Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-30 / 178. szám

«*A: 1 FORINT Vfláci Droletárjal, egyesüljetek! XXIX. évfolyam, 178. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1972. július 30., vasárnap Á bírálat felelőssége Láttak valakit, aki örült, mert Uralták? Nem! így az általános vélemény. Egy eltérő: „Egyszer láttam. Később kiderült, hogy másért örült” E kis epizód is il­lusztrálja a mindennapi életre jellemző két végletet — túlzott sértődékenység és közöny, ha bírálat hangzik el a munkára, személyre. Mielőtt megtörténne az elvszerű, igaz bírálat, — két­ségek képződnek: „Megéri? — Nem én húzom a rövidebbet? — Érdemes kockáztatni? — Szólj igazat, betörik a fejed!” Mindennapos téma ez a mun­kahelyeken, amikor egy vagy több ember érzi, tudja, hogy szólnia kell, bírálni a munka­helyi, emberi érdekek miatt. A véglet és kétség önbénító a munkahelyi demokráciára, a he­lyes és tartalmas, vezető-beosz­tott munkára. Pártunk X. kongresszusán je­lentős helyet kapott az elv, hogy e rendszeres bírálatért, a jó munkahelyi hangulat megterem­téséért elsősorban a kommunis­táknak kell példát mutatni, küz­deni. A módosított szervezeti szabályzat megerősíti a pártta­goknak a bírálathoz való jogu­kat és ha a párttag „kritikai észrevétele vagy a hibák feltá­rása miatt hátrányos helyzetbe került, a taggyűlés vagy a vá­lasztott pártszerv beavatkozását kérheti." A szervezeti szabály­zat idézett részéből az is kide­rül, hogy a bírálatot követő megtorlás miatt kompromisz- szumra, elvtelen megalkuvásra, hallgatásra kényszerültek szá­mos helyen a kommunisták és pártonkívűliek. A X kongresszus óta e téren b Javulás tapasztalható, gyara­podó példák közül elég néhány az érzékeltetésre. A MÁV pécsi vontatási alapszervezetének de­cember 28-i taggyűlésén igaz, bátor bírálatok hangzottak az éves munka értékelése nyomán, személyre való tekintet nélkül. Az illetékesek megerősítették, hogy így igaz, — de változta­tunk, kijavítjuk. Kenyérkérdés? Munka I A vezető nem ül a moz­donyra, a mozdonyvezető pedig szintén nem, ha nem biztosítják a megfelelő feltételeket A vo­natok azóta is indulnak, — szót értettek. Gödrén a zárszámadást meg­előzően mondták el a kommu­nisták o további fejlődés lehető­ségeit elhagyva a próbálkozá­sokat és az elnök is „csak" kommunista volt a taggyűlésen. A Pécs városi Pártbizottság módszertani központjában, ahol egy héten kétszer von eszme- és tapasztatalcsere, tucatnyi példát gyűjtöttem a bírálat hatásos ér­vényesüléséről és másutt is. Ugyanakkor arra b számos példa van, hogy a bírálatot nem veszik figyelembe, visszautasít­ják, ki magyarázzák, „finoman" megtorolják éppen azok, akik­nek legnagyobb szükségük len­ne a segítségre. Kutatva az oko­kat, számos magyarázat, indok­lás hangzott el. Összesítve, két alapvetően fontos megállapítás tehető: Továbbra is bátorítani, védelmezni kell a párton belüli és a munkahelyi demokrácia érdekében a bírálatot, — ugyan­akkor biztosítani kell, hogy a jogos bírálat miatt senkit se érjen bántódás, hátrány, fizetés- javításkor, prémiumosztáskor vé­letlenül se felejtsék ki a „kel­lemetlen” személyt Társadalmunkkal ellentétes, emiatt harcolni kell a jelenség ellen, hogy számosán a véle­ményt értékelést, bírálatot eg- tiszíenciális ügyként kezelik. E nézőpontban minden együtt ta­lálható: pozícióféltés, beteges érzékenység, hiúság, önteltség, vélt lejáratás, a jóban is a rossz keresése. Azok kerülnek ebbe a betegségbe, akik nem a hibák megelőzését, elhárítását hanem annak lokalizálását tartják el­sődleges feladatuknak. Egy szélsőséges vélemény, fe­hér asztal mellől: „Manapság egy vezetőnek, főleg gazdasági vezetőnek szélsőséges a hely­zete. Egyik oldalra sem képes teljes egészében eleget tenni. Bírálják? Bírálják! Közben olyan­ná lesz, mintha alkalmatlan len­ne a munkára. És akkor miért vezető? Bírálni könnyű...” Az utóbbi két évben egy pél- dqt sem sikerül szerezni, hogy a bírálat a pozíciót érintette volna. Arról sokat, hogy a hi­bát, az adott állapotot bírálta, mely nem egyeztethető össze a közismert fúrással, melyet las­san, de csak lassan, azért kivet önmagéból közéletünk és mind­inkább feleslegesnek tart ön- és közérzet rontóként. Egyszerűsít­ve: Giziké nem azért szól, mert igazgató, osztályvezető akar lenni, gépel 6 továbbra is, de méltatlannak tartja, hogy gyer­mekének betegsége miatt négy órányi munkabért levontak fize­téséből, ugyanakkor megenged­ték neki, hogy a ledolgozott ti­zenkét órát csúsztassa. Neki a pénz kellett, nem a csúsztatás. A János is megmarad lakatos­nak, de azért ne kapjon retor­ziót, mert szóvótette, hogy nem kapott anyagot és nem tudott dolgozni. A jogos bírálat elfo­gadása még egy vezetőnek sem ingatta meg pozícióját, de a kritikádon légkör, a bírálat elfojtása igen, mely előbb-utóbb a lavirozás miatt hibát, hibára halmoz. A dolgozók felelősséget éreznek munkájukért Kimondat­lanul h tudják, hogy minden rajtuk múlik. Amikor szólnak, bírálnak, jogosan kérdezik — ez az érem másik oldala —, hogy mf a garancia hátrányuk ellen? Erre a kérdésre a X kongresz- szus állásfoglalásán túl egy részlet Kádár Jánostól, aki az MSZMP KB június 14—15-i ülé­sét követően, június 21-én. az állami oktatásügy fejlesztéséről hozott határozat előkészítésében résztvett pedagógusoknak, tudó­soknak, funkcionáriusoknak megbeszélésén többek között a következőket mondta el: • Ké­sőn lettem katona, 1954-ben, s a tanfolyamon egy őrnagy volt a parancsnok. Ebben a sajátos osztályban a hallgatók között két központi vezetőségi titkár is volt és még sok más, vezető be­osztású pórt- és állami funk­cionárius. Az oktató nem Is mert ránk szólni. Két foglalkozás után szóvá tettem: vagy rend lesz, vagy nem járok ide, mert így csak hiába vesztegetjük időn­ket Ha az utcán találkoznak, feltehetően az őrnagy fog kö­szönni, mert ő alapszervezeti ve­zetőségi tag, a másik meg köz­ponti vezetőségi titkár. Ha a laktanyakapun belép a titkár, 6 köszön előre, mert ott az a rend. Az óra alatt a katonai pa­rancsnok alárendeltjei vagyunk... azután egyenjogúak vagyunk.” Ez áttételes példa, de a he­lyes felfogást, az eszmei alapot mindenképpen tükrözi. Ez a fel­fogás a garancia orra, hogy szólni kell, muszáj bírálni, ha arra ok van, mindig a közösség érdekét szem előtt tartva. A bí­rálat felelősség, a bírálat nem lehet a sértődés forrása, még- inkább a képzelt pozíció féltése. Koszon József ' „Forró drót" az Álföld és a Dunántúl között Megérkeztek az első kölcsön.kombájnok Megérkeztek az első kölcsön- kombájnszállítmányok az alföldi megyékből ay Dunántúlra. A ha­talmas gépeket nyomban ' föl­dekre irányítják. A többségük mór vasárnap, hétfőn bekap­csolódik a munkába. Az idő­járás miatt megkésett a dunán­túli, s a segítséget ajánló al­földi megyék tanácsai között állandó összeköttetést — „forró drótot” — tartanak fenn, hogy az újabban bejelentett kölcsön­igényeket is a lehető leggyor­sabban kielégíthessék. ajánlott kombájnok egy része — vezetővel együtt — már meg is érkezett Somogyba, de szom­baton — Békéscsabáról, és Gyomáról — újabb kombájn- célvonat indult a Dunántúlra. Az aratással kapcsolatos vi­déki jelentések beszámolnak arról, hogy a kombájnokat köl­csönző alföldi gazdaságok a legkipróbóltabb kombájnosokat küldik a Dunántúlra a gépek­kel, mivel a felázott talajokon, a megdőlt gabonákban különö­sen nagy szakértelmet kíván a munka. Elismerés és köszönet Több mint egy hétig tartott a küzdelem a Dráva mentén. A leg­nehezebb pillanatokban hatezer ember dolgozott a gátakon, Dráva- Szabolcstól Felsőszentmártonig. Jói képzett, nagy tapasztalatokkal és helyismerettel rendelkező vízügyi dolgozók, a falvak lakói, kato­nák, munkásőrök, rendőrök. Együtt akkora erőt képviseltek, amely meghátrálásra kényszeritette az árt Nagy erőpróba, fárasztó küzdelem volt, az összefogás újabb szép példája. Elismeréssel és tisztelettel mondunk köszönetét min­denkinek, aki ezekben a napokban a Dráva töltésén, vagy az árvédekezés más posztján dolgozott: a több mint ezer vízügyi dolgozónak, akik talpon töltötték az egész hetet, a munkásoknak, termelőszövetkezeti tagoknak, értelmiségieknek, akik a víz nem fenyegette községekből is eljöttek az első hívó szóra, a gépkocsi- vezetőknek és gépkezelőknek, a nehéz körülmények között is fegyel­mezetten, pontosan tevékenykedő munkásőröknek, a „hegyeket mozgató” kiskatonáknak, a védekezési központok munkatársainak, — mindenkinek, aki segített százmilliós értékek megmentésében, Ez az összefogás fényesen bizonyítja, hogy a dolgozó emberek mindig készenállnak segíteni, amikor országunk értékeit és a bajba­jutottakat rendkívüli veszély fenyegeti. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA, BARANYA MEGYE TANACSA. Az időjárási nehézségek miatt az idén valóban „kenyércsatá­vá” alakult a betakarítás. Bé­kés megyében, az ország leg­nagyobb búzatermelő táján, a hét utolsó napjáig befejezték a kalászosok betakarítását. Hasonlóan gyors aratásra ebben a megyében még nem volt pél­da. A megye állami gazdaságai több tucat kombájnt küldtek a dunántúli társgazdaságok meg­segítésére, a termelőszövetke­zetek pedig 130 kombájnt aján­lottak fel Somogy megyei kol­lektív gazdaságoknak. A fel­A llppól tsz befejezte az aratást A Megyei Tanács Mohácsi já­rási Hivatala aratási ügyele- tünkkel telexen közölte, hogy elsőként a mohácsi járásban a Lippái Béke őre Termelőszövet­kezet fejezte be az aratást A líppói gazdaságban a kenyér­gabona átlagtermése — a ked­vezőtlen, csapadékos időjárás dacára is — 27 mázsa felett van. A lippói tsz kombájnjait már átirányította a szomszédos gaz­daságokba, hogy ott segítsék az aratás mielőbbi befejezését A gazdaság kombájnjain kívül szá­rítóüzemét is felajánlotta a társ- szövetkezetek nedves gabonái­nak szárítására, A babarc! tsz már meg is állapodott a lippói közös gazdasággal, melynek ér­telmében a flppóiak kombájno­kat adnak, valamint bérszárítást is végeznek a babard tsz-oelc. Az országban a legjobbak között Több mint egymilliárd forint takarékbetét Baranyában Baranya megye lakosságának takarékbetét-állománya ez év első felében 158 millió forinttal növekedett és elérte az egymil- liórd 970 ezer forintot. A betétállomány növekedése az elmúlt év hasonló időszaká­hoz képest lassúbb volt, mert az idén a lakosság többet köl­tött áruvásárlásra, lakásépítés­re és ingatlanok szerzésére, mint 1971-ben. így is az egy főre eső átlagbetét és betét­állomány forintösszegét tekint­ve, Baranya országos viszony­latban a legjobbak között van. A teljes betétállományból az OTP közel egymilliárd forintot, a postahivatalok 800 000, a ta­karékszövetkezetek pedig mint­egy 270 millió forintot kezel­nek. A betétfajták közül továbbra is a könyves betétek a legnép­szerűbbek. Ezek alkotják a be­tétállomány zömét. A kamatozó betétek mellett évről évre nö­vekszik a nyeremény-betétköny­vek száma, különösen a gépko- csinyeremény-betéteké. Az el­múlt félév során a gépkocsi- nyereménybetétek összege 20 millió forinttal emelkedett. A megye területén a gépkocsi- nyeremény-betétkönyvekben el­helyezett összeg 222 millió fo­rintot tesz ki. A legutóbbi két sorsoláson a baranyaiak 34 gépkocsit nyertek. Változatlanul elterjedtek a KST-betétek. Jelenleg 173 mun­kahelyen működő Kölcsönös Segítő Takarékpénztárakban 31 ezer dolgozó havi megtakarí­tott pénzét gyűjtik össze. Az idén június végéig 42 millió fo­rintot takarítottak meg a KST- tagok. Igen kedveltté vált a lakos­ság körében az OTP átutalási betétszolgálata, melyet Pécsen kívül Komlón és Mohácson is igénybe lehet venni. Az OTP a félév végén 5Ó55 átutalási be­tétszámlát vezetett, félezerrel többet, mint a múlt év végén. A legfiatalabb betétfajta, az ifjúsági takarékbetét is egyre jobban ismertté válik. A 14—26 évesek közül június végén már több mint négyezren rendelkez­tek ilyen betéttel, az azokban elhelyezett összeg meghaladta a 10 millió forintot Az általá­nos- és középiskolai tanulók az elmúlt tanévben hat és fél mil­lió forint értékben vásároltak takarékbélyeget Tegnap délben Pécsett haladt keresztül az a 13 kombájn, amely Békés megyéből a szigetvári járásba tartott, hogy kisegítse az ottani tsi-eket, gazdaságokat a gabona mielőbbi learatásában Erb János felvétele Tovább fejlődött a takarék- pénztár hitelezési tevékenysége is, melynek alapját a betétállo­mány képezi. Az elmúlt hónap végén megyénk lakosságának hiteltartozása egymilliárd 230 millió forintot tett ki, melyből egymilliárd 102 millió az OTP- nél, 126 millió pedig a takarék, szövetkezeteknél áll fenn. A lakossági hitelek legjelen­tősebb részét - 943 millió fo­rintot - az úgynevezett hosszú- lejáratú hitelek adják. Ez az összeg gyakorlatilag a lakossá­gi lakásépítés céljait szolgálja. A lakosság építési kedvének növekedését a kölcsönkérelmek mintegy 10 százalékos emelke­dése is jelzi. Az év első felé­ben 638 ügyfélnek 37 millió fo­rint építési kölcsönt engedélye­zett a takarékpénztár. Az elmúlt félév során hosszú lejáratú kölcsön felhasználásá­val 186 családi ház, 52 magán­szervezésű és 68 OTP-beruhá- zású társasházi lakás épült fel.. Ugyanebben az időszakban 578- családi ház, 185 magánszerve­zésű és 569 OTP-beruházású társasházi lakás építéséhez, vá­sárlásához kértek kölcsönt. A lakásépítkezések támoga­tósa mellett 1972 első felében 111 OTP-társasházlakás és 230 tanácsi értékesítésű lakás vá­sárlásához nyújtott hosszúlejá­ratú hitelt. Az OTP pénzügyi közreműködésével az év első felében 399 tanácsi bér- és ta­nácsi értékesítésű lakás készült el. Igen jelentős az a hitelösz- szeg, amit a takarékpénztár fo­gyasztási és termelési célokra folyósított. Áruvásárlásra ez év­ben 12 ezer 500 hitellevelet ad­tak ki, melynek segítségével 81 millió, forint értékű árut vásá­roltak. Személyi célokra nyolc­ezer kérelmezőnek 32 millió fo­rint hitelt folyósítottak, kétmil­lió forinttal többet mint az el­múlt év hasonló időszakában. /

Next

/
Thumbnails
Contents