Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-21 / 170. szám

1972, föRus 21. DUNAN1 ÜLI NAPLÓ Mire és hogyan keltsük el a 106 milliárdot?1 A Jó szervezés a legolcsóbb befektetés Tízmillió téglával adós Mohács Iskolára, lakásra, gépre, kórházra, erőműre, benzinkútra, ezer­féle más dologra. Beruházásra, ami hosszú évek óta a népgazda­ság érzékeny pontjának számit. Az ellentmondásokat, feszültségeket különösen kiélezte a múlt esztendő, amikor az ötéves tervben meghatározott 25 százalékos felhalmozási hányad helyett a nemzeti jövedelem 28—29 százaléka került felhasználásra ilyen célokra. A beruházások összege 1971-ben o tervezett 90 milliárd forint helyett 100 milliárd volt. Ami rendkívüli terheket rótt az állam- háztartásra. Többet költöttünk, mint lehetne. S amit kiadtunk, azt sem mindig a legjobb helyre. 1972-ben 106 milliárdot költhetünk el. Még mindig valamivel többet, mint lehetne. Ám sokkal inkább latolgatva, a befektetett pénz odakerül-e, ahol a leginkább kell? Fordított arány Indokolt volt a párt Központi Bizottsága 1971. december 1-i ülésének állásfoglalása, s azt követően a kormány jónéhány intézkedése; ésszerűbb beruhá­zási tevékenységre van szükség. Azaz, nem a beruházások álta­lános visszaszorítására, sokkal inkább célszerű, torzulásoktól mentes beruházási összetétel ki­alakítására. A közgondolkodás persze hajlamos arra, hogy be­ruházás alatt elsősorban építést értsen. Holott tény, hogy az ösz- szes kiadásoknak ez csupán a fele. Az építési kapacitások és o kereslet egyensúlyának meg­teremtése tehát korántsem ol­daná meg a beruházási tevé­kenység valamennyi problémá­ját. Ehhez jóval sokoldalúbb munkára van szükség. S ami legalább ilyen lényeges; hosszú esztendőkre. Anekdotákba illő történetek szólnak az építőiparról. Sűrűn, joggal. Tény — s ezt széleskörű vizsgálatok igazolták, hogy ha­zánkban az előkészítő munka sokkal gyatrább, mint máshol. Nemzetközi viszonylatban a tel­jes beruházási idő kétharmada jut az előkészítésre, hazánkban viszont éppen fordított az arány. Kellően koordinált terv, a ké­sőbb beépítendő technológiai berendezések alapvető követel­ményeinek figyelembe vétele nélkül kezdenek el beruházáso­kat, s ez tervmódosításokat, pót­lólagos igényeket von maga után. Amik következménye a határidők változtatása, az épí­tési-szerelési fönnakadások gya­korisága, a befejezetlen állo­mány növekedése, a költségek emelkedése, s végül, de nem utolsó sorban az elkészült be­ruházások alacsony hatékonysá­gú működtetése. Azaz, a remélt kamatok helyett a veszteség. Lebecsült szervezés Sűrűn elhangzik; a szervezés a legolcsóbb befektetés. A gya­korlati tapasztalatok e tényező széleskörű lebecsülését bizonyít­ják. így a többi között az Építés­ügyi és Városfejlesztési Minisz­térium által végzett elemzések azt tanúsítják, hogy a korszerű- hálódiagromos, matematikai modelles stb. módszerek a be­ruházás megvalósításának ide­jét akár az átlagosnak a felére is csökkenthetik, de ezek az el­járások lassan terjednek, a le­hetségesnél jóval ritkábban ke­rülnek alkalmazásra. Elfelejtő­dik az az alapvető igazság, hogy a kivitelezés csak akkor lehet gyors, azaz szervezett, ha az előkészítés is az volt. A kari­katúra-alakká vált álldogáló építőmunkós nem okvetlen a ló­gás jelképe; mások mulasztásá­nak, szervezési hibáinak meg­testesítője is lehet. Mert jól'szer­vezett munkában képtelenség lógni. Ellentétben a közhiedelemmel, a beruházási költségek emelése a tervezőnek nem érdeke. Az eredeti előirányzat meghatáro­zott hányadát — átlagosan két- hórom százalékát — kapja. Kö­zömbös tehát, hogy több vagy kevesebb pénzt emészt fel a be­ruházás. A közömbösség sehol nem erény, de itt kimondottan hiba. Ahogy sokféle hibától ter­hes az éoítő, szerelő vállalatok érdekeltsége is. Ugyancsak el­gondolkoztató az a gyakorlat, amely csupán a beruházásra kerülő eszközök hatékonyságát vizsgálja, de alig fordít figyel met a már beruházott javak mű- I ködtetésének eredményeire. így I például arra, hogy egy-egy lé­tesítmény mikorra éri el a ter­vezett produktumot, s ha nem éri el, ami nem ritka —, miért? Szakmai körökben közismert ténynek számít, hogy a beruhá­zásoknál fölhasznált eszközök­nek mindössze egyharmada a szorosan vett építőanyag, a töb­bi kohászati, gép- és faipari stb. termék. Ám e tényt még kevésbé tükrözik a beruházá­sokhoz kapcsolódó ágazatok fejlesztési eredményei, tervei, termékeinek összetétele, rneny- nyisége. Tetézi a gondokat, hogy a rengeteg „bedolgozó" mellett a partnerek száma is nagy. Van­nak olyan építkezések, ahol az ilyen meg amolyan kivitelezők és alvállalkozók száma 140 fö­lött van! Ennyiféle önálló válla­lat hogyan hozható közös neve­zőre? Azaz: jóval fejlettebb ge­nerálkivitelezői hálózatra lenne szükség. Út az ésszerűbbhöz A kereslet és a kínálat erős eltérése — azaz a „konjunktú­ra” — utat nyitott az áremelé­seknek, így például a múlt év­ben az állami lakásépítések költsége 15 százalékkal növeke­dett. Persze, az indokolt áremel­kedést — az ár és a társadal­milag szükséges ráfordítások ér­tékének közelítését — nagy hi­ba lenne összekeverni a nye­részkedéssel. Ez utóbbi letörésé­re szigorították meg 1972. ja­nuár 1-től az építőipar árképzé­si rendszerét, s az ellenőrzést. Remélhetően, eredménnyel, hogy az idén befektetendő 106 mil­liárd fejében a végiett munka — a megvásárolt eszköz — is annyit érjen. Rövid idő alatt megtett intéz­kedések bizonyítják, hogy a központi irányítás nem késleke­dik a beavatkozással, ha az szükséges. Ám ez nem menti fel a vállalatokat a maguk fe­lelősségétől. Márcsak azért sem, mert az idén beruházásra költ­hető 106 milliárdból 56—57 mil­liárd forint sorsa fölött a válla­latok, szövetkezetek döntenek. Tehát a pénz nagyobb részéről; ami a felelősség nagyobbik ré­szének vállalása is. Az éssze­rűbb beruházási munka, a cél­szerűbb beruházási összetétel kialakításához megfelelő utat nyitottak a január elsején élet- belépett rendelkezések. Van, ahol szorosabbra kell fogni a gyeplőt, s van, hol fölhagyhat­nak a légvárak építésével. Baj? Aligha. Minden forintnak lehet és kell jól kamatozó helyet lelni. Ügy elkölteni a 106 milliárdot, hogy a legtöbbet hozza. Mielőbb. Ezért, hogy az összeg elsősorban a folyamatban lévő beruházá­sok befejezését szolgálja, s új beruházás a múlt évinél keve­sebb kezdhető el. Ám ez a ke­vesebb most mindannyiunk szá­mára a több fedezete. M. O. Szegény téglaipar! — sirattuk el már mi is. Sokáig mostoha gyermeke volt az építőanyag- iparnak. A baranyai téglások a maximált árak és a növekvő költségek miatt már utóbb vesz­teségesek lettek, a fejlesztési alapból még a szintentartásra sem igen futotta. Amikor pedig megkezdődött az új görcsönyi téglagyár építése és a mohácsi téglagyár modernizálása, buk­fencek következtek. Elhúgódtak a beruházások, konstrukciós hibák ütköztek ki. A rossz start óta meglehetősen hosszú idő telt el. De, bármennyire szerettük volna, eddig még nem jelent­hettük, a télen-nyáron, folya­matosan üzemelő téglagyárak­ban annyi téglát égetnek, mint amennyire méretezték. A görcsönyi helyzetet koráb­ban már vázoltuk. Az új, ener­gikus vezetés remény arra, hogy végre kihozzák gyárukból a maximumot. És Mohács? A mo­hácsi l-es számú téglagyárban a félév fordulóján ez a hely­zet: a nyersgyártásban azt hoz­ták, amit terveztek, az égetés­ben viszont több jnint 2 millió darab a lemaradás. Év végén még mindig 10 millió darabbal gyártanak kevesebbet, mint amennyi a teljes kapacitás. A lemaradás okai között az alkatrészhiányt, a munkaerő- hiányt és az időjárást emlege­tik. Bosszantó, hogy egyes al­katrészeket (például végállás­kapcsolót) nem lehet beszerez­ni, s ez kiesést okoz a terme­lésben. A nehéz fizikai mun­kából 6—8 ember hiányzik. De ami ennél kritikusabb, az agyag, tárolás megoldatlansága. Fur­csa dolog: a gyár modern, fo­lyamatos Üzemű, ugyanakkor a bánya tekintetében hagyomá­nyos. Az esős idő megakasztja A félautomata berendezés ontja o nyers téglablokkokat a gyártást, mert nincs nyers­anyag. A korsósföldi és a gö­röghegyi bányákból szállított agyagból legalább 20 napra elegendő készletet kellene tar­talékolni. hogy a folyamatos üzemet biztosítani tudják. Év végére, ha minden jól megy, 34 millió kisméretű tég­lának megfelelő blokktéglát égetnek Mohácson. A teljes kapacitást, az évi 44 millió da­rab téglát — a gyárvezető sze­rint jövőre érhetik el. Ehhez azonban meg kell építeni a nyersanyag tárolót. Kellene to­vábbá egy második gépsor is, hogy a kettő közül valamelyiken csak karbantartást végezhesse­nek. Kérdés azonban, lesz-e erre pénz? Jó lenne kipréselni rá az összeget, s rendbe tenni Mohácsot, mert hiányzik az a . } millió tégla. Megtudtuk még, hogy a Jász­berényi Aorítógépayárral komp­romisszumos megállapodás szü­letett. Ez a gyár szállította Görcsönynek a sokszor meghi- básodó gépeket, s Mohácsnak az ún. aörgősjáratot, amely a hajtómű hibája miatt ma is áll. A jászberényiek az ősszel kija­vítják a gépet, s ennek ered­ményeként javul a mohácsi tégla minősége. MAGYARORSZÁG: 1000 lakosra 281 lakás Az Építésügyi- és Városfej­lesztési Minisztérium nemzetközi kapcsolatok főosztályának meg­bízásából az építésgazdasági és szervezési intézet érdekes összefoglalót állított össze az Európai Gazdasági Bizottság tagállamainak lakásügyi, épí­tési és városrendezési monog­ráfiáiról. Ezek alapján 23 EGB- tagállam adatait dolgozták fel, Az európai összevetésből ki­derül, hogy az ezer lakosra jutó lakások száma 1969 végén min­denütt 210-nél több volt, hét országban pedig a 300-at is meghaladta. A legmagasabb ez a szám Svédországban, ahol ezer személyre 358 lakás jut, legalacsonyabb Jugoszláviában, ahol 211, Magyarország a kö­zépmezőnyhöz tartozik az ezer lakosonként 281 lakással. L assan, talán észre sem vesszük, szegényebbek le­szünk két szóval: alvég, felvég. Nem a szavak, a mö­göttük megbúvó tartalom miatt mondjuk ki egyre kevesebbszer, valahogy belénk ivódott, hogy az alvég, felvég valamikor nemcsak falurészeket jelölt, ha­nem gazdagsággal-szegénység- gel mért társadalmi rangot is. öregektől hallott véres búcsúk emléke villan fel, hiteles és képzelet-fonalakkal szőtt törté­netek ... Most az alvégen is* a felvé­gen is sorjáznak az új házak. Egészséges nyerstégla színűek és színesen vakoltak, hivalkodók és szerényen szolgálók. Majd minden falu kinőtte határait, hízik, terebélyesedik, és az idők múlásával változott a szemlé­let is: most már a főutcán lakók néznek tisztelettel az alvég és felvég házaira, s kedvet kapnak tőlük a széles ablakokra, a tá­gas szobákra, s nem hagyják többé, hogy a ház uralkodjon rajtuk . . . Nézzünk körül egy kicsit a „végeken”, kik lettek újdonsült szomszédok, kik azok, akik az elmúlt néhány esztendőben új otthont teremtettek maguknak, falun? Három különböző karakterű, nagyságrendű, földrajzi és gaz­dasági helyzetű község újtele­pét jártuk végig, az alvégeket és felvégeket, amelyek már az újtípusú falu jegyeit mutatják, hivebben tükrözik a társadalmi rétegződést, mint az évszáza­dos, több évszázados falumag. Drávaszabolcson az elmúlt esztendőben tizenketten kértek és kaptak építési engedélyt. Zö­mében helybeliek, két csalod húzódott be a környező apróbb településekről. A szomszédság így alakul: nyolc termelőszövet­kezeti tag és négy — közelebb, | távolabb dolgozó ipari munkás kerül egy utcasorba. Az orvos­nak a községi tanács építtetett házat, s rendelőt. Az építtetők nagy része eddig a szülőkkel élt együtt, mások az eladott kis ház értékét fektetik az új ott­honba. Nagyharsány. Az új utcasor Sáqvári Endre nevét kapta. Hét család arról a telepről költözött ide, amelyet hivatalosan így ne­veznek: „szociális körülmények­nek nem megfelelő telep”. A köznyelv másképp nevezi, de A dunaszekesői „Rózsadomb" egyik új házsora ALVÉQ, FELVÉG vegyes lakossága miatt óvakod­nak attól, hogy cigánytelepnek hívják. Szomszédaik kőbányá­szok, termelőszövetkezeti tagok, pedagógusok, BCM-munkósok, állami gazdasági dolgozók. A házakat nem lehet megkülön­böztetni. Korábbi körülményeik: kisebb állami házak, pincelaká­sok, szülői ház, szolgálati laká­sok, A tanács újabb tizenöt házhelyet hasított ki — két év múlva már ott is házak állnak. Dunaszekcső. A domboldal­ra kapaszkodó újtelep hivatalos neve Rózsa utca — az egyik fc.- lubeli szerint: Rózsadomb. Kö­zelebbi s távolabbi szomszédok: kőművesek, TCJZEP-vezető, au­tóbusz sofőr, két tsz-vezető, ÁFÉSZ-dolgozók, cukrász, két tsz állattenyésztő, művezető, ál­latorvos, általános iskolai tanár, két tanácsi dolgozó. Jöttek al­bérletből, vályogházból, szolgá­lati lakásból, öreg épületből, szülőktől. Megpróbálkoztak a társasház építéssel is — kijelöl­ték a helyet, de a mogas épí­tési összeg miatt mindenki visz- szalépett. Most húsz új házhe­lyet alakított ki a tanács a volt uradalmi szőlőknél. Jelentkezők már vannak. Egy új ház építésének vázla­tos története, Bolla János elő­adásában: „Garasoskodás öt­hét esztendeig, telekvásárlás, anyagbeszerzés országjárással egybekötve, OTP-kölcsön, épít­kezés két esztendei szabadság- idő alatt, beköltözés az egyet­len kész szobába — garasosko­dás, hogy a többi is megle­gyen . . í Az építkezők többségénél ez az új otthon-teremtés folyama­ta, s általában 2—2,5 esztendeig tart. Ez a jellemző, a viharos tempóban, „lábtörlővel együtt" épülő, zsebből fizetett, emele- tes-garázsos paloták csak erő­sítik a szabályt . . . Elkészül az egyik szoba, s ta­lán a konyha is. Egy év alatt összejön annyi, hogy meglegyen a másik szoba, s az egyelőre üres fürdós/oba, újabb egy év a vakolás, újabb egy a kerítés, újabb . . , Az OTP kölcsönt majdnem mindenki igénybe veszi — lehe­tőleg minél kevesebbet, „mert akkor igazán miénk a ház, ha az adósság már nem nyomja a padlást...” — inkább lassan- lassan, családi összefogással ki­szorítják valahogy a szükséges pénzt. Az állami gazdasági dol­gozókat a gazdaság segíti ki, jelentős összegű kamatmen­tes kölcsönnel, a kőbányászok pedig a vállalattól kapnak kölcsönt, a pedagógusoknak, s a rossz, egészségtelen körülmé­nyek között élőknek az állam pótolja a hiányzó összeget, né­melyik termelőszövetkezet ház­helyet juttat a rászorulóknak, kisebb-nagyobb összeggel be­segítenek a szülők, a rokonok, barátok, munkatársak a kezük munkáját váltják meg nem fi­zetendő forintokra, az ipari üzemek, gazdaságok olcsó fu­vart adnak... Hát így áll össze a ház, majd minden falusi újsoron, az alvé­gen is, a felvégen is. Közben évek, évtizedek telnek el. A drá- vaszabolcsi Jakab Lajos mond­ja: „én már nem kezdeném új­ra. Szabolcs megyeiek vagyunk, öregek lettünk, - mire leteleped­hettünk. Végre letelepedhet­tünk ...” * Üj otthon? Otthon - ahol a vőnek, gyereknek már nem vág­hatják a fejéhez, hogy „majd, ha a magadéban leszel, akkor beszélhetsz”, ahol úgy nevelheti a gyerekeit a maga hite .szá­rint, ahol nagyot sóhajtva mondhatja: „nagy baj már nem érhet bennünket. . .” Az öregek, az életüket három nemzedék­kel együtt élő szülők is ezt mondják, ezt akarják már. A maguk nyugalmáért, s a gyere­kek boldogulásáért. . . Életcél? Dr. Fodor Károly du- naszekcsőí tanácstitkár azt mondja, élni akarnak az embe­rek. Nem vagyont gyűjteni, na­gyobb darab földet venni, ha­nem új házban élni, szépen és kényelmesen, elfogadni a gé­pek segítségét, nem sok pénz­zel, munkában rokkanton meg­öregedni ... Közös jellemzők mindhárom községben: az építtetők átlag- életkora 30—35 év. Kivétel fel­felé is. lefelé is előfordul. Az új házak majdnem mind­egyike 2-2,5 szobás - aki pénzszűke miatt ennél kisebbet épít, az néhány esztendő múlva hozzáragasztja a többi helyi­séget. A fürdőszoba egyik házból sem hiányzik. Egynegyedét beren­dezték — ott, ahol már vízveze­ték van a községben, több mint a felét. Az új házba - ha eg.y két év múlva is — új berendezés kerül. Mindenütt kisebbek, egészsége­sebbek, rendezettebbek a gaz­dasági udvarok. A tanácsi dolgozók tanúsá­ga szerint a községek új útcai- ban, telepein - a többihez vi­szonyítva - feltűnően alacsony a birtokháborítási, szabályséf- tési ügyek száma . . . Az emberek legfeljebb azt tudják, mennyibe került a há­zuk. Hogy mennyit ér, azt nem tudakolják. Ott akarnak marad­ni ... Sátortetők, nyeregtetők, sátor­tetők. Tíz-tizenöt kőműves mun­kája, típustervek, kevés fantá­zia — az épületek távolról sem viselik magukon a hagyományos magyar falusi építészet stílus­jegyeit. Egyáltalán el lehet ezt várni? A Karcsú pohárból nyeljük a bort, a felhúzott redőny nem áll útjában a fénynek. A házi­gazda anekdotát mesél, és ész­re sem veszi, hogy így kezdi a mondókáját: „ez abban az év­ben volt. amikoi tető alá hoztuk a házat, , D, Kónya József >* É

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents