Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-06 / 131. szám
4972. Június 6, DUNÁNTÚLI NAPLÓ Tények és vélemények Utószó, az idei nyereségrészesedés fizetéshez IRTA: BUDA ISTVÁN MUNKAÜGYI MINISZTERHELYETTES A vállalatok március és április hónapban fizették ki dolgozóiknak az elmúlt év gazdálkodási eredményei után járó évvégi részesedést. Az egyes ember óhatatlanul a saját fizetési borítékja alapján ítéli meq vállalatának eredményeit. Emiatt a vélemények rendkívül eltérőek, hiszen voltak akik nem kaptak részesedést, nem egy helyen viszont két hónapi fizetésnek megfelelő részesedést is fizettek. E cikk célja az átlagszámok tükrében megvilágítani, hogy a szélsőséges vélemények közül melyik jellemzi legjobban a tényleges helyzetet. Ennek megítélése három olyan fogalom tisztázását igényli, amelyek nem mindegyike fordul elő a köznapi nyelvhasználatban. A bruttó részesedési alap vagy másképpen részesedési nyereségrész a vállalati nyereségnek az a része, amely személyi jövedelmekre fordítható (a másik része a fejlesztési nyereségrész.) Ez azonban közvetlenül még nem fordítható személyi jöevedelmekre. A nettó részesedési alap a bruttó részesedési alapból képződik úgy, hogy abból befizetik a költségvetést megillető adót, továbbá a bérszínvonal emelés hozzájárulását. (Itt most attól eltekintünk, hogy omeny- nyiben a vállalatnak előző évről van részesdési alap maradványa, azt hozzáadhatja a nettó részesedési alaphoz, s amennyiben tartalékol a következő évre, azt levonhatja a nettó részesedési alapból.) A nettó részesedési alap mértéke tehát nemcsak a nyereség nagyságától függ, hanem a béremelés mértékétől is. Minél nagyobb mértékű béremelés történik egy-egy vállalatnál, annál többet tesz ki a bérfejlesztési, hozzájárulás, amelyet a bruttó részesedési alapból kell kifizetni. Hatékonyan dolgozó vállalatnál a jelenlegi szabályozás mellett viszonylag jelentős béremelés után is viszonylag kicsi bérfejlesztési hozzájárulást kell fizetni, viszont rosszul dolgozó vállalatnál kismértékű béremelés is komolyan terheli a bruttó részesedési alapot. Az évvégi részesedés lényegében a nettó részesedési alapnak az a része, amelyet nem használtak fel évközben prémiumokra, jutalmakra s szociális juttatásokra (pl. étkezési hozzájárulás, segély, stb.). A nettó részesedési alap 1971-ben a legtöbb ágazatban számottevőén nőtt. Volt persze, ahol csökkent. így például a szövetkezeti iparban. Ennek okára még visszatérünk. A nettó részesedési alap fel- használásának módját a vállatok kollektív szerződéseikben szabályozták. Amikor a dolgozók számbaveszik az évvégi részesedésüket, figyelembe kell venni azt is, hogy mennyi volt a vállalatnál a béremelkedés, mennyit fordítottak szociális juttatásokra, évközi jutalmazásokra, mert ezek az év végén kifizethető részesedési alapot csökkentik. Márpedig a statisztikai számok azt mutatják, hogy a vállalatok 1971-ben megnövelték például a lakásépítési támogatást, étkeztetéshez való hozzájárulást és egyéb szociális juttatásokat is. Növelték a vállalatok az évközi kifizetéseket is. A vállalatok többsége o nettó részesedési alapnak mintegy 20—40 százalékát évközben fizették ki prémiumokra és jutalmakra. Ez az arány magasabb, mint a megelőző évben volt és ez helyeselhető. A jól megválasztott évközi kifizetések ösztönző hatásúak, elősegítik a nyereség növelését és ezen keresztül a részesedési alap növekedését is. A javuló eredmények következtében általában növekedett az év végén kifizetésre kerülő részesedés, növekedett a szociális célokra felhasznált rész, növekedtek az évközi pénzbeni kifizetések s tekintélyes volt az átlagbér emelkedés is. Az ÉVM építőanyaq iparában például 70 százalékkal, a KGM gépiparában 24 százalékkal, a KIM iparában 12 százalékkal nőtt az évvégi részesedés. Ugyanakkor az állami gazdaságoknál és erdőgazdaságok nál mintegy 20 százalékkal csökkent és valamelyest csökkent a bányászatban és a kohászatban is. Nagyobb arányú, mintegy 20 százalékos volt a csökkenés a szövetkezeti iparban. Ez utóbbi összefügg a szabályozó rendszer módosításával. A szövetkezeti iparban ugyanis az előző években nem teljesen indokoltan, lényegesen magasabb volt az év végi részesedés, mint az állami vállalatoknál. Ezt az is mutatja, hogy a csökkenés ellenére az egy főre jutó részesedés átlagos összege a szövetkezeti iparban ez évben is meghaladta a 2000 forintot, ugyanakkor az állami vállalatok zöménél 1500 forint alatt maradt. Az egy főre jutó részesedés előbbi átlagszámain belül az egyes vállalatok között, az elért eredményektől függően, meglehetős nagy volt a szóródás. Az egyes dolgozók részére év végén kifizetett részesedés még nagyobb mértékben eltér az átlagos számoktól. A vállalatok évvégi részesedésének mintegy 60—70 százalékát a bérek arányában osztják ki. Ha például egy vállalatnál az év végén kifizetendő részesedési alap az évi bérösszeg 10 százalékát tette ki és a dolgozóknak 7 százalékot fizettek ki bérarányoson, akkor az évi 20 000 forintot kereső dolgozó 1400 forintot, a 40 000 forintot kereső pedig 2800 Ft-ot kopott. Ez a helyes gyakorlat az év végi részesedésben is el kívánja ismerni az egyes dolgozók egész évi munkájának eredményét. Aki többet, jobban dolgozik és ezért évközben több fizetést kap, ennek arányában kap magasabb részesedést is. Törzsgárda tagság, a vállalathoz való nagyobb hűség megbecsülése érdekében a vállalatok általában növelték az év végi részesedésnek azt a részét, amelyet a vállalatnál eltöltött idő arányában fizetnek. Ez az év végi részesedés mintegy 10— 20 százalékát tette ki. Ä fennmaradó részt a munkák egyéni értékelése alapján jutalom formájában osztották ki. Ez az áttekintés bizonyítja, hogy a vállalati kollektívák eredményes munkája növeli a béremelés lehetőségeit és az év végén kifizethető nyereség- részesedést is. Számíiékifciiont Zalában A néhány nappal ezelőtt létrejött megállapodás szerint számítóközpontot létesítenek Zalaegerszegen, a Pénzügyi és Számviteli Főiskola épületében. Az előkészületi munkák megkezdődtek, s a terv szerint 1974. január elsejével megkezdi működését az elektronikus számítóközpont. A KGST országok egységes számítástechnikai rendszerének megfelelő közepes kapacitású berendezést szerelnek fel Zalaegerszegen, ami az adatfeldolgozás mellett oktatási célokat is szolgál majd. A zalai iparvállalatok közül elsőnek a megyében működő 5 olajipari vállalat jelentette be igényét a számítóközpont használatára. Az olajipari vállalatok a számítóközpont kapacitásának felét kötötték le. Ki €3 felelős? GYÓGYSZER LESZ BELŐLE A siklósi és szigetvári szövetkezet első ízben termeltet az idén vinca-minort. A fontos gyógyszeripari alapanyagból száz holdon termesztenek a két körzet közös gazdaságai, s a termést a HERBARIA Szövetkezeti Vállalatnál értékesítik. Az egész ország használja termékeiket W Uj olajfinomító, erőmű, olefinüzem Leninvárosban „Kérek egy liter tejet!" — naponta talán egymilliószor is elhangzik ez a felszólítás a boltokban. És a bevásárló szatyrokba kerül a műanyag zacskós tej. Nem kell az üveggel bajlódni, kimosni, a boltba visszavinni. Ezeket a műanyag zacskókat — műszaki nyelven szólva, tömlőket — a Tiszai Vegyi Kombinátban gyártják. És még mennyi mindent! Például 40 millió darab műanyag zsákot, amelyben a műtrágya utazik a különböző gazdaságokba. Hozzávetőleg 2—2,5 ezer tonna granulátumból készítenek 10 millió négyzetméter fóliát. Nincs az országban még egy olyan gyár, amelynek termékeit annyi helyen és annyi iparágban hasznosítanák, mint a Tiszai Vegyi Kombinátét, mert a műanyagokra például Baranya megyében éppen olyan nagy szükség van, mint Bács-Kiskun vagy Győr-Sopron megyében, A közlekedési vállalatok, az autóipar, de a textilipar is keresi a műgumit, a mezőgazdasági üzemek az agrofóliát, a gépgyártás a különböző festékeket, az élelmiszeripar a csomagolásra alkalmas fóliákat, a sokféle tömlőt, műanyag hordókat, palackokat. Jellemző adat: míg 1966-ban 150 tonna, 1969-ben 4600 tonna, 1971-ben már 15 000 tonna műanyagot kért és kapott innen az ipar és a mezőgazdaság. EURÓPAI MÉRETŰ FEJLESZTÉS Leninvárosban, illetve a vá- j ros óriási üzemeiben nem múlik el év, sőt hónap, hogy ne ad- ' nának át valami újat, ne épül- | ne valamilyen új üzemrész. Sokan írtak már arról, hogy :tt, [ az ország legnagyobb vegyipari vállalatánál termelik a legtöbb ammóniát, nitrogén- j műtrágyát, egyedül itt folyik olefinek és polietilén gyártása, s itt található az ország második legnagyobb festékgyártó ; üzeme. Kevesen ismerik viszont a nagyarányú további fejlődés- ! nek. azt az európai méretű ! perspektíváját, ami a szovjet— I magyar olefinegyezmény alapján a kombinát előtt kirajzoló- j dik. A kombinát fejlesztésére 10- j 15 év alatt több tízmilliárd fo j rintot költenek. A város ható- j rában épül fel egy új, nagy kapacitású olajfinomító. A „Barátság II.” vezetékéből évente 6 millió tonnát fognak itt megcsapolni és feldolgozni. Felépül a tüzelőolajat hasznosító 2000 megawattos hőerőmű. Az óriási beruházás egyik ága: az új Olefinüzem, Marjas László és Gémes Károly mérnök tájékoztat, hogy az első lépcsőt 1971 őszén adták át az építők és most a második lépcsőn dolgoznak. Milyen előnyökkel jár az új Olefinüzem? Többek között a KGST-n belül árucserére is alkalmat ad. A gazdaságos méretekben és mennyiségben gyártott alapanyag egy részét a Szovjetunió átveszi tőlünk, ugyanakkor ők olyan alapanyagokat szállítanak hazánknak, amelyeket jelenleg a magyar vegyipar még nem gyárt; polipropilént, poliácrilnitrilt, po- liamidot, éti léng li költ és sti - rolt. — Civil fülnek szokatlanok, furcsák ezek a szavak — mondom a vegyészeknek, de ők azzal válaszolnak, a- nylon ruhák, harisnyák, pulóverek alapanyagainak neveit is hamar megtanulta a vásárló közönség. Megtanulják majd ezeket a neveket is, amikor „civil" használati tárgyak lesznek belőlük. IMPORT HELYETT HAZAI MŰANYAGOK Még mindig jelentős meny- nyiségű műanyagot kénytelen importálni népgazdaságunk, ezért a Tiszai Vegyi Kombinátban erőteljesen fejlesztik a műanyag feldolgozását. A múlt? . . . Lehet egyáltalán múltja ennek a fiatal kombinátnak? Hát igen, lehet s erről a vezetők beszélnek: Kezdetben csak műtrágyás zsákokat és agrofóliát készítettek, ma már ezeken kívül fóliatömlőt (ismerősünk a tejeszacskó), csomagolásra alkalmas fóliát, különböző méretű tasakokat, palackokat s az előbb említetteken kívül fröccsöntött tárgyakat, vödröket, kosarakat, palacko kát, s más egyebet. Jelenleg több, mint 50. kü„Petöcöi. a szállítóaknánál ha- lálos baleset történt. A beálló autóbusz körül meglehetősen nagy volt a tolongás. Miközben az utasok felszálltak, Kocsis László aknász a jármű kerekei alá került és a helyszínen életét vesztette.” (Baleseti hír a DN május 23-i számában.) A hír túlságosan egyszerűsített. Az esemény a leírtnál sokkal drámaibb, háttere lényegesen bonyolultabb, mint ahogy a pár sorból következtetni lehetne rá. Egy ember a tolongás közben a kerekek alá került. Hogyan történhetett ez meg? Vasárnap reggel a kiszálló éjszakai műszak emberei a fürdés és a reggeli után iparkodtak mielőbb hazajutni. Az autóbusz 5—10 perccel az indulás előtt állt be. Elment az üzem bejáratát jelző sorompóig, visz- szatolatot balfelé egy salakos útra és nagy ívben fordul Pécs felé. Az emberek már türelmetlenül várták a buszt és sokan a sorompótól követték a mozgó járművet, fogva az ajtók kapaszkodóit. Az első ajtónál volt Kocsis László is. Az első kapaszkodótól valahogyan hátrasodródott, a hátsó kapaszkodót kapta el. Az alászedett kerék elkapta a lábát, a kocsi lassan maga alá gyűrte. Közben két másik bányász is elesett, de ők fel tudtak még állni és kimenekültek a veszélyes zónából. Kocsis nem tudott. Lába egy korábbi bányabaleset miatt amúgyis hibás volt (egyes vélemények szerint ez is okozhatta, hogy nem tudott idejében segíteni magán), most pedig a kerék eltörte. Mindez másodpercek alatt játszódott le. Az is, ahogyan a kerekek, a kocsi alatt próbált küzdeni az életéért. A forduló autóbusz jobb hátsó kereke szétroncsolta a fejét. ménytől — nincsenek egy véleményen ebben. Fatér úgy találja, hogy nem lehet erre mentséget találni, Scheitler szerint nem lehet egyértelműen a gépkocsi- vezetőt hibáztatni. Beszélgető* közben azonban közeledik álláspontjuk egymáshoz. Fatér a körülményeket okolja, amelyek idáig vezettek és határozottan kijelenti: eleve nincs jó kapcsolat a gépkocsivezetők és az utasok között. A szemtanút azonban a tárgyilagosságra való törekvés ellenére is elfogulttá teszi a közvetlen munkatársra való emlékezés. De a többiek, akik ismerve a mindennapok tapasztalatait, s a halálos balesetet is a „kívülálló” tárgyilagosságával látják, másként vélekednek. Mint például az a bányász is, aki a baleset másnapján kereste fel szerkesztőségünket, s jellemezte a történteket úgy, ahogyan utóbb a vizsgálat is megállapította. Vagy az idős portás, aki csak legyintett egy „mit lehet erre mondani?” kíséretében, amikor afelől érdeklődtünk: a baleset óta változott-e a magatartás a felszálláskor. És mások, akik nem óvakodnak kimondani: felelősek a balesetért azok, akik a tolakodással ezt előidézték. Sőt, hallottunk olyan véleményt is, ami utolsósorban hibáztatja a gépkocsivezetőt a történtekért.' Valamennyien megnevezték azonban a „főbűnöst”, a kártyát. A tolakodók legtöbbje éppen emiatt teszi, amit tesz, hiszen a farosokon csak akkor lehet jól kártyázni, ha a parti résztvevői a négyes ülésekhez jutnak. Ez pedig mindennél fontosabb! (Még egy emberéletnél is?) Scheitler János beszél az áldozatról, Kocsis Lászlóról: — Három éve dolgozunk együtt, egy körlet aknászai vagyunk . . . voltunk. Lelkiismeretes embernek ismertem. A rossz lába miatt mindig igyekezett, hogy ülőhelye legyen. Sokat kellett a bányában mászkálnia, nehezen bírta volna még az utat is állva. Reggelente legtöbbször ő volt az első, aki kiállt a sorba. Volt egy kis kertje, ott gazdálkodott. Fekete ribizkét telet pített.. . De sokat beszélt róla, hogy milyen vitamindús gyümölcs, hogy mennyi fog teremni ... Idén fordult volna termőre, nagyon várta az első termést. lönbözó típusú fólialömlőfúvó extruder dolgozik a gyárban. A IV. ötéves tervben tovább bővül a műanyag feldolgozás skálája; 12 méter szélességű takarófóliákat, speciális és kombinált finomfóliákat, habosított lemezeket is gyártanak majd. A IV. ötéves terv végére j évente 40 000 tonna műanyagot dolgoznak fel. A Tiszai Vegyi Kombinátnak vagy 14 gyára van. Egyik szebb, mint a másik, az ember szívesen elsétálna órákig a műszerek, gépek, csövek között. Ki hinné, hogy az innen kikerülő anyagok — a különböző színű kosarak, a habfehér szivacs, a kecses vonalú szörpös palack és a csirkét váró fólia — „ősanyaga" az olaj?! A MUNKÁSOK MŰSZEREKET FIGYELNEK Blahut János gyárvezető he- | lyettes a leendő, a nemsokára i felépülő vegyipari óriások bel- ' ső berendezéseiről, a munka- | helyi körülményekről is beszélt. — Egyetlen munkaügyi adat j is megvilágítja a gépesítettség j fokát: a tavaly üzembehelye- i zett etilén gyár működtetéséhez j mindössze 200 embert kellett felvenni. A vegyipari munkás ma már jólvasalt ruhában járkálhat a gépek között. Különböző műszerekkel ellenőrzi a termelő folyamatokat, amelyek teljesen zártak, tehát az egészségre cseppet sem ártalmasak, j A munkások műszereket figyelnek és csak akkor avatkoznak | a vegyi folyamatokba, ha valamelyik berendezés a normálistól eltérő munkába kezd. Leninváros lakosainak száma 12 000, 10—15 év múlva 40 000 embernek adnak otthont a 4—6 -9 emeletes, modern épületek. Sz. D. Sésrfet a potimer-Otembő? — >£n csak ezt láttam, hog az emberek elmaradnak a koc: mellől — emlékezik vissza tragikus percekre Csizmár Jen gépkocsivezető. — Hallottam kiáltozást is, de nem tulajdoni tottam neki jelentőséget, hisz© a kiabálás napirenden vol Most is, a tolatás közben egy folytában zajongtak. Amikc megálltam és kiszálltam, láttar hátul a csoportosulást és hal lottam a kiáltozást: gyilkos . . megölt egy ember! .. . Nem tud tam akkor még felfogni, mire van szó. Amikor szétvált az em bergyűrű és megpillantottam < földön fekvő bányászt, elájul tam. Magas, barna fiatalember. 2i éves, 8 éve vezet. Ez volt az elsi balesete, s ez is tragikusan vég ződött. — Muszáj volt tolakodni a embereknek? — Nem. A szokott körűimé nyékhez képest kényelmesei utazhattak volna. Voltak is pá ran, akik távolabb állva nyu godtan várták a kocsit. Hát nen nekik volt igazuk? — Ismerte az áldozatot? — Nem emlékszem rá. Ami kor megnéztem, már nem lehe tett felismerni. — Hogyan látja a saját fele lősségét? — Felelős vagyok a történ tekért, ezt nem vitatom. De nerv egyedül én vagyok a felelős. Hát akkor lássuk a helyszínt Petőcre évek óta járnak má emberek. Az elmúlt egy évber volt a nagy felfutás, ami méc jelenleg is tart. Az autóbuszoknak nincs kialakult parkolóhelyük, az emberek nem tudhatják, hol szállhatnak fel, ezért induláskor napirenden voltak a tumultuózus jelenetek. A lehetetlen állapotok miatt a Volán már tavaly ősszel kérte a Mecseki Ércbányászati Vállalatot, hogy a balesetveszélyes helyzet megszüntetése végett gondoskodjon akár ideiglenes jellegű autóbuszlorduló és várakozó kialakításáról. A baleset | napján ez még nem volt meg, ! s az autóbuszok ma is ugyan- j úgy fordulnak, állnak be, mint j azon a tragikus vasárnapi reg- ' gélén. Vétkes tehát a helyszín is a baleset előidézésében. És az emberek? Akik műszakbamenet olyan nagyszerűen sorbaállnak és tolakodás nélkül szállnak fel az autóbuszokra? Fatér János és Scheitler János aknászok — í néhány méterre voltak az eseÁllunk a salakos út torkolatánál. Valahol itt feküdt Kocsis László, hogy most már soha ne I tudja meg, mennyi termést hoz a ribizkése. Ki felelős ezért? Az | üzem is, amely nem gondosko- { dott arról, hogy az autóbuszok- [ nak állandó parkolóhelyük legyen. A Volán is, amely tudva I ennek balesetveszélyssségét, ) nem követelte eléggé követke- j zetesen a paroklóhely kialakí- I tását. A gépkocsivezetők is, j akik a maguk módján elősegí- ! tették a veszélyes helyzet kialakulását. Az emberek, akik tud- . va, hogy mozgó járműre tilos felszállni, mégis erre tettek kísérletet, amikor szorosan az autóbusz mellett haladtak a tragédia bekövetkeztéig (és ebben — sajnos — az áldozat is hibás). A kártya is, amely ezeket az embereket arra sarkallta, hogy az életük kockáztatása árán is mielőbb feljussanak a j buszra. És természetesen a gépkocsivezető is, aki nem volt elég körültekintő és nem állt le, amikor látta, hogy leendő utasai ott nyomakodnak a kocsi oida- ! Iánál. Fatér János ezzel búcsúzott; „Minden szabálytalan munka egyszer megbosszulja magát.” j Csizmár Jenő pedig így fakadt ] ki: „Sainos egy embernek meg kellett halnia, egyet pedig meg- j hurcolnak, amíg valamit tenni | lehet." Hársfai István AZ LUPÉT??Él ÁFÉSZ pénzüayi oyakorlattal rendelkező pénzügyi csoportvezetőt keres június 15-i belépéssel, Jelentkezés személyesen az ÁFÉSZ központi irodájában.
