Dunántúli Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-04 / 103. szám

6 DUNANTŰLI NAPLÓ 1972. május 4. Pécs tövében Adatok: Kozármisleny—Üszögpuszta, — cigánytelep. A koksz­mű és o régi erőmű mellett 42 család — közel 200 ember — el 38 putriban. A kokszmü és az erőmű Pécshez tartozik, — az alig 100 méterre fekvő telep közigazgatásilag Kozármislenyhez. Lakói közül jelenleg tizenöten töltik különböző bűntettek miatt szabad­ságvesztésüket, — hét ellen most folyik bűnügyi eijárás. Ez a pilla­natnyi helyzet. Ha azonban ehhez a statisztikához hozzáadjuk ; azoknak a „priuszát”, akik az elmúlt években kerültek börtönbe, j illetve szabadultak, — akkor még megdöbbentőbb szám kere­kedik: a telep lakóinak mintegy 70—80 százaléka büntetett elő- j életű. Országosan is úgyszólván egyedülálló az ilyen adatokkal „rendelkező”, — hivatalos meghatározással — „szociális követel­ményeknek meg nem felelő település”. Kísérőm „hivatalos személy” a telep rendszeres látogatója, el­lenőrzője. Lépkedünk a Kokszmű mel­letti úton a telep felé. A vasúti aluljárót elhagyva, a szakadék- árok partján virágbaborult né­hány gyümölcsfa fehérük. Körü­löttük idős cigányasszonyok guggolva vigyázzák a gyereke­ket, akik nagy ricsajjal meszte- lenül fürödnek az árok vizében. Vagy húsz kisfiú és kislány fröcsköli egymást, némelyik nagy futásnak ered a hideg zu­hany alól. öt év körüli kisfiú áll o parton, hosszasan figyeli a hancúrozást, aztán lassú moz­dulatokkal leveti rongyos-koszor kis nadrágját, ingecskéjét, — indul lefelé az árokparton a többihez. — Mocskos, fekete mind a föld, de hol fürödjön? — mond­ja, az egyik guggoló öregasz- szony és mutat a kisfiúra, mi­közben a szájában lógó pipa mellől időnként sercint egyet. Nézem a kisfiút, odaér az árok vizéhez, óvatosan belelógatja a lábát, aztán hirtelen kikapja. Hiheg, Megfordul, kapaszkodik föl a partoldalon, közben le­fröcskölik visitozó társai. Szinte menekülve kúszik, — aztán le­vetett ruhái mellett a parton lihegve megáll. Kifújja magát, — fölhúzza nadrágját, ingét. Testén fekete vízerek folydogál- nak. — Hé, te, koszosabb vagy, mint az előbb — kiált rá a pi- pás öregasszony nevetve, sárga fogai kilátszanak. A TELEP Indulunk tovább, — innen húsz-harminc méterre a putrik '’’Sárai'»— összevisszasága. Nád­tetős a többsége, — roggyant falúak. Körülöttük vashulladék, ».íTcÖyci, rongyok, ócska lábasok. Port, szalmahulladékot kever a szél. Némelyik kunyhó árnyéká­ban disznó hever, — arrébb ka­kas kergeti a tyúkokat, csontso­vány sürke ló áll mozdulatlan. A kutyhók előtt nők, férfiak és sok-sok apró gyerek ülve, fekve napoznak, a nyitott tűzhelye­ken bográcsokban fő az ebéd. Kesernyés füstszag lengi be a tájat. öreg cigány ül a földön, kúp­alakú csibeetetőt fon. — Fűzfavesszőből kéne azt fonni Józsi bácsi — mondja kí­sérőm. — Jó lesz ez nyárfából is. — Aztán ha kész, mennyiért árulja? — Mikor, hogy. A szemébe nézek a vevőnek, aztán mon­dom, hogy negyven forint — vagy ötven forint. — A gyerekek hol vannak? — Tudja azt maga jól. — Mégis . .. Leteszi a vesszőt a kezéből, aztán az ujjain számolni kez­di : — Hát a Jóska az másfél évet kapott... az István ötöt. . . az Antal ... az nemsokára sza­badul ... a János is schitten van .. — De azért maradt még itt­hon is ... Bólintqat a fejével. — Maradt, maradt, kilenc gyerek itthon van ... az apra­ja ... Fáradtan ejti maga mellé a kezét. A PUTRIK Törött lábú, kopott ágyak. — bennük fekete-koszos matracok, Az egyik előtt két év körüli kislány ül, — fekete haja a vállára omlik, nagy, bogársze­mével néz rám. Valaha fehér színű ingecske van rajta. Murilió festette pufók képű — fekete — angyalka. Bent a putriban ebédel a család, — három szurtos-maszatos kisgyerek és az anyjuk. Lepattogzott zomán- cú piros lábost ülnek körül a földön. Kezükben mélyöblű, rö- vidnyélű fakanál, — mártogat- ják a babfőzelékbe. Csillog a gyerekek szeme, oda-oda sandí­tanak a belépő idegenre. A legapróbb fiúcska kézzel nyúl a ! lábosba, — anyja fakanállal j csap az ujjaira. Sírva fakad a pöttöm gyerek, aztán kis öklét próbáija a szájába gyömöszöl- S ni. Fekete macska ugrik ki az ágy rongyai közül, — puha lép­tekkel kioson az ajtón . . . A szomszédos putriból zene hallatszik. Fiatal nő áll az aj­tónak támaszkodva, színes, nagymintás szoknyáját simo­gatja. — Mi újság menyecske? — Várom az uramat. — Hol dolgozik? — Itt a Kokszműben, — reg- geles műszakban. A putri belülről fehérre me­szelt, — két bevetett ágy, az asztalon tranzisztoros rádió, mellette vekni kenyér. — Mi jót főzött? — Krumplis tésztát. A falon tükör, oda fordul, befont haját igazítja. — Jön már az uram nem­sokára, biztosan jön, nem szo­kott késni — mondja. — Mióta házasok? Elfordítja a fejét, mosolyog. — Nem ... csak úgy össze­álltunk ... nemrég .., ♦ Vihar támad az egyik putri körül, öregasszony kiabál ci­gányul, kezében magasrctar- tott bottal fenyeget egy szaladó, öt év körüli kisfiút. A gyerek eltűnik a kunyhók labirintusá­ban. — Mi a baj? — Mi? A devla beléje, me­gint a gyufával... Megfordul, mutat a közeli- összeomlott putrira. — üszkös, fekete deszkák meredeznek vá­lyogfalaiból. — Fölgyújtotta, úgy kellett kikapnom belőle, majdnem bennégett... FEHÉR A FEKETÉBEN Oda kell figyelnem arra a fiatalasszonyra, aki felénk kö­zeledik. Kék szoknya és fehér blúz van rajta. Ritka itt a fehér szín. Megáll mellettünk. — Nézi ezt a helyet, ugye? — mondja. Hát van is mit látni. Itt nem lehet felvenni egy tisz­tább holmit —, pillanatok alatt elkoszolódik. — A férje hol van? - kérdi kísérőm. Már jön is a férj. Zakója gomblyukában piros jelvény. — Kitüntetés? — kérdem. — Annak is mondhatnám — válaszolja. Orsós Mártonnak hívják, 1953 óta dolgozik a Kokszmű­ben. Most április 4-re kapta a bronzkoszorús jelvényt és pénzjutalmat hozzá. Szocialista brigádtag —, most lettek bronz­jelvényesek. Négy gyermeke , van, a legnagyobb 14 éves, a ' legkisebb 6 éves. Havi keresete 2300 forint körül. Segéd­munkás. — Nem tudok kitörni innen uram - mondja. — Hatan ülünk az asztalhoz minden nap. .. Aztán kell a ruha, a cipő... Ha volna megtakarított pén­zem, házvásárlásra kapnék köl­csönt. De honnan spóroljam össze az indulót? . . . — Járnak a gyerekek isko­lába? 1 Széles gesztusokkal magya­rázza: nem járnak, mert az iskola is pénzbe kerül —, hiába, azt már nem bírja, — Keserű itt a leveqő, keserű itt az élet is — mondja szomo­rúan, aztán elhallgat. Érzem, látom, tőlem vár valami biztató szót, talán ígéretet. Szótlan vagyok. * Három legény fekve könyö­köl az egyik kunyhó előtti fű­ben. Kártyáznak. Lapot kér az egyik, aztán a fölső kártyát nagy óvatosan húzza le az al­sóról. — Sok - mondja és középre dobja a lapokat. — Mennyi a bank? — kérdi ismerősöm. — Hátbavágásba megy, nincs pénzünk. — Majd kerül, ha mi elme­gyünk, ugye? Nevetnek. KIÚTKERESÉS A kozármislenyi tanács ve­zetői: „Sajnos tehetetlenek va­gyunk a teleppel. Kisközség vagyunk —, kevés pénzzel ren­delkezünk. Itt vannak ezek a vaskos dossziék —, 1965-től in­tézkedési terveket tartalmaznak a telep körülményeinek javítá­sára. Alig történt valami. Egy­két család mindössze, akik be­költöztek onnan a faluba. Van még házhelyünk —, ha igényel­nének. De nem ielentkezik sen­ki. Mit tehetünk? Hét közsegé­lyesünk van onnan. Negyed­évenként 50 kiló tejport osz­tunk ki közöttük. Kétszáz mat­racot, fejvánkost vásároltunk —, nekik adtuk. Harmincötezer forintért ruhát vásároltunk, ki­osztottuk. Ennyi futia a mi erőnkből. Társadalmi összefo­gás kellene. Volt példa: a Kokszmű adott lakást az egyik ott lakó, de régen náluk dol­gozó munkásuknak. De kevés közülük, akik rendszeresen dol­goznak. Sokan „kukáznak” —, járják a várost, a szeméttáro­lókból gyűjtik a kenyeret, az­zal etetik a disznókat. Rend­szeres munkára kellene köte­lezni őket —, aztán 1 évi mun­kaviszony alapján már része­sülhetnének kölcsönbe az OTP- től. Talán ez lenne az első lé­pés. El kellene kezdeni —, csak mi gyöngék vagyunk ehhez anyagiak híján. El kellene kez­deni !” NEM LAT, URAM? Amikor eljöttünk a telepről, zúgott a fejem. Kiértünk az országútra, majdnem egy Sko­da személyautó elé léptem. Csikordult a fék —, a vezető letekerte az ablakot, kihajolva rám kiáltott: — Nem lát uram? Hol jár az esze? Aztán választ sem várva rá­lépett a gázra és elhajtott. Pe­dig láttam, láttam uram ... Dzsesszfesztivál Székesfehérváron Az ezeréves születését ün­neplő város nagy zenei ese­ménye lesz az Alba Regia Na­pokon — a nemzetközi dzsessz­fesztivál. Ez a találkozó a nem­zetközi dzsesszélet jelentős fó­rumává vált az évek során, s ma már — amint Kiss Imre, a lódió zenei szerkesztője meg­jegyezte — szívesen rendez­nék meg a fővárosban, ha az Alba Regia „hagyomány" és a Videoton mecénási gesztusa nem kötelezte volna el a fesz­tivál . vendégfogadást Fehérvár­nak. Dehát Fehérvár is — múlt­jában és nevében — székes város, s Fia már a történelem nem volt kegyes e rangjához, legalább a muzsika új titánja, a dzsessz fogadja fővárosává e hazában. Az idei fesztivál, mely június 2—3—4-én tartandó, néhány viiágnagyságnak számító mu­zsikus-egyéniség, illetve né­hány nemzetközi hírű együttes fellépését ígéri. Elsőként említ­jük a Tuch Swing College Band dixielandet, vezetője Pe­ter Schikperoort. öreg együt­tes kontinensünkön (25 éves), a háború után Európában ők kezdték népszerűvé tenni a di­xieland stílust. „öregségük” tehát — kiválóság. Fehérváron, a párizsi Georges Arvanitas triójának kíséretében mutatko­zik be Hal Singer, Amerika hí­res szakszofonosa. Álba Regiában három rádió- zenekar áll pódiumra. Brnóból érkezik az európai hírű, legré­gibb csehszlovák bigband, melynek különösen fúvósai re­mekelnek. Vezetője Gusztáv Brom. Híres szólistákkal lép fel a belgrádi rádió bigbandje is. Bemutatkozik még a bajor rá­dió (müncheni) kvintettje: ve­zetője, Duske Gojkovics tavaly saját zenekarával sikerrel sze­repelt a fehérvári színpadon. Sajátos élményt ígér az ame­rikai néger klarinétművész, Al­bert Nicholas (Armstrong egy­kori társának) fellépése. Nem­csak azért, mert hangszerén világnagyság, hanem azért is, mivel a budapesti Benkó di­xieland és a szegedi Old Ti­mer dixieland együttes kísére­tében mutatja be virtuóz kla­rinétjátékát. Hasonló zenei él­ményt kínál a magyar szárma­zású Attila Zoller gitáros és együttese. Zoller ugyanis az I amerikai gitárosok népszeiűsé- i gi listáján az első öt között í található. A Szovjetunióból ér- j kezik a modern free dzsesszt I játszó trió, Vjacseszlav Ganye- ! lin vezetésével. A trió pór év­vel korábban nyerte el a taI- lini dzsesszfesztivál nagydíját. A néger spirituálék kedvelői j bizonyára örömüket lelik Johnny Thompson Singer gospel-együt- j tesében. A csodálatos ritmus- | | sál és hanghatásokkal éneklő együttes világszerte népszerű a dzsesszrajongók körében. Néhány zenekarral még tár­gyal a Magyar Rádió zenei osztálya, nagyon valószínű Bili Evans (USA), Keit Jarret (USA) és az elektromos ‘ hangszerek „bűvölőinek”, Jean Luc Ponty Experience muzsikusainak fe­hérvári fellépése. Részt vesznek a fesztiválos a legjobb magyar dzsesszmuzsi­kusok: Csik Gusztáv, Jávory Vilmos, Kovács Gyula, Kőszegi Imre, Lakatos Béla, Pege Ala­dár, Tomsits Rudolf, dr. Vukán György és természetesen az említett Benkó-együttes és a szegedi dixieland. Különlegességnek számít a fehérvári fesztiválon — mivel elsőízben tűznek műsorra ha­sonlót — a dzsessz pantomim. Jonesco A király meghal című művét mutatják be pantomim művészek, a zenét Kruza Ri­chard szerezte. A fesztiválok felejthetetlen hangulatú estéi az úgynevezett „jam session”-ok, azaz öröm­zenék. Ezúttal a rendezőség az újonnan épült, elegáns Álba Regia szálló éttermében sze­retné minden este összehozni a dzsessz rajongóit e muzsika virtuóz játékosaival. A dzsessz legnagyobb hazai eseményére való tekintettel, a Fejér megyei Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda (Szé­kesfehérvár, Dózsa tér 10.) az egész országban szervez cso­portos utazásokat, amely egy­ben a fesztiváli belépőjegy elő­vételét is jelenti. Az ezeréves város várja a dzsessz kedvelőit. Címem: Balogh Ödön, Székesfehérvár Szeder It. P/16. III. Ih. Könyv a gyógynövényekről A termeszei- ajándékai... Garoy Ferenc Sajnos, még nem eléggé is­mertük fel a köznapi életben a gyógynövények értékeit, pe­dig Magyarország nagyon gaz­dag e tekintetben — hazánk­ban szinte mindenütt fellelhetők a természet gyógyszertárának anyagai. A történeti kutatások során bebizonyosodott, hogy az első ’ gyógyszerek növényekből készültek, ez a tény tehát azt mutatja, hogy már régen fel­figyeltek oz emberek arra, hogy némely növényt fel lehet hasz­nálni gyógyításra — de az idők folyamán ez a felismerés ke­vesek kiváltsága lett, azoké, akik ismerték a módot, aho­gyan ezekből a növényekből különféle gyógyírt lehetett főz­ni, előállítani. Ezt a még kevéssé ismert vi­lágot tárja fel mindenki szá­mára közérhetően Rápóti Jenő— Romvári Miklós: Gyógyító nö­vények című munkája, a Me­dicina Könyvkiadó gondozásá­ban. Az új kiadvány ez alka­lommal harmadszor kerül az olvasók elé. 1966-os, első meg­jelenése régi hiányt pótolt, ezt mutatta az is, hogy szinte pár nap alatt elfogyott. A második kiadásban a szerzők az új igé­nyeket, a kiszélesedett érdeklő­dést figyelembe véve bővítették könyvüket. Ezt a célt viszi to­vább a mostani kiadás is. Mit is tartalmaz a könyv? Megismerteti a hazánkban ta­lálható gyógyfüveket, növénye­ket, elkalauzol idegen tájakra is, bepillantást adva az ott honos gyógynövény-anyag kin­csekbe. Megtudjuk, milyen ható­anyagaik vannak, milyen beteg­ségek kiváló ellenszerei. Termé­szetesen sok esetben csak or­vosi javallatra lehet alkalmazni egyes növényfajtákat, mert a szakember hozzáértése a kellő hatásfok eléréséhez: más ese­tekben a teakeverékek, bizton­sággal használhatók fel a be­tegségek megelőzése érdeké­ben. Néhány ízelítő a gyógynövé­nyek kavalkódjából: Idegesség ellen hatásosak a különböző nyugtató teakeverékek, de van köhögés, hurut, izületi bántal- mak, étvágytalanság, magas­vagy alacsony vérnyomás ese­tén is hatásos fajták. Végezetül: az új kiadvány Pécsett, a Bem utcai Gyógy- ) növény-szaküzletben kapható, I — ahol egyben a különböző j gyógykészítményeket, teákat is ! be lehet szerezni R- 6. Derék gyerekek vagytok, fiaim . Domolospuszta a zselici lan­kák déli csücskében fekszik. Valamikor vitéz Igmándi He­gyes Géza altábornagy, Horthy Miklós egykori szárnysegédje birtokolta és keserítette a cse­lédek életét. Itt tengette életét Illés Pál 5 fiú és 1 leánygyer­mekévei. A felszabadulás után 7 hold juttatott földet kapott a család. Az urasági cseléd a maga gazdája lett. Hamarosan rá­jött, hogy mezőgazdasági gé­pek nélkül nehéz a paraszti élet. Sokat hallott már a közös gazdaságról és alig várta, hogy a környéken történjék már valami ebben az irányban. Az elsők között lépett be a termelőszövetkezetbe és lelkes agitátora lett a szövetkezeti mozgalomnak. Aztán közös összefogással Gyula Somogyapátiban, József, Ferenc és János Zsiboton épí­tett házat, két szoba, konyha van mindegyikben. Kellett is a férőhely. Mind­egyik fiú korán olapitott csalá­dot. A 34 éves Józsefet 5 leánnyal és 1 fiúval áldotta meg a felesége. De ez idáig két gyermeknél alább egyik sem adta. 1967-ben fordulat következett a család életében. Elsőnek Gyula gondolt arra, hogy mindennapi munkáján (elül társadalmi munkát vál­lal. Mikor munkahelyi főnöke, Kelemen József (a Szigetvári Konzervgyár szállítási csoport- vezetője, aki alakulás óta tag­ja a Munkásőrségnek, és pa­rancsnoki tisztet tölt be), meg­kérdezte tőle, nem volna-e kedve közéjük állni, azt felel­te: örömmel. örömmel fogadta az Illés család is 1967 decemberében az eskütétel után munkásőr egyenruhában megjelent Gyu­lát. — Derék gyerek vagy, édes fiam — szólt a szófukar Illés papa. Bátyjai: József, János és Feri e-v kicsit talán neheztelve néz­ték az öcsköst, aki túljárt raj­tuk. A következő évben József, a szigetvári „Zrínyi” Tsz jószág­gondozója és Feri öccse, aki zetoros a tsz-.ben bejelentet­ték, hogy belépnek a Munkás­őrségbe. A katonai bevonulás előtt álló László gyerek, ugyan­csak a tsz zetoiosa közölte, hogy leszerelése után ö is be­lép a testületbe. János, a tsz fogatosa szomo­rú volt. Egészségi állapota miatt nem gondolhatott a be­lépésre. 1967-ben a Szigetvári Konzervgyárban tolató vagonok ütközője közé került. — Csak szívós természetének és a ki­tűnő orvosi kezelésnek köszön­heti, hogy a már beállt klinikai halál után életben maradt és már dolgozni tud. Amikor 1970 decemberében Illés József és Illés Ferenc le­tette a munkásőr esküt, illés papa megveregette széles vál- lukat. — Derék gyerekek vagytok, fiúk. Ez év október végén újból ünnepelt az Illés család. A legkisebb fiú, László kétéves katonai szolgálat után másnak adta át a helyét a páncélos egységben. Laci nem feledkezett tneg bevonulása előtt tett ígéreté­ről. Jelentette rangidős báty­jának, Gyulának, hogy 1972- ben ő is munkásőr előképzésen kíván részt venni. Alig fejezte be mondókáját, János vette át a szót. Közölte, hogy egészsé­gileg rendben van, erősnek ér­zi magát ahhoz, hogy eleget tudjon tenni munkásőri kötele­zettségének. Legfiatalabb öcs- csével együtt részt kíván venni a jövő évben a munkásőr elő­képzésben. Ezután jött aztán igazi meg­lepetés. Ilonka, az egyetlen lány férje, Simon Béla, a Szi­getvári Faipari Ktsz asztalosa szólt, régóta kacérkodik a gon­dolattal, hogy sógorait követ­ve, belép a Munkásőrségbe, Az öt Illés fiú meglepetéssel hallgatta a sógor bejelentését, majd mint kisgyerekek körül­táncolták a rokont. — Derék gyerek vagy te is. Béla fiam — Illés mama könnycseppet törölt le a sze­méről, Ilonka, a jelöltfeleség pedig lelkendezve mondta, ha így haladunk, munkásőr rajt ad az Illés család. Dr, Gróf József f BIKALI PARKRÉSZLET Erb Jőnos Elvétele

Next

/
Thumbnails
Contents