Dunántúli Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-10 / 108. szám

Ära: 80 füllé Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXIX.évfolyam, 108.szám * Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1972. május 10., szerda Munkásgyűlés a Pécsi Porcelángyárban flz USfl-nak semmi keresnivalója nincs Indokínában Várnai Ferenc, a Népszabadság külpolitikai rovatvezetője beszédét mondja. Szokolai felv. Tegnap délután a Porcelán- gyárban munkásgyűlést rendez­tek az európai biztonsági hét, valamint a fasizmus felett ara­tott győzelem 27. évfordulója alkalmából, A gyár művelődési házában egybegyűlteket Bős- nyák János, a gyár igazgatója üdvözölte és köszöntötte Mr. Dorris észak-írországi küldöttet, Klolankowska elvtársnőt, a Len­gyel Béketanács titkárát, dr. Er­vin Hartsht az NDK küldöttét, akik az európai biztonsági hét alkalmából érkeztek hazánkba. Várnai Ferencet, a Népszabad­ság külpolitikai rovatvezetőjét, az Európai Biztonság és Együtt­működés Magyar Nemzeti Bi­zottságának alelnökét, Szécsy Évát, a Magyar Rádió külpoli­tikai rovatvezetőjét, Maris Já­nost, az MSZMP KB munka­társát, Zavagyi Lajost, a HNF nemzetközi titkárságának he­lyettes vezetőjét. Bosnyók János megnyitójában méltatta a fasizmus felett ara­tott győzelem jelentőségét, majd arról beszélt, hogy Euró­pa békéjének, biztonságának fenntartása, erősítése további aktív politikai szereplést követel Európa népeitől. Várnai Ferenc, a Népszabad­ság külpolitikai rovatvezetője mondott beszédet. — Jelenleg még nem tudni, hogy a bonni parlament ratifi­kálja-e a szerződéseket. Egy azonban bizonyos, a közeljövő­ben mindenféleképpen törvény­be kell iktatni, mert ez nem­csak a Német Szövetségi Köz­társaság, de egész Európa ér­deke is. Most ez a legfontosabb és az európai biztonság erő­sítésének hatást kell gyakorol­nia a világ minden részére. Ezután arról beszélt, hogy a fasizmus elleni harcban milyen nagy áldozatokat hozott a szov­jet nép és méltatta, hogy az­óta is szakadatlanul, áldozatot nem kímélve küzd a béke fenn­maradásáért. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió internacio­nalista segítségét az egész vi­lágon minden nép érzi. Ele­mezte a vietnami amerikai ag­resszió nixoni politikájának leg­újabb fejleményeit, melyek azt bizonyítják, hogy az USA elnö­kének vietnamizálási politikája megbukott, de nem hajlandó jelenleg sem levonni az egyet­len helyes következtetést: az Amerikai Egyesült Államoknak semmi keresni valója Vietnam­ban, Indokínában, Végül a kö­vetkezőket mondotta: — Európa békéje és bizton­sága olyan nagy jelentőségű, hogy annak hatása érződik majd a közel-keleti, az indokí­nai helyzetben, de mindenütt a világon, ahol a békéért, a né­pek szabadságáért folyik a küz­delem, a harc. A lelkes helyesléssel, tapssal fogadott beszéd utón Mr. Dor­ris észak-ír küldött ismertette azt a polgárjogi véres küzdel­met, amely évek óta tart Észak­írországban. — Hangsúlyozta, hogy külső látszatra vallási ellentéteknek tűnik a küzdelem, holott ez valójában politikai harc a brit imperializmus jól ismert „oszd meg és uralkodj” módszere ellen, A gyűlés Bosnyók János igaz­gató zárszavával ért véget. 144 millió forintos beruházással Új utak Baranyában Útkorszerűsítésre, útjavításra, bekötőút építésre, hidak építé­sére és korszerűsítésére 144 mil­lió forintot bocsátott a Közle­kedés és Postaügyi Miniszté­rium Közúti Főosztálya a KPM Pécsi Közúti Igazgatósága ren­delkezésére ebben az esztendő­ben. Ebből az összegből 93.5 mil­lió forintot a megye főútháló­zatán folyó két nagy munkára — a pécsi felüljáró és a dráva- szabolcsi híd építésére — for­dítanak. 47.3 millió forint érté­kű munkát végeznek az idén a pécsi felüljárón, 23 millió forin­tot pedig a drávaszabolcsi híd és a hozzá kapcsolódó útkor­szerűsítési munkákra költenek. A 47.3 millió forintot idén főként a felüljáró építésével együtt­járó közműépítésre, közműát­helyezésre költik. A felüljáró építése — természetesen — en­nél jóval többe kerül, ez csak az erre az évre rendelkezésre álló összeg. A felüljáróhoz kapcsolódva egyébként 1.7 kilo­méter új utat, Drávaszabölcsön pedig 6.5 kilométer új utat építenek, illetve korszerűsíte­nek. A KPM beruházásában — ta­nácsi utakat nem számítva — 27.5 millió forint értékű be­kötőút épül az idén Baranyá­ban, Ennek az összegnek egy része a tavalyról áthúzódó munkák befejezését fedezi. Új bekötőút épül a kaposszekcsői szőlőhegyen, s még idén befe­jezik a már tavaly elkezdett ma- rócsai bekötőutat. Idén meg­kezdik a kísnyárádi és az ófa­lui bekötőutak építését, való­színű azonban, hogy ezek csak jövőre lesznek készen. Üt- és hídkorszerűsítésre, burkolatjavításra 19 millió fo­rint áll rendelkezésre. Befejezés alatt áll a bakócai útszakasz korszerűsítése, mellyel egyidő- ben új hidat építettek, s a pa­tak medrét is megváltoztatták. A nagyobb útjavítási munká­kat, burkolatépítést, tulajdon­képpen mór tavaly elvégezte a Pécsi Közúti Igazgatóság, de az idei keretből fedezik. így már 1971-ben elkészült az 57-es mohács—pécsi út új aszfalt- szőnyege, a nagyharsányi út és a kölked—erdőfűi út fagykárai­nak helyreállítása. Ilyen jellegű nagyobb munkák ebben az év­ben nem várhatók. Nixon parancsol adott a VDK kikötőinek elaknásítására Nixon elnök rádió- és tv-beszédében kedden hajnalban be­jelentette: elrendelte, hogy beszédének elhangzásával egyidejűleg aknazárral reteszeljék el a VDK kikötőinek valamennyi bejáratát, akadályozzák meg a VDK belvizein és területi vizein minden szállít­mány továbbítását, maximális mértékben szakítsák meg a VDK egész területén a vasúti és egyéb közlekedést és folytassák Észak- Vietnam „katonai célpontjainak" légi és haditengerészeti bom­bázását. Az amerikai elnök mindvégig azzal próbálta igazolni a nem­zetközi békét és biztonságot sú­lyosan veszélyeztető katonai lé­péseket, hogy az „ellenség in­váziója immár közvetlenül fe­nyegeti a Dél-Vietnamban lévő 60 000 amerikai katona életét, továbbá, hogy szerinte a haza­fias erők általános offenzívájá- nak célja „kommunista kor­mányzat ráerőszakolása Dél- Vietnam 17 milliós népére”. Az elnök a hidegháború leg­rosszabb korszakára emlékeztető stílusban ijesztgette az ameri­kai népet a „kommunista zsar­noksággal és terrorral" <;z ame­rikai agresszió áldozatait nevez­te „agresszornak”, s „invázió­nak” a hazafias erők felszaba­dító harcát viszont az amerikai intervenciós haderők agresszió­ját és terrorbombázását a „bé­ke és a dél-vietnami nép védel- mezésének" minősítette. Nixon már bevezetőben nyo­matékosan hangoztatta, hogy a hazafias erők általános offen- zíváját „azok a harckocsik, tü­zérségi és más támadó fegyve­rek tették lehetővé, amelyeket a Szovjetunió és más kommunista országok szállítottak Észak-Viet- namnak”, míg szerinte az Egye­sült Államok az egész vietnami háború folyamán „a hadviselés történetében példátlan mérsék­letet tanúsított" és a hazafias erők offenzívájára adott vála­szát „csupán légi és haditenge­részeti bombázásra korlátozta”. „Békeerőfeszítéseinek” bizo­nyítékaként említette Nixon, hogy tanácsadóját, dr. Kissin- gert Moszkvába küldte, s azt ál­lította, hogy amikor Kissinger május 2-án Párizsban találko­zott Le Dúc Tho-val, a VDK kép­viselőjével az „felkutatni iparko­dott a békéhez vezető összes lehetséges Ösvényeket". A to­vábbiakban azonban kiderült, hogy Kissinger ezúttal is csupán a Thieu-rezsim hatalmon tartá­sát célzó 8 pontos amerikai cso­magterv alapján tárgyalt. Mind­azonáltal Nixon elnök a VDK-t vádolta „arroganciával”, amiért nem tett Washington szempont­jából „elfogadhatónak" minősü­lő „új javaslatokat”. A hazafias erők katonai sike­reire utalva az elnök kijelentet­te: „a legutóbbi két hét során növekedett az a veszély, hogy Dél-Vietnam 17 milliós népére kommunista kormányzatot erő­szakolnak rá . . . és a kommu­nista offenzíva most már olyan ponthoz érkezett, hogy veszé­lyezteti a még Dél-Vietnamban lévő 60 000 amerikai katona éle­tét”. „Mindent megteszünk, ami szükséges, hogy megvédjük az amerikai életeket és az ameri­kai becsületet” — hangoztatta Nixon, majd különös logikával hozzáfűzte: „nem fogjuk átlépni a nagylelkűség és az árulás ha­tárvonalát”. Nixon elnök ezután azt fejte­gette, hogy választania kellett három lehetséges út között: 1, Az összes amerikai erők azonnali kivonása; 2, további kísérletezés a tár­gyalásokkal ; 3. határozott katonai intéz­kedések a „háború befejezé­sére". Az amerikai elnök elismerte, hogy „sok amerikai” az első megoldást, vagyis az azonnali teljes kivonulást helyesli. Ezt azonban elvetette, mert ez „az amerikai elkötelezettség feladá­sa lenne, és átengedné a dél­vietnamiakat a kommunista zsarnokságnak és terrornak". Felhozta még, hogy ezzel az USA kiadná kezéből „alkudo­zási ütőkártyáját" az amerikai hadifoglyok visszanyerésére, majd döntő „érvként" a hírhedt domino-elmélet világméretű vál­tozatával állt elő, mondván, hogy „Amerika veresége Viet­namban az egész világon báto­rítaná az agressziót ... A Kö­zel-Keleten, Európában és más térségekben". A tárgyalásokról szólva meg­ismételte azt az ismert propa­gandaszólamot, hogy „az ellen­ség ultimátumban követelte egy kommunista kormány rákénysze- rítését Dél-Vietnamra". Ilyen „levezetéssel” próbálta az ame­rikai elnök meggyőzni hallga­tóságát, hogy „a gyakorlatban nem volt más választása" mint (Folytatás a 2. oldalon) A negyedik ötéves tervidőszakban Huszonhét törpe vízmű építését tervezik megyénkben A víz — nemzeti vagyon. S e vagyonnak különösen ott, van nagy becsülete, ahol kevés ada­tott. Baranya kétszeresen előny­telen helyzetben van, hiszen köztudottan vízszegény megye, településeinek száma viszont nagy. Hol tart jelenleg az a törek­vés, hogy a megye mind több lakosát láthassuk el jómmőségű ivóvízzel? Három oldalról köze­líthetjük meg a témát. Az igé­nyek felől vizsgálva a válasz egyértelmű: a vizet mindenütt igénylik, de tekintve, hogy az ellátottság ma mintegy ötven százalékos, akad még tennivaló. Egy más oldalról tekintve meg­állapítható, hogy az elmúlt év végén a megyében mintegy hat­van törpe vízmű működött, eb­ből 43 valósult meg vízmű tár­sulat formájában, a többi pedig tanácsi beruházásból. Vala­mennyit a Baranya megyei Vit­ás Csatornamű Vállalat működ­teti. Harmadszor a lehetősége­ket vizsgálhatjuk meg, itt is egy­értelműen kiderül, hogy lehető­ségeink korántsem adnak mó­dot arra, hogy az igényeket ma­radéktalanul kielégítsék. A IV. ötéves terv időszakában Baranyában 27 törpe vízmű megépítését tervezik. Ebből ed­dig öt valósult meg, illetve áll építés alatt. A hátralevő négy esztendőben huszonkét falusi vízmüvet építenek meg — a költségelőirányzat csaknem 90 millió forint. A víz — áldás. Az ötéves terv végére pedig megváltozik a százalékarány: ha csak a tár­sulások formájában megvalósult vízműveket vesszük figyelembe, ezek 1970 végéig közel hetven­ezer embernek szolgáltattak köz­műves vizet. A IV. ötéves terv utolsó évében pedig további húszezer baranyai lakos részesül a vezetékes ivóvíz áldásában. A pées—mohácsi országút burkolatát nem pusztán a lyukak betömésével javítják, hanem teljes szélességében beborítják és lehengeriik bitumenes törmelékkel. A képen: a mohácsi útfönökség Szűcs szocialista brigádja Szentkút puszta közelében javítja az úttestet. Erb János felvétele Fock Jenő látogatása Kiskörén Fock Jenő, az MSZMP Poll«, kai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnöke kedden - Dégen Imre államtitkárral, az Országos Vízügyi Hivatal elnö­kével - Kiskörére látogatott és megtekintette a Tisza II. vízlép­cső építkezéseit. A Tisza-völgy legnagyobb vízgazdálkodási lé­tesítményéről Mátrai István, az Országos Vízügyi Beruházó Vál­lalat vezérigazgató-helyettese, a hozzá kapcsolódó öntözőrend­szerről Budavári Kurt, az Orszá­gos Vízügyi Hivatal vízhasznosí­tási főosztályvezetőié tájékoz­tatta a kormány elnökét, aki kí­séretével végioiárta a duzzasz­tómű munkahelyeit

Next

/
Thumbnails
Contents