Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-20 / 143. szám

1972. Junius 20. DUNÁNTÚLI NAPLÓ A belső tartalékok mozgósítása, fokozott gépesítés, tervszerű képzés és foglalkoztatás Munkaer^gazdálkodóiunk feladatai Az SZMT elnöksége és a Bara­nya megyei Tanács a közelmúlt­ban tárgyalta a munkaerőgazdál­kodás helyzetét, a szakmunkás- képzés, a szakmunkásképzésről széló 1969. évi VI. törvény vég­rehajtásának tapasztalatait. Cik­künk ennek nyomán készült. Az új gazdaságirányítás be­vezetésekor jelentős női mun­kaerő-felesleg volt Pécsett, Komlón, Mohácson és Sziget­váron. Ez több mint tízezer asz- szonyt és lányt jelentett. Ezt a tekintélyes létszámot valóság­gal felszívták o vállalatok — tíz év alatt Baranyában 15 691 fő­vel nőtt a keresők száma — egészében helyes volt, mert bő­vítette a termelést, a foglalkoz­tatottságot és jelentős nyere­ségnövekedéssel járt. Az érem másik oldala, hogy a szüksé­gesnél kevesebb munkás került a népgazdaság legfontosabb ágazataiba, a vállalatok az át­lagbérszínvonal miatt valóság­ban felesleges munkaerőt is igyekeztek szerezni és megtar­tani, nyomában növekedett a kapun belüli munkanélküliség, o termelékenység növekedésé­nek üteme lassult. Csökken a szakmunkástanulók száma A munkoerótartalék gyors ki- j merülese után elburjánzott a munkaerőcsábítás és -vándor- : lás, ami jelenleg is tart, bár már csökkenő tendenciával. Bi- i zonyos cserélődésre szükség van a szakismeret fejlesztése, a technológia fejlődése, a lakó- j és munkahely közelsége, embe­rileg érthető munkahelycsere ' miatt. Ha a csere 10-12 száza- ' lékát érinti az aktív keresőknek, okkor azt természetesnek tekint­jük, jelenleg azonban ennél lé- nyegesen magasabb a munka­hely-változtatások száma - fő- | leg a szolgáltató ágazatokban. A demográfiai hullám 1968— 69-ben tetőzött, ami elősegítet­te a szakmunkásképzést és | utánpótlást. A csökkenés 1970— 71-ben kezdődött, 1971—72-ben az első évfolyamra 8ó0-nal ke­vesebb ipari tanulót vettek fel, mint amennyi az igény. 1972— 73-ra a helyzet még kedvezőt­lenebb, mert 5000 helyett, mint­egy 3144 fiatal jelentkezése várható. Tehát az ifjúság sorai­ból is erőteljesen csökken az utánpótlás lehetősége, bár is­kolai végzettségük kezd kedve­zőbbé válni: több mint fele nyolc általánost végzett, közel negyven százalékuk érettségi­zett. Az általános iskolákban végzettek mintegy tíz százaléka nem jelentkezik továbbtanulás­ra sem a középiskolákba sem szakmunkástanulónak. Többsé­gük lány, akik évről évre meg­késve néznek szakma után. Ez bizonyos pótlódást jelent Pé­csett, Komlón és Mohácson már ezt is felismerték a vállalatok és mind nagyobb számban vesznek fel könnyebb fizikai munkára lányokat. A szakmunkásképzésben nem­csak a kevés jelentkező okoz problémát. A megyében lévő szakmunkásképző intézetek ve­zetői okkal kifogásolják a tár­gyi feltételek hiányát. Kirívó a kereskedelmi és vendéglátóipa­ri szakiskola helyezte. Ezeröt­száz tanuló vándorol a város különböző részeibe a bérelt tantermekbe. Az oktatás dél­után történik, a tanulók jelen­tős része vidéki és késő este ér haza. Igaz, az áldatlan állapot könnyítésére a Munkaügyi Mi­nisztérium keretéből a Belke­reskedelmi Minisztérium nyolc tanteremre és száz fős kollégi­um létesítésére 12 millió 300 ezer forintot biztosított, de ösz- szesen 28 millió forint kellene. Honnan? A többi szakmunkás­képző intézet oktatási munká­ját is nehezíti, hogy nehéz vég­rehajtani a közös tanterem- gazdálkodásról szóló rendeletet a délutáni oktatás miatt. A szakmunkásképzés vállalati íelr.dat is! A MDM 500. számú Szak­munkásképző Intézetben meg­vizsgálták miért maradnak ki a tanulók az iskolából. A vála­szok e szerint gyenge tanul­mányi eredmény, elidegenedés a szakmától, vállalati segítség hiánya a legjelentősebb ténye­ző. A vállalatok többsége nagy­részt az Intézetek feladatának tekinti a szakmunkásképzést, a végzőket aztán a több kereset ígéretével megszerzik. Közben nem segítik megfelelően a fia­talok szakmai tanulását, sőt egyes idősebb szakmunkások féltékenykednek, titkolják szak­mai tudásukat a fiatalok előtt. A vállalatok „maid szerzünk" álláspontjára jellemző, hogy vajmi kevés gondot fordítanak arra, hogy segéd- és betanított munkásaikat szakmunkássá ké­pezzék. A szakmunkásképző in­tézetek megyei ipozgatósáoa az 1971—72-es tanévben meg­indította a „D”, azaz a dolgo­zó tagozatos esti iskolát. Mind­össze négyen-öten jelentkeztek néhány szakmában. Az SZMT és a Megyei Tanács elé ter­jesztett jelentés megállapítja: „A vállalatoknak lényegesen többet kell tenniük annak érde­kében, hogy az ipari tanulók kedvező légkörben, jó közérzet mellett sajátítsák el szakmai, gyakorlati tudásukat... fejlesz­teni kell a vállalati tanműhe­lyeket, a vállalati csoportos munkahelyeket a szociális léte­sítményekkel együtt”. Ez egy­öntetű véleménye az SZMT el- j nökséaének és a Baranya me­gyei Tanácsnak csakúgy, mint j az, hogy a jövőben csak azok a vállalatok iskolázhatnak be fiatalokat, amelyek a törvény­ben előírt feltételeket teljesítik. Mi várható 1975-jg? Baranya lakossága 1975-ig | mintegy 12 ezer fővel nő. Ennek j 76 százaléka természetes sza- j I porodásból, 24 százaléka be- j vándorlásból várható. Tehát a növekedés csak kisebbik része kész munkaerő. Ha minden le­hetőséget összevetünk, okkor Baranyában mintegy 2000 fővel kevesebb dolgozó lesz, mint I szükséges lenne. 1975-ig a ter­melőszövetkezetekben mintegy tíz százalékkal csökken a mun­káslétszám, a nyugdíjazások miatt, melyet a fokozottabb gé­pesítés pótolhat. Munkaerőhiányra hivatkozni még nem mindenütt indokolt. A belső tartalékok még sokat rej­tenek, de távlatban a munka­erőhiányt csak fokozott gépesí­téssel, a termelékenység növe­lésével, a rendelkezésre álló munkaerő kiképzésével, ésszerű foglalkoztatottságával lehet biz­tosítani. Megkezdték a jégkárok kifizetését Tíz jégveres pusztított eddig ebben az esztendőben Baranyá­ban. Számottevő kárt a május 14-i és a május 19-i okozott. 44 termelőszövetkezet 23 239 hektárról, 4 állami gazdaság 7473 hektárról jelentett jégkárt. A legnagyobb kiterjedésű és in­tenzitású a mohácsi és a pécsi járásban volt a jégkár. A leg­utóbbi, június 10-1 jégverést ki­véve a károkat felmérte az Állami Biztosító és megállapí­totta, illetve megkezdte a jég­károk kifizetését. Az Állami Biztosító kárszak­értőinek megállapításai szerint a bejelentett területből 12 701 hektáron keletkezett térítés alá eső kár, azonban a végleges kárszázalékot csak az egyes nö­vények betakarítása előtt lehet megállapítani. Jelenleg az őszi árpa, a repce és egyes gyümöl­csösök kárrendezése folyik és a közeljövőben sor kerül a korai búzák kárainak véglegesítésére Napirenden: a zsldseyte-akontas „totális’ gépesítése Új feladatok o nemesítők előtt A lakosság és a konzervipar ellátásában döntő szerepet ját­szó különféle zöldségfélék meny- nyiségi hozama az utóbbi há­rom évben jelentősen csökkent. A visszaesést az is érzékelteti, hogy ez idő alatt a termőterület 128 ezer hektárról 105 ezer hek­tárra esett vissza. A szakemberek a kívánatos termésmennyiség növekedést el­sősorban a jelenlegi termésát­lagok növelésével szándékoznak I megvalósítani. Ennek azonban a minőségi követelmények ma­ximális kielégítésével kell tör­ténnie, mégpedig úgy, hogy ez­zel egyidejűleg a termelési költ- j ségek is csökkenjenek. — A korszerű nagyüzemi tér- ; melés során idáig a palánta­nevelési, ültetési és ápolási munkák gépesítése volt a leg- i fontosabb feladat — mondja j Mészöly Gyula, a Magyar Tu Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat KERTVÁROS BÜFÉ BÉLYEGZŐJE NEM MÁJUS, HANEM JUNIUS 3-TŐL ÉRVÉNYTELEN, Újabb 25 tsz kérte felvételét a BARAKYATERMÉK-be Az ember jobban megdol­gozta a begyet, mint az ördög, falán hetven esztendeje, hogy mélyebben belevágta csáká­nyát — 12 milliónyi tonna követ fejtett ki azóta. Harkány felől jövet azt is hihetnénk, hogy fe- lét-harmadát már lehasították. Pedig hát. . . Hossza 3300, szé­lessége 1200, magassága 442 méter. Talán 300 métert haladt előre a bánya, nagyrészt az utolsó 10 esztendőben. Évente 700 ezer tonna követ j bányásznak itt, nagyobb bánya j csak egy, hasonló talán öt le- | hét az országban. Igaz, egyet- | len robbantásra negyven-ötven­ezer tonna kő omlik le a bánya j falából, a robbantc-lyukakban : ugyanennyi kiló robbanóanyag feszíti szét o hegyet. — Képzelem, milyen robaj le­het . .. — Akkor már baj van — mond­ja Schmidt József bányatechni- j kus, üzemvezető. — Ha fényt lát az ember és a lezúduló kő robaján kívül a robbanás hang­ját is hallja, akkor szabad utct kapott valahol a feszítő erő. Ilyenkor veszélyben a falu. Egy- szer-kétszer megtörtént már, hogy megszórtuk a házakat. Ha minden jól megy, csak a fehér köpor száll a falura... Az száll. A bányához verető úton minden fehér, az emberek bőre, a piros virágok, a zöld le­velek, a rozzant házak teteje. S ] a régiek tüdeje is. Alig egy-két j család maradt évtizedekig hű­séges a bányához. Az üzemve­zető fordítva mondja: sok régi kőbányász család él és dolgo­zik itt, a Zajácz, a fio, menye, aztán a Vida, a Négel csalá­dok... Ha egy társulás jó és élet­képes, akkor nem végez tag­toborzást, anélkül is vonzó. A BARANYATERMÉK múlt heti ülésén újabb 25 szövetkezet fel­vételéről kellett dönteni. Ez ön magában is olyan szembeötlő, hogy szóvá kell tenni, hisz ez a harmadéve néhány taggal ala kuk kis szövetkezeti társulás, mely kezdetben, legalább is lát­szólag, nem túl jelentős fel­adatra vállalkozott a tsz-ek el­fekvő árukészleteinek értékesí­tésével, szemünk előtt növi ki magát, megyei, sőt a megyén túllépő vállalkozássá. A „Termék”-nek ma már az új belépőkkel együtt 61 tagja van, öt Tolna megyei, egy So­mogy megyei, a többi pedig Baranya megyei termelőszövet­kezet. Az új belépők közt ott található a Mecseki Kisállat- tenyésztő Szakszövetkezet is, a megye egyik legjelentősebb nyúltermeltetóje és felvásárlója. A 22 500 forintos részjegy nem hat riasztólag, mert egyfelől megtérül az év végi visszatérí­tésekben, de legfőképp a jobb értékesítési árakban, melyet a piacok ügyes megszerzésével biztosit tagjainak a vállalkozás. Talán mások is, de Beremend, Harkány, Siklós s talán még tá­volabbi vidékek is sok bányászt elcsábítottak. Az üzemvezető azonban őrzi a mesterség ha­gyományait. — Tüzet raktak a kő alatt, aztán mikor jó forró volt, ecetes vizet öntöttek rá. Ez volt a rob­bantás. Később vésővel fúrták a lyukat, kikaparták a kőlisztet, úgy töltötték be a robbanó­anyagot. A követ letalicskázták a vagonokig, feljárt a vonat ide a bányába. A háború után né­hányszor vissza is csúszott a fa­luig. — Volt itt két kötélpálya is — a háború előtt bauxitbánya mű­ködött a hegyoldalban, öt tár­nát hajtottak be, a fövógatokra most is be lehet menni két-há- romszáz métert. A szilimanitot külön kellett válogatni . .. Ma már csak a tárnák előtti meddőből épült teraszok árul­kodnak a régi bányákról, s a teraszokról lenyűgöző a látvány: messze délen a BCM beton­tömbje. tiszta időben a Dráva vonzza o szemet. A hegy olda­lához szőlők simulnak. Távo­labb a villányi szőlőhegy meg­szelídült zöldje, északra az erdő szinte valószínűtlenné teszi c Szársomlyó köbanyával sebesí- tétt déli oldalát. Északra és ke­letre olyan mint bármilyen er­dős, szőlős domb. Itt él a feke- te-kikirics. Sehol máshol nem él meg. S a vadak. Dr. Bognár József, az itteni vadásztársaság elnöke valóságos állatparadi­csomot fest le: fácán, nyúl, őz, szarvas, s kevés vaddisznó. — Ide akartuk telepíteni a mufflont, sehol máshol nincs az országban alkalmasabb te­rület a számára, de a szőlők miatt nem lehetett... Állatvilág, — Nem tudok el- lentállni a kísértésnek, hogy dr. Barabás Andorné ritka értékű felfedezését, a 200—250 millió éves állatlábnyomokat meg ne említsem. Igaz, nem éppen a Szársomlyó kőzetében találta, hanem néhány kilométerrel iá- j volabb, a Villányi-hegység I északi előterében, de hát ne- j gyedmilliárd esztendő távlatá­ban néhány kilométerre elte- j kinthetünk a Szársomlyótól. | Sokszoros nagyításban, az 100G I —1400 méter mélységű fúrásból felszínre hozott mag, úgy őrzi a kétéltű nyomát, mintha az | csak sárba lépett volna. — A gerincesek kialakulása korában élhetett ez á kétéltű, páncélozott feje volt, testét pik­kelyek és páncélok fedték, az első lábán 4, a hátsón 5 ujja volt. Aztán újabb mintákat mutat: karomnyomok, csillagszerű nö­vény. Búzakalászra hasonlít egy másik növény nyoma. S egy esőcsepp a kőben. A Szársomlyó mészkőhegy. A tizenkétmillió tonnából utat építettek Dunaújvárosban fel­használják a vasolvasztó nagy­kohókban a kén lekötésére, a cukorgyárakban a cukor tisztí­tására használják. Ezek a kövek díszítik a Metrót, a Kapos Szálló hallját, a győri pártházat. — Szép kő ez — mondja az üzemvezető —, éretlen márvány. S erős is, fagyálló, nagyszilárd­ságú. A hegy keleti oldalában, a régi kőbányában Bocz Gyula szobrász faragja a hegyet. — Bebarangoltam már min­den zugát. Félelmetesen szép anyag van itt. Itt ez a gömb. Labdanagyságú, selyemsimó- ra csiszolt rózsaszín gömböt mutat. Gazdagon erezett, szinte áttetsző. — Egyszerű forma. Az anyag hadd mutassa magát. Nekem nincs más dolgom, csak kibon­tom. Félelmetesen szépek a kő- j vek. Az emberek azt hiszik, he márványról van szó, hogy csak ; a carrarai az igazi, pedig itt a siklósi . . . Aztán nézze ezt a cseppkövet. Ügy formázom meg, hogy oz erei kitárulkozzanak, üt év múlva 50 szobor, 50 két­méteres óriás szobor díszíti j majd ezt a hegyet. Bocz Gyula ötödik esztendeje tölti a Szórsomlyón a nyarat, s a tavasz nagyobbik részét is — i küzdve, gyönyörködve, meghó- 1 dítva a Szársomlyót. Lombos! Jenő j dományos Akadémia levelező tagja, a téma egyik ismert szak­értője. Most viszont a gépi be­takarítás került előtérbe. E tö­rekvések sikert ígérnek: a közel­jövőben megvalósulhat a kon- zervparadicsom, a fűszerpapri­ka, a vöröshagyma, az uborka, a zöldbab és a gyökérfélesé­gek, tehát a legfontosabb zöld­ségfélék gépi szedése. — A zöldségtermesztés teljes folyamatának gépesítése azon­ban magas berúhaz&Si költsé­gekkel jár, és csak akkor fize- tődik ki, ha a terméshozamot új — gépesítést tűrő — fajták al­kalmazásával lényegesen nö­velhetjük. A gépesítés bevezeté­se és meghonosítása új agro­technikai módszerek kialakítá­sát teszi szükségessé és nagyon fontos feladatokat hárít a nö- vénynemeáítőkre: olyan fajtákat kell előállítani, amelyek a ter­mesztés valamennyi szakaszá­ban, a vetéstől a betakarításig lehetővé teszik a gépesítését. — A zöldségtermesztéssel kapcsolatos kutatómunka fő cél­ja jelenleg a termesztéstechnika és a fajtaválaszték javítása. Emellett azonban tovább kell javítanunk a biológiai kutatások szintjét, mert ezek pillanatnyi­lag csak egy-egy speciális ne- mesítési feladat előfeltételeit biztosítják. — A „totális” gépesítés be­vezetése nagyon lényeges bio­lógiai és egyéb igényeket tá­maszt az egyes növényfajtákkal szemben. Hazai viszonyaink kö­zött főként az egyszerre érés­nek — a gépi betakarítás leg­fontosabb tényezőjének — biz­tosítása a fő probléma. Például olyan paradicsom fajták ter­mesztése a célszerű, amelyeknél a fürtök gyors egymásutánban jelentkeznek, ami egy tövön sok egyszerre érő bogyót eredmé­nyez. Különösen alkalmasak a gépesített szedésre törpe típusú fajtáink — meleg, homokos ta­lajokon. Nemesítőinktól olyan paradicsom-féle előállítását vár­juk, amely a kocsánytól könnyen elválik, a kocsány nélküli sza­kadás ugyanis a gépi szedhe- tőség fontos kívánalma. Ezt az úgynevezett izesülésmentességet irányító gének bevezetésével le­het biztosítani. — Mivel a fűszerpaprika be­takarítása is egyre inkább gépi úton történik és a technika az egymenetes betakarítás irányá­ba halad, nem árt a termelők figyelmébe ajánlani, hogy erre a célra a gyors érésütemű, csok- ros termésállású fűszerpaprika típusok a legmegfelelőbbek, — A hagymánál ugyancsak figyelembe kell venni ezen túl a betakarítás gépesítését: sze­menként i vetésre csakis jó csí­rázóképességű és gyors növe­kedésű fajtákat szabad alkal­mazni. — A gépek nagyrészt már ké­szek és a nemesítőknek kell faj­táikat minél jobban hozzáigazí- taniok. A nemesítő munkája itt azért nehéz, mert az előállítan­dó új fajták termőképessége és minősége nem lehet rosszabb a „hagyományos” fajtákénál. — A gépesített zöldségter­mesztésben a fajtának egyre na­gyobb jelentősége lesz. A új, gépi szedésre szánt törzsek gya­korlati kipróbálására hosszú ideig nem volt lehetőség, most már azonban termelőüzemeink hazai nemesítésű, gépi műve­lésre alkalmas zöldségfajtákat kaphatnak; — Szekszárd határában, a Budapest—pécsi 6-os műút del­tájánál, a Sió-csárda mellett kempinget építtet a Tolna me­gyei Idegenforgalmi Hivatal. A nyári táborhely tereprendezését megkezdték, s még az idén el­készül a kemping több nyaraló­háza. Megérkeztek oz exportból megmaradt NEHÉZ NYLFRIMT ÉS SELYEM MARADÉKOK melyek leszállított áron a PÉCSI ÁFÉSZ HAL TERI RUHÁZATI BOLTJÁBAN KAPHATOK, A Szársomlyó

Next

/
Thumbnails
Contents