Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-18 / 167. szám

1972. július 18. DUNÁNTÚLI NAPlö Munkatársunk jelenti telexen Hanoiból: Népek barátsága Vietnami hétköznapok Gazdára vár egy kis puli Tetszik látni ezt a fekete kiskutyát, amelyik másik két társa előtt ballag? Azért öl­ti ki a nyelvét, hogy meg­különböztessük a többitől: „ő" az a bizonyos puli, ame­lyik már most „Szúr” névre hallgat és az augusztus 6-án sorrakerülő III. Pécsi Tüke Parádén „fellép”. Szerepe könnyű: a sok értékes nyere­mény közül mint törzsköny­vezett fajtiszta magyar puli „ő” is gazdára talál. A sze­rencsés nyertes remélhetőleg a jövőben is olyan elbánás­ban részesíti a kis „Szúrt", mint amelyben élt születése óta — immár hat hete! — a Bálicsi út 31. szám alatt lévő kutya tenyészetben. Még néhány hét a műso­ros találkozóig, de a rende­ző bizottság már lázasan dolgozik. Most kaptunk pél­dául telexen egy hírt, misze­rint Tordai Teri vállalta a labdarúgó-mérkőzés kezdő­rúgását. A játékvezető és a két partjelző személye egye­lőre „titkos'1, az viszont már biztos, hogy neves — és hi­vatásos! (pardon... nem profi!) focisták vállalják. A műsor és a mérkőzés teljes csapatösszeállítása - a mór nyomdában lévő - pla­kátokon lesz látható a jövő héten. Pécsi és pesti újság­írók tollából pedig már ké­szül a hagyományos — és feltehetően humoros — SZÜR-újság. A jegyárusítás továbbra is a Pécsi. Nemzeti Színház pénztáránál folyik minden nap 10-13 óráig, il­letve 16—19 óráig. Telefon: 55-22, 24-36. Igénylés postai úton is lebonyolítható a kö­vetkező címen: „SZÚR. Pécs I. Pf.: 228.” Vasárnap délután időnként már kisütött a nap Hanoiban, s a tapasztalt vendéglátók je­lezték: nem valószínű, hogy nyugodt éjszakára számítha­tunk. Igazuk lett. Éjjel két légi­riadó volt a fővárosban. A hét­fői napsütés sem sok jót ígér, már ami a légitámadásokat il­leti. Mint bárhol a világon, Ha­noiban sincs két teljesen egy­forma nap, vagy hét, de a há­borús készültség miatt itt talán jobban észrevehető a napok és hetek ritmusának azonosságé. Reggel, amikor kinézek az ab­lakon, az udvarban a népi mi- licia egyik nőkből álló csoport­jának reggeli tornáját látom. Hanoiban fél hétkor kezdődik a munkaidő, amely két szakaszra oszlik. Az első délelőtt 11-ig tart, majd szünet következik. Délután fél három és hat kö­zött van a második munkasza­kasz. A közbeeső pihenőidőt mindenki tiszteletben tartja. A tisztelet érthető is, hiszen, ha árnyékban is harminc fokos a meleg, nincs olyan ember, aki­nek ne esne nehezére akárcsak a legkisebb mozgás is. Persze kivételek azért vannak, az amerikai repülők többnyire nem veszik figyelembe, A fővá­rosban erős szirénahang jelzi, ha ellenséges gép érkezett a város közelébe. A külső kerüle­tekben és vidéken magas meg­figyelőpontok vannak, s az ott ülő őrszem megkongatja a to­ronyban lévő harangot, ha ve­szély közeleg. Aki Vietnamban jár, az kezdi igazán megbecsülni a kerék­párt. A bicikli pótolhatatlan szállítási és közlekedési eszköz. Hanoiban a műszakok végén ellepik az utcákat a kerékpárok. Férj viszi a feleségét, barát a barátot, a csomagtartóban a kis kosárkában a csöppségeket. A kisgyerekek fején apró kalap, s ha zuhog az eső, nylon zsák­kal borítják be őket. Az utca­sarkokon biciklipumpával fel­szerelt fiúk álldogálnak, s ha kell, levegőt nyomnak a leeresztett gumikba. Az üzletek között gyakran találni kerékpár­alkatrészeket árusító boltot, ja­vító műhelyt. Villamos is közle­kedik a városban, de meglehe­tősen lassú egyvágányú jószág. Munkaidő végén az emberek kiülnek a házak elé, körülöttük gyerekek szaladgálnak. Viet­namban feltűnően sok a kisgye­rek. Az asszonyok a kicsiket általában oldalt, a csípőjükre ültetve viszik. Minden kisgyerek aranyos, de a vietnami csöpp­ségek csudaszépek. Mandula- vágású a szemük, tiszta az ar­cocskájuk, egyenes szálú, sötét a hajuk. A külföldieket először kíváncsian, tartózkodással ve­szik körül, de az első mosolyra, vagy barátságos kézmozdulatra feloldódnak. Az utcán gyakran látni forró teát kínáló árusokat. Vietnam­ban a tea nem élvezeti cikk, ha­nem mindennapi ital, ugyanis a víz meglehetősen rossz. Nagyon sokféle tea van, néhány nap után már a külföldi is felfedezi a különbséget ízük, s iilatuk között. A sok gyerekről a lehetősé­gekhez képest méltón gondos­kodnak: egymillió-hárornszáz­ezer gyerek jár óvodába, közü­lük egymillióan iskolaelőkészí­tőre is. S ha a háborús viszo­nyokra, vidékre telepítésekre gondolunk, ez mindenképpen nagy eredmény. Vietnam maj­dani békés jövőjében szükség is lesz rájuk. Maraíkó László Megnyílt a nyári egyetem Jelentés a gátakról Minden erőt a Drávára összpontosítanak Víz alatt a kertészet Drávaszabolcson és Felsőszentmártonban Ahogy elhagyjuk Villányt a kukoricatáblákban már csillog a víz, Magyarboly határában pedig közrefog bennünket, kö­veti az út vonalát. A falu másik végén homokzsák-sor jelzi, hogy közeledünk a „víz fészkéhez", a kanyarban szivattyút szerelnek a munkások ... Lapáncsa felé már el sem té­vedhet az, aki víz nyomában jár: a község bejáratát mutató jelzőtáblán egy csonkig leégett „árvízi fáklya" mutatja, hogy meleg éjszakákat éltek át az el­múlt napokban. Lapáncsán a kertekbe is belopódzott a víz, néhány ház küszöbét is elérte, — jó ideig nem tudták az em- j berek, hogy mi lesz: menniök | kell, vagy közös erővel sikerül partjai között tartani a hihetet­lenül megvadult Karasicát: az elmúlt héten még húsz centis sem volt a víz, most felül van a három méteren ... A hídtól vízhordó lányok mu­tatják az utat, a fa alatt kerék­páros hírvivő gyerek várakozik. — Szinte éjjel nappal szol­gálatban vagyunk — mondják a lányok — csütörtök éjszaká­tól nem sok idő maradt az al­vásra . .. — Nincs váltás? Az életmentő Mari néni él, egészséges, A maga 74 évével elvégzi a napi munkáját. Pedig nem is olyan rég az udvarukon levő kút tíz méteres mélységéből egy férfi hozta fel, a már merev, eszmé­letlen asszonyt. Megmentette az életét. Életmentésre — kivéve az or­vosokat — nem szoktak készül­ni, A segítségnyújtás természe­tes. Főleg falun élő emberek között, ahol az ősi egymásra utaltság érzése ma is meg­található. Balázs Mátyás kőműves, ma- gyarbolyi lakos, ez év június 16-án kerítést épített falujában. Egyszercsak egy kisfiú rohant hozzá és azt mondta: Matyi bácsi azonnal menjen a máso­dik házba, Sipos néni bele­esett a kútba. Már többen álltak a kút kö­rül, amikor odaértem, Láttam egy létrát eresztenek a mélybe. A Balázs néni egyik hozzátar­tozója akart lemenni, de mond­tam „Én könnyebb vagyok”. Leereszkedtem, a vödör a víz tükrén volt. Az volt az első sza­vam: gyerekek sajnos a Mari néni holott. Jéghideg volt a teste. Akkor támadt egy ötle­tem, nemcsak g homlokát ta­pintom, meghallgatom ver-e a szíve? Éreztem, hogy dobog. Felkiabáltam, adjanak egy le­pedőt, Adtak. Átkötöttem a néni hóna alatt, aztán kötelet kér­tem, amit a lepedőhöz erősítet­tem, mindezt derékig a vízben, majd beálltam a vederbe. Tar­tani kellett magam, mert a víz mély volt, vagy 260 centi. Sze­rencsére a kút átmérője nem több nyolcvan centinél és be­tongyűrűkből rakták. Tartani is tudtam magam és a gémbere- dett nénit. Amikor minden megvolt, kér­tem a fentieket óvatosan húz­zanak fel a vödörrel együtt, mert abban volt a ballábam. Húzták a létrát és a kötelet. Mari nénit balkézzel magamhoz öleltem, a másik kezemmel a gyűrűkhöz támaszkodtam, majd a napszintre értünk. Bevittük a szobába. Sez'onra tettük és mesterséges légzéssel éleszt­gettük. Alig telt el öt perc, kinyitotta a szemét, majd ecet­tel dörzsölgettük a szívét. A mentés nem tartott tovább mint tíz perc. Akkor megér­keztek a mentők, akik Mari né­nit a siklósi kórházba szállí­tották, s két nap elmúltával otthonába engedték. Egyszerű szavakkal mon­dotta mindezt Balázs Mátyás. Nem gondolt arra, hogy hősnek kiáltsák ki, Pedig önfeláldozó. emberi életet .mentő magatar­tása, segítségnyújtása eredmé­nyezte, hogy özv, Sípos Károly- né éleiben maradt. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa életmentés so­rán tanúsított önfeláldozó ma­gatartásáért elismerésül az Életmentő Emlékérem kitünte­tést adományozta Balázs Má­tyásnak, A kitüntetést tegnap Pécsett a kormány megbízásából, Hon/áth Lajos, Baranya megye Tanácsának elnöke nyújtotta át, - nist — i — Van. De ki tud ilyenkor I aludni? j A Karasica jobbpartján, a I 3180-as szelvény közelében dol- I goznak az emberek. Három falu j népe, asszonyok, férfiak vegye­sen. Földet hordanak, homok- j zsákokat cipelnek, lábuktól né- J hány centiméterre rohan a sár- I gás víz. Itt egy szakaszon úgy í néz ki a gát, mintha egy hatal­mas átlát beleharapott volna: a töltés egyenes vonala meg­szakad, homokzsákok ezrei tart­ják a vizet. Mély gödör mögöt­tük, híven mutatja, hogy itt egy ideig a víz volt az úr. — Péntek éjjel szakadt ki a gát, úgy harmincöt méter szé­lességben — mondja Kelbert Antal, a vízügyesek munkave­zetője. az itteni védelem irányí­tója. Talpon volt három falu, nyúlgátakat húztak, minden ve­szélyesebb részre homokzsáko­kat raktak — „talán így lehetett megmenteni Lapáncsát a víz­től” — mondják az emberek. Hétfőn délelőtt kilenc óra előtt néhány perccel győzött az ember: a szakadást 4—5 ezer homokzsák beépítésével erre az időre sikerült végleg betömni, - most már csak megjuhá- szodva, itt-ott csordogál a víz a tartóelemek között. Minden moccanását éberen figyelik, a munka ezzel még nem fejező­dött be. Újabb és újabb zsáko­kat készítenek elő, ha netán még tartogat meglepetést a Ka­rasica, útját tudják állni a víz­nek .., Száz-százhúsz ember szorgos­kodik a töltésen: magyarbolyiak, illocskaiak, lapáncsa;ak, és vagy félszázan a Villányi Állami Gaz­daság püspökladányi üzemegy­ségéből. — Egy csomó embert ma kel­lett hazazavarni, akik mór vagy két éjszaka talpon voltak. Se- hogysem akarták itthagyni a gá­tat, hiába jött a friss erő, — mondja a munkavezető. — Persze Anti bácsi se na­gyon látta csütörtök óta az ágyat, — veti közbe valaki, s erre megindul a szóáradat: „a KISZ-es lányok éjjel nappal dolqoztak, szó nélkül, úgy mint a férfiak..." ,, Na és a beremen­: di tűzoltók, akiket Halász Antal vezetett, azok is megfogták ! ám !". . . A Dráva sem akar megférni i a medrében. Drávaszabolcs fe­lé az úton „Árvízvédelem" fel­iratú gépekkel, tehergépkocsik­kal találkozunk. A drávaszabol- csi termelőszövetkezet kertésze­te, amely az árterületi részen fekszik, siralmas képet mutat: inkább egy halastóhoz hasonlít, vízből látszanak a fólia-vázak, víz takaria a néhány nappal ez­előtt még virágzó kertészetet. Egy maroknyi csücskén, amely magasabban fekszik és még nem követelte magának a víz, asszonyok dolgoznak. Mentik, ami menthető. Az árvízvédelmi irodába idős munkaruhás férfi lép be: — Jelentem, hogy lavornyi nagyságú buzgárokat fedeztünk fel, 100—150 homokzsákkal le­fedeztük. Molnár Vilmos védelemveze­tő gumicsizmával a kezében az ajtóból fordul vissza néhány szóra: — A barcsi vízmércén mért 610 centiméteres vízmagasságra kell felkészülni —, ahol az ed­dig észlelt maximum egyébként 562 centiméter volt —, és a víz­gyűjtő osztrák és magyar szaka­szán további árhullám levonu­lását jelezték. Hosszabb időtar­tamú árvédekezésre kell felké­szülni. A gépek és emberek teljes in­tenzitással dolgoznak. Az alsó szakaszon a buzgárok miatt a töltés leterhelése, és minden te­kintetben a maximális előkészü­let folyik: homokzsákok töltése, a védvonalak megerősítése. A nagylétszámú vízügyi dolgozó­kon kívül a környező községek­ből közel hétszáz ember dol­gozik ezen a szakaszon ... Útban tovább Felsőszentmár- ton felé csak egy pillantás Maj- láth-pusztára: az út baloldalán a gépszínben álló mezőgazda- sági gépek is már a vizet „ta­possák ...” Felsőszentmártonban vasár nap doboltak: mindenki készít­se össze a legfontosabb holmi­ját, — fenyeget a víz. Hétfőn reggelre már paprikát szüretel­tek az ártéri kertészetben. A fokozatosan, gyorsan emelkedő ár szabályosan leszedi az idén különösen szépen hozó ökölnyi nagyságú paprikákat. — A melegházak üvegablak­keretei után épp az előbb úsz­tunk be néhányon, — mondja Perjás György, a termelőszövet­kezet kertészetének vezetője, — vitte az ár a Dráva felé, csak nem hagyjuk elúszni ... A kertészet nyolcvan holdján a víz az úr, elöntötte a paradi­csom-, paprika-, uborka-, ká- pasztaföldeket. Mindössze egy kis szigetet hagyott szabadon, szedni ott sem tudnak, tenger van körülötte. A kertészeti asz- szonybrigód, — ötvennél is töb­ben vannak — most a falubeli, környékbeli férfiakkal együtt a homokzsákokat rakja, hogy út­ját állják a víznek, * A Dél-Dunántúli Vízügyi Igaz­gatóság árvízvédelmi ügyeleté­nek tájékoztatója hétfőn 18 óra­kor: majdnem a teljes fizikai létszám a gátakon, gátak mel­lett dolgozik, a Drávához össz­pontosítjuk a gépi erőket is. A védelmi vonalon a lakosság munkájára is szükség van: 1000 —1500 ember segít megfogni a vizet. A ielzések szerint vízszint- emelkedés várható ,,, D, Kónya József A Népek Barátsága Nyári Egyetemet ebben az esztendő­ben tizennegyedszer rendezte meg a TIT Baranya megyei Szervezete. Idén kétszer kéthe­tes kurzuson ismerkedhetnek meg a hallgatók a város és a megye történelmi emlékeivel, gazdaságával, kultúrájával, az itt lakó magyarok, németek és délszlávok életével. Új vonás az idei nyári egyetemen, hogy két kurzust szerveztek, így mó­dot nyújtanak a résztvevőknek a legalkalmasabb időpont meg­választására. Az első kurzus jú­lius 16-tól 29-ig, a második jú­lius 30-tól augusztus 12-ig tart. Az első kurzusra 168-an jöt­tek el, a másodikra eddig 1 Öl­en jelentkeztek. A pécsi Nyári Egyetemre szinte egész Európá­ból jöttek hallgatók: Angliából, Bulgáriából, Csehszlovákiából, Dániából, Franciaországból, Ju­goszláviából, Lengyelországból, az NDK-ból, Olaszországból, o Szovjetunióból és természetesen Magyarországról. Tehát tizen­egy ország képviselteti magaV-jmo az egyetemen. Idei újdonság: az egy hónap­ra érkező vendégek részére a második kurzus kéthetes idő­szakában igény szerint külön, speciális programot is biztosít a rendezőség, tudományos ér­deklődésük szerint. Vagyis a hagyományos előadásokon, ki­rándulásokon kívül megismer­kedhetnek Pécs tudományos életével, szakmai konzultáció­kon vehetnek részt, intézeteket, tudományos laboratóriumokat látogathatnak meg. A Nyári Egyetem programja egyébként a hagyományos: Ma­gyarországgal, Péccsel és Bara­nyával ismerkednek meg a részt­vevők. Előadás hangzik el töb­bek között Magyarország poli­tikai és társadalmi helyzetéről, Pécs és Baranya földrajzáról, történelméről és néprajzáról, az ötéves terv Pécs és Baranyára háruló feladatairól. A magyar iskolarendszerről és Pécsről, mint diákvárosról. Az idei te­matika - a Janus-évforduló kapcsán - Janus Pannoniussal és a magyar humanizmussal bővül. A tizenegy európai ország küldöttei megismerkednek Szi­getvárral, Siklóssal, Harkány- nyal, a régi Péccsel, a megye törökkori emlékeivel, a villányi szabadtéri szobormúzeummal- Autóbuszkirándulást tesznek egy mezőgazdasági termelőszövet­kezetbe és esténként filmeket láthatnak Pécs és Baranya éle­téből. A Népek Barátsága XIV Nyári Egyetemet tegnap dél előtt ünnepélyesen megnyitót ták a Pollack Mihály Műszak Főiskolán. Az ünnepséget Prá viez Lajos, a TIT megyei titkára nyitotta meg, ünnepi beszédet dr. Jeney Jenő kandidátus, a TIT főtitkárhelyettese mondott. A megnyitó ünnepségen részt vett Szentirányi József, az MSZ­MP Pécs városi Bizottságának titkára, dr. Tóth József, az MSZ­MP Baranya megyei oktatási igazgatóságának igazgatója, Németh Jánosné, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának munkatársa, Paca Imre, a Váro­si Tanács elnökhelyettese és Komiódi Józsefné, a KISZ Bárá­nya megyei Bizottságának mun­katársa. Tizenegy ország hallgatói ismerkednek Baranyával

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents