Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-04 / 130. szám
Tornatermek táján rrr olykor zeneszó szűrődik be az udvarról, hegedűsök, csellisták hangolnak. Bent zongora veri az ütemet: papapa-pam, pam-pamm. A falon mélabús, szürke tábla: ügyeljünk a tisztaságra!, három órióstükör és a falnak támasztott, hosszúnyelű partvis. Az ajtó mellett elsárgult kivágás egy képesújságból, a cikk címe: A jövő táncművészei. A jövő táncművészei szemük sarkából az ünnepélyes, széken ülő vendégre pislognak, lopva összevihognak. Zeneszóra átlósan ugrálják végig a termet, ez az, ami a balettszínpadokon oly gyönyörűséggel tölti el a nézők szívét: a kecsesen, magasan szökdelő táncosok. Ezúttal a föl- detérés némi zörejjel jár, ahogy egy kislány lezökkenti kövérkés fenekét, azon lemérhető a földi gravitáció - egyelőre — logyőzetlen ereje. Most az jön, hogy a gáláns lovag megfogja a hölgy kezét, s míg az spiccelve áll, körbevezeti. A vidámszemű kisfiú, akinek feltűnően csontos a könyöke, úgy gyalogol a kislány körül, mint aki darálót hajt. Aztán a három-négyévesek jönnek, akiknek még az is probléma, hogy leszorított kézzel, egyenesen álljanak a helyükön. Annál is inkább, mert Kriszti kitúrja a sorból Csabit, mire Csabi sértetten bőgni kezd. A Csipkerózsika mesénél felélénkülnek, a pádon ülve már „hegyesre" tudják nyújtani a lábfejüket, tapsra fölemelik a fejüket, szemüket dörzsölik, kinyújtózva fölébrednek a százéves álomból. Aztán végigfutnak a pádon, leugranak, bukfenceznek, a pad ezúttal arany- híd. Ezek a gyerekek itt mind mozogni tanulnak. * Bártfai Márta balett-tanárnő 120 gyerekkel foglalkozik. Kilenc osztály. A Doktor Sándor Művelődési Ház balett-tanfolyamain, azaz Pécsett összesen félezer gyerek ismerkedik a balett alapelemeivel. — Tízezres számokban lenne mérhető azoknak a gyerekeknek a száma, akiket tanítottam — mondja Bártfai Márta, aki most ünnepelte pedagógiai munkásságának 25. jubileumát. — Az eredmény alig mérhető. Leginkább azon a nehány volt tanítványomon, aki ma a Pécsi Balett tagjaként, koreográfusként, néptáncosként dolgozik, S azt hiszem, jelentős szerepe van a balettoktatásnak Pécsett a balettkedvelő közönség kialakítása szempontjából is, Most, amikor több mint tíz éve itt a Pécsi Balett, ez már érezhető. Fordítva is igaz: a mi munkánknak nagy lökést adott, hogy az együttes itt van. A balettpedagógiához egyébként türelem kell, nagyon sok türelem. És örökös fejlődés, módszertani újítás, kísérlet, önképzés... * A tornaedzésen hattól kilenc évesig huszonöt gyerek látható. Nem hinné az ember, milyen sok huszonöt gyerek. Először, amíg bemelegítenek, föl se tűnik. Körbefútnak, fóka és egyébb járásban köröznek a teremben, karjukat, lábukat lazítják. Aztán négy sorba fejlődve szembefordulnak a tanárnővel, s jön az erősebb bemelegítés. — Aki az angol spárgát nem tudja, sajnos, nem maradhat sokáig velünk . .. Többféle módját tanultuk, hogyan lehet angolra lazítani. Jól van, Anikó ... Feszítsd a lábfejed .., Emeld magasabbra a lábad ... Egy-két perc egy gyakorlat. A gyerekek felét se lehet végignézni ezalatt. Ki lazsál, ki merevebb, kinél mit kellene igazítani — ezt nemigen lehet felmérni, Feszülten figyelek, de csak azt veszem észre, hogy a balszélen egy kislány el- kódorog a falig és ott bohócképeket vág. Ezt azonban Kontrohr Tamásné is észreveszi és szigorú szavakat mond a fegyelemről. A szerek kikészítése éktelen zsivajjal történik. Szőnyeg, szekrény, gerenda. Három csoportra oszlanak, akik ugrottak, lábemeléseket végeznek a bordásfalon, két nagyobb tornászlány segít a szekrénynél, a két tanárnő — még főiskolások — a másik két szernél. Sok így is az üresjárat. A szorgalmasabbja, amíg várni kell, a maga szórakoztatására cigánykereket, kézenál- lást csinál, spárgázik, lazítja magát, mint a számukra készülő versenyzők. Egy ambiciózus kislány nem is várja meg a sorát, visszamászik a gerendára, hogy még egyszer végigmehessen rajta, Mezítlábak, tornapapucsok, dorkók, fekete és kék tornadresszek, a sportiskola sárga emblémája. Hét-, nyolc-, kilencéves kislányok. Huszonöt itt a teremben - és így is sok, Pedig ezek a gyerekek szintén mozogni tanulnak. * A Pécsi Sportiskola női tornaszakosztályának vezető edzője Farkas Györgyné. 120 gyerekkel foglalkoznak összesen, nyolc-tíz tanár látja el a délutáni edzéseket. Ez a gyerekeknek iskolán kívül heti 2—3-szori edzést, esetenként másfél—két órát jelent. — Körülbelül huszonöt versenytornásszal számolhatunk, a többiek, különösen a kicsik, a tartalék, az utánpótlás — mondja Farkasné. — Jelenleg már négy pécsi iskolában működnek testnevelés tagozatos osztályok, belőlük válogattuk a gyerekeket. De a minőségi munkához sokan vannak. További válogatásokra lesz szükség. Ami pedig a felvételt illeti, a* idén azon is változtattunk. Egyre szigorúbb, mondhatnám, gyilkosabb válogatásra van szükség. Ha eredményt akarunk elérni. Márpedig a mi eredményünk csokis ott mérhető, a leg- jobbaknál, a bajnokoknál, az eredményes versenyzőknél ... Hogy a sportban valamit elérjen az ember, nem lehet eléggé korán kezdeni. Vannak, akik erre azt mondják: gladiátor képzés. Számtalan probléma akad ezzel. Például az, hogy egy gyereket hatéves korban bevesznek! egy „csapatba", hétéves korban pedig kitesznek. — A szülők.,. — kezdi Farkasné, de aztán abbahagyja. Mindketten inkább a gyerekekre gondolunk. * Valaki meséli: — Bájos, fürtöshajú kislány, cserfes, beszédes, megtudta, hogy nekem is van egy kislányom, érdeklődött róla. Meséltem neki a lányomról, ő mesélt magáról. Jár balettra, mondta, és fehér tüllruhában szerepel a vizsgán, a hajában rózsaszínű virágkoszorú. De ez nem az egyetlen szerepe, mondta, van egy másik is, abban piros szoknyát visel, a hajában piros virággal. A néni lánya miben ment a balettvizsgára? Mondtam, hogy semmiben, mert nem jár balettra. A kislány tág- ranyílt szemmel nézett rám: a néni lánya nem járt balettra? Háromszor elkérdezte. Nem értette. Aztán úgy nézett rám, hogy elszégye!1- tem magam. Azóta lelkiismeretfurdalásom van. Milyen anya vagyok én? Ez is egy oldala a dolognak. Milyen eredménye lehet annak, hogy valaki kiskorától rendszeresen balettet tanul? — Az Állami Balettintézet rendszeresen járja ezeket az iskolákat, és a tehetségeket kiválogatja. Ha a szülő vállalja, hogy a gyerekétől elszakadjon, hogy erre a szép, de nehéz pályára adja, akkor a gyerek fölkerül Pestre. A többiek itt amatőrfokon olyan alapot kapnak, amivel például testnevelő tanárok, nép- táncosok stb. lehetnek. Ha azonban valaki nem megy ilyen pályára, hanem mondjuk íróasztal mellett fog dolgozni, hasznos-e a balett-tanulás? — Hát hogyne! Szép testalkatot, testtartást, mozgáskultúrát szed magára. Tapasztalat szerint a balettra járó gyerekek a serdülőkori kéz-láb-korszakot, a kitolt csípő, előredőlt has, horpadt mellkas korszakát baj nélkül átvészelik. Jó ritmusérzék, harmonikus mozgás, egészséges szervezet... Kiderül, hogy Bártfai Márta pedagógusi működésének 25 éve alatt nem találkozott olyan gyerekkel, akinek az alapokat ne lehetett volna megtanítani. A kimondottan testi hibás vagy semmi hallás-ritmusérzékkel nem rendelkező gyerekeken kívül. Magyarán: a mozgás- kultúra, a szép testalkat olyan lehetőségek, amelyek nyitva állnak minden gyerek előtt. Az általános iskolák padjaiban azonban tízezerszám görnyednek a gyerekek. Nőnek, növögetnek, aztán elérik a „horpadt mellkas és előredőlt has" korszakát, és az esetek jórészében nem vészelik át baj nélkül. Ha valakinek egyszer lenne ideje, statisztikát készíthetne a felnőtt lakosság mozgáskultúrájáról. Ám statisztika nélkül is biztos, hogy az eredmény lehangoló lenne, * A Sportiskola tornászainak is beállított Farkar Györgyné balettórákat. Miért? — Mi versenytornát csinálunk, ami nem balett és nem művészi torna. Művészi torna különben nincs is nálunk. Ahhoz, azonban, hogy a szereken a kellő szépséggel dolgozzanak a tornászok, már szükséges, hasznos a balett ismerete. A gyakorlatok üteme, a fejtartás, a táncos elemek szempontjából. Egyébként ez nálunk még csak próbálkozás, kezdő lépések. Mikor kint jártunk a Szovjetunióban, láttam, hogy hogyan csinálják ott. Azokban a sportiskolákban első osztálytól kezdve párhuzamosan folynak az edzések és a tanórák. Együtt van a balett, a művészi torna és a versenytorna. Néhány év múlva, ez adottságoknak megfelelően válogatják s?ét a gyerekeket, s lesz az egyikből balett-táncos, a másikból tornász. Meg kell nézni a Szovjetunió óriási eredményeit valamennyi téren! Ez nekünk még álom. De az biztos, hogy ahhoz, hogy egy kislány szépen tudjon járni, legalább hatéves korban el kell kezdeni a módszeres foglalkozást. Elkezdeni, de kinek? Csak a potenciális bajnokoknak? Nem lenne szükséges minden gyereknek megadni ezeket az alapokat? — Nemhogy szükséges: létkérdés! A társadalmi igény nyomasztóan érezhető. Fizikálison is fejlett, egészséges generációt kellene nevelni, de a mi gyerekeinknél is lemérhető, milyen nagy a testedzés szerepe az emberformálásbar, a fegyelem, a közösségi szellem kialakításában! * Országosan kb. 15 ezerre tehető azoknak az iskolásoknak a száma, akiket ezekben az években bevonnak a testnevelési tagozatos osztályokba. Csak Pécsett ennyi az általános iskolás, Nincsenek sportpályák, tornatermek. Rendelet ide, törvény oda, még az oktatáshoz szükséges tornaterme sincs meg minden iskolának. Vagy ami van, kevés. Hallani olykor, hogy a tornaórát az osztályteremben, a padok között „zavarják le" a tanárok, mert nincs másutt hely. Kérdés, mi az értelme az ilyen tornaórának. A minőségi munkához - hallhattuk - huszonöt gyerek is sok egy teremben. A minőségi munka azonban még minőségibb lehet, ha a választás szélesebb körből történik. A szélesebb kört azonban kizárja a lehetőségek, a feltételek hiánya. Ez nem jó a minőségi munkának, vagyis a majdani sporteredményeknek, de nem jó azoknak sem, akik ily módon megfosztanak a mozgás lehetőségétől. Ha lenne az A-csapat mögött B-, C- és talán még X- meg Y-csapat is, kevésbé beszélhetnénk „gladiátorképzésről". Ha a keményen dolgozó ..bajnokok” tornászok, balettosok stb. mögött mozgáskultúrára nevelt ifjúság lenne a háttér, megváltozna a „kiválasztottak” helye is a mc- guk kis társadalmában. Egy egész ország nézi néha vasárnap délelőttönként az NDK sportoló ifjúságát, az iskolai versenyeket, azt a természetes és vidám mozgást, ami minden gyereknek ösztönös sajátja. Nálunk azonban még „nincsenek meg a feltételek" .., Vajon minden az „épített" feltételeken múlna és semmi az általános szemléleten? qA KITÜNTETÉST érdemelne az a tanár, aki bevallotta, hogy „tudom, hogy sose lesz belőle versenyző, de foglalkozom még vele, add'g is..." Pedig az ő munkájának - az ő munkájuknak - az eredményét még csakis azon mérik: hány ilyen vagy olyan érmet hoztak el a tanítványai. Hogy hány tíz vagy száz gyereket tanított meg szépen járni, helyesen lélegzeni, harmonikusun mozogni, egészségesen élni, fegyelmezetten dolgozni egy közösségben - az senkit sem érdekel? ' HALLAMA ERZSÉBET Norberto Fuentes: A mezítlábas kapitány A szántóföld a hegyek közötti mély folyóvölgyben terült el és sűrű maniguabozót vette körül, amelyben a marabufa összenőtt a citromfával, a citromfa az elefánttetűfával, az elefónttetűfa a folyondárral, a folyondár a marihuánával, a marihuana a babérfával, a babérfa a kávécserjével és a kávécserje a marabufával. Késsel vágott rossz kis ösvény vezetett a szántóföldtől a mezítlábas kapitány házához. A hóz előtt haladt el a Condadoba vivő út. A mezítlábas megállította az ökröket. Az állatok egy pillanatra megszabadultak a hangos nógatástól és ösztökéléstől, de tudták, hogy csak egy pillanatra, ezért egykedvűen kérődztek szomorú sorsukon és a lelegelt füvön. A mezítlábas leült a szántóföld szélén, a maniguabozót tövében. Mellette hevert az elemózsiós tarisznya, melyben egy vekni kenyér és egy kulacs friss víz volt. A mezítlábas enni kezdte a kenyeret, egy-egy korty vízzel segítve minden falatot. Durva vászoning volt rajta és derekánál kötéllel megcsomózot kék nadrág; fején baseball sapka. Két lába kinyúlt a nadrág elrongyolódott szára alól. Hatalmas lábak, piszkos és kérges talpakkal.- üldöznek - mondta valaki. A mezítlábas megragadta a kését, felpattant és szembefordult a hang gazdájával. - üldöznek — ismételte az ember, aki egy Garand-karabéiyt tartott a kezében, derekáról pedig pisztolytok csüngött alá. — Nem vagyok tolvaj - bizonygatta az ember. (Kubai elbeszélés ez ellenforradalmi bandáit elleni harc (1960 — 1?é6) idejéről) — Nem szeretem a menekülők dolgait - felelte a mezítlábas. Az ember hátranézett, fölfelé, oda, ahonnan a földről felvert vöröses porfelhő közeledett nyugodtan, feltartóztathatatlanul. — A milícia — mondta a mezítlábas. — Értem jönnek, de már nem bírom tovább. — Áz ember leült a kulacs és a kenyér mellé. — Ad nekem egy darab kenyeret és egy kis vizet? — Vegyél — kínálta a mezítlábas. — és tűnj el, amilyen gyorsan csak tudsz. Nem akarok bajt hozni a családomra. Az ember három húzásra kiürítette a kulacsot, csillapítva a nyelve és a torka között érzett égető szomjúságot. A mezítlábas megkérdezte tőle: — Milyen fegyver ez? — Luguer pisztoly — felelte az ember, — Jó? — Jó márka. — De kicsit öregnek látszik, nem? — Megrozsdósodott a bozótban — magyarázta az ember. - De azzal együtt is jól lő. Remek pisztoly. — Én pzt a fegyvert szeretem - mondta a mezítlábas és megsuhogtatta nádvágó kését. — Coliin? — Igen, Coliin — válaszolta a mezítlábas —, több, mint tíz éve használom már, — Mutassa csak a márkáját - kérte az ember. A mezítlábas odaadta neki a machétét, és ő a markolat tövében azt a helyet kereste, ahová a kakast vésték be a gyártó cég nevével: COLLIN.- Nem vitás, valóban Coliin. Vigyázzon rá, ez a legjobb machete, a legjobb acélból. Az ember kettétörte a kenyeret, mire a mezítlábas végighúzta a machete élét a csuklóján. Az ereiből kicsorduló vér a tenyerébe folyt, vörösre festve a kenyérbelet.- Mért tette ezt velem? - ordított fel az ember. A mezítlábas pontos ütést mért és a machete az ember ölében tartott karabély agyáig hatolt. A kéz a földre hulott, még mindig szorítva a kenyérdarabot. Az ember fel akarta szedni a kezét, de egy újabb mache- te-csapás, ezúttal a tarkóján, a felbugyborékoló vérbe fojtotta kiáltását, amely lassan alvadni kezdett szája körül. A mezítlábas felszedte a Garandot és a Luguert, bement a házba a konyhaajtó felől, leszidta a ház körül ful- kározó gyerekeit, a fegyvereket az ágyára rakta, aztán kiment a kapuhoz, épp akkor, amikor vele szemben megállt a csapat. Az első jeepből Bunder Pacheco szállt ki, A katonák ülve várták a kocsikban.- Hát hogy van a mi mezítlábas kapitányunk? — üdvözölte Bunder Pacheco.- Ahogy lát itt engem, őrnagy elvtárs ... - A mezítlábas két széket kerített elő és odavitte a kapuhoz, leültek.- Hát mit mesél nekem, kapitány?- Nagyon rosszul érzem magam mostanában, nagyon szomorú vagyok — felelte. — Az asszony elment és itthagyott engem ezzel a tucat gyerekkel.- Hallottam róla, kapitány.- Kértem a halóit, hogy ne vigye el a feleségemet, de hát maga is tudja, annak hiába beszél az ember,- Nem szeretem ilyennek látni magát, kapitány.- Elvitte az asszonyt, könyörtelenül.- így én is elszomorodom, kapitány. Sose aggódjon értem, őrnagy. Kér egy csésze kávét?- Hát, ha megkínálna .. . A mezítlábas odahívta az egyik gyereket és szólt neki, hogy főzzön kávét.- És hogy megy a munka?- Nem valami jól, tudja. A kukoricának rosszul jött ez a szárazság, a kávénak meg alig van ára. Nem, nem vagyok valami jól. Ráadásul öreg is vagyok már és a barázdák nem sikerülnek egyenesre.- Idehallgasson, kapitány, miért nem költözik Havannába? Tudja, hogy ott ház, autó és fizetés várja magát.- Nem tudok őrnagy, nem tudok. Maga is tudja, hogy állnak a dolgok, A szabályzat azt mondja, hogy a csizma viselése kötelező. így én nem tudok meglenni seholsem. Várjon egy percet, hogy maga is lássa - és fölkelt a székről, bement a házba, aztán egy pár csizmával a kezében jött vissza. — Látja? Teljesen új épp olyan, mint hat évvel ezelőtt, amikor kiutalták nekem. De bármennyit is próbálkozom, nem tudok cipőben járni. Nem tudom, mi van velem olyankor, de mintha nem kapnék levegőt. Bunder Pacheco elmosolyodott. — Csak ne nevessen, ne nevessen. Biztosíthatom, hogy ez a legjobb cipő a világon — és hatalmas lábára mutatott. — Amikor ez tönkremegy, nem is lesz szükségem többre. A kisfiú odahozta a forró kávét. Bunder Pacheco felhajtotta, aztán felkelt és búcsúzni kezdett. — Elmegy, őrnagy? — Igen, kapitány. Munkában vagyunk és várnak a katonák. — Nincs miért sietni — makacsko- dott a mezítlábas. — Kit hajszolnak olyan kétségbeesetten? — Magua Tondike nyomában vagyunk, tegnap ezen a környéken látták. — Úgy? - álmélkodott a mezítlábas. —j Nincs magának véletlenül egy hasznaiható szivarja? B under Pacheco keresgélt a zsebeiben és két szivart talált. Odadta a mezítlábasnak.- Nos, kapitány, mennem kell.- Nem kell sietni, nem kell sietni - hajtogatta a mezítlábas. - Én mondom magának, hogy nem kell sietni, mert most jut eszembe, hogy Magua Tondike itt fekszik a földemen, s tán már oszlásnak is indult a napon. VASÁRNAPI MELLÉKLET * A V
