csoportját is létrehozzák a táborban. De Monsieur Mor- ret még ezzel sem elégedett meg. Kutatja a flamand— magyar kapcsolatokat. Hall­gatag ember. A napokban szerényen letett a tóbor iro­dájára egy összeállítást. A magyar és flamand kapcsola­tokról szól, egészen a tizen­kettedik . századig visszame­nőleg. Könyvtárakban vég­zett nehéz kutatómunka ered­ménye, a két gépelt oldal. több mogyar dalt, zeneművet játszanak azok o fiúk és lá­nyok, akik itt voltak a pécsi táborban. De arra már senki sem számított, hogy e mellett még a magyar nyelvet is so­kan megtanulják. Persze a két holland lánynak odakint magyar oktatója van, ott élő tanórember, a svéd fiú, egy éves magyarországi ösztön­díjra számít, egy másik hol­land fiú még telente is el­jön Pécsett megismert pesti barátaihoz — de mindez ak­kor is nagyon szép dolog. Legtöbben az olaszok van­nak. Heten. De ötvenhármán akartak jönni, csak a tábor nem tudta őket fogadni. Hi­szen van itt két novoszibirsz- kí növendék is, aki mire ide­ért, állva elalucft a fáradt­ságtól. Aztán őket és társai­kat az derítette fel, hogy fiú létükre lányoknak hitték őket. Mire ugyanis a moszkvai és a pesti tóviratváltás megtör­tént, a neveket annyira ki­forgatták. hoqy a fiúkból lá­nyok lettek. Nevetve közölték: — Egy lány lett volna kö­zöttünk, de előző nap férj­hez ment! Fenyvesen — q Petőfi utcá­ban csendes, és — ami a ví- kendházakat, nyaralókat illeti — valóban szerény, de szép környezetben áll egy ikerház, Galambos György és Szalma Lajos pécsi színművészek tu­lajdona. Szalma Lajos és fele­sége Takács Margit este utaz­nak Fiúméba, egész nap cso­magolnak. A kis „mini-veran­dán” beszélgetünk. — Most már hét—nyolc éve, hogy megépítettük a nyaralót, minden évben itt vagyunk. Min­den szép és jó, csak egy baj van: ellátási gondokkal kell küszködnünk. dezésen és a kis fúrógépen 1c vül a jóég tudja még rnenn szerszám és más alkalmat©: sag. Nemcsak ők, mások is pa­naszolják, hogy húsért, tejért, zöldségféléért kell sort állniuk, arról nem is beszélve, , hogy minden nagyon drága — 36 fo­rint a paradicsom azon a na­pon, amikor Pécsett már 28 fo­rmt volt — de hús is csak a hét bizonyos napjain van. Né­hány ezer lélek lakja ezt a kör­nyéket, a boltok száma viszont kevés. — Baráti a Magyar Nemzet­ben minden évben ostorozza a balatoni kereskedelmet, de jó­formán semmi javulás — mond­ja Takács Margit Mielőtt átnéznék Galambo- sékhoz — Éva lányával nyaral — időben egy kis kitérőt te­szek. Délután Badacsonyban találkozom bányász ismerő- | sömmel, Reményi Józseffel, aki ; feleségével Siófokon üdül. Ke­reskedelemről lévén szó . . . Monsieur Morret. Pipás bel­ga úr. Pontosabban flamand, Namur-bóL Énektanár, de hozott magával négy óvónőt is: hiszen a Kodály módszert Hiába vagyunk kis ország, a környezet csodákat művel: nyelvünket hollandok, néme­tek, belgák beszélik. Egy svéd klarinétos fiú farzsebé­ben svéd—magyar szótárral járkál, két holland kislány — persze nem először vannak itt — korrekt magyar mon­datokat fogalmaz már meg. A muzsika nemzetközi nyel­vén terjed a magyar kultúra, egyre több országban egyre Egy sarokban perfekt ma­gyar külföldiek beszélgetnek, s a bemutatkozás után ilyen neveket kell feljegyezni: Var­ga László, Tőkés Emese, Jo- zepovics Éva, Birtalan Enikő. Marosvásárhelyiek, az ottani zeneiskola növendékei. De mások is jöttek Erdélyből: Csutak Éva tanárnő Brassó­ból, aztán az ugyancsak bras­sói Sós Sándor, aki a buka­resti konzervatóriumban ok­tat, meg Bánhegyi Éva ma- rosvásárhelvi tanárnő s Ho- nigberger Zenta, erdélyi szász kislány, aki a kolozsvári aka­démián tanul. Egy történet az egyik órá­ról ; németül is értő magyar tanár oktat egy olyan gárdát, amelyben franciául beszélő bolgár és angolul értő ma­gyar fiú van például, de egyetlen közös nyelv sem akad, amelyet mindenki tud. A tanár egyik pillanatban érthetetlenül, váratlanul, ta­lán ösztönösen németül kez­dett magyarázni. S hogy mi ebben az érdekes? — Min­denki megértette. — Az ember esze meg- ! áll , . , Hogy némely kerthelyí- : ségben a sörös címkét lemos- j sók az üvegről és drágább sör­ként adják el a palack italt, még hagyjon. De a múltkor át- rándultunk Balatonboglárra, s egy közönséges vendéglőben két konyakot, két kávét és két Colát rendeltem. Tudja, mit fizettem? Százöt forintot! Nem bárban, nem mulatóhelyen, ha­nem vendéglőben . . . Csodál­kozik az ember ezek után, hogy süket a Balaton? f. D. Galambosék udvarának vé­gén — a garázsban — valósá­gos műhelyt rendeztek be. Most például éppen hegesztett rá­csozatot fabrikál az ablakokra. De van itt a hegesztő-beren­— Ez a nyaralás? — Ez. Nekem ez. Tulajdoi képpen a nyaraló kész mc de nincs és nem is lesz befi jezve soha, mert mindig kit< lálok valamit. Amikor elkészi elfog az „alkotás" öröme, múltkor egy kisfiú jött, kérde a kerítésnél „Maga az eze mester színész bácsi?” Hinti zott a kapun, aztán letörte, h vott, csináljam meg, míg aza| ja estére megérkezik. Elho tam a kiskaput, megheges tettem neki. — és a kert? — Látod, alig hatszor hí méteres, de minden van bei ne. Valóban. Még egy ezüstfi nyő is, amelyet arborétumol ban használatos kis zomáj^ tábla jelez: „Picea pungens Amerika". Aztán paradicsom - hihetetlen, de ötven tővel! - uborka, és kertész ismerős Doma Ferenc nemesítette zölt paprika, az épület mellett p: dig lugasos-rendszerben szól — Hogyan telnek a nyá napok? — Nyári? Télen is gyakro itt vagyok, volt rá eset, az o szágúttól idáig a lányomnm vágtunk utat a hóban. De Balaton télen is gyönyörű, pi ha csend van, főzök egy pö költet, mellé állítok egy üve pálinkát, szóval jó itt télen i Most pedig hát — mit monc jak? Itt legalább elférünk családdal... — Hogy érted ezt? — Ügy, hogy otthon hetet magammal lakom két szobi a Kazinczy utcában. Ha ne gyobbik fiam nősül, akkor mt éppen nyolcán leszünk. Lakó: ra csak ígéret van évek óta . — Kik laknak a környéken — Ahogy mondani szőke „kisemberek". Vagyis, kispér zűek, pécsiek, kaposváriak, I velünk együtt senki sem úc teremtette meg a maga kis v lágát, hogy egyetlen év ala megvásárolta a telket és mine járt rá a viskót berendezéss< együtt. . . Sok anyagi lemor dóssal jár egy nyaraló, és - évekig tartó —1 sok munkává Itt mindenki saját maga ép tette meg a házát, de mór dóm, befejezni soha nem iehe Viszont megéri. Tudod, mi ez5 A világ „andaxinja". Mindé bú jót-baja t elfelejti az embe Este ragyogó a Balaton, töbt nyire akkor megyek le fürödn Most az a tervem, veszek eg használt csónakot, aztán be iratkozom -a „pecások" tábc rába. A lánya elneveti magát: — Tudsz Te nyugodton üir csak egy félórát is?! — Persze. Majd meglótoc mekkora halakat fogok - mondja és mindjárt belekez egy horgász-viccbe. Boiondo zik-játszik itt az árnyékos ki verandán: Galambos György nek, a „Tubinak", a Balato most is és ezután is az, a~i életének elmaradhatatlan no sik-fele. Rab Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents