Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-16 / 166. szám

A lakosság fele elvégezte a 8 általánost Tízezer diplomás Tanári szakon többségben vannak a nők Zenében született barátságok Gondolatok a zenei táborról Szellemsziget a Balaton felett Szigliget, ez o Balaton-menti kis község, — az Irodalmi Alap alkotóházában dolgozó meg­annyi íróval, néhány képző­művésszel, zeneművésszel, vala­mint alkalmi üdülővendégek­kel, turistákkal egyetemben — másfélezer főt alig számlál. Be­írta viszont nevét máris a ma­gyar irodalomtörténetbe. A szigligeti alkotóház csendes szobáiban, a legnyugodtabb körülmények között, könyvtár­nyi mű: — költemény, elbe­szélés, regény, dráma és ta­nulmány — született. A nem egészen fiatal írók még emlékeznek rá, hogy két évtizeddel ezelőtt Bölöni György, (Ady Endre barátja és harcos­társa, „Az igazi Ady” szerző­je) mutatta be nekik a volt Eszterhózy kastély termeit, a csaknem 20 holdas természet- védelmi parkot, amely — első­sorban az 6 érdemeként — ős­időtől fogva lett az író-társa­dalom csendes birodalma, alko­tó területe, A Művészeti Alap igazgató- helyettesével, az irodalmi szak­osztály vezetőjével László Gyu­lával beszélgetünk Szigligetről. — A Művészeti Alap irodal­mi szakosztályának 610 tagja van. Mintegy fele veszi Igény­be rendszeresen a 28 szobás szigligeti alkotóházat, hosz- szabb-rövidebb időre — mond­ja. Az alkotóház kihasználtsága évről évre növekszik. A leg­utóbbi két évben évenként 12 ezer beutalás! napra vették igénybe — elsősorban alkotás­ra, kisebb részben üdülésre. Időnként természetesen egyez­mény keretében, külföldi író- vendégek is igénybevesxik a szigligeti oikotóházunkot — Ez év május 13-án a szig- ttgetl alkotóházban első ízben adtuk ót a művészeti alap iro­dalmi szakosztálya részéről az első kötetes prózaírók és köl­tők számára kiírt díjat Kiss An­na költőnek és Marosi Gyula prózaírának. A jövőbe« minden év tava­szán nyújtunk át itt, irodalmi műsor keretében díjat az arra érdemeseknek. Ezzel folytatni kívánjuk azt a törekvést, ame­lyet korábban Veres Péter indí­tott el (gyakran volt vendége a szigligeti alkotóháznak), hogy mind szorosabbra fűzzük a kapcsolatot a fala lakói és az alkotóházban dolgozó — üdülő írók között — Itt szeretném bejelenteni, hogy az elismerés, megbecsü­lés és hála jeléül, 1973. őszén e nagyszerű ember, a kiváló esztéta — 91. születésnapján — felállítjuk a szigligeti alkotó­ból parkjában Bölöni György mellszobrát M int egy mese, egy vicc, egy abszurd dráma kez­dete. Bemegy valaki a Rákóczi úti boltba és röviden annyit mond:- Kérek egy színes televíziót A pénztárosnő blokkol - idá­ig is igaz a történet — és izgal­mában negyvenezer forintot üt a National-kosszába .,, * Varjas Lászláéknál nézek szembe egy harminckétezer fo­rintos masinával. Impozáns lát­vány, felül kis piros fény, alul, ott a progrcmbeállítónól pedig kis zöld. SECAM. PAL. Most az utóbbi rendszerre van kapcsol­va — nemsokára kezdődik az esti mese jugón.- A jugó adásért vettük meg — mondja Varjas bácsi, aki nyugdíjas vasutas -, nagyon sok színes adósuk van, érdeke­sek, izgalmasak ... — Értik a szöveget? — Nem, de higgye el, kita­láljuk a feleségemmel, hogy mi­ről van szó. Megmondom én, kérem, úgy, ahogy van: a ju- gók még a reklámot is színes­ben adják, az esti mesét a gye­rekeknek, a krimiket. Hogy mi­ért vettünk ilyen drága készülé­ket? Először azt kell, hogy Az Iskolák bezárták kapui­kat és a kilépő diákok közül számosán befejezték tanulmá­nyaikat. Baranya megyében ez évben 6100 tanuló végezte el az általános iskola 8 osztályát, és 2200 érettségizett. A népesség általános mű­veltségi helyzetéről, helyeseb­ben iskolai végzettségéről azon­ban az évenkénti adatok nem adnak átfogó jellemzést. Rész­ben a népesség vándorlása, részben a korosztályok felcse­rélődése az, ami leginkább megnehezíti, hogy egy általá­nos helyzetkép évente összeáll­hasson. Ezért örvendetes, hogy a népszámlálás nagy gondol fordított a kérdések összeállítá­sánál arra, hogy az iskolai vég­zettségre vonatkozó adatok ki ne maradjanak. Minimális az analfabetizmus Egy mégis kimaradt a tíz év előttihez képest, az analfabé­ták számára vonatkozó kérdés. Országos viszonylatban is, de megyénkben is már oly kevesen maradtak, akik nem tudnak ír- ni-olvasni, hogy feleslegesnek találták az idevonatkozó kérdés feltevését. Az analfabéták arányszóma 1960-ban a me­gyénkben 4,6 százalék volt, ami tíz év megfeszített munkájával már minimálisra csökkent. Ki­derül ez abból Is, hogy o 10 év feletti népességből a „0” osz­tályt végzettek számaránya év­ről évre csökkent, 1949-ben 5 6 volt, 1960-ban 3,8 százalék, 1970-ben 2,4 százalék. Művelődéspolitikánk alapvető célkitűzése az általános iskola 8 osztályának bevezetésével az volt, hogy az általános alapmű­veltség színvonalát emelje. En­nek megvalósításához természe­tesen idő keü, mert az idősebb korosztályoknál ugyan szép eredményt értünk el a felnőttok­tatás terén, o hiányt zömében mégsem sikerült pótolni. Az el­múlt több mint húsz esztendő alatt mégis elértük, hogy a né­pességből már több mint fele rendelkezik az általános iskola 8 osztályával, A 15 éven felüli népességből 1949-ben 1«,4 1960-ban 32,1 1970-ben 51,4 szá­zaléka végezte ef az általános Iskola 8 osztályát E téren a férfiak és nők iskolai végzettsé­ge nem egyenlő arányú. A fér­fiaknak 56 százaléka, a nőknek csak 48 százaléka szerezte meg o 8 osztályt Területi vonatkozásban h nagy különbségek mutatkoznak. Míg Pécsett a 8 osztályt vég­zettek aránya 65 százalék, o megye többi területén 44. Ezen belül is a városok emelkednek ki magas arónyszámukkal, a kis­községek viszont a lakosság alacsony végzettségével tűnnek ki. Az általános Iskola 8 osztá­lyát elvégzettek zömét a 35 éven aluli korosztályok adják, mégsem mehetünk el szó nél­mondjam, nem is drága. Meg­néztem én Angliában, Francia- országban, Svájcban, Olaszor­szágban, mindenütt négy-öt­szöröse a fehér-fekete készülé­keknek. — Ezzel nem lehet karambo­lozni — veszi át a szót Varjas- né —, a férjem szabadjegye megvan, utazni tudunk, o kocsi nem kell. Ez viszont milyen szép, nézze csak! Es már kapcsol is át, s való­ban ... Hanna—Barbera pro­dukció következik. A jó farkas, a bika - vagy tehén? — meg egy hófehér, vöröshajű valami vidám története. Az okkersárga tehénen veszekednek. Közben — ahogy a Foxi-Maxiban — re­pülnek, óriási poflevesek csat­tognak — igazi élvezet, való bon. Negyedóra színes boldog­ság, Varjas bácsiéknak soha nem volt televíziójuk, öt esztendeje hallotta, hogy nemsokára jön a színes készülék, akkor azt mondta: ilyet vesz. Meg is je­lent az első a Rákóczi úti AFÉSZ-boltban, tavaly június kül amellett, hogy igen jelen­tős azoknak a száma is, axiknek módjuk lett volna elvégezni o 8 osztályt, de mégsem jutottok el addig. így például a me­gyében a 15-16 éves korcso­portban levők 4,8 százaléka csak négy, vagy ennél is ke­vesebb általános iskolai osz­tályt végzett. (1,1 százaléka még egyet sem.) Harmincezer érettségizett Eredménnyel jártak kultúrpo­litikánknak azok az erőfeszítései is, hogy jelentősen növeljük a középiskolát végzettek számát. A 18 éven felüli népesség szá­mához viszonyítva legalább érettségit szerzett a lakosság 15 százaléka, míg 1960-ban csak 8 százalék, 1949-ben 4,3 szá­zalék. A nők alacsonyabb arónyszámukkal itt is kitűnnek és Pécs arányszáma (25,5) jó­val felülmúlja a megyei 8.6 százalékot. A megyében több mint harmincezren rendelkeznek érettségi bizonyítvánnyal, mint legmagasabb végzettséggel. Ezek zöme gimnáziumi érettsé­givel rendelkezik az alábbi szá­zalékos megoszlás szerint: Köz. isk. Pécsett A me.-ben Gimnáziumi 44,3 42,3 Ipari 24,7 17,8 Mezőgazdasági 3,5 16.4 Közgazdasági 20,7 15,1 Tanítónői, óvónői 6,* 8,0 Egyéb 0,4 0,4 A középiskolái oktatás formá­ja Is változott, a technikumokat a szakközépiskolák váltották fel, ennek hatása még nem nagyon tükröződik, mert a középiskolai végzettségűek 42 százaléka a technikumi képesítőt szerzett és csak 6 százaléka járt szakkö­zépiskolába. Az érettségizettek zöme a 20-39 éves korosztály­ba tartozik, tehát a legaktívabb népréteghez. Az egyetemet ét főiskolát végzetteket a 25 éven felüli né­pesség arányában vizsgáljuk. 1970-ben 10 611 volt azoknak a száma, akik valamely felsőfokú tanintézetben oklevelet szerez­tek. A 25 éven felüli népesség­ből felsőfokú tanintézeti okle­velet szerzett 3,7 százalék. (1960-ban 2,3 százalék, 1949- ben 1,3 százalék.) Elég sokan, több mint négyezren végezték el a felsőfokú tanintézetben ta­nulmányaikat úgy, hogy nem szereztek oklevelet. Az egyete­met végzettek egyharmada nő. A felsőfokú tanintézetben végzettek közül legtöbben pe­dagógiai szakon szereztek ok­levelet, 35,7 százalék, a műsza­ki, egészségügyi és jogi szakon oklevelet szerzettek aránya kö­zel egyforma. (12—15 százalék körül.) A felsőfokú tanintézet jellegét tekintve a végzettek 55 százaléka egyetemi intéz­ményben szerzett oklevelet, 32 százaléka főiskolán, 13 száza­léka pedig felsőfokú technikum­végén be Is ment a boltba, megelőlegezte, elment nyaralni, aztán visszament a készülékért. Közben a bolt kért egy másikat a Videotontól, meg is érkezett. Kínálták az originál dobozban levőt — hajthatatlan maradt. Azt mondta: az első kell, ami a megyébe jött ... * A város egyik végén figyeljük a sheriff kalandjait. New York­ban jár éppen. Vörös reklám- fények tükröződnek arcán, au­tója csodazöld, a New York-i éj csoda sötétkék. Bomba robban: piros, sárga fények, kékeszöld füstök tömkelegé. Lövöldözés. Színesben az is érdekesebb, — Még a vér is pirosabban folyik — nevet a házigazda. Felesége megborzong. — Azt nem szeretem ... Mégis jobb színesben nem szeretni. Anti-autósoknál vagyok újból. Nem volt, nincs és nem is lesz kocsijuk. Ezt szeretik, — Egész más a kép — mond ja a vendéglátó —, azt hiszem. ban. A nők túlsúlyban vannak a tanári szakon és magas az arányszámuk az egészségügy területén, megközelítve a férfia­kat. Falu és város Vizsgálhatjuk a népesség Is­kolai végzettségét különböző népességcsoportok szerint is. így például a foglalkozás minő­sége szerint nézve igen erős a kapcsolat a szellemi munka és az iskolai végzettség között: a szellemi foglalkozású keresők és eltartottjaik több, mint 30 szá­zaléka érettségizett és 12—13 százaléka főiskolai oklevelet szerzett, addig a fizikai dolgo­zók és eltartottjaiknál az érett­ségizettek aránya 2 százalék körül van és a főiskolát végzet­tek aránya 0,1 százalék. A szakmunkások iskolai vég­zettsége általában magasabb, mint a betanított munkásoké és az egyéb fizikai dolgozóké, de ezen belül is jelentős a kü­lönbség a falu és a város kö­zött. Pécsett a szakmunkások 10 százaléka érettségizett, 06 százaléka elvégezte a 8 álta­lános iskolát, a megyében ugyanez az arány csak 5, illet­ve 68. A betanított munkások közül Pécsett 4,8, a megyében 2,2 százalék érettségizett, az egyéb fizikai dolgozók közül 1,8, illetve 0,6 százalék. Népgazdasági ágak szerint - csak az érettségizettek arányát vizsgálva — külön Pécs városra és külön a megyére jelentős el­téréseket tapasztalhatunk: Pécs Megye Ipar 13,4 6,2 Építőipar 17,7 3,7 Mezőgazdaság 18,5 2,7 Szállítás 19,9 6.8 Kereskedelem 19,9 10,4 Szolgáltatások 13,4 5,5 Egészségügy, kultúra 24,4 «,9 Közigazgatás, egyéb 30,3 18,7 Fehér foltok A felsorakoztatott adatokból kitűnően Baranya megye né­pességének Iskolai végzettségé­ben az elmúlt évtizedben ked­vező változások történtek. Mégis találkoztunk több olyan jelen­séggel is, melyek arra utalnak, hogy nem lehetünk minden té­ren elégedettek az eredmények­kel, számos fehér folt találha­tó akkor, ha az adatokat rész­leteire, Összetevőire bontjuk. E fehér foltok felszámolása vi­szont pártunk iskolapolitikájá­nak következetes megvalósítá­sával, a Központi Bizottság kö­zelmúltban hozott határozatá­nak szellemében lehetséges. a legjobban akkor közelítem meg a különbséget, ha a né­ma- és hangosfilmhez hasonlí­tom. Fehér-feketén nézni a te­levíziót: némafilm. Színesben: hangos. Valamikor ez lehetett a különbség. Nemrég a jugoszlá- vok Aachenből közvetítettek egy díjugrató versenyt. Csodálatos élmény volt. A holdsétát is szí­nesben láttam. Baj? Egyszer a kontraszttal volt valami. Más­nap itt voltak, megcsinálták. Azóta nincs vele baj. Az első széria, állítom, mindenből jó. Bevált nálunk a Munkácsy is, a mosógépünk is egy valamikori első szériából való, még mindig jó, a hűtőnk is az első jászbe- rényik közül való . ,. Azt kérték, ne áruljam el a nevüket. Attól tartanak, túl sok „barát" és „jóismerős” akad­na .. . Meg, hogy még meg szólják őket emiatt.- Jöjjön el, amikor az olim piát közvetítik - invitálnak —, meglátja, mi a különbség,,, Világszerte felismerik, hogy a zene milyen nagy összetartó es aktivizáló erővel bír, érthető nyelvet kínál a legkülönbözőbb társadalmi rendszerek fiataljai­nak. Beát- és popfesztiválokon zenehallgatás ürügyén seregle­nek össze a nyugati fiatalok él­mények gyűjtésére, indulataik levezetésére. A Jeunesses-moz- galom is a zenével — de érté­kes, művészi zenével! — gyűjti össze a fiatalokat, az ifjú zene­barátok foglalkozásain, táboro­zásain a közös muzsikálás örö­me gazdagítja a résztvevőket. ötödször adott otthont Pécs az ifjú zenebarátok táborának. Az eddig legnépesebb táboro­zás jött létre ez alkalommal: húsz ország mintegy százhetven fiataljával. Pontos létszámot a tábor vezetői sem ismerték, nem csupán a folytonos érkezések és kényszerű korábbi elutazások miatt, de a pécsi zenét tanuló fiatalok közül is számosán „be- könyörögték" magukat a zene­karba, a kamaraórákra. A résztvevők közel fele ösztöndí­jas volt, a nemzetek szerinti megoszlás is hozzávetőleg fele­zett, magyarokra és külföldiek­re. Romániából, Belgiumból és Olaszországból érkeztek a leg­többen. A külföldi Jeunesses-táborok kamarazenei, szimfonikus zene­kari és esetleg énekkari fog­lalkozásokra oszlanak. A pé­csit — mely hazánkban az egyetlen ilyen tábor — a zene­tanítás kodályi alapokon nyug­vó magyarországi útjának meg­ismertetése színezte és tette még vonzóbbá. A hallgatók egyharmada vett részt a kórus­foglalkozósokon és a szolfézs- metodika órákon, a többiek ka- maramuzsikólíak és a zenekar­ban játszottak. Nem lehetett gátat vetni a muzsikáló kedv­nek: főként a hangszeresekből külön kamarakórus alakult, es­ténként éjszakába nyúló hang­versenyeken játszottak a fiata­lok — sajátmaguknak. Nagy si­kere volt a „musica moderne” klubnak, ahol Bartók zenéjé­nek kapcsolatait vizsgálták más, jelentős komponistákéival, to­vábbá a folklóresteknek, ahol nemcsak a mi „pávásaink” arattak megérdemelt sikert, de betekinthettünk a spanyol, finn, holland stb. népzenébe is. Je­lentős volt az az atelier — vita­fórum? — nincs rá magyar szak- kifejezés —, amelyen a fiatalok közti zenei ismeretterjesztés le­hetőségeit és módszereit vitat­ták meg. Mert ezek a fiatalok nem zár­kóznak be a saját muzsikálá­suk elszigetelt tornyába. Számos kisebb-nagyobb fellépésük azt mutatja, hogy a legkülönfélébb alkalmakat megragadják a nyil­vános muzsikálásra, annak az élménynek megosztására, amit a művészi zene számukra nyújt. Mintahogy ők is nagy érdeklő­déssel fogadták nemcsak a magyar zenét ismertető elő­adást, hanem a városunkhoz őket közelebb hozó képzőmű­vészeti és zenei bemutatókat is. Nagy feladatra vállalkozott idén az énekkar: Kodály Missa Este, a piac-sarkon valaki hangosan énekelt. „Hogyha né­kem sok pénzem lesz, felülök a repülőre ..Tűnődtem egy ki­csit, s malícia fogott el. Repü­lő? Az már olcsó. Ha nékem lesz sok pénzem, gondoltam, színes televíziót veszek. A malíciózus hangulat elmúU. öt színes készüléket adtak el eddig a megyében. Négyet a Rákóczi úti AFÉSZ-boltban, egyet a Bem utcai KERAVILL- ban. Egyet most kerülgetnek a Centrum Áruházban. Talán el­kel. Varjas bácsi azt mondta, nem is drága. Igaza is van. Citromsárga Skoda-kupék, Mer­cedesek, Volvok, BMW-k, Polski Fiatok suhognak el mellettünk. Senki nem kérdezi, honnan a százezer forintos autócsoda? De ha valaki harminckétezerért szí­nes televíziót vesz magának, úgy néznek rá, mint csudabc- gárra. Azon mindenki csodálko­zik. Emberek vagyunk, Kampis Péter brevis-éből négy tételt szólal­tattak meg a záróhangverse­nyen Antal György betanításá­ban és vezényletével. Az ének­kari munka gyümölcse valójá­ban azonban jóval a tábor be­fejezte után érik be: azok a beszámolók és műsorok okoz­zák a legnagyobb örömet, ame­lyek arról tanúskodnak, hogy az itt nálunk megismert és megszeretett műveket otthonuk­ban a hallgatók műsorra tűzik, sikeresen előadják. Ez is egy olyan export-lehetőség, amelyet jobban kellene ismernünk — és becsülnünk. Rangos műsort adott elő o zenekar is. Beethoven Vili. szimfóniája, Liszt Mefisztó-ke- ringóje és Kodálytól a Galántal táncok — olyan műsor, amelyet öröm játszani, élvezet hallgatni. Sándor János lendületes, szug- gesztív próbálása-előadás­módja hálás anyagra talált a tavalyinál lényegesen kedve­zőbb felkészültségű fiatalokból álló zenekarban. (Különösen a vonósokkal volt elégedett a karmester, közülük is kiemelte a pécsieket és a győrieket.) A kamaratanárok — köztük Sándor Frigyes professzor — is örömmel állapították meg, hogy idén a szokásosnál is jobb ösz- szetételű csoportokkal dolgoz­hattak. E munkának számos kiemelkedően szép produkció lett az eredménye, amelyek nemcsak a záró-, hanem a há­zihangversenyeken is nagy si­kert arattak. Például a legfia­talabbak, egy többszörösen díj­nyertes nyugatnémet trió, akik hárman együttesen negyvenöt évesek, Nem lenne igazságos név szerint kiemelni a legjobb csoportokat és a legtehetsége­sebb szólistákat, de meggyőző­désünk, hogy közülük nem egy- gyel még találkozunk a hang­versenypódiumokon. Az eddigieknél is nagyobb ér­deklődés kísérte a metodika­tanfolyam munkáját. Helyesnek bizonyult a „Kodály-system” gyakorlati munkában történő megismerése. A magyar zene- tanítás jóhírét szolgálták a ze­neiskolai és zenei általánosbeli tanárok (Dobos Lászlóné és Pálvölgyi József né) bemutató órái. örömmel tapasztalhattuk, hogy az ének- és szolfézstani- tás magyar módja nem idény- cikk: tartósan érdeklődik irán­ta a külföld. A tábor sikerének titka o szakmai színvonalon kívül ab­ban az emberi, baráti légkör­ben kereshető, amelyet nagy mértékben sikerült megterem­teni. Amiért évről évre vissza­jön a szegedi gimnazista kis­lány és a holland egyetemista És visszajönnek a zenei pályára készülők, már végzett hivatásos ifjú muzsikusok és más pályát választott, de az intenzív zenei munkálkodást igénylő fiatalok. Egy problémáról azonban szólnunk kell. ezt pedig a zárt­ság hiánya okozta. Akármilyen kedvező is volt az elhelyezés, ellátás (a sokszor túlzsíros és túifűszerezett ételek ellenére) a Műszaki Főiskolán, az ott még tanuló-vizsgázó hallgatókkal nem sikerült közös nyelvet ta­lálni. Kölcsönösen zavarták egy­más munkáját. Jövőre meg kell találni a tábor önálló elhelye­zését, akkor válhat a tanfo­lyam igazán — táborrá! Az az egyre növekvő támogatás és érdeklődés, amellyel a tanácsi vezetők a zenei tábor munká­ját kísérték, biztatást nyújtanak eme — szinte egyetlen, de — lényeges probléma megoldá­sára. Az alig több, mint két hét gyorsan elrepült. A résztvevők az emlékek sokaságát viszik magukkal. Életre szóló zenei él­ményt, esetleg indítékot. Sok­sok új és újból megerősített ba­rátságot. Azt o tapasztalást, hogy érdemes nyelveket beszél­ni! Nemcsak az ajándékba ka­pott kottákat viszik magukkal, hanem mindazt, amit Pécs, Ba­ranya, a Dunántúl, amit hazánk nyújtott nekik. Nem kétséges, hogy nagy többségük megsze­rette ezt a tájat és az itten! embereket. A búcsú sohasem könnyű. Sokan így könnyítették meg: „A viszontlátásra, jövő nyáron, Pécsett!” Sresitay Zsolt E—L Hogyha nékem sok pénzem lesz... l i

Next

/
Thumbnails
Contents