Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-21 / 144. szám

6 DUNANTOLI NAPLÓ 1?72. június 21. Különleges hobby HORQÄSZAT Sír vers­és temetőtörténet-gyűjtés Otven év eredménye: tizenötezer sírvers Egy budapesti férfi ötven éve sirverseket gyűjt. Egy szó mint száz — ritka, különleges hobby. Sokféle gyűjtőszenvedélyről tu­dunk. Bélyeget, szalvétát, ké­pes levelezőlapot, gyufacimkét, lepkét, érméket, régi kardokat és egyéb sok minden mást gyűjtenek emberek hasznos, ön­szórakoztató céllal. De miféle értelme lehet a sírfelirat gyűj­tésnek? Károsy Pál, ő a sírvers gyűj­tő, fél évszázada nem csinál mást szabadidejében, mint jár­ja a temetőket és eddig tizen­ötezer sírverset gyűjtött, ami évente ötszáz, havonta pedig negyvennél több. Legfrissebb munkájának címe: „Budapesti temetők sírversei”. Ez hatezer vers és hat kötetbe sorolta. Mindegyik sírversnél feltüntette, hogy kinek a halála alkalmából írták, és ha tudta, felkutatta, ki c szerzője. Az első kötet legelső sírverse Vitkovics Mihály (1778—1829) hamvai felett olvasható, aki maga írta: „Vitkovics a veze­téknevem, a koma mondta Mi­hálynak: Szült Eger, éitetett Pest; a porom itt feküszik”. Kis­faludy Károly (1778-1830) sír­emlékéről is idézi a verset, me­lyet Vörösmarty Mihály írt ke­gyelettel: „Kisfaludyt ne keresd e keskeny sírban ó honfi / S a rövid élet után holtnak örök.e ne véld. / Itt csak elomlandó tetemeit jelelték ki barátai / fenn van időt múló szelleme műveiben". Megyeri Károlynak (1798—1842), a híres komikus­nak is Vörösmarty írta sírverset: „Melly nevetés ez alant? Mi öröm van a síri világban? / A komor árnyak közt Megyeri szelleme jár." Következzék gróf Batthyány Lajos (1807-1849), az első magyar miniszterelnök em­lékművének felirata: „Nagy küz­dés volt egész élete / Sokak által félre értve / Oh, de oly szent volt halála, / Életét meg­magyarázta" — verselte Tóth Kálmán költő. Arany János is írt sírkőre verset: „A nagyatyát, szerető nagyatyát vidítani jöt­tem / Könnyetek a fiúért szűn­jön omolni szülék / Még örö­mére alig hogy kezdtem játsza­ni térden / Most kebelén nyug­szom, hiv munkája megszűnt" — írta 1857-ben egy ügyvéd fiá­nak, a három évet élt Knócz Lacinak halálára, az apa felké­résére. Mi értelme van e gyenge ver­sikék összegyűjtésének? Még akkor is, ha egyiket, másikat hí­res költők írták. Ugyanis az életről, halálról nem program­versekben vallottak költőink. Az alkalmi rímfaragóknak pedig c halál alkalma sem volt elég oh­hoz, hogy színvonalasabb ver­seket írjanak. Hát akkor? Irodalmi értékről aligha be­szélhetünk. Dokumentum értek­ről már inkább. Gondoljunk ar­ra, hogy a régészek egy-egy cserépdarabból - legyen az művészi, vagy nem -, következ­tetéseket vonhatnak le, mások ugyanígy sírfeliratok elemzésé­ből. Hiszen számos értékes tör- ténelmi dokumentuma van az emberiségnek a régmúlt idők eseményeiről, a történelemben szerepet játszó személyek ne­véről, születésükről, halálukról. Igaz, e gyűjtésnek ma még csak helytörténeti haszna lehet, mert a XIX, század előtti temetőket megszüntették, ezért régebbről nincs sírfelirat gyűjtemény. Úgy látszik, nem volt szenvedélye senkinek sem az efféle gyűjtés. (Pécsett például a Budai te­mető sírköveit a Széchenyi tér átalakításakor használták fel. A Szigeti temető, mely a határ­őrség mostani laktanyájának te­rületén volt, ugyanebben az időszakban került végleges fel­számolásra.) Károsy Pál különleges gyűjtő­szenvedélyéről és törekvéséről ezt tartja: megtalálják munká­ját azok, akik majd az eltűnt, — ma még meglévő — temetők után kutatnak, bármi oknál fog­va. Hiszi, hogy gyűjteménye hasznos forrásmunkává válik. Tizennyolc éves korában kez­dett temetőkben járni. S mar a gimnáziumi önképzőkörben sírfeliratokról tartott előadást. Először történelmi nagyjaink iránti odaadó sz'eretetből kezd­te azok sírverseit feljegyezni. A költészetet mindig szerette; 1928-ban verseskötete is meg­jelent, amelyben hazafias és szerelmes verseit adta közre. Ismerősök, rokonok halála al­kalmából sírverseket is irt. A Magyarság-ban — amikor Hege­dűs Gyula szerkesztette — és a Magyar Nemzet-ben temetőkről jelentek meg cikkei. 1934-ben saját maga adta ki: „A Kere­pesi úti temető költészete” cí­mű kötetet, sírversekkel s a te­mető történetével. A kiadás 1500 pengőjébe került. Kétezer példány látott napvilágot - ál­lítólag még ma is keresik, néha. 1938-ban „A Kerepesi úti te­mető nagy halottá!” címen nyomtatta ki újabb kötetét a Székely kiadó háromezer pél­dányban. 1941-ben ismét saját kiadásában jelentette meg „A Kerepesi úti izraelita temető nagy halottai és költészete” cí­mű sírversgyűjteményét, ketezer példányban. A gyűjteményből jó! kövsthe- tő a korok változása, vele együtt a sírfeliratok változása is. Ami­kor 1925-ben báró Ullmann Adolf, a Magyar Általános Hi­telbank igazgatója meghalt., Rákosi Jenő így verselt: „Há­rom kincse: tapasztalat és jó­ság, s a tudás volt / És ideálja is úgy: munka, család, s a ha­za ' Gyászolják, emléke, hogy éljen, s áldva maradjon / Mű­vét kik látták, s benne szívet, s az eszét.” Ilyen is van, de másféle is, mert később még- inkább elszaporodtak a nem sírkövekre, hanem falvédőkre is aligha illő versek: „Azt üzenjük édes fiunk / Hogy egyszer majd találkozunk". Más. „Úgy szeret­telek, mint Nem földi lényt / Azért irigyelt meg / Tőlem az ég”. Ismét más. „Sport volt az életed, / Sportban érted végze­ted.” Meglepő sírfeliratok minden temetőben előfordulnak, így a pécsiben is. Egyik: „Joli. Min­dent elintéz". A morbidság pél­dája a következő, mely kéi egyedül maradt idős hölgy sír­emlékén olvasható: „Itt nyug­szunk mi Olvassák ti. Nyu- j godnátok ti Olvasnánk mi” , Károsy Pál nem azért gyűjt sírverseket, mert irodalmi érte­ket lát bennük. A legtöbbről el­ismeri, hogy selejt-versek. A ré­gebbiek művészi voltában in­kább hisz, mert akkor még elé­giák, ódák születtek a sírversek szerzőinek tollából. Ma már a jelmondatszerű rím jellemző. Nyolc év óta több ideje van a gyűjtésre. Tisztviselői munká ■ ja befejeződött — nyugdíjba ment. Amíg dolgozott, munko utón a temetőkbe sietett, szom­baton délután és vasárnap egész nap a sírok között töltőt- : te idejét, de még szabadságát is a néma világban. Télen a könyvtárakban kutatott. Mióta nyugdíjas, vidéki temetőkbe is elutazik. Éjjel indul, napközben gyűjt, este érkezik vissza. Sokat levelez: cédulákat helyez el sí­roknál, amelyeken kéri a hoz­zátartozókat, értesítsék, ha tud-! jók, kitől származik a sírfelirat. 1970-ben a Széchenyi Könyv­tár tízezer sírfeliratot vásárolt meg kézirattára számára Káro­sy Páltól. Most ötven kötetes munkára kötelezte magát: Bu­dapest összes temetőinek sír­feliratait — nemcsak a sírverse- ! két — összegyűjti, feldolgozza. Harmincöt kötettel már elké­szült. Szenvedélye tehát hangya- szorgalommal párosul. Hiszi, hogy fontos munkát végez. Tudja, hogy tért hódít az új te­metkezési forma, a halott el­égetése, porainak urnába he­lyezése — sírfelirat nélkül. Arra gondol, hogy nem élt hiába: az egyetlen ilyen gyűjtő Magyar- országon, akinek munkáját ta­nulmányozhatják majd azok, akik sírfeliratokra lesznek ki­váncsiak. (A „Budapest” című fővárosi folyóirat cikke nyomán.) Az autózás történetéből — tanulságokkal Riadalom a konflishoz szokott polgárság körében 1970-ben volt háromnegyed­százados jubileuma, hogy Ma­gyarországon megjelent az első magánautó. Egy Hatsek Béla nevű budapesti műszerész 1895- ben vásárolt egy Daimler-Benz típusú autót. A jármű abban az időben még, nem az autó nevet viselte, hanem ló nélküli kocsi­nak számított. Az emberek több­sége nem jósolt nagy jövőt a találmánynak. Az igazsághoz tartozik, hogy az új találmány csak Magyar- országon volt új, mert az it­teni megjelenése előtt tíz évvel 1885-ben a világ első motor­kocsija már megtette a próba­köröket gyárának udvarán. Benz kocsija — mintegy jelezve szá­mos kései utódjának szomorú sorsát — az első próbaúton összetört. A balsikerű próbaút azonban nem vette el az út­törők kedvét. Mig számosán az autó jövője felett vitatkoztak, Hatsek Béla vett magának egy kocsit, s ezzel megkezdődött a magyar auto­mobilizmus története. A derék műszerész rendkívül nagy anyag; áldozatot hozott az autózásért, bár nem sok öröme tellett bem­mé, mert a közönség veszedel­mes jószágnak bélyegezte ko­csiját. Hatsek sok szemrehá­nyást kapott, hogy felesége és családja életét is kockáztatja az, életveszélyes tákolmánnyal. Az egykorú tudósító szerint az autó „15 kilométeres rohanásá­nál csak veszettül lődöző hang­ja volt nagyobb, mellyel általá­nos riadalmat keltett a konflis­hoz szokott polgárság és a megvadult lótársadalom köré­ben". Hatsek később megpró­bálkozott egy autóbuszjárat indításával, de abba is bele­bukott. Erre leállította az autót, hagyta megrozsdásodni és le­vonta azt a ma sem cáfolt tanulságot, hogy szegény em­bernek nem való autó. Hazánk második kocsitulaj­donosának, Törley József pezs- gögyárosnak viszont bőven volt pénze. Még arra is futotta. hogy az ország első gépkocsi­vezetőjét, Kalmár Józsefet fizes­se. Törley példáját sorra kö­vették a nagypénzű emberek. 1910-ben 937 személyautó közlekedett Magyarország út­jain. Ezután valamelyest nö­vekedett a fejlődés üteme. Annyira, hogy 1914-ben már 2877-re emelkedett a gépkocsi- állomány. Később, az első és a második világháború okozta károk következtében hol emel­kedett, hol csökkent a gépko­csik száma: 1938-ban például 14 ezer magántulajdonban lé­vő személygépkocsit tartottak nyilván, ezzel szemben 1953- ban csak 1623-at. A nagy fel­lendülés 1957-ben kezdődött. 1966 végére már százezer au­tó szerepelt a nyilvántartásban. Különösen megnőtt a fejlődés üteme az utóbbi öt év alatt. Napjainkban több, mint 250 ezer magánautó vesz részt a hazai közlekedésben. Jelentős fordulatot ígér n Zsiguli, A jövőt illetően legna­gyobb szállítónk a Szovjetunió lesz. A tervek szerint hazánk­ban a negyedik ötéves terv vé­gére 120 ezer Zsiguli közleke­dik. A Szovjetunión kívül a töb­bi szocialista ország is fokozza a szeméiygépkocsigyártóst. Az egyenletes fejlődés különösen szép eredményeket ígér az NDK-ban, Csehszlovákiában és Lengyelországban. A Szovjet­unióval és a többi szocialista országgal kötött szerződássink értelmében 1975 végére 500 ezerre nő a személygépkocsik száma Magyarországon, Ez tehát a jövő. És még va­lami. Az ember, a saját élve­zetére, kényelmére megterem­tette a gépjárművet, sietteti annak szaporodását, más olda­lon viszont szorongva figyeli a motorizáció negatív hatásait. Az autók által okozott füst, zaj, és a balesetek okozta ártalmak közismertek. Nem lehet viszont megkerülni ezeket a problémá­kat, Különösen akkor nem, ha figyelembe vesszük azt a tényt. hogy az 1971-es esztendő meg- | teremtette Európa betegségei- ; nek legszomorúbb statisztikáját. j Kontinensünkön 1971-ben több, , mint 100 ezer ember esett ól- j dozatul a közúti közlekedésnek. | Európában ilyen nagy számú ! áldozatot még egyetlen járvány sem követelt a történelem so- j rán. S e járvány sem Magyar- ! országot, sem Baranyát nem kerülte el. A szomorú statisztika egyértelmű, komoly figylemez- tetés. Épp ezért az „Autó—motor” rovatban sorozatot kívánunk in­dítani a közúti közlekedésről. Feldolgozzuk a közúti közleke­dés legjellemzőbb baleseti problémáit, szólunk a balesetek okairól, a baleseteket okozó emberekről, mint szubjektív té­nyezőkről, illetve a közlekedési morálról, s az ugyancsak e té­makörbe is tartozó vezetés- technikai kérdésekről. 25-én Dózsa György születésé­nek 500. évfordulója emlékére 1 forint névértékű bélyeg jele­nik meg. Tudjunk különbséget tenni Horgászvizeinken akadnak horgászok, olyanok is, akik ugyan évek óta horgásznak, de nem tudnak (vagy nem akarnak) különbséget tenni egyes és ép­pen a leggyakrabban horogra kerülő halak között és elviszik a védett halfajok kisebb példá­nyait, összetévesztve azokat a hozzájuk némiképp hasonló nem védett halakkal. Ezért tartjuk szükségesnek, hogy hosszadal­mas, tudományos jellegű leírás helyett csak azokat a legjelleg­zetesebb formai eltéréseket kö­zöljük, amelyek mindenki szá­mára könnyen megjegyezhetek. Mivel horgászvizeinken a kis pontyot a széles kárásszal, balint a nyúldomolykóval tévesztik ösz- sze, a védett halak kárára, itt csupán az előbb említett hala­kat, azoknak iegjellegzetesebf ismertető jeleit írjuk le és mu­tatjuk be rajzokon. Ponty: szája narmoniKaszeruen kitolható, kihúzható. Felső ajkán kétoldalt egy-egy hosszabb és egy-egy rövidebb bajuszszála van. Széles kárász; a szája nem harmonikaszerű, mint a pontyé. Nincsenek bajuszszálai. Bálin (ragadozó) szája felsőállású. Oldalvonal lefelé öblősödtk. Farkúszója mélyebb öblözetű. Pikkelye apró. Nyúldomolykó. Szája alsóállású. Oldalvonala egyenes. Farkúszója enyhébb öblözetű. Pikkelye közepes nagyságú. HORGASZHIREK Dr. Galabár Tibort, a Bara­nya megyei Intéző Bizottság el­nökét a MOHOSZ 1972. május 21-i közgyűlésén az Országos Szövetség alelnökévé választot­ták. Ugyanakkor Palkó Sándor ny. megyei tanácselnököt, or­szággyűlési képviselőt és dr. Misefa Józsefet, a Siklós és vi­déke Horgászegyesület elnökét az Országos Szövetség vezető­ségébe választották. Ezúton is gratulálunk a megye horgászai­nak nevében horgásztársaink eddigi eredményes munkássá­guk megtisztelő országos elis­meréséhez. Jutalmul kapja 1973-ra az Orfűi- és a Pécsi-tóra szóló horgász területi engedélyt az a horgász, aki a Pécsi-tóból 20 kilogrammos vagy ennél súlyo­sabb harcsát fog ki, azt a hal­BÉLYEG/ Június 1-én az Évfordulók — események, 1972 bélyegsorozat keretében a XV. nemzetközi, ró­zsakiállítás alkalmából 1 forint névértékű bélyeget adott ki a magyar posta. 10-én pedig a 10 forint név­értékű Sapporótól Münchenig elnevezésű blokk jelent meg 295 000 fogazott példányban. 18-án G. Dimitrov születésének 90. évfordulójára 3 forintos bé­lyeg és 20-án került forgalom­ba Zombory Éva tervezésében a Belgica ’72 blokk, amely egy ismeretlen üvegfestő alkotását mutatja be. * A Magyar Bélyeggyűjtők Or szagos Szövetsége IX. küldött- gyűlésén választották meg a őrnek bemutatja és a szüksé­ges méreteket és pontos súlyt a halőrrel igazoltatja. Az 1972. június 30-c 24. órájáig tilos az 5 kilón aluli harcsák kifogása. A harcsa foqásával kapcsolat­ban felhívjuk horgásztársaink figyelmét arra a tényre, amit a szakkönyvek és szakfolyóiratok­ban leirt események is alátá­masztanak, hogy harcsára nem­csak éjjel, hanem a napnak bármely szakában eredménye­sen lehet horgászni. Idén is megrendezi az IB egyéni halfogó versenyét. A verseny színhelye Dunaszekcső, ideje július 2-án 9 óra. Nevez­ni a verseny napján fél kilencig a helyszínen is lehet. Augusztus 19-20-án kerül megrendezésre a hagyományos Herman Ottó emlékverseny a Pécsi-, illetve Herman Ottó ta­vaknál. szövetség új vezetőségét. A ve­zetőségben megnövekedett a vidékiek aránya. A MABéOSZ Dél-dunántúli Területi Bizottsá­ga körzetéből Baranya megye részéről Harmat János pedagó­gus lett az országos vezetőség tagja. A kongresszus eseménye volt, hogy a szövetségi célkitűzések megvalósítása érdekében leg­aktívabb és legeredményesebb munkát végzőket aranygyűrűvel ajándékozták meg. Ezt a jutal­mat kapta Szobó Kálmán, a dél-dunántúli filatelista mozga­lom egyik szervezője, a Pécs városi Bélyeggyűjtő Kör titkára. Itt említjük meg. hogy a Pécs városi Bélyeggyűjtő Kör június 25-én, vasárnap délelőtt 10 óra­kor, József u. 15. sz. alatti he­lyiségében tartja II. negyedévi taggyűlését. I

Next

/
Thumbnails
Contents