Dunántúli Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-27 / 123. szám

4 DUNANTŰLI NAPLÓ 1972. május 27. Megkezdődött a szocialista brigádvezetők IV. országos tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról) hanem emberi és szocialista vonásokban is. A legfőbb ter­melőerőnek - az embernek — magasabb szinten kell állnia, mint a termelőerők tárgyi-tech­nikai eszközeinek, hogy ura le­hessen azoknak. A továbbiakban a fiatalok és a nők helyzetéről szólt. — A fiatalság — mondotta — számunkra nem csupán egy korosztály a többi között, ha­nem a jövendő munkás nemze­dék, szocialista építőmunkánk továbbfolytatója is. Ezért mind­annyiunknak megkülönböztetett figyelemmel kell a fiatalok mun- kábaállításával és nevelésével foglalkoznunk. Az ifjúság tenniakarását, lel­kesedését, a legnehezebb hely­zetekben tanúsított bátorságát és áldozatkészségét - az új és haladó dolgok iránti fogékony­ságát kell a szocialista brigá­doknak ésszerű keretek közt ki­bontakoztatni és fejleszteni. A nők helyzete sok vonatko­zásban hasonló a pályakezdő fiatalokéhoz. Különösen áll ez a fiatal nőkre és az előzőleg háztartásban dolgozókra. Nekik is meg kell birkózniuk az üzemi rendhez, a munkafeltételekhez és feladatokhoz való alkalmaz­kodás nehézségeivel, sok eset­ben viselve a női mivoltukból eredő hátrányokat is. A gazdasági vezetéssel össze­fogva, váljék általános brigád­célkitűzéssé a nők munkájának megkönnyítése. A brigádban dolgozó nőkkel kapcsolatban még egy tisztele­tet érdemlő tevékenységről szó­lok; — ez pedig a gyerekek ne­velése. Nem tudok egy szocialista kollektívában dolgozó anya szá­mára nagyszerűbb kötelezett­ségvállalást elképzelni annál, mint hogy gyermekeit, a holnap munkás nemzedékét, becsületes, fegyelmezett, munkaszerető szo­cialista gondolkodású emberek­ké nevelje. Ez társadalmunk fej­lődése és egész szociplista jö­vőnk alakulásának egyik kulcs­pontja. Ezért azt ajánljuk a vállalati gazdasági vezetőknek és társa­dalmi tisztségviselőknek, hogy a gyermeknevelést fogadják el és tekintsék teljes értékű szocialis­ta kötelezettségvállalásnak. Tisztelt tanácskozás! A mozgalom további kibonta­kozása, a fejlődésének gyorsu­lósa, a formális vonások kikü­szöbölése megkívánja, hogy a párt, a gazdasági és a szakszer­vezeti szervek munkaköri, fel­adatköri kötelessége legyen a brigádmozgalom vezetése, segí­tése, a kölcsönös kapcsolatok gyümölcsözőbbé tétele. Minden eddiginél jobban szükséges fel­karolni, népszerűsíteni a leg­jobbak munkáját, terjeszteni ta­pasztalataikat. A szocialista brigádmozgalom előtt álló távlatok, tehát első­sorban minőségi követelmé­nyeket jelentenek, azt, hogy „szocialista módon dolgozni, tanulni és élni” jelszót egysé­ges, összefüggő követelmény­nek tekintjük. E minőségi oldal azt jelenti, hogy mindenkinek tisztességesen kell munkáját ellátni, mert ezért fizetést kap. Amit ezen túl vállal ez már a szocialista jelleghez tartozik. A szocialista módon élni tar­talma pedig azt jelenti, hogy a gondolkodásban fokozottabban tért nyernek a szocialista esz­mék. Az egyes erríber magatar­tásában mind teljesebben ér­vényre jutnak a szocialista er­kölcs normái. Az emberek kö­zötti viszony ennek megfelelően alakul. A szocialista módon élni követelményben benne van az a belső igény, hogy o közügyek­ben vállaljanak szerepet; töre­kedjenek, ha csak egy kicsivel i is, de többet adni, többet meg- 1 oldani a nagyabb közösség ja­vára. Nem csupán szolidaritás­ról van szó, hanem tettekben megnyilvánuló, aktív magatar­tásról. Olyan egyéniségek kifor­málódásának a folyamata ez, akiknél a szocialista gondolko­dást mindig követi a cselekvés. A szocialista brigádmozgalom iránti társadalmi felelősség el­sősorban a szakszervezeti szer­veké. Nekik kell kezdeményezni és gondoskodni arról, hogy a sokrétű céloknak megfelelően fejlődjön a szocialista brigád­mozgalom. Ahhoz, hogy a brigádmozga­lom a növekvő, s mindenekelőtt minőségi követelményeknek mind jobban megfeleljen, a bri­gádélet belső irányítását is ezeknek a céloknak kell áthat- niok és ezért megnövekszik a brigádvezetők felelőssége. A pártszervezetek, szakszerve­zeti szervek tevékenysége ta­lálkozik és eggyé kell, hogy ol­vadjon a gyakorlati megvalósí­tás során a brigádtevékenység­gel. — Élni, közel egymáshoz, megértésben, összhangban, se­gítőkészen és felelősséggel, az élet gondjait, bajait, örömeit és szépségeit egymás közt meg­osztva — ez a szocialista bri­gádmozgalom célja, értelme, hitvallása. .Ha mindenki megér­ti céljainkat és törekvéseinket, ebből következően önmaga ter­melési és társadalmi feladatait, akkor gyorsabb ütemben és ha­marabb valósítjuk meg legszebb célunkat, a szocialista Magyar- ország felépítését. Gáspár Sándor beszédét nagy tapssal fogadták a tanácskozás részvevői, majd megkezdődött a vita, amelynek során számos felszólalás hangzott el, majd az ebédszünet után Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára lépett a szó­noki emelvényre. Jobban kell hasznosítanunk a mozgalom nagyszerű lehetőségeit Biszku Béla beszéde Tisztelt országos tanácskozás! Először is szeretném átadni önöknek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, Kádár János elvtárs üdvözletét és legjobb kívánságait. Tiszte­lettel köszöntőm a szocialista brigádmozgalom képviselőinek ezt a fontos tanácskozását. Már csaknem tizenöt éve an­nak, hogy a szocialista brigád­mozgalom első hajtásai kisar­jadtak. Pártunk felkarolta, irá­nyította és segítette ezt a ki­emelkedő szocialista kezdemé­nyezést, amelyben a hatalomra jutott munkásosztály magasfo­kú öntudata fejeződik ki; az, hogy munkásosztályunk mélyen átérzi a vezető szerepéből kö­vetkező felelősséget, és ehhez méltó módon kíván utat mutat­ni az egész társadalomnak: ho­gyan kell szocialista módon dol­gozni, tanulni és élni. A szocialista brigádmozgalom nagy utat tett meg születésétől napjainkig. A kezdeményező munkások néhány ezres csoportjából szé­les tömegmozgalom nőtt ki, amelyben egymillió-kétszáz­ezer dolgozó, párttag és pár- tonkivüli, önként és önzetle­nül együtt dolgozik szocialis­ta céljainkért. Azt is jól tudjuk, hogy az üze­mekben nagyon sokszor a szo­cialista brigádok felelősségtu­datán alapuló, áldozatkész erő­feszítése olajozta meg a terme­lés fogaskerekedéit, ha azok akadozni kezdtek. A múlt évek sok tapasztalata meggyőzhette a vállalatok ve­zetőit: hogy a szocialista bri­gádok nagy erőt képviselnek, akarnak és tudnak segíteni. Saját érdekük is, hogy ezt a segítséget állandósítsák,vagyis ne akkor kezdjenek a szocia­lista brigádokra támaszkodni, ho már baj van. Akkor kezd­jenek tanácskozni a brigád­dal, amikor egy-egy nagyobb feladat még a tervezés, a ki­dolgozás stádiumában van. Hallgassák meg figyelmesen a munkások hozzászólását a tervezethez. A brigádoktól meg­tudhatják, milyen feltételekről kell gondoskodniuk, hogy a vég­rehajtás zavartalan és sikeres legyen. Ez a valódi együttmű­ködés. Amikor a gazdasági és mű­szaki vezetők leülnek tanácskoz­ni a szocialista brigádokkal, kel­lemetlen igazságok is elhangza­nak. Ez azonban nem lehet ok arra, hogy egyes vezetők elzár­kózzanak a brigádokkal való közvetlen, rendszeres érintke­zéstől. Eleven, folyamatos együtt­működésre van szükség a veze­tők és a kezdeményező brigá­dok részéről is. A gazdasági és a műszaki vezetők fordítsanak nagy gon­dot arra, hogy a brigádok ész­revételei, javaslatai ne marad­janak pusztába kiáltott szavak. Azt hiszem, ez a tanácskozás mindenki előtt világossá teszi, hogy jobban, célszerűbben kell hasznosítanunk a szocialista brigádmozgalomban rejlő nagy lehetőségeket. Ezt a nagyszerű mozgalmat pedig nem elsősorban szélességé­ben, hanem mélységében kell továbbfejlesztenünk. Ne a létszám gyarapítására törekedjünk, hanem munkájuk minőségi színvonalának, a bri­gádok teljesítőképességének emelésére. Kedves Elvtórsak! A szocialista brigádmozgalom helyzete, valamennyi további le­hetősége és feladata szervesen összefügg társadalmi, politikai és népgazdasági viszonyaink fejlődésével. Pontosan másfél évvel ezelőtt tanácskozott pártunk X. kong­resszusa. A kongresszusi határozatok végrehajtása a társadalmi, a politikai, a gazdasági és a kul­turális élet minden területén fo­lyamatoson halad. Központi Bi­zottságunk ez év őszén meg­vizsgálja majd a kongresszus határozatainak teljesítését, szám- baveszi az eredményeket és hiá­nyosságokat, intézkedéseket tesz, hogy még hatékonyabban érvényt szerezzünk a kongresz- szus célkitűzéseinek. A X. kongresszuson elhatáro­zott döntések nyomán kedvező népgazdasági folyamatok bon­takoztak ki. Gazdasági fejlődé­sünk iránya helyes, megfelel a dolgozó nép érdekeinek. A fej­lődés menetében megmutatkozó fogyatékosságokkal, kedvezőt­len jelenségekkel szemben fo­kozott eréllyel lépünk fel. A gazdasági reform sok és nélkülözhetetlen erőforrást nyi­tott meg szocialista fejlődésünk számára. Folyamatosan növekszik a nemzeti jövedelem, a termelés, a külkereskedelmi forgalom, a lakosság fogyasztása és a fel­halmozás aránya a nemzeti jö­vedelemből. Külön is említésre méltó pozitívum, hogy mind az iparban, mind a mezőgazdaság­ban jelentékenyen meggyorsult a munka termelékenységének emelkedése. Ugyanakkor a ter­melés mennyisége is növekedett. A fejlődés menetében ked­vezőtlen tendenciákkal is szem­be kell néznünk. Ezeknek a je­lentkezése a munkával, a fejlő­déssel jár. Ez nem is új, nem is rendkívüli. A nehézségek jellege és eredete sem új: ezek abból fakadnak, hogy nem jól, vagy nem következetesen hajtják végre a kongresszusi határoza­tokat az érintett területeken. Közismert például, hogy tavaly a beruházások mértéke a terve­zett szint fölé emelkedett. A fel­halmozás ilyen túlzott aránya meghaladja az ország gazdasá­gi erejét, és egyensúlyzavart idéz elő a népgazdaságban. Ugyanez érvényes a külkereske­delmi mérlegre: csak az export és az import tervszerű előirány­\ KS D. NAPLÓ, TELEFOTO A szpciaiista brigádvezetők IV. országos tanácskozásának szünetében Kádár János Simkó István, Ragó Ferenc és Soltész István brigádvezetőkkel — mindhárman a Szocialista Munka Hőse ki­tüntetést kapták — beszélget zatainak következetes betartása I biztosíthatja a szükséges egyen­súlyt. Gondjainkat említve; né­hány nagyüzemünknek is van­nak gazdálkodási, termelési ne­hézségei — ezekre a párt és a kormány keresi és meg fogja ta­lálni a megoldást. Az idei első negyedév adatai bizonyítják, hogy a gazdasági nehézségek elhárítását célzó intézkedéseink hatékonyak és éreztetik kedvező hatásukat. Első helyen említem azt, hogy folytatódik a dolgozók életkö­rülményeinek javulása. A mun­kalehetőségek kedvezőek, az aktív keresők aránya már eléri az 50 százalékot. Januárban, februárban és márciusban a ki­fizetett munkabérek összege 8 százalékkal több volt, mint egy évvel korábban. A pénzbeni tár­sadalmi juttatások összege a tavalyinál 17 százalékkal maga­sabb. Számolhatunk azzal, hogy az áruellátás színvonala az idén is a tavalyihoz hasonló lesz, a kiskereskedelmi forgalom 10 százalékkal — illetve változat- ! lan árakon számolva 7—8 szá­zalékkal — meghaladja a múlt évit. Bár a lakásépítkezések terü­letén nehézségekkel is küzdünk, ] megvan a lehetőségünk a ter­vezett 75 ezer lakás megépíté- i sére. A pártvezetés és a kor­mány figyelemmel kíséri a la- j kásépítések helyzetét, és ami- ; ben szükséges, meghozza az in­tézkedéseket. Külön szeretnék beszélni élet­színvonal-politikánkról. Életszínvonal-politikánk meg­valósításának alapgondolata az, hogy a munkabér, a ke­reset jobban függjön a vég­zett munka értékétől, ugyan­akkor a családok jövedelmé­ben további kiegyenlítődés jöjjön létre. Ez megfelel a munkásemberek igazsógérzetének, egybevág a szocialista elosztás alapelvével. Szükséges, hogy ezeknek az el­veknek mind teljesebb érvényt ! szerezzünk. Azzal is, hogy a bé­reket a teljesítményekkel ará­nyosan, jobban differenciáljuk, és azzal is, hogy a munka nél- 1 küli jövedelemszerzés lehetősé- ] geit befagyasszuk. A pórt már hosszabb ideje foglalkozik ezzel a problémá- | val. A Központi Bizottság ha- I tározata alapján kormányzati intézkedések léptek életbe, az­zal a céllal, hogy a munka nél- 1 kül, fondorlatos ügyeskedéssel és élősdi módon szerzett jőve- j delmeket az állam elvonja. Ha valami, úgy ez az élősdiség tűr­hetetlen a szocialista társada­lomban. Sokszor megmondtuk: nem vagyunk az ellen, hogy valaki az átlagosnál többet keressen, ha rendesen megdolgozott ér­te, ha munkájával a társada­lomnak átlaqon felülit nyújtott. Munka nélkül vagy társadalmi­lag nem hasznos és csekély munkával azonban ne lehessen nagy pénzeket keresni. Elvtársak! Ha a kedvező és a nem ked­vező jelenségeket együtt vizs­gáljuk, akkor két dolog nyil­vánvaló. Az egyik az, hogy fej- I lődésünk irányzata alapvetően ! pozitív, növekszenek az eredmé­nyek, megvalósul a kongresszu­son kidolgozott politika. A má­sik az, hogy minden lehetősé­günk, eszközünk és erőnk meg­van hozzá, hogy a fogyatékos­ságokat leküzdve, biztosítsuk népgazdaságunk tervszerű, si­keres fejlődését. Meggyőződé­sünk, hogy pártunk irányításá­val munkásosztályunk, dolgozó népünk a jövőben is mindent megtesz azért, hogy megoldja a szocializmus építésének so­ron lévő feladatait, valóraváltja a X. kongresszus határozatait. Kedves Elvtórsak! Országépí­tő munkánk sikerei nem kis mértékben függnek a nemzet­közi viszonyok alakulásától. Ta­pasztalataink alapján meggyő­ződéssel mondhatjuk, hogy a szocializmus építéséhez nélkü­lözhetetlen a békés nemzetközi körülmények fennmaradásának záloga: a szocialista országok szoros nemzetközi összefogása és együttműködése. Tagjai va­gyunk a Varsói Szerződésnek és a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsának. E szövetségi rendszer biztos támasza orszá­gunknak, ilyen erővel a hátunk mögött bizakodva tekinthetünk a jövőbe^ Pártunk és kormányunk mind nemzetközi helyzetünk, mind a belső építés szempontjából rendkívüli fontosságúnak tart­ja a Szovjetunióhoz, nagy szövetségesünkhöz és igaz barátunkhoz fűződő viszo- < nyunk ápolását, fejlesztését. A Szovjetunióhoz fűződő vi­szony külpolitikánk sarkköve volt és marad. A világpolitika nagy kérdései közé tartozik az európai helyzet alakulása. Egyik legközelebbi törekvésünk olyan biztonsági rendszer megteremtése föld­részünkön, amely kölcsönös kö­telezettségvállalásra épül. A jelenlegi nemzetközi hely­zetre az jellemző, hogy számos kedvező folyamat kibontakozá­sával egyidejűleg szüntelen küzdelmet kell folytatnunk az imperialista politika agressziós, térhódító törekvései ellen. A nemzetközi közvéleményt — az egész magyar népet is — vérig felháborítja az Egyesült Államok egyre tartó indokínai agressziója. Az amerikai agresszió mind több ország érdekeit sérti; az amerikai akciók semmibe veszik a nemzetközi normákat és meg­sértik a nemzetközi egyezmé­nyeket. A szocialista országok népeivel és a világ minden be­csületes emberével együtt köve­teljük, hogy az Egyesült Álla­mok távozzék Indokínából és bízza e térség népeire sorsuk megoldását. Továbbra is minden lehetséges eszközzel segítjük vietnami testvéreink áldozatos, hősi harcát. A Közel-Keleten kialakult helyzetet továbbra is aggasztó­nak tartjuk. Valamennyi béke­szerető és haladó erővel együtt valljuk, hogy az agresszió kö­vetkezményeinek politikai ren­dezéssel történő felszámolása az egyetlen ésszerű megoldás, s a rendezés késleltetése további nemzetközi bonyodalmakat okozhat. A nemzetközi élet legfrissebb eseménye; az Egyesült Államok elnökének szovjetunióbeli láto­gatása. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai­nak alakulása döntő jelentősé­gű az általános béke és biz­tonság szempontjából. Azt vall­juk, hogy a vitás kérdések tár­gyalások útján történő megol­dása a feszült helyzetben It a legésszerűbb eljárás. Ilyen szemszögből tekintünk mi, ma­gyarok Nixon elnök szovjetunió­beli látogatására, helyeselve a szovjet és az amerikai vezetők között elhatározott megbeszé­lések tervét. Kedves Elvtársak! Amikor majd hazatérnek in­nen, megkérdezik önöktől: mi volt, hogyan volt ezen a tanács­kozáson? Megkérdezik a saját brigádjaik és a környezetükben dolgozó szocialista brigádok is, amelyeket képveitek. Erre a kér­désre persze kutyafuttában nem tunak érdemben válaszol­ni. És persze azzal sem, hogy „olvassátok el, benne van az újságban”. Mert van valami, ami nagyon fontos és nem lesz benne az újságban. Az ugyanis, hogy az egyes brigádok ho­gyan alkalmazzák, hasznosít­sák azt a sok tapasztalatot és | útmutatást, ami itt a tanácsko- I záson elhangzott. Hogyan hasz­nálják fel mindezt úgy, hogy az egyes brigádok, a maguk sa- | játos feladatai és körülményei közepette, ténylegesen előre­lépjenek. Pártunk azt kivánja Önöktől, hogy alaposan vitassák meg az itt elhangzottakat. Így vá­lik ez a tanácskozás valód! haszonná és, hogy így mond­jam, anyagi erővé. Pártunk Központi Bizottsága nevében még egyszer szívből köszöntőm a tanácskozás és a szocialista brigádmozgalom minden résztvevőjét, és tanács­kozásunk eredményeinek hasz­nosításához sikert kívánok. Biszku Béla beszéde után folytatódott a vita. — Több szo­cialista brigádvezető mellett fel­szólalt Darvas József, a Magyar írók Szövetségének elnöke, Básti Lajos Kossuth-díjas kiváló mű­vész és Lázár György munka­ügyi miniszter, aki a kormány üdvözletét tolmácsolta és a kormány intézkedéseit ismertet­te, A szocialista brigádvezetők IV. országos tanácskozása szombaton reggel fél 9 órakor a vitával folytatja munkáját, Fogadás a Parlamentben A Minisztertanács, a Szak- szervezetek Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága péntek este a Parlamentben fo­gadást adott a szocialista bri­gádvezetők IV. országos tanács­kozása alkalmából. A fogadáson megjelent Lo- sonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock lenő, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, Gáspár Sándor, a SZOT főtit­kára, a Politikai Bizottság tag­jai, jelen volt a kormány több tagja is.

Next

/
Thumbnails
Contents