Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-03 / 129. szám
6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1972. június 3. A bútort is elvittük volna... Egyszer loptam gyufát. Nem is loptam, véletlenül bentmaradt a kosárban, s később jöttem rá, hogy nem fizettem ki. Ügy éreztem magam akkor, mint Raszkolnyikov, napokig nem mertem bemenni abba az önkiszolgálóba. Fűszerüzlet vplt. Azóta — mert bizony régen történt — elterjedt az önkiszolgáló rendszer más profilú üzleteknél is. Szupermarketek, ABC áruházak épültek, az áru ömlesztve kínálja magát a vevőknek. No meg a tolvajoknak. * A csúszós banánhéjnak egy viszonylag kisméretű papiros bizonyult, amely ez év március 4-én érkezett az I. kerületi tiszti őrsre. Ebben arról tájékoztatták a rendőrséget, hogy bolti tolvajt lepleztek le a ledinai ABC áruházban. A szűkszavú írásmű nem sejtette azt a Baranyában példa nélkül álló méretű lopás- sorozatot, amelyhez négyen szövetkeztek, amelynek kapcsán két orgazda bukott le, amely fényt derített egy nagyszabású üzemi lopásra is, és amelynek következtében csaknem százezer forintnyi áru került az üzletek hiánylistájára. * A rendőrség fürge volt. Azonnal házkutatást tartottak Töt- tösi Jánosné lakásán — őt érték tetten az áruházban — s a | PÓDJUM | ZENEAKADÉMIA. Június ha- todikán Budapesten, a Zene- akadémián ad hangversenyt Breitner Tamás karmester és Marczis Demeter operaénekes. (Képünk: Breitner Tamás) NA.PSUGÁR. Dörömböző Géza és zenekara a nyári idény- ' ben nem a pécsi Elefánt vendéglőben, hanem a harkányi Napsugárban játszik. kutatás eredményes volt. Tizenhét sorszám jelzi a jegyzőkönyvben hogy mi mindent találtak, amiről Töttösiné nem nagyon tudott számot adni. Tizenöt fésülködő kendőt, (Ledinán is ezt dugta el, ezt a tételt vették észre) kombinékat, evőeszközöket. A házkutatást végző rendőrök természetesen érdeklődtek egyéb iránt is. A áruházban Töttösiné nem egyedül volt, s hamarosan kiderült, hogy notórius tolvajról van szó, és nem is egyről, hanem háromról. Elhangzottak a nevek: Patkó Istvánná, Tatai Józsefné, s a ; rendőrök azonnal az említettek . lakására siettek. Patkónénál csaknem száz tétel szerepel a házkutatási jegyzőkönyvön. Két sűrűn gépelt oldalon sorolják fel, hogy milyen [ eredménye volt a kutatásnak? Porfümszappanok, Camus Na- l poleon konyak, Courvoisier, White Label whisky, French- brandy — ezek természetesen bontatlan üvegek voltak, de üres üvegeket is találtak, amikben Gordon gin, Cointreau, Courvoisier konyak volt valaha. Ügylátszik, szerették a finomat, eszükbe sem jutott asztali fehéret lopni. De Patkóné vonzódott a tartós használati cikkek felé is. Találtak a „reper- i toárban" elektromos vízmelegítőt, partvisfejet, kávéőrlő készüléket. szovjet ébresztőórát, ■ automata vasalót és - meglepődhettek a nyomozók — három darab vadonatúj kuktafazék-szelepet. Kuktafazekat nem, A ruhatár is szépen kiegészült: fekete melltartók, műszálas pulóverek, ágynemű- garnitúrák kerültek elő. Tatai Józsefnénól is megtartották a házkutatást, ott sem jártak hiába. Italok, több zacskó Veda ételízesítő, szépnyelű angol kések, evőeszköz-készletek kerültek jegyzőkönyvbe. De előkerült még más is. Patkóné — akit nem találtak azonnal — megpróbált „letét- I be” helyezni ismerősénél egy fekete táskát. Uramfia: több ; négyzetméter finom sertésvelúr- bőr került ki a táskából. Hogy honnan? Hamar megvolt a válasz. Töttösiné a Pécsi Bőrgyárban dolgozott. Loptak Budapesten, csaknem ötven alkalommal, s Pécsett szinte valamennyi önkiszolgáló boltban, butikban. Loptak ezt, azt, mindent, ami a kezük ügyébe került. Patkóné most tizenkettedszer áll az igazságszolgáltatás elé. Elmeszakértői vizsgálatot is kért maga ellen, I azt állította, hogy kleptomá- I niás, kényszercselekvések hatosa ellen nem tud védekezni. De szó sincsen kleptomániá- ról. Profi, * Töttösinét még aznap, március 4-én, Patkónét és Tatainét pedig másnap vették őrizetr be. Később mégegy tettestárs is fogdába került: Hrustinszki Sándor, aki eleinte tagadta, a j szembesítéskor viszont bevallót- | ta, hogy néhány alkalommal együtt volt velük a „szerzési ] körúton”. 1970 nyarától a lebukás ! pillanatáig a boltokat foszto- j gatták — az ellopott áru értéke megha'adja a százezer fo- rintot. Megtekintettem a búrűe- i leket: egy szoba tele van száj- ! réval. Porcelán nipptől kaucsuk- babáig minden megtalálható itt. Boltot nyithatnék belőle. Töttösiné vallomása pedig azt rögzíti, hoay a Bőrayórból mint- ; egy százhúsz tábla velúrbőrt lopott ki. * Patkódéról valamelyikük ezt mondta vallomásában: „... nagyon szép asszony, tetszik a férfiaknak . . .” Felkísérték a j fogdából, szerettem volna beszélni vele. I Meglepődtem. Sápadt, sima- ! hajú, karikósszemű valaki jött be a vizsqálati osztály szobájába, egyáltalán nem volt szép. Ügylótszik, a fogda nem hasz- j nál a nőknek. Meglehetősen egykedvű volt, j később viccelt is. Megkérdez- I tem tőle, miért loptak? — Csórók voltunk. Rá voltunk j kényszerülve . .. És minden gátlás nélkül szid- j ja a rendszert. • — Van még szegényebb ember is, mégsem lop — kockáztatom meg. Nem győzöm meg, nevet. ' — Egy doboz cigarettáért kaptam harminc napot hatvanháromban — mondja. — Harmóniáért. Most a másik miatt | ültem egy évet. Ez év februárjában szabadult. A kleptomániáról ezt mondja: — Úgy védekezik az ember, | ahogy tud. Nem? — Tizenket'edszer áll majd : a bíróság elé, mit gondol, j mennyit kap? Eltűnődik. — Hát, tíz év kinéz. Még beszélgetünk eay keveset, az az érzésem, hogy -nem veszi komolyan, ami vele történt. Nevetve búcsúzik: — Tudja, kezdtük kávén, cigarettán, de istenbizony mondom magának, most már ha a bútort el lehetett volna lopni, j azt is elvittük volna . . . Kampis Péter ' Remekül illeszkedik a város főterének összképébe a szigetvári új szálloda, étterem. Fotó: Erb János Bajok a tanulással — irány a határ? „MeggoiidoiatiaBQl cselekedtem“ Arcát időnként tenyerébe te- j meti, nagyokat sóhajt, látszik j rajta a bánkódás. Fiatalkorú | fiú ö. László, de máris össze- í ütközésbe került a törvénnyel. Pécsett az első gimnáziumot 3,4 átlaggal végezte, most a mása- í dik osztályba járt, félévi átlaga 3,2 volt. — Jobb is lehetett volna, de nem tanultam rendszeresen - j mondja. — Kémiából különösen j rosszul álltam. Meg oztán a i kollégiumban is ... Szülei egy kisközségben lak- j nak, édesapja és édesanyja is segédmunkás. Ügy gondolták, hogy a fiú végezze el a gimnáziumot. Sikerült a kollégiumba elhelyezniök. — Mi akarsz lenni? — Még nem tudom, majd kialakul . . . Hat napig nem volt iskola- ; ban, csavargott Pécsett. Egy éj- | szaka nem aludt a kollégiumban. — Az állomáson töltöttem az éjszakát . . . — Miért nem mentél iskolába? — Ügy éreztem, hogy nem tudom a leckét és várhatóan felelnem kellett volna. Nem ké- ! szültem, féltem a feleléstől . . . Sajnos nem először történt, hogy az éjszakát a kollégiumon kívül töltötte. — Már szóltak is; a legutóbbi ; eset miatt lehet, hogy kiraknak a kollégiumból. Szóval össze- ! jöttek a dolgok . .. Havonta kapott 100 forint j zsebpénzt. — A pénz elég volt, mert nem hiányzott semmim. Kosztom, lakásom, ruhám minden megvolt . . . Szabad időmben a Pécsi tóra jártam kajakedzések- re . .. Hosszan néz maga elé. I — De nagy marhaságot csináltam ... — mondja halkan. Mi is történt? Félelem a feleléstől, a kollégiumi dolgok - hirtelen elhatározta. hogy disszidál. A határőrség talált ró az egyik személyvagon rejtett részében, amikor a határnál átvizsgálták a szerelvényt. — Hova akartál menni? — Jugoszláviába, aztán onnan Olaszországba. — Barátaid, ismerőseid közül I tudott valaki a szándékodiól? — Egyik barátom igen . . . — És mit mondott? — Azt, hogy hülyeség, amit j tenni akarok. De én másnap ! már indultam is. Most már tu- I dom, hogy nagyon meggondolatlanul cselekedtem. Táskájába tett néhány fehérneműt, három pár zoknit, aztán irány a határ. — Most kezdek gondolkodni a dolgon . . . Nyelveket nem tudok, szakmám nincs . . . — Olaszországról mit tudsz? — Nem sokat. — Miért éppen Olaszországba akartál menni? — Az igazság az, hogy gondoltam, talán segédmunkásnak felvesznek .., Kis idő múlva halkan maqa elé mormogja: — Igaz, segédmunkás itthon is lehettem volna ... Szülei is segédmunkások. Mint mondja szép, három szobás családi házban laknak. — Ügy tudom, hogy édesapám pár napja bent járt a kollégiumban, keresett, de nem talált. Azt üzente, hogy vett autót... — Bántottak a szüleid, ha a bizonyítvány nem volt a várakozásnak megfelelő? — Nem bántottak soha. — Mi a szándékod a jövőben? — Folytani akarom a tanulmányaimat... Belátom, hogy meggondolatlan voltom... * Közeleg a tanítás vége. Egy- j néhány fiatal ebben az időben úgy véli — évente visszatérő i „nyári bűncselekmény" ez —, ; hogy a rossz bizonyítvány miatti I szidás elől disszidálni igyekszik. „Meggondolatlanul cselekedtem” — mondja ö. László. így igaz. De most már vállalnia kell a következményeket. G. F. Ez nem a képzelet szüleménye, hanem tudomány: a történelem és a nyelvészet megállapítása. A dolog a középkorban kezdődött, amikor a franciáknál kialakult a cheval (sövál) == „ló” szó. Aki pedig rajta ült, az SZERZŐDNEK A LÁNYOK. Bán Róbert új filmet rendez Szerződnek a lányok címmel, amelyben Pásztor Erzsi és La- bacz Borbála is szerepet kopott. SIKONDA. A nyári idényben ü sikondai önkiszolgáló étté- i remben is lesz zenekar. A pécsi Rózsakertben pedig ismét Zsoldos lenó zenekara játszik. Rendezik a józsef-forrást A Sikondai Éjjeli Szanatórium pártszervezetének kezdeményezésére, a Sikondai Intéző Bizottság és a Komlói Tanács Műszaki Osztálya elhatározta, hogy o szanatóriumtól keletre levő József-forrást felújítják, rendezik környezetét és egy 500 méteres erdei sétány építésével megközelithetőbbé teszik a kirándulók számára. A forrás és környéke egyelőre kevesek által ismert, kellemes hangulatú része Sikondának. A sétány megépítése után a strand melletti parkolóhely közelében tájékoztató tábla igazítja majd útba a látogatókat. f( 0 ni o (y t a I a n r ° V a * GELKA-LEGENDA Mindenkinek van gépe. Gépkorszakban élünk. Nekünk is van rádiónk. Jellemes, komoly rádió volt, nem is volt vele semmi baj tizenkét évig. Akkor elkezdett furcsán viselkedni. Egy ideig rendesen szólt, majd úgy, mintha kriptából jönne ki a hang. Az elején segített az, hogy hátba vertük. Később ez sem használt. Akkor új módszert eszeltünk ki; a huliámváltót csavargattak jobb- ra-balra. Erre meggondolta magát és szépen szólt. Nem sokáig. Később már csak akkor szólt, ha a villany- kapcsolót löl-alá csavartuk. Mikor ez sem segített, újítottam ismét. Háromszor fölkapcsoltam a készüléket,, majd kicsit oda- zöcsköltem az asztalhoz. Mikor elhallgatott, újra megismételtem. Az utolsó előtti fázis az volt, mikor csak egyféle hangon szólt, mintha gégerákja lett volna. Ekkor akcióba léptem. Amit lehetett, kibontottam. Utána hoztam a porszívót. Amikor ugyanis csak úgy könnyelműen | belelújtam, egy marék por a I I képembe ugrott. Ekkor fordul- \ tam a porszívóhoz. Utána sze- i j reltem. Hogy mit csináltam, senki ne faggasson. Nem titok, de nem tudom. Porszívtam, smirgliztem, j kicsavartam, rázogattam. Nagyon lelkiismeretes munkát végeztem. Két csavar maradt az összeszerelés végén, de nem okozott semmi zavart. A rádió szólt. Erősen, kellemesen, mint újkorában. Miután learattam az összes dicsőséget, meghalt. Körülbelül két óra múlva. Az egyetlen hang, amit ki lehetet; : belőle csikarni, a sipolás volt. ! Mély, magas, vékony, erős hangon, de sípolt. Ekkor került egy olyan kontárhoz, aki nem volt szakember, de ezermester. Belenézett, csa- , vart néhányat, nyekergette és azt mondta, jöjjek vissza két hét múlva. Én lealkudtam egy hétre. Az ára?- Hetven-nyolcvan forint. Egy hét múlva kési lett- Ai i ára 200 forint. Kellett hozzá két olyan kis izé, amit nem lehetett előre látni. Élt három hónapot. Akkor újra javítottam, de egyetlen pillanatra sem szólalt meg, pedig tudtam, hogy tetszhalott a disznó. Elvittem újra ugyanahhoz. Belenézett, ütötte, verte és megkérdezte: — Nem nyúlt bele?! Könnyű dolga volt. Ehhez nem kellett jóstehetség. Mindenki mindenbe belenyúl. Miért lettem volna én kivétel? Az eredmény 170 forint és szólt. Hat hónapig. Akkor újra sípolt. Ugyanoda már nem került vissza. Hitem összeomlott és ajánlottak egy jobbat. Sipolás, tekergetés, kis izékkel vacakoltak és végül kijelentették: — Két hét és 100 forint. Nem Így lett. — Egy hét és 200 forint. Viszont szólt. Három hónapig. Ismét javítottam. De j itt már sötét sejtelmeim voltak. ( Ugyanis nem sípolt se előtte, se utána. Ezután vittem el a GELKÁ- hoz. Itt bele sem néztek. Hagyjam itt és jöjjek vissza. Visszajöttem. Mibe kerül? — Négyszáz forint. Lehet, hoay valamivel kevesebb, de valószínűleg több. Erre összeült a családi tanács. Új rádió? Nincs pénz! Javítsuk? Négyszáz forint! Egy heti lelki vajúdás. Akkor visszamentem.- Tessék javitani! És amikor kész lett, odaadták a számlát. Százhetven forint. Még bocsánatot is kértek, hogy nem kell négyszázat fizetni, de tévedtek, valamilyen izé jó volt benne, jóllehet nem úgy látszott. Eddig volt, igaz volt. Hogy miért mégis legenda a cime. Tudja a fene, valahogy legen- daszerü. Pedig igaz. Szőllősy Kálmán lett a chevalier (söváMé), azaz lovas, lovag. Két szomszédos nép nyelve i.s hasonló elnevezéseket alkotott: az olaszoknál a cavallo és cavallero, a spanyoloknál pedig v hasonló szavakkal jelölték a ló illetve a lovas fogalmát. Azokban az évszázadokban olyan varázsa volt a lovag fogalmának, hogy megmaradt még akkor is, amikor a ló már kisebb szerepet játszott a csatában, és más fegyvernemek vették át a szerepét. így történt, hogy — bár a németben eredetileg (Pferd jelentette a lovat Ritter pedig a lovast, — később ók is átvették módosított formában a szomszédok szavait és Kavalier-nek nevezték a lovagot. Innen már csak egy ugrás hiányzott, hogy a képzeletbeli Ráró átrepüPön hazánkba is, hátán a gavallérra'. Ezt az utóbbi figurát már inkább a aáláns bőkezűség meg a nőhódítás képessége jellemezte, amint Mikszáth és Krúdy egyes műveiben is találkozunk vele. S most, hogyan tovább? Valóban „kifáradt már a lovas és a ló?” Igaz, hogy Don Quijote formális, tartalmát vesztett lovagiasságán már évszázadok óta derülnek az olvasók, viszont a Cavalleria rusticana (Parasztbecsület) a fogalomnak új, népi formában vaió megjelenésére mutat. És nálunk, van-e utóda Toldi Miklósnak vagy a Kolozsvári-testvérek lovag-szobrainak? A farmer-nadrág „romantikáját” és a hosszú haj meg a szakáll külső jelenségeit (még ha a trubaduros gitár járul is hozzá) kissé merész dologiak tűnik azonosítani a középkori elképzelésekkel, bármilyen „óllatian” festenek is. De ha az anyag nem vész el, akkor talán az eszmények is csak átalakulnék És így a jó értelemben vett lovagi erények: o gyengék, elnyomottak segítése, védelme, felemelése változott formában mai társadalmunk erkölcsi-politikai feladatai közé tartozik, Bán Valér Lóból lett gavallér
