Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-15 / 165. szám

\ 6 DUNÁMTÓL! NAPLÓ 1972. Július IS. KÖRKÉP ftOmO'^lalan royat Balatoni beszélgetések Használt holmik dicsérete A hél elején, Siófokon ren­dezték meg az idei balatoni beszélgetéseket. Ezúttal nem­csak a helye, hanem a témája is a Balaton-part volt a be­szélgetésnek. Három napig a Balaton-part közművelődési helyzetéről tanácskoztak So­mogy és Veszprém megyék mű­velődési és idegenforgalmi szakemberei. A beszélgetések során megállapították, hogy a tó mindkét partján az utóbbi években jelentős fejlődés tör­tént — ezzel azonban nem tar­tott lépést a közművelődés, a kulturális élet. Olyan fejlett üdülőközpontok, mint Siófok, vagy Fonyód még jelenleg sem rendelkeznek megfelelő műve­lődési házakkal. A déli part kulturális műsoraira egész éven át csupán 390 ezer forint áll rendelkezésre, ugyanakkor éve­ken keresztül szabadon bur­jánzóitok a különböző hak­ni-műsorok, a csábító hang- zatú, de tartalmatlan rendez­vények. A beszélgetések során arról is szóltak, hogy a parton folyó közművelődésnek nemcsak a nyaralók igényeit kell kielé­gítenie, hanem egész éven át segíteni az ottlakók kulturáló- dását is. A déli parton ma már lehet folyóiratokat, könyve­ket vásárolni, a könnyű- és ko­molyzenei műfajok kedvelői már válogathatnak a műsorokban, a filmszínházakban új filmeket ve­títenek, a képzőművészet is mind több helyet kap a Bala- ton-parton, de még mindig ke­vés az olyan széles körök ér­deklődését felkeltő szabadtéri rendezvény, mint például Gyu­lán, vagy Szentendrén, pedig a tó mentén számtalan olyan hely van, mely erre alkalmas lenne. Talán a jövőben néhány közeli színház társulata segítsé­get és biztatást kapva, ezeket is kihasználja majd . . . Bertha Bulcsú munkásságáról A Kortárs című folyóirat jú­liusi számában Bertha Bulcsu Mi történt? című elbeszélését olvashatjuk, melyben ismét egy balatoni életkép elevenedik meg. A folyóirat a Fórum című rovatában közli Tüskés Tibor: Bertha Bulcsu írói útja című tanulmányát. „Csaknem tizenöt éve annak — írja a szerző —, hogy Bertha Bulcsu novellái­val leltűnt a Jelenkorban. Ele­ven, üde írások voltak ezek: a hang és a szemlélet trissesége azonnal megkapta az olvasót. Kevés írói pálya indult az el­múlt máslél évtizedben olyan szerencsésen, mint az övé". Pécsett lett újságíró, ami a ké­sőbbiek során írói módszereire szemléletére nagy hatást gya­korolt. Tüskés Tibor tanulmá­nyóbon elemzi az első írásokat, I melyekben a leggyakoribb téma a munka es a munkások, a vizsgálódások középpontjában az ember, a morális kérdések áilnak. Külön foglalkozik a no- i veliák egyik sajátosságával, hogy azokban gyakran vissza- | térő színhely a Balaton. „Bertha úgy érzi, a Balaton az a hely, ahol érdemes »leszállnia«, mert mindig valami ismeretlent ta- j Iái, a lényeg itt mindig meg­érinti a bőrét". A Jelenkor az I utóbbi hónapokban folytatások­ban közli a Magyarország fel­fedezése sorozatba szánt Ba- laton-könyv részleteit, mely a tanulmány szerzője szerint arra enged következtetni, hogy az író Balaton-élményének kul­csát kapja majd kézhez az ol­vasó. Tüskés külön foglalkozik az újabb alkotói korszakra jel­legzetes műfaji váltással, ami­kor Bertha regényeket kezd írni. Füstkutyák, A bajnok élete, Át \ a Styx folyón, Tűzgömbök meg- | jelenései, sikerei jelzik az írói útnak fontos állomásait. Az író I eddigi munkásságával kapcso- j latban a következőket állapítja meg a tanulmány szerzője: „Ha nem is észrevétlenül' de nagyobb viták és írói hangos­kodás nélkül az elmúlt években kiteljesedett Bertl.ia Bulcsú mű­vészete, írásai számon tartott értékei a mai magyar prózá­nak. Az eddig megtett út, a három regény és o több kötet novella mindenképp elegendő bizonyíték amellett, hogy ne mondhassák róla »ellenségei•<; »csak futtatják«, hogy ne csak \ barátai higgyék róla: író lett". ! Kulturális fesztivál eszperantistáknak Július 17-e és 23-a között a Magyar Eszperantó Szövetség együttműködve az Eszperantó Világszövetséggel Budapesten magyar kulturális fesztivált rendez, mely lehetőséget nyújt arra, hogy a világ eszperan­I tistáival megismertessék a hazai kultúra kiemelkedő alkotásait. Mintegy húsz államból, 500 kül­földi vendeget varnak, a leg- | többen Lengyelországból és Bulgáriából érkeznek. Hivata­losan képviseltetik magukat a szocialista országok* eszperantó szervezetei, valamint az eszpe­rantó nyelvű nemzetközi sajtó is. A műsorban prózai és ver­ses művek, zene-, ének- és fol­klórbemutatók szerepelnek. A Sz’nhóz és Filmművészeti Főis­kola növedékei előadják Ka­rinthy Frigyes — a Magyar Esz­perantó Szövetséq egykori el­nöke — egyíelvonásos darab­ját, a Nagy Írót, va'amint Ka­rinthy Ferenc Bösendorter című színművét. Bartók és Kodály mű- i vek bemutatója, a Kiscelli Mú­zeum udvarán szabadtéri hang­verseny, a Vasas Művészegyüt­tes népdalhangversenye Vass Lajos karnagy vezetésével sze­repel a zenei műsorban. Külön tárlattal jelentkeztek a magyar eszperantista képzőművészek. Alkotóház Forty ód-Bé'ctelepen Somogy megye Tanácsa a kö- I zelmúltban adta át a megye festőinek. íróinak, költőinek és zeneszerzőinek az új alkotóhá­zat Fonyód-Bélatelepen, a SZOT-tól átvett volt Gyöngyvirág üdülőt. Az átalakítás másfél- millió forintba kerüli, egyszerre húsz művészt fogadhatnak, kényelmes elhelyezést, pihenést, alkotást biztosítva. Egy festő- és egy grafikai műterem áll a | képzőművészek rendelkezésére, külön épületet kaptak a költők, írók. Az alkotóház elsősorban a somogyi művészek rendelke­zésére áll, de a meghívottak között ott lesznek a környező megyék művészei is. Örömmel fogadtuk a hírt, hogy az első vendégek sorában találhatók majd Mókái Ida, Galambosi László költők is. M. E. Barátunk vett egy autót. Úgy hívja, hogy Szergej. Moszkvics az istenadta, de az őskori já­ratból. Lefutott számtalan ezer kilométert és csak azért nem szerepelt a közlekedési kiállítá­son, mert nem vitték odo. Ha megáll a kapu előtt, feltétlenül megragadják, .beviszik és ráír­ják, hogy a szovjet autóipar legrégibb terméke. Barátunk tehát megvette a Szergejt harminckétezer kemény forintért és ha el akarná adni, talán meg is kapná érte a nyolcezret. Vagyis nem mind arany, ami autó. Úgy rémlik ötödszörre ment át a műszaki vizsaán, és amikor bevitték a rendőrségre vizsgáztatni, régi ismerősként üdvözölték:- A, itt o Moszkvics! Tehá' nem egy Moszkvics, ha­nem A MOSZKVICS! Na mái most, kocsink bizo­nyos értelemben meseautó. Bár­mikor el lehet indulni vele, csak az o bizonytalan, hogy mikor jön vissza. Meglepetések kocsi- j ja. A tulajdonos őszinte vallo­mást tett.- Kálmán bácsi! Soha ne vegyen használt holmit!- Szóval baj van a Szergej- jel — gyanítottam a sóhajtás okát.- Nem kapni hozzá seb­váltót! Ez utóbbi teljesen érdekte­len. A probléma inkább a jó­tanács maga, hogy ne vegyek használt holmit. Hogy-hogy ne vegyek? Vet­tem már! Néhány esetet talán meaemlítek. Horgászom és a legolcsóbb horgászcikk beszerzési forrás a pesti Horgász Bizományi. Itt vettem a legálomszerűbb ho­rognyelet. Fekete, csőbot volt, zöld csíkokkal. A csalit egy elegáns mozdulattal a Duna közepére pöcköltem és mihelyst a hal hozzáért a horoghoz, a csoda fekete nyél úgy intege­tett, hogy szinte magától fogta a halat. Egyszer aztán bemutatkozott. Egy hal elkezdte rángatni, a nyél csodálatosan integetett, majd egyszerűen lekonyult. Ket­tévált! Ez a galódság a leqnagyobb felháborodással töltött el és mert azok közé tartozom, akik semmit nem fogadnak el gon­dolkodás nélkül, szemügyre vettem a törött részt. Szép an­tik korrózió volt rajta, vagyis magyarán, be volt repedve és ahol berepedt, ott megette a rozsda. Később jöttem ró, hogy ilyen zöld-fekete nyél nem is volt több a világon. A pasas, akinél először elrepedt, gondo­san meghegesztette, befestette feketére és élénk spenótzöldre, eladta a Bizományinak és az várta a verebet. A veréb megjelent és a ta- í nulságot le is vonta. Ö is meg- I hegesztette. Szóval a Bizomá­nyi visszakapta a botját én meg hozzáfűztem. — Egye meg o tiedet! Ez előzetes jókívánság annak szólt, aki majd a bol előző tu­lajdonosának a kezét a döntő pillanatban dicsőíteni fogja. Ez nem volt még elég! Ugyan­ott vettem eay használt lengyel horgász orsót. Szép volt és gyönyörűen forgott. Ezt a tulaj­donságát mindaddig megtartot­ta, amíg hal nem akadt rá. Akkor eredeti módon viselke­dett. Traktort játszott és nem teljesítette eredendő feladatát, hogy felcsévélődjön a zsinór az orsóra Itt egyet lehetett tenni. Visz- szavinni a Budapesti Bizomá­nyi Áruháznak és némi ráfize­téssel eladni nekik. - Itt is hoz­zátettem. — Egye meg a tiedet! Ide többet nem is mentem használt holmiért. Ehhez más­képp jutottam. Egyszer rámtört az, hogy nekem kell egy vil­lanyborotva. Valaki jött haza Némstorszógbó1 és hozott egy BEBO SCHER villanyborotvát. Én kifizettem az árát és egy idő múlva — nem azonnal — megkaptam. Valami kétségkívül nem tet­szett. Volt rajta eay olyan re­pedés, amellyel kapcsolatban ugyan megnyugtattak, hogy szállítás közben keletkezett, de én nem voltam nyugodt. Tökéletesen igazam volt! Nem mondom, egy ideig nagyon szé­pen beretvált. Később azonban zajosabbá vált a készülék és kevéssé beretvált. Utolsó tény­kedése az volt, hogy lelkiisme­retesen berregett, de már nem beretvált. Ésszel él a mo"»ar, honfitár­sam! Tehát megjelentem a Pes­ti Műszaki Bizományinál. Ott mindent átvesznek, ami ber­reg. Ilyenfajta kifogásuk nem is lehetett. Valóban szépen berre­gett. Ezzel meg is voltak elé­gedve, de ravasz kérdést tettek fel: — Hol van a vámcédula? Akkor még azt sem tudtam, hogy a vámot eszik-e, vagy isz- szák, tehát visszavonultam. Többen álltunk ott sorban és egy fiatalember rögtön utánam vágódott és a kapu alatt azt mondta: — Nekem nem kell vámcédu­la! Mennyiért adja? Jutányosán megkapta. Való­színű füvet akart vele vágni, mert hogy nem beretválkozha- tott vele, az hétszentség! Arra az a masina tökéletesen alkal­matlan volt! — Egye meg a tiedet! — Ezt minden esetre a biztonság oká­ért itt is hozzátettem. Ezzel kb. be is fejeződött a használtholmi-korszakom, de egy szép történetet még tudok. Ez nem velem történt meg, de anyagiak miatt ez nem is fog velem megtörténni. Egy három tagú csoport lot­tózott. Ugyanazokkal a szá­mokkal játszottak mindig. Az egyik elutazott valahová, a má­sik két trehány meg kitöltötte a lottószelvényeket és elfelej­tették feladni. A sors ténykedé­se ilyenkor a napnál is világo­sabb. Négyesük lett! Amikor az elutazott vissza­jött, kérte a szelvényt. Ezek meg nem merték megmondani, hogy elszúrták a kalapács nye­lét, s a szelvénynek azt a ré­szét, amelyik a lottózónál ma­rad, kezébe nyomták. Másnap megy Pestre - mondták neki — vegye fel! Az meg Pesten beállt a Lot­tó-Totó előtt a sorba kezében az értéktelen lottószelvénnyel - amiről azonban nem tudta, hogy az ... Odacsatlakozik hozzá egy pesti és kérdi, hogy nem ad­ja-e el neki ezt a szelvényt? Ezt a négyest, ami 90 ezer fo­rintot ért volna. (Hogy minek kellett neki ez a szelvény, azt csak találgatni lehetett. Nyil­ván valami olyan célra, hogy mikor csiklandozzák, előveszi a lottóigazolóst, hogy ennyi és ennyi pénzt kapott.) A fiatalember nagyon meg­örült, hogy nem kell megvár­nia, amíg sorra kerül, hanem eladta neki a szelvényt a nye­remény teljes összegéért. Ezzel megfordult és hazajött. Itthon derült ki aztán, ami­kor az az ártatlan a be nem dobott lottószelvényre meghoz­ta a 90 ezer forintot, hogy a másik kettő, a két tettes majd­nem összeesett. Mindenesetre a pesti ábrá­zata, aki megvette a sokatígé- rö szelvényt, nagyon eredeti ki­fejezést öithetett, amikor nem­csak a pénzt nem kaphatta meg, hanem még le is gorom- bították. Tanulság! Nemcsak használt beretvát nem érdemes venni, hanem a csoda hitte volna, még lottószelvényt se! Szőllősy Kálmán Szovjet öntöttvas KAZÁN Szerelvények boltja Zsolnán V. u. 7, KAR ASZ Csak így hármasban A harmincas években épült öreg, szürke bérház, a magas földszinten kétszobás, fürdőszobás lakások, az emele­tiekhez már csak fürdőfülke járt, s egy szobával kevesebb. Vi­szont tágasak és vastag-falúak. Dohos, huzatos kapualj, üres kukás-bödönök, gyerekes felira­tok, rajzok szénnel, krétával vagy bicskával vésve: ,, Pityu hülel”. aztán egy vadnyugati lónak vélt nagyfülü szamár, hátán sután ülő cowboy, előtte az elrabolt masnis hajú hölgy és hozzá a szöveg: „Koloszár Bandi és H. Ica jegygyesek...'’ A feliratok dzsungeléból óriási betűivel kitűnik: „Hajrá Dózsa!’’ és „szeretlek Manszi . . .” Az ut­caseprő rozzant ládát perdít be a kapu alá, delet húznak, kicsomagolja a két szelet ke­nyeret, ketté veszi, megnézi, újra becsavarja papírosba, amit két oldalt lehámoz, mint a ba­nánhéjat és beleharap. Egy asszony rojtos szőnyeget csépel az udvari porolón, a hupogós „nogydob"ként kíséri o szana­szét ugráló gyerekhad kedves és fülsértő üvöltését. Az ajtókon névtáblák, fel - penderült, napszítta kartón, szi- j dolozott rézlap, üzemben fusi­zott alumíniumlemez, amelyet 1 fúró-heggyel díszítettek-cirkal- maztak a név körül. A neo- realista szabványfilmek külváro­si látványa folytatódik a 44 éves lakatos szoba-konyhás lakásán is: vízvezeték öntöttvas csészé­vel, csöpögő csap; a felhólya- gosodott falról itt-ott lepereg az olajfesték, a szülőktől örö­költ öreg konyhaszekrényen vekkeróra tányérba állítva, pöttyös bögrék, edények, orvos- ságos üveg, karóra megbámult j számlappal, patronos doboz, j aztán középen a testetlen, agyonsikált asztal hokedlivel, hűtőszekrény, gáztűzhely. — Mikor ment el? — öt esztendeje lassan ... j — Mit mondott, miért? — Megunt engem. — És a két gyerek? Hiszen le­mondott róluk. — Ez fájt legjobban. De hót j az isten tudja, hogy van ez. Ha a bíróság akkor nem nekem íté­li a fiaimat, megbolondultam volna. S mégis rosszul esett, hogy olyan könnyen itt hagyta őket. Pedig nem volt rossz asz- szony, nem civakodtunk soha. j Lehet, hogy ez is baj volt, hogy I minden különösebb érzelem [ nélkül élt. öreg kombinált berendezés j a szobában, a rökamié a két gyereké, 0 konyhában heverő, fölötte faliszőnyeg és néhány könyv a polcon és lámpa. ;A szekrény ajtaja — színével, fénymázával elüt a homlokzat­tól, H. László lakatos követi pillantásomat: — A szekrényt nézi? — Igen. Az ajtaját. — Az eredeti összetörött. Amikor a válóperen kijelentette, hogy nem tart igényt a gyere­kekre, hazafelé betaláltam rúg­ni, de rettenetesen, hazajöttem, egy ideig ültem itt a szobá­ban. Lefutott előttem a tizenkét- tizenhárom év, amit együtt él­tünk. Annyira elkeseredtem, hogy fölugrottam, megkaptam a széket és addig vertem vele a szekrény ajtaját, amíg dara­bokra nem tört. Csak a támlája maradt a kezemben. Széket nem csináltattam. Három maradt, látja, hárman is vagyunk. Jön a kisebbik gyerek, ■ — .....- Lacika, 9 esztendős, nyurga, szögletes állú, mint az apja, jóvágású kis fickó. A nylon-szatyorbál kipa­kolja az élelmiszert, mirelit borsót, tejet, nápolyit, két kilós kenyeret, efféléket. Az apia magamra hagy, utána megyek, megállók 0 küszöbön, A laka­tos nagykést vesz elő, a gye­reknek kenyeret szel. a „sarkát” kéri, előbb a kenyér vastag hé­jára keresztet rajzol a késsel: Rámnéz nevetve: 1 — Szokás az egész. Az anyám is így szegte a kenyeret . . . i Ami a lakás rendjét, tisztasá­gát illeti, egyáltalán nem mel­lőzi az asszony! pedantériát, ha csak a fal mellett „felejtett” pár gyerekcsizma, a székkarfáia dobott nyakkendő nem jelzi, hogy valaki hiányzik a lakás­ból . .. — Az első év volt nehéz, ha­zajöttem az üzemből, azt sem tudtam, mihez kezdjek. Rendet tartani két. gyerek mellett? Az­tán rászoktattam őket, s ahogy nagyobbak lettek, már segíte­nek is. Robi tizenegy esztendős, elmosogat, porszívózik én meg géppel mosok, főzök ha kell, többnyire csak hét végén, vagy néha este is, a kisebbik meg bevásárol. Ágyneműt a Patyolat mos, mert vasalni aztán nem tudok, más meg mi van? Háía a nylon-zokni feltalálójának, stoppolni sem kell, hát a gomb- varrás ... Az ronda ügy. Reggel félötkor kel, a gyere­kek holmiját még egyszer átné­zi, kikészíti nekik a reggelit, cé­dulát ír az asztalra, gázt és ajtót el ne feledjétek lezárni, Lacikának itt a tízes, hozzon i szappant hazafelé és tejel. Az­tán napköziből azonngJ' haza- I jönni! Vegyetek a halaknak ví­zibothót ... A cipőket Robi pu­colja ki, ma ő a soros ... Mutat e9Y kockás irkát,----------- fölírja a „bevé­telt”, vagyis a keresetet, hoz­zá a családi pótlékot (eleinte küldött az asszony gyerektar­tást, de elmaradt, ő meg nem pereskedik) szóval a bruttó be­vételt, amiből aztán lemegy a szakszervezeti bélyeg, az újság, aztán az OTP részlet, amiből soha ki nem keveredik. Első volt a mosógép, aztán a por­szívó, most a tv-részlet csorbítja a keresetet... A kiadások számoszlopa már két hét múlva átkerül a következő oldalra és mire elérkezik a fizetési nap, nem marad semmi. De a „be­vételnél” ilyesmit látok, hogy „20 forint, 30 forint, 15 forint, 40 forint . .." — Mik ezek? Furcsán néz rám: — Kiírja a nevem? — Megállapodtunk, nem? — Fusizok. Itt a házban va­lahol rossz a zár, elveszítik a kulcsot, letörnek a kilincsek, vagy éppen antennát kell a te­tőre vinni . . . Hát ebből van. Néha összejön száz-százötven forint havonta, karácsony előtt több is, a házban majdnem mindenkinek én fusiztam a tar­tóba a fenyőfát. Soha nem kér­tem érte pénzt, adják, elfoga­dom. Az dobja rám a követ, aki ezt irigyli, vagy büntet ér­te.- Hogy viselték el a gyere­kek anyjuk elmenetelét?- Nehezen. A nagyobbik fő­leg. Elhiheti, nem ártana néha egy-egy nyakleves,, de hogy így vagyunk, hárman, tudom, hogy érzékenyek, nem is nyúlok hoz­zájuk. Aranyos, rendes kis gye­rekek. Az üzem is segít, minden évben — nyár közepén, amikor beutalót igazán nehéz kapni - nekem mindig adnak Balaton­ra. Aztán mindig akad valaki, akinek kocsija van és éppen akkor van dolga' a Balaton környékén. így aztán vonatra sem kell fizetnünk, elvisznek bennünket.- Nem gondolt arra, hogy,,. Feiét rázza: Asszonyra.--------------------- házasság­ra? De igen. Gondoltam rá, de csak mint lehetőségre. Aztán tel­vetettem. Érzelmeimet nem aka­rom megosztani fiaim és egy új asszony között. Mert ez len­ne a vége és abból semmi jó nem származik. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekeim­nek miként magyarázkodnék? Tudja, mennyire szeretnek ezek engem? Nem is hiszi. Nemcsak nevelgetem, pátyolgatom őket, mosok-főzök rájuk, hanem ha­verkodunk is, bolondozunk, a múltkoriban is fölmentünk o hegyre, fociztunk, futkároztunk... Hát mondhatom, igazán jól voltunk így. hármasban . . . R ab Ferenc 4 l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents