Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-26 / 174. szám

1972. július 26. DUNÁNTÚLI NAPLÓ i Megszűnt az árveszély A kár I75 millió forint — Felrobbantották az udvar—eszéki országút egyik szakaszát A Dróva apadása következté­ben fokozatosan csökken a véd­vonalakra ható terhelés, és las­san befejeződnek a védekezési munkák, Néhány helyről — teg­nap — még a töltésekben je­lentkező kisebb hibákat jelen­tettek, Gyűrűspusztáról két buz­gár elfogásáról érkezett hír. Július 25-én még harmadfokú védekezés volt az alsó Dráva- szakaszon, mától várható, hogy másodfokúra mérséklik. A véd­vonalakon épült ideiglenes mű­vek elbontása is megkezdődik, A kedvező helyzet következ­tében az Árvízvédelmi Területi Bizottság tegnap tartotta záró ülését. Ezt követően Kiss György, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazga­tóság vezetője összefoglalót adott a drávai árhullám elleni védekezésről. A Dunántúlon a Dráva men­tén július 10-től július 24-ig 150 —300 milliméter, a Dróva és a Mura vízgyűjtőjén pedig 150— 200 milliméter' csapadék esett. Eleinte Baranya kis vízfolyásain, majd ezt követően a Dráva és Mura folyón jelentkezett árhul­lám. A Dráva mentén több telepü­lést, s mintegy 16 ezer kataszt- rális hold területet öntött el a víz. A fővédvonalak és az em­berek ezrei 50 ezer katasztrális hold területet és 25 falut óvtak még az elöntéstől. Sok helyen a töltéskorona magasságát jó­val meghaladó vízszintet védtek ki. Az árhullám elvonulása lehe­tővé tette, hogy a műszaki em­bereket átirányítsák a víz vissza­vezetésre, illetve a károk hely­reállítására. Egyidejűleg a vé­dekező erőket is visszavonták, illetve állomáshelyükre irányít- ják. A vízügyi igazgatóság most az úgynevezett a nyagvissza nyerésre összpontosítja erőinek jórészét. Ebben a munkában karhatal- misták is segítséget nyújtanak. Az árvédekezés ■ -becsült költ­sége mintegy 30 millió forint. A vízügyi-műszaki károk 15 millió forintot tesznek ki. A mezőgaz­dasági károk 90—100 millió fo­rint nagyságúak. Az épületek- bén okozott kár kb. 25—30 mil­lió, forint. A védekezésben a legerőtel­jesebb időszakban mintegy 6000 ember dolgozott, köztük 1000 víz­ügyi dolgozó. A hatezer ember mellett 14 kotró, 14 földtoló. 102 tehergépkocsi, 96 vontató, 30 vízijármű, egy repülőgép és egy helikopter nyújtott segítséget. A védekező apparátussal a töltés állapotában bekövetke­zett romlásoknál, csőknek 270 ezer homokzsákot, 2500 kiló fó­liát. 2500 tonna követ használ­tak fél, közel 30 ezer köbméter földanyagot építettek be. Elfo­gyott majdnem 70 ezer liter benzin és 42 ezer liter gázolaj. A védekezés folyamán, a vé­dekező apparátussal és a fel­használt anyagokkal, mintegy 15 kilométer nyúlgótat építettek, 13 kilometer hosszban rézsűoldal terheléseket végeztek. 40—50 buzgár elfogásra került sor és 12 ezer köbméter töltést építet­tek, s felhasználtak közel 16 ezer négyzetméter fóliát. Ä Területi Bizottság kiemelte a védekezők munkáját, mely rendkívül nagyra értékelhető. A polgári személyek, a honvédség, a BM alakulatok, a munkás- őrök mindent elkövettek a sike­res védekezés érdekében. A Területi Bizottság egyönte­tűen állást foglalt amellett, hogy a népgazdaság erőihez mérten — mielőbb hozzá kell fogni a korszerű árvédelmi rendszer ki­építéséhez. Ennek első lépése­ként a Drávaszabolcs és a ju­goszláv—magyar országhatár közötti védelmi szakasznak a fejlesztését javasolták. A Területi Bizottság megálló pította azt is. hogy egyes tele püléseket meq kell szüntetni így például llma-majort és La jos-tanyát, Majláthpusztára vo natkozóan az a javaslat szüle­tett, magát a pusztát körgáttal körül kell zárni, ugyanis bebi­zonyosodott az, hogy Majláth- puszta fekvésénél fogva egy körqáttal védhető. Kiss György vízügyi igazgató a területi bizottsági ülésen tájé­koztatót adott a Jugoszláviában kialakult helyzetről. Elmondja, kedden hajnalban — 4 órakor - mintegy 40 méter hosszúság­ban átrobbantották az Eszék- Udvar közötti országúinak a Csingilingi csárda közelében lévő szakaszát. Már hétfőn pon- tonhidat készítettek elő a rob­bantás utáni közlekedés bizto­sítására. Tegnap a bezdáni kompon és a bogojevi hídon le­hetett Eszékre eljutni. Amennyi­ben szükséges lesz, az úttesten keresztül folyó víz továbbveze­tésére kirobbantják a Kopa- csevó környéki töltést is, hogy a kitört vizet visszavezessék a Drávába. A kitört víz a mely vonulatokon halad az említett országút irányába és lassan fel­töltődött olyan magasságúra, hogy a robbantás elkerülhetet­len volt. Eszék két külvárosát gáttal vették körül. Keddre vir­radóan fokozniuk kellett a vé­dekező eszközök és a védeke­ző erők létszámát. A drávasza- bolcsi védelem-vezetéstől 20 könnyűbúvár fóliával felszerel­ve átment és a bakánkoi szi­vattyútelep környezetében végez szigetelési munkákat. A víz ma- j gyár részeket nem veszélyeztet, j Nagy István I Munkatársunk jelenti telexen Hanoiból Legenda a tíz lányról Thong Nhqt — gyakran el­hangzik ez a szó Vietnamban. Annyit jelent: egyesülünk. Ha­noi egyik szállodájának ez a neve, parkot hívnak így, ame­lyet társadalmi munkában épí­tettek a főváros lakói. Hetilap jelenik meg ezen a címen, első­sorban az északon élő déliek részére, de olvassák a katonák és értelmiségiek is. Eljut kül­földre, valamint délre is. 1954-ben, a genfi egyezmény után sokezer déli került északra. A hajóról integetve két ujjúkat mutatták fel, jelezve, hogy két év múlva visszatérnek. Szándé­kuk nem valósulhatott meg. A fővárosban Thong Nhat klub működik. Szerte a VDK- ban dolgoznak a déliek. De nemcsak a délről elkerült viet­namiak kívánkoznak haza, a természetellenesen kettészakított ország minden lakója egységes, szabad és független hazára vágyik. Különösen így gondol­kodnak azok, akiknek férje, apja most is a felszabadító erők soraiban harcol délen. Azt ugyanis mindenki tudja a VDK- bán, hogy a délen harcoló fel­szabadító erők megsegítésére áldozatokat kell hozni. Az utánpótlás, a hadianyag ma is, — az ismert nehézségek, a tengeri blokád, a bombázá­sok ellenére is — eljut Dél- Vietnamba. Névtelen emberek sokasáqa dolgozik ezért, néme­lyikükről már legendák is kel­tek szárnyra. A történetek már- már a népmesék törvényei sze­rint formálódnak, csiszolódtak mégis annyi különbséggel, hogy | mögöttük nem nehéz a közel- ] múlt megtörtént eseményeit fel- I fedezni. Mint a tíz lányról szóló történetben sem, akiknek az volt a feladatuk, hogy a déli front­ra vezető 40-ik úton biztosítsák a zavartalan szállítást. Erre az útszakaszra hat hónap alatt sokezer bomba hullt, A lányok általában éjszaita dolgoztak, javították az utat, feltöltöttek a bombatölcséreket. Az egyik nap nagyon fontos szállítmány jött, s a lányoknak nappal is dol­gozniuk kellett. Előjöttek óvó­helyükről, megfigyelőjük egy magaslaton helyezkedett el. 17 bombatámadás érte őket, de ők a helyükön maradtak. Az egyik bombázás után a megfigyelő észreveszi, hooy nem kelnek fel. Rögtön az úthoz rohan, látja, hogy eszméletlenül hevernek. Légnyomás érte őket. Amikor magukhoz tértek, újra folytatták a munkát. Éppen be­fejezték az út javítását, amikor hatalmas robbanások rázkódtat- ták meg a levegőt, a korábban ledobott késleltetett bombák robbantak fel. Valamennyien megholtak. A legidősebb 21 éves volt. Amikor rájuk találtak, ásót szorítottak a kezükben. Ennyi a legendává nemesedő történet. Mondják, hogy a kö­zelben lakó emberek sírjuk fölé emlékkövet emeltek. Ha majd egyszer elmúlik a háború, talán maradandóbb emlékművük is lesz. Mert a vietnami emberek hisznek abban, hogy Dél-Viet- nam felszabadításáért hozott áldozataik nem hiábavalók, Marafkó László Víztől szerzett földek a Dráva mentén Újra megindul az élet A termények egy része menthető — Dolgoznak a szivattyúk Cunnál a nehéz gépjárművek nyomai és a vészhelyzethez tárolt kő jelzi a Dráva támadását. Gépkocsivezetőt valamint anyagkönyvelőt meghatározott időre felvesz MEGYESZER Pécs, Lyceum utca 4, sz. A nyugalom, a békesség leg­főbb jele: az emberek mesélni kezdenek. A vész emberfeletti : erőt kívánó, percnyi nyugalmat i nem hagyó időszakában csak I félmondatokra, kurta vezénysza­vakra szorítkozott a társalgás - minden szó, figyelmeztető jel­zés helyett ott volt i vei ük szem­ben a „tenger”, a mindent aka­ró ár amellyel szemben küz­deni kell. Vejtiben már bontják a véde­kezéshez felhasznált anyagokat, kiürítik, mossák és szárítanák az oly jó szolgálatot tett zsákokat. Szárítanák, mert az idő m,;g most sem kegyelmez, még most sem volt elég a vízből - szinte naponta zivatar pásztázza a környéket. A községi tanács ud­varán halomban állnak a zsá- | kok, fóliával takarva, napsütésre várva . , .- Nagyon nehéz órák voltak - mondja Plecskó Mihály, a vé­delemvezető többször már majdnem azt mondtuk, hogy nincs tovább. Szabályosan meg­görbült a töltés a rettentő víz- ! tői, gyenge volt, lucskos és át­ázott, alig-alig tudtuk tartani i magunkat. . , A víz, ahogy jött is, nagy si- | etséggel igyekezik • visszafelé. A i mérhetetlen kiterjedésű tó lás- sán eltűnik, s visszaadja o kör­nyék igazi, természetes arcula­tát: az eddig piszkos, sárga víz­zel takart utat, a kukoricaföl­det, búzatáblákat, cukorrépa parcellákat. Segítenek is oz árnak, hogy minél hamarabb nyoma se maradjon. — Két szivattyú dolgozik most a község határában, nyomatjuk vissza a vizet, ahonnan jött — mondja Plecskó Mihály -, és ha minden jól és gyorsan megy, a búzából még meg lehet men­teni valamit. Ügy látom, takar­mánybúzának még fel lehet majd használni, ha időben ki tudjuk parancsolni az árt . . . Az emberek most mór meg­nyugodtak, s a biztonsággal együtt a remény is visszatért: azt mondogatják a kukorica, ha megsínyli is a vizet, de nem pusztul bele, s ha időben eita- karodik az ár, talán a cukorré­pa sem megy teljésen veszen­dőbe ... A lánctalpas gép csüggedt markolójával mintha aludna a majláthpusztai megyei gát köze­lében. Volt miért elfáradnia: vagy háromszáz méter hosszon ott húzódik a frissiben, őrületes tempóban épített lokalizációs töltés, az a biztonságot adó vastag földsáv, amelynek végül is nem kell mégbirkóznia vízzel, tartani tudta magát a töltés, tartani tudták magukat az em­berek. Az úton százlábú teher­autó, a másik markolót viszi a hátán. A vész idején Barcsról jött, most Pellérdre viszik . . . Az út melletti irtás mintha egy hatalmas, barna lepedővel lenne letakarva — zsák-rengeteg szárad a földön, az apró cser­jéken. Szemben még tóba vész az út, de néhány teherautó már szembeszáll az erejét vesztett, s az elfoglalt területeket lásson visszaadó vízzel. Most éppen egy teherautónyi ember jött ösz- sze, hogy bemenjenek a pusz­tára. Külön engedéllyel persze, mert különben még üres a fa­lu - de azt meg kellett enged­ni, hogy fehérneműért, apró- cseprő, nap mint nap szükséges dolgokért bemenjenek az embe­rek. De talán nem is ezék a tár­gyak a fontosak: mindenki látni szeretné, a saját szemével, ho­gyan is áll ez a víz ostromolta üres település. Mert annyi min­dent beszélnek az emberek, hogy kétszeresen is nyomasztó a távoliét. Nem sopánkodni mennek o majláthpusztoiak, in­kább azt szeretnék felmérni, hogy hol kell kezdeni, mihez kell először nyúlni, hogy minél előbb csak emlék legyen a víz?- Éppen most ment be a tisz­tiorvos — mondja a szolgálatos rendőr -, ha visszamegy az ár, először mindént fertőtleníteni fognak, s csak utána mehetnek vissza az emberek. — Mikor? - kiabálnak le az indulóban lévő teherautóról. — Jó lenne már hazahajtani az állatokat. * Cúnra is a nyugalom költö­zött. A kővel rakott, komor rend­ben várakozó biztonsági kocsik eltűntek már, csak terhüket, a szeszélyesen elhullajtott kőhal­mokat hagyták itt. A hangya- szorgalmú, nappalt-éjjelt egy­befogó emberek most komóto­san bontják a zsák-falat. Szi­vattyúk dolgoznak, egy falubeli azt mondja, „lesz még ebből a búzából is valami, ha kaszások mennek rá”, s a cúniak már nem a vizet, a földeket kémle­lik: vajon oda keil-e adni min­dent az árnak? Lassan újból megindul az élét a Dráva mentén .. . D. Kónya József Kiss Dezső (1932—1972) Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Kiss Dezső elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Pécs Városi Bizottságának tagja, a Párt- és Tömegszervezeti Osztály vezetője, a Megyei Pártbizottság Pártépítési Munkabizottságának tagja 1972. július 24-én váratlanul elhunyt. Kiss Dezső elvtárs temetése 1972. július 28-án, pénteken délután 16 órakor lesz Pécsett a központi temetőben. Az elhunyt elvtársai, barátai, munkatársai és tisztelői 15.30 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál, A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya Megyei Bizottsága, a Magyar Szocialista Munkáspárt Pécs Városi Bizottsága, IJárom nap múl- •* va lett volna negyven éves. Ép­pen csak h6gy azt mondhatta: most érnek be igazán számomra a több mint két évtizedes mozgalmi munka tapasztalatai - s máris búcsúznia kell. Tele volt ten- niakarással, erő­vel, tele volt lel­kesedéssel, hittel, tele volt ter­vekkel. A felszabadulás után felnőtt pártmunkásnemzedék egyik kiváló képviselője; egy azok közül, akik az ifjúsági mozgalom soraiban nevelked­tek elvhű, szerény, minden ál­dozatra kész kommunistává. A „hárommillió koldus” egyi­kének fia volt. Apja napszá­mos, majd gyári munkás, ő ma­ga is már gyerekfejjel dolgozni kényszerült, A felszabadulás, s az azt követő népi kibontako­zás időszaka számára tehát a szó legszorosabb értelmében az emberibb élet lehetőségét je­lentette. 1948-ban az EPOSZ mecsekaljai szervezetében is­merkedik meg a mozgalmi munka ízeivel, szépségével, s itt bontakoznak ki benne azok a tulajdonságok is, melyek egé­szen rövid idő alatt elismert és eredményes vezetővé emelték. Egyszerű, szókimondó, éleseszű. A mecsekaljai EPOSZ-szervezet titkára lesz, majd 1950-ben füg­getlenítik. Volt diáktitkár, úttö­rőtitkár, járási DlSZ-funkcioná- rius. Értett az emberek nyelvén, világosan meg tudta fogalmaz­ni a célokat, s mindezeken túl egyszerű és közvetlen volt. 1958-ban a KISZ Baranya me­gyei Bizottságának első titkára lett - s ezzel élete egyik leg­szebb, legsikeresebb, s egyben legnehezebb funkciójához érke­zett. A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség ezekben az években vívta meg az igazi csatát az emberekért, a fiatalok tízezrei­ért. Az ellenforradalom látható erői már szét voltak zúzva, de mélyben, az emberi agyakban még dúlt a harc. Bizalmat, hi­telt kellett szerezni a KISZ-nek - s ez csak tántoríthatatlanul elvhű, és ugyanakkor mélysé­gesen emberszerető vezetők munkájának eredményeképpen volt lehetséges. Kiss Dezső elvtárs ilyen vezető volt. Az ifjúsági szö­vetségből egyenes út vezetett számá­ra a pártappará­tusba. A párt- és tömegszervezeti osztály, melynek vezetője lett, tu­lajdonképpen a ’KlSZ-ben megkez­dett munka folyta­tását jelentette - magasabb fokon. A Pécs városi pártappa­rátusban is az ember, az egyé­ni sorsok és társadalmi elvárá­sok összhanaja állt érdeklődé­se előterében; itt is azon múlott munkájának sikere, tud-e min­den körülmények között bízni az emberekben, s hogy viszon­zásul bíznak-e őbenne? Munka és tanulás volt az élete. Levelező úton elvégezte a mezőgazdasági technikumot, megszerezte a tanári diplomát. Tanult Moszkvában a Komszo- mol-iskolán, diplomát szerzett a Politikai Főiskolán. Az az em­ber volt, oki világosan látta: a rang, a funkció önmaqában szinte semmit sem ér. Megis­merni a feladatot, s lelkiisme­retesen felkészülni a végrehaj­tására — ez volt munkamódsze­rének, életszemléletének alap­ja, s ez volt sikereinek‘fftka. Vezető volt, pártfunkcionári- us, de soha,' egyetlen percre, sem távolodott el azoktól, akik közül kinőtt, akikhez mindig is tartozott, az egyszerű emberek­től. Vidámsága, közvetlenséae példa arra, hogyan kell élniük a mi társadalmunkban azok­nak, akik vezető posztra kerültek a nép bizalmából. Pártmunkás volt a szó teljes és nemes értelmében; fáradhatat­lan, s legtöbbször háttérbe hú­zódó munkása egy nagyszerű ügynek. Búcsúzunk Kiss Dezső elvtárs­tól. Emléke itt él velünk, hisz élete, munkássága, nemzedé­kek életéhez, munkásságához kötődik. Ki úgy emlékszik rá, hogy „Én neveltem, köztünk nőtt fel", ki úgy: „Együtt szerveztük a KISZ-t", ki meg úgy: „Az ő idejében kezdtem én is . .." Nagyon fáj ez a korai búcsú. Családjának, munkatársainak fájdalmában osztozik minden­ki, aki ismerte, szerette és tisz­telte. A mapáthpusztai lokalizációs gat építésének befejezte után Pellérdre, o Pécsi vízhez utazik tréleren a kotrófs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents