Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-16 / 166. szám
t972. Július lő. DUNANTOLI NAPLÓ A propagandamunka tapasztalatai Irta: Boez József, a Baranya megyei Pártbizottság titkára Befejeződött d pórt- és tömeg szervezeti oktatás. Sikeres évet zártunk, a tanév során olapjában megvalósítottuk a múlt évben elhatározott célkitűzéseket A X. kongresszus határozatának megfelelően erősítettük az ideológiai munkát, bővítettük, szélesítettük hatókörét, Igyekeztünk népszerűsíteni és magyarázni a kongresszus döntéseit, s mindazokat a kérdéseket, amelyeket a társadalmi valóság, a fejlődő szocializmus lépten-nyomon felvetett. Hetvenezren A mostani tanévben közel hetvenezren vettek részt a pártós tömegszervezeti oktatás különböző tanfolyamain. Nem vagyunk a nagy számok hívei, mégis elismeréssel kell szólni arról, hogy ez hét százalékkal, több, mint 1971-ben, ezen belül közel tizenöt százalékkal növekedett a tömegszervezeti oktatásban tanulók száma, s többségük pártonkívüli. Igaznak bizonyult tehát az az előzetes értékelés, várakozás, hogy a X. kongresszus határozatai meg- pezsdítették a közszellemet. Az emberek nagy érdeklődéssel tanulmányozták, mert munkájukat, sorsukat, életüket meghatározó politikáról folytathattak eszmecserét. A pártszervezetek keretében szervezett tanfolyamokon némi csökkenés tapasztalható. Az elemzés során kiderült, hogy a hagyományos formák létszáma megegyezett a múlt évivel, viszont 1971—72-ben nem indult megyei tanfolyam és kevesebb volt az előadássorozatok száma' is. Ugyanakkor megfigyelhető * volt egy bizonyos átáramlás a kötetlenebb tömegszervezeti oktatásra. A párttagok egy része is az itt ajánlott formákat választotta. Ez a tendencia nem rejt magában különösebb veszélyt, hiszen végülis a pártben és a különböző tömegszervezetekben folyó oktatómunkát egységes egésznek kell felfogni, természetesen gondosan ügyelve az egyes tanfolyamok céljaira és tartalmára. Sőt, e helyzet azt is igazolja, hogy a politikát, az ideológiát különböző fokon tanulmányozni akarók számára sokféle választási lehetőség kínálkozik, végre megszűnőben van az a szükségtelen egyhelyben topogás, amikor egy hallgató a tíz évvel ezelőtt választott tanfolyamon „öregszik” meg. A számok tanúsága szerint mindegyik oktatásban magc- . sabb a nők részvétele. Kü'önc- sen fontos, hogy az úgynevezett káderképző tanfolyamokon - esti középiskola, esti egyetem — több a nő, egy év alatt majdnem megduplázódott a számuk. Sajnos, a fizikai dolgozók számaránya hat százalékkal csökkent. Bizony még mindig előfordul — bármennyire is körültekintő az előkészítés -, hogy miközben a helyes, fontos célkitűzést megoldjuk, s azzal valamilyen össztársadalmi ügyet szolgálunk, más, legalább hasonló jelentőségű feladat elkerüli a figyelmünket. Nyolcféle tanfolyam A pártkongresszus magos mércét állított a pártoktatás elé is. Központba helyezte a szocialista közgondolkodás és magatartás erőteljesebb kibontakoztatását. Ma szorosan kapcsolódnak egymáshoz a termelés, a politika, a kultúra és az ideológia össztársadalmi feladatai. így a most befejeződött oktatási évben a gazdasági témák mellett helyet kaptak a szocialista építőmunka más kérdései is: a pártpolitika, jz állami élet, a kultúr- és társadalompolitika, a világnézet es etika Tehát a pártoktatás, a tömegpropaganda arra törekedett, hogy lehetővé tegye a párt politikájának sokoldalúbb megismerését. A megyei tapasztalatok egyértelműen igazolják e törekvés helyességét. A tömegpropogan- da nyolcféle tanfolyama kitűnő lehetőséget biztosított arra, hogy ki-ki a számára legmegfelelőbb, érdeklődését, igényét kielégítő és a munkáját segítő témákat tanulmányozhassa. Ugyanakkor ez a rendszer önmagában is megoldja azt a régi, az előbb már említett panaszt, hogy egy-egy hallgató évről-évre ugyanazt a témát tanulja, hiszen az egyik tanfolyam elvégzése után minden nehézség nélkül átléphet a másikba. Ez ma már alapvető követelmény is, a társadalmi fejlődés olyan szintjénél tartunk, amikor sokoldalú marxista műveltség nélkül nem lehet eredményesen dolgozni, ez részé az általános műveltségnek. Azért még itt is kísért bizonyos egyoldalúság. A nyolcszáznyolcvan alapszervezetnél ösz- szesen kilencszáztizenkét tanfo- folyamot szerveztek, tehát erősen él az „egy alapszervezet — egy oktatási forma" szemlélet. A hallgatók zöme sajnos nem alapozó tanfolyamon tanult, hanem a magasabb, a továbbképző fokon. Ezt az aránytalanságot semmi sem indokolja, mivel alig két éve dolgozunk az új rendszer szerint és hihetetlen, hogy ennyi idő alatt a párttagok- zöme túljutott volna az alapokon. Ennek akkor látjuk igazán a kárát, amikor egyesek nem tudják majd elég hatékonyan elsajátítani a tananyagot. Három tanfolyamon — a szocialista építés kérdései, a munkásmozgalom története, a gazdaságpolitika - tanult az összes hallgatók hatvankét százaléka, míg például a pártirányítással foglalkozó témát mindössze tíz százaléka hallgatta. Az már egyenesen félreértése a feladatnak, hogy világnézeti, kulturális kérdésekkel aránytalanul keveset törődünk, a megyében összesen huszonhárom ilyen tanfolyam működött, főleg pedagógusok számára. Holott közismerten sok a gond az alapszervezeti irányító munka színvonalával, értetlenség tapasztalható a közművelődés, a művészetek értékelésében. Az okok az ismeretek mennyiségében és minőségében keresendők. Az oktatás nem öncél, hanem a napirenden levő és a távlati feladatok megoldásához od segítséget, szerves része a társadalmi méretekben, sok csatornán közvetített kommunikációs, agitációs munkának, emeli a politikai, az állampolgári műveltség színvonalát, a szocialista tudatosságot. De csak abban az esetben éri el célját, ha jobban élünk vele. Tekintélyes emberek Sok szó esik manapság a propagandistáról. Nem kényszerű, hanem eleve adott az összehasonlítás: ha a közoktatás központi alakja a pedagógus, akkor ez igaz a pórtokto- tásban is. A propagandista - oktató, ismereteket ad, műveltséget terjeszt, s ezzel egyidő- ben kell kihasználnia a nevelési célokat is. Természetesen sem tartalmilag, sem pedagógioilag, módszertanilag nincs teljes azonosság. Ám a propagandista felkészültségén, emberi jeliemén, tapasztalatán, azon a készségen, hogy össze tudja-e kötni az elméletet a gyakorlattal — áll, vagy bukik a tananyag megértetése. A pártoktatásban foglalkoztatott több mint ezer propagandista általában megfelel ezeknek a magas követelményeknek. Közel fele egyetemi és főiskolai, végzettséggel rendelkezik, nagy számban található közöttük politikai és gazdasági vezető. Elméletileg, politikailag kellően felkészültek, lelkiismeretesen, sok áldozatot vállalva teljesítik megb;zatásu!:at. Tekintélyes, elismert emberek, a hallgatók tisztelik őket, elfogadják oktatójuknak, képesek kialakítani az eredményes tanuláshoz elengedhetetlen légkört. Csak,, köszönet fáradságos munkájukért! A következő tanévben mégis szükséges — a hagyományos teendők mellett - néhány új intézkedés. Néhány propagandistát túlontúl elhalmoznak más társadalmi feladattal is, ezert azt szeretnénk, ha a régi és új propagandisták fő pártmegbízatásként kapnák a marxizmus terjesztését, s más munkával lehetőleg nem terhelnék őket. A felmérés szerint mintegy száz propagandistának az átlagosnál valamivel alacsonyabb az elméleti, politikai képzettsége. Számukra a megyei oktatási igazgatóságon tíz hónapos esti egyetemi rendszerű tanfolyamot szervezünk, ahol elméleti és pedagógiai képzést kapnak. Néhány esetben indokolt a csere is. Új feladat a propagandisták pedagógiai, módszertani képzése, továbbképzése, mert e tekintetben jelentős a lemaradás. A tenpatika alapján, a múlt évi kísérleti tanfolyam tanulságainak figyelembevételével az idei tanévben — s később is — a járási, a városi pártbizottságok szervezésében speciális kurzusok indulnak helyi és megyei előadókkal azok számára, alak nem rendelkeznek ilyen képzettséggel. Nagy reményeket fűzünk ehhez a kezdeményezéshez, hisszük, hoay ez is segíti a propagandistákat a marxizmus eszméinek hatékonyabb terjesztésében. Az új oktatási évben Az 1971—72-es pártoktatás jelentősen hozzájárult a X. kongresszus határozatainak megismertetéséhez, végrehajtásához. Az alkotó, a gondolkodó, a politikailag önállóan cselekvő emberek száma növekedett, azok lettek többen, akikben tisztázódtak a korábban meg nem értett kérdések és közelebb kerültek a párt politikájához, vagy éppen bátran, következetesen kiállnak mellette. A kongresszus anyagainak tanulmányozása természetesen nem fejeződött be, ez a fő téma az új oktatási évben is. Alkalmunk lesz arra, hogy ismételten visszatérjünk bizonyos alapkérdések magyarázására, megvilágíthassunk néhány olyan témát, amelyben nem sikerült teljes nézetazonosságra jutni. Közismert például, hogy az életszínvonal politikát a közvélemény nem ítéli meg egységesen. Az árak, különösen egyes piaci árak emelkedése érzékenyen érinti a lakosságot, leginkább a nagycsaládosokat. Nem sikerült megértetni, hogy az árak nem a kereskedelemben, hanem a termelésben dőlnek el, hogy az árakat nem lehet óhajoktól vezérelve szubjektívan irányítani. Meg lehet és meg is kell magyarázni, hogy a párt és a kormány ismeri a gondokat, de vannak objektív körülmények, amelyeket nem lehet büntetlenül figyelmen kívül hagyni. Bizonyos vitát vált ki a paraszti jövedelmek alakulása is. Szocialista rendszerünk nagy vívmánya, hogy a parasztság jövedelme elérte a munkásokét. Ez igazi munkáspolitika, mert a munkásosztály alapvető érdeke a munkás—paraszt szövetség érvényesítése, a szilárd termelőszövetkezeti mozgalom. A paraszti érdekek érvényesítése a mezőgazdaság további fejlődésében jelentkezik. A lakosság rendkívül érzékenyen reagál a társadalmi életben jelentkező negatív jelenségekre, a hará- csolásra, az önzésre, a fegyelmezetlenségre. A propaganda munka az emberek iogos felháborodását nem tudta cselekvő erővé változtatni. Az ilyen és ehhez hasonló kérdések megítélésében a marxista-leninista világnézet az iránytű, az elmélet, amelyet össze kell kötni a gyakorlat jelenségeivel. Befejeztünk egy oktatási évet és mindiárt újat kezdünk. A tapasztalatok körültekintő elemzése és hasznosítása, o folyamatok teszik gazdagabbá és mind teljesebbé, eredményesebbé propaganda munkánkat í Pénteken este a Liszt-teremben ünnepi záróhangversennyel fejeződött be a nemzetközi ifjúsági zenei tábor. A tíz egynéhány nemzet ifjú muzsikusaiból álló nagylétszámú szimfonikus zenekar Sándor János Liszt-díjas karmester irányításával Beethoven: Vili. szimfóniáját adta elő kirobbanó sikerrel. „Kiváló ifjú mérnök" Pandúr Béla A műszerek, villamos automa- tikák birodalmába belopódzik a monoton üzemi zaj. Műszereket, szerelnek, kísérleteznek. A munkaasztalokon csövek, ellenállások. A mellettem ülő fiatalember forrasztópáka után nyúl, o megolvadt ón és gyanta kesernyés szaga betölti a levegőt. Első látásra káosz: holott itt mindennek megvan a magq helye. Az emberek biztos kézzel nyúlnak egy-egy alkatrészért, s percek múlva már a tervek szerint a helyére kerül a berendezésben. Itt, a MÉV Kísérleti Kutatási és Automatizálási üzem automatika-elektronika üzemegységében dolgozik Pandur Béla kutatómérnök. Munkájára, szakmai felkészültségére az üzemen kívül talán éppen szakdolgozatával hívta fel a figyelmet. A fiatal műszakiak részére indított Kiváló ifjú mérnök mozgalomban először vett részt, s munkájának eredménye országos különdíj, továbbá a Kiváló újító cím arany fokozatának elnyerése volt. Az általa tervezett berendezés iránt érdeklődöm. — A ritkafém előállítás igen kényes és pontos technológiát követel meg. Ennek egyik módszere a kromatográfiás eljárás. Ez akkor eredményes, ha az ioncserélő oszlopokban áramló folyadék — ez tartalmazza a ritkafémeket — sebessége egyenletes. Ennek kézi vezérlése körülményes és pontatlan, mert az átfolyó mennyiség igen kicsiny, a folyadék inkább csöpög. így felmerült az igény, hogy csináljunk egy olyan berendezést, amely biztosítja az állandó áramlási sebességet — mondja Pandur Béla. A „cs.eppszámláló” elkészült — hosszú ideig csak íqy hívták. Ugyanis a folyadékcseppeket számlálja a berendezés és egy belső rendszerrel hasonlítja ösz- sze, ha szükséges, beavatkozik. A mérési módszer teljesen újszerű volt, a berendezés elkészültének időszakában egyedülálló. Azóta Japánban készítettek egy hasonló elven működő szabályozó berendezést. — Egy ember nem csinál semmit. Ez nálunk is igaz. Minél bonyolultabb berendezésen dolgozik egy konstruktőr, annál jobban nem a sajátja: ehhez mások segítsége is szükséges — jegyzi meg Pandur Béla. Apja meghalt a háborúban, édesanyja egyedül nevelte. Annak érdekében, hogy tovább tanulhasson, ott hagyták a régi, annyi szép gyermekkori élményt adó Somogy megyei Varászlót. Gimnáziumi tanulmányok Pécsett, majd a műegyetem. Diplomamunkáját ma az ország szinte valamennyi hőerőművében alkalmazzák a gyakorlatban. Az elektromos pálya felé talán éppen az vitte, hogy a pécsi Üttörőház ródiósszakköré- ben sok munka után megszólalt az első vevőkészülék, melyet társaival épített. Legutóbbi nagyobb jelentőségű munkája az osztályozó műszerek tervezése volt: elvében és megoldásaiban újszerű. Szakmai munkáján kívül nemcsak az üzemben dolgozik. Az MTESZ Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesületének pécsi titkára. Fiatal kutató, hat éve végezte az egyetemet, mégis úgy érzi, hogy a napi szakmai munka nem elég. — Mérhetetlenül széles skálájú szakma a miénk. Állandó továbbképzést követel. Legtöbbet a külföldi" Szakirodalomból, folyóiratokból tanulok. A villa- mos-automatika területén nem dolgozik sok kutató, kevés külföldi tanulmányt, szakirodalmat fordítanak le. Mire megjelennek ezek a magyar fordítások, elavulnak. Ezért német és orosz nyelvismereteimet felhasználva én fordítom azokat a szakmai témákat, ami érdekel. A nyelvtudás hiányát egyre inkább éreztem, így most kezdtem el tanulni angolul. Tartom a kapcsolatot a Műegyetem műszer tanszékével is, hiszen mi egy kicsit hátrányos helyzetben vagyunk vidéken. A szakmai folyóiratok, szakirodalom tanulmányozására csak az este vagy éjszaka marad, hiszen Pandur Béla sűrűn megfordul a pécsi Műszaki Főiskolán is, tudományos tanácsadó a gépészkaron. Szabad idejének jó részét ez köti le, hiszen itt a számítástechnikai kérdésekkel foglalkozik: hogyan lehet különböző fizikai jellemzők mért Pályázati felhívás A magyar ellenállási mozgalom A Magyar Történelmi Társulat hazánk felszabadulásának közelgő 30. évfordulója alkalmából a Magyar Partizán Szövetség, a Művelődésügyi Minisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, valamint a Magyar Rádió és Televízió által felajánlott pályadíjakra pályázatot hirdet. Pályázni lehet minden, a pályázat kiírása után megjelent, vagy kiadatlan, egyéni vagy kollektív, új tudományos eredményeket felmutató, ösz- szegező, forrásközlő, helytörténeti, vagy egyéb jellegű monográfiával, a témára vonatkozó historiográfiai feldolgozással, történelmi tanulmánnyal, tanulmány-gyűjteménnyel, tudományos értékű krónikával, amely magyar antifasiszta ellenállási mozgalom körébe tartozó kérdésekkel, az ellenállási mozgalom fegyveres, vagy egyéb formáival, egyes ellenállási csoportok történetével magyarok részvételével más országok antifasiszta ellenállási mozgalmában, ideértve a spanyol polgárháborút is, egyes szervezetekben, közigazgatási terület- egységekben, vagy üzemekben folytatott ellenállási tevékenységgel, az ellenállási mozgalomban jelentősebb szerepet betöltő egyének élettörténetével foglalkozik. Pályadíjak a következők: I. díj 15 000 Ft II. díj (2 db) 10 000 Ft Ml. díj (4 db) 5 000 Ft Pályázni lehet továbbá a pályázat kiírása utón megjelent vagy kézirat formában beküldött, az ellenállási mozgalom keretében saját, vagy csoportos tevékenységet tartalmazó egyéni, vagy kollektív visszaemlékezésekkel. A visszaemlékezések pályadíjai: I. díj 6 000 Ft II. díj (2 db) 4 000 R III. díj (4 db) 3 000 Ft IV. díj (10 db) 1 500 Ft A pályázaton mindenki részt vehet. A pályamunkákat a Magyar Történelmi Társulat és a Magyar Partizán Szövetség á'tal alakított bíráló bizottságok fogják elbírálni. A pályaműveket 1974. június 30-ig kell beküldeni a Magyar Történelmi Társulat címére Budapest, I., Úri u 51—53.) Eredményhirdetés: 1975. március hó 31. A részletes pályázati feltételek és a téma kutatásának helyzetéről szóló tanulmány levélben, vagy személyesen a Magvar Történelmi Társulatnál vagy a Magyar Partizán Szövetségnél (Budapest. V.. Szabadság tér 16.) igényelhető, illetve átvehető. A pályázatot kiíró szervek a pályázók figyelmét felhívják dr. Gazsi József ,Az ellenállási és partizánmozgalom kutatásának helyzete” című feldolgozásra, amely a Hadtörténeti Közlemények 1972. évi 4 számában fog megjelenni. A pályázótól kiíró szervek a kiemelkedő pályamunkák megjelentetésében közreműködnek. értékeit automatikusan a számítógépre juttatni? Amikor ezekről a dolgokról beszél, felélénkül. Olyan rendszert kívánnak létrehozni, mely méréstechnikai szempontból minta is lehet — Céljai? — Nincs kiforrott ideám. A számítástechnika ma olyan, mint a hatvanas évek elején a villamos-automatika volt. Ezért is lettem villamos automatika mérnök, mert fellendülése tiz évvel ezelőtt kezdődött, s akkor indult ez a szak az egyetemen. Látok fantáziát a Kiváló mérnök mozgalomban, de nincs tudó- másom arról, hogy például idén valakinek doktori disszertációként elfogadták volna pályamunkáját. Holott meggyőződésem, hogy ioaráai szinten az első helyezett szakdolgozatok elérik ezt a szintet. Pandur Béla egyike azoknak a fiatol műszaki szakembereknek, akit nem eH^'t ki a rutinmunka. Szakirodá mat fordít, továbbképezi manót, közéleti tevékenységet folytat. Hobbija a hajómodellezés. Ez va'óban pihentető szórakozás. Másodosz- tálvú minősített versenyző. De ma már e^vre kiesebb idő iu* erre a szórakozásra. Figyelmét epvre jobban n villamos- automatika, a méréstechnika időszerű problémái kötik le. Salamon Gyula i 1
