Dunántúli Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-12 / 110. szám

/ 1972. május 12. DUNANTÜLI NAPLÓ Ötéves a Szénbányák szervezési osztálya Hatékonyságnövelés—pénz nélkül Ember nincs, s a pénzünk is kevés. A belső tartalékok fel­tárása, a rendelkezésre álló eszközök lehető legtökéletesebb kihasználása, az emberek alkotó kedvének kibonta tartatása — egyszóval: a jó üzem- és munkaszervezés ma létkérdés. A párt Központi Bizottságának múlt év decemberi — e témával kapcso­latos — határozata óta rendkivül figyelemre méltóak is a változá­sok, az igazság azonban az, hogy még mindig csak az út elején járunk. Egyebek mellett a tapasztalatok hiányoznak, a vállalatok többségénél ugyanis még a megfelelő szervezetek sem épültek ki. Baranya megyében a Mecseki Szénbányák hívta életre elsőként üzem- és munkaszervezési csoportját — még 1965-ben. — 1967-től külön osztály foglalkozik a szervezési feladatok megoldásával. Milyen tapasztalatokat hozott az elmúlt öt év? S mi az, ami megoldásra vár? Összevonások, új üzemek Az üzem- és munkaszervezői tevékenység általában nem produkál látványos változáso­kat, ezt a tevékenységet a fo­lyamatosság és az apró változ­tatások sokasága jellemzi, a Mecseki Szénbányák szervezési osztályának első öt éve azon­ban. e tekintetben rendhagyó­nak bizonyult.- Ebben az időszakban új üzemek születtek, másokat ösz- szevontunk — mondja Tóth Ti­bor, az osztály vezetője —. az új gazdasági mechanizmus ugyanis nemcsak új vezetői stí­lust, de új szervezeti felállást is követelt tőlünk. 'A szakosodás­ban rejlő gazdasági előnyök ki­használása céljából, a szállítá­si tevékenység fejlesztése érde­kében önálló gépkocsi üzemet hoztunk létre. A már korábban megkezdett koncentrációs fo­lyamat keretében — a rendel­kezésre álló munkaerő racio­nálisabb kihasználása és az ál­landó költségek további csök­kentése érdekében —, összevon­tuk Pécsbánya és Szabolcs bányaüzemeket. Ugyancsak ösz- szevontuk a szászvári bányát és a nagymányoki brikettüze- met. Az előző az utóbbi szá­mára termel; az érdekazonos­ság és egymásrautaltság tehát nyilvánvaló. Vagy. A komlói Kossuth-bányáról leválasztottuk a Gépüzemet, s önállósítottuk, központi gépüzemi feladatokkal. Eddig minden bányánál voltak gépjavítóüzemek. Ez párhuza­mosságokat eredményezett. Mindenütt álltak félig vagy alig kihasznált gépek, minde­nütt gyűjtötték a tartalékalkot- részeket, mindenütt tároltak tar­Statiszfikust azonnali belépéssel felveszünk DÉL-DUNÁNTÚLI „MÉH” V. Pécs, Doktor S. u. 14. sz. Jelentkezés a főkönyvelőnél. talékgépeket. A Központi Gép­üzem életrehívásával egyidöben bevezették a cseregépes javítá­si rendszert: azaz, aki lead egy meghibásodott gépet, azonnal kap egy üzemképeset. A köz­ponti üzem lehetővé teszi a leg­modernebb gépek felállítását, a szalagszerű javítás bevezeté­sét, s az emberek megfelelő képzését, specializálását. Az első tehát a megfelelő ke­retek létrehozása volt. A vál­toztatások szükségességét ter­mészetesen felismerni köny- nyebb, mint a változtatásokat realizálni. A Szénbányák szei- vezési osztályának egyik leg­alapvetőbb tapasztalata az el­múlt öt év gyakorlata alapján: megfelelő előkészítés nélkül a legjobb ötlet is elvetél. A vál­tozásoktól általában mindenki fél — a megszokás, a „bizton­ságérzet” igénylése a legjobb szándékú elképzeléssel szem­ben is reakciókat válthat ki, ha nem sikerül időben és nagyon széles körben olyan érzéseket kelteni, hogy „ezt mi akartuk így”­Elektronikus adatfeldolgozás Az anyag- és állóeszközgaz­dálkodás korszerűsítése érdeké­ben a Mecseki Szénbányák már évekkel ezelőtt szerződést kö­tött a Számítástechnikai és Ugyvitelszervezési Vállalattal. A gépi adatfeldolgozás napra­késszé tette a gazdasági veze­tők információit, s ez megala­pozottabbá tette az új beszer­zésekkel kapcsolatos döntése­ket. A vállalati információs rendszer korszerűsítése egyéb­ként az üzemszervező munka egyik legégetőbb kérdése nap­jainkban. — A NIM Ipargazdasági és üzemszervezési Intézete bevo­násával kísérleteket kezdtünk Vasas-bányán — mondja Tóth Tibor. — Kísérleteink célja olyan információs rendszer kialakítá­sa, mely lehetővé teszi számí­tógépek alkalmazását a válla­latirányítás szintjén. Tizenhat- ezer ember, több milliárdos állóeszköz-állomány és rendkí­vül változékony termelési viszo­Nem csak a MÁV ügye nyok mellett az elektronika al­kalmazása nemcsak kívánatos, de elkerülhetetlen is . . . Melyek azok a kérdések, me­lyek megoldása pillanatnyilag a legégetőbb? — A vállalati irányítószerve- zet működésére ma még gyak­ran jellemző a párhuzamosság, az üresjárat. Áz igaigatóság és az üzemelt kapcsolata még mindig nem kielégítő, s ugyan­ez mondható el az üzemek egymásközti kapcsolatáról is. Vagy itt van egy másik kérdes- komplexum. Jól gazdálkodunk e a rendelkezésünkre ólló szelle­mi kapacitással? Ott dolgoz^ nak-e mérnökeink, ahol dol­gozniuk kell? Nagyon fontos vállalatunk hatékonyságának növelése szempontjából, hogy sikerül-e javítanunk a produk­tív és inproduktiv műszakok arányát. Egyszóval: osztályunk most már a kevésbé látványos, de lényeges kérdések megoldá­sán dolgozik. Alapelvünk: ál­landóan változnak a körülmé­nyek, állandóan fejlődniük kell tehát a módszereknek, eszkö­zöknek is. A közeljövő feladatai A Mecseki Szénbányák IV. ötéves terve természetesen a szervezési osztály számára is törvény. Az osztály legfőbb feh adata a vállalati célkitűzések realizálásának segítése. — Kettős célt tűztünk magunk elé. Az egyik: tovább gyorsíta­ni a termelékenység növekedé­sének ütemét. S a másik: folya­matosan javítani a vállalati légkört. E két cél elérése ér­dekében egyrészt a műszaki fejlesztés hatékonyságát kell növelni, másrészt tovább kell emelnünk a vezetés színvona­lát. Mindenekelőtt középszinten kell jelentős változásokat elér­nünk. E rendkívül bonyolult és jelentős feladatok megoldása érdekében az üzemekben is ki­építjük az üzem- és munka- szervezési csoportokat. Ez idő szerint, igazgatóságunkon 13, az üzemekben 14 szakember foglalkozik üzemszervezési kér­désekkel — nagyon világosan látjuk azonban, hogy a szer­vezési szolgálat kiépítése nem jelent egyet a szervezési fel­adatok néhány emberre való átruházásával. A gazdasági ve­zetés, a párt- és tömegszerve­zetek, a szocialista brigádmoz­galom és az egyes emberek — legyenek bármilyen beosztás­ban is —, alkotókedvének ki­bontakoztatása nélkül a leg­jobb szakemberekből álló szer­vezet se juthat messzire . . . B. S. Az Újmecsekaljol 506-os Ipari Szakmunkásképző Intézetben négy szakmában — festő, építő, ács és parkettázó — 730 gyerek tanult. Az ipari tanulók —, akik nem tanulnak tovább — három év után szakmunkás-bizonyítvánnyal kerülnek az iparba. A képen: Cs. Nagy András szaktanár a hagyományos építkezés módját magyarázza makett segítségével a jövő szakembereinek. Erb János felvétele Értékesítési nehézségek a Porcelángyárban Eíüzem-címes, gondokkal terhes esztendő Az utóbbi években egyenletesén fejlődő, javuló gazdasági eredményeket felmutató Pécsi Porcelángyár — 1970 ben 17,5 millió, 1971-ben 22,5 millió forint nyereséget értek el, az elmúlt évben 7,71 százalékos bérfejlesztést valósitottak meg — az idén nem éppen könnyű esztendőt morzsol. Ä rekonstrukció A Porcelángyár ez évben ér­tékesítési gondokkal küzd. Rá­adásul bizonytalan, a már biz­tosnak ítélt (kész tervek pihen­nek a fiókokban, sőt megérkez­tek már az első gépszállítmá­nyok is Pécsre) rekonstrukció, amelynek megvalósulása esetén sokkal nehezebben kerülne a gyár a mostanihoz hasonló hely­zetbe. Tulajdonképpen ez is a gyár gondjainak sarkalatos pontja — termékeit ugyanis elég nagy költséggel állítja elő, s a korszerűségben is egyre ne­hezebben állja a versenyt. A tervezett 500 milliós rekonstruk­ció lenne hivatott a termelés korszerűsítésére. Nos a beruhá­zás nagyon vontatottan halad, az új beruházási rendelkezések következtében egyelőre senki sem tud biztatót mondani a folytatásról. A beruházási korlátozások a piac oldaláról is problémát okoznak a Porcelángyárban. A nagyobb üzletfeleik az ez évi igényeiket várhatóan csökken­teni fogják. Mérséklődött az ér­deklődés a nagyfeszültségű szi­getelők, a kályhacsempe és pi- rogránit burkolólapok iránt. (Le- | álltak a középületek, irodahá­zak beruházásai, a lakóépüle­tek költsége pedig annyira be­határolt, hogy a tervezők nem­igen képesek a burkolólapok árával terhelni az amúgyis szű­kös költségvetést. Pedig már a második tatarozás, festés be­hozná a száz évig is időt álló pirogránit burkolólapok költsé­gét.) Konjunktúra az edénypiacon Ugyancsak értékesítési gon­dok mutatkoznak az autóbizto­síték piacon. Az Autóker az el­ső negyedévben 1,5 millió da­rabos megrendelést visszavont. Szűkült az ellenállás-testek pia­ca — általában 3—4 évenként periodikusan megismétlődik ez a jelenség. A Porcelángyár gondjai azon­ban korántsem merülnek ki a piaci problémákban. A porce­lánedények iránt ugyanis vá­ratlanul megnőtt a kereslet — jelenlegi felkészültségükkel azonban nem tudják az igénye­ket kielégíteni. Néhány éve, amikor a hódmezővásárhelyi gyár felépült, a szigetelő-gyártó kapacitásukat növelték az edény- gyártás kárára. Most hirtelen visszaállni a műszaki problé­mák és bér-kihatások miatt ne­héz feladat, bár az utóbbi idő­ben máris több munkást átcso­portosítottak az edénygyártás­hoz. Érdemes feljegyezni, hogy mekkora kereslet van a dísztár­gyak és edények iránt. Az else negyedévben 1,8 millió forint­tal többet értékesítettek, min 1971 hasonló időszakában. A bajokat még tetézi, hog- az első negyedévben az ex portból származó bevételük i: csökkent, méghozzá olyan tér mékek esetében, melyeknél ka pacitás is és megrendelés i: van. Negyvenötezer rubeles rá mán export-szállítmányt nen képesek útnak indítani, mert < már elkészült függőszigetelőkr< a Soproni Vasöntöde késlekedil a szükséges szigetelősapkái szállításával. Mit lehet tenni? ölhetett kezekkel ülni semmi képpen. Jól tudják ezt a Porcé lángyárban, dehát lehetőségeil nagyon is szűkreszabottak. t beruházások számának növeke désétől várni a konjunktúrá öngyilkosság lenne. A rekonst rukció igaz lehetővé teszi majd hogy olcsóbban, korszerűbl termékeket állítsanak elő, s ez zel itthon, esetleg külföldön i: versenyképesek legyenek. Dehát a rekonstrukcióra vá rás, időveszteség. A Porcelán gyár igazgatója szerint a pilla natnyi helyzet, az év végére po zitív értelemben teljesen meg változik — a nehézségek eile nére is sikeresen fogják zárn az 1972-es esztendőt. De hó addig még sok tennivaló van s másra mint saját erejükre eszükre nemigen számíthatnak A gyár kiváló műszaki szakem hereinek a jövőben kiváló ke reskedőkké is kell válniuk. En nek első jelei máris tapasztal hatók: elhatározták, hogy önál ló piackutató csoportot szervez nek. 1971-ben a pécsi szigete löket hat kiállításon mutatta tx a TRANSELEKTRÓ. Ezenkívül a eszéki, zágrábi és pécsi vására kon, valamint a BNV-n mutat ták be a gyár termékeit. Idei kétszer ennyin kellene. A nagy világ vásárain személyesen kel lene reklámozni a pécsi termé keket. Szerencsére a Porcelángyár ban már az ötleteknél jónéhán területen előbbre járnak. Mo zaik-szemcsét csak mázast igé nyelnek — máris felkészültek < mázas gyártására. A másodi, félévben szebb, minőségűéi jobb porcelánedényt készítene — s ami a legfontosabb 40 tonnával többet, mint 1971-bér Nehéz esztendő előtt állana annyi bizonyos, mint ahogy a is kétségtelen, hogy van a Pé esi Porcelángyárban annyi belsi tartalék — szellemi és fizika egyaránt —, mellyel megköze üthetik múlt évi eredményeikéi Lombosi Jenő MÁV-V0LÁN komplex brigádok Mintegy harmincmillió forint a rakodás gépesítésére A százhuszonöt éves vosút re­kordot állított fel tavaly: száz­tizennyolcmillió tonna árut fu­varozott vonalain. Tehát jó évet zárt a MÁV. Ebből az ered­ményből a MÁV Pécsi Igazgató­sága is arányosan kivette ré­szét. Az Igazgatóság területén húsz százalékkal nőttek a kő és kavics szállítmányok, több tűzi­fát. homokot és salakot szállí­tottak. Hét százalékkal nőtt a szállított vasérc mennyisége is. Ugyanakkor több, mint tizen­négy százalékkal kevesebb sze­net továbbítottak, de nőtt a korszerű tüzelőanyagok, köztük az olajszállítás mennyisége. A MÁV üzleti kapcsolatai szerteágazók. A VOLÁN válla­latok nagy szerepet játszanak a küldemények házhoz fuvarozá­sában: a pécsi igazgatóság fe­lületén öt VOLÁN vállalat mű­ködik közre az áru szállításá­ban. Ezek a kapcsolatok két évtizedes múltra tekintenek vissza, melyek egyre inkább el­mélyülnek. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy ma harminc állo­máson VOLAN-MÁV komplex brigádok végzik a küldemények továbbítását. A brigádok egy­mással versenyben vannak és évente értékelik munkájukat. Á VOLÁ.N vállalatok az elmúlt években gépesítették a „szóró­vasérc kerül átrakásra a vas­úti kocsikba: innen a néhány kilométerre lévő Dunai Vasmű­be fut tovább a szállítmány. A szabad szombatok növeke­désével csökkent a hétvégi ra­kodás, mely a hétközi teljesít­mények hatvan százalékát je­lenti. Egyes vállalatok főleg a { munkaerő és munkabér gondok j miatt kevesebbet rakodnak j szombaton és vasárnap. A hét- ; végi rakodás egyre nehezebbé válik, több vállalat elzárkózik a Hétvégi munka elöl. holott hosz- j szobb rakodási időt .biztosít a vasút ezeken a napokon. A fu- j varozási verseny és annak kul- I turáltsága mindinkább megkö­veteli azt, hogy a vasút külön­böző kedvezményeket nyújtson. Ezek közé tartozik az évek óta alkalmazott fuvardíj kedvez­mény az első negyedévben, me­lyet egyes építési anyagodra adott a vasút. így tizenhat vál­lalattal kötött ilyen megállapo­dást: a kifizetett vsszatérités j megközelíti az ötszázezer forin- | tot az első negyedévben. í dó" áruk kirakását. Nem ilyen kedvező a helyzet a bútorok, zsákos áruk, ládák mozgatása esetében: a rakodást még ma is zömmel kézi erővel végzik. A megoldás a rakodólapos áru- szállítás nagyobb mérvű elter­jedése lenne: persze ehhez va­lamennyi szállíttató összefogása szüksége^. A fuvaroztató válla­latok érdeke, hogy a külde­ménnyel minél kevesebb qondja legyen. Ezt a célt szolgálja a múlt év nyarán beindított szál­lítási lánc, ugyanis Kaposváron folyik ilyen irányú kísérlet s az eddigi tapasztalatok biztatóak, de több módosító intézkedésre van szükség a lánc működésé­nek javítása érdekében, MÁV—MAHART üzleti kap­csolat két helyen alakult ki. Mohácson a Dunán délről ér­kező cementküldeményeket va­lamint az északról érkező mű­trágyát vasúti kocsikba rakják, majd így szállítják tovább a megrendelők részére. A másik átrakodó hely Dunaújváros ki­kötő. ahol nagy mennyiségű A rakodási idő további csök­kentése érdekében tavaly év elején a Gazdasági Bizottság egyetértésével a pénzügyminisz­ter engedélyezte, hogy a befize­tett kocsiálláspénzekből azok a vállalatok, melyek gépesítik a rakodást, visszatérítést kapja­nak. így a befizetett összegek fele visszatérülhet a vállalatokhoz, ! melyet aztán gépesítésre hasz- j nálnak fel. A képzett rakodás- j fejlesztési alapból a múlt évben j a Pécsi MÁV laazgatóság mint- j egy harmincmillió forintot fize­tett ki a vállalatok részére. A Pécs—Szekszárdi TÖZÉP Vállalat mintegy másfélmillióval része­sedett, míg az Állami Építő­ipari Vállalat közel hárommil­lió forint támogatásban része­sült. Ezenkívül még egy tucat vállalat kapott százezreket, vagy | milliókat. A másfél éve érvény­be lépett GB határozat jól se­gítette a kocsik gyorsabb kira­kását. Ennek következtében ta­valy a késve kirakott kocsik szá- i ma az elmúlt évinek csupán 67 j százaléka volt. Hasonlóan ala- 1 kult a kifizetett kocsiálláspén­zek összege is: ez az 1970 évi­nek mintegy 56 százaléka. Több tényező segítette a vas­út munkáját az 1971-es évben. Ezek közül csupán néhányat em­lítünk: számos nagyteljesítmé­nyű Diesel-mozdonyt kaptak, így a forgalom tovább gyorsult. A négytengelyes kocsik száma tovább nőtt, megjelentek a kon­ténervonatok, egyes vonalakat korszerűsítették, vagy éppen most folyik felújításuk. Az áru- j fuvarozást gyorsítja az is, hogy ; egyre több irányvonat közieke- , dik: a továbbított áruk több \ mint ötven százalékát irányVb- I natokkal szállították. Előnye az, 1 hogy a szállítmányok előbb ér- - keznek megrendelőikhez. ! Az említettek nem jelentik j j azt, hogy a vasút nem tervez | további lépéseket ez évben az üzleti tevékenység szélesítésére, a szállítás korszerűsítésére és I a kultúráltság növelése érdeké- j ben. A feladatok között szere­pel a gazdaságtalan és gyenge- I forgalmú vonalak körültekintő I megszüntetése, a közepes, illet- I ve nagyszállítótartályos forga­lom beindítása. Segíteni kíván­ják a fuvaroztatókat a rakodás gépesítésében, a rakodólapos áruszállítás minél nagyobb ará­nyú elterjesztésében, Salamon Gyula k 1

Next

/
Thumbnails
Contents