Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-23 / 146. szám
im, Jűnfuí 23, DUNANTÜLI NAPLÖ Tanácskozik az országgyűlés Péter János felszólalása (Folytatás az 1. oldalról.) I ban, a közlekedés és a lakossági szolgáltatás területén, A mezőgazdasági áruértékesítés növekedésével együtt érvényesült az a — már korábban i is ható — irányzat, hogy a pa- ] rasztság reáljövedelmének emelkedése a munkásokét valame- j lyest meghaladta. A IV. ötéves j tervben egészében azonban ! valóraváltjuk az eredeti célt, | hogy e két osztály jövedelmi j helyzete azonos mértékben javuljon. A nemtermelő ágazatokban [ több jelentős központi bérintézkedést hajtottunk végre. Több mint 22 000 orvos és gyógyszerész bérét 20 százalékkal emeltük. 10 000 bölcsődei gondozónő és védőnő 15 százalékos, mintegy 50 000 egészségügyi középkáder pedig 5—10 százalékos béremelést kapott. Mintegy 110 000 pedagógus bére átlagosan 20 százalékkal, a nem pedagógus munkakörben foglalkoztatott, több mint 50 ezer dolgozó fizetése átlagosan 10 százalékkal növekedett. Bér-, emelés történt a népművelési intézményeknél is. A lakosság számszerűen cse- j kély, de társadalmi hatását te- ; kintve nem jelentéktelen részé- [ nek jövedelmei magántevékenységből származnak. E jövedelmek adókötelesek, mindenekelőtt azért, hogy a többi keresőhöz hasonlóan e réteg jövedelmei is a társadalmi hasznossághoz igazodjanak és ne alakuljanak ki indokolatlan aránytalansáqok. Az idén a korábbinál hatékonyabb adórendszert alkalmazunk, amely erőteljesebben mérsékli a magas jövedelmeket, különösen azokat, amelyek nincsenek arányban a végzett munka társadalmi értékével. A spekulatív módon szerzett jövedelmek korlátozását példázza az a pénzügyi előírás, hogy az ingatlanok beszerzési és eladási árának értékkülönbözete után progresz- szív adót kell fizetni. Megerősítettük a tanácsi és minisztériumi ellenőrző apparátust. Körültekintő, rendszeres adóellenőrzéssel korlátozzuk a visszaélési lehetőségeket, a jövedelem eltitkolását. Adózási és költségvetési tapasztalatok alapján elmondhatom, hogy országunkban többségben vannak a becsületes dolgozók, az olyan patrióták, akik fizikai vagy szellemi társadalmi munkával támogatják községük, városuk felvirágoztatását, pedagógusok, akik segítik a tehetséges fiatalok továbbtanulását vagy javaslatokat tesznek az oktatási rendszer korszerűsítésére, egészségügyiek, akik munkaidő után idős, beteg embereket látogatnak. Nem szabad megfeledkeznünk róluk, mert önzetlen munkájuk nélkül e költségvetés-tel- j jesítési beszámoló eredményei is sokkal szerényebbek lenné- j nek. A kormány az 1971. évben j tovább folytatta annak a törek- j vésnek az érvényesítését, amely- j nek célja egyfelől a munkából j származó jövedelmeknek a tel- I jesítmény alapján történő differenciálása, másfelől a családi jövedelmek kereső-eltartott arány miatti különbségeinek ki- egyenlítése. Szélesítettük zj gyermekek eltartásához nyújtott támogatást és az öregek társadalmi ellátását. A 3—6 éves gyermekek 59 százalékának van ma helye óvodákban. Ennek ellenére csaknem 30 000 felvételi kérel- | met nem sikerül teljesíteni. Ha ezt az igényt az idén akarnánk kielégíteni, az mintegy 1,8 milliárd forint beruházást tenne j szükségessé. Ilyen összeget csak j folyamatosan és szoros társadalmi összefogással lehet előteremteni. 1971-ben 41 000 gyermeket helyezhettünk el bölcső- , dében, személyenkint 12 000 forint állami költséggel. A gyermekgondozási segély ; igénybevételével 180 000 anya | nevelte otthon kisgyermekét, erre kereken 1,3 milliárd forin- j tot fizettünk ki. A családtámo gatás rendszerét tovább kíván- I juk fejleszteni. Az egészségügy és oktatás j területén tovább bővítettük az intézmények hálózatát, emeltük j ezek szakmai színvonalát. Az idén hozott egészségügyi törvény alapján állampolgári joggá fogjuk emelni az egész- I ségügyi ellátást. A közelmúltban az állami oktatási rendszert vizsgálva, többek között arra a megállapításra jutottunk, hogy anyagi eszközeinkkel mindinkább az oktatás’ tartalmi részének erősödését kell segíteni. A lakosság jövedelme az áruellátás oldaláról megalapozott volt, biztosítottuk a fogyasztói piac egyensúlyát. A kereskedelem folyó áron számolva 9 százalékkal több árut adott el, a növekedés változatlan áron mérve is meghaladta a 7 százalékot. Az elmúlt évben a tervezett 71 000 helyett 75 000 lakás épült. A IV. ötéves terv nagy feladatai miatt javítani kell a lakásépítést és gazdálkodást a központi és a tanácsi szerveknél és vállalatoknál egyaránt. Az állami költségvetés vállalja a hatósági árváltozások fedezetét, nem nyújt forrást minden költségnövekedésre. Éppen ezért, a tervben előírt mutatókat — épületszint, alapterület, felszereltség, szanálás — szigorúan be kell tartani, az eltérés veszélyeztetheti az előirányzott lakások megépítését. összhangban a lakásigények emelkedésével, rohamosan bővíteni kell a kommunális szolgáltatások körét, és ebben az elmúlt években nem lebecsülendő eredményeket értünk el. A lakosság életkörülményeit nagymértékben a tanácsok alakítják. Nagyobb az önállóságuk, ami az' új tanácstörvény egyik pillére. A tanácsi gazdálkodás 1971. évi tapasztalatai alapjában kedvezőek. Helyesebb arány alakult ki a központi és tanácsi pénzalapok között. Az új bevételi rendszer megyei szinten megfelelően szolgálta a kívánt célokat, az egyes területek ellátása közötti színvonalkülönbségek mérséklését. A tanácsok nagyobb zökkenők nélkül finanszírozták intézményeiket. Gondokat okozott azonban, hogy a városi, községi tanácsok jelentős, részénél a vállalatoktól és szövetkezetektől származó bevételek a vártnál nagyobb mértékben tértek el az előirányzatoktól, ez szükségessé teszi a megyén belüli elosztás rendszerének tökéletesítését és rugalmasan működő tartalék- rendszernek az alkalmazását. Az árváltozások természetesen a tanácsi költségvetést is érintették, az ellátási színvonal fenntartása a bevételeknél is erőfeszítéseket követelt. Tudjuk, hogy a gazdasági önállóság nem egyszerűen hatáskör kérdése, hanem megfelelő pénzügyi forrást is igényel és ezt jövendő szabályozási terveinknél erőnkhöz mérten szem előtt fogjuk tartani. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A gazdasági elemzéseknek mindig egyik kulcskérdése, hogyan ítélhetjük meg a vizsgált időszak fejlesztési, beruházási tevékenységét? Az elmúlt évet — a korábbi időszakhoz hasonlóan — nagyarányú fejlesztés jellemezte. Bővültek ipari és építőipari kapacitásaink, javult a mezőgazdasági nagyüzemek technikai felszereltsége, üzembehelyeztük a TVK Polietiléngyárát, a Gagarin Hőerőmű újabb 200 mW-os egységét. Termelni kezdett az alumínium széles- szalaghengermű Székesfehérvárott, és az évi 2500 lakás kapacitású házgyár Debrecenben. Több mint 65 000 szarvas- marha és 250 ezer sertésférőhelyet létesítettünk. A beruházások eredményeként nemzeti vagyonunk több mint 5 százalékkal emelkedett. 1971-ben a beruházások csaknem kétszer olyan gyorsan növekedtek, mint a nemzeti jövedelem termelése. A beruházási kifizetés 100 milliárd forint volt, a tervezettnél 11 milliárd forinttal több. A beruházás területén még nem enyhült a feszültség és a befejezetlen beruházások állománya az év végén az esztendő beruházási értékének 80 százaléka volt. összesen 47 nagy- beruházásnak kellett volna ta valy elkészülnie. Ezek közül harmincat átadtak, de tizenhétnél bizonyos befejező munkálatok még hátra vannak; ebben benne vannak a korábbi évekről áthúzódó beruházások is. 1 i ! A többinél csak részleges üzembehelyezés történt. Ezek a beruházások a tervezettnél átlagosan több mint két évvel később valósultak meg. A Gazdasági Bizottság legutóbbi ülésén megállapította, hogy néhány építőipari vállalaton kívül a Magyar Hajó- és Darugyár, a VERTESZ, a Láng Gépgyár, a Ganz-MÁVAG többször késedelmesen teljesítette a nagy- beruházásokkal kapcsolatban vállalt kötelezettségeit, berendezések, műszerek vagy auto- matikák szállítását és szerelését. A helyzetet már évközben részletesen elemeztük és a népgazdaság idei tervében azt a célt határoztuk el, hogy a szocialista szektor beruházásai a tavalyi szintet csak kismértékben haladják meg. Ezt olyan módon kívánjuk elérni, hogy módosítottuk a vállalati jövedelemszabályozás rendszerét: a nyereségből kisebb a beruházásokra felhasználható rész. A folyó esztendő öt hónapjának tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy az idei beruházási színvonal a tervnek megfelelően alakulhat, ha mind a központi szervek, mind a vállalatok megértik és végrehajtják a hatályos intézkedéseket. Ebben az esetben számíthat új beruházásaink termelésére a népgazdaság, jövedelmeire pedig a vállalatok és az államháztartás. Tisztelt Elvtársak! Napjainkban a munkamegosztás, a szakosítás mindinkább nemzetközi méreteket ölt, következésképp külgazdasági kapcsolataink alakulása fejlődésünk nélkülözhetetlen alkotóeleme. Nemzetközi gazdasági kapcsolataink legfőbb kifejezési formája a külkereskedelmi forgalom alakulása. 1971-ről szólva, annak megítélése különösen bonyolult. A kivitelre és a behozatalra hatott a tőkés világpiac dekonjunktúrája, az 1970-es kedvezőtlen mezőgazdasági év miatt elmaradt export. Éreztette hatását a tőkés világ pénzügyi válsága. 1971 utolsó hónapjaiban csökkent a külkereskedelem egyensúlyhiánya, és ez az irányzat 1972- ben is folytatódik. Mindez nemcsak a teendőkre hívja fel a figyelmet, hanem arra is, hogy egy-egy rö- videbb időszak kedvező, vagy éppenséggel kedvezőtlen jelenségéből nem szabad túlzott következtetéseket levonni. A népgazdaság fejlesztése, a munkamegosztás előnyeinek kihasználása szempontjából meghatározó számunkra együttműködésünk a KGST-országok- kal, ezen belül is legfontosabb partnerünkkel, a Szovjetunióval. Kapcsolataink szilárd alapokon és hosszúlejáratú megállapodásokon nyugszanak. Ezt kívánjuk továbbfejleszteni az előttünk álló 15 éves időszakra. Hozzákezdtünk a szocialista integráció komplex programjának megvalósításához. Ez azt is jelenti, hogy az együttműködésben még nagyobb szerepet kapnak a távlati gazdaságfejlesztési kérdések. A KGST- ben elsősorban a több országot érintő új beruházási célok összehangolása fokozódott. Folytatódik az egyesített energiarendszer továbbfejlesztése, épül a Barátság—2. kő- olajvezeték, Különösen sikeresen fejlődik a qyártásszakosí- tás és a termelési kooperáció az autóbusz, a személy- és tehergépkocsigyártás, a számítástechnika és a vegyipar egyes területein. Műszaki-tudományos, kulturális egyezményeket kötöttünk több európai és Európán kívüli országgal. Bővül a tudományos-műszaki együttműködés, bár ez még nem mondható kielégítőnek. örvendetesen bővül a fejlődő országokkal az áruforgalmunk, különösen jelentős partnereink India. Egyiptom, Irak és Irán. A tőkés világgal — közöttük az Európai Gazdasági Közösség egyes országaival — fenntartott kapcsolatainkat is fejleszteni kívánjuk. A munkamegosztással elérhető előnyökről szerzett tapasztalatok az elmúlt évek során kedvezőek voltak. Jónéhány mező- gazdasági, élelmiszeripari termékünk külpiaci értékesítési lehetősége kedvező. Tartósan exportképesnek ítélhető ezen belül különösen a vágómarha és a marhahús. A kormányszervek hosszabb ideje foglalkoznak a szarvasmarhatartás feltételeit javító intézkedések kidolgozásával. Az anyagi érdekeltség eszközeivel kívánjuk elérni, hogy a mezőgazdasági termelés oldaláról belföldön színvonalas tej- és tejtermékellátást lehessen nyújtani, marhahús-expo'- tunk pedig növekvő mértékben járuljon hozzá tőkés fizetési mérlegünk javításához. Őszintén meg kell mondanunk, hogy a jelenlegi helyzetben az államháztartás jelentősebb terhet vállalni nem tud, tehát a teendő intézkedéseink pénzügyi kihatását túlnyomó részt a mezőgazdasági ágazaton belüli átcsoportosítások útján kell ellensúlyozni. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! Gazdasági munkánk eredményeire a tervek, a közgazdasági szabályozók és a szubjektív momentumok egyaránt befolyással vannak. Ez utóbbiak, az emberi tényezők jelentősége nagyobb, mint azt gyakran feltételezik. Jogosult ezért, hogy röviden néhány olyan témát is érintsünk, amelyek a vállalati közgondolkodás probléma-körébe tartoznak manapság. Most, nemcsak elvileg, de gyakorlatilag is mindenkinek el kell fogadni, hogy tartóson nem oszthatunk el többet, mint amennyit megtermelünk. A gazdálkodás alapvető mércéje a fejlesztés területén a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök minél jobb kihasználása; követelmény ez a központi szerveknél, a tanácsoknál és a vállalatoknál egyaránt. A beruházási feszültségek enyhítésére irányuló intézkedéseinket félreértik, akik úgy gondolják, hogy azok lényege az ötéves beruházási terv leszállítása. Erről nincs szó, hiszen az ötéves tervben elhatározott célokat megvalósítjuk, a beruházásra előirányzott összeget végül is teljes egészében felhasználjuk, de érőink jobb összpontosításával. Gazdaságunk intenzív utakra való vezetésének feltétele a meglévő kapacitások jobb kihasználása. A vizsgálatok azt állapították meg, hogy a termelő kapacitások időbeni kihasználása az elmúlt években nem sokat javult. Sok területen ä modern, korszerű gépi berendezések kihasználása nem megfelelő. A teljes műszakokban is jelentős még a kapacitás tartalék. A többi szocialista országokhoz viszonyítva a vegyipar műszakszáma nálunk a legalacsonyabb. Jobb szervezéssel, rugalmasabb vállalati bérpolitikával nagyon sokat lehet javítani a helyzeten. Nem kedvező a kép az elhasználódott, korszerűtlen és amortizált állóeszközök selejtezése tekintetében sem. További üzemeltetésük a legtöbb esetben konzerválja az elmaradt technikát. A banknál ma is több olyan hiteligény van, amelyben magas építési hányad mellett szeretnének a vállalatok beruházni, miközben a meglévő csarnokokban 25—30 éves — szaknyelven szólva — „0-ra leírt” gépek álldogálnak kihasználatlanul. Célszerű tehát előnyben részesíteni azokat a megoldásokat, amelyek az adott kapacitások korszerűsítése, jobb kihasználása, a munka- szervezés javítása révén növelik az eszközhatékonyságot. Bátrabban lehet és kell selejtezni. Valamennyi vállalatunk és szövetkezetünk együttes érdeke a szerződéses kapcsolatok fejlesztése. Nagyobb előretar- tás legyen a szerződésekben, a szállítás ütemezésében is több előrelátás. A kereskedelemnek jobb piacismeret mellett több kockázatot kell vállalnia. Az állami intézmények és a tanácsok számára most az a legfőbb igazodási pont, hogy tevékenységüket az ötéves nép- gazdasági terv alapján folytas- , sák, mindennapi gazdálkodó- j sukat pedig saját, bevételeik I vagy a költségvetési támoga- j tásuk keretei között tartsák. I Gazdaságunk helyzete, fejlő- t dése — amint a beszámolóból j és a költségvetési adat- és ;n- j Formáció-tömegből is kitűnik — sokkal bonyolultabb, mintsem Azt a megbízást kaptam a kormánytól, hogy az ország háztartásának eredményeivel és hiányosságaival foglalkozó országgyűlési vita keretében beszámoljak a nemzetközi helyzet legújabb és legfontosabb eseményeiről, s ezekkel összefüggésben külpolitikai tevékenységünkről. Az alapvető megállapítás az, hogy az 1971. évi gazdálkodásunk is jól szolgálta az ország javát, s emellett a nemzetközi életre is kedvezően hatott — még hiányosságaival is. A nemzetközi viszonyok alakulása az elmúlt évben is biztosította a kedvező feltételeket. Az utóbbi időben ritkán be- j szélünk s a nemzetközi irodalom is ritkán ír arról, hogy változatlanul a termonukleáris háború | veszélye alatt élünk. Nagyon jelentősek ugyan azok a megállapodások, amelyek eddig létrejöttek; a részleges atomcsend, az atomsorompó, a tenger mélye és a világűr, a bakteriológiai fegyverek, s legújabban mindezeknél nagyobb jelentőséggel a stratégiai fegyverek és i a ballisztikus rakéták elhárítására alkalmas rakéták tekintetében —, de változatlanul érvényes ma is a kommunista és munkáspártok 1960-ban megfogalmazott programja: minden demokratikus és békeszerető erő fő feladata a termonukleáris háború veszélyének az elhárítása. Annak, hogy mostanában erről kevesebbet beszélünk, mint korábban, objektív oka van. A legutóbbi két évtized alatt a Szovjetunió úgy vált termonukleáris nagyhatalommá — a Szovjetunió népeinek nagy anyagi és szellemi áldozatai következtében —, hogy nem képzelhető el ma már olyan má- I sik atomhatalom, amelyik az el- | rettentő megtorlás kockázata ‘ nélkül bárhol támadásra vállalkozhatna. A magyar—szovjet kapcsolatokban ennek a ténynek is szerepe van. Bennünket a Szovjetunióhoz a barátság nagyon sokrétű szálai fűznek. Benne látjuk I az új emberi társadalom, a szocialista világ, az emberségesen emberi világ felvirágzásának gyökerét, az emberiség megszabadítását a modern barbárságtól, a fasizmustól, a gázkamracivilizációtól; a gyarmati sorból feltörő népek védelmezőjét a gyarmatosítók ellen, Magyarország létének megmentőjét a második világháború kataklizmáiból és az arra virradt zűrzavarból. Mindezek felett: a Szovjetunió nemzetközi szerepét abban is fel kell ismernünk, hogy a termonukleáris háborús veszély elhárításának legfőbb tényezője. Ezrét mi nemcsak a Szovjetunióhoz való viszonyulá- lásunkban tekintjük ezt a tényt lényeges motívumnak, hanem harmadik országok hozzánk való viszonyánál is figyelembe vesz- szük az ilyen országnak a Szovjetunióhoz való viszonyát. Ilyen összefüggésben értékeljük a legújabb szovjet—amerikai tárgyalásokat is. Ha a termonukleáris háború veszélyének elhárítása valóban a fő feladata ma minden jó- akaratú nemzetközi tényezőnek, akkor a szovjet—amerikai viszony javulása mindannyiunk közös érdeke. A moszkvai találkozó, az ott elfogadott megállapodások sorozata, a megállapodások felszíne alatt rejlő sok lehetőség kedvező hatása a ránk váró és általunk is formálandó események során csak akkor érvényesül, ha nem hagyjuk magunkat illúziókba esetten elkábulni, hanem kérlelhetetlen harcokat vívunk, részben kompromisszumok révén, új kedvező eredményei kivívásáért, az emberibb lét, c nemzetközi béke és biztonság javára, a harmadik világháború és ezzel a termonukleáris háború okainak és lehetőségeinek kiküszöbölésével. így tekintünk a moszkvai szovjet-amerikai tárgyalások várható következményeire a vietnami háborúval kapcsolatban is Nem sokkal a vietnami felszabadító erők új offenzívája élőt1 és nem sokkal Nixon elnök pekingi látogatásának bejelenté se utón járt az első magyai párt- és kormánydelegáció (mi niszterelnökünk vezetésével! Hanoiban. A delegáció a ma ga egészében és egyes tagjai ban azt a páratlan élmény hozta haza, amiben már-má politikai világnézettől függetle nül minden látogató kényteler osztozni — mert már legutóbl New York Times Hanoiba kül dött tudósítója is ezt bizonygat ja —, nevezetesen azt, hogy bár milyen hosszú ideig folytatja i szörnyű háborúját az Egyesül Államok Vietnam népe ellen nem tud győzelmet aratni i kénytelen lesz kivonulni. Péter János ezután részlete sen szólott az európai biztonsó gi értekezlet mielőbbi ösSzehí vásának jelentőségéről, a közel keleti helyzet rendezésének fon tosságáról, a német kérdés fej leményeiről — majd így fejeztt be előadását: A kormány népgazdasági te vékenysége a nemzetközi bék< és biztonság ügyét szolgáló tei veket valósított meg, s reálisai vette figyelembe tervei kialaki fásánál a nemzetközi erőviszo nyokat; eredményeivel hozzá i: járult a nemzetközi viszonyol kedvező alakulásához. A kormány arról biztosítja a; országgyűlést, hogy külpolitika tevékenységével minél kedve zőbb nemzetközi viszonyoka igyekszik biztosítani a szocializ must építő Magyar Népköztár sasóg számára. hogy nagyon röviden jellemez- [ hető lenne. Mégis, ha össze- j foglaló képet akarunk, néhány kérdésre világos választ kell adnunk. Hogyan ítéljük meg eredményeinket a tervek tükrében? Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy mind az alapvető gazdasági folyamatokat, mind a költségvetési gazdálkodást a terv- szerűség jellemezte, még akkor is, ha az elmúlt év nem volt mentes a gondoktól. Vajon miből fakadnak ezek a gondok, nehézségek? Elsősorban abból, hogy a gazdálkodás hatékonysága nem javult az elvárható ütemben; másodsorban pedig abból, hogy az elosztási folyamatban még nem sikerült szilárdan ellenállni az erőforrásainkat meghaladó igények nyomásának. Abból, hogy ezekről nyíltan beszélünk, senki sem vonhat le téves következtetést, hiszen gondjainkat megosztjuk, hibáinkkal szembenézünk, és határozott intézkedéseket hozunk azok megszüntetésére. Bízhatunk-e intézkedéseink sikerében, várhatjuk-e gondjaink enyhülését? Ügy vélem, igen, bízhatunk, ha a gazdasági élet minden területén, a vállalatoknál, a szövetkezeteknél, az intézményeknél, o tanácsoknál es a központi szerveknél egyaránt lendületesen és kövelkezete-en valóra is váltjuk azokat. Kormányzati munkánknak — gazdasági téren - most ez a legfőbb törekvése és ehhez kérer mindannyiuk támogatását. Kérem a Tisztelt Országgyű lést, hogy ezekkel a gondola tokkal kiegészítve fogadja el a 1971. évi állami költségveté végrehajtásáról szóló jelentési és hagyja jóvá a beterjesztői törvényjavaslatot. Faluvégi Lajos pénzügymi niszter beszéde után Ollári Is1 ván, a terv- és költségvetési b! zottság előadója emelkedői szólásra, majd beszéde végé szünet következett. Szünet utá Neiszböck Rezsőné volt az els felszólaló, utána Géczi János é dr. Lukács János képviselő fej tette ki véleményét. Ezután ebédszünet követke zett. A szünet után Péter Jáno külügyminiszter felszólalásába részletesen elemezte a magyc külpolitika és a költségveté összefüggéseit, majd Dömötc János, Rujsz Lászlóné, dr. Bog nár József, Vadkerti Miklósra dr. Marton Zoltán, Széles 1st ván, Kállai Árpádné és Mag Miklós képviselők mondták e véleményüket, javaslatukat i vitában. Ezt követően az elnöklő Ji Beresztóczy Miklós az ország gyűlés csütörtöki ülését bérc késztette. A képviselők mc pénteken délelőtt 10 órakor a 1971-es állami költségvetc végrehajtásának megvitatásé val folytatják munkájukat.
