Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-14 / 138. szám
6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1972. június 14. Jogi tanácsadó S. Gy. pécsi olvasónk hosszabb ideig egy munkáltatónál dolgozott. A sóit munkaadója nőm jelentette be munkaviszonya teljes idejére az OTt-ba, csak kisebb megszakításokkal, így lényegesen rovídebb a bejelentett ideje, mint amennyit ténylegesen dolgozott. Kérdése: Van-e lehetőség arra, hogy ezen be nem jelentett időket is beszámítsák nyugdija megállapításánál? Igen! Erre a nyugdíj jogszabályok lehetőséget biztosítanak. Az 5/1959. (V. 8.) MŰM sz. rendelet 45. § (2) bekezdése értelmében a társadalombiztosítási szervek nyilvántartása alapján nem igazolt szolgálati időket abban az esetben kell figyelembe venni, ha azokat a dolgozó o) régi vagy új mintájú munkakönyvének a KIÁLLÍTÁS NAP- MT követő időre vonatkozó hiteit érdemlő bejegyzéseivel, b) hiteltérdemlő egykorú okirattal, c) munkáltató vagy jogutóda által — az eredeti nyilvántartások alapján - kiállított hitelt- érdemlő okirattal igazolja. Abban az esetben, ha a hiányzó munkaviszonyát olvasónk a most felsorolt módok egyikén igazolja, akkor teljes munkaviszonyait be kell számítani a megszakításos bejelentések ellenére is. Levele szerint munkakönyvével tudja bizonyítani munkaviszonyát, így véleményünk szerint a hiányzó idők beszámításának nem lesz akadálya. Tájékoztatnunk kell még arról is olvasónkat, hogy a nyugdíj- jogszabályok lehetőséget biztosítanak arra is, hogy a be nem jelentett, de ténylegesen fennállott munkaviszonyokat a dolgozó tanúk vallomásával bizonyítsa. Ez esetben a 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. r. 24. §-a értelmében a nyugellátáshoz szükséges legkisebb szolgálati idő egyötöd részét — de legfeljebb két évet — lehet figyelembevenni. Ezen igazolási módro csak akkor van lehetőség, ha a nyugdíjat kérő személynek nincs meg a teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati ideje. „Néhány régi baranyai előfizető” jeligés olvasónk on ste- retné tudni, hogy lakáscsere esetén a felajánlott lakások között a bérlő moddia és milyen mértékben válogathat? Az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet a 76—79. §-aiban szabályozza e kérdéseket. A felajánlott lakással kapcsolatban a 77. § a következőket tartalmazza : „A felajánlott lakás megfelelőségének kérdésében — vita esetén — a bíróság dönt. A megfelelőség vizsgálatánál figyelembe kell venni a) mindkét lakás komfortfokozatát, alapterületét, műszaki állapotát, lakóhelyiségeinek számát, a településen belüli fekvését, továbbá b) azt, hogy a lakásbérleti jogviszony az egész lakásra, vagy egy részére terjed-e ki, valamint c) a bérlő a lakás épületen belüli fekvésére tekintettel nem kerül-e hátrányosabb helyzetbe.” A rendelet szerint a bérlő olyan szobaszámú lakásra tarthat igényt, mint az általa használt lakás. Abban az esetben, ha az általa használt lakás meghaladja a tanácsi bérlakásra megállapított lakásigény mértékének felső határát, a bérlő csak e mértéket meg nem haladó szobaszámú lakásra tarthat igényt. A lakásügyi rendelet külön kiemeli, hogy a szabadon áiló - kertes — épületben lévő lakás helyett zártsorú épületben felajánlott lakás is megfelelő, ha az előírt egyéb feltételekkel rendelkezik. Amint a most ismertetettekből egyértelműen kitűnik, a felajánlott lakás megfelelőségének kérdése vita esetén bírói hatáskörbe tartozik. Ha a levélírónk által felajánlott cserelakás a jogszabályi feltételeknek megfelel, akkor a bérlővel keletkezett vita esetén a bíróság dönt abban a kérdésben, hogy a felajánlott lakás megfelel-e és azt a bérlő köteles-e elfogadni. Hálával és apai köszönettel... Levelemre a Pécsi Orvostudományi Egyetem KISZ Bizottságától válaszlevelet és fényképsorozatot kaptam, amelyek szeretett fiam, Lev Alekszejevics Nazarov és szovjet harcostársainak sírjáról készültek, akik Pécs felszabadításáért vívott harcokban estek el — úgyszintén azokról a szovjet hősi emlékművekről és sírokról, amelyek körülötte nagyon gondozott állapotban vannak, a virágokról, amelyek 1972. május 9-én, a Győzelem Napja alkalmából elborították a sírokat. Kérem, hogy lapjukban hívják fel a figyelmet arra a nemes tettre, amelyet a Pécsi Orvostudományi Egyetem KISZ Bizottsága és Horváth Klára vitt véghez azzal, hogy elküldte a leve'et, megtalálta fiam és katona társa inak sírját, s fényképeket küldött a fejfákról, a szovjet harcosok emlékművéről és a Győzelem Napja •alkalmából elhelyezett virágokról. Adják át a Pécsi Orvostudományi Egyetem KISZ kollektívájának őszinte elismerésemet, hálámat és apai köszönetemet a végzett munkáért és gondoskodásért Soha nem fogom elfelejteni nemes tettüket. Alekszej Petrovics Nazarov Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Megelőzhették volna ' a szerencsétlenséget Ilk lAriAbliÁflih!) ImWfík f ü/ U c vVjvAJJ \J\j Görbe kétforintos Május 30-án este 8 óra körül lányom, férjével együtt hozzánk jött, hogy édesapját 75. születésnapján köszöntse. Útközben a Rózsa Ferenc és Regős utca sarkán lévő romépület előtt egy csomó tégla és gerenda a fejére esett, aminek a következtében később meghalt. Kit terhel a felelősség és kinek a gondatlansága ez? Két és fél hónapja kezdték bontani az épületet, abbahagyták, közben az esőzések, viharok következtében repedezett, min az említett napon ledőlt. Miért nem bontották le egészen, vagy miért nem biztosították? Igaz, hogy bekerítették léccel, de mit használt? Azért írom e sorokat, hogy az illetékesek ezután jobban ellenőrizzék az ilyen és hasonló munkálatokat, hogy megakadályozhassák a szerencsétlenséget. Fónay Ernöné Május 26-án este háromnegyed 9-kor a pedagógiai főiskolai autóbuszmegállónál várakoztam a 30-as buszra hat-hét utazni kívánó emberrel. Mikor megérkezett, beszálltunk, néhányon már ültek benne. A vezető indított, majd néhány | másodperc múlva megállt és I hátraszólt a mellettem levő két- ' tős széken ülő fiatal párnak: — Nem önök dobták be utol- [ jóra a pénzt?! — Nagy, csend, j erre a sofőr, rmnt a helyzet ura: — „Görbe” kétforintos : van a perselyben! Ki tette bele? Ki szállt fel utoljára?!- — A fiú, okit megkérdezett, nem emléke- i zett rá, A görbe kétforintosnak nem akadt gazdája. Néhány másodperc múlva ismét a vezető törte meg a csendet: — Akkor szálljon le mindenki a kocsiról. — Hallgatás. Aztán én: — Hagyjuk ezt a szegény embert, szálljunk le! — Felálltam, az utasok némán követtek. Csakhogy azonnal meggondoltam magam: — Ember! Ezek az utasok kifizették a viteldíjukat, miért nem viszi el őket? — (Nekem bérletem van.) A válasz ingerült volt: — Rossz persellyel nem lehet utast szállítani, most elmegyek, mindenki szálljon le! — Ekkor már én is igen ingerült voltam és megkérdeztem: — A garázsba megy ugye? — Dehogy a garázsba — volt a felelet —-, a Főpályaudvarra és a következő járattal jövök vissza. — És ezek az emberek a két forintjukat mikor kapják meg? — Az engem nem érdekel, egyébként vigyázzon, mert kaphat két pofont, hogy kirepül innen. Ekkor leszálltam, a 30-as pedig üresen elrobogott a „görbe” kétforintossal. Az, hogy vannak utasok, akiknek esetleg a másik végállomástól indul a vonatuk, kit érdekel? Pedig csak egy piszkálószerszóm és egy „ember” kell a „görbe” kétforintos „kieqyenesítéséhez". Tanulság: Mielőtt autóbuszra szállunk, mindig győződjünk meg a kétforintosok egyenességéről. Az autóbusz rendszáma: GC 17-82. Böröcz István Vademberek járnak közöttünk Katonalevél Brigádtag voltam egy estére... Vendégségbe invitált a Pécsi Kesztyűgyár egyik szocialista brigádja. Megvallom, némi szorongással indultam: mi fogad majd, mit kezd ott egy katona? A brigád amolyan családi est-féle | összejövetelt tartott, fenn a Szőlőskertben. Az asztalok mellett örömmel fedeztem fel az üzem felelős vezetőit — Halász Béla műszaki vezetőt, Morvái elvtársat, o brigád patronó- lóját. Már a külsőségek is azt mutatták, hogy ezt a brigádot komolyan veszik, tisztelik. A ,,beilleszkedés" pillanatok műve volt. Szeretettel fogadtak — régi ismerősként. Ilyen egyszerű, emberi volt a program hivatalos része is. Egy fiatal lány arról beszélt, milyen kár, hogy Jutka néni nem lehet je- j len, egy férfi — kissé hízásnak in- i dúló — arról, milyen veszélyes do- l Leveleink nyomában log is a hízás. . . Egyszóval: jókedvben sem volt hiány. Miseta Lászlóné, a művezető, a brigád Maróit nénije, néhány szót ejtett a munkáról, nem kellett sok beszéd, mindenki tudta, mire gondol Mit tudtam meg ezen az estén erről a brigádról? Fiatalok és idősek egymást seqitve és becsüWe dolgoznak. A vállalások komolyak, megfontoltak. Mindenki törődik a másikkal. A kisgyermekes anyák csak egy műszakban járnak — ami csak a többiek megértése révén lehetséges. Nem történnek a Kesztyűgyár Keszthelyi Ishránné verette ezus*ko*-or,',s szocialista brigádjában nagy dolgok, de amit csinálnak az emberi, az lelkesítő, az példamutató. Horánszky Mátyás honvéd százados Az elmúlt hónapban a Természettudományi Múzeum kát Pécsett járó dolgozójával Or- fűt, illetve a Pécsi- és a Herman Ottó-tavakat is felkerestem. itt ők még nem voltak, s így ez utóbbival kapcsolatban nemcsak ennek haltudományi — ichthyológiai — jelentőségére hívtam fel figyelmüket, de névadóiénak Tekeres előtti, egy kisebb dombon álló mellszobra- : ra is. Képzelhető azonban meglepetésünk! Herman Ottó orrát, | annak hegyétől számított egy- [ harmadnyi részében leverték; a nagy polihisztor: kiváló zoológus, néprajztudós és nyelvész, a múlt század végi magvar közélet egyik kiváló haladó szellemű egyénisége és szereolőie, megcsonkítva meredt elénk! Az eset nemcsak megdöbbentő, de elgondolkoztató is! Kik lehettek azok, akik kedvtelésüket pont abban lelték, hogy Herman Ottó orrát leüssék? Spicces üdülők vagy kirándulók, esetleg virtuskodó teenagerek? Akárki volt, csak vadember lehetett, aki köztünk szaladgál ugyan, de értelmi belátása és ítélőképessége szerint még a majmoknál is alacsonyabb szinten áll. Törni, zúzni egy művészi alkotást, egy szobrot megcsonkítani, csak vademberek tudnak. Akik ellen azonban kultúránkat, értékeinket védelmezni kell. S miután meggyőző bizonyítékaink vannak rá, hogy meggyőzéssel, szépszóval vajmi keveset érnénk el náluk, ezért példás rendszabályok alkalmazásával kell fellépni ellenük. Kicsit lelkiismeretesebben... Gyakori jelenség, hogy a le- vélkézbesítók nem végzik el pontosan a rájuk bízott feladatot. Hadd említsek meg két esetet ennek alátámasztására. Az egyik esetben a Biztosító Bonusz László (Alkotmány u. 75.) címére levélküldeményt adott fel. Mivel a levélkézbesítö a nevezettet nem ismerte, ahelyett, hogy egy régebb óta ott lakót megkérdezett volna, ráírta a borítékra: „ismeretlen”, vissza a feladónak. A másik: Oláh Sándor, Sallai u. 11. Ez a levél is ugyanarra a sorsra jutott, mint az első. Mivel az Állami Biztosító alkalmazottja vagyok, én kézbesítettem a megadott két címre a küldeményt. Mindkettőt megtaláltam, a címzés pontos volt, csak kicsit lelkiismeretesebbnek kell lenni. Sütő József Segítőkész fiatalok A tv-antennák átszerelése egy ideig lázban tartóttá a nézőket, vajon hogyan és mennyiért tudják átállítani. Pór nap alatt elkészült az egész falu, csak két antenna hasalt a levegőben árván az iskola tetején. Egyik este aztán szerelőruhás fiatalok kérték et a feljárati kulcsot, hogy megfordíthassák az antennát, sőt még csatlakozót is szerkesztettek hozzá. Meglepődtem az első pillanatban, hogy minden kérés nélkül segítettek, majd boldog, meleg érzés töltött el, hogy ilyen fiataljaink vannak. Zentay József Szül imán Áz illetékesek imLcuz&lnak w Életveszélyes „tornaszer’ „Több mint két esztendeje mór, { hogy a Vince utcában a Kesztyűgyár és a 9-es számú ház között lévő utcai támfal egy része kidőlt. A megmaradt , szakaszát már annak idején feldúcol- j ták és az egészet körülkerítették. Azóta a kerítés deszkapallóit ellopkod- tók és a pucéran meredező tóm- gerendák jelenleg az iskolából hazatérő gyerekek „tornaszeréül” szolgál- ; nak. Hiába a hessegetés, a tiltó szó, ' naponta többször is megmásszák a meredek gerendákat, s naayon félő j már, hoay az omladozó kőtömeg eny ! napon maga alá temeti az életveszéllyel incselkedő gyerekeket. Sajnos nem tudjuk, hogy ki a gazdája az omladozó falaknak, s ezért a lepilletékesebbet, a tanácsot kérjük, hogy vizsgálja ki az ügyet, és kötelezze az illetőt, vagy illetőket a támfal haladéktalan helyreállítására addig, amia nem következik be a f már erősen kisértő tragédia. A Vince utcai lakók nevében j Kibédi Béla Jóllehet a helyszínről készült j fotónk önmagában is híven dokumentálja a levélben foglaltakat, a Lép teljes hitelességét j mégis magunk „csorbítottuk” j meg azzal, hogy előzőleg nem kis idővel és fáradtsággal el- j riasztottuk a gerendákon éppen rabló-pandurozó tucatnyi gyereket. De még ennél is nehezebb volt a dolgunk, amikor útbaigazítást várva becsengettünk néhány kapun, mert a válaszok meglehetősen bizonytalanok voltak. — Talán a kesztyűgyáriak többet tudnak a dologról, elvégre az ő telekhatáruk végén történt az omlós . . , — Kérdezzék meq a tanácson, ilyen ügyben ok az illeté| kesek... — Vagy talán az ingatlan tula idonosalt, a Fazekasékat, de őhozzójuk nem innen, hanem a | Ferenc utcából lehet csak be- | jutni ... Sorra vettük hát valamennyit, i Kóbor Dénes, a kesztyűgyár beruházási csoportjának vezetője, I percig sem vitatta az érdekeltségüket, de csak egy bizonyos pontig, amelyet így fogalmazott meg. — A már négy év előtti üzembővítésünk során a telek határunkon fekvő épületben valóban történtek kisebb-nagyobb károsodások, melyek helyreállítását kezdettől fogva vállaltuk is, — mondotta. —- De ennek mikéntjében és mértékében mindmáig nem jutottunk megegyezésre a tulajdonosokkal, akik időközben pert indítottak ellenünk. Eközben történt, hogy a fentebb már említett utcai támfal is ledőlt, melynek helyreállítási költségeit is érvényesíteni kívánták ellenünk. Végül is az ügyben kirendelt bírósági szakértő megállapította, hogy az általunk okozott korábbi épületkár és a támfal későbbi ledőlése között semmiféle okozati összefüggés nincs . .. Eszerint tehát ez utóbbiért nem vonhatók felelősségre a kesztyügyáriak. De halljuk, mivel érvelnek az ingatlan tulajdonosai. Lényegében ők sem vitatják, hogy a gyár négy év előtti építkezései során történt épületkárok nincsenek összefüggésben a támfal ledőlésével, de mint mondották, ez utóbbinak indokolható okai, illetve előzményei vannak. — Ugyanis a szomszédos üzemépület esőcsatornáiból egy kb. 30 centiméter átmérőjű be- j toncsövön több mint egy évtizede a mi kertünkbe folyik át a j víz, ami a támfal mentén talált j utat a Vince utcai lefolyóhoz. Ahogy mondották, mindezzel tisztában vannak a gyár illetékesei is, akik egyébként már évek óta alkudoznak az ingatlan megvásárlásán. Ennek érdekében, múlt év áprilisában kérelemmel fordultak a II. kerü- : leti Tanács Hivatal műszaki osztályához az említett ingatlan l üzemi célokra történő megvásárlására, s egyúttal kérték a lakáspótlási kötelezettség elengedését is. Ami ez utóbbit illeti, arra hivatkoztak, hogy az ingatlan tulajdonosai a vételárból újabb házat kívánnak vásárolni, s ezzel úgymond megoldódik a lokáspótlás és a támfal helyreállítása is, amelyet az új tulajdonos magára vállalt E kérelem azóta bejárta a Városi Tanács igazgatási osztályát is, de mindkét fórumnál elutasításra talált, Vagyis csak az eset ben engedélyezték volna, ha a Kesztyűgyár a megvásárlandó ingatlanon lévő „lakások számának megfelelő, azaz három darab hasonló értékű lakást építtet, vagy létesít, nem lakás céljára használt helyiségből, vagy romos lakásból. A kérelem teljesítésének következménye az lenne, hogy a házbon lakó sze mélyek egy része jogos lakásigénylőként lépne fel”. Ennyit a határozatból, amely a továbbiakban megállapítja, hogy az épület jelenleg még gazdaságoson helyreállítható akkor is, ha ebbe beleszámítják a támfal helyreállítási költségeit. De sajnos, ez utóbbi már újabb pereskedést kíván, amelyet tavaly ilyen tájban egyszer már visszavontak az érdekeltek, éppen a fentebb már említett kérelmük miatt, amelyre csak idén márciusban kapták meg a tanács elutasító határozatát. (?!) Ezek szerint tehát úgy néz ki, „nagyon sok víz lefolyik még a Vince utcán”, amíg végre megszületik a pereskedő felek valamelyikét kielégítő bírósági határozat. De ettől sajnos még nyitott, s egyre súlyosabb kérdés marad, hogy végtére is ki a felelős az omladozó, s immár az egész utcát fenyegető támfal mielőbbi helyreállításáért, f, Gj. „Meghálálják gondoskodásunkat...'* Toll Ivón pécsi lalcos orról tudósított, hogy állatkerti látogatása után nosztalgiával kellett távoznia. A cikk egy részével egyetértünk. Az állatkerti WC valóban kifogásolni voló volt, melyet sajnálatos dugulás okozott. A hibát elhárítottuk, s az átalakítása is megtörtént. Ezúttal kérjük kedves látogatóinkat, hogy az újszerű, hazai viszonylatban szokatlan megoldású, de sokkal higiénikusabb WC-t fogadják megértéssel. Ami az állatok férőhelyét illeti, bírálata szintén helytálló. Az állatok szálláshelyei, ketrecei egy évtizeddel ezelőtt épültek társadalmi összefogással. Sajnos, többségük szűk, részben ma már korszerűtlen. Átépítésük azonbon csak folyamatosan történhet, mert anyagi fedezetünk jelenleg nincs. Ennek ellenére az elmúlt évben történt már jelentős fejlődés, pl. patáskarámok felújítása, vidramedence stb. létesítése. Nem tudjuk, a cikk írója mit ért elhanyagoltság alatt, ugyanis állataink kondíciója a lehetőséghez képest kifogástalan, a szakemberek véleménye szerint gondozottak, ápoltak. A látható csúnya szőrzet a tavaszi vedlés időszakában természetes jelenség, melyet a leggondosabb ápolással sem lehet meggátolni. A tavaszi kondícióromlást nagyban befolyásolta az elmúlt évi gyenge szálastakarmány-termés és az öt hold lucerna kisajátítása. Köszönjük az állatok védelmében írt sorokat és ezúton is kérünk minden jóérzésű látogatót, hogy figyelmeztesse az állatokat kővel dobóiá, bottal szurkáló, szemetelő és állatokat etető sok-sok felelőtlen felnőttet és gyermeket, mert ezáltal Is kulturáltabb lesz állatkertünk és az állatok valóban meghálálják gondoskodásunkat. Dr. Fülöp István IgeíSSté 1 f
