Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-06 / 157. szám
6 DUNANTŰLI NAPLÓ 1972. július 6. Emlékek Pécs közlekedésének múltjából A villamostól a csuklósig Béulchon, Bulchen, Bycherd Az Országos Közlekedési Kiállítás a közlekedés jelenét es közeljövőjét mutatja be az érdeklődőknek. Az egyik terem tablói, dokumentumai, kiállítási tárgyai azonban a múltba ka- lauzolnak el, Pécs közlekedésének múltjába. Pontoson 60 esztendővel ezelőtt eldöntött dolog volt már, hogy Pécsett villamos közúti vasutat — közkeletű nevén villamost létesítenek. Felterjesztések, tárgyalási jegyzőkönyvek, költségvetések, miniszteri okiratok bizonyítják, hogy egy ilyen jelentős elhatározásnak már akkor is be kellett járnia azt az utat, aminek állomásai ma sem ismeretlenek előttünk. Viszont egy évvel később a pécsi sajtó már a megvalósuláson lelkendezhetett. Lelkendezett? Figyeljük csak meg, mit írt 1913 tavaszán a Dunántúl, s azután ítéljünk: „A tavasz meghozta a várva-várt villamos vasút építkezési munkáját. A pécsi villamosból ugyan nem sokat látunk, de a munka már megkezdődött, s a Széchenyi téren egész szépen el lehet bukni a síneken. Ez is haladás. Nemsokára felszedik az aszfaltot, megszűnik a kocsi közlekedés a villamosvasutas ut" cákon; nemsokára reggeltől napestig kalapácsütésektől lesz hangos a dobhártyánk. A pécsi villamosközlekedés korszaka elkövetkezett és nemsokára kezdetét veszi a gázolás . . Ősz felé már így ír az újság: „A pécsi villamos vasút építkezése, amelyről hivatalos városi körök is megállapítják, hogy botrányos lassúsággal folyik, sok huza-vona, herce-hurca után, esőtől, vihartól űzve mégis csak közeledik a befejezéshez". És Rauch János városi főmérnök idegnyugtató nyilatkozatában arról beszél, hogy „ha szép lesz az idő, és minden az előre megállapított terv szerint mehet keresztül, úgy a villamos vasút megnyitása október 10— 15-én meg fog történni". Szeptember 20-ón délután 5 órakor megalakult a Pécsi Villamos Vasút Rt. 200 ezer korona alaptőkével. A részvények fele a vjjvosé, fele a Ganz gyáré volt. A város az igazgatóságba Nendtvich Andor polgármestert és Rauch János főmérnököt küldte. Ugyanezen a napon sor került a villamos próbaútjára is. A tudósítás bemutatta a pesti mintára készült sárga villamoso- kát, amelyeken 2Ó—20 ülő és álló utas foglalhatott helyet. Az első út nem volt zökkenő- mentes. A sínek ugyanis tele voltak földdel, hordalékkal, s a villamos csak babalépésekkel haladhatott, ahogy megtisztították előtte a pályát. Mire a mai Kossuth Lajos utcán a városházához ért, már simán ment minden, s a részvénytársaság urai is felszálltak a villamosra első utasokként. Nemsokkal az avatás után az első balesetről tudósít az újság: az Irgalmasok utcájában (Bem utca), a Mátyás király előtt a villamos összeütközőit a 71-es bérkocsival. Sérülés nem történt, a kocsis is, a villamosvezető is a másikat hibázta. ta, a rendőrség vizsgálatot indított. . 1914 márciusában a rendőrsúg szabályozta a villamoskocsikra a kitérőkben történő fel- és leszállást, 1915. május 1-től pedig már villamosmenetrend is volt. A Zsolnaytól a főpályaudvarig, a külső pályaudvartól a hadapródisl:olá:g, a főpályaudvartól a külső pályaudvarig és a hadapródiskolától a Zsoinayig egyaránt 12 porc volt a menetidő, viszont a legc'ső villamos 5.43- ko' indult, s az utolsó is .fél 10-kor már a remízben volt. 1926-ban Renault alvázra épített 22 személyes utóbusz formájában megjelent a „konkur* rencia". Előbb csak a Széchenyi tér és a temető között közlekedett, majd az évek múlásával újabb és újabb autóbuszok jelentek meg a város utcáin, s ezek eljutottak olyan helyekre, ahová a villamos nem. 1933- ban már autóbusz viszi az utacsett a villamosközlekedés. Július 25-én pedig már itt vannak a levelek a Debreceni Közlekedési Váilalattól és a Budapesti Helyiérdekű Vasúitól a villamos- kocsik átvételével kapcsolatban. A picsi villamos fél évszázadot sem tudott megérni . . . Autóbuszok, autóbuszok . . Seregnyi fotó mutatja be, milyen autóbuszok is közekediek még nem is olyan régen a pécsi utcákon. Hogy csak egyet említsünk: ugyan ki emlékszik míg a pótkocsis Ikaruszra? Pedig a fényképfelvétel az Olimoia eio.t ábrázol'a ezt a kérészéletű járművet. Azóta mór seregnyi csuklós szállítja naponta tízezer- szám a pécsieket, a mi utcáinkon szaladgál az ország egyetlen emeletes autóbusza, nincs a városnak olyan pontja, ami ne lenne bekapcsolva a közlekedés hálózatába . . . Hol van mindez a hatvan év előtti, babalépésekkel döcögő villamostól! És mégsem vagyunk elégedettek a közlekedéssel .,. Hársfai István A pécsi villamos makettját a közlekedési kiállításon láthatjuk sokat a Kertvárosba, a Málomi útra, Pécsbányatelepre és megindul a mecseki járat is. Egy pillantás az egykorú menetrendre: a Dömörkapuig 18, Kertvárosig 9, Pécsbányóig 20 perc a menetidő. A következő évtizedekben „halálos" versenyfutás alakult ki a kétféle közlekedési eszköz között. Az ötvenes évek elején volt egy pillanat, amikor úgy nézett ki, hogy egy nevető harmadik kiüti mindkettőt 1951-ben az UVATERV még tervezetet készített a villamosvonal meghosz- szabbításáról a Gyárváros és a Tolbuhin út felé, a következő évben azonban megszületett a beruházási javaslat, amely a pécsi közlekedést a trolibusszal akarta megoldani. 1960. június 1-én pedig a város illetékes vezetői egy műszakrendőri bejárás után aláírták azt a jegyzőkönyvet, amelyben leszögezik: még ezen a nyáron megszűnik PéOk/evél a 700 éves Szederkénynek Szederkény az idén ünnepli fennállásának 700. évfordulóját. Egy Árpád-kori oklevél 1272- ben említi a falu nevét és ez az első hiteles dátuma az ősi településnek. A jubileum alkalmából — augusztus folyamán — ünnepi hetet rendez a községi tanács. A Megyei Tanács díszes oklevelet adományoz a 700 éves községnek és ezt ünnepi tanácsülésen adják majd át. Augusztus 20-án nagygyűlést tartanak, amelyen a jubiláló települést köszöntik a helybeliek és a vendégek. B I C S E R D Hej, ha a valamikori bicsér- di cigányvajda, még Kolompár János elődje, most láthatná rakoncátlan népét! Bizonnyal kalapot emelne előttük, mert időközben mindannyian „vajdákká" lettek. A bicsérdi cigánytelepen csak neki épült téglából a háza, most pedig már a cigánytelepet is csak úgy emlegetik, hogy itt volt, meg erre volt. . . Téglaházak. Segítséggel, olykor csakazértis dühvei, emberséggel, összeszoritott szájjal, akarással. Beépültek a faluba, a három cigánytelepen csak a menekülőket alig túlélő kunyhók romjai maradtak memen- tóként. Beépültek. Először persze csak földrajzi értelemben, mert az előítélet-falak erősebbnek bizonyultak a rozzant viskóknál, de lassan, lassan, sokszor önmagukkal is küzdve, magamaguknok is bizonyítva helyet találtak maguknak a falu közösségében, helyet szorított nekik a falu közössége... Két évtized alatt megújult Bicsérd. Szembetűnnek az új házak, a szebben felöltöztetett öreg épületek — egész utcasorokat tataroznak, egyik házat a másik után — a tűzre dobott vaksi-ablakok, a megnagyobbított lakások, a sarat letipró utak, a fészerekben álló gépkocsik, a senkit sem különböztető ünneplők, az új üzletek, a törpevízmű utcai csapjai, a tsz major épületei, a házakat kísérő járdalapok . . . Szembetűnnek, és hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy most már mindent tudunk. A megújulási folyamat emberi vonatkozásait hiába keresi a felszínen szemlélődő: érezni kell. Például olyankor, amikor csak ennyit mondanak: felszámoltuk a ci- j gánytelepet. . . * Kiszáradt már a malomárok, benőtte a sás, pedig nem is olyan régen még két vízimolnár : P écsett — állítólag — ötven utca van, amelynek nincs neve. Viszont található egy, Rózsa Ferenc nevét viseli — de nem utca, csak „terelő út”. Félbevágott házaival, körülkerített irdatlan pincegödreivel, ledöntött kerítéseivel bombázás utáni állapotot mutat. Lebontottak egy-két tucat házat, hogy helyet adjanak a vasúti felüljárónak. Volt ebben a sivár utcában egy kis élelmiszerbolt, 155-ös számú. Lezárt vasrácsára papírra írták: megszűnt! A környék lakói zúgolódtak egy darabig, aztán megnyugodtok, mert a Somogyi Béla utca sarkán — a Köz- tisztasági Vállalat irodái mellé — húztak egy épületet és megnyitottak egy korszerű önkiszolgáló boltot. Ma már ott vásárolnak a háziasszonyok. A Rózsa Ferenc és a Rákóczi út sarkán fiatal építők emeltek egy közel két méter magas, negyven méter hosszú kőkerítést, hogy eltakarják a mögötte lévő, nem éppen esztétikus bontásmaradványokat. Remél hető, folytatása következik. Van éppen elég takargatni való .. , A Felsőmalom utcában a UTCÁRÓL - UTCÄRA 23-as számú ház előtt daru áll, emelvényre szerelve. Az építők szorgoskodnak, hordják a téglát, a salakot, betongerendát emelnek be az emeleti ablakon. Födémcserét végeznek, rá is fér erre a régi házra a tatarozás, a felújítás. E házzal szemben kiskocsma nyílt a közelmúltban. A tisztes Oppe kárpitos pinceműhelyét alakították át ivódává. Nem hirdették — legalábbis nem olvastam — de a „törzsgárda” már kezd összeverődni. Alkonyat útón tercelő társaság a felső C-t kivágva danászik . . . hej . . édesanyám, te jó asszony . . I Nekik a szülő, nekünk, az utca lakóinak a csend hiányzik... Pár száz méterrel feljebb, a Felsőhavi utcában gőzölgő bitumen, sárga úthenger. A gép előtt félmeztelenre vetkőzött munkások lapáttal hordják és terítik a forró, fekete masszát. Bekötött fejű asszony hajol ki oz ablakon. Szomszédjának mondja: „Na ugye, érdemes volt felszólalni a tanácstagi fogadóórán?” Ami igaz, az igaz, ezekre a meredek, hegynek tarj tá utakra ráfér a javítás, i Némi kerülővel elsétáltam a ! Sallai utcába. Ebben a roman- . tikus belvárosi részben a sok j kis bolt, kis műhely cégtáblája között szemembe tűnt egy sárga felirat: „Köztisztasági Felvételi Iroda." üvegre pingál- ták. A helyiség még üres. Va- I jón mi célt szolgál majd a megnyitás után? Beszéltem a [ Köztisztasági Vállalat egyik J vezetőjével. Elmondta, végeznek közterülettisztítóst, vállalnak takarítást, működik a féregirtó üzemük, szállítanak locsoláshoz ipari vizet és így tovább. Időnként a lakosság közérdekű bejelentést is tesz. A megrendelés, a közlés mind körülményesebbé válik, mert a vállalat kiköltözik a Kertvárosba. Hogy ne kelljen az ügyfélnek kimennie, itt a város központjában közvetlenül, gyorsan veszik fel a megrendelést. Hát ezért alakítják ki a 40-es szó mú házban a kis irodát, amely a közeli naookban nyílik. Kossuth Lajos utca, Fegyveres Erők Klubja. Évek óta építkeznek, alakítanak, födémet cserélnek. Ma mór a homlokzaton dolgoznak. Nádráccsal borították be az épület külső részét. Biztonsági okokból tették, Sem a malter, sem a kőtörmelék nem hull d járókelők nyakába. A rács mögött már látni, behelyezték az ablaktokokat. A szárnyakat is felteszik. A módosított tervek szerint 1973 áprilisában lesz kész az épület. Színház tér. Több művészet kedvelő, színházba járó barátomnak csaptam a kezébe: „Na meg tudod-e mondani, mi a Pécsi Nemzeti Színház pontos neve?” — „Pécsi Nemzeti Színház” — volt a benfentes ember magabiztos válasza. Pedig nem az, hanem: Magyar Nemzeti Színház. Tessék csak elolvasni. A timpanon alatti síkra nagy betűkkel van bevésve. — „Na és tudjátok-e, hogy a színház három kupolája alatt kinek a mellszobrát helyezték el?" Csodálkozva néztek. Ne törjétek a fejeteket, elárulom. A három mellszobor Szigligeti Ede, Erkel Ferenc és Csi- ky Gergely emlékét őrzi. Nagy István őrölt ezen a rövid szakaszon. Az árok mégis megvan. Szimbólumként. Igaz, egyre jobban halványuló szimbólumként — amelyet a most felnövő generáció már nem nagyon ért —, de mégis megvan. Az árok egyik felén Kisbicsérd, a másikon Nagybicsérd. Ebből következően, illetve dehogyis következően, vannak „árkon inneni", s „árkon túli" emberek. Régen eqy már ez a két apró település, régóta nem választóvíz már a malomárok, de olykor, inkább vita, civakodás közben még most is előkerül az „árkontú- liság” ... Pediq nézzük csak! A XIV. századbeli őstelepülés, arrvnt az előkerült kövek, cserepek, néhol még hajtó szőlővesszek bizonyítiák, egy település volt a ielenleqi vasútállomás kör- nvékén. Neve több formában is előfordul: Béulchon, Bulchen, Bycherd. Az ottlakókat sokszor zaklatták a Pécs felé igyekvő karavánok, ezért költöztek távolabb az úttól, a mai falu helyére. A rét két oldalán álltak a házak — úgy mint most — és Bichérd néven közigazgatásilag már akkor együvé tartoztak. A kiegyezés azonban különválasztotta a két csöppnyi falut, s nagyság szerint keresztelve Kisbicsérd és Nagybicsérd néven élték külön életüket — eqészen 1950-ig, az újbóli egyesítésig. Az ellentét kialakulása erre az időszakra tehető — meglehetősen nagy intervallum ahhoz, hogy igazi okát kideríthetnénk. Talán nem is fontos, mert az utóbbi években — ha kimondatlanul is — mintha az ellenkezőjéről tennének tanúságot a bicsérdi emberek. Mindkét oldalon lakók ... :V Felszabadulás — éledés a kor, körülmények engedte tempóban. Egy öreg épület átalakításával új tantermeket nyernek, megszűnik a zsúfoltság, több lesz a nevelő. Később felújítják a régi iskolát, óvodát létesítenek, konyhát alakítanak ki, ahol a gyerekeknek főznek. A régi kocsmaépületből művelődési ház lesz, villanyt kapnak a távolabb álló házcsoportok, járda épül, korszerű bolt épül, nevelői, orvosi, állatorvosi lakás épül, 1950-ben megalakul az első közös gazdaság, 1959- ben Bicsérd „szocialista község” lesz, 1960-ban egyesül a kisbicsérdi Zöldmező és nagy- bicsérdi Aranykalász termelő- szövetkezet, két lépcsőben — állami támogatással és saját erőforrásból —, megépül a törpevízmű . . . A folyamat ismerős, egyidő- ben, nagyjából azonosan zajlott le minden községben. Ezek voltak az alapvetően fontos, a megváltozott élethez elengedhetetlenül szükséges dolgok. Létesült, épült, készült. Néhány év óta már két szóval bővíteni kellett ezeket a fogalmakat: „közös összefogással". Mert a mutatós üzlet-eszpresszó csak úgy épülhetett meg három esztendeje, hogy mindenki segített. Az emberek azzal, hogy lebontottak egy rozzant kocsmát, az ÁFÉSZ a pénzt adta, a termelőszövetkezet pedig a fuvarozást vállalta. így sikerült megoldani — a termelőszövetkezet, a tanács és az ÁFÉSZ együttes erejével - a közétkeztetést, amivel sok, Bicsérdnél nagyobb lélekszámú község sem dicsekedhet... Az úttest is közelebb hozta egymáshoz az embereket, a KPM-mel együttműködve kiszélesítették az utat, eltüntették a keskeny betonszalagot körülölelő sarat. Szeptemberre elkészül az új postaépület és szolgáltató-ház, és tető alá került már az egészségház is .. . Az Aranymező termelőszövetkezetet vetőmagtermelő gazdaságnak jelölték ki, a falu határában pedig, a régi faiskola helyén, 186 holdas területen zöldellnek az Iregszemcsei Tc- karmánytermesztési Kutatóintézet bicsérdi telepének vetései. Az idősebbek többsége a termelőszövetkezetben dolgozik, a fiatalok nagyobb része eljár Bicsérdről. Talán az épülő szarvasmarha telep, az új, istállóhoz alig hasonlítható munkahely visszahoz majd belőlük néhányat. A város, az alig új- ságlapozásnyi távolságra lévő Pécs amúgy is sok embert elvisz, egy évtized alatt megfogyatkozott Bicsérd lélekszáma. Viszont kényelmesebben, tágasabban, jobban élnek az itteniek. * A ház még magányos, újtég- la-színű, rét, kertek ölelik körül. Az új utcát, amely itt épül fel, Alkotmány utcának nevezik majd. Huszonöt ház — ennyi telket parcellázott fel a tanács. Az elmenők helyébe újak jönnek a környező apróbb településekről a gazdasági és köz- igazgatási központba. Néhány év múlva új, hat tantermes iskola épül, és ahoqy átvágunk a felparcellázott réten az út felé, falubeli kísérőim soroják a terveket, messze- látó elképzeléseiket: út, víz, villany, járda, játszótér... A termelőszövetkezet középtávú terve imponáló számokat tartalmaz: beruházásokra például 1971-75 között majd 30 millió forintot fordítanak, saját erőforrásból. Korszerűbben, jobb körülmények között dolgoznak majd. Néhány házon most Is dolgoznak, s valaki megemlíti, hogy az egyik cigánycsaládnak — a családfő a termelőszövetkezetben dolgozik — már autója is van. Boldogulnak a bicsérdiek. D. Kónya József Keresse fel e PÉCSI ORSZÁGOS KÖZLEKEDÉSI KIÁLLÍTÁSON a pécsi ÁFÉSZ „Marica" éttermét Kiváló minőségű halászlé, rántott hal, bográcsgulyás kapható.
