Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-29 / 151. szám

t972. június W, DUNANTÜLI NAPLÓ Lázcsillapítás fájdalmakkal Felmagasodott kőhegyek a bányában Elhangzottak az erőteljes „Lassíts!'’-jelzések, mert a túl­zott beruházási láz már-már komoly betegséggel fenyegette a magyar gazdaságot. Sajnos, a lázcsillapítás is fájdalmakkal jár. Az átállás, filmes nyelven szólva, nem lágy óttűnés, o tempóváltás a beruházásokban meghozta a maga zavarait. A Dél-dunántúli Kőbánya Vállalat egy a kényszer-helyzetbe hozott vállalatok közül. Mi történt? A vállalat az idén több követ akart bányászni, mint eddig bármikor. Fel is ké­szült erre. Ezzel szemben, bár az erdősmecskei és a polgárdi bánya rendeléseivel minden rendben van, a komlói, de rnég- inkább a nagyharsányi bánya tárolóterein kő-himaláják sora­koznak. Nem kell a kő. A komlói kőbánya termelése az első félévben 30 ezer tonná­val marad el a tervezettől. A helyzet Nagyharsányban a leg­kritikusabb, itt 50 ezer tonnás lemaradásról beszélnek. Nagy- harsányban pillanatnyilag 20 ezer tonna kő van a depón. A felhasználók elsősorban a dur­va szemnagysógú alapkőről mondtak le, amiből világosan következik: új utak nem épül­nék, csak útkarbantartásokat végeznek. Azzal persze mindeki tisztá­ban van, hogy a kőre, erre a fontos építőanyagra mindig is szükség lesz. Mostani helyzetük sem példanélküli, hiszen átél­ték már hasonló megrázkódta­tást 1968-ban, amikor az esz­közlekötési járulék bevezetése miatt nyakukon maradt a kő, a felhasználók ugyanis nem akar­ták viselni a készletezés terheit. A kérdés azonban: mikorfordul minden jóra? A komlói bánya negyedévi kapacitása 150 ezer tonna, ezzel szemben az év har­madik negyedére eddig 90 ezer tonnára érkezett megrendelés. Hasonló a helyzet Nagyhar­sányban, A Dél-dunántúli Kőbánya Vállalat, ahogy tud, természete­sen igyekszik könnyíteni a piacok beszűkülése következte­ben előállott helyzetén. Megér­keztek és beállíthatták az NSZK-ból rendelt kótörő gépe­ket, egy nagy és egy kisebb teljesítményű kalibrátort. Ezek­kel jelentősen növelik a nemes anyagok arányát. A nemes anyagok képezik az utak felső, kopásnak kitett rétegé*. Erre Inkább van kereslet. Arányuk a termelésben a korábbi ötvennel szemben hetven, később nyolc­van százalék lesz. Enyhít a gon­dokon a meddők kitermelésének előrehozása is. Ezt a munkát három műszakban negyven em­ber végzi. Igyekeznek kihasználni a ma­gyar—jugoszláv határmenti áru­csere lehetőségeit. Az eszék: Slavonija Export 30 ezer tonno zúzott követ rendelt, a napok­ban megkezdődik a szállítás Egy másik megrendelés 3000 tonna finom kőlisztre szól, megint másik 11 ezer tonna cu­korkőre. Ez így összesen 44 ezer tonna, fele az 1970. évi export­nak. A tavalyi 15 ezer tonná­val szemben azonban mégis­csak haladás. Tárgyalnak még 40 ezer tonna terméskő kivite­léről. A terméskövet Mohácsig gép­kocsikkal, onnan hajóval szállí­tanák Bezdánba. A hajózás Kér­dése még tisztázásra vár a MAHART-tal. A félévi nyereség azonban a legnagyobb igyekezet mellett sem lesz másfélmilliónál több. Tavaly május végén már 6 mil­lió forint körül volt. Kell ennél nagyobb kiábrándulás?! Az idén, mint említettük, minden eddiginél többet akartak ter­melni, ma viszont ott tartanak, hogy már a raktárra termelés is áldozatokba kerül. 4 oank az ilyesmit érthetően nem haj­landó pénzelni. Az élet a kőbá­nyában azonban nem áMhat meg, még akkor sem, ha egyre magasabbak az eladatlan kő­hegyek. A vállalat kénytelen volt hozzányúlni fejlesztési alapjá­hoz — hárommillió forint „úszott” így el — s ebből fe­dezni az üzemvitelhez szükséges kiadásokat. De a sovány nyereség miatt' félelemérzetek elsősorban akkor fogják el a vállalat vezetőit, ha a munkaerőre gondolnak. A munkásokat meg kell tartani. Ez azonban, hacsak nem következik be valamiféle fordulat, nem lesz könnyű. Tavaly jól keres­tek a kőbányászok. Az idén bár 2 és fél százalékos bérfejlesztést terveztek, a dolgozók jelentős prémiumoktól eshetnek el, ha nem kell túlteljesíteni a tevét. Ev végére abba a helyzetbe juthatnak, hogy a bér-adó, mi­vel a hatékonyság nem növeke­dett, teljesen elviszi a nyereség­részesedési alapot. Veszélybe kerül a későbbi bérfejlesztés is, évek kellenek hozzá, mire kimásznak a mínusz „R-alap"- ból. Hacsak az állam nem nyú1 a hónuk alá. Miklósvári Zoltán Tudományos mérések percek a!aU Járművek—górcső alatt A Budapesti Műszaki Egye­tem. automatizálási tanszéke az utóbbi évtizedben — ipari meg­bízásból, szerződéses munkák formájában —, jelentős elmé­leti és kísérleti kutatómunkát folytat. Ennek egyik alappillére a „korrelációs technika", amely a véletlenszerűen lefolyó jelek­ből, szabálytalanul változó mennyiségekből — például hő­mérséklet változásokból, nyo­másváltozásokból — megfelelő következtetéseket von le. Dr. Csáki Frigyes akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár elmondta, hogy ez a bonyolult munka a hagyományos, kézi módszerekkel mór nem végez­hető el. Számítógépek segítsé­gére van szükség. Mivel azon­ban az általában alkalmazott univerzális gépek üzemeltetése nagyon költséges, a legjobb megcldásnak az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság támo­gatásával — kielégítő pontos­sággal és lényegesen olcsób­ban — felhasználható célszá­mítógépek, korrelátorok alkal­mazása mutatkozott. Az Autóioari Kutatóintézettel rendszeresen együttműködve, több járműtípus — autóbusz, teherautó, nyerges vontató, r Evadzárás és -nyitás a népművelésben A Baranya megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya tegnap, június 28-án tartotta meg évad­záró, s egyben az új, vagyis az 1972/73-as népművelési éva­dot nyitó értekezletét. Ezen az illetékes járási, és járási jogú városi népművelési vezetők, va­lamint a megyei intézmények — könyvtár, múzeum, moziüzemi vállalat vezetői vettek részt. Az értekezleten érdekes volt az új évad néhány adatának ismertetése. Az ötéves közép­távú népművelési terven belül ugyanis több feladatot kiemel­tek. Elsősorban a munkások és az ifjúság népművelésének fon­tosságát. Hangoztatták: a mun­kások művelésében nagy szere­pet kell biztosítani a szocialista brigádoknak és a munkásszál­lásoknak. Az ifjúságot pedig a helyi sajátosságoknak megfele­lően kell bevonni a népműve­lésbe. Az viszont általánosít­ható feladat, hogy növelni kell a megyében az ifjúsági klubok és az ifjúsági parkok számát. Ez az egyes államigazgatási szervek — községi, városi taná­csok végrehajtó bizottságainak — feladata lehet, különös te­kintettel az anyagiak biztosító­panel szállító és egyéb külön­leges járművek — lengésvizsgá­latát végeztük el. Ennek során azt tanulmányoztuk, hoay ezek a közlekedési eszközök a való­ságos körülmények között ho­gyan viselkednek, mégpedig a különböző sebességek esetén és különböző útviszonyok között. E vizsgálatok mielőbbi elvég­zését az ismert rossz hazai út­viszonyok sürgették. — TöM'-'- között az Ikarusz— 556 típusú autóbusz és az Ika­rusz—180 csuklós busz függő­leges irányú lengéseit vizsgál­tuk országúti és modell-kísér- letekben. A legaprólékosabb elemzéseket végeztük el: még j a gumiabroncs r"""lmnsságát I is megnéztük, a ruaalmassági | elemeket — lég- és laprugókat, 1 valamint a lengéscsillapítókat megfelelően modelleztük. — A vizsgálat célja az volt, hogy megtaláljuk a lengéscsil­lapítók és rugók legmegfelelőbb beállítását. — Analóg számítógép fel- használásán alapuló modell­kísérleteink ma már annyira ki­munkáltak, hogy az országúti feltételeket hiánytalanul képe­sek pótolni és azokat nyomon követni. Egy olyan modellt si­került kidolgoznunk, amellyel percek alatt lehet elvégezni az országúti viszonyok között napo­kat igénylő vizsgálatokat: a mérések költséqe viszont leg­alább tízszer kevesebb. — A tanszékünk által kidol­gozott korrelációs technikát or­! vosi területeken is sikerrel alkal­mazzák. a Semmelweis Orvos- tudományi Egyetem kísérleti ku­tató laboratóriumával együtt­működve, aránylag egyszerű módszert dolgoztunk ki a vér­keringési rendszerben fellépő lassú vérnyomás-véráramlás változások dinamikus jelensé­geinek a megfigyelésére és ki­értékelésére. A vérkeringési rendszer normál és kóros mű- '-ödés^nek a megismerése terén az eddigi minőségi mellett mennyiségi következtetéseket is sikerült levonni. Ezen a prob­lémán orvosok és mérnökök né­pes csoportja dolgozott. Akik a hírekben szerepelnek Dr. Horváth Mihály H ... dr. Horváth Mihályt nevezték ki a Megyei Gyer­mekkórház élére...” Azt mondták róla: „öregem, ha valaki, akkor ő nagyon meg- küzdött a tanulásért... eltar­totta magát az egyetemen .. .” Valaki más egyszer így beszélt: „A cigányok? Hidd el, a szo­ciológia felkent papja sem is­meri annyira ezt a kérdést, mint ö. Ez a hobbyja.” A beszélgetés a szabályok szerint indul — hagyom a maga medrében folyni. Csak később válik egy kicsit rendhagyóvá, öt-hat tanítvány már a közép­iskola idején, ösztöndíjak, ta­nítványok az egyetemi évek alatt. Jeles tanulmányi ered­mény. Nélkülözések, diploma. — Rengeteq a tennivaló. Az ember ott fejtse ki tevékenysé­gét, ahol a leghasznosabb le­het. Itt, ez a tanulmány készü­lőben van, a csecsemőhalandó­ság néhány fontos eredőjét vizs­gáljuk. Baranyában elég jó a helyzet, Pécs kevésbé áll jól, egyetlen pillanatra sem szabad megállni . .. És már a szakma kellős köze­pén is vagyunk: toxoplazmosis, hygiene, mozgó szakorvosi szol­gálat, gondozás, prevenció. Azért kiderül egy és más a személyéről is. Évek a mozga­lomban — két esztendeig füg­getlenített dékánhelyettese volt a pécsi egyetemnek, a szakszer­vezet központjában orvostitkári funkció — aztán Budapestről Siklósra költözött a kórház gyer­mekosztályának élére. — Mégis, Pécshez, a kliniká­hoz, hajdani munkatársaimhoz, a könyvtárhoz közel voltam — bejártam a referálásokra, tulaj­donképpen részt vettem egy ki­csit az ott folyó munkában is. Aztán hívtak, de nem mentem. És nem is beszélt arról, hová hívták. Később derült ki, hogy a minisztérium ajánlott fel funk­ciót, a szegedi klinika ajánlott fel docensi státuszt, és a buda­pesti Heim Pál kórház ajánlott fel igazgatóhelyettesi széket. Nem ment.- Akkor érteném a szabadá­sodat - mondta neki a szegedi professzor —, ha a pécsi gyer­mekkórházba készülnél... Dr. Barla Szabó Jenő öröké­be lépett. Elődje nevéhez fűző­dik a jelenlegi kórház szervezé­se, a szakosítás megindítása és befejezése — és nem utolsósor­ban az, hogy intézetéről szerte az országban a legnagyobb el­ismerés hangján szólnak. A Megyei Gyermekkórház élére egy halkszavú ember ke­rült. Kérdeztem: volt-e már dü­hös? Nem sokszor és nem szí­vesen — válaszolta nevetve. Mu­tatott egy spirálfüzetet: a la­pok élére: „Feladatok, megol­dásra váró feladatok, tanulsá­gos esetek" van írva. Az örök­ség kötelez, — Dr. Horváth Mi­hály tudása teljével és minden ereiével, szívósságával szolgál­ja elődje „életművének" kitel­jesedését. Ügy, ahogy eddig élt. Hal­kan, határozottan. Kampis Péter Az állampolgár és az alkotmány írta: dr. Bihari Ottó, a Pécsi Jogtudományi Egyetem tanára A mint ismeretes, a Ma­gyar Népköztársaság alkotmánya módosítá­sának egyik oka az volt, hogy társadalmi fejlő­désünknek megfelelően újra kellett fogalmaznunk az ál­lampolgárok egyes iogilaq szabályozott viszonyait álla­munkon belül. Itt is, mint az alkotmány más fejezeteiben, az alkotmánymódosítást el- foqadó országqyűlés az 1949. évi alkotmányban rög­zített legfontosabb állampol­gári ioqokra és kötelessé­gekre támaszkodhatott, ame­lyek nemcsak a múltban — az elmúlt 23 év alatt — ha­nem a jövőben is megfele­lően körvonalazzák a szocia­lista állam és polgárai kö­zötti viszonyt. Természetes, hogy a módosított alkot­mány is alapvető intézmény­ként emeli ki pl. az állam­polgároknak a munkához való jogát - és a képessé­geiknek megfelelő munkál­kodás kötelességét —, tehát azt az alapjogot, amelyet mindenül: először a szocia­lista alkotmányok vezettek be. Mindaz, ami az alkot­mánymódosítás során e te­rületen történt, három gon­dolatban fejezhető ki. Első­sorban is — társadalmunk fejlődésének következtében — nem volt többé szükség arra, hogy az alkotmány megkülönböztetést tegyen a „dolgozók" és más állam­polgárok közt. Bár eddig sem zártuk ki az állampol­gárok egyetlen kategóriáját sem a jogok és kötelességek gyakorlásából, az új szöveg mindenütt az „állampolgá­rok" jogait és kötelezettsé­geit határozza meg. Máso­dikként azt kell megemlíte­nem, hogy az új szöveg egyes jogokat, kötelessége­ket, amelyek magára nép­köztársaságunk társadalmi rendjére a legjellemzőbbek, s így társadalmunkat a leg­közvetlenebbül befolyásol­ják, kiemelte a VII. fejezet­ből és az I. fejezetben bő­vebben — ebből a szemszög­ből nézve — fejtette ki. Végül, talán a legfonto­sabb továbbfejlesztésnek azt tekinthetjük, hogy a korábbi alkotmányos megfogalma­záshoz képest a módosított alkotmány erőteljesebben hangsúlyozta az állampolgá­rok és a társadalom egymás iránti felelősségének szüksé­gességét, tehát az állam, a társadalom kötelezettségeit az állam polgárával szem­ben (az állampolgárok al­kotmányos jogait) és az ál­lampolgárok kötelezettsége­it a szocialista társadalom­mal szemben (az állampol­gárok alkotmányos köteles­ségeit). Ezért mondta ki a VII. fejezet élén lévő 54. § (2.) bek., hogy „a Magyar Népköztársaságban az ál­lampolgári jogokat a szocia­lista társadalom érdekeivel összhangban kell gyakorolni; a jogok gyakorlása elválaszt­hatatlan az állampolgári kötelességek teljesítésétől". Az alkotmánynak ez a rendelkezése — amely ilyen formában a korábbi szöveg­ben nem szerepelt — a tár­sadalom, az állam, és pol­gárai egymás iránti felelős­ségét, közös céljait, együtt­működésének szükségszerű­ségét fejezi ki. Nyilvánvaló hogy a szocialista állam al­kotmányában olyan jogoka* biztosít polgárainak, ame­lyek lehetővé teszik boldo­gulásukat, életszínvonaluk, kulturális, tudományos isme­reteik bővítését, emelését, személyiségük további kifej­lesztését, tehát az egyén szo­cialista célkitűzéseinek el­érését. Azonban a társada­lom egészének is nyernie kell azzal, hogy az egyén, az ál­lampolgár élete gazdago- ! dik. Már a korábbi alkotmá­nyos szerkezetben is az alap­törvény élén helyezkedett e' a munkáról szóló szakasz. Ez a szöveg — kis változta­tással - szerepel a módosí­tott alkotmány 14. §-óban. Mivel a munka mind a tár­sadalom, mind az egyes ál­lampolgárok számára alap­vető jelentőségű, az alkot­mányszöveg két oldalról kö­zelíti meg ezt a kérdést. Szocialista társadalomról lé­vén szó, nálunk magának a társadalmi rendnek az alapja a munka. Másrész­ről a munka lehetőségépek biztosítása a szocialista tár­sadalomban az állampolgá­rok tisztességes, emberi éle­tének az alapja is. Ezért mondja ki a 14. és az 55. §, hogy államunk biztosítja az állampolgároknak a munká­hoz való jogát (hogy ezen az úton hozzájussanak a szükséges javakhoz). A 14. § azonban arról sem feled­kezik meg, hogy társadal­munk egésze sem lehet meg polgárainak szorgalmas munkája nélkül. Ezért min­den munkaképes polgárnak kötelessége is egyúttal, hogy dolgozzék, s ezzel segítse államunkat céljainak eléré­sére. Az alkotmány 18. §-a töb­bek között a tudományos munka, a művészet szerve­zését és támogatását, segí­tését írja elő állami szerve­ink részére. Nagyon fontos azonban, hogy mind a tu­dományos dolgozók, mind a művészek számára egy-egy jelzővel kötelezettségeket ál­lapít meg, mondván, hogy a Magyar Népköztársaság „a társadalom fejlődését előmozdító tudományos mun­kát” és „a haladást szolgáló művészetet" segíti. A támo­gatás, segítés nyújtotta jo­gok mellett tehát kötelezi a tudósokat és művészeket, hogy harcoljanak a társada­lom fejlődéséért, a haladá­sért. Mindez azonban nem korlátozza a 60. §-ban kü­lön is kiemelt tudományos és művészeti alkotó tevékeny­ség szabadságát. A z alkotmány másik he­lyén, az 59. §-ban szól a művelődéshez való jogról. Mivel a szocia­lista társadalom fejlődését csak művelt állampolgárok­kal lehet biztosítani, egy vo­natkozásban az alkotmány művelődési kötelezettséget is kimond: az általános iskolai képzés kötelező voltát. Ha­sonlóképpen egészíti ki egy­mást a jog és kötelesség a 61. §-ban, ahol egyrészt az állampolgárok törvény előtti egyenlőségét rögzíti, más­részt kötelezi az állampol­gárokat arra, hogy maguk se részesítsék hátrányban polgártársaikat nemük, fele­kezetűk, vagy nemzetiségük alapján. Végezetül hadd említsem a teljesen új 68. §-ban rög­zített jogok és kötelességek egységét. Az alkotmány itt először az állampolgárok­nak arról a jogáról beszél, hogy részt vehetnek a köz­ügyek intézésében. Másik ol­dalról azonban úgy is meg­közelíti a közügyek intézésé­ben való részvételt, hogy o közmegbízatások lelkiismere­tes teljesítését kötelességük­ké teszi. A közéletben való részvétel nemcsak a részt vevő „dicsőségét" jelenti, hanem a társadalommal, a többi állampolgárral szem­beni elkötelezettségét is Ezért jog és kötelesség egy­úttal a közéleti tevékenység, a közügyek intézése. A jogok és kötelességek együttes jelentkezése, mond hatni párhuzamossága a módosított alkotmány egyik legjellemzőbb vonása. f A \ k *

Next

/
Thumbnails
Contents