Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-30 / 178. szám
Egészségügyi felvilágosítás A neurózisról DIVAT Horgolt ujjatlan ruha A neurózissal kapcsolatban számos közhely él a köztudatban, I ezek egyike, hogy ez a betegség korunk jellegzetes velejárója. Mint minden közhelyben, ebben is megtalálhatjuk az igazság egy kis részét, hiszen a látszat mindenben igazolja ezt a sommás megállapítást. Ugyanakkor azonban sugallja azt a gondolatot is, hogy • neurózis, éppen mert „természetes” velejárója a modern kornak, mintegy megoldhatatlan társadalom-egészségügyi problémát jelent. Ez a megállapítás természetesen a tudományos igényű megközelítés számára elfogadhatatlan. Az igazság jóval összetettebb. Igaz az, hogy a XX. században a fejlett társadalmakban a neurózisban szenvedő emberek száma rohamosan növekszik és népbetegség számba megy hazánkban éppen úgy, mint a világ más részein. E betegség a régebbi korokban is jól ismert volt, s tulajdonképpen egyidős az emberi társadalom kialakulásával. Az a tény, hogy napjainkban példátlanul nagy arányban fordul elő, egy kevéssé ismert okkal magyarázható. Különböző, itt nem részletezhető tényezők hatására a XX. század kezdetétől a neurózis jóformán csak mint betegség nyilvánul meg, szemben a régebbi időkkel, amikor a neurotikus tünetek és panaszok nem mindig nyerték ezt a minősítést. Ilyen, nem betegségnek minősülő neurotikus megnyilvánulás azonban még manapság is ismeretes. Ezek közé tartozik például az úgynevezett „különc” magatartás néhány formája, egyes emberi „rossz szokás" is ide sorolható. Ml A NEURÓZIS? Mi az a betegség, amely nem mindig és mindenütt mint betegség jelenik meg? (Szemben pl. a lebenyes tüdőgyulladással, ami mindig és mindenhol ugyanaz.) Lehet-e gyógyítani, és hogyan? És sorolhatnák tovább a kérdéseket, melyekre a válasz egyáltalán nem könnyű. Nem ezért, mert a tudomány adósunk a dolog lényegi megismerését illetően, — bár még sok a feltáratlan és homályos részlet —, hanem mert az emberi létezés egyik legbonyolultabb problémájával állunk szemben. Nagyon leegyszerűsítve a kérdést azt mondhatjuk, hogy a neurózis alapját a központi ideg- rendszer átmeneti működési zavara képezi. Emögött az ideg- rendszer semminemű eddig ismert anyagi elváltozása nem áll, tehát nincs például gyulladás, vérzés, daganat A központi idegrendszer működésének megzavart egyensúlya okozza a tüneteket. Mindez azonban azért jön létre, mert a megbetegedett személy érzelmi-indulati életében már előzetesen kialakult egyfajta hibás, — önmagához, mások személyéhez, az egész külvilághoz való — diszharmonikus alkalmazkodási nehézség. Ügy mondhatnák tehát hogy a neurózis — mindegy milyen panaszokkal és tünetekkel jár — az érzelmi-fndulati lelki szféra betegsége. Nagyon fontos azonban, h ogy a neurózisban szenvedő ember saját betegségét soha nem így éli ót a tudatos lelki működések számára a fenti folyamat rejtve marad. A beteg csupán a tüneteket észleli, azok miatt szenved és aggódik. Az aggódás vagy félelem teljesen érthető, hiszen a neurózisok tünettana nagyon változatos, s megtalálható közötte a kínzó fájdalom, görcsös jelenség, szívszorítás, ijesztő szívdobogás, általános gyengeség és kimerültség érzés, súlyos alvászavar, fejfájás, rossz közérzet, ingerlékenység, kóros félelmek, állandósuló szorongás, szexuális zavarok és még sorolhatnák nagyon sokáig a legkülönbözőbb testi és lelki tünetegyütteseket, melyek egymást is váltogatva mind több embert betegítenek meg. Sokszor szinte „egy az egyben” utánoz a neurózis mindenki által jól ismert és álfáiéban félelmet keltő betegségeket (Például szív-trombózis.) A NEURÓZISOK ESETÉBEN olyan betegségekkel állunk szemben, melyekben a szerteágazó, tőbbé-kevésbé súlyos tünetek elsősorban a beteg, de nagyon sokszor az orvos számára is elfedik a lényeget: a személyiség érzelmi-indulati egyensúlyának felbillenését. Az ember önmagához, önmaga vágyaihoz és lehetőségeihez, a külvilágból és más emberrel való kapcsolatából származó kudarcokhoz, csalódásokhoz való alkalmazkodási gyengeségéről van szó. A vereségek, o kiszolgáltatottság és tehetetlenség állapota mindenkiben felduzzaszt- ja a mindenkor meglévő, de tudatossá nem váló szorongást, s ha ezt tovább már valaki szabályozni — tudattalanná tenni — nem képes, akkor az elégtelen elhárítás jelzéseként kialakul a neurózisra utaló tünet és panasz. Legtöbbször a megbetegedett ember a megnövekedett szorongást közvetlenül, lelki átélés útján nem tapasztalja, legalábbis a betegség kezdetén ritkán. A NEURÓZIS KIALAKULÁSA tehát attól függ, ki mennyire és hogyan képes szorongását kezelni, szabályozni. Ez a szabályozás nem tudatos, hanem automatikus folyamat az emberi személyiségben. Minden ember csecsemő korától kezdődően fejlődése folyamán tanulja meg, teszi magáévá a szorongás elhárítás eszközeit és formáit, melyet az adott kultúra norma és követelmény rendszere szabályoz egy magasabb szinten. Ia tanulási folyamat főként spontán történés és más emberekkel — szülőkkel, testvérekkel, nevelőkkel, barátokkal — való állandó érzelmi viszonyulás során valósul meg. Már a kora gyermekkorban eldől, hogy később ki, milyen módon és eredménynyel szabályozza szorongását, ekkor épülnek a személyiségbe az alapvető minták. így a felnőttek neurózisa — minden látszat ellenére — a gyermekkor érzelmileg hangsúlyossá vált élményeiből veszi eredetét. Természetesen az aktuális eseményeknek — szerelmi kudarc, munkahelyi sérelem, súlyos érzelmi veszteség, bűntudat valami miatt — jelentős szerepük, van a neurózis kirobbanásában, de például a szerelmi csalódásra is lehet neurotikus vagy nemneurotikus, tehát egészséges módon reagálni. Akit tolt kudarc ért, vagy a sikertelenségek érzelmi feldolgozása többnyire nem volt mégfelelő, az a légkisebb csalódásra túlzott reakcióval, neurózissal válaszol. Ha kellő időben megfelelő korrekciók nem történnek az érzelmi egyensúly helyreállítása érdekében, akkor ezek a spontán automatizmusok mintegy jellemvonássá merevednek, kialakul az úgynevezett karakter-neurózis jellegzetes képe. Ismételten hangsúlyozni kell azonban, hogy o mindennapi eseményekre való neurotikus reagálási forrna a mór felsorolt és sok más tünet formájában ölt testet, amelyek látszólag függetlenek ezektől az eseményektől és idóbelileg sem mindig válik nyilvánvalóvá az összefüggés. Mindebből azonban nem az következik, hogy a neurózis kivédése csak „önfegyelem” kérdése lenne. Régi pszichiátert tapasztalat, hogy az önmagákon uralkodni tudó, beszabályozott, meqmerevitett érzelmi élettel rendelkező emberek éppen aoy- nyira lehetnek neurotikusok, mint az érzelmi életükben labilis társaik. A túlzott, minden áron való érzelmi elfojtás éppen úgy meg beteg it bárkit, mint ahogy betegesnek látjuk azt is, amikor valaki a legcsekélyebb okra túlméretezett düh-reakcióval, vagy az agresszió egyéb formáival reagál. A neurózis tehát az ember érzelmi-indulati reagálási készségének diszharmonikus szabályozásán alapul, amely a felszínén, a tudatos lelki élet számára hozzáférhetően a legkülönbözőbb tünetek és panaszok formájában jelentkezik. Mindez Úgy történik, hogy a beteg számára a dolog lényegi része ismeretlen marad. MIÉRT VÁLT NÉPBETEGSÉGGÉ A NEURÓZIS? A válasz sajnos egyszerű: érzelmi kultúránk színvonala általában alatta marod a harmonikus személyiség fejlődés és kibontakozás által megkívánt szintnek. Az egyes ember érzelmi kultúrája, az emberközi kapcsolatok érzelmi töltése, az ember-csoportok (család, munkatársak) együttélésének érzelmi atmoszférája általában nem megfelelő. A reális önismeret hiánya és ennek megszerzéséről való lemondás, a másik ember szempontjainak figyelembe nem vétele, a beleérző készség hiánya, a kisszerű gyanakvás, egyéb kicsinyesség, az egyre fokozódó önzés és agresszivitás, a morális döntések megkerülése stb., mind olyan jelenség, melyek általános jellegüknél fogva elszür- kítik és beszűkítik az emberi kapcsolatok érzelmi skáláját, megakadályozzák az érzelmi kultúra kibontakozását mind az egyes emberben, mind az emberek szorosabb kötelékű csoportjaiban. Sokáig úgy vélte a tudomány is, hogy a neurózis öröklődő betegség. Ma már tudjuk, hogy e betegség tegy családon belüli halmozott előfordulása nem a géneknek, hanem a jellegzetes, neurotizáló családi atmoszférának következménye. A neurózis mindezek ellenére gyógyítható betegség. A gyógyítás az érzelmi alkalmazkodási készség javításán alapul, s módszere a pszichoterápia. Maga a gyógyítás folyamat jellegű, soksok, ismétlődő orvos-beteg találkozás formájában történik, és speciális feltételei vannak. A nyugtatószerek szedése sokszor fontos, igen gyakran elkerülhetetlen, de ezek önmagukban a neurózist nem gyógyítják meg. Csak tüneti kezelésként jönnek számításba, s nagyon fontos, hogy ki, hogyan, mennyi és milyen gyógyszert szed. Vannak mindig divatos gyógyszerek, melyekhez a betegek ragaszkodnak, ám a neuróziusban is mint más betegségnél is a gyógyszer- rendelés az orvos szuverén joga kell, hogy legyen. A NEUROTIKUS BETEG tüneteitől és panaszaitól függetlenül is boldogtalan ember, aki életét állandó aggódás, félelem, testi-lelki gyötrelmek közepette éli, s önmagát is nehezen viseli el. A neurózis gyógyítása nem más, mint a harmonikus élet belső feltételeinek biztosítására való törekvés a korszerű pszichiátria eszközeivel. KAtá Balázs ér. Int *ez. főorvos. A modell Cashmylon fonal kettős szálával, 3-as tűvel készült. Mintája: A megfelelő hosszúságú láncszemsor 4. láncszemébe visszaöltünk egyráhajtásos pálcát, 4 egyráhajtásos pálca, 1 láncszem, o második láncszembe egy rövidpálcát öltünk, három láncszem után ugyanéba be a láncszembe még egy rő- vidpalcát öltünk, egy láncszem, a második láncszemtől 4 egyráhajtásos pálca, ezt ismételjük végig. 2. sor: 3 láncszem után 4 egyráhajtásos pálca, 3 láncszem, 4 egyráhajtásos pálca, természetesen mindig a pálcákra, ismétlés. E két sor ismétlésével dolgozunk a mellvonalig, a mellvonaltól oda-vissza halódó pálcasorokkal dolgozunk a szabásminta szerint. A szoknya szűkítését a pálcák számának csökkentésével érjük el. „Süssünk, főzzünk otthon T Citromos sertésszelet A Nádor Étterem kenyhafőnokét és helyetteseit kértük meg, hogy a nagy meleget is figyelembe véve olyan étrendet állítsanak össze kővetkező számainkba, amelyekben minél több zöldségféle szerepel. Ezúttal Temesvári László helyettes konyhafőnök ajánlatát közöljük. Ebéd: 1. Hideg meggyleves 2. Citromos sertésszelet rizottóval S. Emeletes krémes Vacsora: Rántott burgonyaszeletek szerbsalátával 1. Hideg meggyleves: hozzávalók: 40 deka kimagozott meggy, 1—2 szem szegfüsteg, 1 egész fahéj, liszt, t deci tejszín, cukor. A ki magozott meggyet kb. 1 liter vízben megfőzzük, amelybe szegfűszeget és fahéjat teszünk, majd tejszínes habarással sűrítjük. ízlés szerint cukorral ízesítjük. (Ha van, vörösbort is tehetünk bele.) Hidegen, csészében tálaljuk. 2. Citromos sertésszelet rizottóval: hozzávalók: fél kiló sertéscomb, só, liszt, fél citrom, 30 deka vegyes zöldség, 30 deka cukorborsó, 30 d%ka rizs, netrezselyemzöld, só, bors, zsír. A felszeletelt sertéscombot kiverjük, majd enyhén megsózva, lisztbe mártva, kevés forró zsírban hirtelen átsütjük. Miután mindkét oldala szépen megpirult, citromkarikákat helyezünk rá és kevés vízzel felengedve tovább pároljuk, amíg a leve kellő sűrű nem lesz. Közben a zöldséget kockára vágjuk, kis zsíron megpirítjuk, hozzáadjuk a megtisztított cukorborsót és kevés vízzel együtt pároljuk. Az előre lepirított rizst is hozzáadjuk és forró vízzel felengedjük, majd finomra vágott petrezselyemzölddel megszórjuk, sóval, borssal Ízesítjük, végül sütőben készre pároljuk. Körítésül a húshoz adjuk. 3. Emeletes krémes: hozzávalók: 8 tojás, 40 deka vaj, 55 deka porcukor, 1 sütőpor, 65 deka és plusz 4 evőkanál liszt, 2 evőkanál méz, 1 evőkanál kakaó, 8 deci tej, 30 deka vaj, citrom, 3 szelet csokoládé. Két tojásból, 10 deka vajjal, 10 deka porcukorral, 1 sütőporral, 50 deka liszttel, 2 evőkanál mézzel, 1 evőkanál kakaóval és kevés tejjel tésztát gyúrunk. Ebből két lapot sütünk (gázsütő nagyságút). Közben elkészítjük a 6 tojásos piskótát, szintén gázsütő nagyságúra. A lapokat az ' alább ismertetett krémmel megtöltjük (középre a piskótát tesz- szük) és a legfelső lap tetejét csokoládémázzal leöntjük. (Budapest csokoládét lehet erre a célra használni, mert azt nem kell főzni, hanem csak felolvasztani és ráönteni a tésztára.) Krém: 4 evőkanál lisztet, 8 deci tejjel sűrű péppé főzünk. Ezután 30 deka vajat kikeverünk 30 deka porcukorral, majd citrommal ízesítjük és a kihűlt péppel simára keverjük. Ezzel a lapokat megkenjük. Meleg vízbe mártott késsel szeleteljük. 4. Rántott burganyaszeletek: hozzávalók: másfél kiló burgonya, Ifczt, zsír, 2—3 tojás, morzsa, só. A meghámozott nyers burgonyát (lehetőleg nagyokat) minél nagyobb karikákra vágjuk, jól megsózzuk és bepanirozzuk, mint a rántott húst. Bő, forró zsírban pirosra sütjük. Szerbsalátát adunk mellé. _Szerbsaláta: hozzávalók: 10 deka zöldpaprika, 10 deka paradicsom, fél káposzta, 2 fej hagyma, 20 deka uborka, 1 tubus majonéz, bors, só, fél citrom, zöldpetrezselyem. A paprikát, hagymát, uborkát karikára vágjuk, a káposztát szeletekre. Ezt megsózzuk, 10 percig állni hagyjuk és kinyomjuk. Majd a paradicsomot is rászeleteljük, összekeverjük ízlés szerint majonézzel, finomra vágott petrezselymet szórunk rá, borssal, citromlével ízesítjük. KOCKÁS ANYAGOKBÓL TAVASZI-NYARI RUHÁK Ismét divatos a kockás anyag női ruhákra. Ei év tavaszán Indult „hódító útjára" Európa-szerte. A szoknyák hossza hagyományos. A ruha lényegesen szebb lesz, ha nem oda-vissza, hanem csak egy irányban dolgozunk, tehát munkánknak színe és baloldala vpn, ez esetben az elvágott fonal végét a következő sornál bedolgozzuk. Ha készen vagyunk, a baloldalán átgőzöljük, kihűlni hagyjuk, majd az oldalak összevar- rása után a szabad részeket körülhorgoljuk két soron rövidpálcával és egy soron pikóval. A modell a két vállnál gombo- lódik. Szobanövényeink nyári gondozása A nyári időszak a legkedvezőbb szobanövényeink fejlődésére. Ez azonban ki nem használt lehetőség marad, ha gondozási munkáinkkal nem segítjük elő egészséges, gyorsabb növekedésüket. Tudjuk, hogy növényeinknek tápanyagra, fényre, vízre, levegőre, melegre van szükségük és védenünk kell őket a kártevők ellen. Azonban szobanövényeink sokfélék, igényeik eltérőek, mert eredeti földrajzi előfordulásuknak megfelelő más-más éghajlatról származnak. Ezért a nyári gondozásukkal kapcsolatban a fentieket feltétlen figyelembe kell vennünk. A városokban csak a lakás és esetleg az ablak nyújt lehetőséget növényeink elhelyezésére. A meleg nyári időszakban az erkély és az ablakládák is alkalmasak lehetnek — az égtáji fekvés figyelembe vételével - az edzettebb szoba- vagy pozsgásnövények számára. Az ilyen, tehát a szabad levegőt, vagy sok fényt igénylő növényeknek legmegfelelőbb hely a kert, mert a napsütötte és a fák alatti árnyékos részek a különböző szobonövények fényigényeit kitűnően kielégítik. Szobanövényeink közül az érzékeny, puhább levelű fajokat és a forró égövi, trópusi fajokat általában a nyári időszakban is a szobában kell tartanunk. Itt úgy helyezzük el ezeket, hogy egészséges fejlődésükhöz a szükséges fényt megkapják, a díszítő hatás ezúttal csak másodrendű leayen. Még a hazájukban fák árnyékában élő szobanövényeinknek is nagyon hasznos a szűrt napfény. A legvilágosabb, legnaposabb helyet kapják pl. az Aechmea fascia- ta, a Vrieses splendens. a Pan- danus veitchii, a Ficus elastica, a különböző pálmafajták. Napfényes lakásban szintén jobban fejlődnek, de kevesebb fény esetén is jól tarthatók pi. a Phylodendron fajok, a Diffen- bachia pieta, az Agleonema- fajok, a Begónia-fajok, a Scin- dapsus sureus, a különböző szoba páfrányok, a Pteris-fajok, a különböző Hedera belix borostyán változatok. A kertben készítsük elő a szobanövények helyét Félárnyékos helyet tisztítsunk meg a gyomnövényektől, ássuk fel, utána gereblyével igazítsuk simára a talajt. A növényeket cserepesen helyezzük el. A cserepeket peremükig süllyesszük a talajba, mert ezzel a növény földjének gyors kiszáradását megakadályozzuk. Egymástól annyira távol álljanak növényeink, hogy a növekedésükhöz szükséges tér biztosítva legyen és a gondozási munkákat is el tudjuk végezni. A cserepek között szabadon maradt földet és a export körülötti utat is jól öntözzük meq - különösen száraz, meleg időben —, mert ezzel pá- rásabb mikroklímát, a növényeink növekedéséhez kedvezőbb feltételeket biztosítunk. Az északi fekvésű és a délelőtti vagy délutáni időszakban csak kevés napfényben részesülő lakások ablak vagy erkélyládáiba is pereméig süllyesszük a cserepet a talajba. A súlyosabb lombozató növények, például a San- sevieriák, megfelelő rögzítése szükséges, mert a szeles időjárás kárt tehet bennük. Az ilyen napfényszegény helyeken a zöld növényekkel beültetett ládák szépen díszítik ablakainkat. A kertbe vagy az ablakládába kitett szobanövényeink fagyérzékenyek, sőt a hűvösebb éjszakák is kórosak az egyes fajokra. Ezért a kihelyezett növényeket már szeptember közepén a lakásba kell visszavinni. A nyári időszakban — akár szobában, akár kertben, akár ablakládában tartjuk növényeinket —, egyik leglényegesebb munkánk a rendszeres öntözés. Azonban ezt a munkát ne gépiesen végezzük, hanem aszerint, hogy az egyes növényeink talaja mennyire szikkadt meg az előző öntözésünk után. A nagylombú, de aránylag kis cserépben lévő növény talaja gyorsabban szárad ki, tehát bővebben kell öntözni, mint a nagycserepes kislombú növényt. A puhább levelű növények kevésbé tűrik a szárazabb talajt, mint a keményebb, bőrszerű le- velűek. A lazább szerkezetű talajt igénylő növények talaja hamarabb szárad, mint a tömöt- tebb, nehezebb vagy agyaggal is kevert föld. A szabadba kitett növényeink különösen napos, szele? időben igényelnek több vizet. Meleg napokon növényeink fejlődésére nagyon jó hatással van mind a szobában, mind a szabadban, ha a leveleiket naponta akár többször is harmatszerűen bepermetezzük vízzel. Győry Miklós BTUl VASÁRNAPI MElltKiet V
