Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-04 / 130. szám
W2. Június 4, DUNÁNTÚLI NAPLÖ Áe év el§ő felében Inkább vittünk, mint hoztunk a világpiacról Végre, összeszedjük magun- | kát. Három évvel ezelőtt olyan jó volt a külkereskedelmi árumérlegünk és fizetési mérlegünk, mint még soha, fél Európa tartozott Magyarországnak, s a bank kedvezményes hiteleket osztogatott, hogy a vállaló- [ tok minél több gépet hozzanak be külföldről. Akinek forintja volt, úgy érezhette magát, hogy valutája van. A vállalatok és szövetkezetek éltek is a lehetőséggel, a beruházási javak tömkelegé került be az országba. Végül annyira elszaladtunk, hogy a tavalyi évet már jelentős hiánnyal zárta a külkereskedelem. (Tegyük mindjárt hozzá, a külkereskedelmi egyensúlyhiány oka nem magában a külkereskedelemben keresendő, hanem a népgazdaságban, az egyensúlyhiány az ott keletkezett feszültségek — például a beruházási piac feszültségei — folyománya). A kormány erre — a beruházási láz lecsillapítására — megszigorította a hitelpolitikát és új ösztönzőket léptetett életbe. Eltűnőben a passzívum A Külkereskedelmi Minisztérium jelentése szerint az év első négy hónapjában sikerült kiegyensúlyozottabb külkereskedelmi forgalmat elérni. A kivitel, az 1972. évi népgazdasági tervnek megfelelően több lett, míg a behozatal a tavalyi szinten maradt. A mérleg a következőképpen fest. Április végéig a szocialista országokba irányuló kivitelünk 33 százalékkal, dollár relációban 10 százalékkal volt több, mint a múlt év azonos időszakában. Ezzel szemben a szocialista országokból származó behozatalunk mindössze 93 százoléka a tavalyinak, dollár relációban pedig csak 85 százaléka. örvendetes tény, hogy a magyar exportban növekszik a gépek és berendezések részaránya. A külkereskedelmi mérleg kedvező alakulásában elsősorban a megnövekedett exportkínálat jászott szerepet. Az ipar- vállalatok több árut ajánlottak fel eladásra, mint egy évvel korábban, a nagykereskedelmi vállalatok pedig csökkentették felesleges árukészleteiket és kevesebb árut rendeltek az ipartól. Egyébként az év első négy hónapjának adatai alapján az ország külkereskedelmi árumérlegének passzívuma a tavalyinak egyharmadára csökkent. Baranya ígért és adott Ez az országos helyzet. És a baranyai? Még kedvezőbb. A Magyar Nemzeti Bank megyei Igazgatósága szerint a vállalatok az év első felében nem vásároltak tőkés importgépeket, erre a célra hitel sem volt. Eavedül a Pécsi Bőrgyárnak fekszik és vár engedélyezésre egy 80 milliós hitelkérelme a bankban. Ami a szocialista gépimportot illeti, ebből a forrásból is vékonyan csörgedezett. A mezőgazdaság vásárolt a kora tavasszal valamicskét. Kérdés mármost, vajon kedvező vagy kedvezőtlen az import beszűkülése? Attól függ, milyen szempontból nézzük. A behozatal csökkenése a külkereskedelmi mérlegegyensúly megteremtése irányába hatott, ha viszont azt vesszük, hogy mindez a műszaki fejlődést hátráltatja, egyáltalán nem olyan kedvező a kép. A behozatal alakulása után ] lássuk Baranya kivitelét, Már az nagy dolog, hogy ami iparunk van a bányászaton kívül, ha nem is olyan számottevő, de legalább exportképes. És most emlékeztetünk az év elején lapunkban elhangzott ígéretekre. Baranya valamennyi nagy exportőre azt jelezte, az idén a tavalyinál több árut küld a világpiacra. Nos, az eddig eltelt hónapok tanúsága szerint arányosan teljesítették terveiket. Persze több vállalat — például a két nagy exportőr, a Pécsi Kesztyűgyár és a Szigetvári Konzervgyár — mégcsak ezután, a szezonnak megfelelően az év második felében kezdi meg a kiszállításait. Ekkor billen csak nagyot a mérleg nyelve! Rendkívül biztató, hogy az év eleji borúlátás után kiderült az ég a Pécsi Kesztyűgyár felett. Az üzletkötésekkel már most minden rendben van. A Kesztyűgyár az idén 2 millió pár kesztyűt exportál, 300 ezer párral többet, mint tavaly. Ezen belül a tőkés export másfélmillió, azaz 400 ezer párral több mint tavaly. Útban az egyensúly felé Kérdés, megteremthető-e az idén a külgazdasági egyensúly? A szakemberek derűlátók és állítják, a kormány által elhatározott és elindított intézkedések következetes végrehajtása esetén az ország az 1972-es évet a tervezettnél sokkal kedvezőbb külkereskedelmi és egyensúlyban lévő fizetési mérleggel zárhatja. Nyugtázzuk ismét, ebben benne lesz a baranyai gazdaság exporttöbblete is. Miklósvári Zoltán Arcok — közelről A KÉT AUTH Auth Ádámnak nemcsak, hogy előre köszön a művezetője, de tart is tőle. Ha mond valamit, félszemmel mindig az öregre figyel: vajon tetszik-e neki, egyetért-e? Persze van a dolognak másik oldala is. Ha a művezető azt mondja: ennek meg kell lennie, akkor az öreg meg is csinálja azt, kerüljön bármibe. Auth Adóm a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalatnál az egyik burkoló brigád vezetője, a művezető pedig Auth Antal — a fia. A két Auth éveken ót egymás mellett dolgozott; az apa volt a mester, o fiú a segédmunkás, s ha most változott is a rangsor, Auth Antal művezető számára ma is az öreg Auth elismerő szava a legfőbb bizonyosság. Auth Adóm most a kertvárosi lakótelepen dolgozik. Húsz évvel ezelőtt Meszesen kezdte. Véletlenül lett építőmunkás, ahogy az ötvenes években any- nyi ezren. Jöttek a toborzók, nagy beszédeket tartottak, kiosztottak néhány korsó sört, s miután a falusi é'et ebben az időben nem kényoz'ette el az embereket, ennyi elég is volt. Minden hainalban jött egy teherautó, felkászálódtak, s aztán irány Pécs, vagy Komló. Hogy hogyan lesz egy tősgyökeres falusi emberből ipari munkás, azt pontosan talán még senki sem követte nyomon. Auth Adóm éveken át mondogatta magában: na, még egy évet, s aztán elég volt, de az egyik évet a másik követte, s ő szép lassan átváltozott. Helyet cseréltek fejében a gondolatok — a föld, a falu szép lassan háttérbe szorult, s bár Gerdét, eredeti otthonát ma sem hagyná el semmi pénzért, tulajdonképpen mór régóta nem falusi ember. — Idén húsz éve lesz, hogy az építőknél dolgozom . ., Az életéről lenne jó beszélgetni, de neki csak a munkával kapcsolatban vannak élményei. Segédmunkásként kezdte, önszorgalomból tanulta ki o szakmát. Amikor a többiek hazamentek, ő nekiállt csempét rakni. Egy fürdőszoba két hétig tartott. , . — És is segédmunkás voltam először — mondja a fia. — Tanító akartam lenni, de a kérelmemre válasz se jött. — Akkor őzt moíidta édesapám: velem jössz szépen, ott majd észre- vesznek . . . Az öreg fél ötkor kel minden reggel, s este hét óra van mire hazaér. Akkor nekiáll a ház körül tenni-venni, vagy elmegy valamelyik szomszédnak segíteni. így telnek a vasárnapok is: vagy a kert, vagy valamelyik épülő ház . . . — Nyaralni volt mór...? — Nyaralok én Pécsen eleget... — Van egy Moszkvicsom, néha elmegyünk valahová — a kisfiam nagyon szeret kirándulni —, hívjuk apát is, édesapám azonban az ilyesmire sajnálja az időt. . . Az öreg Auth még nem késett el, még nem adott ki a keze alól félkész munkát, s még soha senkinek se mondta: nem, ezt nem lehet megcsinálni, elvtárs. Hogy miért ez az örökös munka, ez végnélküli tenniaka- rás, maga se tudja. Olyan ember, akit csak akkor vesznek észre, ha a munkáját nézik, naphosszat nem hallani a hangját, legfeljebb csak akkor kiabál néha, ha már nagyon be- tellik a pohár. — Van itt olyan ember is, j aki hat óra előtt egy perccel még . leül, azt mondja: egy percet se j dolgozok ingyen, de félórával j a munkaidő vége előtt már tisz- J ta ruhában van .,, Én mindenÁ következő négy év feladata A tsz-szövetség megnövekedett szerepét mint keretet tartalommal kitölteni V Interjú Kerner Adómmal, a Duna és Karasica menti Tsz-Szövetség új elnökével Az első négyéves ciklus az útkereső és szárnybontogató évek lezárultával, a május 18-i mohácsi tisztújító küldöttgyűlésen Kerner Ádám, szalántai tsz- elnök személyében új elnököt választott a Duna és Karasica menti Tsz-ek Területi Szövetsége. Személyében igen fiatal vezetőt kapott a szövetség, hisz életkorát tekintve mindössze 38 éves, azonban ami szocialista nagyüzemi mezőgazdasági múltját illeti e tekintetben veteránnak számít a 20 éves prakszisá- val. Egész fiatalon került állami gazdasági területre, ahol egy évtizedet töltött el. Életének következő tíz éve már a szövetkezeti mozgalomhoz kapcsolódik. Huszonnyolc éves korában, 1962-ben választották meg a szalántai Hunyadi Tsz elnökének, melynek azóta is megszakítás nélkül vezetője. Mint a területi szövetség elnöke most negyven tsz gondját vette a vállára, négy év időtartamra vállalva az ezzel járó többlet- és nem mindig hálás munkát, és azokat a megnövekedett feladatokat, amelyeket a szövetkezeti mozgalom továbbfejlesztésében a területi érdek- képviseleti szervnek az új ciklusban meg kell oldania. Az elmúlt négy évben szép sikereket ért el a mohácsi szövetség. Tagszövetkezetei megerősödtek, termelési eredményeik az országos és megyei átlagot meghaladó mértékben emelkedtek, ugyanez mondható el a tsz-tagsóq élet- színvonalának növekedéséről. Kiemelkedtek ezek a tsz-ek a termelés fejlesztési ütemében a beruházásokban is. A negyven tagszövetkezetben a négy év alatt 30 szakosított modern állattenyésztési teleo épült, ami példa nélkül áll. Ezek látványos kivel szívesen dolgozom, sose kérdeztem még senkitől ki fia borja, de az ilyen embert, nem szívelem, s ha nem változik, hát elmarom ... A művezető mosolyog: de sok embert kellene akkor elmarni innen, édesapám...! Az öreg indulatos lesz: És ha sokat!? Kevés emberrel is lehet dolgozni, csak azok olyanok legyenek, s persze meg is legyen a munkához minden, ami kell. — Maga szerint milyen a jó művezető? — Amilyen a jó munkás. Előrelátó, alapos. Úgy nem lehet dolgozni, hogy máma itt, holnap ott. Meg úgy se, ha mindig éppen az hiányzik, ami kellene, — És az Anti . . .? — Az öreg művezető szigorúbb volt... — mondja az öreg, de aztán egymásra mosolyognak, s ebben minden benne van. Anti 31 éves. Újmecsekalján lakik, s a szó legszorosabb értelmében városi ember. Az az életforma, s azok a körülmények, melyek az apját, s apja szinte egész nemzedékét ilyen fáradhatatlan, mindenről lemondó emberré nevelte, számára már csak néhány régi, gyermekkori emléket, s néhány színes, de egyre halványuló falusi képet jelentenek. Olvas, moziba jár, Beutazza az országot. Persze az az igazság, hogy azért az öreg se közönyös az élet szépségei iránt, csak éppen úgy érzi: mindez csak a fiataloknak jár, ■ — Édesapa szereti ha mesélünk. Ha elmegyünk valahová, alig várja, hogy visszajöjjünk, s elmondjuk, hogy volt, mi volt... Az öreg témát vált, sose szerette, ha róla beszélnek. — Sokáig nálam dolgoztak azok a gyerekek, akik elvégezték a szakmunkásképző iskolát. Azt mondta a főnök: tanítsd meg dolgozni őket, öreg, én meg azt mondtam nekik: nem az a gazdag ember gyerekek, aki sok pénzt kap valahonnan, hanem az, akinek jó szakma van a kezében, s dolgozni tud, mert a pénz elveszik, azt el lehet venni, el lehet pocsékolni, de a szakma az megmarad. S akinek szakmá;a va->. s nem fél a munkától, az előbb-utóbb mindent elér. ,. Békés Sándor sikerek voltak. Ilyen látványos eredményekre a következő négy évben nem lehet számítani. A nagy ugrások időszaka lezárult, hol lehet hát kijelölni azokat a főbb „frontvonalakat", amelyek a tovább fejlődés folyamatosságát biztosítják, s hogy látja ezt a területi szövetség új elnöke. E tárgyban kértünk interjút lapunk számára Kerner Adómtól, amit az alábbiakban adunk közre. — A mohácsi küldöttgyűlésen elmondott „székfoglalójában", mikor a bizalmat megköszönte, a szövetségi munkában nem hirdetett meg új korszakot. Hangsúlyozta ennek folyamatosságát, s mint új tisztségviselő kérte a szövetségi munka régi aktivistáinak, úttörőinek további maximális támogatását. Ez érthető, hisz csak úgy, mint az élet más területein a még nagyon kis múltra visszatekintő szövetkezeti érdek- képviseleti munkában is minden folytatás az előző eredményekre épül fel. Azonban minden időszak vagy ciklus meghozza a maga speciális feladatait, miben határozná meg ezeket a következő négy évre? — Számomra a munka alapját a termelőszövetkezetek II, országos kongresszusának hármas jelszava adja meg. Mindenekelőtt tovább kívánjuk fejleszteni az érdekképviseleti tevékenységet, melyet korábban csak az áruforgalmazás kapcsán a forgalmazó és felvásárló vállalatokkal szemben gyakoroltunk. Most az érdekképviseletet szeretnénk kiterjeszteni egyéb területekre is. Mivel a szövetség szerepe megnőtt, tevékenysége kibővült, a kongresszus óta, és ez nagy sikere a szövetkezeti mozgalomnak, a területi szövetségek megyei szervnek tekintendők. Dacára annak, hogy kettő vagy több — Bács megyében például öt működik egy megyében. Ez partnereivé tesz bennünket olyan megyei állami-hatósági, pénzintézeti — Nemzeti Bank, Bevételi Igazgatóság stb. — szerveknek, akikkel korábban csak nagyon laza és esetleges vagy egyáltalán semmilyen kapcsolatban nem voltunk, illetve velük szemben a szövetkezetek érdekeit nem képviselhettük. E szervekkel konzultálva a jövőben elejét vehetjük például a mérleghiányoknak. — Mit tehet a szövetség a mér- Jéghiányok, veszteségek megelőzésére. Ha már évközben felfedik, hogy egy tsz gazdálkodása rosszul áll, pénzügyi helyzete év végi veszteséghez vezethet? Lesz a szövetség kezében olyan lehetőség, hogy ezt a helyzetet megfordíthassák? — Nos itt léphet be a Kölcsönös Támogatási Alap szerepe. Egyfelől természetesen az állami banki szervek is segíthetnek hitelek folyósításával vagy egyéb módon. A szövetkezeti mozgalom azonban kell, hogy olyan erős legyen, hoqy önmagán is segíthessen. A KTA nálunk még nincs meg, annak ellenére, hogy minden tsz helyesli és iqenlik a létrehozását. Ennek eddig objektív okai voltak a nagy beruházások, s a tsz-ek ebből adódó súlyos forgóalaphiánya, a biztonsági tartalékalap gyengesége miatt. Csak két-három olyan tsz-ünk van, amely rendelkezik a KTA létrehozásához szükséges pénz- tartalékkal. De ezeknek a száma a jövőben feltétlen emelkedni fog, hisz a beruházások lefutottak, s minden tsz érdeke a tartalékképzés. A KTA nagy se* gítség lehetne o veszteséges tsz-ek számának csökkentésében, és abban a törekvésünkben, hogy a következő négy évben enyhítsük a tsz-ek közötti nagyfokú jövedelmi differenciáltságot, ami nem utolsó sorban a tsz-tagok személyi jövedelmének különbségében is jelentkezik. — Tehát eit a feladat komplexumot tekinti az elsődlegesnek a hármas jelszóból. Melyek a következők? — Második legfontosabb fel* adatunk az önkormányzati munka, a tsz-ek belső életének eddiginél hathatósabb segítése. Ezek a szociálpolitikai teendők. Itt a szövetkezeti alapszabálytól kezdve a szociális, kulturális és kommunális feladatokig minden beletartozik. A tsz-ek most készítik alapszabályukat a szövetség egyik sürgető feladata állásfoglalást, ajánlást adni — és nem alapszabályt — a tagszövetkezeteknek, hogy az egész kapjon valahol egy megközelítőleg egységes jelleget, A falusi életkörülmények javításában a kommunális ellátottság terén a termelőszövetkezeteknek nagy feladataik vannak. A községi tanácsokkal, a társszövetkezetekkel — ÁFÉSZ, KTSZ-ek közösen kell megoldaniok ezeket a ma nagyon égető beruházásokat, óvoda, bölcsőde stb. — Segítenünk kell a nők munká- baállítását, az ifjúság megtartását. A törekvésnek máris vannak kezdeti eredményei, de a feladatokat még korántsem oldottuk meg. — A termelés előbbrevitelét, a gazdálkodás segítését mennyiben tartja szövetségi feladatnak? Hisz erről a kongresszuson igen sok szó esett, ami azt jelzi, hogy etekintetben is sokat várnak a tagszövetkezetek. — Valóban, ez a mi harmadik legfőbb feladatunk. Az előző négy évben a tsz-ek a magasabb szintű termelés technikai feltételeit megteremtették. A legfontosabb most az, hogy ezeket a feltételeket jól hasznosítsák. A telepek felépültek, azonban ezekbe megfelelő szakmunkás is kell, az ember tudását a technika színvonalához kell igazítani. S ebben is van szerepe a szövetségnek. El kell hinteni a jó példákat, a legkülönfélébb módjait kell megtalálnunk a bevált és korszerű módszerek technológiák, széleskörű terjesztésének. A következő és a küldöttgyűlés óta hivatalosan első elnökségi ülésünkön —, melyet kb. 10 nap múlva tartunk meg — megválasztjuk az elnökség három termelésfejlesztési al- vagy szakbizottságát a növénytermesztési, az állattenyésztési és a gépészeti szakbizottságot. Ezekbe nemcsak a szövetség küldötteit választjuk be, de felkérjük a tag tsz-ek legjobb szakembereit, működjenek közre e bizottságok munkájában, oly módon, hogy tudásukból necsak egy tsz, hanem több szövetkezet is profitálhasson. Ily módon is segítséget kívánunk adni a ma még alacsonyabb színvonalon gazdálkodó tsz-einknek, hogy mielőbb felzárkózhassanak a jobbak színvonalára. Napi aprómunka lösz ez, kevésbé látványos, de semmivel sem könnyebb azért, mint a korábbi volt. — Rné — Beremend felé menő gépjárműveknek Siklóson a kanyarokkal tűz- ] delt központon kellett koresztülhaladni. Az ÉM Baranya megyei j Tanácsi Magas- és M'.'"építő Vállalat június közepén fejezi be — j a Dózsa György út bővítésével — egy új, korszerű ötszáz méteres | út építését, ezzel kiiktatják a központon átmenő veszélyes útszakaszt, Beidek András felvétel* 4 >
