Dunántúli Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-18 / 115. szám
6 DUNÁMTÓL! NAPI O 1972. május 18. Csak emberhez méltó környezetben lehet gyarapodni Cigánytelep a Ságvári utcában Keshedt lovak húzták o törött- bordás, szénával bélelt szekereket, amelyeknek fenék-deszkájára felkuporodtak a szoptatósanyák, kopott rongyokba bugyo- láIt csecsemőikkel, aztán a szikkadt bőrű, erős pofacsontú öregek. A férfiak, lányok, gyerekek — akik jobban bírták a vándorlást — az útszéli poros, puha padkán baktattak, a kutyák meg egykedvűen szaladtak a kocsivég alatt, a himbálódzó itatós vödör és petróllámpa között. A kisebb-nagyobb lélekszámú karavánok Gordisáról, de főként Alsószentmártonból érkeztek Nagyharsányba, még az ötvenes évek elején, nem kevés aggodalommal és gyanakvással. Mert való igaz, hogy az állami gazdaság és a kőbánya munkaalkalommal kecsegtetett, de a letelepedés végleges ténye egyszersmind a megszokott, öröklődött vándorlásnak is vé- getvetett. — Hogyan éltek a pincesoron Marci? — Valamivel jobbak voltak a körülmények, mint Alsószentmár- tonban a cigánytelepen. De hát . . . pincelakás, az mindig pincelakás. Dohos, sötét és hideg. Fölöttünk volt a kőbánva, örökös zaj, meg aztán a por is belepte a kiteregetett ruhákat, a kiskertben elpusztult a növény . .. — Emlékszem itt a Ságvári utca cigányházainak avatására, csak az esztendőt nem tudom, mikor is volt? — Hatvanötben, most már hetedik éve... Mi is emlékszünk magára. Tudja, amikor a járástól a Vida elvtárs, meg a Zsifkó elvtárs mondott beszédet, ők vágták át a nemzetiszínű szalagot. Az ember nem felejti Szovjet öntöttvas KAZÁN ZSOinag V. u. 7, ! az ilyesmit. Ahogy mi azóta élünk, semmihez hasonlítani nem lehet. . . Nagyharsónyban élő cigányok j lélekszáma jelenleg vagy háromszáz fő: jó tíz százaléka a 1 község lakosságának. Nem cso- I da ezekután. hogy a község ve- j zetői előtt egyik legnagyobb I gond a „cigánykérdés" megol- 1 dósa. 1965-ben öt családi ház j épült fel a Ságvári utcában, ké- , sőbb ezek gyarapodtak néhány- nyal, és most is mintegy 15 ház- ! helyet hasítottak ki az utca foly- , ! tatásaként a termelőszövetkezet területéből. Pontosabban: kisa- ; játítás alá került, ami annyit I jelent, hogy a téesz 40 forintot kér egy négyszögölért, de ezt a kezelési és egyéb költségek még megnövelik esetleg 60 forintra is. A cigánycsaládok túlnyomó többsége még mindig fönt él a pincesoron. Meg tudják-e fizetni a belépőt — legalább 15 ezer forintot! — és a továbbiakban törleszteni a hátralékot, amikor közben — két éven belül — az építkezést is meg kell kezdeniök, amihez szintén pénz kell? Aligha. Ha csak a munkaadók, tehát a kőbánya, az állami gazdaság és q termelőszövetkezet nem nyújt valami segélyt, vagy kölcsönt — a pincesori odulakásokból elkívánkozó — dolgozóik részére. .. Petrovics Marciék —, de a többi Ságvári utcai családok — példája is tanúsítja, hogy csak emberhez méltó környezetben | lehet gyarapodni, anyagilag i megerősödni és meghatározni valamilyen elérhető célt, amiért aztán érdemes küszködni-keper- kedni. Annak idején — a pincesorról — semmit, illetve csak a j legfontosabb göncöket hozták ] magukkal. A kombinált-beren- j dezést egyenesen az új lakásba { száll itta ttá k. — Azóta, látja — mondja j Marci felesége — már a másik I szobát is berendeztük, tizen- | hatezer forintos bútorral. Vettünk egy Favorit tévét is, a gyerekeknek inkább... Nyers-színű modern heverők, sárga kagylófotelek — fekete ülőpárnával — és a falak ... rikító színek és minták, ugyanilyen erős, élénk piros-kék-rózsa- szín a családi ház külső homlokzata is, pedig eredetileg — ha jól emlékszem — pasztell- j sárga vakolatot kaptak a körítő ! falak. . — Miért pingálták ki a házat? I A Ságvári utca A színes-szoknyás asszonyka elneveti magát: — Az a rózsaszín az én kedvenc színem, a piros-kék meg azért van, mert Marci Vasasdrukker. . . Szép nem? Mi ezt szeretjük. Az asszony és Marci egymás szavába vágva magyarázzák, hogy a hét esztendő mi menynyibe került, három ablakra redőnyt szereltettek, aztán beton- aljazaton a vaskerítés, vaskapu, aztán téglából sertésólat és Istállót építettek, bekerítették a 387 négyszögölnyi kertet, amelynek egynegyedét — a ház körül — leválasztották,' itt csak friss pázsit van, hátul meg saláta, borsó, hagyma, krumpli, meg minden, és a hét év alatt... — Miből? — Hét év alatt leadtam pontosan tíz bikát, sertést is minden évben, az idén például kilencre van szerződésem ... — ... Amíg az uram tanulta a vezetést, nem sók pénzt kapott, én eljártam házakhoz mosni, most is mennék, de beteges vagyok, a második gyerek óta, a szülésből kifolyólag .. . — Milyen vezetést tanult? — Hát emlékszik-e rá,-hogy annak idején én azt tervezgettem, hogy biztos megélhetés után nézek, hogy talpra állhassunk — mondja Petrovics Márk. — Jelentkeztem tanfolyamra, megvan a jogosítványom motorra, személyautóra és teherkocsira és mindezt az ÉPFU-nál ,. . Nem tudom, ismeri-e Paulik elvtársat, az igazgatót? — Egy házban lakunk Pécsett ... — Igen?! Mondja meg neki, üdvözlöm! — Jó. — ... Szóval az ÉPFU nagyit arsányi telepén dolgozom, teherkocsival követ szállítok, általában három és fél ezret ke- i resek, de novemberben pedig, . képzelje el, négyezerhatszáz fo- j rintot kaptam kézhez, éppen I karácsony előtt... Hát mondja meg, mikor a vénistenben volt nekem ennyi pénzem?! Felesége majdnem elsírja magát, zavartan simítgatja az asztalterítőt, berobban a szobába a 10 esztendős kis Marci is, valamit dugdos a háta mögött, hátrálna kifelé, az anyja rászól: „Hol jártál?!” A gyerek az apjának súg valamit, Petrovics bólint, a kisfiú eliramodik: — Hagyjad! Színespapírra kért tőlem pénzt, neked akar Május-fát állítani Anyák-napjá- ra. Tégy úgy, mintha nem tudnál róla ... , Aztán hozzám fordul: — Mondtam ugye, hogy Alsó- szentmártonban éltünk? Látja, idáig vittük. Az is számít, hogy az ember gyerekkorában kap-e jó szót, valami szépet, afféle útravalót... Én például tizennégy éves koromig nem tudtam más nyelvet, csak a miénket. Aztán az iskolában a Béla bácsi tanított meg magyarul. Tudja melyik? A festőművész. A Simon Béla bácsi. És arra is megtanított, hogy mindenhez, amit csak tudni, ismerni akar az ember, nagyon szívósan meg kell dolgoznia. Ha egyszer találkozik vele, említsen engem, ne mint Petrovics, mert azokból sok volt, hanem úgy, hogy a Marci. Biztosan emlékszik rám. Mondja meg neki, hogy a Marci három éven belül Zsigulit vesz... — Biztos? — Kérdezze meg az asszonyt: amit mi ketten elhatároztunk, azt meg is csináltuk. Amikor összekerültünk, a feleségem tizenkét, én meg tizenöt esztendős voltam. Jól hallotta, ennyi évesek voltunk! összevertünk eoy gunyhót és földre feküdtünk. Feleségem a felső szok- nváját hajtotta fel, azzal takarózott, és meg a kabátommal... De mi erről többet nem akarunk még csak beszélni sem. Rab Ferenc Igazán szép az idő, kék az ég és már annak ellenére, hogy még csak május eleje, erősen süt a nap. A lénián, ahol feljöttem, rég megindult ai pezsgés: bujkál elő a sárga kökö:- csin, a becefű, meg a bokszokéi!, és már egészen szép a 1 törpenyárfák levele. Érdekes . megkeresni a sziklák között az utat, időnként megállni és j figyelni, mi folyik odalent. Mit * is hagytam ott? A városi leve- j göt, a füstös, olajízű áert, amit ■ a hegyre igyekvő buszok fekete fellegekben bocsátanak ki a kipufogójukon, a nyomasztó házfalakat, a sok embert, azt a ! lázas tevékenységet, amelynek vajmi kevés értelme van. Bol- j tokát hagytam lent, amelyek- { ben sorboálltam és bosszankodtam, mert mind'g akad egy- J két szemtelen, aki tolakodik és felesel . .. Félre bevásárlási gondok, neki a tüdőt a virágszagú levegőnek. Hadd táguljon kicsit. Nemsokára úgyis elérem az országutat, azon csak egy rövid út vár, aztán irány Tubes, Fe- hérkút, Meleamány . . , Vajon kikeltek-e már a páfrányok? Majd meglátjuk. Mindenesetre kapaszkodni kell még egy kicsit, aha, ott a korlát, már csak száz méter van hátra. Itt is az út — né, mennyi kocsi! Jól dugig rakva utasokkal. Más is ki- j rándul. Igazuk is van, csak sétáljanak. Fgészséges. De meny- ] nyi kocsi! És visszafelé egyetlen egy sem jön. Hová rtiennek? 1 Hiszen már nincs tovább út! No, ezt azért megnézem, mi j lesz velük. Felballagok a torony j tövéhez, biztosan azt nézik. J Igen, odafelé igyekeznek mind- | nyáján. Hát ez szép, ez a hegygerinc itten. Párás még a levegő, de csodatiszta időt ígér a j nap. Pfü, de büdös, a fene j egye meg. Ja, persze, Diesel | Merd. Halk, elegáns a hangja, suhan, öten ülnek benne, háromnak nyakkendője van, a másik kettőnek szép, kékiefes- tett szemealja. Ablakok lecsa- i varva. A kocsi lustán kúszik le- 1 felé, aztán gyorsan eltűnik. No, ezek úgylátszik már kirándul- ; tak. Atyaúristen, mennyi kocsi! | Vigyázat, itt éppen manővere- I zik egy. Mindjárt ráhajt a Iá- | bamra. Elugrani, de vajon ho- | va? Itt jön egy Skoda, vadul dudál. Nem is tudok hova menni, hiszen ez a szép BMW ép- i pen ki akar bújni, mint a kike- ■ ricsek. Nagyon kell tudni ve- j zetni, mert kevés hely van. Dudál a vezető és kihajol az ab- { lakon. — Nem lát maga? Miért nem j megy odébb? ökör. Bámulom a tömeget. A par- j kóló kocsiknak sehol nincs vége. Szerencsétlen Skodás, hiszen nem is tud ide behajtani. Már látja is, azonnal rükverc- be teszi a gépet, befurakodik a 1 BMW helyére. Kiszállnak, öten vannak, három szép, vakító ingben, nyakkendőben. Kettőnek szép zöld a szemealja. Kirándulók, járnak egyet. Egészséges. De nicsak, nem járnak. Itt ez a kis zöld bódé, most veszem csak észre, mert hatalmas emberpúp tornyosul előtte, mögötte, fölötte, alatta. Verekedés folyik, komoly, vad. Amott a bácsika kalapja hátracsúszva, issza, issza a jótékony sört. Az biztos, az édesanyák forrása messze van, nagyon megizzad ez ember, míg odaér. Sor is áll, jókora. — Nem látja, hol a sor vége? — Ne tolakodjon, én voltam itt előbb! — Majd mindjárt megmagyarázom magának. .. — Szemtelen fráter! — öt sört, két jaffát kérek. A tekintetek elégedettek, a hajak csapzottak. Verejték. Lárma: ,,Pistike nem szabad az erdőbe menni, ott a farkas . . . Várjatok, mindjárt hozok valami italt. .. Anyu, hogy hívják ezt a virágot? Ne idegesíts kislányom, idd inkább a jaffá- dat. . . Nézz körül Ernőké, aztán menjünk, borzasztóan idegesít az a vircsaft. Leveszem egy kicsit a kabátomat fiam, meleg van . . . Affene, nincs itt hűtő? Meleg a sör ..." Bámulatos a tömeg. Újabb kocsidömping. Motorosok, színes, rókafarkas szerelésben, ötmillió lámpával. Pöfögtetnek egy kicsit, aztán százkilométeres tempóban elhagyják a helyszínt, hogy öt perc múlva újból itt legyenek. Kirándulók. Mindenki a kocsi mellett áll, szép glédó ba n, elegánsan, öt perc alatt tizenöt kocsi érkezik. Megállnak, kiszállnak. Nyakkendő, műszempilla. Na és itt van mindennek a teteje: az egyik frissen érkező autóból turisták szállnak ki. Göcsörtös bot, jelvényekkel. Kompasz, térképtartó, messzelátó. Kockás turista- zokni, bricsesznadrág, bakancs. Zergeszakállas kalpag. A másik hasonló öltözékben, hátizsákkal. Zihálnak is, nehéz volt a kocsinak idáig. Ezek biztosan elmennek Sikondáig meg vissza. Micsoda? Dehogyis. Már áll is a sor végére a zergeszakállas. Negyedóra múlva látom viszont, hat üveg sört ölel magához szeretettel. Arca vörös, diadalittas. Biztosan jól megmondta a magáét annak a tolakodónak ottan ... Kirándulók. Járnak egyet, egészséges. Járnak egyet a sörösbódé meg az autójuk körül. Soha nem tudják meg, hogy tíz perc járásra csend von, messzire lehet kandikálni a pici zöld levelek és korhadó öreg ágak közül, s a tavalyi avar alól bújkál elő a vadfokhagyma, becefű, bakszakall, és sárga virágok nőnek. Kampís Péter A szovjet-amerikai kapcsolatok történetéből Intervenció és szövetség A szovjet—amerikai kapcsolatok-történetének elemzése egy, a távoli jövőben élő történész számára minden bizonnyal elmondja majd: milyen is volt a XX. század. E viszony alakulása korunk legnagyobb világpolitikai eseményeihez kapcsolódik, mélypontjai és magaslatai mindig jelzik glóbuszunk éppen aktuális politikai klímáját. A két ország — napjaink két legnagyobb és viszonylag fiatal hatalmának — első (konfliktusos) érintkezése közvetlenül a szovjet állam megszületése ! után történt. Együtt harcoltak i végig a második világháborút, a két fő erőként álltak szemben j a hidegháború esztendeiben és ; most is a világ legerősebb hatalmai. A szovjet—amerikai viszony (természetesen csak vóz- | latos) felidézése mindenesetre hasznos tanulságokkal jár. Kolcsak fegyverei A szovjet állam megszületése J után az Egyesült Államok — j természetesen - az első etlen- I felek között volt. A béketárgyalásokon Wilson amerikai elnök j béketervének hatodik pontja biztosította volna még Oroszország részére, „hogy saját politikai fejlődéséről és saját i nemzeti politikájáról függetlenül dönthessen". Az elnök magyarázatként fűzte e ponthoz, hogy ez a függetlenség az ország minden nemzetiségére is vonatkozik, tehát azokat a területeket, ahol e népek élnek, le kell az országról választani. A fel- darabolás tervét a fegyveres intervenció követte. Kolcsak és Gyenikin hadseregének felszerelése jelentős részben az óceánon túlról érkezett. Ez volt az amerikai politikának első olyan lépése, amikor fegyverszállításokkal, anyagi erejét kihasznál- , va avatkozott be más országok ügyeibe. Miközben a Vörös ! Hadsereg a fő frontokon győ- ; zött, éppen amerikai kezdemé- j nyezésre fegyverszüneti tárgyalások kezdődtek Szovjet-Orosz- országban. William Bullitt amerikai diplomata vitte Moszkvába az antant országok feltételeit. Bullitt járt a külügyi népbiztosságon, találkozott Leninnel. Lenin lényegében elfogadta az antant ajánlatát, de közölte: több pontot jobban meg kell majd határozni. Erről az ajánlatról szólva 1919. március j 13-án Lenin egy gyűlésen a helyzetet a breszti béke előtti időszakhoz hasonlította. Szükség van arra, hogy kikerüljenek a háborúból, hogy lélegzethez jussanak, hogy az intervenció megszűnte utón áttérhessenek a békés építésre — mondta. Bullitt Lenin javaslatait elvitte Párizsba, a békekonferenciára. Wilson azonban — aki a küldetés szellemi atyja volt — maga szabotálta saját ajánlata elfogadását és érdemben soha- ; sem foglalkozott többet vele. Az elismerés éve Az intervenciósok fölött aratott győzelem után Nyugat:Eu- rópa tőkés országai egymás | után küldték nagyköveteiket I Moszkvába. 1924 a nemzetközi | elismerés éve volt. Amerika j azonban nem jelentkezett. Hughes amerikai külügyi állarn- | titkár kijelentette: nem lehet szó diplomáciai elismerésről, amíg Szovjet-Oroszország nem vállalja a cári rendszer adósságait és nem ad kártérítést a Nyugatra menekült orosz kapitalistáknak kisajátított vagyonukért. Lényeges változást csak Roóseveitnek — az 1932-ben megválasztott új elnöknek — politikája hozott. 1933. november 16-án a két ország felvette a diplomáciai kapcsolatokat. A nagy szövetség 1933 Európában Hitler éve volt. A világosan látó politikusok előtt egyre nyilvánvalóbbá vált a német fasizmus agresszív jellege, a háború fenyegető közelsége. Roosevelt — miközben szüntelenül harcolnia kellett azokkal az erőkkel, amelyek Amerika elzárkózását, Európától való távolmaradását követelték — a veszély fokozódásával egyre inkább aktivizálta az Egyesült Államokat. Az Angliával kötött kölcsönbérleti szerződés mintájára a Szovieiuniót ért fasiszta támadás után nem habozott ugyanilyen egyezményt kötni a szovjet állammal. Néhány hónap múlva, 1941 december 7-én Pearl Harbour japán megrohanásával az Egyesült Államok is belépett a háborúba. így jött létre az a szoros viszony Amerika, Anglia és a Szovjetunió között, amelyet nagy szövetség néven ismernek a történészek. Roosevelt egészen haláláig egyenjogú partnernek tekintette a Szovjetuniót és nem egyszer szembeszállt Churchillal, aki csak amo'yan szükséges rossznak tekintette a Szovjetunióval való szövetséget. Hiba volna természetesen, ha a háború éveit, a nagy szövetség esztendeit csak felhőtlen együttműködésnek tekintenénk. Viták, nézeteltérések (így például a második front megnyitásáról, az egyes hadműveletek sorrendjéről, a Szovjetuniónak Japán elleni háborúba lépéséről) bőséggel voltak. De o kapcsolatokat — és különösen a szovjet—amerikai viszonyt — a szövetséges együttműködés, egymás érdekeinek figyelembevétele jellemezte. Több ízben járt szovjet küldöttség Washingtonban, amerikai delegáció Moszkvában, szovjet repülőgépek kísérték a fegyverszállító amerikai konvojokat, az amerikai hajók pedig felszereléssel megrakva érkeztek szovjet kikötőkbe. Elnök a másodhegedűsből Teheránban Roosevelt (hogy a szovjet titkosszolgálat által jelzett merénylőket elkerülhesse) a Szovjetunió nagykövetségén lakott. Itt folytak a tárgyalások is. Churchill emlékirataiban a világ közepének nevezte a szovjet palotát. Éppúgy, mint ahogy az volt a jaltai Livadia palota is. Jalta talán a csúcspont volt. Az első alkalom, amit mindkét oldalról az azonos szándék jellemzett. Potsdam, a három szövetséges utolsó találkozása már a kezdődő ellentétek találkozója volt. Roosevelt nem élt, helyét a hidegháborúban jól megismert Truman foglalta el, akit (érdekes módon éppúgy, mint Johnsont Kennedy) azért választotta Roosevelt alelnöknek, hogy a konzervatív államok választói is támogassák politikáját. A másodhegedűsből, a tartalék emberből 1945 áprilisában Amerika elnöke lett. Elnökségével kezdődött az annyi feszültséget és félelmet jelentő időszak — a hidegháború. Kereszty András Következik: Jó dolog a vOsiüggöny? (Szombati számunkban). Mi legyen a mai ebéd? 'Hír, *esi 9ont*Ía> *1° megtekinti \ t k 1 n 1 If kóstolással egybekötött 1 | . r a , blülllUIICüíV'UbílluldlUiiKdl MOHÁCSON, o 246. sz. BOLTBAN (Tolbuhin út 1. sz.) Kóstoltatás időpontja május 19, délelőtt 11-től délután 14 óráig r Ozonillat, testedzés Egy kiránduló belső monológja a hegyen
