Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-08 / 159. szám
6 DUNANTOLI NAPLÓ 1972. Július S. PÓDIUM Szemünk fénye a kiskert (11.) TURNÉ UTÁN. Hosszantartó j külföldi vendégszereplés után érkezett haza két népszerű pécsi zenész: Kiss László Münchenből és Sárközi László, aki több országot bejárt ♦ BAROKK KONCERT. Holnap, | július 9-én este 8 órakor Pécsett, a Hotel Tourist udvarán, előtte délután 5 órakor a siklósi várkápolnában rendezik meg Réti József barokk estjét, amelyen Sebestyén László csembalón és Kováts Lóránt fuvolán működik közre. Kétnyári virágaink Körkép Hit ígér a televízió harmadik negyedévi műsorterve? FONYÓD. A Pécsi Nemzeti Színház operatársulata július 5-én nagy sikerrel mutatta be Verdi: Trubadúr című operáját Fonyódon, Az őszi nyirkos, hűvös, rövid nappalokon, amikor már minden kis napsütés ajándék, és a kertben a nyár utolsó képviselői, az egynyári virágok is lehullatták szirmaikat, átveszik helyüket a kétnyári virágok. Mit is értünk kétnyári virág alatt? Kétnyárinak nevezzük azokat a dísznövényeket, amelyeket a nyár folyamán szaporítunk, az ősz vagy tavasz folyamán ültetünk ki szabad földbe, s még az évben, valamint a következő év tavaszán virágoznak, és a nyár folyamán elvirágzásuk utón tóvolítjuk el őket kiültetési helyükről. Legismertebb kétnyári növényeink: Százszorszép (Bellis peren- nis): Levelei levélrózsát alkotnak. Teltvirágú és szimplavirágú vólÖt-hat szekér az árokban Az első buszok Baranyában Néhány nap múlva már legfeljebb csak a hírét őriznénk a városunkban megrendezett Közlekedési Kiállításnak, de Iám, egy, még időben beérkezett levél jóvoltából némiképpen hozzájárulhatunk a közlekedéstörténet gyarapításához. A levél feladója csupán annyit közölt velünk: „Zokon veszem, hogy a kiállítás pécsi rendezői még egy meghívót sem küldtek számomra, pedig a város és a megye első autóbuszait én indítottam útjukra 1924-ben, vagyis két év híján 50 esztendeje. — Fóthi Viktor, a Keresztespusztai Szociális Otthon gondozottja.” Nos, a' mellékelt kép tanúsága szerint Fóthi Viktor mégis meglátogatta a kiállítást, s ami ennél is több, az egyik tablón viszontláthatta egykori autóbuszát, örömére, de kissé a csalódására is, mert a kép csak annyit árult el, hogy „Az autóbusz karosszériáját Pécsett készítették.” — Talán azért mellőzik a nevemet, mert maszek vállalkozó voltam, — jegyezte meg bizonytalankodva, majd csaknem mentegetőzve hozzátette még. — Pedig tudni kellene, hogy annakidején a MÁV kivételével csak magánvállalkozók kísérelték meg az autóbuszfuvarokat, s nem is kevés bajjal.. A pécs—mohácsi és a pécs —vajszlói vonalon kezdte a személyi fuvarokat. De hogyan? — Ma már talán megmosolyogják, de úgy kezdődött, hogy menetközben előbb rádudáltam az országúton poroszkáló emberekre, majd melléjük érve meg is álltam, hogy ingyenesen felajánljam a kényelmes utazást, ami bizony nehezen ment eleinte. Volt, aki hosszas nógatásra kötélnek állt, de akadt olyan is, — főként az öreg nénikék között —, aki az aján'atomra keresztet vetett és rémülten belecurikkolt az árokba .. . Na persze, volt azért más alapja is a bizalmatlanságnak, sőt az ellenszenvnek is. — Amiként ma a motorosok a rémei a gépkocsitoknak. annakidején így voltunk mi az országutakon százával ^bolyongó szekerekkel. Nem akarom eltúlozni, de alig-alig volt olyan napunk, vagy utunk, amikor ne maradt volna a nyomunkban öt-hat árokba fordult szekér. Talán mondanom sem kell, hogy emiatt szinte mindennaposak voltak a veszekedések, sőt a verekedések is. Úgyany- nyira, hogy sofőreim, a kalauzaim reggelente botokkal egészítették ki úti poggyászaikat Aztán, ha lassacskán is, de elérkeztek a „békés egymásmellen élés évei", amihez a sok közül az alábbi „kezdeményezés” is hozzásegített. — Ha jól emlékszem — mondotta — a németbolyi kocsma előtt vártunk éppen az utasokra, amikor az út porából egy atyafi közeledett hozzánk. Egyik kezében zabos szakajtóval, a másikban istránggal, aminek a végén egy jóformájú lipicai bizonygatta a lóerő minden kellemetlenségét. Már-már azt hittük, hogy a jóember csúfot akar űzni belőlünk, mert egyenesen a nyitott buszajtó lépcsője felé tartott, de hálaisten ezúttal nem volt szükség a védekező szerszámokra. Mert csak az történt, hogy az atyafi letette a szakajtót a busz lépcsőjére, s csak azután szólalt meg, amikor a derék állat némi prüsz- kölés, ellenkezés után hozzálátott az abrakotáshoz: — hadd szokjon már hozzá ehhez a ... — de nem fejezte be mondanivalóját, ami , bizonyára nem lett volna hízelgő ránk nézve, s ezért hálaképpen mi is viszonoztuk a békülékenysé- get. Előbb nagyon óvatos, majd fokozatosan erősödő túrázta- tással hozzájárultunk a „szoktatáshoz". Aztán jött a háború és Fóthi Viktor „bevonultatott” autóbuszainak is örökre nyoma veszett. Csak ez a tablókép és az emlékek maradtak meg, na és a semmitmondó képaláírás miatti csalódása, amit ezúton igyekeztünk némiképpen korrigálni. Legalább ezzel ne tartozzunk Fóthi bácsinak, a pécs- baranyai autóbuszközlekedés megalapítójának. Pálinkás György tozatai ismertek, rózsaszín, fehér és piros színekben. Szereti a táperőben gazdag talajt. Nefelejcs (Myosotis sylvati- ca): Alacsony (15 cm) és magasabb (30 cm) fajtái ismeretesek. Virága világos és sötétkék színű. Sírok kiültetésére, alacsony virágágyakhoz, cserepes virágként, valamint vágott virágként használjuk, ősszel tulipánt telepítünk közé, mély május hónapban teljes és együttes virágzáskor nagyszerű látványt nyújt. — Árvácska (Viola tricolor): A legismertebb kétnyári virágunk. Főbb színei: sárga, fehér, barna, piros, kék, lila. Tarka változatai is ismertek. Virág- zási ideje október hónap, de főleg tavasszal, május közepéig. Az árvácska az istállótrágyát végleges kiültetési helyén meghálálja. Félárnyékos helyen is szépen díszük. Ősszel és tavasszal a temetőkben, sírok kiültetésére, a ház körül erkély és ablakládák, valamint virágágyak díszítésére alkalmas. Leggyakrabban a kétnyáriakat a kertészetekben szaporítják, azonban kis gondossággal magunk is előállíthatjuk a palántákat házilag. Sokszor előfordul, hogy a magnak egy-egy része nem csíraképes (főleg az árvácskánál), ezért próbacsíráz- tatást végezhetünk óképpen, hogy két nedves itatóspapír közé helyezzük az adott számú magvakat és amint kicsíráztak, a százalékos csírázóképességet megállapíthatjuk. A magvakat ládába előkészített földbe, vagy szabadágyba is vethetjük. A vetés ideje július közepétől augusztus elejéig a legmegfelelőbb. A magvetéshez jó szerkezetű, morzsás, jó víztartóképességű talajt használjunk. Vetés előtt a földet lapogatódeszkáI vai enyhén tömörítjük. hogy jobb magágy legyen, ügyelni kell a vetésnél, nehogy túl sűrű I legyen. Vetés után a magvakat vékonyan rostált földdel takar- 1 juk, majd beöntözzük. Nagy j nyári forróságban és napsütésben árnyékolni kell, sőt a kelésig napfény sem szükséges. Az árnyékolásra órnyékolórács, lécek, vékony pálcák, de még- inkább nádszövet (stukatúrnád) a legjobb. Egy négyzetméter felületen ezer darab palántára számíthatunk. A további kezelés öntözésből és gyomlálásból áll. Amint a magvetés kikelt, a palánta áttűzdelhető (5—8 cm hosszú) ritkább térállásba ültetjük, továbbnevelésre, szabadföldi ágyba 15x15 vagy 20x20 cm távolságra. Gondos kezelés mellett szeptember végére, október elejére virágos palántát kapunk. Palántáinkat az ősz folyamán vagy tavasszal ültetjük ki végleges helyükre. Október közepe után már nem érdemes kiültetni, mert a növény a fagyokig nem tud kellőképpen begyöke- resedni és kifagy. Ahol lehetőség van, a tél folyamán falevéllel lazán és vékonyad takarjuk kétnyári virágainkat. Kalla Gábor Gyakorlattal rendelkező készáruraktárost felveszünk. Jelentkezés a munkaügyön. PÉCSI BÚTORGYÁR, Pécs, Somogyi Béla a. 6. A közelmúltban tájékoztatták a sajtó munkatársait a televízió harmadik negyedévi műsortervéről, mely igen változatos programot ígér. Kezdjük '■ovid ismertetőnket a bennünket közvetlenül is érintő eseményről: bemutatják a Pogány című ötrészes filmet, amely baranyai faluról szól. A sorozat alapján a nézők megismerkedhetnek a falu múltjával, jelenével, a tsz fejlődésével, a filmriportban több pogányi lakos megszólal, csalódok életébe nyújtanak betekintést. Az aktuális és politikai műsorok közül felhívjuk a figyelmet a Munkásportré című sorozatra, amelyben életükről, környezetükről, munkájukról vallanak a gyárak, üzemek dolgozói. Vitaműsor készül a munkások szakmai műveltségé- í ről,' továbbképzéséről, az esti j iskoláról. Szomszéd megyénk, Tolna három falujának — Decs, j D'csény és Sárpilis — jellegze- | tes gazdaságföldrajzával, nép- : művészetével, mesélő embereivel ismerkedhetünk meg a Tartson velünk Sárközbe című műsorban. Távolibb világokba is elvezeti a harmadik negyedévben a nézőket a tv. Hétrészes sorozat ismerteti meg az érdeklődőkkel a hét tenger világát, hat részes francia dokumentumfilm nyújt bepillantást a szaharai emberek életébe, tizenhárom, egyenként 25 perces epizódokból álló francia kalandfilmsorozat szerepel a műsorban, Világjárók címmel, s végül bemutatásra kerül az olasz tv eddigi legnagyobb vállalkozása, az Odüsszeusz című nyocrészes film. Ezzel el is érkeztünk a szórakoztató műfajokhoz, melyekből felhívjuk a figyelmet a táncdalfesztiválra, a Verdi-estre, a Győztesek hangversenye című sorozatra. Ebben a negyedévben sugározza a tv a Gerard Philipe-soroza- tot, melyben a fiatalon elhunyt nagyszerű francia művészt kilenc híres szerepében láthatjuk. És természetesen következik: az Olimpia közvetítése .. Őtsiázéves forduló Jövőre lesz ötszáz éve, hogy megszületett a nagy lengyel csillagász, Kopernikusz. Az UNESCO határozata értelmében az évfordulóról az egész világon megemlékeznek majd, de a legnagyobb készülődés Lengyelországban, és szülőhelyén, Torunban folyik, mely a külföldiek tömegét kívánja vendégül látni. Már állványok veszik körül a Kopernikusz utca 17. sz. alatti házat, ohol a híres csillagász megszületett. A házban emlékkiállítást rendeznek be, ahol különböző okmányok, a tudós művei, műszerei és egyéb emléktárgyai láthatóak majd. Ugyancsak helyreállítják a régi városházát, itt helyezik el a Kerületi Múzeumot. A várost az elmúlt években átlagosan félmillió turista kereste fel és az évforduló kapcsán ennek megnövekedésére számítanak. Ezért modernizálják, bővítik a szállodákat, két újat is építenek, társadalmi munkában üdülőtelepet létesítenek a Visztula partján, szépítik, csinosítják a város utcáit, tereit is. Egy megyeszékhely jubileuma A Somogyi Néplap a héten számolt be arról, hogy megkezdődtek Kaposvár várossá nyilvánítása 100. évfordulója megünneplésének előkészületei, melyre 1973-ban kerül sor. Az MSZMP Kaposvár Városi Bizottsága, Kaposvár Városi Tanácsa a Hazafias Népfront és a KISZ közös felhívással fordult a város lakosságához az évforduló alkalmából. A felhívás méltatja az évforduló jelentőségét, a város fejlődésének százéves útját, jelenét és a jövő városfejlesztési terveit. Kérik a város lakosságát, hogy társadalmi munkával is tegyék emlékezetessé az ünnepet. A helytörténeti emlékek egybegyűjtésére nagyszabású akciót indítottak, melynek eredményeiből kiállítás nyílik majd. Széleskörű összefogással városszépítő mozgalmat hirdettek. .. Kaposvár centenáriumi ünnepe Somogy egész lakosságának ügye — hangzik a felhívás. — Kérünk tehát mindenkit — kaposvári és somogyi lakosokat —, csatlakozzon a mozgalmunkhoz. Várjuk és hasznosítjuk a városunkat szerető emberek, közösségek ötleteit, javaslatait, kezdeményezéseit és felajánlásait. Ez a jubileum kiváló alkalom arra, hogy igazi nagy közösséggé egyesülve fáradozzunk mindnyájan Kaposvárért.. .” Szomszéd megyénk székhelye ünnepének előkészületeit a jövőben is figyelemmel kísérjük majd, eseményeiről lapunkban rendszeresen beszámolunk. M. E. K omolvtalan rovat Megint elszalasztottam egy lehetőséget! Itt állok a legnagyobb gondban. Évek óta készülök arra, hogy láthassak végre a televízióban egy izgalmas műsorszámot. Ne mindig futballmeccset és vetélkedőt, hanem olyant, mint a Bobby Fischer és a Szpasszkij vetélkedését. De az istennek sem akar létrejönni! Pedig valamikor egyszerűen kezdődött. Dátumot ne kívánjanak tőlem, mert a memóriám még az ilyen nagyjelentőségű dolgokban sem megbízható, de úgy rémlik, hogy Bobby barátunk kettő, vagy négy évvel ezelőtt betegre hisztizte magát. Felállt, elment, visszajött, követelőzött, végül eltűnt, mint világbajnok jelölt. Aztán azt hirdették róla, hogy megjavult. Minden nagyobb cécó nélkül asztalhoz ült anélkül, hogy ezer dollárt kért volna egy figura megfogásáért. Közönséges halandó módjára sakkozott és végül kockára verve mindenkit, elérkezett a világbajnoki döntőig. Ekkor kezdte el aztán újra manővereit! Már a helységben sem tudott megegyezni. Volt szó Buenos Airesrőt, Londonról, Izlandról, Camberráról, Kaposszentjakab ről. Egy kikötésük volt, hogy egyikük se megy a másikuk közelébe. Ha az egyik Ausztráliát ajánlotta, a másik Alaszkát. Végül megyegyeztek, hogy félidőt Belgrádban töltenek, félidőt pedig Reykjavikban. A belgrádiak felkészültek, aztán rájöttek - idejekorán —, hogy ebből nem lesz semmi és lemondták. Maradt tehát az egész Reykjavikra. Azaz maradt volnál Bobby azonban kikötött néhány apróságot: Először is még több pénzt. (A sakk ugyanis pénzre menő játék!) Ezt többször egymás után kikötötte. Aztán különféle világításhoz ragaszkodott. Fluoreszkáljon a lény, srégen érje, a kupáját világítsa meg. A fényen nagy vita volt, meri a tv is más fényt akart, Bobby is! Végül váltott több repülőjegyet is, de egyikkel sem érkezett meg. Pedig már annyian lesték, mint a mi korunkban annak idején Gréta Garbót. Végül megbetegedett. Mi vasárnapra vártuk az izgalmas összecsapás kezdetét, hogy végre valami Ív be való csemegéhez jussunk, de Bobby nem utazottI Mire ez a humoreszk megjelenik, addigra kiderül, hogy Bobby utazott. Ha előbb észretérek, velem olcsóbbon megúszhatták volna. Nekem elég lett volna egy repülőjegy oda és vissza. (Isten bizony, visszajöttem volna!) Koszt és ellátás, meg némi zsebpénz. A mérkőzés, amit ketten lebonyolítottunk volna Szpaszkijjal, ugyanolyan izgalmas lett volna. Én is el tudtam volna 40 lépésig menni. Feltétlenül olcsóbb világszám tett volna! Legfeljebb a világsajtó kommentálása lett volna más. Ilyenféle: „Szpasszkij egy ismeretlen magyart győzött le a viiágtornánl (A magyar a torna után már nem lenne ismeretlen a sakk történelemben, sőt, még érdekes jelzőket is találnának rám!) Annyira mindenesetre vinném, mint a labdarúgóink. Ök a negyedikek lettek én a második lennék. Az ezüstérem se kutya! A részvétel a fontos, nem a győzelem! Megígérném előre, hogy lépé seim kiszámíthatatlanok lennének és még Szpásszktfnak h néhány mérkőzésre lenne szüksége, hogy rájöjjön arra, hogy én mit akarok. (Nekem valamivel többre). Arról nem is beszélve, hogy a nézőben sokkal nagyobb örömöt keltenék, mert elöltené az a jó érzés, hogy ezzel az erővel ő is ülhetne ott és igaza is lenne! Szekundánsaim is lennének. Mérkőzések előtt óriásit vitatkoznánk, talán még ultiznánk is és feltehetően pityizálnánk is valamelyest. Legfeljebb azt Írnák a lapok, hogy az ismeretlen magyar mester nem volt különösebben jó formában, de igazán férfiason viselte el a vereséget. Szép hogy eddig is eljutott. (Ami igaz is lenne!) Ha aztán hazatérnék, Idehaza — nem dollárért, forintérti —■ szimultánt játszanék és minden valamirevaló sakkozó őrülne, hogy azzal mérkőzött és azt győzte le, akit a világbajnok Szpasszkij legyőzött. Legfeljebb arra jönnének ró, hogy Spasszkij se valami jó jó- I tékos, vagy ugyanolyan jó mint ők. Irőnősy Kaimé»
