Dunántúli Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-21 / 118. szám

im. májú* 21. DUNANTOLI NAPLŐ 3 MOFA, 1972. május Gondokkal — panasz nélkül A rekonstrukció közepette, kiváló eredmények a Mohácsi Farostlemezgyárban Évről évre meg kell ismételni e kérdést: meddig képes a Du- na-parti gyér felülmúlni előző évi eredményeit — sőt egy kicsit önmagát is. Az elmúlt évben ugyanis az történt: 48 ezer ton­nás maximális termelő-képessé­güket 270 tonnával túlszárnyal­ták. olyan körülmények között, amikor a gyárat az építőmunká­sok és szerelők egész hadserege tartja megszállva. A rekonstruk­ció most van túl a félidején — de egy esztendő múlva már ja­vában kellene folyniuk a 60 ezer tonna többletkapacitású gyár üzempróbáinak. A rekonstrukció közepette 1,3 millióval több nyereséget sike­tól. A tervek szerint — ez az előfeltétele az 1973. július 1-i indulásnak — most júliusban kellene a gépek beszerelésének megkezdődnie. Erre nem sok a remény. A legutóbbi kooperá­ciós értekezleten szó esett a munkák meggyorsításáról — az építők ez elől nem zárkóztak el, de sajnos ígéretet sem tettek... Néhány mondat a piacról, mely látszólag teljesen idegen a rekonstrukció gondjaitól, va­lójában azonban éppen most a hajrá előtt o gyár vezetőinek és az építőknek is nagyon jó a leg­frissebb információk egy mon­datára figyelni: a következő év­tizedben a belföldi és külföldi piacokon tovább nő a kereslet a farostlemez iránt — s a világ­piacon (ha lenne elegendő) az itthoninál iával magasabb áron tudnánk a felesleget értékesíte­ni. A MÉM ÉS A TOT VEZETŐINEK TANACSKOZASA Dr. Dimény Imre mezőgaz­dasági és élelmezésügyi minisz­ter, valamint Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elnökének vezetésével a MÉM és a TOT vezetői meg­beszélést tartottak. Ennek során áttekintették az agrárpolitika és a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom időszerű kérdéseit. Meghatározták a mezőgazdasá­gi szövetkezetek II. országos kongresszusával kapcsolatos minisztertanácsi határozat vég­rehajtásából adódó közös fel­adatokat. Megállapodtak az agrár- és szövetkezetpolitikai tevékenység hatékonyságát fo­kozó elvekben és módszerek­ben. Meghatározták a két szeiv közötti még hatékonyabb mun­kakapcsolat kialakítását segítő elvi és gyakorlati tennivalókat. lombosi Jenő Pécsi Centrum Aruház rült elérniük, mint 1970-ben A lakkozó üzem 1 millió 785 ezer négyzetméter lemezt lakkozott, 4,7 százalékkal többet, mint egy esztendővel korábban. A lami­nált lemezekből pedig 1 millió 350 ezer négyzetmétert gyártot­tak, 6,9 százalékkal túlszárnyal­va előző évi eredményüket Mindezt csupán szervezési in­tézkedésekkel csikarták ki, hi­szen nagy dolgokat már rég nem lehet a MOFA-ban csinál­ni — azon már túl vannak. Csu­pa apró intézkedésekre — hi­bás gépek javításának meg­gyorsítása, egyéb holt idők meg­szüntetése, gépek sebességének növelése — van csak mód. Az árbevételi tervet 2,6 szá­zalékkal — nem áremeléssel, kizárólag a többlet termeléssel — teljesítették túl, az egy mun­kásra eső termelési érték predig 7,6 százalékkal volt magasabb az 1970. évinél. Mindez 8,6 szá­zalékos béremelést tett lehetővé 1971-ben, az idén pedig a leg­szerényebb tervek szerint is 3,5 százalékos bérnövekedésre le­het számítani. Az elmúlt negyed évi terme-* lési eredmények már a mát je­lentik— s a gondoktól egyál­talán nem mentes rekonstruk­ciót idézik fel. Hiszen most már c gyár vezetői számára nagyobb problémát jelent a gyár bőví­tése, mint az amúgyis olajozot­tan folyó termelés. Jövőre ugyanis már 73 ezer tonna farostlemezt kell gyártaniuk. Dr. Fáy Mihály igazgató tájékoztatásából kitű­nik, hogy nehéz esztendő előtt állnak, hiszen közel félmilliár­dos rekonstrukció, melynek so­rán a gyár termelését 48 ezer tonnáról 108 ezerre kell emelni önmagában is gond. Mindezt úgy megvalósítani, hogy az ere­deti termelés ne csökkenjen — mint az előzőekben elmondot­tuk o maximálisnál is többet ter­melnek — nem könnyű feladat. Az utolsó évben pedig különösen összesűrűsödnek a gondok — a beruházás határidői is kötélen táncolnak. Nézzük mi Is készült el? Az Irodaház és öltöző. Teljes erővel folynak a régi irodaház átalakí­tásával épülő szociális létesít­mény munkái. Megkezdődött a transzformátor-állomás szerelé­se, s az új faaprítóban is meg­kezdődhet már, a nagyteljesít­ményű gépek felszerelése. Ez az üzemrész egyébként a világ egyik legkorszerűbb, munkavé­delmi szempontból egyedülálló munkacsarnoka lesz. üzem köz­ben ugyanis egyetlen ember sem tartózkodik majd az épület­ben — a zajártalmak ellen ugyanis itt csak így nyújthatnak tökéletes védelmet. Az órán­ként 100 köbméter fát felaprító gépekre a csarnok legmaga­sabb pontján elhelyezett üveg­fülkében ülő munkás felügyel. Ha valamelyik gépnél hibát ész­lel, leállítja a berendezéseket, s az üzemen kívül levő készenléti munkások veszélytelen körülmé­nyek között javítják ki a hibát. Az elmondottak szerint az 1973 első negyedévi üzempró­báknak, és az 1973. július 1-i üzemszerű termelés megkezdé­sének különösebb akadálya nincs. Sajnos nem egészen így van — bár megvan a reális le­hetősége az üzembehelyezésnek — mégis most nagyon sok múlik az építők, nevezetesen a Tolna megyei Állami Építőipari Válla­lat tevékenységén. A gyár leg­fontosabb létesítményei, az anyagelőkészítő és lapképző épületei ugyanis még messze vonnak a szerelésrekész állapot­K1 lehetne írni a kirakatok­ba: „Itt van Pécs közepei”. Áruháznak ideális hely. Szegény pécsi Centrum. Éppen ez a helyzeti előny, ami egyre fojto­gatja. Az áruház eladótere ezeregyszáz négyzetméter. Ezen a tenyérnyi helyen naponta hu­szonötezer vevőt szolgálnak ki. S hányán érdeklődnek, tájéko­zódnak még? Legalább három­szor vagy ötször (?) ennyien. Délutánonként hering-érzetektől szenved vevő és eladó egy­aránt. Csúcsforgalomban füstö­lögnek a pénztárgépek. Naponta huszonötezer vásárló A elefánt belebújt az egér bőrébe. Tíz évvel ezelőtt a pé­csi Centrum Áruház maximális teljesítőképességét évi 160 mil­lió forintban állapították meg. Azóta az évi 250 milliós forga­lomnál tartanak. A Centrum 40 milliós átlagos készletet forgat és a budapesti Corvin Áruház évi forgalmának egyharmadát csinálja. Mennyi tér kellene ekkora óru-Himalájához? Leg­alább négyezer négyzetméternyi eladótér, a hozzátartozó raktá­rakkal. Az áruház legnagyobb gond­ja az, hogy képtelenek bemu­tatni a választékot. Sebők Imre igazgató miskolci tapasztala­taira hivatkozik. Az új miskolci áruházban semmivel sincs több áru, semmivel sem na­gyobb a választék, s mégis na­gyobbnak hat. Ott például egyszerre ötezer pár cipőt tud­nak bemutatni, a pécsi Cent­rumban csak kétszázat. A töb­bi a dobozokban van. Melles­leg a miskolci áruház alapte­rülete 9000 négyzetméter. Hogyan bírja a vásárlók szűnni nem akaró áradatát a Centrum és kétszáz, estére el­eiéit eladója? És viszont. Ho­gyan viselik el a zsúfoltságot a vásárlók? Nos, a 23 éves Centrum Áruház az egérbőr­ben is minden évben meg tu­dott egy kicsit újulni, némi fris­sességet árasztani. Az áruház fejlődése töretlen, vevőköre egyre terebélyesedik, gazdasági eredményeit tekintve a legjobb Centrum Áruházak közé tarto­zik. Gimnazista és országgyűlési képviselő Nem reklámcikket trunk, mégis, némi bepillantást kell engednünk az áruház életébe, miként próbálnak változtatni mostoha helyzetükön. A vásár­lást gyorsították meg, amikor újabb osztályokon vezették be az eladónál való fizetést, Amit lehetett, kivittek az áruházból, (gy került a munka- és sza­badidő ruházat a SaMai utcá­ba. A vegyesipafeikk egy részét kitelepítették a Rákóczi úti rak­tárba és itt szolgálják ki a kö- zületeket. Ezzel területet nyer­tek. Mi került a helyükre? Ezt a „vásárlók tanácsa” döntötte el. És itt álljunk meg egy ki­csit. Ilyen fóruma is van a Centrumnak. Amikor valamilyen fontosabb döntés előtt állnak, mindig kikérik és messzemenő­en figyelembe veszik a vá­sárlók tanácsának véleményét. A tanácsban van háziasszony, gimnazista lány, országgyűlési képviselő. A pécsi áruház választéka, Sebők Imre igazgató szerint, a fővárosinak felel meg. Mivel a vásárlóerő azonos és a szükség­leti színvonal egyidőben jelent­kezik a fővárosival, a vállalat Pécset kiemelten kezeli. Csak annyi a színvonalbeli különb­ség, hogy a fővárosi helyiipari vállalatok és szövetkezetek csak Pestet látják el, az ő árujuk nem jut el Pécsre. A Centrum Aruház összes beszerzésének 45—50 százaléka monopolcikk — saját termelés vagy termeltetés, saját import. A törekvés az, mi­nél több ilyen „ütőképes" kész­let kerüljön az áruházba. Sokat áldoznak a minőség védelmére és a minőség ellen­őrzésére. Egyes cikkeket külön­leges minőségben termelnek vagy termeltetnek le, ezeket párducot ábrázoló márkajellel jelölik meg. A márka — fokozott garancia. Az ilyen márkajelű cikknél reklamáció esetén blok­kot sem kérnek. Egyébként rek­lamáció esetén a vevővel csak az osztályvezető tárgyalhat, végleges elutasítást azonban csak az üzletvezető adhat. Itt ismét álljunk meg. Sajnos nincs helyünk, hogy megismerjük a Centrum valamennyi ütőkártyá­ját. Nem szóltunk még ármeg­határozó szerepéről, a kötele­zően megszabott olcsó cikkei­nek köréről, húszféle belső szol­gáltatásáról, törzsgárdájáról, a tanulók szinte tudományos ala­pon való képzéséről, fejlett bel­ső információs rendszeréről (a könyvelés a hónapot követő 3. napon már kimutatja a gazda­sági eredményeket) és sok más mindenről. Piros jelzés az új áruháznak Minket inkább most már az érdekel, mi lesz a pécsi Cent­rum Áruház jövője? Nagy csend van az új áruház körül. Sebők Imre igazgató: — Az új áruházért folytatott harc a 15. jubileumi évébe ér­kezett. Rendkívül sok ígéretet kaptunk. Az elmúlt évben a Vá­rosi Tanácstól konkrét segítség érkezett, s úgy nézett ki, a megvalósulás küszöbéhez érke­zett az áruház megépítése. Be­adtuk a pályázatunkat, a Bel­kereskedelmi Minisztérium azonban nem járult hozzá, megtagadta az állami támoga­tás folyósítását, amennyiben a Kossuth téren akarjuk felépíte­ni áruházunkat. Egyébként pá­lyázatunkat még a mai napig sem bírálták el, ellenben, mi­után mi lemondtunk, az álta­lunk kért és a tanács vb által nekünk biztosított helyre a fo­gyasztási szövetkezetek kaptok engedélyt áruház építésére. A belker megadta erre a helvre az engedélyt, s még nagyobb összeget helyezett kilátásba, mint amennyit mi kértünk. Ezt a koncepciót a magam részéről érthetetlennek tartom, de nem­csak érthetetlennek, hanem erő­sen kifogásolhatónak. Üjra bi­zonytalan időre elhalasztódott o Centrum Áruház építése. — Természetesen nem mond­tunk le új áruház építéséről — mondotta Sebők Imre. — Leg­feljebb az történik, hogy har­madik helyre készül el tanul­mányterv. Bízunk abban, hogy negyedik már nem lesz. De eb­ben az esetben sem épülhet meg tíz éven belül az új Centrum Áruház. Légkondicionálás Mindezek utón teljesen őszintén hangzik, hogy a Cent­rum lelkesen fogadta a Me­csek Áruház belépését és ugyanígy lesznek a szövetkeze­ti nagyáruházzal, az 1975-ben kaput nyitó Konsum Áruházzal. Mindkettő, ha némileg is, te­hermentesíti a Centrumot, az új vásárlóerőt köti le. A Centrum átlagkészletének tartása mellett biztosítottnak látja az évi 5 százalékos forgalom felfutást. Az új áruház talonba kerülésé­vel viszont újra napirendre ke­rült az áruház légkondicionált- ságának megteremtése. Körül­belül ötmillió forintba kerülne. Ajánlatot kaptak Iránból es tárgyalnak egy osztrák céggel is. A légkondicionáló berende­zést legkorábban 1973 második felében szerelhetik fel. Miklósvári Zoltán BUDAPESTI *Jp ív1 i_i ■ n ä*r ■á£sí NEMZETKÖZI ivlP VÁSÁR Díjazott termékek Egyetlen baranyai termék van az idei BNV 92 díjazott terméke között, de efölött most ne el­mélkedjünk. Magyarország rész­vétele ezen oz egyre jelentő­sebb, s immár túlzás nélkül világszintűnek mondható ipari seregszemlén minden vonatko­zásban tisztes. A hagyományo­san siker-iparágak mellett — műszeripar, rádió- és televízió­gyártás, gyógyszergyártás, vas­úti jármű és autóbusz-gyártás mellett —. a műanyagipar, a szerszámgépipar, s a szövőipar is számos világszínvonalú, s szakmai körökben is meglepe­tést kiváltó termékkel vonul fel. Beérőben vannak járműprogra­munk gyümölcsei is — a RABA- MAN tehergépkocsik láttán Európa legnagyobb teherautó- gyárai képviselőinek szorult ösz- sze a szíve ... A legsikeresebb magyar ter­mékeket ez alkalommal is dip­lomával jutalmazták. BNV-díjat 80 termék kapott, míg a Buda­pesti Fővárosi Tanács valami­vel rangosabb Nagydíját 12 vállalat, illetve ipari alkotás nyerte el. Nézzük először eze­ket. Nagydíjat kapott az Ikarusz Karosszéria és Járműgyár IKA­RUS—190 típusú városi autó­buszáért. mely szépségével aratta az első sikert. Egybe­hangzó vélemények szerint ez a kocsi már a rendkívül szigorú nyugat-európai követelmények­nek is megfelel. Az IKARUS— 190-es Rába motorral üzemel. Fékberendezései és jelzőkészü­lékei az Európa-szabvány szerint készültek. A járműkategóriában még egy nagydíjas termék van, a Csepel Vas- és Acélöntöde RÁBA-MAN motorokhoz kialakí­tott öntöttvas forgattyúháza. Ez az alkatrész a motor legfonto­sabb eleme, s többéves fejlesz­tő munka eredményeképpen alakította ki a csepeli gyár. A forgattyúsház páratlan minő­sége lehetővé teszi, hogy a motorok 3000 kilométert tehes­senek meg. Az öntvényeket az NSZK-beli MAN-cég minősítet­te. A forgattyús ház hazai so­rozatgyártásával egy év alatt 1,3 millió dollárt takarítunk meg. Vonnak természetesen, kisebb horderejű, de a nagyközönsé­get annál jobban érdeklő új­donságok is a díjazott termé­kek között A Híradótechnikai Vállalat kifejlesztett egy nagy­teljesítményű antennaerősítő családot, mely tranzisztoros erő­sítés útján lehetővé teszi, hogy az új lakótelepek közösségi ve­vőantennái akár többszáz la­kást is kiszolgáljanak. A Ganz Műszer Művek szintén közszük­ségleti termékkel nyert nagydí­jat. Időjárás-érzékeny központi fűtésszabályozójuk a külső hő­mérséklet függvényében auto­matikusan szabályozza a cső­vezetékekben, radiátorokban az áramló víz mennyiségét és hő­fokát. A Borsodi Vegyikombinát meglepetése a portplaszt mű­anyagajtó. Gyorsan szerelhető, felújítást, újrafestést nem igé­nyel. PVC-granulótumból készül, de az eddigieknél sokkal na­gyobb szilárdsággal. A nyolcvan BNV-díjas termék zöme is újdonság. Nézzük, mi­lyen arányban részesültek a díjakból az egyes iparágak! A legtöbb díjat a gépipar kapta — számszerint 19-et. Második helyen az élelmiszeripar áll — 13 díjjal, s ez rendkívül figye­lemreméltó jelenség. Az élelmi­szergazdaság megújulóban van, a korszerű csomagolási és tar­tósítási technikát mind szélesebb körűen alkalmazva rendkívül figyelemreméltó sikereket ér el. Harmadik helyen — 12 díjjal —, a műszeripar áll, s ez hűen tükrözi az ágazat kiegyensúlyo­zott fejlődését, s magas szín­vonalát. A textil- és ruházati ipar nagy harcot kezdett hely­zete megszilárdításáért, s a je­lek szerint eredménnyel. Kilenc BNV-díjat kaptak. Az építő- és építőanyagipar, illetve íaipar nyolc díjazott terméket vonulta­tott fel, a vegyipar hetet. A cipő- és bőripar 7 díjat szer­zett, ami ismét meglepetés. Rengeteg újdonságuk van, s nem egy valóban értékes. Kü­lönösen a bőripar keresi az új utat, s követel mind nagyobb szerepet magának a ruházati el­látás terén. A járműipar négy, a kerámia-ipar pedig egy díjat kapott — a Pécsi Porcelángyár porcelánfajansz mokkáskészlete révén! —, s ez körülbelül ki is fejezi ezen iparágak reális hely­zetét, s újabb eredményeit. Persze más szempontból is érdemes szemügyre venni a sta­tisztikát. A nyolcvan BNV-díjas termékből 41 az ipari célú, il­letve termelést szolgáló, s 39 a fogyasztási cikk. A Budapesti Fővárosi Tanács 12 nagydíja közül ötöt adtak termelő jelle­gű terméknek, s hetet olyan árucikknek, mely így vagy úgyw/ de közvetlenül a lakossági, azaz a kisfogyasztói igényeket elégíti ki. Az ipar tehát a kisfogyasz­tóra függeszti a szemét, s az egyes ágazatok — végre! — versenybe lendültek a kegyeiért. Beszédes az a szám is, mely a járműipar, illetve az építő­anyagipar eredményeiről tanús­kodik. A járműprogram kereté­ben elért legnagyobb sikerekről már szóltam, de vannak kevés­bé látványos, ám ennek elle­nére rendkívül fontos eredmé­nyek is. A Magyar Hajó- és Darugyár díjat nyert konténer- rakodó bakdarujával. Az MHD felkészült nagy sorozatok gyár­tására, s az érdeklődés fokozó­dik. Ott vannak a BNV-n a magyar gyártmányú konténer­dobozok is, s mindez együtt reá­lis közelségbe hozta a konté­nerszállítás általánossá tételét. Csak importra támaszkodva ez a program megvalósíthatatlan lett volna. A díjazott termékek, s en újdonságok között általában sok az olyan árucikk, melyet kül­földi licenszek alapján gyártot­tak magyar cégek. Nem íred mindent újra feltalálni. Ez a fel­ismerés a jelek szerint végre nálunk is győzött, s így az idei BNV is a különböző vállalatok és országok közötti kooperáció, gyártmányszakosítás és terv­dokumentáció-csere bővülését ígéri. Békés Sándor KS/D NAPLÓ, TELEFOTO Özönlenek a látogatók a pénteken megnyílt Budapesti Nemzetközi Vásárra Elefánt egérbőrben

Next

/
Thumbnails
Contents