Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-05 / 156. szám

rntjeffuiS. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Kitüntetett egészségügyi dolgozók A krónikaírás tapasztalatairól Szombaton Semmelweis Ignác születésének évfordulója alkalmából Kiváló gyógyszerész címmel tüntették ki dr. Kotsy Józsefet, a Baranya megyei Gyógyszertári Központ szakfelügyelőjét. Az Érde­mes orvos címet kapta dr. Bauer Miklós, a pécsi Fül-orr-gége Klinika docense és dr. Bencze Nán fz év január 1-től — az országban először Baranyában — megyeszerte intézményesen, megyei tanácsi vb-határozat alapján — elvileg valamennyi községben — megindult a helyi krónikák vezetése. Megfelelő előkészítő megbeszélések után egységes irányelvek, azonos feladatok alapján kellett megkezdeni a mun­kát Ez — mint alig két hónapja megírtuk — a helyi tanácsok nagyobb részénél meg is történt. Most a folyamatos, egész éves feladat félideje arra ösztönöz, hogy visszatekintsünk: mit végez­tünk eddig? A krónikaírás szakmai mód­szertani irányításával a Megyei levéltárt bízta meg a Megyei Tanács elnöke. Féléves tapasz­talataikról most összegező je­lentés készült. Ennek alapján néhány figyelemre méltó jelen­ség - úgy gondolom - szót ér­demel. Az akció egységes megindítá­sa érdekében a levéltár több al­kalommal különböző tájékoztató megbeszéléseket, konzultációkat szervezett: külön a tanácselnö­kök, a vb-titkárok, később a ki­jelölt, kiválasztott krónikaírók részére is. Valamennyi községi Finnországi kritikák a Pécsi Bartók Férfikar szerepléséről Május utolsó hetében tíznapos vendégszereplésen Finnország­ban járt a pécsi 12. sz. Volán Bartók Férfikórusa. Szereplésük­ről mostanában érkeztek meg az ottani lapvélemények, kritikák. Lahtibon az Etelä-Suomen So­romat című napilap 1972. május 27-i száma örömmel adja hírül a magyarországi testvérvárosból, Pécsről jött férfikórus megérke­zését. Röviden ismerteti a prog­ramjukat és bemutatja az együt­test. Külön néhány sort a kórus karnagyának, Ligeti Andornak is szentel, aki 1959 óta vezeti az együttest. A tudósítás melletti kép hírül adja, hogy érkezésük napjen a város elöljárósága fo­gadta a magyarokat. Ugyancsak ez a Iqhti újság bővebb kritikát is ír Kedves láto­gatók címmel az eayüttes hang­versenye után. „Magyarországi testvérvárosunk már nem egy­szer ajándékozott meg bennün­ket emlékezetes zenei élmények­kel. Legutóbb kedden este, ami­kor a pécsi Béla Bartók — vagy­is magyar módra: Bartók Béla — férfikórus adott koncertet a hangversenyteremben. A beve­zetőben arról értesültünk, hogy a magyar kórusmuzsikáról, a magyar kórusmozgalomról fog­nak képet adni, ami nem ma­radt ígéret... A mintegy félszáz közlekedési dolgozóból alakult kórus nagyszerű, számunkra me­rőben új kórusmuzsika előadá­sával ajándékozott meg Ben­nünket. Ligeti Andor karnagy nagyszerűen szólaltatta meg a műveket a Bo/yongástól a Kit kéne elvenni kodályi humoráig. A második félidő, Britten és Orff számai a témaválasztás bátor­ságát, a kórus átütőerejét bizo­nyították." A cikk megemlékezik Borsay Pál zongora- és Bala- tinecz Márta énekszámairól is. Majd így folytatja elismerő so­rait: „Hangulatilag még mar­kánsabb volt a befejezés, mi- koris elsőnek a vendégkórus egyedül, majd a vendéglátó kó­russal, végül pedig a jelenlevő közönséggel együtt énekelte Kodály Esti dalát. Nem volt fö­lösleges a taps, a gyönyörű mű­sor annál inkább megmarad emlékezetünkben. A kedves ven­dégeket telt ház hallgatta, együtt dobbanó szívvel." A Bartók Férfikórus néhány nappal később Jyvősky/ö várös- ban adott koncertet. A város na­pilapjának kritikusa, Matti Mat- tila mély elismeréssel szól erről az eseményről Tehetséges ma­gyarok című írásában. A cikkben egyebek közt ez áll: „Énekükkel merőben másfajta hangzás-esz­ményt valósítottak meg, mint amihez mi hozzászoktunk. Elő­adásuk tiszta volt, dallamos és frissen zengő, érces fortékkal, s teljes szépségben pompázó pia- nisszimókkal. Karnagya kezében a kórus hangszerként zengett, s e hangszer érzékenyen és pon­tosan reagált irányítójának el­gondolásaira és szándékaira." tanácsot meglátogatták, ott a helyszínen megbeszélték a kró­nikák íróival feladatuk tartalmi és formai kérdéseit. A pécsi járásban három helyre (Pécs, Pécsvárad, Szentlőrinc) behív­ták a környező tanácsok kró­nikaíróit ilyen célból és megtar­tották a szükséges eligazítást. E megbeszéléseken legtöbb he­lyen a községi vb-titkárok és elnökök is részt vettek. Ám jól­lehet ennek az időpontjáról idejében értesítették' az ille-' tékeseket, sok, szám szerint 81 községből a krónikaírók nem jelentek meg a megbeszélése­ken. A távolmaradás okát ke­vesen tudták megindokolni. Az­óta pótolták a mulasztást, 7 községből azonban — Aranyos- gadány, Ivánbattyáil, Keszü, Palkonya, Pellérd, Regenye és Szőke települések esetében — máig sem tudni, hogy van-e, öt faluban pedig máig sincs kije­lölt kriónikaíró. (Eilend, Iván- battyán, Pereked, Somogyvisz- ló, Palkonya.) Hasonló nemtö­rődömséget tapasztaltak a Vil- lánykövesdi Közös Községi Ta­nács hozzáállásában is. Lány­csókon egy középiskolás diákot bíztak meg a krónikaírás fel­adatával, aki semmiféle támo­gatást nem kapott munkájához. Igen sok helyen a vb-titkárok — vagyis a határozat végrehaj­tásáért személyükben felelős ta­nácsi vezetők — elmulasztották továbbadni a gyakorlati tud­nivalókat a krónikaíróknak, így azokat újra meg kellett keres­ni. A kezdeti szervező munká­ban jelentős gondot okozott az, hogy sokhelyütt valóban nem sikerült megfelelő embert találni a krónika vezetésére. Ilyen esetekben maguk a vb-tit­károk végzik el a munkát. (Ba- barcszöllós, Szava és Gare kró­nikáját például a három község vb-titkára írja.) Ez a szemlélet és ügyszeretet a már eddig elkészített följegy­zések minőségében is tükröző­dik. Magyarhertelenden, Bodo- lyabéren, Barátúron, Beremen- den mintaszerű községkróniká­kat mutattak be, bőséges do­kumentatív hitelességű fotó­anyaggal. Általában ott megy legjobban a munka, ahol ki­sebb, néhány tagú munkakö­zösséget hoznak létre a nagy­községben vagy a közös taná­csú község székhelyén. Egy di­cséretes kezdeményezés: Szi­getvárait hasonló közösségek­kel megkezdték és Mohácson és Komlón is 1973-tól már ve­zetik a város krónikáját, noha rájuk nem vonatkozik még a határozat. dor, a Pécsi Egyesített Egészségügyi Intézmények Egészségügy kiváló dolgozója lett DetkoYÍcs Júlia, reumatológiai osztályának vezető főorvosa. Az a mohácsi kórház tüdő-osztályának ápolónője. Vannak azonban, akik kife­jezetten nem értik, vagy nem akarják megérteni a jelen meg­örökítésének fontosságát, tör­ténelmi szerepét és gyakorlati j hasznát, ami persze nem ma, hanem évek, évtizedek múltán | igazolódik majd. Sajnos még a t pedagógusok között is akad ilyen. A pécsi járás egyik is­kolaigazgatója például így nyi­latkozott: „Mire való ez a fö­lösleges munka, ezt is az igaz­gató nyakába sózzák ...” — ol­vashatni a levéltár jelentésé­ben. Szerencsére ilyen hangok csak elvétve hallatszanak. A krónikaírók többsége pedagó­gus, olyan népművelő-pedagó- i gus, aki szívvel és társadalmi | felelősségtudattal végzi (mel- j lesleg tiszteletdíjas) munkáját. 1 összegezve a levéltár első féléves tapasztalatait, megálla­pítható, hogy a tanácsok vb- titkárai nagyobb részben meg­tették a szükséges intézkedé­seket, gondoskodtak a munka megindításáról. Számot adva ezzel arról is, hogy megértet­ték a krónikaírás jelentőségét, annak történelmi értékén túl hasznosságát is az államigaz­gatásban. A krónikaírók több­sége megfelelő felkészültség­gel rendelkezik ahhoz, hogy használható értékes munkát végezzen. Számolni kell viszont azzal is, hogy a községek mint­egy 40 százaléka még csak az előkészületeket tette meg a krónikaírásra. (Néhány még art sem.) Ez azzal a veszéllyel jár, hogy oz egyidejűség nem ér­vényesül munkájukban. Vagyis a krónikákat nem naplószerűen, hanem decemberben „emléke­zetből” akarják majd rögzíteni. Ennek érdekében feltétlenül szükséges a járási hivatalok és a levéltár rendszeres ellenőrző munkája. Az első félév tapasztalatai tehát nagyobb részben meg­nyugtatóak. Nem kevés a ten­nivaló azonban az említett mu­lasztások pótlásában. Ez pedig mielőbbi, sürgető feladat, hi­szen 8—10 hónap távlatából - hiteles följegyzések nélkül — visszaemlékezni a falu, a köz­ség fontosabb eseményeire, ir­reális elképzelés. Ez a minden­kori jelen, a hétköznapok fel­adata, hiszen ez a lényege, et­től válik a jövő számára külö­nös értékű dokumentummá a községi krónika. (w. e.) Dr. Kotsy József, a Ba­ranya megyei Gyógy­szertári Központ szak- felügyelője régi gyógyszerész család­ból származik. 1921- ben született Sió­fokon, Budapesten érettségizett, a Buda­pesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszer­tudományi Karán foly­tatta tanulmányait, ahol 1949-ben vég­zett. Először édesap­ja gyógyszertárában Siófokon dolgozott, majd 1950-tól a Ka­posvári Gyógyszertári Központban. 1960 óta szakfelügyelő a Bara­nya megyei Gyógy­szertári Központban. Elnyerte a Kiváló dol­gozó címet, tavaly pe­dig a szegedi egye­temen gyógyszer­technológiából dokto­rált Dr. Bauer Miklós 1954-ben végezte el az orvosegyetemet Pécsett. Egy évig dol­gozott az egyetem élettani intézetében, utána került a Fül- Orr-Gége Klinikára. 1957-ben szerezte meg a szakorvosi ké­pesítést, a rákövetke­ző esztendőben kine­vezték tanársegéd­nek. Számtalan tudo­mányos közlemény, előadás, kutató- és gyakorlati munka eredményezte 1962- ben az adjunktusi cí­met. 1968-ban meg­védte kandidátusi disszertációját, 1969 elején a klinika do­censévé nevezték ki. Moszkva, Prága, Bécs, Erfurt — egy-egy állo­másai külföldi tanul­mányútjainak. Dr. Bencze Nándor, Pécs megyei Város Tanácsa Egyesített Egészségügyi Intéz­ményei reumatológiai osztályának vezető főorvosa 1925-ben Aranyosgadányban született. 1959-ben avatták orvossá. Pá­lyafutását a szekszár­di kórház belgyógyá­szati osztályán kezd­te. 1960 júniusában megpályázta a har­kányi reumakórház segédorvosi állását. Itt dolgozott 1966. jú­nius 1-ig. Időközben letette a szakorvosi vizsgát. 1966 júniusá­ban került Pécsre osz­tályvezető főorvosnak. Dr. Bencze Nándor az Egészségügyi Intéz­mények MSZMP esúcsszervezetének tit­kára. Detkovics Júlia, a Mc hácsi Városi Tanát Kórháza tüdőosztc lyának ápolónője 1937-ben Bácsborsc dón született Ápotc női képesítését Gyt Ián szerezte, 195; ban került Mohácsa ahol azóta is dolgc zik. 1967-ben éretts« gizett oz általánc gimnázium esti tagt zatán. 1957-től pedi 10 éven keresztül kórházi KISZ-alap szervezet titkára vol Munkakörének pé dós ellátása mellett társadalmi munkába is tevékenyen rés: vesz, jelenleg is száj szervezeti funkeionc Adatok a most befejeződött tanévről A most zárult tanév jellemző adatait összegezték a szakem­berek. A számszerű elemzések­ből kiderült, hogy hazánkban a nappali, esti és levelező tago­zatokon együttvéve 2 millió 023 ezer diák tanúit a különböző iskolatípusokban. Ez azt jelenti, hogy az előző tanévhez képest mintegy 30 ezer az apadás. Legtöbben — szám szerint 1 Több mint kétmillió diák Á szenílőrinci színjátszók elismerése Szarvason Az 50. Nemzetközi Szövetkezeti Nap megünneplése jegyében július 1—2-án — immár negyedszer — került sor Szarvason a fa­lusi színjátszó együttesek és irodalmi színpadok országos találko­zójára. 16 szövetkezeti színjátszó csoport mutatta be műsorát, közöttük a szentlőrinci ÁFÉSZ irodalmi színpada is. A szentlőrinci színjátszók „Otthon" és „Idegenben” címmel Brecht és Maugham jeleneteit adták eiő Bucsky Mihály rendezésében. A zsűri külön elismerését fejezte ki a modern rendezésért, a csoport tagjainak színészi alakításáért, valamint az igen fejtett beszédtechnikáért. folyamain ugyanakkor 38.8 szó zalék volt az eltelt időszakban Az óvodában elhelyezett gye rekek száma megközelítette < 247 ezret, s a korábbi évhe képest ez mintegy 20 ezre emelkedést jelent. Ma már 21 ezer óvodai hely van az ország ban, ami azt jelenti, hogy eze óvodáskorú gyermekre 508 hel jut. Tizenöt esztendővel ezelőt még csupán 129 ezer óvodás gyereknek jutott hely az ország ban, minden ezer óvodáskon kisgyermek közül 248 juthatol akkor az intézményekbe. A különböző felsőoktatási in tézmények nappali tagozataii tanuló diákoknak 83—84 szá zaléka részesült rendszeres ál lami támogatásban. Az össze hallgatók 48.8 százaléka má diákotthonban lakott, s csak nem 70 százalékuk vette rend szeresen igénybe a kedvezmé nyes menzai étkeztetést. millió 70 ezren — az általános iskolák nappali tagozataira jár­tak. A korábbi évekhez képest azonban még szembetűnőbb a létszámapadás: 1965-ben még 2 millió 381 ezer volt a diák- összlétszám Magyarországon, igaz, hogy ekkor 1 millió 413 ezren jártak az általános is' kólák nappali tagozataira, a létszámcsökkenés tehát lénye­gében a demográfiai hullám­völggyel magyarázható. A fizikai foglalkozású szülők gyermekei az összes tanulók több mint 80 százalékát tették ki az általános iskola nyolcadik osztályában. Lényegében ugyan­ennyi az arányuk a szakmun­kásképző intézmények első év­folyamán, a középiskolák első osztályaiban 55.3 százalék, a középiskolák negyedik évfolya­main 48.9 százalék, a felső- oktatási intézmények negyedik évfolyamain 48.9 százalék, a fel­sőoktatási intézmények első óv­Balatonfenyves-Alsó meg a pécsi gyerekek Már a jelszó is rebeHis: — Ne kíméld a tanárokat! Aki nem tudja, azt az ügye­letes gyerek nem engedi be a táborba. Naponta találnak ki egy-egy jelszót, vicceset, nyá­rit, s azt mindenkinek tudnia kell. Mert most nyár van és Ba­laton és napfény. Ide Fenyves- Alsóra költözött a pécsi harma­dik kerület közel ezer gyereke, vagy majd ezután költözik. En­nek a riportnak az idején a 167. számú Radnóti Miklós Út­törőcsapat tölti tíznapos nyara­lását, száznyolc gyerekkel, akik között tizenkilenc kisdobos. De az önállóság jelei már őnáluk is mutatkoznak, a kislányok szo­bájának ajtajára például szép kerek betűkkel kiírták, hogy „Kopogás nélkül belépni tilos!" Főfoglalkozásuk: a fürdés. Azon kívül teknősbékát gyűjte­ni — irtó klassz, amikor eső ide­jén a tábor udvarának tócsái­ban versenyt úsznak, az egyi­ket, ha jót emlékszem, úgy ne­vezték el. hogy Töhötöm — reg­gel tornázni, kapus-, meg kony- 1 haügyeletet tartani, enni, fociz­Főfoglalkozásuk: a fürdés ni és persze mindezt esténként értékelni. Itt van a lényeg: ami a gye­rekeknek észrevétlen játék, az a velük táborozó nevelőknek, meg ifivezetőknek komoly mun­ka, — pedagógia. Csak nehe­zebb, mint az iskolában, éppen mert észrevétlenebbül kell csi­nálni. Ezért idekívánkozik o hat pedagógus neve: Hámori And- rásné táborvezető, Horváth Im­re, Kovács Zoltánné, dr. Vára- di Sándorné, Kassay Dezsőné, Gyenis Pálné és Bárány Imré- né, valamint a hat ifivezető ne­ve: Bathó Erzsébet, Papp Ist­ván, Bathó Júlia, Balázs Anna, Hegedűs László és Kálóczy László. Munkájukra jellemző a tihanyi kirándulás, amikoris haj­nali fél hatkor kellett o gyere­keket felkelteni. Nem népszerű feladat. Am q száznyolc gyerek cukoresóre ébredt, teli volt a tábor ayepe cukorral, győzték felszedni és elfeledték, hogy hajnalban kelni mennyire kel­lemetlen dolog. Előző este per­sze pedagógusok vásárolták a cukrot, s hajnalban, valamivel a kivételesen korai ébresztő előtt, szétszórták a táborban, s aztán így szólt az ébresztő:- Gyorsan keljetek fel gyere­kek, cukoreső hullott, aki ha­marabb kiér, többet felszedhet! Hogy mindez mennyibe ke­rült? — Nem sokba. A gyerekek fejenként — tíz napra — 300 fo­rintot fizettek be. ebben benne volt a vonatköltség is. A többit — kirándulási fagyit, a külön­böző, szinte naponta ismétlődő versenyek jutalmának szánt tor­tákat, szörpöt, kirándulás költ­ségét, némi gyógyszert - so­sem lehet tudni, mikor kell! — a csapat 8500 forinttal pótolta. A koszt jó volt, azok szerint, akik tavaly is itt voltak, jobb, mint a tavalyi, mindössze a me­legvíz-szolgáltatással voltak né­mi kellemetlenségek, úgy tud­sínbe rakott kézzel-Iábbal jelen1 meg a pedagógusgárda: - Gyerekek, mi megsérültünk nek tek kell átvenni a tábor irányi tását. Igaz, gyanús volt a Hor váth tanár bácsi lábaszárán < teniszütőből készült sín, de nen volt mit tenni, szavaztak, eg Barcsa nevű srác vette át a tá borvezetést, aki többek közöt arról is nevezetes, hogv brigád ját így nevezte el: „Tut-anch Amon hamvai". Az önkormány zat aztán olyan jól sikerült hogy fél napot meg is hosszob bították a gyerekuraimat. Azóta hazatért o csapat. Kár hogy a tábortűz e!őtt megje lentek a viharfelhők, de a pe dagóguslelemény még eső: időben is győzött: felejthetet­len vetélkedőt teremtve, aho bekötött szemű fiúk és lányol etették egymást lekvárral, íe lejthetetlen maszatokat és mel- lényúlásokat okozva. Bőröndök­ben tértek haza a csanat játé­kai és a nagy víz most mái csak emlék, me'1 remény, hogy jövőre is lesz tábor. Földessy Dénes juk, az áramvezeték elégtelen­sége miatt. Gyöngyös Vilmost, a tábor állandó gondnokát ter­helték mindezek a feladatok. De meg kell dicsérni a konyha­sókat is, akik mindig pontosan, a gyerekgyomor korgását jóval megelőzve készítették el az en­nivalót. A nyáron tehát harmadik ke- j rületi fejek úszkálnak a fény- j vesalsói vízben, egymás mellett J csöpög a nagy tó vize a Rad- j nóti, Bánky Donát meg Tiborc utcai hajakról. Sőt. ebben a tíz- | napos turnusban még sásdi, [ sellyei, szentlőrinci gyerekek is I voltak. A Mecseki Ércbánya } Vállalat II. bakonyai üzeme | ugyanis sok munkával, dicsére­tes módon építgeti már régóta [ ezt a tábort, s ezért 20 olyan j gyerekük, aki az Építők úti is- ! kólába jár, harminc meq Pécs környéki, eljöhetett a táborba. Élmények, nyár, Balaton. I Egyik nap például bepólyázva, ‘ Félévi számadás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents