Dunántúli Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-28 / 124. szám
MOSZKVAI CSÚCS: URBANISZTIKAI PANORAMA: YUL-2 SALT = Halt!? A moszkvai szovjet—amerikai csúcstalálkozóra márcsak azért is feszülten figyel a világ, mert egyik főkérdése: megkezdeni a stratégiai fegyverek korlátozását, amely csillagászati összegeket emeszt fel a nagyhatalmak nemzeti jövedelméből. A korlátlan versengés - amelyet az amerikaiak a szocialista országokra kényszerítettek — a totális atomháború veszélyét állandósítja. De az évek óta folyó SALT tárgyalásoktól a moszkvai találkozóig hosszú volt az út. Ehhez az kellett, hogy az'USA vezetői belássák: nem győzhetnek ebben a versengésben és nem diktálhatják többé a feltételeket. Ebből a szempontból tanulságosak azok a Nyugaton megjelenő cikkek és stratégiai tanulmányok, amelyek a szovjet hadsereg képességeit fejtegetik. Habár ezek gyakran fél- revezetőek és forrásaikhoz erős kétség fér, értékelésük jellemzi a megváltozott helyzetet, íme, mit mond például a Paris Match publicistája, Raymond Cartier a szovjet hadiflottáról. „A nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének kimutatása szerint 1971-ben 1017 felszíni hajót számlált a szovjet flotta. Az amerikai ugyanakkor 598, amelynek egyrésze az elmúlt világkonfliktus veteránja. A vietnámi háború hozzájárult e hajdan fölényes tengeri erő elöregedéséhez, A hadihajók száma természetesen nem elegendő a potenciál abszolút összehasonlításához. Az amerikai flotta gerincét 15 csapásmérő repülőgép-anyahajó képezi, s közülük csak az atommeghajtású Enterprise 76 ezer tonnás... De egy anyahajó, amely 30 éve még 87 millió dollárba került, ma csaknem egymilliárd dollár. Egy bombázó, amely 640 ezer dollár volt, most 25 millió dollár... Az oroszok ezeket az anyahajókat „úszó koporsók”-nak hívják, és egészen mostariig tengeri hatalmukat a tengeralattjárókra alapozták. Rickover admirális szerint ezzel megfordították az erőviszonyokat, minthogy 25 év alatt 570 tengeralattjárót építettek. Ugyanakkor az amerikaiak csak 106-ot. S mit mond ugyanerről a legilletékesebb: Laird hadügyminiszter? Az U. S. News and World Report-nak adott interjúban a következőket: „A szovjet haditengerészeti fejlesztés jelenlegi üteme mellett — ha mi építünk egyáltalán ballisztikus rakétával felszerelt nukleáris tengeralattjárókat — a szovjeteknek már 70 ilyen hajójuk lesz, mire mi elkészülünk a 42.-kel. Természetesen mi sem vagyunk tétlenek a hajóépítés területén. Amikor hadügyminiszter lettem, évente alig egymil- liárdot költöttünk hajóépítésre és korszerűsítésre . ., Most 3,6 milliárdot kérünk a kongresz- szustól erre a célra. A szovjet fenyegetés jellegével és nagyságával kapcsolatos aggodalmunk azonban természetesen nem korlátozódik kizárólag nukleáris és haditengerészeti fejlődésünkre. Mint arra jelentésemben rámutattam, a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi országának hadereje minőségileg és mennyiségileg egyaránt fejlődik: új harckocsikkal, szállító eszközökkel és számos újtipúsú repülőgéppel rendelkeznek.” A SALT, amely a moszkvai csúcstalálkozón ,,haIt"-ot, meg- állj-t mond — ha csak részlegesen is - a fegyverkezési versenynek, — felbecsülhetetlen jelentőségű haladás az emberiségnek. , , A jövő: mezőgazdasági város? A szovjet építészek a falvak újjáépítésénél a modern tech- I nika lehetőségeire támaszkod- | va mindazt átveszik a múltból, amely a jövő szolgálatába állítható. A jövő pedig: a mezőgazdasági város. Ezrével találhatók már olyan települések, amelyeket agroipari központnak nevezhetünk. Moldvában, Grúziában például sok olyan szovhoz van, amelyet inkább ,,borgyár”-nak lehet nevezni. Lettországban néhány halászkolhoznak saját flotillója van és halfeldolgozó üzeme. A ku- j bányi kolhozok saját konzervgyárat építenek. Az Orosz Föderációban a szovhozok technikumokat és főiskolákat létesítenek. A falusi építészeknek ma laboratóriumokat, tanintézeteket, számítóközpontokat kell létrehozniuk. A falusi települések műszaki berendezéseire több mint egymilliárd rubelt irányzott elő az állam: megkezdték a központi gáz-víz, és villamosáram szolgáltató berendezések építését. A falusi építészet nagy kérdése tehát: városi komfortot létrehozni a falun, amely a jövőben nem lesz más, mint mezőgazdasági-ipari település. Lesz „metaváros?" 1970-ben Münchenben egy kísérleti épületet alkottak, amely nem hasonlít semmiféle hagyományos épülethez. Az úgynevezett metaváros ugyanis abban fog eltérni az ismerttől, hogy a nagyváros változó funkciójának eszközei nem kerülnek egy síkba egymás mellé (közlekedés, lakás, üdülés, munka). Az alapsíkot a forgalom szá mára tartják fenn, és felette terül el a tulajdonképpeni város j teraszos házaival. Minden |a- I káshoz létesülhet teraszkert. A lakások úgy vannak lépcsőzetesen megépítve, hogy lakói nem láthatnak egymásra, és a lárma se hatol át. A lakók, üzlettulajdonosok helyiségeik méretét maguk alakíthatják ki áthelyezhető födém- és válaszfalelemekből. Ezáltal a „metaváros” állandó mozgásban van. A teraszos építmények lépcsőzetes elhelyezését a Nap járása határozza meg. Az első „metastadt" a tervek szerint a Ruhr-vidéki Wulfen- ben épül meg. Legyen vagy ne legyen? Kanadában heves viták veszik körül az új montreali nemzetközi szuper-repülőtér építési munkálatait. A gigantikus méretűre növekedett légiforgalom ugyanis tönkreteszi a városok nyugalmát, és a fülsüketítő zaj meg- betegíti az embereket. Emellett a repülőterek folytonosan növekvő kiterjedése újabb és újabb erdők, szántóföldek kiirtásával jár együtt. Legutóbb Dansereau professzor ekoló- gus nyilatkozott a kérdésben és vázolta, hogy a természet meg- bolygatásának milyen messzire kiterjedő hatásai lehetnek, amelyekkel a mai urbanisztikában számolni kell. Valóban, Kanada több régi, történelmi emlékű települését rombolják le a buldózerek. A fennsíkon eddig félmillió fát Irtottak ki. A 356 négyzetkilométeres reptérhelyen nyolcszáz farmot kell felszámolni, 33 543 lakost kitelepíteni. A helyén a repülőtérrel egyetemben egy teljesen mesterséges város alapjait rakják le. 1980-ra a számítások szerint ugyanis 17 millió légiutast kell fogadni évente a Yul—2 elnevezésű repülőtéren. Óránként 21 gép landolhat leszállópályáin. Az utasok jegyváltás után egyenesen o repülőgépükhöz tartozó „gördülőszalonba" mennek és az közvetlenül a felszállólépcsőhöz szállítja őket. A szuper repülőtér építési költségeit - egyelőre — egymilliárd dollárra becsülik. A repülőtérhez vezető utaknak mln- j dennap 25 ezer utas, 14 ezer alkalmazott és 3600 tonna áru [ számára kell biztosítaniuk a zavartalan áthaladást. Hotel a glóbuszon Nemrégen olvashattuk a francia sajtóban, hogy hozzá- I juk is betört a Holiday Inn, s megkezdte rohamos előrenyomulását. Igaz, a francia hatóságok kedvetlensége és ellen- { állása miatt ez az előnyomulás lassúb lesz mint várták, de hírek szerint Nancy, Ruen, Montpellier, általában a főutak mentén hamarosan megveti lábát a Holiday Inn. De mi is a Holiday Inn? A világ nagyrészét behálózó Az amerikai „szállodaimperializmus” mellett most a japán „szakácsexpanzió” kezd kibontakozni Nyugat-Európábon. Most már nemcsak a Hondák, a Yamahák, a Toyoták terjednek mint az európai tőkés motor- gyártás veszélyes konkurrenciái, nemcsak a Sonny, a Panasonic és más törpeszuper tranzisztorosok, hanem a japán szállodások is megmozdultak. Tsukamotó asszony egy japán luxusétterem-hálózat tulajdonoamerikai mammutvállalatok jellegzetes típusa, az amerikai „hotelimperiaiizmus” éllovasa. Az óriásvállalkozásnak jelenleg a világ ötven országában vannak szállodakomplexumai, és szobáinak számát — szemben a Hilton hatvanezer szobájával - kétszázezerre becsülik. A cég büszkén hirdeti, hogy a világban minden héten két új Holiday Inn hotel nyílik, és minden húsz percben egy újabb szoba épül. Ennek a vállalkozásnak az irányítási rendszere is jellegzetes. Az egészet az amerikai Memphis városában lévő központ vezényli, ahol számítógépekbe táplálják be valamennyi szálloda adatait, s így a központ mind a kétszázezer szoba napi helyzetét ismeri és rendelkezni tud felette. A Holiday Inn ilymódon valóban iparággá tette a vendéglátóst. A vállalkozást egy Tennessee állambeli Kemmons Vilson nevű úriember hozta létre tizenkilenc évvel ezelőtt, s ma olyan tőke van mögötte, hogy mindenütt kormányelnökök és államférfiak fogadják. Vilson urat a Matignon palota is vendégül látta Párizsban, ahol Chaban Delmas miniszterelnöknek, egy hatoldalas sa most nyit meg Párizsban, a rue Lincolnon egy 400 négyzet- méteres éttermet. Hamarosan nyitja kapuit az ugyancsak japán Méridien étterem és egy százszobás hotel-restaurant a Saint-Jaques boulevardon. Aki tehát sukit, yakit, sakét, shabu-shabut akar enni és inni, az egyre könnyebben teheti. És elég sokan akarnak, mert a Japán Air Lines egyedül napi. nyolcszáz utast szállít JapánDÓI öreg kontinensünkre. tervezetet adott át tizenöt francia városban létesítendő hotelhálózatról. Ajánlatának lényege: 357 millió új frank összegű közvetlen beruházás; a négy- csillagos hotelek számának 25%-os növelése az országban; ötezer francia alkalmazott kiképzése; és mintegy 900 millió frank, amelyet a turistaforgalom eredményez. A fényesen hangzó ajánlat azonban nem lehet olyan kecsegtető a franciáknak, mint első hallásra, mert azóta két év telt el, s a helyi hatóságok még a kisajátítási eljárásokat se tudták bevégezni. A Holiday Inn most módosító indítványt tett: tekintettel a támasztott nehézségekre, esetleg megelégszik autóutak melletti motelek felállításával. A „tunguz csoda” nyomában A Szovjet Tudományos Akadémia szibériai részlegének tudósai újabb lépést tettek a nevezetes tunguz meteorit titkának megoldása felé. A becsapódást követő gigantikus robbanás - úgy látszott — minden nyomát eltörölte annak a rendkívüli „kozmikus jövevénynek”, amely 1908 nyarán esett le a kelet-szibériai Alsó-Tunguzka körzetében. A tudósok kitartó kutatását azonban siker koronázta. A robbanás színhelyén, a talajban mikroszkopikus üvegszerű szemcséket találtak, amelyek vegyileg egyáltalán nem hasonlítanak földi anyaghoz. Ezek sok szilíciumot, nátriumot, alumíniumot, káliumot tartalmaznak, de titániumot, mangánt, magnéziumot szinte egyáltalán nem. Sok „üveg- gömböcskében” hermetikusan elzárt gázbuborékok voltak. Ezekből a tudósok megállapították, hogy a meteorit belse- i jében szénsavas gáz volt túl- > súlyban. SUKI, YAKI, SAKE, SHABU- SHABU Japán szakácsexpanzió Kif nyugtalaníf a „vörös Jet"?' Nemrégen Nyugat-Németország öt Jak—40-es háromturbinás sugárhajtású szovjet utasszállító repülőgépet vásárolt Az öt Jak—40, vagy ahogyan a nyugati sajtó elnevezte: „a I vörös Jet”-ek különös izgalmat keltettek a repülőgépgyárosok körében. Ez a 28 ülőhelyes, 600 kilométer hatótávolságú, a rövidtávú | belföldi forgalomban kitűnően használható gép ugyanis lényegesen jobb repülő és szállító tulajdonságokkal rendelkezik, mint hasonló kategóriájú nyugati társai, például az amerikai Metroli- ner. Igen könnyen kormányozható, rövid felszállópályát igényel, motorjai csendes járatúak, tehát nem dúlják fel a városok nyugalmát, s ami nagyon is lényeges: olcsók. A Jak-okat átalakították a nyugati szabványok szerint, s jelenleg 20 német specialista barátkozik e típussal a szovjet Kiro- vográdban. Az izgalom különös oka a nyugati repülőgépgyárosok körében, hogy a gép rendkívül előnyös tulajdonságai mellett 30-50%-kal olcsóbb, mint a jelenlegiek. TENGERI PANORAMA: Átevezték a Csendes-óceánt vállalkozásához. Ráadásul Sylvia nem tudott úszni. Annál jobban John, aki civilben tengerész. Megérkezésük után nyilatkoztak, hogy összeházasodnak. Sylvia kijelentette: „Majd bolond lennék olyan kockázatot vállalni az életben is, mint az óceánon, amelyet ráadásul Csendes-nek neveznek ..." Az elképesztő emberi teljesítményekben nem szűkölködik az óceán-átkelések története. Heyerdahl tutajjal, majd papiruszhajóval kelt át. Alain Bombard francia, gumicsónakkal vágott neki az Atlanti-óceánnak, több angol vitorlással kelt át, de még senkinek nem jutott eszébe az a képtelenség, hogy vitorla nélküli evezőcsónakkal szelje át a Föld legnagyobb vízfelületét, a Csendesóceánt. Kivéve John Fairfaxnak és Sylvia Cooknak, két angol fiatalnak, Az üvegszövettel bevont 11,70 méter hosszú csónakkal pontosan 363 nap alatt tették meg az utat. Az amerikai San Franciscóból indultak el és a Britannia fi. nevű hajójukkal az ausztráliai Hayman Islandon kötöttek ki. Fairfax úr és Cook kisasszony kalandja nem nélkülözi a pikantériát sem: újsághirdetés útján ismerkedtek meg, amelyben Fairfax partnert keresett De van, aki inkább vitorlázik John és Sylvia véresre törték tenyerüket az evezővel: napi tíz órát evezni, nem csekély dolog. Van, aki inkább vitorlázik. És nem ingyen. A cannes-i filmfesztiválon egy ismeretlen, fiatal nő lépett Claude Lelouch-hoz, az Egy szoknya, egy nadrág című film ismert rendezőjéhez, és azt mondta: „Vőlegényem farta- tikus hajós. 1969-ben másódik lett a Csendes-óceánt átszelő vitorlásversenyben. Most új hajót épített egy barátjával, amellyel könnyedén megnyet- hetik az Atlanti-óceánt átszelő versenyt. Adjon pénzt, társuljunk !” Lelouch agyán átvillant, hogy az Egy szoknya, egy nadrág után miért ne csinálhatná meg az Egy ember és egy hajó című filmet? A vőlegény, Jean Yves Terla- in előterjesztette tervét: Egy 39 méter hosszú hajó, amelyet egyetlen ember kiszolgálhat, s 55 kilométeres óránkénti sebességgel szeli a vizet. Indulás június 17-én lesz a plymouthi kikötőből. Lelouch három nap múlva követi, először hajón, majd helikopteren és közben filmezik. Cél: megdön- teni az átkelési rekordot. Az út hat napig tart - ha minden jól megy, és üzletnek se lesz rossz a rendező és a vállalkozó számára. VASÁRNAPI MEUEXtí I
