Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-25 / 148. szám

irrn?*! M WIJ Yl ^tralDáS^föibrmt APH MAGYAR SZÓ A szárnyashajók szülőföldje A Vörös Szormovó nevű hajó­gyárat Gorkijban ma el sem le­het képzelni a szárnyashajók, a Meteorok, Rakéták, Kométák nélkül... De épp ily lehetetlen a szárnyas flottilláról beszélni e hajók atyjának, a Lenin-díjas Rosztyiszlav Alekszejev nevének említése nélkül. Nem ok nélkül nevezik ezeket a hajókat ma­guk a szormovóiak Alekszejev flottájának, Rosztyiszlav Alekszejev vala­ha lakatos volt. Elvégezte az es­ti iskolát, majd beiratkozott az egyetemre. A harmadévben vá­lasztotta diplomamunkája té­májául a víz alatti szárnyakra támaszkodó hajókat. Ami azt illeti, a témaválasztás hatásos volt. Kitört a háború és a Vörös Szormovó, ahol a fiatal mérnök dolgozott, hajók helyett olyas­mit gyártott, amit a front meg követelt: T-34-eseket. A mű­szaki ellenőrzési osztály műve­zetőjének, Rosztyiszlav Aleksze- jevnek nem maradt más hátra, mint félretenni modelljét a mű­hely legmélyebb szögletébe, várva a háború befejezését De még jó két évvel a győ zelem előtt egyszer csak magó hoz hívatta a gyár főkonstruktő­re, Vlagyimir Karpov és kere­ken megkérdezte: elkezdhet­né-e a munkát ama különös hajón. 1943 telén, amikor a fronton számontartottak minden katonát, a hátországban pedig minden munkáskezet, a gyár pártbizottsága Alekszejev mér­nöknek lehetőséget adott, hogy Ismét dédelgetett tervén dol­gozzék. Hogy eszméjét valóra vált­hassa, nem kevés időre volt még szüksége Alekszejevnek: a víziközlekedésben forradalmat jelentő Rakéta szárnyashajó el­ső szériája 1957-ben készült el a Vörös Szormovó gyárban. Ma pedig ezek a szárnyashajók rendszeresen közlekednek több mint 35 000 kilométernyi vona­lon, 150 utasszállító járaton. Es bennük immár nemcsak egyet­len kezdeményező, hanem a ta­nítványok és követők egész so­rának mérnöki elgondolásai is testet öltöttek. Bár a szovjet szárnyashajók önmaguk kitűnő reklámjai, a tervezők nem szűnnek meg tö­kéletesítésükön dolgozni. Ot évvel ezelőtt, 47 éves korában Rosztyiszlav Alekszejev érdeklő­dése új terület felé fordult Ezekben az években — néhány különböző típusú repülőgép ve­zetését tanulta meg! Kérdezhet­nénk, minek ez egy hajóterve­zőnek?- Arra törekszünk, hogy még o Rakétánál és a Meteornál is gyorsabb hajókat építsünk. Vál­lalhatom-e a felelősséget a le­endő utasokért, ha magam nem vagyok meggyőződve a gyors­hajók teljes megbízhatóságá­ról? Persze, elméletileg elkép­zelhetem, amit a pilótának a repülőgép kabinjában kell ta­pasztalnia, de ez annak az ér­zésnek csak az árnyéka lenne, nem maga az érzés . .. A gorkiji központi kikötő partjától szivaralakú hajó vá­lik el. Ez a Viharmadár nevű gázturbinás hajó; 150 utas be­fogadására képes és különle­ges hajtóművel rendelkezik. A szokásos hajómotorokat ugyan­is nagyteljesítményű repülőgép­turbinákra cserélték fel és a hajócsavarok helyett is más megoldást alkalmaztak. És íme, alighogy a hajtómű téljes erő­vel — 5400 lóerővel - kezdett dolgozói, a Viharmadár sebes­sége már elérte az óránkénti 102 kilométert! A „Viharmadár" szárnyashajó, amelynek átlagsebessége eléri a 95 kilométert óránként — Azt hiszem a Vihafmadár számára ez még nem a felső határ — mondja V. Poluektov, a hajó kapitánya és egyben ok­tatótiszt. És az ő véleményének súlya van, mert ó adta ki a „menetlevelet” a szormovóiak valamennyi szárnyashajója szá­mára. A szárnyashajók tökéletesíté­se terén még nem kevés megol­dandó probléma vár a szormo- vóiakra. A nagy víztárolókon, amelyeken olykon valóságos tengeri viharok dúlnak, a fo­lyami hajóknak nincs mindig könnyű dolguk. Ezért a hajó­szárnyaknak olyan új szerkezeti megoldást találtak, ami jelenté­keny mértékben javítja a hajók tengerjáró képességét. A szov­jet szárnyashajók konstrukciója egyébként — sok külföldi szár­nyashajókétól eltérőleg — nem tesz különleges kikötőt szüksé­gessé. Most mór megvan a tel­jesen reális lehetőség gyorsjá­ratú folyam-tengerjáró utasszál­lítók közlekedtetésére. A tervezők egyik legközeleb­bi feladatuknak a nagyteljesít­ményű tengerjáró szárnyashajók építését tartják. A 250 utasra méretezett Ciklon nevű dízel- motoros hajó tervein már dol­goznak a konstruktőrök. — Foglalkozásom szerint piló­ta vagyok - mondja Min Szem- jonov, a nemrég vízrebocsátott Szormovics nevű szárnyashajó kapitánya. — Amikor a pilóta­fülkét a parancsnoki híddal cseréltem föl, eleinte elégedet­len voltam a sebességgel. Ami­óta ezt a légpárnás hajót, a Szormovicsot vízre bocsátottuk, ismét azt érzem, amit repülés közben éreztem ... A kapitány a kormánykerék­hez ült. Felzúgtak a motorok.- Most a zátonynak megyünk — mondja nyugodtan Szemjo- nov. A hajó egyszerűen tudomást sem véve a zátonyról, elrepült fölötte, könnyed fordulatot tett és egyenesen a .parton ereszke­dett le. Az ilyen hajónak nincs szüksége kikötőre. Amint láthatjuk tehát, nem volt véletlen, hogy Rosztyiszlav Alekszejev már öt éve új terület felé fordult és megtanulta a re­pülőgépek vezetését. A szormo­vóiak ugyanis mindennapos fel­adatuknak tartják a XXIV. párt- kongresszus határozatainak megvalósítását. Ezért elhatároz­ták, hogy már ebben az ötéves tervben olyan hajókat hoznak létre, amelyek megbirkóznak a nemrégen még csak repülőgé­pek által elérhetőnek vélt se­bességgel is. Egy dollárból száz dollár Köln belvárosában a rend­őrök leállítottak egy Alfa Ro­meo típusú gépkocsit. Vezetője, Rudolf Walterscheidt, minden ellenkezés nélkül megadta ma­gát. A rendőrök a kocsiban egy revolvert és három bőröndöt ta­láltak, mind a három tele volt vadonatúj, még festékszaaú ötvendollárosokkal, összesen három és félmillió dollár „ér­tékben”. . Egy órával később a rendőr­ség elfogta a hamisító három cinkosát. Méa ugyanezen a napon a rendőrök behatoltok egy városkörnyéki villába, amelyben egy modern nyomda­gépen a bankjegyeket nyomtat­ták. A villa pincéjében megtalál­ták a hamisított pénz nagy ré­szét: ötvendöllárosok, részben még felvágatlan ívekben, ösz- szesen hat .és félmillió dollár. . A nyomozás során,, amelyben száz rendőr és nyomozó vett részt, leleplezték az egyik leg­nagyobb NSZK-beli pénzhami­sítást. Ez az eset is arra mutat, hogy a hamisítók az utóbbi idő­ben inkább dollárt gyártanak és nem nyugatnémet márkát, mint korábban. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a nyugatnémet álla­mi pénznyomdának ‘ nincsenek „privát” konkurrensei. 1970 de­rekán például Düsseldorfban lelepleztek egy hattagú bandát, amely ötverimárkásokat nyomta­tott 2,5 millió márka „értékben”, s tizenhat országban értékesí­tette őket. A márkahamisítás azonban elég bonyolult művelet, amióta az NSZK pénznyomdájóban több színt és bonyolultabb víz- jegyet, valamint úgynevezett biztonsági jeleket használnak. A dollárhamisítóknak sokkal könnyebb a dolguk, ezzel ma­gyarázható, hogy olyan gyak­ran bukkannak fel újabb és újabb dollárhamisító bandák. A pénzhamisító álma azon­ban sohasem válik valóra, nem lesz belőle gazdag ember. Rendszerint rövid időn belül rá­jönnek a hamisításra, és lelep­lezik a nyomdát is. A fent em­lített kölni esetben a rendőrség már előre értesült Walterscheidt tervéről, hogy hamis ötvendol- lárosokaT hoz forgalomba, de nem akarták letartóztatni, míg ki nem derítik, kik a cinkosai. Csak amikor Walterscheidt ve­vőt talált a hamis bankókra (hetven pfeniget kapott volna dolláronként), akkor léptek köz­be. INTERPRESS Rabka — a gyermekváros A három folyó völgyében, rendkívül szép környezetben fekvő Rabka igen jól ismert üdülőhely Lengyélország hatá­rain túl is a gyermekek részé­re kivételesen kedvező klímájá­ról, melynek fő fizikai jellem­zői a sok napsütés, csekély na­pi hőmérsékletváltozás és kis mennyiségű csapadék. A sűrűn erdősített terület, mely körülve­szi a várost, óvja az üdülőhe­lyet a hideg, elsodró széltől s a kivételesen tiszta levegő át van itatva jóddal. A rabkai éghajlati viszonyok különösen kedveznek a gyer­mekek légcsőbetegségei gyó­gyításánál. Rabka egyik legna­gyobb gyógyintézete, a W. Pet- rowski Sziléziai Gyermek Reha­bilitációs Gyógyhely. Eredetileg tüdószanatóriumnak épült, de jelenleg megváltoztatta specia litását. Ugyanis a tuberkulózis megszűnt létezni, mint társa­dalmi probléma, viszont az új körülmények új betegségeket hoztak magukkal, melyek ritkán léptek .fel ezelőtt. A Sziléziai Rehabilitációs Intézetben 1965 óta nincs gümőkóros gyermek. Az ő helyüket elfoglalták azok a kis páciensek, akik az úgy­nevezett hátgerinc oldal-ferdü­lésben (skolioza) -, különféle A gyógyhely modem beren­dezésekkel es korszerű orvosi készülékekkel van felszerelve. Ezenkívül tornatermek, fürdő- medencék, műtőterem, számos segédberendezés, belélegző ké­szülékek és ásvónyfürdő-kádak állnak rendelkezésre. Nos és persze iskola is van, ami lehe­tővé teszi a hosszabb kórházi ápolást igénylő tanuló ifjúság folyamatos, zökkenésmentes ok­tatását. Gondoltak arra is, hogy a tartós kezelés alatt álló gyer­mekeknek szórakozás és kelle­mes időtöltés is biztosítva le­gyen. így például tánctanfolya­mokat szerveznek, ami egyéb­ként komoly szerepet tölt be a gyógyítási eljárásoknál. Az igen szép parkban kötélpálya (füg­gővasút) és bábszínház is mű* ködilí. A gyógyüdülő további kiépí­tése folytatódik. Rövidesen be­fejeződik az iskola építése tor­nateremmel és úszómedencé­vel. Ezenkívül kutató műtermek is létesülnek és tudományos munkaegyüttest szerveznek a hátgerinc-ferdülés (skolioza) kór vizsgálata céljából. A Sziléziai Gyermek Rehabi­litációs Intézet egyike Rabka három nagy ayóovlétesítményé- nek. A másik kettő Gyermek alergikus betegségben és a fel­ső légzőutak megbetegedésé­ben szenvednek. A gyógyinté­zetben jelenleg sok skoliozában szenvedő gyermek részére van hely, továbbá 100 hely áll ren­delkezésre az alergikus és szá­mos ágy van biztosítva az idült légzőcső-zavarokban, bronchi- tisben, hörghurutban vagy man­dulagyulladásban szenvedő, va­lamint súlyos tüdőgyulladás utáni rehabilitációs kezelést igénylő gyermekek részére. BUD APR ESS Von llgen tábornok elrablása Tüdőbaj Gyógyintézet és ot Uzdrowisko (üdülőhely) Állami Vállalat,-melynek nyolc szana­tóriuma van. Rabka egyedülálló és az ilyen típusú intézetek között a legnagyobb gyógyhely egész Európában. A felnőttek nagy­méretű egészségvédelmi és az idegenforgalmi fejlesztés elle­nére, Rabkán a gyermekgyó­gyászatnak lesz továbbra is el söbbsége, ami tartóssá teszi a lengyel gyermekek gyógyfővá- rosának sajátos jellegzetessé­gét. |V A SÁRNAPI melléklet m „A hftferfsta megszállókkal vívott harcban szerzett kima­gasló érdemekért” magas szov­jet kitüntetést kapott Miecrys- law Stefanski lengyel állam­polgár, aki a háború alatt részt vett von llgen tábornok­nak, a rownoi német büntető­osztag parancsnokának elrablá­sában. Ezt a sikeres akciót Medvegyev partizánosztaga szervezte meg. — 1943. október 15-én ka­tonai autó érkezett rownói há­zam elé — mondja Mieczyslcw Stefanski. — A gépkocsiból két német egyenruhás férfi lépett ki. Nyikolaj Kuznyecov (fedő­nevén Gracrow) és Paul Siebert. £n is Wehrmacht-tisztí egyen­ruhát öltöttem. Az akcióban német egyenruhában még két partizán vett részt: Nikolaj Strutynski gépkocsivezető és Jan Kaminski. A németektől kölcsönzött au­tón indultunk von llgen tábor­nokhoz. A tábornoknak egy Lídia Lisowska nevű, csinos özvegyasszony volt a házvezető­nője. Megbeszéltük vele, hogy az adott napon az egyik ablak függönyének félrehúzósóval jel­zi, iha von llgen tábornok otthon tartózkodik. — Amikor a villához érkez­tünk, minden ablaka be volt függönyözve. Tovóbbhajtottunk, mojd egy idő múlva újra visz- szatértünk, de ugyanez a kép fogadott bennünket Egyetlen függöny sem volt félrehúzva. Értesüléseink szerint azonban a tábornoknak már otthon kellett lennie. Kuznyecov úgy döntött, hogy akciónkat a függöny-jel nélkül is megkezdjük. A kapu­hoz léptünk, a tábornok iránt érdeklődtünk. Az őr csak akkor értette meg, miről van szó, amikor oldalához szegeztük pisztolyunkat és ráparancsol tunk, hogy jöjjön be velünk a villába. Ott lefegyvereztűk a másik őrt is. Vón llgent azon­ban nem találtuk. Jó ideig vá­rakoztunk és már aggódtunk, hogy a kapunál észreveszik az „őrségváltást”. — Mit tegyünk? Végülis az őr adta az ötletet. Elmondta, hogy erőszakkal sorozták be a német hadseregbe és már rég­óta azon töpreng, hogy átszö­kik o partizánokhoz. Javasolta, hogy visszaáll őrnek a kapuba, mintha misem történt volna, az­tán később velünk jön az er­dőbe. Némi tanakodás után elfogadtuk javaslatát, de min­den eshetőségre felkészülve, csak töltetlen puskát adtunk neki. — A tábornok csakhamar hazaérkezett Mit sem sejtve be­lépett a szobába, ahol Lisowska forró öleléssel fogadta. Mi csak erre vártunk. Von llgen any- nyira meglepődött, hogy még csak meg sem kísérelte a vé­dekezést. összekötöztük a csuk­lóját és betömtük a száját Mindez szokatlanul könnyen ment, nagyobb ellenállásra számítottunk. Ezekután össze­szedtük a villában lévő irato­kat, majd pedig az íróasztalon otthagytuk az őr búcsúlevelét a következő szöveggel: „Megun­tam a kenyereteket, elmegyek a partizánokhoz, magammal viszem a tábornokot is”. A villa előtt a tábornok va­lahogyan elszakította a csukló­jára tekert kötelet. Kitépte szá­jából a rongyot és segítségért kezdett kiáltozni. Alig bírtuk lefogni. Kiáltozását meghal­lották. Mire a tábornokot visz- szatusikoltok » kocsiba, már Jónéhány német körülfogott bennünket. A tábornok betörte a gépkocsi egyik ablakát. így aztán a német negyed kellős közepéről, a csapdából csak a hidegvér szabadított ki ben­nünket. A németül kitűnően beszélő Kuznyecov közölte az összeverődőitekkel, hogy egy tábornoki egyenruhába öltözött banditát fogtunk el. Az oda­jött három német tisztet iga zoltatta és a rangidőset szem­tanúként beültette az autóba. Útközben megálltunk a laká­som előtt, bementem, a felesé­gem bekötözte a kezemet, amit a tábornok, amikor a száját betömtem, megharapott. Ké­sőbb gondosabban összekötöz­tük foglyainkat, berakodtunk a kocsiba és továbbhajtottunk. A városon kívül német egészség- ügyi autó állta utunkat, de ezt sikerült kikerülnünk, vállalva azt a kockázatot, hogy esetleg karambolozunk. Foglyunkat el­vittük egy közeli tanyára, ahol már vártak ránk a partizán csoport tagjai. A tábornok elnyerte megér­demelt büntetését azokért a kegyetlenségekért, amelyeket osztagával a békés lakosság ellen elkövetett Oázisok a salétromos sivatagban A Chile északi részén lévő salétromos sivatag a világ egyik legszárazabb és növényzetben legszegényebb térsége. A chi­lei kormány határozata értelmé­ben itt most zöld oázisokat lé­tesítenek. Az év folyamán 60 000 hektár területen fognak tuma- rugó-csemetéket telepíteni, — a tumarugó olyan fajta, amelynek magassága sok esetben több tíz méter. A tudósok meggyőző­dése szerint a tumarugó-ligetek kedvezően fogják befolyásolni a sivatag kiimáját. Három év­századdal korábban, mielőtt a spanyolok behatoltak volna Dél-Amerikába, Chile területé­nek nagyrészét tumarugó fák borították. Azóta az erdőket ki­irtották és a tumarugóval be­ültetett terület 21 millió hektár­ral csökkent. Annak érdekében, hogy a fiatal fák gyorsabban gyökeret eresszenek a talajban, a cse­metéket — a gyökér legalsó ré­szének kivételével — műanyag­ba fogják csomagolni. A tumarugónak az a sajátos­sága, hogy állandóan hullatia leveleit és az olajbogyóhoz ha­sonló termését. A levél is, a termés is kitűnő juhtakarmány. Az oázisok telepítésével rész­ben meg fogják oldani az ál­lattenyésztés problémáját is Chile északi részében. i

Next

/
Thumbnails
Contents