Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-14 / 138. szám

6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1972. június 14. Jogi tanácsadó S. Gy. pécsi olvasónk hosszabb ideig egy munkáltatónál dolgo­zott. A sóit munkaadója nőm je­lentette be munkaviszonya teljes idejére az OTt-ba, csak kisebb megszakításokkal, így lényege­sen rovídebb a bejelentett ide­je, mint amennyit ténylegesen dolgozott. Kérdése: Van-e lehetőség arra, hogy ezen be nem jelentett idő­ket is beszámítsák nyugdija meg­állapításánál? Igen! Erre a nyugdíj jogsza­bályok lehetőséget biztosítanak. Az 5/1959. (V. 8.) MŰM sz. ren­delet 45. § (2) bekezdése értel­mében a társadalombiztosítási szervek nyilvántartása alapján nem igazolt szolgálati időket abban az esetben kell figye­lembe venni, ha azokat a dol­gozó o) régi vagy új mintájú mun­kakönyvének a KIÁLLÍTÁS NAP- MT követő időre vonatkozó hi­teit érdemlő bejegyzéseivel, b) hiteltérdemlő egykorú ok­irattal, c) munkáltató vagy jogutóda által — az eredeti nyilvántartá­sok alapján - kiállított hitelt- érdemlő okirattal igazolja. Abban az esetben, ha a hi­ányzó munkaviszonyát olvasónk a most felsorolt módok egyikén igazolja, akkor teljes munkavi­szonyait be kell számítani a megszakításos bejelentések el­lenére is. Levele szerint munkakönyvé­vel tudja bizonyítani munkavi­szonyát, így véleményünk sze­rint a hiányzó idők beszámítá­sának nem lesz akadálya. Tá­jékoztatnunk kell még arról is olvasónkat, hogy a nyugdíj- jogszabályok lehetőséget bizto­sítanak arra is, hogy a be nem jelentett, de ténylegesen fenn­állott munkaviszonyokat a dol­gozó tanúk vallomásával bizo­nyítsa. Ez esetben a 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. r. 24. §-a értelmében a nyugellátáshoz szükséges legkisebb szolgálati idő egyötöd részét — de leg­feljebb két évet — lehet figye­lembevenni. Ezen igazolási módro csak akkor van lehető­ség, ha a nyugdíjat kérő sze­mélynek nincs meg a teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati ideje. „Néhány régi baranyai előfi­zető” jeligés olvasónk on ste- retné tudni, hogy lakáscsere esetén a felajánlott lakások kö­zött a bérlő moddia és milyen mértékben válogathat? Az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet a 76—79. §-aiban sza­bályozza e kérdéseket. A fel­ajánlott lakással kapcsolatban a 77. § a következőket tartal­mazza : „A felajánlott lakás megfe­lelőségének kérdésében — vita esetén — a bíróság dönt. A megfelelőség vizsgálatánál fi­gyelembe kell venni a) mindkét lakás komfortfoko­zatát, alapterületét, műszaki ál­lapotát, lakóhelyiségeinek szá­mát, a településen belüli fek­vését, továbbá b) azt, hogy a lakásbérleti jog­viszony az egész lakásra, vagy egy részére terjed-e ki, vala­mint c) a bérlő a lakás épületen be­lüli fekvésére tekintettel nem kerül-e hátrányosabb helyzet­be.” A rendelet szerint a bérlő olyan szobaszámú lakásra tart­hat igényt, mint az általa hasz­nált lakás. Abban az esetben, ha az általa használt lakás meghaladja a tanácsi bérla­kásra megállapított lakásigény mértékének felső határát, a bérlő csak e mértéket meg nem haladó szobaszámú la­kásra tarthat igényt. A lakásügyi rendelet külön kiemeli, hogy a szabadon áiló - kertes — épületben lévő lakás helyett zártsorú épületben fel­ajánlott lakás is megfelelő, ha az előírt egyéb feltételekkel rendelkezik. Amint a most ismertetettek­ből egyértelműen kitűnik, a fel­ajánlott lakás megfelelőségé­nek kérdése vita esetén bírói hatáskörbe tartozik. Ha a levélírónk által felaján­lott cserelakás a jogszabályi feltételeknek megfelel, akkor a bérlővel keletkezett vita esetén a bíróság dönt abban a kér­désben, hogy a felajánlott la­kás megfelel-e és azt a bérlő köteles-e elfogadni. Hálával és apai köszönettel... Levelemre a Pécsi Orvostudományi Egyetem KISZ Bizottságától válaszlevelet és fényképsorozatot kaptam, amelyek szeretett fiam, Lev Alekszejevics Nazarov és szovjet harcostársainak sírjáról ké­szültek, akik Pécs felszabadításáért vívott harcokban estek el — úgyszintén azokról a szovjet hősi emlékművekről és sírokról, ame­lyek körülötte nagyon gondozott állapotban vannak, a virágokról, amelyek 1972. május 9-én, a Győzelem Napja alkalmából elborítot­ták a sírokat. Kérem, hogy lapjukban hívják fel a figyelmet arra a nemes tettre, amelyet a Pécsi Orvostudományi Egyetem KISZ Bizottsága és Horváth Klára vitt véghez azzal, hogy elküldte a leve'et, meg­találta fiam és katona társa inak sírját, s fényképeket küldött a fejfákról, a szovjet harcosok emlékművéről és a Győzelem Napja •alkalmából elhelyezett virágokról. Adják át a Pécsi Orvostudományi Egyetem KISZ kollektívájá­nak őszinte elismerésemet, hálámat és apai köszönetemet a vég­zett munkáért és gondoskodásért Soha nem fogom elfelejteni nemes tettüket. Alekszej Petrovics Nazarov Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Megelőzhették volna ' a szerencsétlenséget Ilk lAriAbliÁflih!) ImWfík f ü/ U c vVjvAJJ \J\j Görbe kétforintos Május 30-án este 8 óra körül lányom, férjével együtt hozzánk jött, hogy édesapját 75. szüle­tésnapján köszöntse. Útközben a Rózsa Ferenc és Regős utca sarkán lévő romépület előtt egy csomó tégla és gerenda a fe­jére esett, aminek a következ­tében később meghalt. Kit ter­hel a felelősség és kinek a gon­datlansága ez? Két és fél hó­napja kezdték bontani az épü­letet, abbahagyták, közben az esőzések, viharok következtében repedezett, min az említett na­pon ledőlt. Miért nem bontot­ták le egészen, vagy miért nem biztosították? Igaz, hogy bekerí­tették léccel, de mit használt? Azért írom e sorokat, hogy az illetékesek ezután jobban ellen­őrizzék az ilyen és hasonló munkálatokat, hogy megakadá­lyozhassák a szerencsétlensé­get. Fónay Ernöné Május 26-án este háromne­gyed 9-kor a pedagógiai fő­iskolai autóbuszmegállónál várakoztam a 30-as buszra hat-hét utazni kívánó emberrel. Mikor megérkezett, beszálltunk, néhányon már ültek benne. A vezető indított, majd néhány | másodperc múlva megállt és I hátraszólt a mellettem levő két- ' tős széken ülő fiatal párnak: — Nem önök dobták be utol- [ jóra a pénzt?! — Nagy, csend, j erre a sofőr, rmnt a helyzet ura: — „Görbe” kétforintos : van a perselyben! Ki tette bele? Ki szállt fel utoljára?!- — A fiú, okit megkérdezett, nem emléke- i zett rá, A görbe kétforintosnak nem akadt gazdája. Néhány másodperc múlva ismét a ve­zető törte meg a csendet: — Akkor szálljon le mindenki a kocsiról. — Hallgatás. Aztán én: — Hagyjuk ezt a szegény embert, szálljunk le! — Feláll­tam, az utasok némán követtek. Csakhogy azonnal meggondol­tam magam: — Ember! Ezek az utasok kifizették a viteldíju­kat, miért nem viszi el őket? — (Nekem bérletem van.) A válasz ingerült volt: — Rossz persel­lyel nem lehet utast szállítani, most elmegyek, mindenki száll­jon le! — Ekkor már én is igen ingerült voltam és megkérdez­tem: — A garázsba megy ugye? — Dehogy a garázsba — volt a felelet —-, a Főpályaudvarra és a következő járattal jövök vissza. — És ezek az emberek a két forintjukat mikor kapják meg? — Az engem nem érde­kel, egyébként vigyázzon, mert kaphat két pofont, hogy kire­pül innen. Ekkor leszálltam, a 30-as pedig üresen elrobogott a „görbe” kétforintossal. Az, hogy vannak utasok, akiknek esetleg a másik végállomástól indul a vonatuk, kit érdekel? Pedig csak egy piszkálószerszóm és egy „ember” kell a „görbe” kétforintos „kieqyenesítéséhez". Tanulság: Mielőtt autóbuszra szállunk, mindig győződjünk meg a kétforintosok egyenessé­géről. Az autóbusz rendszáma: GC 17-82. Böröcz István Vademberek járnak közöttünk Katonalevél Brigádtag voltam egy estére... Vendégségbe invitált a Pécsi Kesz­tyűgyár egyik szocialista brigádja. Megvallom, némi szorongással indul­tam: mi fogad majd, mit kezd ott egy katona? A brigád amolyan családi est-féle | összejövetelt tartott, fenn a Szőlős­kertben. Az asztalok mellett örömmel fedeztem fel az üzem felelős veze­tőit — Halász Béla műszaki vezetőt, Morvái elvtársat, o brigád patronó- lóját. Már a külsőségek is azt mu­tatták, hogy ezt a brigádot komolyan veszik, tisztelik. A ,,beilleszkedés" pillanatok műve volt. Szeretettel fogadtak — régi is­merősként. Ilyen egyszerű, emberi volt a program hivatalos része is. Egy fiatal lány arról beszélt, milyen kár, hogy Jutka néni nem lehet je- j len, egy férfi — kissé hízásnak in- i dúló — arról, milyen veszélyes do- l Leveleink nyomában log is a hízás. . . Egyszóval: jókedv­ben sem volt hiány. Miseta Lászlóné, a művezető, a brigád Maróit nénije, néhány szót ejtett a munkáról, nem kellett sok beszéd, mindenki tudta, mire gondol Mit tudtam meg ezen az estén er­ről a brigádról? Fiatalok és idősek egymást seqitve és becsüWe dolgoz­nak. A vállalások komolyak, megfon­toltak. Mindenki törődik a másikkal. A kisgyermekes anyák csak egy mű­szakban járnak — ami csak a töb­biek megértése révén lehetséges. Nem történnek a Kesztyűgyár Keszt­helyi Ishránné verette ezus*ko*-or,',s szocialista brigádjában nagy dolgok, de amit csinálnak az emberi, az lel­kesítő, az példamutató. Horánszky Mátyás honvéd százados Az elmúlt hónapban a Ter­mészettudományi Múzeum kát Pécsett járó dolgozójával Or- fűt, illetve a Pécsi- és a Her­man Ottó-tavakat is felkeres­tem. itt ők még nem voltak, s így ez utóbbival kapcsolatban nemcsak ennek haltudományi — ichthyológiai — jelentőségére hívtam fel figyelmüket, de név­adóiénak Tekeres előtti, egy ki­sebb dombon álló mellszobra- : ra is. Képzelhető azonban megle­petésünk! Herman Ottó orrát, | annak hegyétől számított egy- [ harmadnyi részében leverték; a nagy polihisztor: kiváló zooló­gus, néprajztudós és nyelvész, a múlt század végi magvar köz­élet egyik kiváló haladó szelle­mű egyénisége és szereolőie, megcsonkítva meredt elénk! Az eset nemcsak megdöbbentő, de elgondolkoztató is! Kik lehettek azok, akik kedv­telésüket pont abban lelték, hogy Herman Ottó orrát leüs­sék? Spicces üdülők vagy ki­rándulók, esetleg virtuskodó teenagerek? Akárki volt, csak vadember lehetett, aki köztünk szaladgál ugyan, de értelmi be­látása és ítélőképessége szerint még a majmoknál is alacso­nyabb szinten áll. Törni, zúzni egy művészi alkotást, egy szob­rot megcsonkítani, csak vadem­berek tudnak. Akik ellen azon­ban kultúránkat, értékeinket vé­delmezni kell. S miután meg­győző bizonyítékaink vannak rá, hogy meggyőzéssel, szépszóval vajmi keveset érnénk el náluk, ezért példás rendszabályok al­kalmazásával kell fellépni elle­nük. Kicsit lelkiismeretesebben... Gyakori jelenség, hogy a le- vélkézbesítók nem végzik el pontosan a rájuk bízott felada­tot. Hadd említsek meg két ese­tet ennek alátámasztására. Az egyik esetben a Biztosító Bo­nusz László (Alkotmány u. 75.) címére levélküldeményt adott fel. Mivel a levélkézbesítö a nevezettet nem ismerte, ahe­lyett, hogy egy régebb óta ott lakót megkérdezett volna, rá­írta a borítékra: „ismeretlen”, vissza a feladónak. A másik: Oláh Sándor, Sallai u. 11. Ez a levél is ugyanarra a sorsra jutott, mint az első. Mivel az Állami Biztosító alkalmazottja vagyok, én kézbesítettem a megadott két címre a külde­ményt. Mindkettőt megtaláltam, a címzés pontos volt, csak ki­csit lelkiismeretesebbnek kell lenni. Sütő József Segítőkész fiatalok A tv-antennák átszerelése egy ideig lázban tartóttá a nézőket, vajon hogyan és mennyiért tudják átállítani. Pór nap alatt elkészült az egész falu, csak két antenna hasalt a levegőben árván az iskola tetején. Egyik este az­tán szerelőruhás fiatalok kér­ték et a feljárati kulcsot, hogy megfordíthassák az antennát, sőt még csatlakozót is szer­kesztettek hozzá. Meglepőd­tem az első pillanatban, hogy minden kérés nélkül segítettek, majd boldog, meleg érzés töl­tött el, hogy ilyen fiataljaink vannak. Zentay József Szül imán Áz illetékesek imLcuz&lnak w Életveszélyes „tornaszer’ „Több mint két esztendeje mór, { hogy a Vince utcában a Kesztyűgyár és a 9-es számú ház között lévő utcai támfal egy része kidőlt. A megmaradt , szakaszát már annak idején feldúcol- j ták és az egészet körülkerítették. Az­óta a kerítés deszkapallóit ellopkod- tók és a pucéran meredező tóm- gerendák jelenleg az iskolából haza­térő gyerekek „tornaszeréül” szolgál- ; nak. Hiába a hessegetés, a tiltó szó, ' naponta többször is megmásszák a meredek gerendákat, s naayon félő j már, hoay az omladozó kőtömeg eny ! napon maga alá temeti az életveszél­lyel incselkedő gyerekeket. Sajnos nem tudjuk, hogy ki a gaz­dája az omladozó falaknak, s ezért a lepilletékesebbet, a tanácsot kér­jük, hogy vizsgálja ki az ügyet, és kötelezze az illetőt, vagy illetőket a támfal haladéktalan helyreállítására addig, amia nem következik be a f már erősen kisértő tragédia. A Vince utcai lakók nevében j Kibédi Béla Jóllehet a helyszínről készült j fotónk önmagában is híven do­kumentálja a levélben foglalta­kat, a Lép teljes hitelességét j mégis magunk „csorbítottuk” j meg azzal, hogy előzőleg nem kis idővel és fáradtsággal el- j riasztottuk a gerendákon éppen rabló-pandurozó tucatnyi gyere­ket. De még ennél is nehezebb volt a dolgunk, amikor útba­igazítást várva becsengettünk néhány kapun, mert a válaszok meglehetősen bizonytalanok vol­tak. — Talán a kesztyűgyáriak többet tudnak a dologról, elvég­re az ő telekhatáruk végén tör­tént az omlós . . , — Kérdezzék meq a taná­cson, ilyen ügyben ok az illeté­| kesek... — Vagy talán az ingatlan tu­la idonosalt, a Fazekasékat, de őhozzójuk nem innen, hanem a | Ferenc utcából lehet csak be- | jutni ... Sorra vettük hát valamennyit, i Kóbor Dénes, a kesztyűgyár be­ruházási csoportjának vezetője, I percig sem vitatta az érdekelt­ségüket, de csak egy bizonyos pontig, amelyet így fogalmazott meg. — A már négy év előtti üzem­bővítésünk során a telek hatá­runkon fekvő épületben valóban történtek kisebb-nagyobb káro­sodások, melyek helyreállítását kezdettől fogva vállaltuk is, — mondotta. —- De ennek miként­jében és mértékében mindmáig nem jutottunk megegyezésre a tulajdonosokkal, akik időközben pert indítottak ellenünk. Eköz­ben történt, hogy a fentebb már említett utcai támfal is ledőlt, melynek helyreállítási költségeit is érvényesíteni kívánták elle­nünk. Végül is az ügyben kiren­delt bírósági szakértő megálla­pította, hogy az általunk oko­zott korábbi épületkár és a tám­fal későbbi ledőlése között semmiféle okozati összefüggés nincs . .. Eszerint tehát ez utóbbiért nem vonhatók felelősségre a kesztyügyáriak. De halljuk, mi­vel érvelnek az ingatlan tulaj­donosai. Lényegében ők sem vitatják, hogy a gyár négy év előtti építkezései során történt épületkárok nincsenek összefüg­gésben a támfal ledőlésével, de mint mondották, ez utóbbinak indokolható okai, illetve előzmé­nyei vannak. — Ugyanis a szomszédos üzemépület esőcsatornáiból egy kb. 30 centiméter átmérőjű be- j toncsövön több mint egy évtize­de a mi kertünkbe folyik át a j víz, ami a támfal mentén talált j utat a Vince utcai lefolyóhoz. Ahogy mondották, mindezzel tisztában vannak a gyár illeté­kesei is, akik egyébként már évek óta alkudoznak az ingat­lan megvásárlásán. Ennek ér­dekében, múlt év áprilisában kérelemmel fordultak a II. kerü- : leti Tanács Hivatal műszaki osz­tályához az említett ingatlan l üzemi célokra történő megvá­sárlására, s egyúttal kérték a lakáspótlási kötelezettség elen­gedését is. Ami ez utóbbit illeti, arra hivatkoztak, hogy az ingat­lan tulajdonosai a vételárból újabb házat kívánnak vásárolni, s ezzel úgymond megoldódik a lokáspótlás és a támfal helyre­állítása is, amelyet az új tulaj­donos magára vállalt E kérelem azóta bejárta a Vá­rosi Tanács igazgatási osztályát is, de mindkét fórumnál elutasí­tásra talált, Vagyis csak az eset ben engedélyezték volna, ha a Kesztyűgyár a megvásárlandó ingatlanon lévő „lakások számá­nak megfelelő, azaz három da­rab hasonló értékű lakást épít­tet, vagy létesít, nem lakás cél­jára használt helyiségből, vagy romos lakásból. A kérelem tel­jesítésének következménye az lenne, hogy a házbon lakó sze mélyek egy része jogos lakás­igénylőként lépne fel”. Ennyit a határozatból, amely a továbbiakban megállapítja, hogy az épület jelenleg még gazdaságoson helyreállítható akkor is, ha ebbe beleszámít­ják a támfal helyreállítási költ­ségeit. De sajnos, ez utóbbi már újabb pereskedést kíván, ame­lyet tavaly ilyen tájban egyszer már visszavontak az érdekeltek, éppen a fentebb már említett kérelmük miatt, amelyre csak idén márciusban kapták meg a tanács elutasító határozatát. (?!) Ezek szerint tehát úgy néz ki, „nagyon sok víz lefolyik még a Vince utcán”, amíg végre megszületik a pereskedő felek valamelyikét kielégítő bírósági határozat. De ettől sajnos még nyitott, s egyre súlyosabb kérdés marad, hogy végtére is ki a felelős az omladozó, s immár az egész ut­cát fenyegető támfal mielőbbi helyreállításáért, f, Gj. „Meghálálják gondoskodásunkat...'* Toll Ivón pécsi lalcos orról tudósított, hogy állatkerti lá­togatása után nosztalgiával kellett távoznia. A cikk egy részével egyetértünk. Az állat­kerti WC valóban kifogásolni voló volt, melyet sajnálatos dugulás okozott. A hibát el­hárítottuk, s az átalakítása is megtörtént. Ezúttal kérjük ked­ves látogatóinkat, hogy az új­szerű, hazai viszonylatban szo­katlan megoldású, de sokkal higiénikusabb WC-t fogadják megértéssel. Ami az állatok férőhelyét il­leti, bírálata szintén helytálló. Az állatok szálláshelyei, ketre­cei egy évtizeddel ezelőtt épültek társadalmi összefogás­sal. Sajnos, többségük szűk, részben ma már korszerűtlen. Átépítésük azonbon csak fo­lyamatosan történhet, mert anyagi fedezetünk jelenleg nincs. Ennek ellenére az el­múlt évben történt már jelen­tős fejlődés, pl. patáskarámok felújítása, vidramedence stb. létesítése. Nem tudjuk, a cikk írója mit ért elhanyagoltság alatt, ugyanis állataink kondíciója a lehetőséghez képest kifogásta­lan, a szakemberek vélemé­nye szerint gondozottak, ápol­tak. A látható csúnya szőrzet a tavaszi vedlés időszakában természetes jelenség, melyet a leggondosabb ápolással sem lehet meggátolni. A tavaszi kondícióromlást nagyban be­folyásolta az elmúlt évi gyen­ge szálastakarmány-termés és az öt hold lucerna kisajátítása. Köszönjük az állatok védel­mében írt sorokat és ezúton is kérünk minden jóérzésű lá­togatót, hogy figyelmeztesse az állatokat kővel dobóiá, bottal szurkáló, szemetelő és állatokat etető sok-sok felelőt­len felnőttet és gyermeket, mert ezáltal Is kulturáltabb lesz állatkertünk és az állatok valóban meghálálják gondos­kodásunkat. Dr. Fülöp István IgeíSSté 1 f

Next

/
Thumbnails
Contents