Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-14 / 138. szám
Í9T1. június 14. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Színpadi szereplés? Dramatikus játék a tanórán? Mindkettő? Színház és színjátszás — a gyermekért Egy pécsi országos tanácskozás tanulságaiból Produltálja-e magát a színpadon, „szerepeljen-e” a tehetséges gyerek? Vagy közönség elé se léphessen 12 éves kora előtt és helyette személyiségformáló dramatikus játékok részese legyen az iskolai tanulócsoport valamennyi tagja. (Különös tekintettel a gátlásos, ingerszegény környezetből érkezett, hátrányos helyzetűek- re.) Ahogyan Angliában és egy sor nyugati országban éz már évtizedek óta az alsófokú iskolák tantervi anyaga. Vagy maradjunk a hazai sémánál és — végre felkarolva az amatőrszínjátszás legmostohább területét - fejlesszük ki intézményesen, szervezeti keretek közt a gyer- mekszínjótszást? S ha igen, ki legyen a gazdája? Az úttörő- mozgalom? Az iskola? A művelődési ház? A könyvtár? Megannyi kérdés — megany- nyi kérdőjel. S elképzelhető, hogy ha nincs ez a négynapos országos úttörő színjátszó találkozó Pécsett, mindez föl sem vetődik. Miért mostohagyerek? Négy-öt éve az első csurgói diákszínjátszó napok a színjátszó mozgalom új rügyíakadósát jelentették. Csokonai nyomdokain meghányták-vetették és szakmai-szervezeti keretek közt országosan egyenesbe hozták a középiskolai színjátszó együttesek dolgát. Az általános iskolai csoportok, színjátszó szakkörök azonban változatlanul mostohagyerekek maradtak. Egyedül az Úttörőszövetség ösztönözte munkásságukat. Ez a pécsi találkozó, a tizenegy úttörő csoport bemutatója kiválóan szemléltette, hogy a nemes, szép törekvések milyen eredményeket hoznak. S azt is, hogyan és hol lehet elhibázni mindezt a legjobb szándékkal. Vezetője válogatja ugyanis, hagy nekik való, életkorukhoz mért feladatra készteti-e gyerekeit, vagy „színházasdira". A bemutatókon erre is, arra is láthattunk példát. Valamennyi tanulságos volt. Igen ám, de műsorukra abban az iskolában is szükség van, ahol nincs színjátszó szakkör. Több évforduló megünneplését előirja a rendtartás, nem beszélve egyéb iskolai rendezvényekről (anvók napja, nők napja, évnyitók, évzárók stb,), amelyek terjengőssége gyakran minden képzeletet felülmúl. Itt éppen az sikkad el sok esetben, amiért megrendezik: az ünnepi tartalom, az élmény. Fellépnek ilyenkor is a gyermekszínjátszók, akik falun sokhelyütt bizonyos „színházpótló" szerepet is betöltenek. Kérdés azonban, elmarasztalhatjuk-e minden esetben a pedagógust, ha rosz- szat rosszul tanít be, amikor sehonnan semmiféle szakmai segítségre nem számíthat. A gyermekszínjátszós sehová sem tartozik, és mindez témánknak csupán egyik része. Külföldi példák és hazai gyakorlat A mai külföldi szakirodalom Comenius és Csokonai kezdeti törekvéseit igazolja. Sok országban felismerték már, hogy a nevelésben bizonyos alkotó dramatikus játékok a személyiség gazdagabb kiteljesedésének fontos eszközei lehetnek egy kisebb osztályközösségben. A kollektív felelősségérzet kimunkálásának, a gótlásosság és az önzés leküzdésének eszköze fehet az ilyen csoportos játék. Mozgás- és beszédkultúrát fejlesztő helyzetgyakorlatokat végeznek, itt ez a tananyag. (Az egyetlen „taneszköz” pedig a gyermek alkotó fantáziája.) Persze nem közönség előtt - ez későbbi magasabb fokozat —, hanem egymás között. Mezey Éva rendező elmondta, hogy néhány éve Birminghamben a gyakorlat közben tanulmányozta ezt az iskolai nevelési módszert. Lélekben örömujjongva tért haza; cikket írt róla, és kísérletezési lehetőségért végigkilincselt egy sor iskolát. Nemrégen — évekkel később — végre egy rákospalotai általános iskola igazgatója engedélyt adott hozzá. Tíz-tizenkét kivételesen hátrányos helyzetű gyereket választott ki. Heti egy-két órában foglalkozott velük. Fél év alatt a gyerekek személyiségében, aktivitásában olyan kedvező változások csillantak meg, hogy az igazgató arra kérte: folytassa kísérleteit a most következő tanévben már az egész osztállyal. Követhető-e vajon ez az út Magyarországon? Példánk szerint igen. De amíg intézményes tantervi keretbe juthat és amíg fölkészített, legalábbis alapképzettségű pedagógusaink is lesznek hozzá — az nálunk olyan tíz-tizenöt év. Van ugyanakkor hagyományos amatőr színjátszó mozgalmunk, szép és hasznos eredményekkel (irodalmi színpadok, versmondás, Ki mit tud? stb.); ennek része a gyermek- színjátszás. Kialakult jó módszereit, eredményeit kár lenne megtagadni, föladni. Mi hát a teendő? Erre a kérdésre próbált választ keresni az országos úttörő színjátszó találkozó. Tanácskozásain, tudományos előadásain és vitáin neves színházi és pedagógiai szakemberek mondták el nézeteiket, javaslataikat. Különös jelentőségét mégis abban érzem, hogy a műkedvelő színjátszás rendezvénysorozatába belekapcsolódott a hivatásos színház (Sólyom Katalin: Mesebál; Pécsi Nemzeti Színház: A bűvös erdő), s ami talán példa nélküli: hivatásos színházi szakemberek egész sora ülte végig 30 fokos hőségben az előadásokat és a 4—5 órás tanácskozásokat, és töprengett, vitatkozott alkotó módon, szenvedéllyel, együtt az amatőrmozgalom országos vezetőivel és az úttörő színjátszó csoportok vezetőivel. Azzal a hittel, hogy mind a színház, mind a gyermekszínjátszás nem a produkcióért, hanem a gyermekért van. Sajnálatos, hogy mindezt a minisztérium illetékes főosztályától senki nem hallhatta ... Ez is indította a tanácskozások résztvevőit arra, hogy memorandumban értesítsék a közoktatási szerveket a pécsi találkozó eredményeiről, javaslatairól, a teendőkről. Ezek lényegét illetően: a gyermekszínjátszás hazai állapotát figyelembe véve sajátos magyar utat kell kijelölni a továbblépéshez. Megtartva és az életkori sajátosságokhoz igazítva a gyermekszínjátszás produkció jellegét, s fokozatosan átvéve, meghonosítva a külföldi fejlett módszerekből mindazt, ami oktatási reformtörekvéseink égisze alatt az általános iskolákban megvalósítható. Tisztázva, rendezve mielőbb a gyermekszínjátszós szervezeti hovatartozását, módszertani, centrumát, szakmai felügyeletét, szakemberképzését stb. is. Szemléleti kérdés A gyermekszínjátszás, csakúgy, mint a humanizált műveltség más forrásai, eszközei, szemléleti kérdés. Embereszmény formáló tényező, amit nem nélkülözhetünk a technikai fejlődés T*hw megy*' Állami fpitéiparl Vállalat kubikosokat, vasúti felépitmé- nyesoket, ácsokat, káatúvosokot fölvesz MOHÁCSI, valamint BÁTASZÉKI munkahelyekre Kiíróié fizetési föltételek. Mindbét helyen kiemelt munkahelyi pótlékot fizetőnk. Csoportos jelentkezés esetén, napi hazaszállítás megoldható. Jelenteié*: Mohács, Farostlemezgyárban, Schmidt művezetőnél. mai szakaszában. És ha ezt kapitalista országokban fölismerték, sőt az iskolai oktató-nevelő munka folyamatában tudatosan alkalmazzák is, mint a személyiségformálás eszközét és az elidegenedés „ellenszérumát”, akkor nekünk pillanatig sem le- I hét kétséges, mi a teendőnk. | Elindult-e valami Pécsett? Reméljük — igen . . . Wallinger Endre I Befejeződött a XI. közgazdász vándorgyűlés Szerdán Székesfehérvárott, a Vörösmarty Színházban befejeződött a kétnapos közgazdász vándorgyűlés. A konferencia témája a termelési szerkezet gazdaságosságának javítása és a fejlesztési politika volt. A szekció-ülések elnökeinek beszámolója után a XI. közgazdász vándorgyűlés tanulságait dr. Csikós Nagy Béla államtitkár, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke foglalta össze. Hangsúlyozta, hogy a vándor- gyűlés egyértelműen foglalt állást á termelés intenzifikálása mellett, s ennek útját a korszerűtlen, ráfizetéses termelés fokozatos visszaszorításában látja. Közös igazgatás alá vonják a pécsi bányász művelődési intézményeket Mecseki Szénbányák Művelődési Házak Igazgatósága. Június 1-től ez a gyűjtő név jelzi három pécsi bányász művelődési otthon együvé tartozását. Azt, hogy a Puskin Művelődési Ház (s a hozzá tartozó pécssza- bolcsi klubterem) a Vasas ll-i Petőfi Sándor Művelődési Otthon, valamint a pécsbányatele- pi Zalka Máté Művelődési Ház közös igazgatás alá került. Az eddig önálló területi feladatokat ellátó, külön művelődési és gazdasági egységként működő intézmények egységes, A felülvizsgálat befejezése előtt... Hogyan állnak a pedagógiai kísérletek? A pedagógia pionírjai közöttünk élnek. Csak kevéssé vesz- szük észre őket, mert munkájuk valóban nem annyira látványos, amennyire fontos. Hogy fontos, azt a múlt héten befejeződött megyei pedagógiai ankét bizonyítja, amelyet teljesen e kérdésnek szenteltek. Hogy mennyire csendesek ezek a pionírok, azt a Művelődésügyi Minisztérium felmérése is bizonyítja: őket is meglepte az, hogy jelenleg hazánkban 150 féle pedagógiai kísérlet folyik 1300 egységben (az egység nem iskolát jelent, az iskolák száma 600—800 lehet, mert van, ahol több kísérlet is folyik). Kritika és mértéktartás Közismert, hogy az oktatásügy felülvizsgálatának vége felé közeledünk. Mi legyen mármost a kísérletekkel? Bevezetik őket vagy megszűnnek? Gyökeres változásokra számíthatunk vagy minden marad a régiben? A" kellően nem tájékozott ember hajlamos a túlzó kérdésfelvetésre. A magánbeszélgetések során vissza-visszatérő kérdés, lesz-e tíz osztályos általános iskola? És még lehetne sorolni az őszinte érdeklődésből fakadó kérdéseket. Anélkül, hogy az oktatásügyről megjelenő párthatározat elébe vágnánk, a helyzet elemzésé alapjáp már most jóné- hány elv kikristályosodott. Mert tegyük hozzá: a mostani felülvizsgálatnak van egy óriási előnye: ki tudja mióta az első olyan vizsgálat, amely nemcsak egy részterületre, hanem oktatásügyünk jelenlegi egészére, oktatásra és tanügyigazgatásra egyaránt kiterjed. S ez azt is jelenti, hogy több évtizedre előre kell tervezni, ügyelve arra, hogy csak a már igazolt, tudományosan kellően alátámasztott kísérletek, elvek kerüljenek be az általános gyakorlatba. Minden megcsontosodott szabály, elv kritikai felülvizsgálata, ugyanakkor mértéktartós, a realitások tisztelete kell, hogy jellemezze a kidolgozandó új oktatásügyi elképzeléseket. Csak azért, hogy más legyen ? Részletesebben szólva az egyes, közfigyelmet keltő oktatási problémákról. A felülvizsgálat megKezaese óta gyauron elhangzik: mikor jelennek meg már az új tantervek? Kétségtelenül jó lenne, ha modernebb tantervekkel dolgozhatnának a pedagógusok, de erre nem értek meg az előfeltételek. Ugyanis arra nincs szükség, hogy azért legyen új tanterv, mert az mindenáron más, mint a meglévő. Ott hamarabb számíthatnak a pedagógusok új tantervek megjelenésére, mely tantárgyakban a kísérletező munka is előbbre tart (pl. matematika). Egyébként is a tanterv önmagában még nem garancia semmire, lílj tantervet is lehet gépiesen, kevés eredménnyel tanítani. Inkább úgy kell fölvetni a kérdést: a jelenlegi általános iskolában a jelenlegi tankönyvek mellett vajon minden percet kihasználunk-e, mindent megtettünk-e az eredményességért? S itt a belső tartalékok feltárásáról is szó van, S ha már a matematika oktatását érintettük: a jelenleg folyó kísérletek eredményeit felhasználva minden valószínűség szerint egy harmadik oktatási változatot vezetnek be a gyakorlatban. A jelenlegi oktatás mellett ugyanis fönnáll a veszélye, hogy nemzetközi viszonylatban lemaradunk. Vajúdó gimnázium Ssok szó esik mostanában a gimnáziumi oktatás problémái- I rőt, létéről. A minisztérium megfelelő osztálya elvégezte a gimnáziumi képzés teljes egészének felülvizsgálatát. Kiderüli, hogy az 1961-es reformtörvény | hármas alapelve (korszerű műveltség, életszerű iskola, szocialista nevelés) ma is érvényes. Egészében az utóbbit (s nemcsak a gimnáziumban) j szükséges erősíteni. A gimnáziumok célkitűzés^ (továbbtanulásra előkészítés és felkészítés a közvetlenül munkába állásra) szintén helyes, de a problémákat éppen az okozza, hogy ennek egyszerre kell eleget tenni ebben az iskolatípusban. A kialakítandó új gimnáziumi oktatás ennek megoldására a következőképpen nézne ki: az első két évben nem lesznek tagozatos osztályok. Ezalatt a diákok egységes törzsanyagot tanulnak, s amikor mór elválik, hogy kinek-kinek milyen az érdeklődési köre, milyen pályára alkalmas, III. évtől szabadon választható tárgyakat vesz fel. Aki továbbtanulni szándékozik, az elméleti jellegűeket, aki nem, az gyakorlati készségeket alakító tárgyakat. Ugyanakkor a képzés módszereiben is vá1- tozások várhatók: már a következő tanévtől egyes helyeken kísérleti jelleggel az érettségi módosítására kerül sor. Van olyan elképzelés, hogy egyáltalán nem lesz érettségi, s van olyan, hogy minden tárgyból, de nem tárgyanként, hanem az egész személyiség „érettségét” vizsgálnák meg. Ez három formában történne: két írásbeli lenne, az egyik szintetizáló, nagy kérdéseket adna fel, a másik tesztkérdéseket, de egyik sem csak egyes tárgyakra irányulna, A szóbelin pedig az írásbelik helyes válaszaiból kiindulva kellene beszélgetést indítani. Egyébként a pedagógiai kísérletek „kézbentartására” a megyei művelődésügyi osztály is kidolgozta intézkedési tervét. Ezek szerint mérlegelik, hogy a jelenlegi kísérletek közül melyik ért meg a folytatásra, bevezetésre, illetve a „befagyasztásra”. Minden új kísérlethez engedélyt kell kérni, s minden új kísérletek előfeltétele, hogy javaslói tisztában legyenek a kísérletek céljával, s legyen egy alaphipotézisük. Ugyanakkor biztosítani kell végrehajtásának személyi és tárgyi feltételeit. Mindez nem a kísérletezés szabadságának csorbítását jelenti, csupán azt, hogy az eddigieknél célratörőbben, szervezettebben irányítják az oktatási kísérleteket. Marafkó László központi irányítása a továbbiakban sok ésszerű, hasznos lehetőséget kínál. Mind a tartalmi, közművelődési tevékenységben, mind az anyagi erők összehangolásában. Az intézményeit épületei többségben régiek, korszerűtlenek. Belső szerkezetük jó részben meghatározta o kisebb, csoportos közművelődési formák (szakkörök, művészeti együttesek, klubok stb.) számát és lehetőségeit. Ezek a csoportok nemegyszer szinte évente- kétévente újjá alakulnak, kibővülnek; újabbak indulnak vagy éppen a szakköri tagok eltávozása miatt megszűnnek. Felszerelésük azonban továbbra is leltári anyag. Olykor évekig kihasználatlanul fekszenek, jóllehet egy másik testvér intézményben pont azokra lenne szükség. A közös igazgatás egyebek közt az ilyen „üresjáratokat" is áthidalja. A három művelődési ház igazgatói intézményvezetőként o helyükön marodnak. Az irányításért azonban a közös igazgatóság, személyében egy fiatal hivatásos népművelő, Koltai Dénes igazgató a felelős. Bővül az intézményhálózat szakemberellátottsága is: egy főhivatású művészeti vezetővel és egy szervezési, illetve propaganda felelőssel, később pedig gazdasági felelőssel. Az év második felében a bányász művelődési házak igazgatósága előkészíti a művelődési házak gazdasági összevonását is. Január 1-tól mindhárom intézményt egységes, központi költségvetéssel működtetik. Az elaprózást követő gazdasági összevonás ismét sok új lehetőséget nyújt az intézmények látogatóinak, a működő szakköröknek, kluboknak és jó nevű művészeti együtteseinek egyaránt. A szervezeti és gazdasági együvé tartozás a továbbiakban lehetővé teszi, hogy a Mecseki Szénbányák szocialista brigádjai kulturális vállalásaikat az intézmények (választható) prog. romjainak segítségévei teljfesn- hessék. Zenei tábor Az idei évben június 28. és július 15. között rendezik meg a fiatal muzsikusok hagyományos pécsi találkozóját, a nemzetközi ifjúsági zenei tábort. A zenei táborozás színhelye ezúttal is csakúgy, mint az elmúlt évben a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola. A találkozóra hazánkból és Európa különböző országaiból, mintegy 130—140 hallgatót, fiatal muzsikust várnak. A nemzetközi ifjúsági zenei tábor programja az idei évben — a kettős évfordulóra való tekintettel — Kodály Zoltán műveit állítja a középpontba. /v w -ín A/ A LABODI ALLAMI GAZDASAG fűrésztelepén, Lábod, bördesrka és egyéb építkezésnél felhasználható deszkaféleség minden mennyiségben KAPHATÓ Telefon: LASOD 9. Kiállításra készülnek a Zsolnay Művelődési Ház képzőművészeti szokkör tagjai. A negyven taggal működő szakkör legjobb alkotásaiból június 16-án kiállítást nyitnak a Zsolnay Művelődési Házban. A szakkört Horaszti Pál festőművész vezeti. Képünkön: a műtermi foglalkozáson csendéletet rajzolnak a szakköri tagok. Szokolci M*. t
